Kecskeméti Lapok, 1880. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1880-07-04 / 27. szám

részben a cognacnak köszönhetik, melylyel ezen borok érlelve, tüzelve és zamatozva vannak. A cognac az első évben áruba nem igen bo­csátható , mert hogy e szesz kellő finomságot nyer­jen, legalább is két évre van szüksége; mentül öregebb , annál finomabb, keresettebb és drágább. A finom cognac elárusítása könnyen eszközölhető, mert nincs főváros, vagy tengerparti kikötő, hol abból raktárak ne lennének. Ezeket előre bocsátva, világos, hogy városunk, mely egyike az ország legnagyobb bortermő vidé­keinek , boraink értékesítésére semmi helyesebbet nem tehet, mint ez iparág felkarolása. Fölötte szükséges és hasznos intézkedés fog az lenni a bortermelőkre, mert látják, hogy oly években, midőn az Isten áldása bővebben száll szőlőinkre, a bor ára oly csekély , hogy az a szőlőre fordított költségeket nem fedezi, s szegény szőlőbirtokosok boraikat kénytelenek vagy potom áron elveszte­getni, vagy oly rossz edényekben elhelyezni, me­lyekben a bor okvetlenül elromlik, s igy vagy annyi, s egyformán csak kára van a termelőnek. Hasznosnak ígérkezik tehát a cognac iparág fölkarolása az által, hogy kivitelre, kereskedésre alig alkalmas boraink — még inkább évenként nagy menynyiségben megromlott boraink, melyek teljesen veszendőbe mentek volna, — cognacká át­változtatva mindig értékes vagyont képviselnek. A kormány által városunknak ideiglenesen köl­csönzött cognac-gépen az eddig kifőzött borok nagy részben mind romlottak voltak, mégis igen kielé­gítő eredmény mutatkozott, mert 8—9 akó borból lett egy akó, habár nem finom is, de meglehetős minőségű, gazdag szesztartalmú cognac. E borok akója legjobb esetben is alig ért 2 frtot o. é., egy akó közönséges cognac ára 30—40 frt. Azonban, hogy városunkban készítendő cog­­nacnak jövője legyen, szükséges 1-ször, hogy tö­­kélletes, jó és valódi cognacot állítsunk elő, és így nem csak romlott, de legjobb minőségű bo­rainkat is használjuk föl cognac-gyártásra; 2-szor: a gyártásra tapasztalt és gyakorlott egyén alkal­maztassák, olyan, ki e munkával gyakorlatig is foglalkozott. Értesítés a kecskeméti róm. kath. főgymnasium életmozzana­tairól 1879/80-ik tanévben..­­. A tanártestület ez évben azon átmeneti intéz­kedéseket emelte érvényre, melyeket a vallás- és közoktatásügyi m. kir. magas minisztérium 1879-ik évi 17,630. sz. a. kelt rendeletével kiadott; igy: I. A magyar nyelv és irodalomra nézve, a múlt 1878/79. iskolai évben életbe lépett az I. osztályban az új tanterv; ennek alapján a most lefolyt évben az új terv mind a két alsó osztály­ban alkalmaztatott. A III osztályban a nyelvtannak rendszeres áttekintésével fejeztetett be a grammatikai cursus; ehhez járult a hangsúlyos verselés ismertetése. A IV. osztályban a stylus általános törvényei folytatva. A prózai és a költői stylus különbsége tüzetesen. — A hangsúlyos és mértékes verselés. Az V. osztályban folytattatott a stilistikai ta­nítás s pedig a szerkezettan. A VI. osztályban tárgyaltatott a rendszeres rhetorika az új tervben kitűzött megfelelő olvas­mányokkal. A VII. osztályban az idén még a régi terv szerint folytattatott a tanítás, az új tervben kisze­melt és megfelelő olvasmányok figyelembe vételével. A VIII. osztályban a magyar irodalom fejlő­désének áttekintése. A régibb irodalomnak Besse­nyeiig rövid tárgyalása után főleg az újabb iroda­lom tüzetes ismertetése, a nevezetesebb irodalmi jelenségek méltatása és a főbb