Kecskeméti Lapok, 1881. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1881-01-02 / 1. szám

a munka, a szilárdan ás csinnal épült mű csakhamar elkészült. Ezután 4 napig Cuvier a fecskéket nem látta, de figyelemmel kisérte, hogy ez idő alatt két szemtelen veréb mi módon vette birtokába az új fecskefészket, elővigyázatból t. i. egyszerre soha sem hagyták azt oda, hanem míg egyikök éle­lemért oda járt, a másik hegyes kúpcsőrével a be­járatnál foglalt védő állást. Midőn a fecskék visszajöttek, képzelhetni kétségbeesésüket, haragjukat, a hím minden erejét összeszedte, hogy a bitorlót kikergesse, de mit tehetett gyönge csőrével a sokkal erősebb, vakmerő veréb ellen, végre utolsó támadást intézett és mellével röpült neki a fészeknek, készebb lerom­bolni azt, minthogy a bitorlók kezén maradjon; de e határozott, önfeláldozó támadásnak sem lett egyéb sikere , mint az, hogy a szegény fecskék kopasz fejjel, nyakkal, megtépett tollakkal, vé­resen mint vert Sereg, voltak kénytelenek vissza­vonulni. Az anyaveréb csak később, midőn hazajött, tudta meg férjétől, ki a csatát vívta, a történteket, mely sükerdús eredmény után a két verébnek rendkívül széles jó kedve lett, vígan csiripeltek, vendégeskedtek. Nemsokára Cuvier szokatlan nagy csevegés, lárma, zajra lesz figyelmes és látja, hogy a szom­széd ház fedelén nagy számban települnek le a fecskék, szemügyre vette a verebeket is, melyeken látható lett az aggodalom, mindketten a fészek be­járatánál foglaltak állást, élve a gyanúval, hogy a fölös számmal megjelent fecskék bizonyosan táma­dást fognak intézni ellenök. Úgy is lett, a fecske­­sereg bevégezvén tanácskozását, hirtelen fölkere­kedett és midőn újra megjelent, annak minden tagja csőrében sárral megrakodva jött, erre egy­másután némi távolságból egyenként oly ügyesen dobták a sarat a fészek bejáratához, hogy pár percz alatt be lettek falazva a verebek. De a visszatorlás műve ezzel bevégezve nem volt, a diadalmas fecskesereg rövid időn ismét sárral rakodottan fordult meg és a sok méltatlanságot szenvedett, hajléktalan fecskepárnak közakarattal egészen alapjából új fészket építettek, közvetlen a verebek ravatala mellett. Ez az egyedüli madár, melyet körülményei olykor arra kényszerítenek, hogy téli alvó legyen. Erre okot szolgáltathat a fecskecsalád némely tag­jánál a testi gyöngeség, mely miatt nálunk a nyárutói költözésnél társaitól elmarad. Ilyenek voltak azok is, melyek 1878. őszén a szép októ­beri verőfényes délutánokon a helyi főreáliskola udvarán röpködtek s a falakon sütkérező legyeket fogdosták. Faodúkban, falüregekben, védetebb padlásokon találni olykor megmerevült fecskéket, melyek azután a meleg szobában fölelerednek. A Maurienne (olaszosan Moriana) völgyben, mely Francziaországból Itáliába vezet, találkoznak bar­langok, melyekben Brown szerint évről-évre találni fecskéket, melyek denevérek módjára fölakaszkodva, téli álomban várják a tavasz szép napjainak új beköszöntését. ÚJDONSÁGOK. — Lapunk t. előfizetőihez azon őszinte kérel­met intézzük, szíveskedjenek mint előfizetők lapunk fenntartásához továbbra is hozzájárulni s engedjék, hogy a lapot újabb előfizetési felhívás nélkül is küldhessük. A t. közönséget pedig s különösen t. olvasóinkat és elvtársainkat bizalommal felhívjuk, hogy lapunkra előfizetni, illetve új előfizetőket gyűjteni szíveskedjenek. — Boldog Újévet kívánunk t. olvasóinknak! Legyen e reánk viradt új évben áldás és béke ha­zánkon, nemzetünkön, városunkon, s ennek min­den lakóin; virágozzék közöttünk az egyetértés, jóllét, s legyen átalános megelégedés minden rendű és rangú polgártársainknál! — A népszámlálás