Kecskeméti Lapok, 1883. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)
1883-01-01 / 1. szám
„Kecskeméti Lapok“ melléklete az 1. számhoz, Hétfő, 1883. január 1. Egy borászati szövetkezet ügyében. A mai világban egyes ember nem igen rendelkezik oly erővel, hogy egymaga képes volna valamely nagyobb horderejű tényezőt mozgásba hozni. Egy ily tényező minálunk a borpiacz, melyet mozgásba hozni, azt megélénkíteni — azt hiszem — édes mindnyájunk mindennapi óhajtása szokott lenni. Ámde oly tér ez megint, amelyen, ha mi magunk nem adunk életjelt magunkról, más nem fogja azt tenni, — mert ez a mi érdekünk és nem más érdeke! Tudva levő dolog mindnyájunk előtt, hogy hébe-hóba csak vetődik egy-két vevő hozzánk, — leginkább korcsmárosok vidékről, a kik borszükségletüket innen elégítik ki. De mi ez a szükséglet ama bormennyiséghez képest, mely nálunk néha heverni szokott? — Különösen érezzük hiányát a vevőnek nyáron, midőn már látjuk, hogy egy kissé ránk tekintett a jó Isten — kecsegtetvén jó terméssel. Van ekkor sóhajtozás, hogy „csak jönne már egy kereskedő“ és ha nem jó, hát biz' akkor megeresztik a bor árát (literrel), csakhogy ürüljön ki a hordó szüretre, mert ellenkező esetben mibe is szűrnék el úgy hamarosan a szőlő levét, mikor a legtöbb helyen nincs pénz új edényt vásárolni, vagy pedig sem kamrájuk, még kevésbé van pinczéjök, hova az új bort elhelyeznék. Ez utóbbiak egyébiránt nagyon okosan teszik, ha még most korában eladják termésüket, mivel boruk a kamrai kezelés alatt ritkán fog a pinczés borok közé sorakozhatni. Eltekintve azonban ettől meg amattól a körülménytől, nem igen sokat kell gondolkodnunk s ki fogjuk találni, hogy mi is voltaképen az oka annak, mikép egy-egy nagy borkereskedő oly ritkán téved ide hozzánk. Nem más, mint elsősorban a bornak természetellenes kezelése, másodsorban pedig a borkezelésben hiányzó egyöntetűség. Igenis, úgy van mi nálunk, hogy a hány a gazda, annyiféle a bor. A nagy borkereskedő távol marad az olyan piacztól, melyen mindenféle bort árulnak, neki csak egyféle borra van szüksége, mert többnyire tőle is csak ilyet kívánnak. Itt van egyúttal az oka annak is, hogy miért keresi fel a nagy borkereskedő piacunkat szüretben. Nem másért, hanem mintha csak azt mondaná: ti szegények, úgy sem fognátok belőle olyan bort kezelni, aminőre nekem szükségem van! Ez mind szép, de nekünk nem haszon, mert mintha csak úgy venné ki zsebeinkből a forintokat. Akik nincsenek pincze birtokában, ezt is kénytelenek elviselni; de nem értem azt, hogy miért legyenek kénytelenek azok, kik pinczében kezelhetik boraikat?! — Ez ellen csak szövetkeznünk kell, és akkor miénk a haszon! Úgy vagyok értesülve, hogy a Kecske-métvidéki Gazdasági Egyesület kebelében volt már beszéd tárgya egy pinczeegylet ügye, aminő ez idő szerint hazánk egyes vidékein alakulóban van, sőt már alakult is. Hogy miben múlt el ezen ügy, azt nem tudom, de magam is azon szerény nézetet vallom, hogy alig is fog az sikerülni nálunk, mert ha még volna is a hozzá szükségelt pénztőke (mely ugyan legyen elég nagy), nagyon bajos dolog lenne egy oly pinczének előállítása, mely az egylet intenziójának megfelelne. Pinczét pedig több felé tartani, nem volna nagyon praktikus eljárás. De van ennek a dolognak egy más oldala is. Előttem úgy tűnik fel egy ilyen pinczeegylet, mint