Kecskeméti Lapok, 1880. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1880-05-30 / 22. szám
forintról ötre leszállittatni kéri, a közgyűlés e kérelmet teljesíthetőnek ez idő szerint, midőn az iskolák fentartására és jókarba helyezésére különben is alig elviselhető költségei vannak, nem véli és igy el sem fogadhatja. Olvastatván a községi iskolaszék jelentése a népiskolai igazgatói állás további betöltése iránt, határoztatik, hogy ezen állomás betöltése iránti intézkedés azon elvárással adassék át a beterjesztő iskolaszéknek , hogy az igazgatói állás betöltésénél az eddigi módozatot minden tekintetben szem előtt fogja tartani. Olvastatván a Szokolai Józseftől visszafoglalt földek eladásáról szóló hivatalos jelentés, tudomásul vétetett. Muraközy József perbeszüntetési kérvénye a jogügyi bizottsághoz utasittatik. Özvegy Lendvai Ferenczné és özvegy Kovács Istvánná ajánlata, mely szerint a VI. tizedben levő házaik a város által kiszabott 4 frt 20 krban , élenkint megállapított árban kisajátíthatók, elfogadtatik. Olvastatván a máriahegyi szőllők nyugati vonalán levő út szabályozása tárgyában beadott jelentés, mely szerint az útmentén történt foglalások már ki lévén derítve, ezek iránti intézkedésre utasítás kéretik. Az ide vonatkozó iratok oly utasítással adatnak ki a gazdászati osztálynak, hogy a visszafoglalt részeket megbecsültetvén, a szomszédbirtokosoknak adja át a megállapított becsárban. A városi lovas rendőrség fizetés-javítást kérő folyamodványa elutasittatik. Kecskés Lajos haszonbérlő csekély fizetési halasztást kérvén, ezt a kért módon megnyeri. Olvastatván Vasváry és Szalkay számvevőségi írnokok folyamodványa, melyben a drágaság enyhítésére némi segélyért esedeznek, kérésekkel elutasíttatnak. Dömötör Károly főszámvevő úr, egészsége helyreállítása végett, 6 heti szabadságidőt nyert, s ezzel a közgyűlés befejeztetett. A külföldi verseny hatalma. *) Ha vizsgáljuk azon különféle iparműtételeket, melyek által a különböző iparczikkek előállíttatnak , azt találjuk, hogy némely iparműtéteseknél egyik kéz a másiknak, ez a harmadiknak s igy tovább közvetlen adja át a munkát, hogy vannak iparágak , melyeknek sikeres űzése végett számos emberi kezet, számos gépet és eszközt kell egy fedél alá csoportosítani, s az eredmény, melyet a munkások elérnek, sokkal nagyobb és czélszerűbb mintha külön dolgoztak volna. Ez a nagy vagyis a gyáripar tere. De vannak ismét oly iparműtételek, melyekben nem szükséges, hogy egyik kéz közvetlen a másiknak s ez a harmadiknak adja át a munkát, mert a munkás teljes sikerrel dolgozhatik saját tűzhelyénél, segédeket vehet maga mellé, sőt a családtagok munkaerejét is igénybe veheti, a munkájához szükséges gépet vagy eszközt megszerezheti , maga gondozhatja, kezelheti kedves tehetsége szerint. Ez a kis vagyis kézműipar tere, melyben igen fontos szerepe van a házi iparnak is. Általában véve hazánkban inkább az utóbbi, míg Ausztriában s a külföldön az,előbbi, vagyis a nagyipar van jobban kifejlődve. És épen ez egyik fő oka annak, hogy iparczikkeink oly szerény mérvben képesek versenyezni Ausztria s a külföld iparczikkeivel. Teljes lehetetlenség is kivált olcsóság tekintetében a kisiparosoknak versenyezni a nagyiparosokkal különösen oly czikkek készítésében, melyeket a nagyiparosok gőzerővel s ehhez alkalmazott gépekkel és oly minőségben képesek előállítani mint előállíthatják a kisiparosok saját kézi erejükkel, de