keresztülviteléhez polgár­társaink részéről szükséges pontos, odaadó és lel­kiismeretes közreműködésre már ismételve figyel­meztettük és felhívtuk városunk lakosságát. Most még egyre kívánjuk különösen figyelmüket felhívni. A lakosság egy része ugyanis már megszokta, hogy bármiféle összeírásban bizonyos inquisitorius eljárást s újabb adóalapok kutatását látja. Jó lé­lekkel bizonyíthatjuk , hogy a népszámlálásnak egy­általán nem az a czélja, mert itt sokkal magasabb érdekek és szempontok szolgálnak irányadóul. Nincs tehát semmitől tartani, s nincs ok az összeírás elől semmit eltitkolni, sőt mindent pontosan bevallani legfőbb honpolgári és becsületbeli kötelesség. — Az „Olvasó­kör“ szokásos bálját f. hó 29-én tartja meg. Óhajtandó, hogy a gazdálkodó és ipa­ros osztály oly nagy mértékben vegyen részt, mint az elmúlt években. — Az egészségügyi bizottság utóbb tartott ülésében szóba jött a gyermekek közt uralgó vör­­heny — skarlát himlő — és ezen kórnak gyakoribb előfordulása az iskolás gyermekek közt is. A tiszti orvosok e tekintetben teljesen megnyugtató felvilágosításokat adtak a bizottsági tagoknak. Ezek szerint a vörheny tömegesen egyátalában nem észleltetik, úgy hogy például egyik legnépesebb óvodában, hol 56 gyermek van beírva, november és dec­ember hóban mindössze három megbetegülés fordult elő és ugyanez az arány az elemi iskolákban is, azonfölül e betegségnek lefolyása igen szelid és kedvező és aránylag igen csekély a halálozási szá­zalék. Mindamellett, hogy az iskolákban a jár­ványos betegség terjedése meggátoltassák, a bizottság határozatához képest a tanítók az igazgatóság útján felhívandók lesznek, hogy minden tudomásukra­­ jutott vörheny megbetegülésről tegyenek jelentést a rendőrkapitányi hivatalnál, oly családból pedig hol tudtokkal skarlát beteg van, a többi gyer­mekek iskolalátogatása orvosi bizonyítvány nélkül meg ne engedtessék.­­ A közigazgatási bizottság tagjaivá a leg­közelebbi közgyűlésen megválasztottak: Gyenesi Imre, Keresztes János, Laukó Károly, Papp Sándor,­­ Zimay Károly. Az igazoló választmány tagjaivá pedig: Keresztes János, Dr. Tassy Pál, Györffy Balázs, id. Bagi László és Mádi János b. tagok lettek megválasztva, kineveztettek pedig főispán úr által e bizottság elnökévé Dömötör Sándor, tagjaivá: Molnár János, Tatay Jenő és Fekete István b. tagok. Pártunk e választásokat a köz­gyűlésen harmincz többséggel vitte keresztül, s jellemző, hogy az ellenpárt ezúttal is tiszta szél­bal­i névsorral szavazott, holott pártunk most is kettőt választott közülök az igazoló választmányba.­­ Na de igy okosodunk és ábrándulunk ki lassanként! — Talált gyermek. Kék Terézia, Ördög­­ Kovács József ballószegi tanyáján kertésznő, a kapitányi hivatalnál újdonszült és jól kifejlett férfi gyermeket mutatott be, melyet múlt héten a reg­geli órákban az út szélén rongyokba takarva talált. A derék asszony, ki maga is szoptatós, tartós díj mellett a gyermek ápolására vállalkozott. A szív­telen anyát még eddig nem sikerült felfedezni.­­ Belügyminiszteri körrendelettel arról értesít­­tetik a város közönsége, hogy újabb időben a külföld némely nagyobb kereskedelmi városaiban a kávé zöld színre festetik , milyen az természetben nem szokott teremni; miután nincs kizárva annak lehetősége, hogy festésre az egészségre ártalmas anyagok is használtatnak, felhívja a városi ható­ságot , hogy ezen körülményre nézve a fűszerkeres­­kedéseket vizsgáltassa meg. A vizsgálat e tekintet­ben megejtetett és a rendőrséghez beadott jelentés szerint ily mesterségesen zöldre festett kávé kereskedéseinkben nem árusíttatik el.