Kecskeméti Lapok, 1877. július-december (10. évfolyam, 26-52. szám)

1877-09-16 / 37. szám

Tizedik évfolyam.___________________________37. szám._______________________Szeptember 16. 1877. KECSKEMÉTI LAPOK VEGYESTARTALMÚ HETILAP. . ................... _ - f ' “ ' ig Előfizetési dij : Megjelen hetenként egyszer. .. Szerkesztő- és kiadó-hivatal: Hirdetési dij: Egész évre 5 frt., félévre 2 frt. 50 kr., VASÁRNAP, H­U 1­ AI-NA fi Y­­­U T0Z A 184. SZÁM. 3 hasábos petit sor egyszeri hirdetésnél 5 kr., negyedévre 1 frt. 50 kr. ^ 5 többszöri vagy terjedelmes hirdetéseknél ár-Az előfizetési pénzek. E lap úgy szellemi, mint anyagi részét illető leengedés adatik. Az előfizetés az év folytán minden hónapban úgy a hirdetések is „Tóth László könyvnyom- minden küldemény a szerkesztő- és kiadó-­­ megkezdhető a­dójának“ czimzendők, hivatalhoz intézendő. Bélyegdij minden beigtatásért 30 kr.­­-------------------- --___________________________________________________________________________________________________% Midőn arra került a sor, hogy szivünk is nyilatkozzék. Az érdekeltség, melyet Kecskemét város polgárai a törökök ügye iránt annyiszor hangoztattak, nem volt üres puszta hang, nem volt szintés, nem volt politikai tet­tetés. A józan ész sugalma, mely a magyar népet a törökök barátjává téve, találkozott a szív szavával, mely lelkesedését ébren tartva, áldozatkészségre ösztönzé a keleti sajrokon iránt akkor, midőn annak segély­kiáltása felhangzott a magyar rónaságon. Midőn polgártársaink nem rég a népgyű­­lésen felemelték ünnepélyesen szavukat az­iránt, hogy a kormány minden törekvését oda irányozza, miszerint Törökország integ­ritása fentartassék s az orosz terjeszkedési politikának gát vettessék, józan politikai tapintata s az ész nyilatkozott, most a sziv beszél s a legnemesebb tettekben juttatja kifejezésre érzelmeit. Alig futotta be a törökországi lakosság segélykiáltásának hire a magyar hazát, gyors elhatározással sietnek polgártársaink a fajrokon materiális felsegélyezésére. A lelkész szive lelkesedéséből folyólag magasztos ihletséggel hirdeti a népnek, hogy ott a Balkán hegység aljában élet-halál harczot viv egy nép a betörő éjszaki hata­lom ellen s élénk színekkel ecseteli, hogy az irtózatos háború földönfutóvá tette a törökországi lakosság azon részét, melynek házikója, tűzhelye a harcz szinterébe esett, magasztos ihlettséggel áldozatkészségre, se­gélynyújtásra , adakozásra serkenti híveit. Az értelmiség tömörül s szent ügynek hirdetve a török ügyet, szivvel-lélekkel buz­­gólkodik abban, hogy a Balkánon túl lakó nép ínsége, nyomára enyhittessék. Szavak­kal lelkesít, példaadással buzdít s önfelál­dozásával tettre serkenti azokat is, kik ter­mészetükből folyólag kevésbé lelkesedők, kevésbé áldozatkészek. A politikai pártok ellenséges szava elné­mul , fegyverszünetet tart az érdekharcz, félre van tolva a küzdelem. Összetartva a szív sugalta áldozatkészség által, páratlan lelkesedéssel munkálkodnak az egy iránt szentnek tartott ügyben. S maradhatna-e ez eredmény nélkül ? A gazda feltárja csűrét s jó indulattal ad abból, mit neki az isten adott. A napszámos szivesen ketté töri kenye­rét, felével