Kecskeméti Lapok, 1881. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1881-10-09 / 41. szám
Tizennegyedik évfolyam. 41. szám. Október 9. 1881. KECSKEMÉTI LAPOK Előfizetési dij : Megjelen hetenként egyszer, Szerkesztő- és kiadó-hivatal. Hirdetési dij: Egész évre 5 frt., félévre 2 frt. 50 kr., VASÁRNAP, B UDAI - N A GY - D T C Z A 184. SZÁM. A hasábos petit sor egyszeri hirdetésnél 5 kr. negyedévre 1 frt. 50 kr. és többszöri vagy terjedelmes hirdetéseknél ár-Az előfizetési pénzek, s E lap úgy szellemi, mint anyagi részét illető leengedés adatik. Az előfizetés az év folytán minden hónapban úgy a hirdetések is „Tóth László könyvnyomi minden küldemény a szerkesztő- és kiadómegkezdhető. „fájának“ czimzendők. hivatalhoz intézendő. Bélyegdij minden beigtatásért 30 kr. VEGYESTARTALMÚ HETILAP. SI---------------------------------- - • 7 ■ ' ------------------— _ ____________________ --- ___— -......__.......... ___|.. __________________________________________________________________ Ferenczy László meghalt! Ez igen egyszerű de annál többet jelentő mondat, ezt a költő bizonyára így fejezné ki: „Ismét egy tündöklő csillag hullott le az enyészet sötét tengerébe“, vagy „Ismét egy magas szellem hagyta el porhüvelyét, hogy visszatérjen Uranus aetherébe“ stb. és mind a két esetben teljesen igaza lenne. a) Mert nekünk Kecskemétieknek csakugyan egy tündöklő csillagunk tűnt le F. L. úrban, mert ő nekünk valóban vezércsillagunk volt a becsületesség, munkásság, önzetlenség és igazságszeretet ösvényén, ő egy volt ama kis számú nemeslelkek közül, kik a nemes tettet azért gyakorolják mert nemes, hazájukat azért szeretik hő, mert szent kötelesség , városukat azért szolgálják híven, mert ez polgári erény, polgártársaik jólétét azért eszközük, mert ezáltal azoknak jót tesznek ; b) mert valóban emelkedett szellem, sok igazságszeretet és a jövőbeni mély belátás kell ahhoz, hogy egy férfiú, ki magas családi összeköttetése, társadalmi közkedveltsége , kitűnő személyes műveltsége és készültsége által a bizton elnyerhető s fényes jövővel kecsegtető, de a békés községi jólétet veszélylyel fenyegető állást magától elutasítsa , midőn azért, hogy elnyerhesse, csak kezét kellett volna kinyújtania a recurrensek zavargásaiban. Vagy azt mondják, t. olvasóim, hogy mindezt tenni egyszerű kötelesség és nem erény. Én is azt mondanám, ha nem tapasztalnám , hogy korunkban az anyagiak utáni sóvárgás napról-napra nagyobb tért foglal és ijesztőbb alakot ölt, de így kénytelenek leszünk maholnap a legszentebb kötelességek teljesítését is a legmagasabb erények közé sorolni. Mi tette halhatatlanná és a világ bámulata tárgyává hazánk büszkeségét, boldog emlékű Deák Ferenczünket? az, hogy ő hazáját forrón és önzetlenül szerette s annak javát mindenek fölé helyezve soha szem elől nem tévesztette. Ez a maroknyi magyar nép azonban még nem oly szegény, hogy országos tekintélyek mellett vidéki tekintélyeink is ne lennének, de ezek száma napról-napra fogy és mi épen ilyen vidéki tekintélyt vesztettünk el F. L. személyében, méltó tehát, hogy közülünk történt végleges eltávozása alkalmával néhány kegyeletes pillanatot szenteljünk tiszteletteljes életpályája közelebbi megismertetésének, melyen 83 hosszú éven át oly szeplőtlen becsületességgel haladott, hogy köztisztelet tárgyává lett. Ferenczy László született 1799. évi január hó 28-án egyik legelőbb kelő helybeli családból, mely öt nemzedéken át adott mind a városnak, mind a róm kath. egyháznak oszlopférfiakat. Atyja Ferenczy László késő aggkoráig városi tanácsnok, több ízben főbíró és tekintélyes vagyonú ember volt, s mind a három fiát, Györgyöt, Gergelyt és Lászlót szép neveltetésben részesítette, de közülök ügyvédi oklevelet csak a most elhunyt László vívott ki magának. Az üdvözült gymnasiumi tanulmányait Kecskeméten végezte, a bölcsészetieket Budapesten , Pozsonyban a jogakadémián a kecskeméti származású Szlemenics Pál kitűnő jogtudóst hallgatta és ennek legkedveltebb hallgatója volt, ügyvédi gyakorlaton rokonánál, a szintén kecskeméti származású Szentkirályi Lászlónál volt, ki előbb itélőmesteri, később hétszemélynöki méltóságot viselt. 