­­ Az újévi üdvözletek megváltása tárgyában belügyminiszteri leirat érkezett a városi hatósághoz, ajánlva hogy a helyett jótékony czél és adományok gyűjtessenek. Valóban ideje is volna e tűrhetlen szokásnak valahára véget vetni, melynél nem tudni, várjon a kiadott pénzösszeg vagy a velejáró alkal­matlankodás okoz-e több kellemetlenséget. — A nőegyleti bál iránt mindenfelé nagy az érdeklődés, vidékről is készülnek. Úgy látszik si­kerükt farsangi mulatság lesz. — A vagyonbiztonság nálunk kezd több oldal­ról megtámadtatok így a szolnoki­ köznek a vasút közelében fekvő mindkét oldalán tömeges és ismé­telt lopások történtek lugasoszlopok és egyéb tűz­­revaló faanyagokban. Ezt mi nagy részben a fel­ügyelettel megbízott közegek hanyagságának rójuk fel, s azért is az illetékes hatóságot ez irányban teendő szigorú utasítás megtételére tisztelettel fel­­­hívjuk. — Új jogtudor. Dr. Szigethy Lehel úr a jog­­tudori szigorlatokat letévén, a budapesti m. k. egyetemen közelebb jogtudorrá avattatott fel. Sok szerencsét az új diplomához ! — Megjelent és szerkesztőségünkhöz bekülde­tett Miklós Gyula orsz. gy. képviselő és borászati kormánybiztos úrnak a nagyméltóságú földművelés-, ipar- és kereskedelmi minisztériumhoz beterjesztett jelentése a Dunán­ és Tiszáninneni és túli borke­rületek nevezetesebb borvidékei beutazása alkal­mával szerzett tapasztalatairól. E terjedelmes és bennünket is kiválólag érdeklő szakértői jelentésre még bővebben vissza fogunk térni. — Kimutatása azon adakozásoknak, melyek a nőegylet által rendezett karácsonyfa felszerelési költségeinek fedezésére tétettek. Pénzbeli ajándé­kot adtak: A nőegylet saját pénztárából 85 frtot, Kristofori Juhász Helén 2 frt., özv. Kovács Lász­­lóné 2 frt., Kovács Juliska 2 frt., gr. Vasquezné Kovács Teréz 3 frt., Héjjas Lajos 3 frt., Hornyik­­ János 2 frt., Szeless József 2 frt. Ezenkívül ruha-, gyümölcs- és süteményfélékben adakoztak: Pacsu­­ Mihályné, Gyenes Sándorné, Kovács Istvánná, Machleid Viki, N. N., Vajda Gyuláné, Krizsán J., Kormáth Frigyes, Héjjas Lajos, Fehér Márton, Bleyer László, özv. Szél Imréné, Szabó Lászlóné, gr. Vasquezné, Wittmann Károly, Szél Zsuzsánna, Erdélyi Erzsébet, Dömötör Sándorné. A nemes szivű adakozóknak a hálás köszönetet nyilvánít a rendező bizottság. — Színházi játékrend. Szombaton január 1-én Újévi allegória és „Mátyás király első kalandja.A találékonyság nem is nyugodott tétlenül az elért eredmények után, hanem annak folytonos tökéletes­­­bitésén törekszik mai nap is. Fölösleges a papír hasznát bizonyítani, elég ha megtekintjük elterjedését az egész világon. Érdekes azon kimutatás, a­melyből megtudjuk, hogy melyik ország mennyi papírt fogyaszt el. Első helyen állnak az északamerikai egyesült államok, a­melyek papír­fogyasztása évenként 535 millió kilogramm, egy lé­lekre jut 14 klg.­­ Németország elfogyaszt 244 millió klgr. papirt, egy főre jut 6 klgr. Angliában 168 klgr. papirt fogyasztanak el, egy főre 5 klgr. esik. Francziaországban 135 millió klgr. fogy el s egy emberre 6 klgr. Ausztria-Magyarország évi papir-fogyasztása 95 millió klgr., a­mely­ből egy főre 2­ 5 klgr. jut. Ezután jön Orosz­ország 67 millió klgrammal, Olaszország 38, Bel­gium 27 és Svájc­ 17 millió kilogrammal. Ha való tehát azon állítás, hogy a legtöbb papírt fogyasztó népek a legműveltebbek , úgy az északamerikai Egye­sült­ Államok állanak első sorban s Oroszország áll az utolsó helyen. Mi az ötödik helyet foglaljuk el. Valóban a papír története egyszersmind az em­beriség fejlődésének története is. A papír az ember gondolatainak tárháza, viselt dolgainak hű őre. Mi lenne az emberiségből papír nélkül?! Papírból ké­szülnek a könyvek és