egy részvénytársaság, mely főkép aditáinak értékemelésére törekednék. Márpe-dig semmiféle piacznak nem szabad egyoldalú nyomást szenvedni. És a mi fő, ezen az úton soha sem lenne elérve az, hogy a borkezelés községünkben egyöntetűen végeztetnék. Én e helyett a következő szerény javaslatomat volnék bátor a t. közönség elé bebocsájtani: „Alakítsunk egy borászati szövetkezetet, „még pedig mind megannyian, kik pinczében „kezelhetjük borainkat. Aki a szövetkezetiek tagja akarna lenni, egyedül csak arra „tartoznék magát kötelezni, hogy a szövetkezet által megállapított programm szerint „fogja borait kezelni. A szövetkezet választana kebeléből egy igazgató bizottságot, mely I „felügyel a borkezelés menetére, elrendeli a „bőrbetegségek gyógyítását, mihez utasítást „adna, — ellenben kifelé érintkezésbe lép az „orsz. központi pinczével, a központi pincze„egylettel, sőt bel- és külföldi borkereskedők- ! „kel s elárusítja a szövetkezet tagjainak készletben levő borait.“ Egy ily szövetkezet érintetlenül hagyná a termelő önrendelkezését (pedig ez ám az achilles sarka!), amennyiben maga és saját pinczéjében kezelné borait és tetszésére volna hagyva a felajánlott árat elfogadni vagy visszautasítani. Ennyit óhajtottam a t. közönséggel közölni. Ha akadnak az érdekeltek közt számosabban , kik osztják e nézetet, szíveskedjenek nyilatkozni, s a szövetkezés meg fog történni — melyhez pénz sem fog kelleni. Zsigmond M. József: TÁRCZA Egy Szilveszter-éji kaland. — Egy öreg táblabiró elbeszéléseiből. — Éppen negyven esztendeje annak, úgy emlékszem rá, mintha csak ma történt volna. Pedig más idők voltak ám azok; a vasutat akkor úgy hívták, hogy sorspont, a telegráfot pedig czigánypostának, sáriba beszéltünk, ezüst sarkantyús csizmákat viseltünk, és nagyon lelkesültünk a közügyekért. Olyan ingyen hivatalokat viseltünk, hogy néha napján hónapszámra se kerültünk haza. Szóval más idők voltak azok egészen. Anáy megyének alispánja Csöregefalván lakott. Csúnya sáros fészek volt az, alig akadt benne három kőkéményes ház, de neki gyönyörű kastélya volt. Oda rendelt bennünket mintegy 40 compossessort Szilveszter napjára conferentiázni, mert az új év első napjaiban valami nagyon fontos csatornázási ügy volt szőnyegre kerülendő a megyegyűlésen. Meg is jelentünk cum gentibus et bagázsibus valamennyien, perdáltunk is egész nap és meg is állapodtunk valamiben, — én bizon már nem is tudom, hogy miben. Igaz az abban, hogy másnap folytatjuk. Hanem azt nem tudom már, hogy másnap miben állapodtunk meg. Különben is ez nem tartozik ide. Elég az ahoz, hogy a Szilveszter-éjszakát Csöregefalván kellett töltenünk. Persze szálloda nem volt a helységben, ha csak valami kurta korcsma nem, ott kellett tehát hálnunk a kastélyban. Az alispán el is volt készülve az ilyen alkalmatosságokra, hisz akkor az volt a fővirtus, hogy ki tud több vendéget ellátni. El is kavártélyozott bennünket rendesen, tábori ágyakat állítottak fel a nagy ebédlőteremben és azokba szépen lefektetett bennünket. Szegény hajdúknak ugyancsak volt dolguk, míg valamennyiünknek a csizmáját kisuvikszolták. Node ez az ő bajuk. Köztünk volt Korda Muki is, egy nagy imposztor, kitől minden jóravaló fehérnép szörnyűségesen iszonyodott, mert olyan pogány, czudar természete volt, hogy mindenkinek csapta a levet, a ki csak szoknyát