Kecskeméti Lapok, 1876. július-december (9. évfolyam, 27-53. szám)

1876-12-03 / 49. szám

Kilenczedik évfolyam. 49. szám. Deczember 3. 1876. KECSKEMÉTI LAPOK. Előfizetési dij: Megjelen hetenként egyszer, Szerkesztő- és kiadó-hivatal. Hirdetési dij: Egész évre 5 frt., félévre 2 frt. 50 kr., VASÁRNAP. B­U­D­­AI­­ N­A G­Y - Ú T C­Z A 184. SZÁM. 3 hasábos petit sor egyszeri hirdetésnél 5 kr., I negyedévre I frt. 50 kr. többszöri vagy terjedelmes hirdetéseknél ár- | Az előfizetési pénzek, E lap úgy szellemi, mint anyagi részét illető leengedés adatik. Az előfizetés az év folytán minden hónapban úgy a hirdetések is „Tóth László könyvnyom- I minden küldemény a szerkesztő- és kiadó­megkezdhető. dójának“ czimzendők. hivatalhoz intézendő. Bélyegdij minden beigtatásért 30 kr. VEGYESTARTALMÜ HETILAP. ■ „ ~ s. —-------------------- gs »-------------- --------------------------------------------------------------------------------| — ------- — - _ - SS Fekete vonalak társadalmi életünkből. Visszatérek e tárgyra lapunk folyó évi 45. sz.-ban kifejezett ígéretünkhöz képest, megvilágítani óhajtván a rendelkezésemre álló adatok alapján társadalmi életünk egyik oldalát, mely eléggé sötét színekkel való marguirozást nyert a számszerűleg constatált tényekben. Az öngyilkosságokat veszem taglalás alá, a mennyiben ez Kecskemét szabad kir. város polgármesterének 1875-ik évről szóló jelentésében a haláleseteket feltüntető rovat jegyzetében fel van tüntetve, melyre vonatkozólag el nem mulaszthatom megten­ni azon megjegyzésemet, hogy becses ada­tokat ad azok kezébe, kik a helyi moral­­statiskával akarnak foglalkozni, vagy azzal már foglalkoztak. S nem végzett az erre vonatkozó adatokat összeállító közeg fölösleges munkát, mert ha figyelembe vesszük, hogy az ország­ban mily hiányos az öngyilkossá­gok statistikája, az országos érdek szempontjából is kívánatosnak tart­juk az adatgyűjtést s ha a számszerű feltüntetésen kívül az öngyilkosok nem, kor, foglalkozás szerint is fel­­tüntettetnének, becses anyagot szol­gáltatna az így is buzgóságra mu­tató jelentés az állami morál-statis­­tikához. Nincs kétség a fölött, hogy az öngyil­kosság mindig arra mutat, hogy az, ki erőszakkal vet véget életének, annak ter­heit elviselni képtelennek érzi magát s has­son közre akár phisicai, akár valamely morális ok az élet erőszakkal való elmet­­szésére, mindig a társadalmi állapotok fer­­deségére mutat. Mennél inkább eltér az emberiség az egyszerű életmódtól, mennél szövevényesebbé lesz az, annál több küz­delembe kerül a lét­fentartása s biztosan állíthatjuk, hogy a létfentartás megnehe­­zedésével mindinkább növekedik azoknak száma, kik e nehézségekkel megküzdeni elég erőseknek nem érzik magukat, mi az öngyilkosságokra vezető elhatározás legtöbb esetbeni forrása. Nálunk Magyarországon, kivételével a sűrű népességű, élénkebb forgalmi pontok­nak , a létfentartás minden időben könnyű s ez alapja annak, hogy az öngyilkossá­gok száma sokkal csekélyebb arányokat mutat nálunk, mint a szomszédos államok­ban s noha az öngyilkosságokat feltüntető statistika szerfelett hiányos, a mennyiben 7—800-ra teszi az évenként előforduló ön­­gyilkosságok számát, mindazonáltal, ha e számot még felével megtoldjuk a valószi­­ntűség megközelítése végett, még akkor sem éri el azon arányt, a­mely Ausztriában az öngyilkosságok tekintetében észlelhető. Kecskemét azonban nagy kontingenst szolgáltat az