Kecskeméti Lapok, 1877. július-december (10. évfolyam, 26-52. szám)
1877-07-15 / 28. szám
Tizedik évfolyam. 28. szám. Július 15. 1877. KECSKEMÉTI LAPOK Előfizetési díj: Megjelen hetenként egyszer, Szerkesztő- és kiadó-hivatal: Hirdetési dij: Egész évre 5 írt., félévre 2 írt. 50 kr., VASÁRNAP. BUJAI-NAGY - lITCZ A 184. SZÁM. 3 hasábos petit sor egyszeri hirdetésnél 5 kr., negyedévre 1 frt. 50 kr. __ ------- ------ többszöri vagy terjedelmes hirdetéseknél ár-Az előfizetési pénzek. E lap úgy szellemi, mint anyagi részét illető leengedés adatik. Az előfizetés az év folytán minden hónapban úgy a hirdetések is „Tóth László könyvnyom- minden küldemény a szerkesztő- és kiadómegkezdhető. dójának“ czimzendők. hivatalhoz intézendő. Bélyeadij minden beigtatásért SO kr. VEGIESTARTALMÚ HETILAP. 98 “ ~ ~ ” ] ~ T--------------------------------------------------igy ÉS---------------------------------------------------------------------------------------------------|_________ __________________________________________8 Lesz-e ára a gabonának? A terméketlen évek hosszú sora után végre az 1877-ik év kedvező termést mutat, s a mezőgazdák, kiknek meg van ingatva vagyoni állása, e kedvező termésű év által ismét reményre jogosíttatnak, hogy nemcsak elhalogathatják bukásukat, hanem bajaikat a termés kellő értékesítése mellett talán még gyökeresen is megorvosolhatják. Éz a remény, amely a termények kellő értékesítésének lehetőségéhez fűződik, ez idén jogosultabb mint bármikor volt. A tőzsdén az árak ugyan nem mutatnak folytonos emelkedést, sőt némi ingadozás észlelhető, de ha a világpiaczokat figyelembe vesszük s azon eseményeket, melyeknek ez idő szerint Európa szemtanúja, azon következtetésre kell jutnunk, hogy a gabona ára az idén magas leend s így terményeinket kellőleg fogjuk értékesíthetni. Az európai gabonapiaczokon a megelőző években a magyar terményeknek erős vetélytársakkal kellett küzdenie, mert a svájczi piacokon megjelent a californiai búza is, Francziaországnak , Bordeaux és Brest vidékére Chili szállított nagymennyiségű búzát, Anglia a tengeren túli tartományok gabonájával kezdett élni, nyűgat Európa gabonát szükséglő vidékei pedig orosz és román gabonának lettek vásárpiaczaivá. S versenytársainkkal, hogy a megelőző években még kiállhattuk a versenyt, azt kitűnő minőségű gabonánknak tulajdoníthatjuk s kifejlett malomiparunk mellett nem kellett eddigelé legalább a közelmúltban attól félnünk, hogy szerencsésebb termésű években terményeinket nem tudjuk értékesíteni. Ma a viszonyok azonban kedvezőbbek, mint voltak az utolsó évtizedben. Igaz ugyan, hogy 1876-ban is Oroszország kevesebb búzát adott nyugatnak mint a megelőző években, de hogy 1876-ban azon kilencz millió méter mázsa búzához, melylyel Anglia többet vásárolt mint 1875-ben, Oroszország semmivel nem járult, talán a háborúra való készülődés okozta. Az idén határozottan lehet állítani, hogy több vetélytársunk elmarad a nemzetközi gabonapiaczokról. Oroszországnak a török ellenébeni háborúja lekötve tartja Oroszország gabonakivitelét. Mert annyi bizonyos , hogy azon állam , melynek munkaerejét képviselő polgáraiból egy tekintélyes szám öldöklő fegyverrel küzd az európai és ázsiai harctéren, melynek forgalmi pályáján ma elsősorban a háború viseléséhez megkívántató eszközöket szállítanak , melynek népét a viselt háború minden újabban érkező hite lázas izgatottságba ejti, gabona kivitelre nem számíthat. Hasonló tekintetek alá esik Románia is. Gazdag termésének kiaknázására sem ideje, sem munkaereje. E két hatalmas versenytárs hiányában a világpiaczokon a