viselt, lett légyen az gróf kisasszony avagy szolgáló. Hire is volt neki Tiszán innen, Tiszán túl, mint istentől elrugaszkodott, gonosz csontnak. Szép társalkodónéja volt az alispánnénak, csókolni való takaros portéka, szemet is szúrt az mindnyájunknak, de legfőképen Korda Mukinak. Az ebédnél is majd felfalta a szemeivel, de sehogy sem tudott hozzájutni, mert délután conferentiázni kellett, a vacsorát pedig a hölgyek nagyon hamar ott hagyták. Vacsora után, ősi szokás szerint, rágyújtottunk egy kis csöndes ferblire, Muki is játszott, mégpedig nagy pechcel, befagyott neki minden dupla gusztája. Nem igen törődött vele, azt gondolta a kuján, hogy majd másba revanzsírozza magát. Az ám, majd ha fagy. Megvártuk szépen ferbkrszóval az új esztendőt, hanem aztán, törődöttek lévén, úgy 1 óra táján szépen lefeküdtünk a sorba állított tábori ágyakba. Jó lelkiismeretünk lévén, el is aludtunk csakhamar s olyan jóizűket horkoltunk , mintha csak otthon lettünk volna. Muki is lefeküdt, de bár ő nem aludt el, rosszba törte a fejét, incselkedett vele az ördög. Megtudta ugyanis nappal valamelyik hajdútól, hogy a társalkodónénak a szobája éppen a nagy ebédlő mellett van, a folyosóról nyílik az ajtaja. Mikor tehát észrevette, hogy valamennyien Morpheus karjai közt szendergünk, nagy óvatosan felkelt, kiment a folyosóra és halkan kopogtatott a kisasszony ajtaján. A társalkodóné meghallja a kopogást és kiszól : — Ki az ? — Én vagyok — válaszolt Muki fojtott suttogó hangon. — Ki az az én ? — Kérem, mindjárt megmondom, csak tessék kinyitni az ajtót. — Olyan nincs, semmi keresni valója itt. — De nekem valami nagyon fontos mondani valóm van nagysádnak. — Jöjjön holnap. — Nem lehet, halaszthatlan, sürgős... — Az mindegy, takarodjék innen. — Ha nagysád be nem ereszt, én betöröm az ajtót.. . mert.. . — No hiszen, azt szeretném én látni. Mondtam már, hogy Korda Muki fenegyerek volt, neki feszíti vállát az ajtónak — zupp — a závár enged és Muki elszántan be akar lépni. Hanem a társalkodóné sem engedett ám a 48-ból (azaz pardon, hisz akkor csak 42-őt irtunk), felugrik az ágyából és a félhomályban úgy képen találta ütni Mukit, hogy testvérek közt is megért kettőt. — Eltakarodik innen szemtelen, tolakodó! stb. Muki látva, hogy itt pláre esett, a ló mars, szalad a folyosón vissza a terembe, hogy valahogy fel ne ismerjék, de a kisaszszony a sértett női önérzet teljes torka szakadtából csak folytatja a szedtevettét. Tyúh! teringettét, még kisütik rám ezt a turpisságot, gondola futtában Mukis belépve a terembe, hirtelen egy mentő eszmét kapott. Ott feküdt ugyanis az ajtó mellett az egyik tábori ágyon és horkolta az igazak álmát az öreg Darvay Dömötör bácsi, jámbor ellenzéki vezérszónok. Muki hirtelen pofon teremti, és aló mars, ugrik a saját ágyába s fejére húzza a takarót. — Micsoda, kicsoda?! — ordít az álmából pofonnal fölvert öreg táblabiró, kegyetlen bariton hangon: — ki mert engem felpofozni, a nagyapja teremtését! — Hát én! — válaszolt a folyosó végé- A rövididejű elévülésről. Az uzsora, köztapasztalás szerint, egyik főtényező abban, hogy a gazdasági hanyatlás évek óta és naponként inkább észlelhető országszerte, s az uzsora elterjedésének egyik oka abban a körülményben rejlik, hogy a régi magyar jog szerinti rövididejű elévülések a mindennapi szükségét, szatócsok, kocsmárosoktól