Kecskeméti Lapok, 1882. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)
1882-01-08 / 2. szám
TIZENÖTÖDIK ÉVFOLYAM. 2. Szám. KECSKEMÉTI LAPOK előfizetési du POLITIKAI és TÁRSADALMI HETILAP HIRDETÉSIDH: Egész évre 5 frt — kr. | Negyedévre 1 frt 50 kr. 1 vLl 1 1 IV fi 1 L U 1 n.lVUn.VllL 1T1 X llLl 1 lLlXll 4 hasábos petit sor 5 kr., többszöri vagy terje- Félévre • ■ 2 „ 50 „ Egy szára ára 12 kr. , h hirdetéseknél árleengedés adatik MEGJELENIK MINDEN VASARNAP hirdetéseknél arleengedés adatik. Előfizetni az év folytán minden hónap elején lehet. SZERKESZTŐ LAKIK: HALASI-UTCZA, 17. SZ. KIADÓHIVATAL: BUDAI-UTCZA, 184. SZ. Bélyegdij minden beigtatásért 30 kr. Előfizetési felhívás 99„KECSKEMÉTI LAPOK politikai és társadalmi hetilap 1882. évfolyamára. Lapunk az új év elején XV-ik évfolyamába lépett. Elég múlt arra, hogy barátai ismerjék irányát, czélját és megitéljék hatását, melyet városunk közügyeinek emelésére, a társadalom közmivelődésére gyakorolt. Szerény, de nemes hivatás volt, melynek betöltésére vállalkoztunk és annyi év után némi megelégedéssel tekinthetünk vissza a megfutott pályára, hogy tisztelt olvasóink eddigi becses támogatásából új erőt merítsünk a jövőre nézve. A „Kecskeméti Lapok“ ezentúl is mind politikában, mind társadalmi életünk egyes mozzanataiban tisztán a nemzeti és szabadelvű irányt fogja követni és ezen eszméktől áthatva, az ipar, kereskedelem és mezei gazdálkodás előbbrevitelét, érdekeinek ügybuzgó felkarolását tűzi ki magának czélul. Nemzetgazdaságunk ezen három ágának tüzetes méltánylása mellett , törekvésünknek ismerjük a közművelődés tényezőire, az iskola és irodalom ügyeire , valamint a közélet minden fontosabb nyilvánulásaira kiváló gondot fordítani, úgyszintén azon leestünk, hogy rendszeresített kőtartalmú rovataink által tisztelt olvasóink megelégedését kiérdemeljük magunknak. A „Kecskeméti Lapok“ előfizetési ára új alakjában is a régi marad. Egész évre. . . 5 frt — kr. Félévre .... 2 „ 50 „ Negyedévre. . . 1 „ 50 „ Az előfizetési dijak Tóth László könyvnyomdájához czimzendők,tikai bonczkés alá venni akarjuk, ezen bírálat nem eredményezne mást, mint kedvezőtlen ítéletet. Nem átaljuk kimondani, hogy budgetünk a legnagyobb hibában szenved: nem teljes és nem áttekinthető. Akik városunknak ezen fontos ügyét bizottsági vagy közgyűlési tárgyalások alkalmával ismertük meg, jól tudjuk, hogy nem 280 ezer forint a mi bevételünk és kiadásunk — mint a nyomdából kikerült példány mutatja — hanem megközelíti a 400 ezret és végeredményében 25 ezer forint hiánynyal zárul, melynek fedezetére a legutóbb (decz. hóban) tartott közgyűlés az b. iskolai pótadó és 100 háziadó kivetését határozta el. Utalunk e hibára és készségesen elismerjük, hogy az nem a jelen vezetés mulasztása vagy hibája, hanem egy elavult, elhibázott rendszeré, mely minden kisebb, vagy nagyobb czél elérésére úgynevezett alapokat teremtett, melyekre ugyan kimondták, hogy — nolime tangere — hozzáférhetetlenek, de azért szükség szerint azokból egyebekre is költöttek. Ezen rendszerrel közgyűlésünk — a könyvelői hivatal, a pénzügyi bizottság és tanács egyhangú javaslata folytán — végleg szakított, és elhatározta, hogy valamint már a folyó évre, úgy a jövőre is, a költségvetés a város pénzügyi tételeit, valamennyit egy keretben ölelje föl. Az alakiság a budgetnél ugyan nem annyira mellékdolog, mint sok más munkálatnál , azonban a lényeg itt is fontosabb, mint a forma. Áttérve tehát az előirányzat lényegére, részletezzük először is a kiadás rovatán előforduló