országban előforduló öngyil­kosságok számához, mert a statistikai ada­tok szerint egymillió lakosra Magyarországon 50 öngyilkos esik , addig nálunk 43 ezer lakosra, a hivatkozott jelentés szerint, esik 15, holott a percentuatiot az országos sta­tistikai adatok alapján lakosságunk szám­arányára kiszámítva nem esik több, mint 2—3 öngyilkossági eset. Ellenvetésül felhozhatná valaki, hogy az országos statistikai adatok hiányosak s a valószinűséget egyáltalán meg sem köze­lítik , a mi adataink pedig biztosak s azon kétely egyátalán nem fér. Ez ellenvetésre azonban azon megjegy­zést teszem, hogy combinatiót téve oly­­képen, hogy az országos statistikai adatot megkétszerezzük s minden millió lakosság után nem 50, hanem 100 öngyilkossági esetet veszünk fel s igy viszonyítjuk, illet­ve számítjuk ki a lakosságunkra eső per­­centuatiót, akkor sem volna szabad több öngyilkossági esetnek előfordulni 5-nél. Ha erre kellő tekintettel vagyunk, beismerhet­jük a szomorú tényt, hogy nálunk az ön­gyilkossági esetek számaránya felette nagy, mi­alatt oly ok lappang, melynek kipuha­­tolása méltó tárgyát­­ képezheti a város lakosságának érdekeit szem előtt tartó szak­emberek elmélkedésének. Engem ez elmefuttatás megírására az bírt, hogy egy eddigelé vagy épen nem, vagy csak kevés figyelemre méltatott ügyet hozzak szőnyegre. A csalhatatlan számok felsorolása igazolására szolgál annak, hogy nem üres s az egyéni képzelődés alkotta rémképek felett elmélkedtem, hanem té­nyekkel állottam szemben, melyek elszomo­­rítólag jellemzik társadalmi életünket. Miután pedig az , ki viszonyainkat isme­ri , nem kételkedhetik abban, hogy a lét­fentartás nálunk átalában véve könnyű s kevés nehézségekkel van összekötve; ez azon következtetést engedi vonni, hogy a számok által is constatált tények factorai másban keresendők, mint a létfentartás nehézségeiben, szóval az öngyilkosságok okai nem a phisicai létezés fentartásának nehézségeiben rejlenek, hanem talán az er­kölcs s az emberi kötelességérzület sülyedt voltában. Egy újabb ok arra, hogy a népnevelés szent ügye, mint egyike a leg­­életbe vágó kérdéseknek, előbbre vitessék. A nép értelmi fejlesztése az emberi köteles­ségérzület ébresztése mellett sok baj s tár­sadalmi ferdeség volna elmetszhető.­ ­­P. Közgyűlés. Városunk képviselő-testületének f. hó 27—29. napjain tartott közgyűlése tárgysorozatából 3 tár­gyat emelünk ki, melyre nézve városunk java és előmenetele szempontjából észrevételeinket elmon­dani kikerülh­etlennek látjuk. A Kecskemét-vidéki Gazdasági Egylet a tiszai füzeket szakértők által megszemléltetvén, folyamo­dott a városi közgyűléshez a füzvesszék vágatási joga elnyerhetése iránt. E kérvény tárgyalásakor Gy. I. egyik kiküldött szakértő jelentést tett szó­belileg arról, hogy a város által a Tisza-parton —­ a nedves talaj miatt oszlopokra — építtetett korcs­mához a város tulajdonát képező erdőből augusz­tus hóban vágattak ki magfák s ezekhez a közben eső fák kivágása vagy kitördelésével ké­szíttettek az erdő­ben — négy éves vágásban á­lltak, s ezen felül a szükséges mennyiségen kívül kivágott magfák a b. Luby-féle vámháznál leendő felhasználás végett eladattak, s kérte a közgyűlést, mikép e szándékos károsítások miatt a szükséges vizsgálatot rendelje el, kérelme azonban mellőz­­tetett. Nem kell sokat bizonyítgatnunk, mikép az aug. hóban kivágott s különben is nyers fa még száraz és védett helyen sem