irányok megjelö­lése mellett. II. A latin nyelv és irodalom: a latin nyelv­tan tanításában az új tanterv csupán módszeres változtatásokat tett, illetőleg pontosabban részle­tezte a teendőket, azért az alsó I—IV. osztályok­ban teljességgel irányadó volt. A felsőbb osztályok latin irodalmi tanításában csupán az V. osztályban történt módosítás, a­mennyiben Cicero Catuja és Laeliusa helyett az új terv Livius olvasását szabja elő és Ovidius-féle szemelvények helyett általában lyrai szemelvényeket követel; ezen módosítással az új terv a latin tanításban teljességében érvénye­sült, megjegyezvén, hogy az idén a VI. osztály­ban Livius és Vergilius, a VH-ikben Cicero és Vergilius, a VIII-ikban Horatius és Tacitus tár­gyaltattak. III. Görög nyelv: az új terv, az attikai nyelvjárással való kezdetet véve irányadóul, lénye­gesen nem külömbözik a régitől s teljességében irányadó volt. IV. Német nyelv és irodalom: az idén már az új terv értelmében csak a III. osztálytól fogva taníttatott. Az új terv előirányzása, mely a múlt évben már részben a felsőbb osztályokban érvé­nyesült, az idén teljességgel irányadó volt. V. Történelem: az idén csupán azon módosí­tás történt, hogy a III. osztályban elmaradt a tör­téneti tanítás, főleg azon czélból, hogy jövő évvel a IV. osztálylyal az új tervet teljes életbelépéssel meg lehessen kezdeni. Azon felül a VIII. osztály­ban 3 óra vézetett csak a magyar történet ta­­nítására. VI. Földrajz: a földrajz az alsó három osz­tályban taníttatott. Az I. osztály földrajzi anyagá­nak meghatározásában az új terv volt irányadó. A III. osztályban , hol több földrajzi anyagnak végzése követeltetik , az óraszám háromra emeltetett. VII. A természetrajz tanítása a régi terv év­értelmében indult meg; az ásványtani tanítás a H. osztályban megszűnt, s egyébként is módszer te­kintetében az állat- s növénytan tárgyalásában nem a rendszer ismertetése, hanem a természetrajzi szemlélet ápolása volt irányadó. A felsőbb osztá­lyokban már az idén indult meg a IV. osztálylyal az új tanterv életbelépése, annál is inkább, mert a főbb bevezető chemiai s physikai alapfo­galmak a régi terv szerint már a III. osztály tan­anyagában előfordultak. Az V. és VI. osztályban még a régi terv felosztása volt az irányadó, de az újnak részletes felvilágosítása figyelembe vétetett; azon felül a VI. osztályban is 3 óra fordíttatott egész éven át a természetrajz tanítására. VIII. A természettan tanítása a III. osztály­ban az idén is megmaradt; némikép pótlásul szol­gált a physikai földrajznak, melyet az új terv előír; a IV. osztályban azonban, hol mechanikai elemek taníttattak, elmaradt a vegytan. A VII. és VIII. osztályban a physika tananyaga az új terv értelmében osztatott be, heti 5—5 órával. A vegy­tan a VI. osztályban elmaradt, valamint a külön­vált mennyiségtani földrajz a VIII. osztályban, he­lyébe lépett a kosmographia. IX. A mathematika tanításának új tervéből életbe lépett a múlt évben az I. osztályban a szám­tan és rajzoló geometria tervezete; az idén foly­tattatott a II. osztályban. A III. osztályban a szám­tani oktatás folytatta a régi menetét előirányzásá­val együtt. Ugyancsak a III. osztályban a rajzo­lással kapcsolatban taníttatott a téri alaktan. A IV. osztályban megkezdetett az algebrai tanítás már az új terv értelmében, úgy, hogy évről évre folytatva jöjjön alkalmazásba a tervezet előirányzása; a rajz ez osztályban a rendszeres planimetria előkészítését tekintette fő feladatának ebben az új tervnek a III. és