Kecskeméti Lapok, 1881. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

1881-10-09 / 41. szám

Tizennegyedik évfolyam. 41. szám. Október 9. 1881. KECSKEMÉTI LAPOK Előfizetési dij : Megjelen hetenként egyszer,­­ Szerkesztő- és kiadó-hivatal. Hirdetési dij: Egész évre 5 frt., félévre 2 frt. 50 kr., VASÁRNAP, B U­D­­AI - N A G­Y - D T C Z A 184. SZÁM. A hasábos petit sor egyszeri hirdetésnél 5 kr. negyedévre 1 frt. 50 kr. é­s többszöri vagy terjedelmes hirdetéseknél ár-Az előfizetési pénzek, s E lap úgy szellemi, mint anyagi részét illető leengedés adatik. Az előfizetés az év folytán minden hónapban úgy a hirdetések is „Tóth László k­önyvnyom­­i minden küldemény a szerkesztő- és kiadó­megkezdhető. „fájának“ czimzendők. hivatalhoz intézendő. Bélyegdij minden beigtatásért 30 kr. VEGYESTARTALMÚ HETILAP. SI---------------------------------- - • 7 ■ ' ------------------— _ ____________________ --- ___— -......__.......... ___|.. __________________________________________________________________ Ferenczy László meghalt! Ez igen egyszerű de annál többet jelentő mondat, ezt a költő bizonyára így fejezné ki: „Ismét egy tündöklő csillag hullott le az enyészet sötét tengerébe“, vagy „Ismét egy magas szellem hagyta el porhüvelyét, hogy vissza­térjen Uranus aetherébe“ stb. és mind a két esetben teljesen igaza lenne. a) Mert nekünk Kecskemétieknek csak­ugyan egy tündöklő csillagunk tűnt le F. L. úrban, mert ő nekünk valóban vezércsilla­gunk volt a becsületesség, munkásság, ön­zetlenség és igazságszeretet ösvényén, ő egy volt ama kis számú nemeslelkek közül, kik a nemes tettet azért gyakorolják mert nemes, hazájukat azért szeretik hő, mert szent kö­telesség , városukat azért szolgálják híven, mert ez polgári erény, polgártársaik jólétét azért eszközük, mert ez­által azoknak jót tesznek ; b) mert valóban emelkedett szellem, sok igazságszeretet és a jövőbeni mély belátás kell ahhoz, hogy egy férfiú, ki magas családi összeköttetése, társadalmi közkedveltsége , kitűnő személyes műveltsége és készültsége által a bizton elnyerhető s fényes jövővel kecsegtető, de a békés községi jólétet ve­­szélylyel fenyegető állást magától elutasítsa , midőn azért, hogy elnyerhesse, csak kezét kellett volna kinyújtania­ a recurrensek zavargásaiban. Vagy azt mondják, t. olvasóim, hogy mindezt tenni egyszerű kötelesség és nem erény. Én is azt mondanám, ha nem ta­pasztalnám , hogy korunkban az anyagiak utáni sóvárgás napról-napra nagyobb tért foglal és ijesztőbb alakot ölt, de így kény­telenek leszünk maholnap a legszentebb kötelességek teljesítését is a legmagasabb erények közé sorolni. Mi tette halhatatlanná és a világ bá­mulata tárgyává hazánk büszkeségét, boldog emlékű Deák Ferenczünket? az, hogy ő hazáját forrón és önzetlenül szerette s annak javát mindenek fölé helyezve soha szem elől nem tévesztette. Ez a maroknyi magyar nép azonban még nem oly szegény, hogy országos tekintélyek mellett vidéki tekintélyeink is ne lennének, de ezek száma napról-napra fogy és mi épen ilyen vidéki tekintélyt vesztettünk el F. L. személyében, méltó tehát, hogy közülünk történt végleges el­távozása alkalmával néhány kegyeletes pil­lanatot szenteljünk tiszteletteljes életpályája közelebbi megismertetésének, melyen 83 hosszú éven át oly szeplőtlen becsületes­séggel haladott, hogy köztisztelet tár­gyává lett. Ferenczy László született 1799. évi ja­nuár hó 28-án egyik legelőbb kelő helybeli családból, mely öt nemzedéken át adott mind a városnak, mind a róm kath. egyház­nak oszlopférfiakat. Atyja Ferenczy László késő aggkoráig városi tanácsnok, több ízben főbíró és tekintélyes vagyonú ember volt, s mind a három fiát, Györgyöt, Gergelyt és Lászlót szép neveltetésben részesítette, de közülök ügyvédi oklevelet csak a most elhunyt László vívott ki magának. Az üd­­vözü­lt gymnasiumi tanulmányait Kecskemé­ten végezte, a bölcsészetieket Budapesten , Pozsonyban a jogakadémián a kecskeméti származású Szlemenics Pál kitűnő jogtudóst hallgatta és ennek legkedveltebb hallgatója volt, ügyvédi gyakorlaton rokonánál, a szin­tén kecskeméti származású Szentkirályi Lász­lónál volt, ki előbb itélőmesteri, később hétszemélynöki méltóságot viselt. 