magyar terményeknek jut a domináló szerep, mi ismét azok megfelelő értékesítését biztosítja. Csak fel tudjuk azután használni a kedvező viszonyokat! Mert nem lehetetlen, hogy a külföldi gabonakereskedők színlelt visszavonulás által meg fogják hiúsítani akarni a gabona árának kívánatos emelkedését, de bizton hihető, hogy ha a gabonakínálattal a viszonyok tekintetbe vételével is nem bánunk könnyelműen és elhamarkodott kötéseket nem teszünk, jó drágán fogjuk értékesíthetni terményeinket. Észrevétel a „Victoria“ képviselőjének nyílt levelére. „Szükséges tudni valók biztosító közönségünk érdekében“ czímű közleményünkre Dezsényi úr bátorságot vett magának a „Kecskemét“ nyilt terében oly hangon nyilatkozni, mely egy műveit, tárgyilagosan iró, tetteit megfontolni szerető férfiúhoz épen nem illő. — Közleményünket avatatlan, durván sértő rágalomnak mondja, melynélfogva kényszerít úgy a „Kecskeméti Lapok“ alapossága, valamint közleményünk hitele tekintetéből hosszas távollét folytán ha késve is — e felvett tárgyainkkal tüzetesebben foglalkozni, annál is inkább, mert handabandázó nyilatkozatok épen nem riasztanak vissza tiszta meggyőződésünk nyilvánításától, főképp midőn a közönség érdekében, és semmi más indoknál fogva ezt tenni szükségesnek találjuk, mert valóban csakugyan eléggé nem ostorozhatók azon visszaélések, melyek olykor-olykor még nem is létező vagy működésöket megszüntetni készülő egyes társulatok cége alatt néhány év óta elkövettettek és elkövettetnek, mely felett őrködni, a részvényesek és hivatottaknak , szükség esetén a törvénynek feladata. Hogy közleményünk mennyiben avatatlan , durva és rágalmazó, ez valószínűleg Dezsényi úrnak avatott működése folytán keletkezett agyréme. Olvassa el még egyszer és jól, fontolja meg higgadtan, be fogja látni, hogy kevesebbet írtunk, mint tehettük volna. Közleményünk arra vonatkozott, hogy a „Victoria“ életbiztosításait egy más társulatra ruházta, mely eljárásánál felett nem épen bizalomgerjesztőleg terelé e más társulathoz; azoknak pedig, kik átmenni nem akartak, a kielégítést vagy megtagadta, vagy kárpótlást sok irka-firka után csak részben nyújtott. — Mondottuk továbbá, hogy tűzbiztositási műveletének 4/5-öd részét szinte más 2 külföldi társulat részére lekötötte. Ezeket mondja Dezsényi úr sértés- és rágalmaknak. Gyanúsít egy tekintélyes hazai társulatot, melynek közleményünkről semmi tudomása, nem akarja belátni, hogy működésök fölött nyilatkozni úgy a megkárosult részvényeseknek, mint a sajtónak joguk van. Jegyezze meg Dezsényi úr, hogy oly társulatok emberei, kik a részvényeseknek osztalékot nem fizetnek, kik a részvény után csak maguk élnek, oly kihívó hangon beszélni nincsenek jogosítva. . Hogy semmi más mellékérdek nem vezérelt, elmondjuk röviden miért irtunk, és bebizonyítjuk , hogy amit irtunk igaz. A „Victoria“ társulatnak egy régibb, kelet nélküli körlevelében ez olvasható: „Az utóbbi időkben a „Victoria“ ellen bizonyos oldalról és önző indokokból egy rendszeres agitatio indult meg és folytattatott, mely következményeiben alkalmas volt a közönség egy részében a bizalmat megrendíteni.