képes hosszabb ideig az idő viszontagságait kiállni, nedves helyen hasz­nálva pedig épen semmit sem ér, mert minél előbb kirohad, kétségtelen tehát, hogy itt a városnak kettős kár okoztatott; az is kétségtelen, hogy a magfák kihordhatása végett a fiatal erdőben vágott utak által a város szintén kárt szenvedett; végre az sem vonható kétségbe, hogy a szükségesnél nagyobb mennyiségben kivágott fáknak az említett vámnál lett felhasználása a városnak ismét kettős kárt okozott, a közgyűlés tehát a legkiáltóbb kár­tétel előtt hunyja be a szemét. Nem hagyhatjuk megrovás nélkül Sz. I. ta­nácsnok úrnak e kérdés tárgyalása alkalmával tanú­sított magaviseletét, ő, a­kit mint tanácstagot igen közelről érdekel a kérdés, óvást emelt, ki­fogásokat tesz, tiltakozik a vizsgálat elrendelése ellen, követeli, hogy a tiszta kezelést valaki két­ségbe merje vonni s elfeledi, hogy ezt nem ő, hanem csak a közgyűlés illetékes elbírálni, melynek jogában van ezt megtenni, vagy mellőzni. A másik tárgy még sajátszerübb! — Itt jövő­­­­ben szándékoltatik a városnak kár okoztatni. Az eset a következő: P. G. még 1870. évben haszon­bérbe vette a várostól a földjével szomszédos nyo­mási földet oly feltétel alatt, hogy netaláni épít­kezései , javitmányai stb. után semmiféle kártérí­tési joga nem lesz, hanem azokat elviheti, sőt a netalán támadt gödröket is eligazittatni köteles. Haszonbérlő a földet fával körülültette s azt mig a földet maga birta, jogával élve kétszer is vágatta. Időközben földjét T. L.-nak eladta, ki a földdel együtt a nélkül, hogy a várossal újból szerződött volna — a haszonbérletet is átvette s ajánlatot tett a városnak, hogy e csücske földet örökáron meg­veszi. Ez ajánlat folytán a föld megbecsültetvén, ára holdanként 250 írtban állapíttatott meg. Mi- i­dén e kérdés eldöntés végett a közgyűlés elé ke­rült , Sz. I. tanácsnok volt az, ki a föld azon árát csekélynek mondván, azért holdanként 400 frtot ! Ígért, azonban midőn a szerződés írásba foglalására­­ került a dolog, azon ürügy alatt, hogy időközben T. L. a garádon levő fákat (jogelődje eljárását követve) kivágatta, ő pedig csak ezek miatt ígérte meg e magas árt, a szerződés kiállítását megta­­­­gadta. E kettős kérdés a jogügyi bizottságnak kia­datván, ez T. L.-t kártérítésre szoríttatni, Sz. I.-t pedig ajánlatától feloldoztatni véleményezte. Mi megváltjuk, nem vagyunk képesek megér­teni a jogügyi bizottságnak e kérdésnél alapul vett jogelveit, mert T. L.-ra csak azon elv állhat, hogy a­ki jogával a törvényes korlátokon belül él, sen­kinek kárt nem okozhat; addig Sz. I.-ra nézve sem állhat fenn — még azon esetre sem, ha T. L. valóban kárt okozott — más elv , mint az , hogy a kár a tulajdonost sújtja, mert az ő ajánlatát a közgyűlés elfogadván, az oly két­oldalú szerződéssé vált, melytől ő többé azon okból, mert azon kár okoztatott, egyoldalúlag többé el nem állhat. A közgyűlés a jogügyi bizottság nézetét elfo­gadván , kapott ezzel városunk oly pert, mely után a perköltségeket, mint vesztes fél, a legnagyobb valószínűség szerint viselni fogja, s felmentett a kötelezettség alól egy oly szerződő felet, kinek ajánlatát megközelítő ajánlat aligha fog valaha a kérdéses földre vonatkozólag tétetni. Végre nem hagyhatjuk megrovás nélkül azon­­ elhamarkodottságot, melylyel nálunk az évi költ­ségvetés keresztülhajtatott; nemcsak az államok,­­ hanem a községek életében is igen nagy fontosságú

Next