1822. évben ügyvédi oklevelet nyervén, hazaköltözött és atyjának rövid időmúltával bekövetkezett halála után annak gazdaságát vezette nagy szorgalommal és kitűnő érte­lemmel. Nemes lelkét, szép műveltségét és szelid, előrelátó gondolkozásmódját félreis­­merhetlenül jellemzi azon körülmény, hogy a városi lakosok között 1822-ben kiütött és 24 éven át folytatott nyugtalan kor­szakban , ifjú kora daczára megtartotta higgadtságát és távol maradt a rendhábo­­rítók és nyugtalankodók üzelmeitől. A helyi előkelő társadalomnak dísze, saját gazdaságában a szorgalom, jótékony­ság és haladás mintapéldánya volt. A szőlő-, gyümölcstermelés- és nemesítésnek fáradhatlan előharczosa és buzgó ápolója lévén, hogy e nemes szenvedélyének köve­tőket is szerezhessen, már a helyi gazda­sági egylet megalakulása előtt rendezett a Kaszinó helyiségében gyümölcskiállítást és nem egy nemes faj gyümölcsöt és szőlőt honosított meg határunkban, melyet az ő fáradozásai nélkül még ma sem ismernénk; innen van, hogy az időközben meg-meg­­újuló terménytárlatokon minden alkalommal az ő gyümölcsgyűjteménye képezte mind a fajok számát, mind azoknak nemességét tekintve a tárlat fénypontját. Midőn hazánk nagy fia , Széchényi István gróf, a nemzeti kaszinót Pesten 1830. évben megalakította, első lett utána ha­zánkban a kecskeméti Kaszinó-egylet, mely­nek megalakulását és felvirágzását főleg szintén csak F. L.-nak köszönhetjük. Ezen egylet volt neki is a legkedvesebb társaság, melyet tevékeny életének szabad óráiban naponként meglátogatott mindaddig, mig életének hajlott koránál fogva elnehezedvén és elgyöngülvén , kedvencz időtöltő helyének látogatása reá nézve végkép lehetetlenné nem vált; a Kaszinó-egylet alapitójának e nemes vonzalmát azzal viszonozta, hogy őt örökös tiszteletbeli elnökévé és választmányi tagjává választotta meg. Városunk közjavát az üdvözült folyton szivén viselte s valahányszor annak szol­gálatára felszólittatott, azt mindannyiszor készséggel és híven teljesitette, igy viselte ő 1825. évben a főpénztárnoki, 1837. évben a főbírói hivatalt. 1848-ban, midőn néhai idősb Károlyi István gróf huszárezredét felállította s annak toborzási és felszerelési helyéül Kecskemétet jelölte ki, őt válasz­totta a közbizalom az alakitás és felszerelés kiállítási költségeinek pénztárnokává. 1849. tavaszán a Kecskeméten felállított vésztör­vényszék ülnökévé a helybeli nagyszámú értelmiségből ő neveztetett ki s e miatt utóbb üldözés tárgya is lett a hatalom előtt, de, minthogy főleg az ő higgadt gondolkozása és határozott magatartása folytán a kecskeméti vésztörvényszéknél egyetlen egy vádlott sem ítéltetett halálra, végre fölmentetett a zaklatás alól. Az öt­venes években Kecskeméten székelő fenyitő törvényszéknek elnökéül ő szemeltetvén ki, e tisztét is mindenkinek teljes méltánylá­sára és elismerésére teljesítette. Az 1861-iki városi tisztújitás elnökévé tette őt ismét a közbizalom s az ő tapin­tatos eljárásának köszönhető, hogy alkot­mányos életünk újjá­születése első pillana­tában, a kedélyek hevesen hullámzó zajában, az egész tisztújítás példás rendben és a kedélyeket lecsillapító módon ejtetett meg. Végre az ő tapintatos bánásmódjának, hig­gadt gondolkozásmódjának és mélyen be­látó tehetségének elismerése jeléül tekintendő azon megtisztelő körülmény is, hogy boldog emlékű polgártársunkat, városunk egyik legkitűnőbb egyéniségét, mint a városi, megyei és országos közügyek egyik leg­buzgóbb bajnokát érdemeinek elismerése jeléül Pest- és Csongrád megyék táblabírá­­ikká választották meg. Íme, tisztelt olvasók, itt van egy szep­­l­­őtlen becsületességű­, buzgó tevékenységű, önzetlen hazafius szeretettel telt tisztes polgár 83 éves életének hű tükre, melyben min­denki híven látja lerajzolva a becsületes honpolgár példányképét. És mi őt elvesz­tettük s elvesztettük benne városunk egyik büszkeségét, melyet méltán és őszintén tisztelt minden közel és távol ismerője, s ha mély és tartós fájdalmunk az ő elköltözése felett, még mélyebb bánat szorítja keblünket azon tudat miatt, hogy üdvözöltünk 83 éves becses életét nőtlen állapotban töltvén el , nemes szivének és erényeinek örökösét sem hagyva hátra, és igy számunkra még az a vigasztaló tudat sem maradt fenn, hogy utódja megújult ifjú erővel pótolandja aty­jának élemedett koraszülte veszteségünket. Ferenczy László tehát nincs többé, a folyó hó 6-án délutáni 3 órakor tartott díszes temetkezési szertartása alkalmával végleg eltávozott közülünk és elfoglalta túlvilágon a jók számára kijelölt helyét, ő már boldog, mert lerótta a természet meg­­másithatlan törvényei által rárótt tartozást, ő boldog, mert ezrek áldása kisérte őt a Mindenható itélőszéke elé s ezrek kebléből hullámzott egekbe ezen őszinte és kegye­letes óhajtás: „Áldás és béke lengjen e ritka becsü­letességű, szép műveltségű derék honpolgár hamvai felett.“

Next