“ E szerint már korábban tapasztalta a „Victoria“, hogy működése kifogásoltatik, még pedig részvényesei részéről is, minél fogva nem a mi felszólalásunk volt első és egyedüli. Egy Kolozsvárról küldött, szinte kelet nélküli levélben tudatja közönségével, hogy életbiztosítási műveleteit a „Honi“ liberális (?) biztosító intézetre átruházta, minél fogva kéri, hogy felei ebbe belenyugodni szíveskedjenek. Ugyan ezt elmondja a „Honi“ társulat is egy másik levélben, hely és kelet nélkül. — Úgy, hogy a jóhiszemű magyar közönség tovább mit se tudva, azt képzeli, hogy az ajánlott „Honi“ társulat hazai intézmény, pedig mint mondánk egy idegen. Mi úgy hisszük, hogy a „Viktoria“ elmondja őszintén, hogy műveleteit a „Vaterländische Lebensversicherungs-Bank“-ra ruházta, mely magyarországi igazgatósága által „Honi“ néven czég jegyeztetett, természetesnek látszott volna. — De miután ugyan ezen „Honi“ intézet feleivel szemben mindjárt a „Vaterländische Lebensversicherungs- Bank“ czimet használja — mint ezt egy ápril 16-iki 30737. sz. levele igazolja — kérdjük nyert-e „Honi“ czimen e társulat czégbejegyzést Magyarországon? a mennyiben ezt okkal kérdezhetjük, meg fog engedni a „Victoria“, ha ismételjük, hogy fenn érintett lelvelével bizalomgerjesztőleg nem járt el. Hogy egyes feleknek sok irka-firkára szolgáltattak okot, ezt bebizonyítjuk egy igen csekély összeg tárgyában írott 3339, 3050, 3500, 3661, 3683 sz. és még két bejegyzés nélkül hagyott leveleikkel, melyeket egy jogtalanul elutasított felek adott át nekünk panaszosan, tanácsot kérve. E panaszos fél sérelme volt azon legfőbb ok, amiért felszólaltunk. E levelekből az is kitűnik, hogy a „Victoria“ vezetői a biztosítási ügyek kezelésében megkívántató gyakorlottsággal épen nem bírnak, mert a féltől kérdezni hogy miképpen is van biztosítva? nem mutat avatottságra. E levelekből még azon tapasztalást is merítettük, hogy a kezelők részéről hiányzó rend sok kívánni valót hagy fenn. Meg fogja engedni Dezsényi úr, ha általa élesen provocáltatva észrevételeinket e megjegyzésünkkel pótoljuk. Hogy a „Victoria“ tűzbiztosításai 4/5 részét más két társulatra átruházta, ezt az. évi január hó 20-ikán Kolozsváron tartott rendkívüli közgyűlésben felolvasott igazgatói jelentés után közzétett értesítésből merítettük. Ha ez rágalom, akkor Dezsényi úr saját fellebbvalóit sérti és hazudtolja, minthogy pedig ezt föltenni nem akarjuk, azt kell hinnünk, hogy ezt mint a társulat képviselője maga se tudta és így alapos ismereteit a tények tagadása helyett szélesebb alapra fektetni, részére tanácsosabbnak tartottuk volna. Hogy más társaságok is viszont biztosítanak, nagyon természetes, de ezt teszik szabadon, akkor és oly arányban mint jónak látják, oly társaságoknál, melyeknek maguk viszbiztosítanak, csakhogy ezek és a „Victoria“ helyzete között nagy különbség van. Minden elfogulatlan meggyőződhetett róla, hogy a mit irtunk, tényekre alapitotottuk. — E szerint Dezsényi úr személyeskedéseit joggal visszautasíthatjuk. A törökök Magyarországban. Böngészet a hódoltság történeti emlékeiből. Közli: Dr. Dékány Ráfael. (Folytatás.) A török hatóságoknak egymáshoz vagy magas rangú tisztekhez, emezeknek szintén egymáshoz vagy alattasaikhoz, a kisebb rendüeknek is egymáshoz írott barátságos és hivatalos leveleik, a legszebb keleti virágos irálylyal s legnagyobb udvariassággal vannak tartva; szintén igen emberséges modorban írnak vagy iratnak akkor is, midőn kérést intéznek a magyarokhoz, akár községek, akár egyesek legyenek azok; ellenben a magyar községekhez és birákhoz intézett rendeletek és meghagyások mindig tele vannak kegyetlen fenyegetéssel és legtöbbnyire durva gorombasággal. Lássunk mutatványképen néhányat e levelekből. 1-er császári rendeletek és magas rangú pasák levelei. 1598-ik évi október 5-től III. Mohammed szultán rendelete a budai pasához, ottani defterdárhoz és kádihoz, melylyel a kecskemétiek adójának egy részét elengedi, — török eredetiből fordítva, és fölül középen a czimeres császári tugjával. „Jeles vezér, kitűnő országnagy, hatalmas.