Kecskeméti Lapok, 1877. július-december (10. évfolyam, 26-52. szám)

1877-07-15 / 28. szám

Tizedik évfolyam. 28. szám. Július 15. 1877. KECSKEMÉTI LAPOK Előfizetési díj: Megjelen hetenként egyszer, Szerkesztő- és kiadó-hivatal: Hirdetési dij: Egész évre 5 írt., félévre 2 írt. 50 kr., VASÁRNAP. B­UJ­­AI-N­AG­Y - lI­TCZ A 184. SZÁM. 3 hasábos petit sor egyszeri hirdetésnél 5 kr., negyedévre 1 frt. 50 kr. __ -------­­ ------ többszöri vagy terjedelmes hirdetéseknél ár-Az előfizetési pénzek. E lap úgy szellemi, mint anyagi részét illető leengedés adatik. Az előfizetés az év folytán minden hónapban úgy a hirdetések is „Tóth László könyvnyom-­­ minden küldemény a szerkesztő- és kiadó­megkezdhető. dójának“ czimzendők. hivatalhoz intézendő. Bélyeadij minden beigtatásért SO kr. VEGIESTARTALMÚ HETILAP. 98 “ ~ ~ ” ] ~ T--------------------------------------------------igy ÉS--------------------------------------------------­-------------------------------------------------|_________ _­­_________________________________________8 Lesz-e ára a gabonának? A terméketlen évek hosszú sora után végre az 1877-ik év kedvező termést mutat, s a mezőgazdák, kiknek meg van ingatva vagyoni állása, e kedvező termésű év által ismét reményre jogosíttatnak, hogy nemcsak elhalogathatják bukásukat, hanem bajaikat a termés kellő értékesítése mellett talán még gyökeresen is megorvosolhatják. Éz a remény, a­mely a termények kellő értékesítésének lehetőségéhez fűződik, ez idén jogosultabb mint bármikor volt. A tőzsdén az árak ugyan nem mutatnak folytonos emelkedést, sőt némi ingadozás észlelhető, de ha a világpiaczokat figyelembe vesszük s azon eseményeket, melyeknek ez idő szerint Európa szemtanúja, azon következtetésre kell jutnunk, hogy a gabona ára az idén magas leend s így terményeinket kellőleg fogjuk értékesíthetni. Az európai gabona­piaczokon a megelőző években a magyar terményeknek erős vetély­­társakkal kellett küzdenie, mert a svájczi piac­okon megjelent a californiai búza is, F­rancziaországnak , Bordeaux és Brest vidé­kére Chili szállított nagymennyiségű búzát, Anglia a tengeren túli tartományok gabonájá­val kezdett élni, nyűgat Európa gabonát szükséglő vidékei pedig orosz és román ga­bonának lettek vásárpiaczaivá. S versenytársainkkal, hogy a megelőző években még kiállhattuk a versenyt, azt ki­tűnő minőségű gabonánknak tulajdoníthatjuk s kifejlett malom­iparunk mellett nem kel­lett eddigelé legalább a közel­múltban attól félnünk, hogy szerencsésebb termésű évek­ben terményeinket nem tudjuk értékesíteni. Ma a viszonyok azonban kedvezőbbek, mint voltak az utolsó évtizedben. Igaz ugyan, hogy 1876-ban is Oroszország kevesebb búzát adott nyugatnak mint a megelőző években, de hogy 1876-ban azon kilencz millió méter mázsa búzához, melylyel Anglia többet vásárolt mint 1875-ben, Oroszország semmivel nem járult, talán a háborúra való készülődés okozta. Az idén határozottan le­het állítani, hogy több vetélytársunk elmarad a nemzetközi gabonapiaczokról. Oroszország­nak a török ellenébeni háborúja lekötve tartja Oroszország gabonakivitelét. Mert annyi bizonyos , hogy azon állam , melynek munkaerejét képviselő polgáraiból egy te­kintélyes szám öldöklő fegyverrel küzd az európai és ázsiai harc­téren, melynek for­galmi pályáján ma első­sorban a háború viseléséhez megkívántató eszközöket szállí­tanak , melynek népét a viselt háború minden újabban érkező hite lázas izgatottságba ejti, gabona kivitelre nem számíthat.