1822. évben ügyvédi oklevelet nyervén, hazaköltözött és atyjának rövid időmúltával bekövetkezett halála után annak gazdaságát vezette nagy szorgalommal és kitűnő értelemmel. Nemes lelkét, szép műveltségét és szelid, előrelátó gondolkozásmódját félreismerhetlenül jellemzi azon körülmény, hogy a városi lakosok között 1822-ben kiütött és 24 éven át folytatott nyugtalan korszakban , ifjú kora daczára megtartotta higgadtságát és távol maradt a rendháborítók és nyugtalankodók üzelmeitől. A helyi előkelő társadalomnak dísze, saját gazdaságában a szorgalom, jótékonyság és haladás mintapéldánya volt. A szőlő-, gyümölcstermelés- és nemesítésnek fáradhatlan előharczosa és buzgó ápolója lévén, hogy e nemes szenvedélyének követőket is szerezhessen, már a helyi gazdasági egylet megalakulása előtt rendezett a Kaszinó helyiségében gyümölcskiállítást és nem egy nemes faj gyümölcsöt és szőlőt honosított meg határunkban, melyet az ő fáradozásai nélkül még ma sem ismernénk; innen van, hogy az időközben meg-megújuló terménytárlatokon minden alkalommal az ő gyümölcsgyűjteménye képezte mind a fajok számát, mind azoknak nemességét tekintve a tárlat fénypontját. Midőn hazánk nagy fia , Széchényi István gróf, a nemzeti kaszinót Pesten 1830. évben megalakította, első lett utána hazánkban a kecskeméti Kaszinó-egylet, melynek megalakulását és felvirágzását főleg szintén csak F. L.-nak köszönhetjük. Ezen egylet volt neki is a legkedvesebb társaság, melyet tevékeny életének szabad óráiban naponként meglátogatott mindaddig, mig életének hajlott koránál fogva elnehezedvén és elgyöngülvén , kedvencz időtöltő helyének látogatása reá nézve végkép lehetetlenné nem vált; a Kaszinó-egylet alapitójának e nemes vonzalmát azzal viszonozta, hogy őt örökös tiszteletbeli elnökévé és választmányi tagjává választotta meg. Városunk közjavát az üdvözült folyton szivén viselte s valahányszor annak szolgálatára felszólittatott, azt mindannyiszor készséggel és híven teljesitette, igy viselte ő 1825. évben a főpénztárnoki, 1837. évben a főbírói hivatalt. 1848-ban, midőn néhai idősb Károlyi István gróf huszárezredét felállította s annak toborzási és felszerelési helyéül Kecskemétet jelölte ki, őt választotta a közbizalom az alakitás és felszerelés kiállítási költségeinek pénztárnokává. 1849. tavaszán a Kecskeméten felállított vésztörvényszék ülnökévé a helybeli nagyszámú értelmiségből ő neveztetett ki s e miatt utóbb üldözés tárgya is lett a hatalom előtt, de, minthogy főleg az ő higgadt gondolkozása és határozott magatartása folytán a kecskeméti vésztörvényszéknél egyetlen egy vádlott sem ítéltetett halálra, végre fölmentetett a zaklatás alól. Az ötvenes években Kecskeméten székelő fenyitő törvényszéknek elnökéül ő szemeltetvén ki, e tisztét is mindenkinek teljes méltánylására és elismerésére teljesítette. Az 1861-iki városi tisztújitás elnökévé tette őt ismét a közbizalom s az ő tapintatos eljárásának köszönhető, hogy alkotmányos életünk újjászületése első pillanatában, a kedélyek hevesen hullámzó zajában, az egész tisztújítás példás rendben és a kedélyeket lecsillapító módon ejtetett meg. Végre az ő tapintatos bánásmódjának, higgadt gondolkozásmódjának és mélyen belátó tehetségének elismerése jeléül tekintendő azon megtisztelő körülmény is, hogy boldog emlékű polgártársunkat, városunk egyik legkitűnőbb egyéniségét, mint a városi, megyei és országos közügyek egyik legbuzgóbb bajnokát érdemeinek elismerése jeléül Pest- és Csongrád megyék táblabíráikká választották meg. Íme, tisztelt olvasók, itt van egy szeplőtlen becsületességű, buzgó tevékenységű, önzetlen hazafius szeretettel telt tisztes polgár 83 éves életének hű tükre, melyben mindenki híven látja lerajzolva a becsületes honpolgár példányképét. És mi őt elvesztettük s elvesztettük benne városunk egyik büszkeségét, melyet méltán és őszintén tisztelt minden közel és távol ismerője, s ha mély és tartós fájdalmunk az ő elköltözése felett, még mélyebb bánat szorítja keblünket azon tudat miatt, hogy üdvözöltünk 83 éves becses életét nőtlen állapotban töltvén el , nemes szivének és erényeinek örökösét sem hagyva hátra, és igy számunkra még az a vigasztaló tudat sem maradt fenn, hogy utódja megújult ifjú erővel pótolandja atyjának élemedett koraszülte veszteségünket. Ferenczy László tehát nincs többé, a folyó hó 6-án délutáni 3 órakor tartott díszes temetkezési szertartása alkalmával végleg eltávozott közülünk és elfoglalta túlvilágon a jók számára kijelölt helyét, ő már boldog, mert lerótta a természet megmásithatlan törvényei által rárótt tartozást, ő boldog, mert ezrek áldása kisérte őt a Mindenható itélőszéke elé s ezrek kebléből hullámzott egekbe ezen őszinte és kegyeletes óhajtás: „Áldás és béke lengjen e ritka becsületességű, szép műveltségű derék honpolgár hamvai felett.“