IV. osztályra kiszabott anyagának legfontosabb részeit irányadóul tekintve. Az V., VI. és VII. osztály algebrai és geometriai tanítása ugyanaz ma­radt az idén, mint a lefolyt évben. A VIII. osz­tályra hetenként 3 órában jutottak a régi terv algebrai és geometriai anyagának fennmaradt részei, u. m. a határozatlan egyenletek, egybevetéstan elemei; b) gömbháromszögtan. A felsőbb osztályok algebrai s geometriai tanitásában figyelembe véte­­tetett az új tervezet módszeres irányadása. X. A philosophiai propaedentika a VIII. osz­tályban az új tanterv értelmében taníttatott. (Folytatása következik.) Hol lakunk? — Hamisa István. — (Folytatás.) Levegőréteg az, melyben mi épen oly ottho­nossággal légzünk, mint a halak a másodikban t. i. a vízben, m­ert egész szervezetünk a levegőhöz van alkotva. Úgy, hogy ha belőle valamely véletlen bennünket oly módon rántana ki, mint a halász horga a halat, épen úgy kellene kapkodnunk le­vegő után, mint azt a hal cselekszi lételeme, a víz után és kezdenénk vérzeni, mint a hal, melynek vérlökései a víznek óriási nyomásához vannak al­kotva. Léghajósok és hegymászók tudják, mit tesz ritkított levegőben légzeni. Glaisher és Coxwell angolok 1862-ben 11 kilométernyi (majd 1 */2 mértf.) emelkedtek föl léghajón és mivel ott a lég közön­séges nyomásából, mely egy középtermetű emberre 150 métermázsányi súly­lyal nehézkedik , csak xyb résznek voltak kitéve, szélhűdés kerülgette őket a légzési nehézségek miatt, finomabb véredényeik megszakadván, orruk, füleik, szemök vérzeni kezdett, de ha mindez nem történik is vala, maga a megritkult elény a légkeverékben nem lehetett elegendő, hogy a vérnek szükséges égését folya­matban tartsa. Sietni kellett tehát a szelep meg­nyitásával, mert légsúly mérőjük csak 165 milliméter magasan állt, holott annak közönséges magassága 731 mm. szokott lenni. Földünk olyan gömb, melynek háromféle hosszúságú átmérője van. Az, melyet Guineától vonhatunk a Nagyóc­eánig, 1719’68 mértföld hosszú, a­mely Ceylon szigetétől Közép-Amerikához tart, 464 méterrel rövidebb, a sarki átmérője pedig közel 6 mértfölddel kisebb az elsőnél. E gömbnek belseje izzó és a kéreg, melyen lakunk, melybe kútjaink és a bányák fúrvák, nem épen vastag. Bányák és artézi kutak mélyében eszközlött meleg­­mérésekből az tűnt ki, hogy egyre-másra minden 33 m. mélységnél egy fokkal emelkedik a kőzetek melege. E hőnövekvés egy mértföldnél 227 fokot tesz ki, 7 mértföldnél pedig közel 1600 fokot, melynél megolvad a vas, gránitkő, bazalt és az ismert anyagok legtöbbje. E boríték, mondja E. Reclus, a föld átmérő­jéhez képest csak vékony hártya, melyről egy 4 milliméter vastagságú papírlemezzel bevont és egy méternyi átmérejű cseppfolyós gömb nyújthat némi képzeletet. Számos geológ nézete szerint ilyen cseppfolyós földünk belsejében a láva és olvadt kőzetek tengere, melynek mint a külső óczeánnak, szintén megvannak a maga áramlásai, árapályai; a porfir, diorit és ophit hegyek e tűztengernek hullámfodrai s a tengerpartokon elhelyez­kedett Etna, Pic de Teyde, Mauna Loa az ő kitöréseik és láváikkal azon viharokról tanúskodnak, melyek az általunk lakott földburok alatt zajonganak. Más geológok nézete az, hogy a tűzhányók nem a föld heven folyó egész béltartalmából hoznak fel mutatót a napvilágra kitöréseik alkalmával , hanem csak egyes vulkáni tűzhelyek kéményei gyanánt szerepelnek. Szerintük tehát a föld belseje nem volna egészen izzó anyaggal kitöltve. Ezek nézetének ad kifejezést Verne Gyula is „Utazás