­­ Hasonló tekintetek alá esik Románia is. Gazdag ter­mésének kiaknázására sem ideje, sem mun­kaereje. E két hatalmas versenytárs hiányában a világpiaczokon a magyar terményeknek jut a domináló szerep, mi ismét azok megfelelő értékesítését biztosítja. Csak fel tudjuk azután használni a kedvező viszonyokat! Mert nem lehetetlen, hogy a külföldi gabonakereske­dők színlelt visszavonulás által meg fogják hiúsítani akarni a gabona árának kívánatos emelkedését, de bizton hihető, hogy ha a gabonakínálattal a viszonyok tekintetbe vé­telével is nem bánunk könnyelműen és elha­markodott kötéseket nem teszünk, jó drá­gán fogjuk értékesíthetni terményeinket. Észrevétel a „Victoria“ képviselőjének nyílt levelére. „Szükséges tudni valók biztosító kö­zönségünk érdekében“ czímű közleményünkre Dezsényi úr bátorságot vett magának a „Kecske­mét“ nyilt terében oly hangon nyilatkozni, mely egy műveit, tárgyilagosan iró, tetteit megfontolni szerető férfiúhoz épen nem illő. — Közleményünket avatatlan, durván sértő rágalomnak mondja, mely­­nélfogva kényszerít úgy a „Kecskeméti Lapok“ ala­possága, valamint közleményünk hitele tekintetéből hosszas távollét folytán ha késve is — e felvett tár­gyainkkal tüzetesebben foglalkozni, annál is inkább, mert handabandázó nyilatkozatok épen nem riasz­tanak vissza tiszta meggyőződésünk nyilvánításától, főképp midőn a közönség érdekében, és semmi más indoknál fogva­­ ezt tenni szükségesnek találjuk, mert valóban csakugyan eléggé nem ostorozhatók azon visszaélések, melyek olykor-olykor még nem is létező vagy működésöket megszüntetni készülő egyes társulatok c­ége alatt néhány év óta elkövettettek és elkövettetnek, mely felett őrködni, a részvénye­sek­ és hivatottaknak , szükség esetén a törvénynek feladata. Hogy közleményünk mennyiben avatatlan , dur­va és rágalmazó, ez valószínűleg Dezsényi úrnak avatott működése folytán keletkezett agyréme. Ol­vassa el még egyszer és jól, fontolja meg higgad­tan, be fogja látni, hogy kevesebbet írtunk, mint tehettük volna. Közleményünk arra vonatkozott, hogy a „Vic­toria“ életbiztosításait egy más társulatra ruházta, mely eljárásánál felett nem épen bizalomgerjesztőleg terelé e más társulathoz; azoknak pedig, kik át­menni nem akartak, a kielégítést vagy megtagadta, vagy kárpótlást sok irka-firka után csak részben nyújtott. — Mondottuk továbbá, hogy tűzbiztositási műveletének 4/5-öd részét szinte más 2 külföldi tár­sulat részére lekötötte. Ezeket mondja Dezsényi úr sértés- és rágal­maknak. Gyanúsít egy tekintélyes hazai társulatot, melynek közleményünkről semmi tudomása, nem akarja belátni, hogy működésök fölött nyilatkozni úgy a megkárosult részvényeseknek, mint a sajtónak joguk van. Jegyezze meg Dezsényi úr, hogy oly társula­tok emberei, kik a részvényeseknek osztalékot nem fizetnek, kik a részvény után csak maguk élnek, oly kihívó hangon beszélni nincsenek jogosítva. . Hogy semmi más mellékérdek nem vezérelt, elmondjuk röviden miért irtunk, és bebizonyítjuk , hogy a­mit irtunk igaz. A „Victoria“ társulatnak egy régibb, kelet nél­küli körlevelében ez olvasható: „Az utóbbi időkben a „Victoria“ ellen bizonyos oldalról és önző indo­kokból egy rendszeres agitatio indult meg és foly­­tattatott, mely következményeiben alkalmas volt a közönség egy részében a bizalmat megrendíteni.“ E szerint már korábban tapasztalta a „Victoria“, hogy működése kifogásoltatik, még pedig részvényesei­­ részéről is, minél fogva nem a mi felszólalásunk volt első és egyedüli. Egy Kolozsvárról küldött, szinte kelet nélküli levélben tudatja közönségével, hogy életbiztosítási műveleteit a „Honi“ liberális (?) biztosító­ intézetre átruházta, minél fogva kéri, hogy felei ebbe bele­nyugodni szíveskedjenek.