stb. hitel útján beszerezni szokott népet , ezeknek zsarolásától most már nem kímélhetik. Az élet fentartására szükséges élelmiszerek, s a háztartás apró szükségleteire naponként megkívántató czikkek beszerzése, amint érdekében, a test számára indokolt és kívánatos nyugodalom, leghatásosabban éretik el, ha vasárnapokon, épen az átalánosan kötelező munkaszünetnél fogva, semmiféle más szórakozás fel nem található, egyedül azok, amelyek a léleknek, a szellemnek művelésére, fejlesztésére alkalmasak. Hogy az így felfogott vasárnapi munkaszünet csak országos intézkedés és átalánosan kötelező törvénynyel érhető el, vita tárgya sem lehet; de hogy lehetne valamit tenni addig is, míg ez bekövetkezik, bizonyos. Midőn tehát városunk törvényhatóságának eljárását helyeseljük, hogy a vasárnapi munkaszünet iránt megindított mozgalomhoz csatlakozott, kérjük, hogy saját hatáskörében addig is tegyen valamit, míg ez ügyben az országos intézkedések megtéve lesznek. • . ■ ■ -1 ‘4 ] egyrészről a létfentartás ösztöne által tétetik mindenkinek mulaszthatlan kötelességévé , másrészről az a körülmény, hogy sokan ezekket a kimaradhatlanul szükséges czikkeket is mások vagyonából hitel útján szokták, vagy kénytelenek fedezni, lelketlen és pénzsóvár egyéneknek a legalkalmasabb eszközül kínálkozik arra, hogy az ilyetén kényszerítő körülmények hatása alatt sintő szerencsétleneket az uzsora hálójával fonják körül, s legutolsó vagyonuktól is könyörtelenül megfosztják. Ezen tagadhatatlan és köztudomású tényekkel igazolt állapoton valamit segítene az, ha lenne olyan törvényünk, mely bizonyos körülmények között élvezett hitelnek rövid időn elévülését, s ily hitel útján felhalmozódott adósságoknak kereshetienségét biztosítaná, mert egyrészről a meggondolatlan-ságból, könnyelműségből, vagy kényszerítő körülmények hatása alatt hitelre szorult embert is észre térítené, s csak azt venné hitelre, mit egyátalán nem nélkülözhet, s azt is csak annyiban, mennyit rövid időn becsülettel meg-, vagy visszafizethet, másrészről pedig azok, kiknek egyedüli céljuk a gazddagodás, s erre nézve minden eszközt jónak tartanak, ha tudják, hogy a rövididejű elévülés törvénye tőlük a kereshetőséget is elvonja bizonyos körülmények között és bizonyos idő elteltével mindazon követelésekre nézve, melyek a fentebb vázolt viszonyok között keletkeztek, bizonyára tartózkodók lennének a kocsma, szatócs és hasonló czímen, úgyszólva a korlátlanul osztogatott hitel nyújtásában. Az ország több törvényhatósága, azok között Kecskemét városé is, meggyőződvén az itt mondottak igazságáról, nem mulasztotta el az alkalmat, hogy midőn a polgári törvények codificatiója van napirenden, illetőleg folyamatban, szavát féltse, s kérte indokolt felterjesztésben az ország igazságügyminiszterét, hogy méltassa magas figyelmére a rövididejű elévülés kimondásának szükségességét, s tegyen sürgősen ennek törvényi útján életbeléptetéséhez intézkedéseket. Szíves örömest járulunk a törvényható-ságok ezen felszólalásához mi is, s melegen óhajtjuk , hogy az igazságügyminiszter úr akár külön törvényjavaslatot terjesszen ez irányban az országgyűlés elé, akár a munkálat alatt levő polgári törvénykönyvbe igtassa a rövididejű elévüléseket. Bizonyára csak az ország óhajtásának tesz vele eleget. — — e i*. 'r K i t.