a föld középpontja felé“ czimű ismert szép regényé­ben , midőn hőseit a föld alá mélyen leviszi és azok nem panaszkodnak tűrhetlen hőségről csak akkor, midőn a stromboli vulkán tűzhelyéhez jutnak. De mind a mélyebb bányákban, mint pl. a selmeczi­­ben is, majdnem meztelen kénytelenek a munkások a nagy hőség miatt dolgozni: a legkiválóbb geoló­­gokkal együtt mi is azon nézetben lehetünk, hogy a föld belseje bár igen magas hőfokú, de csepp­­folyóvá nem válhatik a külső réteg óriási nyo­mása miatt. A világtér ellenben, honnét megszámíthatlan csil­lagezer tekint le ránk, rémítő hideg. Ponillet—142° C. hidegre becsüli. Minden esetre hidegebb, mint a minő mérsékletet eddig bárhol megfigyeltek. Glaisher léghajója 15° meleg időben emelkedett föl és 50 percz alatt —24° C. hideget jelzett hőmé­rője, a­mint 11­, mértföldnyi magasságig emelked­tek. Jakuczkban 1838. évi január 31-ikén —60° C. hideget tapasztaltak, Gmelin meg Kiringában —84-et, — ha ugyan hitelesnek tekinthető e leg­utolsó adat. De már a —60° is olyan mérséklet, melynél a hőmérő higanyából szöget lehet ková­csolni, melynél a vasnak érintése úgy éget, mint a parázs, melynél szélhűdés kerülgeti a legszívó­sabb szervezetű embert is. Mig tehát a fölület, melyen lakunk, vékony rétegével pokoli tüzet burkol, mely lábaink alatt izzik, — addig fejünk fölött a világtérnek fagyasztó hidege dermedez, melytől bennünket csak a ter­jengős, mozgékony levegőburkolat védelmez. Olyan gyönge, finom, laza e burok, hogy még jelenléte is csak akkor tűnik föl, midőn mint szél vagy vi­har mozgásban van,­­ akkor is munkáját látjuk csak, őt magát nem. És mégis e gyarló ernyő alatt mily biztonságban érzi magát az ember a földteke külsején, mely még a meteorok és hulló­csillagok, részéről is szünet nélküli bombázásnak van kitéve. És még mindezek mellett földünk még csak nem is áll, hanem szédítő sebességgel kereng, ro­han, és ragadtatik tova égből-égbe. Saját tengelye körül 24 óra alatt fordul meg és minket itt (majd a 47-ik szélességi fokon) per­­c­enkint 2 */2 mértföldnyi sebességgel sodor magá­val kelet felé, — az egyenlítő alatt lakók hozzánk képest valódi szédelgők, mert kevés híján 4 mért­­földnyi sebességgel kanyarodnak perczenkint kelet felé. Csak az a jó, hogy sebes mozgásunkat nem érezzük, épen úgy, mint ki gyorsvonaton utazik és a táviró póznák visszafelé látszó mozgásából következtet a sebességre, melylyel őt a gőz szár­nya tova röpíti. (Vége következik.) ÚJDONSÁGOK. — Miután több oldalról, de kivált az érdek­lettek részéről azon gyanú merült fel, hogy lapunk múlt számában a helybeli ezred­parancsnokról s a tisztikarról irt megjegyzéseket önkénytes írta , ezzel szemben határozottan kijelentjük, hogy a kérdéses czikket az önkénytesek sem nem írták, sem nem íratták, egyszóval annak megjelenéséről tudomás­sal sem bírtak. Szerkesztőség: — Molnár Sándor úr, a helybeli reform, fő­­gymnasiumnál két év óta működött segédtanár, ki nemcsak a tanári vizsgát tette le kitűnő eredmény­nyel, hanem rövid itt működése alatt is kartársai­nak teljes elismerését és ragaszkodását kivívta, közelebb a pesti reform, főgymnasiumhoz hivatván meg, intézetünktől eltávozik. Lehetetlen ez alka­lomból hallgatással mellőznünk a reform, egyház­tanács eljárását, — lehetetlen megbotránkozásunk­nak kifejezést nem adni a fölött, hogy az iskola- és oktatásügy rovására s hátrányára évek óta be­töltetlenül hagy egy rendes tanszéket, s midőn azt egy magát kiválólag képesített és érdemesített

Next