tételeket. Atisztviselők fizetése és szolgák ellátása 69 ezer forintot vesz igénybe, 37 ezer forintot a rendőrség. Igazgatási költségekül 103 ezer forint van fölvéve, ebből 33 ezer forint államadóra városi földek, épületek és javadalmak után. A többi 70 ezer forintból a város világítására 3300 frt, kövezetére, szabályozásokra 1400 frt, utakra, csatornákra és kutakra 7300 frt van szentelve. Egy másik főrovat az egészségügy 5400 frtot, a szegényügy és kórház 16.000 frtot igényel. Végül itt is találkozunk , úgynevezett háztartási alapot terhelő, más alapoktól — tehát saját magunktól — kölcsönvett tőkék kamatainak egyik részével, mely 12 ezer frttal van feltüntetve. Ezen kamatok, mint valami jó barát, kísérnek bennünket a város összes elszámolása labyrintjén keresztül s már a pestiház-alap költségvetésében is feltaláljuk, hol a kiadásokat ismét 10 ezer írttal emelik. A város kiadásainak egyik legfényesebb pontját képezik az iskolák fentartására fordított és ez évben 56 ezer írtban előirányzott iskolai költségek. Ebből, ha a felsőbb tanintézeteknek juttatott 10 ezer frtot levonjuk, marad 46 ezer frt mint a népiskolák szükséglete, vagyis a tényleg iskolába járó gyermekek fejenként 15 írtba kerülnek a városnak. Oly adat ez, mely a szegényügyre fordított összeg hozzáadásával Kecskemét városának nemes hivatása felismerésére nézve a hazai városok közt előkelő helyet biztosít. Egyebekben a községi terheket viselő polgárok úgy sem igen részesülnek, hacsak közbiztonságunkra vonatkozólag a rendőrséget nem említjük, mely azonban köztudomás szerint a tetemes 37 ezer frt fentartási költségek daczára sem képes feladatának mai szervezetével teljesen megfelelni. Egy 45 ezer lélekkel bíró sz. kir. város nyomorult petróleumvilágítással tengődik. Utjai, de legkivált a 10 ezer frtot jövedelmező, vasúthoz vezető kőútja esztendőkön keresztül majdnem használhatatlan ! Színházunk nincs, amilyen kellene! * Összegezve észrevételeinket a kiadásokról, elmondhatjuk, hogy ezek a józanság és elővigyázat mértéke szerint vannak előirányozva, de haladást és javulást egyáltalán nem jeleznek. A bevételek legnagyobb része a városi ingatlanok jövedelmeiből rekrutálódik, meg Kecskeméthez méltó városházánk sincs, általában sok van még, ami nincs. Szerkelyek az utóbbi évek rosztermései miatt körülbelül 40 ezer írttal kevesbültek, amenynyiben a megtartott haszonbérbeadó árverések eredménye, főleg Pusztaszeren majd 50%-ival kedvezőtlenebb, mint annakelőtte. A legelőbér se emeltethetett, nehogy a gazdaosztály állattenyésztése megnehezítve legyen. A városi javadalmaknál felmutatott 42 ezerért piaczbér-jövedelem bizonytalan és már a költségvetés tárgyalásánál 13.500 forinttal lett lejebb szállítva, mert e czím alatt a város többé nem számíthat előbbi jövedelmére. Minthogy a piaczbér beszedése egyes osztályokat nagyon is sújt, míg sokakat a köztehertől felment, e helyett sokkal igazságosabb lesz a tervbe vett behozatali és kövezetvám , mely miután a felállítandó sorompónál szedetnék, senkit se kímélne meg mások rovására, és egyes iparosok életmódját nem lehetetlenítené. A künlevő cselekvőtőkék kamatai nagy összeggel gyarapítják a város bevételeit, és erre mindaddig, míg az adósokat fizetésre nem szorítja a város, állandóan számíthatunk. Legvégül megemlékezünk még a pesti ház 15 ezer frtnyi házbérjövedelméről, mely azonban ugyanannyi kiadásnak felel meg. Mily mérvben és mely módon lehetne a bevételeket fokozni, a kiadásokat csökkenteni , odajutni, hogy azon eddig mellőzött hasznos