­­ Ugyan ezt elmondja a „Honi“ társulat is egy másik levélben, hely és kelet nélkül. — Úgy, hogy a jó­hiszemű magyar közön­ség tovább mit se tudva, azt képzeli, hogy az aján­lott „Honi“ társulat hazai intézmény, pedig mint mondánk egy idegen. Mi úgy hisszük, hogy a „Viktoria“ elmondja őszintén, hogy műveleteit a „Vaterländische Lebensversicherungs-Bank“-ra ruházta, mely magyarországi igazgatósága által „Honi“ néven czég jegyeztetett, természetesnek látszott volna. — De miután ugyan ezen „Honi“ intézet feleivel szem­ben mindjárt a „Vaterländische Lebensversicherungs- Bank“ czimet használja — mint ezt egy ápril 16-iki 30737. sz. levele igazolja — kérdjük nyert-e „Honi“ czimen e társulat czégbejegyzést Magyarországon? a mennyiben ezt okkal kérdezhetjük, meg fog en­gedni a „Victoria“, ha ismételjük, hogy fenn érin­­­­tett lel­velével bizalomgerjesztőleg nem járt el. Hogy egyes feleknek sok irka-firkára szolgáltat­tak okot, ezt bebizonyítjuk egy igen csekély összeg tárgyában írott 3339, 3050, 3500, 3661, 3683 sz. és még két bejegyzés nélkül hagyott leveleikkel, melyeket egy jogtalanul elutasított­­ felek adott át nekünk panaszosan, tanácsot kérve. E panaszos fél sérelme volt azon legfőbb ok, a­miért­­ felszólaltunk. E levelekből az is kitűnik, hogy a „Victoria“ vezetői a biztosítási ügyek kezelésében megkívántató­­ gyakorlottsággal épen nem bírnak,­­­ mert a féltől­­ kérdezni hogy miképpen is van biztosítva? nem mutat avatottságra. E levelekből még azon tapasz­­­­talást is merítettük, hogy a kezelők részéről hiányzó rend sok kívánni valót hagy fenn. Meg fogja engedni Dezsényi úr, ha általa élesen provocáltatva észre­vételeinket e megjegyzésünkkel pótoljuk. Hogy a „Victoria“ tűzbiztosításai 4/5 részét más két társulatra átruházta, ezt a­z. évi január hó 20-ikán Kolozsváron tartott rendkívüli közgyűlésben felolvasott igazgatói jelentés után közzétett értesí­tésből merítettük. Ha ez rágalom, akkor Dezsényi úr saját fellebbvalóit sérti és hazudtolja, minthogy pedig ezt föltenni nem akarjuk, azt kell hinnünk,­­ hogy ezt mint a társulat képviselője maga se tudta és így alapos ismereteit a tények tagadása helyett szélesebb alapra fektetni, részére tanácsosabbnak tartottuk volna. Hogy más társaságok is viszont biztosítanak, nagyon természetes, de ezt teszik szabadon, akkor­­ és oly arányban mint jónak látják, oly társaságoknál,­­ melyeknek maguk viszbiztosítanak, csakhogy ezek és a „Victoria“ helyzete között nagy különbség van. Minden elfogulatlan meggyőződhetett róla, hogy a mit irtunk, tényekre alapitotottuk. — E szerint Dezsényi úr személyeskedéseit joggal visszautasít­hatjuk. A törökök Magyarországban.­ ­ Böngészet a hódoltság történeti emlékeiből. Közli: Dr. Dékány Ráfael. (Folytatás.) A török hatóságoknak egymáshoz vagy magas rangú tisztekhez, emezeknek szintén egymáshoz vagy alattasaikhoz, a kisebb rendüeknek is egymás­hoz írott barátságos és hivatalos leveleik, a leg­szebb keleti virágos irálylyal s legnagyobb udvari­assággal vannak tartva; szintén igen emberséges­­ modorban írnak vagy iratnak akkor is, midőn kérést intéznek a magyarokhoz, akár községek, akár egye­­­­sek legyenek azok; ellenben a magyar községekhez és birákhoz intézett rendeletek és meghagyások min­dig tele vannak kegyetlen fenyegetéssel és legtöbb­­nyire durva gorombasággal. Lássunk mutatvány­képen néhányat e levelekből. 1-er császári rendeletek és magas rangú pasák levelei. 1598-ik évi október 5-től III. Mohammed szul­­t­­án rendelete a budai pasához, ottani defterdárhoz és kádihoz, melylyel a kecskemétiek adójának egy részét elengedi, — török eredetiből fordítva, é­s fölül középen a czimeres császári tugjával. „Jeles vezér, kitűnő országnagy, hatalmas.

Next