hírlapok, a papír köti össze a távol lakó népeket, egymástól elszakadt ismerőst, rokont, barátot, ügy van ! A papír alkotá a világ összes népeit egy családdá, hogy közösen neveljék féltett gyermeküket a­ művelődést, s hogy minél előbb elérhessék ama szent czélt, a­melynek­ neve: a szellem diadala. Huth Adám. Egyptom folyóinak partjain egész erdőségeket képez , egyszóval épen oly bőven tenyészik, mint nálunk a káka. Az írásra alkalmas anyagot a felső hám szol­gáltatja, a­melyet a még nedves növényből éles késsel, vagy finom tűvel elválasztva, több ily la­pocskát a Nílus vizével ragasztottak össze, ezután megszáritva, fogaik segélyével simára rágicsálták. Ezen anyagot biblos néven nevezték s innen vette eredetét a biblia szó is. Ezen új irásanyag nem sok idő múltán igen nagy használatnak örvendett és mint fontos kereskedelmi czikk elősegítő Egyptom akkori meggazdagodását. Firmus, egyik egyptomi fejede­lemnek annyi papírja volt, hogy annak árán egy nagy hadsereget tarthatott fenn. Igen természetes, hogy a papyrus feltalálása a könyvek szaporodását vonta maga után. Már e korban szenvedélyes könyv­­gyűjtők is találkoztak, így II. Ptolemeus egyptomi fejedelem főleg Eumenes­szel Pergamus királyával vetélkedett nagyszerű könyvtár alakításában. Ptole­­meusnak Eumenes iránti féltékenysége okozta azt, hogy a papyrus kivitele Pergamus felé szigorúan megtiltatott. Eumenes alattvalói ennek következtében a papíranyagnak igen nagy hiányát érezték. De épen a szükség teszi találékonynyá az embert. Kutattak, vizsgálódtak, hogy vájjon mi által helyettesíthetnék a papyrust. Végre feltalálták a kívánt anyagot az állati bőrben, a­melyet a szükség által kényszerített ember hajlékonynyá és írásra alkalmassá tudott át­alakítani. Így jött létre Krisztus születése előtt mint­egy 200 esztendővel a feltalálási helyéről perga­­mentnek nevezett papíranyag, a­mely csakhamar hatalmas versenytársa jön a papyrusnak. A papyrus a 11 -ik századig volt használatban, s hogy végkép le nem szorult, annak oka a pergament drágasága volt. A papyrus és pergament egy időben az arabok által Európába áthozott pamut-papír által szoríttattak­­ le a közhasználat teréről. A pergament azonban még napjainkban is használtatik, főleg fontosabb okmá­nyok előállítására, míg a papyrus a czivilizált vi­lágban semmi szerepet sem játszik többé. A mai papírhoz legközelebb áll, sőt alapjának tekinthető az arabok által feltalált pamut-papír, a­melynek készítése a következőkép történt. Egy ütő­vel addig verték a szálakat, mig az egész péppé változott; ezt azután bordáit lapokra kiterítve meg­­száritották s azután kisimiták. A kereskedés görög pergament vagy charta cultunea név alatt ismerte. De a törekvő emberi szellem még ez által sem volt kielégítve, mert a papír oly puha és mállékony volt, hogy csak nagy elővigyázattal lehetett rá ecsettel írni. A 13-ik században 1270 körül a németek jöt­tek reá a len és kender használatára, s nem elé­gedve meg a kézi munkával, a gépek erejét hívták segítségül, így állottak elő a papír­malmok, a­me­lyek közül első volt a nürnbergi 1390-ben. A legnagyobb gyorsasággal terjedt a papír Európa min­den részében, sőt az Amerikába bevitt első czikkek közt is ott volt a papír. A könyvnyomtatás feltalálása ismét új korsza­kot alkotott a papírgyártásban. A szürke, tisztátlan , és kemény­­en nem volt már többet kielégítő, ke­resték tehát a valódi papíranyagot turfában, fenyő­levélben , farostban, szalmában, fűben, míg végre a sok sikertelen kísérlet után megtalálták a papír­anyagot, a rongyot. Ez által meg volt mutatva , az út, a­mely irányban haladni kellett. Az emberi

Next