és szükséges dolgok, melyek egyrészt a kényelemre, másrészt a városiasság emelése tekintetéből szükségesek, jövőben teljesíthetők legyenek — mindezt egy más alkalommal óhajtjuk előadni. H—r Lis. 4. I Költségelőirányzatunk. Előttünk fekszik Kecskemét városának költségvetése 1882. évre, és ha alakilag kri . TÁRCZA Petőfi Sándor levele. Múlt év folytában a fővárosi lapok közölték Petőfinek képviselőjelölt-beszédét 1848-ban és hozzátették, hogy nagy költőnk saját szülőhelyén megbukott a választásoknál. Azon helyzetben vagyunk, hogy Petőfi saját leírásából közölhetjük bukásának történetét. Az itt következő levelet 1848. június 15-én írta Kun-Szentmiklóson a „Pesti Hírlap“ szerkesztőjéhez , hogy sértett keserű szivének némi elégtételt szerezzen és leálczázza elleneit, kik a nép félrevezetésén működtek. Mennyi igazság rejlik a költő szavaiban, melyek még most is a legközvetlenebb érdekességgel hatnak reánk.... íme, szószerint a levél. „Eljött az idő, midőn nemzetté lett a nép, s ő választja képviselőit az országgyűlésre, nem pedig a nemesség. Kaptam az alkalmon , hogy a ki eddig az irodalomban képviseltem a népet, képviseljem most az országgyűlésen is ... . ki ismerné jobban szükségeit, mint én? ki védelmezné lelkesedettebben jogait, mint én? hiszen a nép az én vallásom , istenem! Lejöttem szülőföldemre Kis-Kunságba , proclamátiót osztottam szét a nép között, azt az egész kerület választóinak igen nagy része lelkesedéssel fogadta, s egy hangon azt beszélték, hogy engem választanak követnek. Néhány napra fölrándultam Pestre, s mie ismét visszajöttem, oly borzasztó hírek kerengtek felőlem, milyek csak a legelvetemedettebb gonosztevőt illetik. Mindazáltal a szentmiklósi nép látni és hallani kívánt, hozzám jöttek deputátióban vagy kétszázan. Elmentemvelök a városházához , s bejelentettem a tanácsnak , hogy népgyűlést fogok tartani. El akarták tiltani föllépésemet. Nem engedtem. Végre beleegyeztek oly föltét alatt, ha minden következményért magamra vállalom a felelősséget, s ha tartandó beszédemet előlegesen bemutatom nekik írásban. Az első föltételt elfogadtam, a másikat nem fogadtam el két okból, először mert magam sem tudtam még, mit fogok beszélni, másodszor mert, ha előre készítettem volna is beszédemet , nem azért töröltük el márczius 15-én a censurát, hogy munkámat a tanács vizsgálata alá bocsássam. Azt kérdezte a bíró, hogy miről fogok hát beszélni ? mondom : a követválasztásról s azon rágalmakról, melyeket távolléttemben rám kentek. Iszonyún fölforrtyant, hogy a követválasztásról szónokolhatok , de bírói minden hatalmával tiltja magamat a vádak alól mentenem. Oh bírók példányképe ellenem minden aljasságot hagyott terjeszteni s terjesztett ő maga is, és tőlem eltiltja, hogy ne merjem igazolni magamat! és ez ott történt a városházban, az igazság templomában! Kiálltam a városház elé, s beszéltem az összegyűlt néphez a követválasztásról, és hallgattam a rám sújtott vádakról, nem a bírói parancs következtében, hanem láttam a nép arczáról, hogy ha csak említem is rágalmazóimat (kik a városház egyik ablakából néztek), azonnal berontanak s szétszaggatják őket, mint a rosz bankókat. Még mikor a városház teremébe értekeztem az érdemes tanácscsal, véletlenül megcsördült oldalamon a kard, erre a nép ott kinn elkiáltja: „baj van, Petőfit bántják!