*Pi •l ei. üh* p M a r j7 . \ ü 1 Vi i V A vasárnapi ünnep. A vasárnapi munkaszünet tárgyában, országosan, mondhatni, világszerte, egy nagy íj mozgalom van folyamatban, mely immár egyes törvényhatóságok közgyűlési tárgyalása alá is került, s mindenütt azon meggyőződésre jutottak, hogy a vallásosság és erkölcsi érzék lévén is egyik rendithetlen talpköve a polgári társadalomnak és igy közvetve az állami jogrend-nek, és ennélfogva a vasárnapnak, mint áta- Iános keresztyén ünnepnek külső megszentelése, és munkaszünet mellett megülése, kívánatos mindazok előtt, kik a lábra kapott közönynek és vallástalanságnak néma szemlélői tovább lenni nem akarnak. Ezen mozgalomhoz hozzájárult városunk törvényhatósága is, s felterjesztésben kérte meg a vallás- és közoktatásügyi miniszter urat, hogy a vasárnapnak átalánosan kötelező ünneppé tétele czéljából, az országgyűlés elé törvényjavaslatot terjesszen, s különösen annak adva kifejezést, hogy a vasárnapi munkaszünet s e napnak megünneplése, angol mintára történjék, amely szerint a munkásosztály A „Kecskeméti kör". Némi szolgálatot vélünk tenni mindazoknak , kik a Budapesten legutóbbi időben alakult „Kecskeméti kör“ irányában érdeklődéssel viseltetnek, midőn a következőkben ismertetjük a „Kecskeméti kör“ alapszabályait. Az alapszabályok hét fejezetre oszlanak. Az első szól a kör cziméről, székhelyéről, czéljáról és eszközeiről. A kör czime: „Kecskeméti kör“ ; székhelye: Budapest; pecsétje: egy székében két részre osztott paizs. Fölső mezején Kecskemét város czimere, az alsó mezőben egy nyitott könyvön nyugvó két egymást szorító kéz, körirata: Kecskeméti kör, 1882. — A kör czélja: A Budapesten tartózkodó kecskemétiek között a köz- és társas szellem fejlesztése; tudományos mivelődés; Kecskemét közmivelődésének előmozdítása; szegény sorsú kecskeméti illetőségű Budapesten tanuló ifjak segélyezése. Ezen czélok elérésére tart a kör czéljainak minden irányban megfelelő, külön e végre berendezett helyiséget; járatlapokat, tekintettel a kör czéljaira és a tagok szükségleteire; könyvtárt tart; rendez felolvasásokat és összejöveteleket. A „Kecskeméti kör“, mint ilyen, magát semminemű akár állam-, akár sociálpolitikai irányban nem érvényesítheti. A kör kebeléből a napi politika kérdéseinek tárgyalása ki van zárva. A második fejezet a kör tagjairól szól. A körnek vannak rendes-, tiszteleti-, alapító- és pártoló tagjai. Rendes tagok lehetnek: fedhetlen jellemű, Budapesten tartózkodó és szellemi táron műküdő oly egyánok , kik Kecskeméten születtek, vagy ott huzamosabban tartózkodtak. — A kör tiszteletbeli tagjait a választmány indítványára választja. Alapítótagok azok, kik egyszer mindenkorra legalább 50 forintnyi alapítványt tesznek a kör czéljainak elérésére. Pártolótag lehet az, ki pénz vagy másnemű adomány általakor czélját kisebb - nagyobb mértékben előmozdítja. A harmadik fejezet a tagok jogait, a negyedik a tagok kötelezettségeit írja körül. A rendes tagok tagsági díja évenként 6 frt., mely félévi, sőt havi részletekben fizethető. Szegényebb sorsúaknak a választmány elengedheti. Az ötödik fejezet a kör szervezetét és kormányzatát határozza meg. A kör ügyeit vezetik: a közgyűlések, a választmány és a tisztikar. A hatodik fejezet szól a felolvasásokról. A felolvasás tárgya — mely előre bejelentendő — csakis Kecskemétet és