viszont nem versenyezhetnek a gyáriparosok olyan műtétesekben, melyekhez több ész kell mint erő, melyekben t. i. a kézi és értelmi munkát nem helyettesítheti mindenben a gépmunka. Vannak tehát a kézmű- és gyáripar közt bizonyos határvonalak, melyeket a gyáros is csak akkor léphet túl kára nélkül, ha a fogyasztó közönség nem vizsgálja meg pontosan a vásárlótt iparczikkek czélszerűségét, tartósságát, hanem fizeti a külső látszat szerint. A múlt évtizedben, kivált annak vége felé, annyi volt a forgó pénz, a fogyasztó közönség oly kevéssé nézte meg, hogy miért ad pénzt , s így oly nagy mértékben fogyasztott némely iparczikkeket, hogy a gyárbirtokosok számos iparműtételt kiragadtak a kisipar kezeiből, s jól-rosszul összecsoportosították egy-egy óriási gyár fedele alá. Igaz, hogy már az ezen évtized első felében beállott fordulat a gyáripar terjeszkedését meglehetősen háttérbe szorította, mert az egymás után következő mostoha évek sok ezer jómódú családot megtanítottak a takarékosabb fogyasztásra, s így sok nagy gyárost oda kényszerítettek, hogy ő is takarékoskodjék a forgalomba adandó iparczikkek kiállításánál, s minélfogva a gyáralapítók s vállalkozók mindazon műtéteseket vagy üzletágakat, melyeket a szédelgés korszakában erőnek erejével összecsoportosítva a gyárba helyeztek el, egyenként kénytelenek visszaereszteni a kisipar körébe, de az ily módon előállított iparczikkek a túltermelés folytán oly nagy mennyiségben halmozódtak össze a raktárakban, hogy bámulatos olcsóságok miatt — mert a folytonosan végeladást hirdető kereskedők minden áron menekülni akarnak ezen iparczikkektől — teljes lehetetlenség a kisiparosoknak még most versenyezni azokkal. Lehetetlen pedig azért, mert a fogyasztó közönség legnagyobb része nem igen veszi figyelembe és számításba az iparczikkek belbecsét és tartósságát, sőt a műipari tökély fokozatát sem, hanem többnyire elsőséget ad az olcsóbb, kivált tetszős külsejű czikkeknek. De ez mindörökké tartani nem fog, mert a haszontalan munkát elvégre is megunja a fogyasztó közönség sokáig fizetni, át fogja látni, hogy nem mindig az az olcsó, ami annak látszik, és így a túlerőltetett versenynek vissza kell szállania természetes határai közé. Míg azonban e körülmények tartanak, kivált olcsóság tekintetében bizony nehéz lesz a leginkább kézileg és egészen tiszta anyagból előállított magyar iparczikkeknek versenyezni a külföldiekkel, minélfogva sok derék hazai kisiparos keresete még tovább is a legszűkebb térre szorítkozik, mert valamint nehéz feladat ágyútűz ellen puskával harczolni, úgy a szerény tőkével rendelkező kisiparosnak is nehéz feladat a nagy tőkék segélyével dolgozó gyáriparral versenyezni, de valamint a harczban fortély és ügyesség által a puskatűz sokszor képes elnémítani az ágyúk hatalmas dörgését, úgy a kisiparosok is leleményesség által képesek lesznek ellensúlyozni az olcsóságot, mit főleg a gépek, illetőleg a gőzerő által érvényesítenek a gyáriparosok, mert a nagy költséggel előállított gépeknek egyik legfőbb hiányuk, hogy csak csupán egy mintára képesek dolgozni, holott a leleményes kisiparos mindennap más meg más mintákat létesíthet, s így legalább a jóízlésű közönségre mindig biztosan számíthat. Érvényesítheti ezt kiváltképen a ruházati és bútorzati czikkek előállításánál, melyek ez idő szerint épen legjövedelmezőbb ágait képezik az iparnak egész Európában. Tehát a legfontosabb iparágakra nézve az oly