“ is betódultak, és csak akkor csillapodtak le, midőn meggyőződtek, hogy nem akartak bántani. Elvégezvén dolgomat a tanácscsal, a nép harsogó éljenzés közt kisért ki, s amint később megtudtam: míg beszéltem, közülök többen kinyitott bicskákkal álltak körültem... azt hallották, hogy elleneim le akarnak engem beszédem közben rántani ... El voltak határozva, hogy aki hozzám nyúl, irgalmatlanul legyilkolják. Szerencséjükre moczczanni sem mertek, a népgyűlés a legnagyobb renddel oszott szét, s az egész város köznépe mellém eskütt, és azóta tántoríthatlan hívem e mai napig. Délután átrándultam Szabadszállásra egy kis körülnézés végett. Egy tanácsbelitől magától hallottam, hogy a nép csaknem kivétel nélkül részemen van, valamint a laczháziak és fülöpszállásiak is. Nyugodtan mentem viszsza Szentmiklósra, semmi kétségem nem lévén többé felőle, hogy én leszek a követ. Isten látja lelkemet, miért örültem a megnyerendő követségnek: dicsvágyból és haszonlesésből-e, vagy egyedül azért, hogy a nép boldogságáért és jogaiért küzdjek? Mire visszatértem Szentmiklósra, elleneim újra szaporíták az ócsárlásokat, rágalmakat , hazugságokat ellenem, többek között, hogy az én délelőtti beszédemet egy újságból loptam, hogy most délután Szabadszállásba be sem eresztettek, hanem a város végéről visszakergettek stb. Tegnapelőtt délután egy barátomhoz, kinél itt szállva vagyok, egy levél érkezett a szabadszállási várospecséttel s „Szabadszállás városa bírái“ aláírással. Ez becsületére válnék a legutósó kanásznak, a legelső jezsuitának és Metternjellnek. Tartalma többek között: „Ezen fenyegető veszélyt a fanaticus izgató Petőfinek követünkkül magát feltolni akaró erélytelensége (? ? ?) okozá, kinek nálunk is voltak ugyan nehány követői, kik elámittatva lévén, nem tudták, hogy mily viperafajt akartak keblökbe rejteni; de hála a nemzetek nemzőjének, ezen polgárok felvilágosodva átlátták, sőt elismerni készek, bal véleményeikből könnyen lehető végveszélyét kedves nemzetünknek. Petőfi egy polgártársunk azon kérdésére, hogy mikor leend már béke honunkban, azt felelé, hogy sohasem , mig ezen ország vissza nem száll azokra, kiké volt, t. i. a tótokra ebből átláthatni , hogy mily veszélyes lenne ily alacsony jellemű egyént több jeles hazafiak mellőztével személyünk országos képviselőjéül küldeni követnek, kiről felteszi már minden polgár , hogy bennünket kész lenne eladni a legcsekélyebb árért. — Ilyetén állásában a dolgoknak , ma nálunk közgyűlés tartatván, elhatároztatott, hogy tisztelt polgártársunk által tudtára adni kívánjuk Petőfinek, hogy ha személyes bátorsága és élete kedves, igen jól tenné, ha a jövő nemzeti gyűlésre menő követ választására a jövő csütörtökön köztünk meg nem jelenik, mert a nép ingerült, s nem állhatunk jót, méltó haragja felgerjedésében lehető dühéért, stb. stb. — Barátom, kihez e levél intézve volt, átadta nekem. Azt gondoltam, hogy e terroristikus levéllel csak el akarnak engem onnan ijeszteni, de elhatároztam, hogy ha igazán akármilyen ingerült is a nép ellenem, a rám árasztott becstelen rágalmak következtében, meg fogok a választáson jelenni, s az ingerülteket felvilágosítom és lecsillapítom.... de ha ezt el nem érném is, ott leszek csak azért is, nehogy párthiveim méltó boszankodással azt mondják, hogy elhagytam őket, kik oly tán- torithatlanul ragaszkodtak hozzám. Tegnap 1882. JANUÁR 8. Politikai szemle. A külpolitikai eseményeknek bennünket is közelebbről érdeklő nevezetesebb mozzanata gyanánt jegyezhetjük fel, hogy míg a magas porta bizalmatlansága Angol- és Francziaország ellen folyvást növekedik ezeknek az afrikai kérdés megoldásába történt beavatkozása miatt, addig közte és Monarchiánk közt ismét barátságosabb viszony kezd kifej-