ő­ is segiteni akarja a zaklatott fajrokont. A cseléd megtakarított filléreiből áldoz a törökügy oltárára. A koldus, ki embertársainak irgalmából s könyörületességéből él, megtagadja magá­tól a betevő falatot s odaadja Isten nevében a török koldusnak azt, mit maga is Isten nevében kapott. Ez a helyzet képe. Felgyülemlik az élelmiszer, az ado­mányfillérekből forintok alakulnak s szivünk röpdös örömében, midőn tekintélyes meny­­nyiségü élelmiszert s jókora összegecskét meneszthetünk a törökországi lakosság felse­gélyezésére , mert bizonyítékát adjuk annak , hogy az érdeklődés, melyet ügyük irányá­ban hangoztattunk, nem volt szintés, nem volt politikai tettetés, hanem az ész és szív sugallata. Jelentés a városi színügyi bizottság 3-ik és 4-ik évi működéséről. (Vége). n. A bizottság pénzügyi állása volt az 1875/6. évről. B­evétel: Pénztári készlet az előző évről . 5 frt. 65 kr. Bérdijakban a szinházért . . . 774 „ — „ A szinügyi bizottság páholyáért . 257 „ 50 „ Városi segély az igazgatónak . . 500 „ — „ Vegyesekben............................... 98 „ 40 „ Összesen: 1,635 frt. 55 kr. összesen: 1,618 frt. 75 kr. Pénztári maradvány 1876/7. évre ........ 16 frt. 80 kr. Tartozás az év elején volt . 3,554 „ 35 „ „ az év végén m­aradt 2,893 „ 20 „ Tehát a tartozási állapot csökkent ...... 661 „ 15 „ Áttétetett 1876/7. évre Tartozás.......................... 2,960 „ — „ Követelés.......................... 66 frt. 80 kr. Segély, elengedett és leirt dijak: Aradi Gerő részére kiadatott városi segély 500 frt., ugyancsak fentebbinek a bizottság elen­gedett 476 frtot. Jótékony czélra adott előadásnál színház-bérdij elengedtetett 20 frt. A bizottság által nyújtott egy évi kedvezmény összege 496 frt. Hogy a bizottság tartozása csak 661 frt. 15 krral csökkent, a fentebbi leírt összegekben tett veszteségekkel indokolható. Kiadás: Tőkében törlesztett tartozás . . 670 frt. — kr. Kamatokban....................................129 „ — „ Beruházásra........................... . 54 „ 60 „ Színházi bérdijban..........................150 „ — „ Városi segély az igazgatónak . . 500 „ — „ Tűz elleni biztosítás..................... 51 „ 73 „ Vegyesekre.................................... 62 „ 50 „ TÁRCZA. G­rion báróné. Elbeszélés. (Folytatás.) Arczát szokatlan levertség kifejezése árnyalá­s az által, hogy a magányt kereste, hogy szivével akar foglalkozni. Sokáig ült ott a gesztenyefa alatt, egy száraz falevelet tartva kezében. Egy­szerre zaj hangzik az erdő széléről. Anna figyelt, aztán felkelt ülőhelyéről s ismét belemélyedt gon­dolataiba. A­mint egy fordulóhoz ért, lépteket vélt hallani. Megdöbbenve állt meg lélekzetét visz­­szafojtva. A nők, ha egyedül vannak, igen félén­kek. A legkisebb nesz, mely emberi lénytől szár­mazik, megdöbbenti őket, mert a képzelgés elő­varázsolja a mesék rémeit. Félelme azonban nem volt alaptalan, mert néhány lépésnyire tőle egy férfi bontakozott ki a fasürüből, kiben Falvasy Károlyra ismerünk. Anna egy futó pillanatot ve­tett a férfira s felismerve őt, nyugodtan folytatá útját, midőn a férfi előtte állott meg. — Jó estét! — szólt a fiatal ember reszkető hangon. — Igen kellemetlen lesz