nagy rémületet és annyi bajt okozott gyáriparczikkek versenyének hatalma csak idő kérdése lehet, s hazai kisiparosaink felett addig uralkodhatik, míg leleményességek által felül nem kerekednek azon. De sajnos, hogy az ipari ismeretek hiánya miatt épen ezen kívánatos leleményesség nem igen mutatkozik honi iparosainknál! ... Az olcsóság mellett van azonban még egy igen kitűnő tulajdonsága a külföldi iparczikkeknek, mely versenyképesség tekintetében még az olcsóságnál is nagyobb szerepet játszik, ez az ízléses kiállítás, a tetszős forma, mely főleg a kézműiparczikkeknél a legelengedhetlenebb kellék , mely egymagában minden egyéb hiányokat, többek közt az anyag silányságát is képes pótolni. E tekintetben kiváltképen a francziák mennek elől. Igyekszik is ezen tulajdonságukat minden iparos nemzet eltanulni. De hogy az ilyesmit el lehessen tanulni amúgy könnyedén, mindenekelőtt birniük kellene iparosainknak azon alapismeretekkel, melyek ennek eltanulására szükségesek. Aki nem tud rajzolni, az szépet alkotni még az előtte álló minta után sem képes; aki nem jártas a technológiában, az nem képes czélszerűt alkotni még a megfigyelt czélszerű után sem; aki nem lesr a szükséges vegytani ismeretekkel, az nem képes még egy iskolai táblát is becsületesen megfesteni, — szóval ma már az ipar terén még a kézi ügyesség sem elég egymagára, hanem ehhez még oly elméleti *) Dienes Péter „Hazai ipar védelme“ czímű könyvéből, ez a tudomány nem is nehéz. Egyetlen szabálya, hogy semmit se nevezz a maga nevén. S ez egyszersmind életszabály, melyet ha követsz , csak játék lesz megfutni az életet, míg a nélkül minden pillanatban áthághatatlan akadályok hárulnak eléd. Mégy az utczán. Szemedbe ötlik. Elhelyező intézet. Nem tudod micsoda? Némelyik mellett ott a magyarázat: „Elhelyez inasokat és nevelőnőket , ispánokat és gazdasszonyokat, továbbá kocsisokat és nyelvmestereket, szobalányt s franczia bonnokat stb. stb.“ Kirakata is van. Ott látod: „Egy úri házhoz guvernant és pesztonka kerestetik“ és igy tovább. Most már tudod, hogy micsoda. Legalább azt hiszed, hogy tudod. Dehogy! Ha érintkezésbe jönnél vele, akkor tudnád meg csak, hogy ez tulajdonképen csak álnév s igazi neve: „Szegény, foglalkozás nélkül lézengőket utolsó garasuktól megfosztó intézet.“ Mert hát az, intézet. El is intéz mindent, csak várj sorodra. Intézet! Mi nem az ma? Boltba akarsz menni, hogy kabátot vegy magadnak. De hogy valamikép kocsmába ne botolj helyette, elolvasod a föliratot: „Csak a munkabér negyedének beszámítása mellett úri felöltőket ingyen (kövér betűkkel!) odaajándékozó intézet. Gondolkozóba esel, hogy megajándékoztasd-e magad ? Csak menj be bátran. Mikor kijössz, azt fogod mondani, hogy illőbb ezime lenne: „ Jóhiszeműeknek mindent a nyakába akasztó rongy kereskedés. “ Hanem menjünk tovább. Most már csakugyan kiváncsi kezdesz lenni, hogy nohát minek találod meg az igazi nevét. No itt már bizonyosan nem fogsz csalódni. Megálltál t. i. egyik legelegánsabb utcza legfényesebb üzlete előtt. Óriási üvegtábla alól egy tál fényes újdonatúj aranyrakás csillog eléd, legalább is ezeres bankókkal körülvéve. Mellette a külföldi pénznemek egész halmaza csak úgy odadobva, míg a másik oldalon szép rendben odaraggatva tömérdek értékű sorsjegy ingerli oldalzsebedet. Szlah, pénzvilágot élünk, magad is jobb szeretnéd, ha az a tiéd volna. A nagy aranybetűs czég fölött koronás magyar czimer terjeszti ki védőszárnyait, alatta: „Magy. kir. udvari pénzváltó és tőzsér.