kegyednek a hit, mit hozok — folytatá ezután, alig merve Annára tekinteni, — de kötelességemnek érzem, miután ész­­revevém , hogy kegyed egyedül van , tudtára adni, hogy a lovak elragadták a járművet, mely kegyedre várt és miután már esteledik, kegyed zavarba jöhetne. Anna arczán a meglepetés első pillanatában ijedtség látszott, de csakhamar visszanyerte azon egykedvűséget, melyet olyan egyének iránt szokott tanusítani, kiket nem rangjához illőnek talált. A fiatal ember aligha vette ezt észre, mert folytatá: — Másik fogat aligha fog érkezni, azért, ha kíséretemet elfogadja, szerencsésnek fogom magam érezni. — Köszönöm — viszont. Anna hidegen — önnek uram nem akarok terhére lenni. — Lehetne-e nagyság terhére valakinek, hisz mindenki szerencséjének fogja vallhatni, ha csak perczekig élvezheti is társaságát. Anna, bármennyire alkalmatlan volt neki Fal­vasy társasága, el kellett annak kíséretét fogadnia, mert a város több, mint félórányira feküdt az er­dőtől s egyedül csak nem mehetett. — Jó tehát, ha nem leszek terhére, elfogadom kíséretét — viszonzá Anna nyugodtságát erőltetve. Falvasy némán haladt egy ideig oldalánál, arcza lázasan égett s boldognak érezé magát, hogy közelében lehetett annak, kit ábrándjaiban bálvány­ként imádott. — Ah nagysád mennyire siet, mintha mind­azon perczek boldogságát irigylené tőlem, melyet mint kísérője élvezek — szólalt meg Falvasy egy hosszú szünet után. Anna önkénytelen meglassitó lépteit. — Én mindig sebesen szoktam járni — mondá ezután — most pedig különösen okom is van rá, mert otthon aggódni fognak miattam. Ma különben sajátságos szeszély is volt tőlem kikocsizni az erdőre, midőn a természet is halni készül. — Én azt hiszem, — viszontá Falvasy — ki a természetben gyönyörködik, a kikelet hozta virá­gok és oly kedvenczei, mint az ősz sárguló levelei. — Önnek igaza lehet, ön valószínűleg szinte kedvelője az erdei sétáknak s azért jött ma is ki. — Igen, nem is remélve, hogy a véletlen alkalmat fog adni arra, hogy kegyed társaságát élvezhessem, mely oly régi vágya volt szivemnek. Annát meggyőzték e szavak arról, hogy Fal­vasy állandó lovagjává akar lenni. Egy nemével a megvetésnek tekintett rá, aztán kicsinylőleg mosolygott. Azért-e, mivel magát sokkal magasabb állásúnak hitte a társadalomban, vagy Falvasy igénytelen külseje kényszerité alkalta e mosolyt? azt maga sem tudta. Újra meggyorsitá tehát lép­teit , más irányt is akarván adni a társalgásnak. —­ Az esti szellő ma igen hüs. — Boldog az, — viszonzá Falvasy — ki csu­pán a szellő hüsét érezi, mert a chawl enyhet adand, de kinek érzelmei meleg szavakat adnak ajkaira s azon hidegséget érzi, melylyel azt viszo­nozzák , mi fog annak enyhét adni. Anna megérte a czélzást. Erős pir futott arczába, mert Falvasy szavai: érzelem , szemrehá­nyás s csipősség jellegét viselék , mi sokkal nagyobb hatást gyakorolt rá, hogysem képes lett volna gúnyosan válaszolni. A fiatal­ember Anna arczába tekintett, hogy észlelje azon benyomást, mit szavai okoztak. Hosz­­szú szünet állott be, melyet ismét Falvasy szakí­tott meg. — Nem találta kegyed előbbi szavaimat nevet­ségesnek ? Annát felrezzentő e kérdés s látható volt

Next