“ No már, gondolod, aki az udvarral kereskedik, téged szegény embert csak nem kíván berántani. Talán meg sem látnak, gondolod , hanem azért csak nem állhatsz ellen, bemégy. Oh, nagyon csalatkoztál. Csak úgy hajlonganak eléd. Puha, bársonyszékre ültetnek, helyed alig találják. Előadod , hogy néhány ezer forintocskára volna szükséged. Oh, szívesen, a neved alig kérdik. Váltóra? Igen. Tessék! A perezentet kérded ? Szóba se jöhet. Az Xg.et Comp. czég nagyon tisztességes. Csak hat százalék. No, ezek már nagyon becsületes emberek. Nem hiába, az udvar . . • Még azt is megkérdik, hogy miben fizessék ki : arany, ezüst, papiros vagy tán részvényjegyek? Nekik az mindegy, ez utóbbit még legjobban ajánlhatják. Te nem bánod, legyen. Aztán kifizetnek utolsó krajczárig. Még a kamatot se vonják le. Aztán még egyszer kezet szorítanak veled s te azzal a boldog öntudattal lépsz ki, hogy ime, mégis! Kinn azután, hogy átnézed a börze árfolyamot veszed észre, hogy a neked 100 írtba számított Csabálos-Bogdáni vasút részvényjegyei éppen negyedannyit érnek , hogy a kért ötezer pengőforint helyett kaptál vagy ezerkétszáz frtot. Megcsóválod a fejed, nagyot sóhajtasz, s azt gondolod ..........de nem gondolsz semmit, mert szemedbe ötlik odafönn a koronás magyar czimer, hanem azt mégis bevallod magadnak, hogy az arany betűk helyére nagyon illenék e czim: „Magy. kir. szabad, s törvény oltalmazta embernyúzó.“ Hanem hát igy van az az egész világon, mindenkinek maga felé hajlik a keze, s ha mindennek megadnák a maga nevét, akkor............. Hanem nézzük az érem másik felét. Te azt hiszed, hogy magad jobb vagy. Oh nagyon csalódok Tapogatózzál csak egészen magad körül. Dehogy nevezel valamit a maga nevén. A fiadat, azt tanodába küldöd, leányod neveidébe vagy varrodába jár. A „paraszt“, az küldi a fiát iskolába, csak nem vagy te is az ! Tenmagad ha ügyvéd vagy, irodát tartasz (iószobájuk holmi skriblereknek van), falusi rektor vagy, és mégis tanár úr. (Tanító? piha!) Talán orvosok, akkor meg már kiváló privilégiumod van arra, hogy „áponczodnak kiváló szorgondú betörmésze légy, nehogy gönyvére kütegekben jelentkezzék.“ Nagyra vitte Isten a dolgodat, még akademikus is vagy s akkor teljes joggal lehet székfoglalód ezime: „A harmadgyököt vont külzeléki iránylatból kerületre redukálható felületegészlet kilenczes jogokból számított elmélete.“ Nevetsz talán édes olvasó ? Én is, de fájó szívvel. Pedig magad is hogy egyebet ne mondjak gyújtó helyett gyufát kérsz, hogy szivarra gyújthass , melynek füstje mellett, ha elmondtál egy jó iromát vagy életet, stészi gonddal veszed kézbe a legújabb röplapot, hogy felismerd belőle a bajok ismérveit, melyek végre is annyira felbosszantanak, hogy elhatározod, hogy míg a nagyvárosi szokás szerint már itt is előforduló reggeli ideje elérkezik , nőcskéd úgyis imolában lévén , sétát teszel az indóházig, ahelyett, hogy elsétálnál az indulóházig. S te azt hiszed, hogy ez így jól van. Pedig hát ha nem akarom is affektációnak (pardonnegélynek nevezni) bizon nem egyéb ám ez sem, minthogy te magad sem akarsz semmit a maga nevén nevezni ............... Lásd kedves olvasó, (ha ugyan nem dobtál még félre) ilyen gondolatai támadnak az embernek, ha a nátha a szobájába zárja, s ha eddig elkísértél, most csak arra kérlek, hogy valamikép e csevegésnek ne találj igaz nevet, azt hogy — unalmas. Szánthó Kálmán.