Kecskeméti Lapok, 1883. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)
1883-02-25 / 9. szám
TIZENHATODIK ÉVFOLYAM. Szám. 1883. FEBRUÁR 25. KECSKEMÉTI LAPOK I Egész évre 5 frt 2 kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP 4 hasábos petit sor 5 kr., többszöri vagy teljed élévre . . 2 „ 50 „ Egy számára 12 kr. delmes hirdetéseknél árleengedés adatik. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP . Előfizetni az év folytán minden hónap elején _ lehet. SZERKESZTŐ LAKIK: HALASI-UTCZA, 17. SZ. KIADÓHIVATAL: BUDAI-UTCZA, 184. SZ. Bélyegdij minden beigtatásért 30 kr. Ültessünk gyümölcsfákat. Városunkban mindazok, kik gyümölcsöt termelnek, egy-egy jó gyümölcsszüret jövedelmét és örömeit élvezik , kik annak idején naponként a nagymérvű szállítást látják ; azt hisszük, kivétel nélkül meg vannak győződve arról , hogy a gyümölcstermelés itt közgazdaságunknak egyik főtényezője és mint ilyen — különösen most, midőn a közlekedés fejlődése nagy tért nyitott meg gyümölcs kivitelünkkel szemben — indokolt és időszerű, hogy városunk gyümölcsészete érdekében buzdító szót emeljünk. Ha visszatekintünk hazai gyümölcsészetünk történelmébe , örömmel kell elismerni a haladást, mit 30 év alatt tanúsítottunk , különösen még az alföld síkjain is; magyar városaink dicséretes szorgalommal vetélkedtek a gyümölcstermelésben , melyek között Kecskemét első helyet vívott ki magának, mit hogy a jövőbenis megtartson, most már kettőzött erélyre és kitartásra leend szüksége. Elmondjuk miért. Minél inkább foglalkozunk a hazai és külföldi gyümölcsészet ismereteivel, Anglia-, Belgium-, Franczia-, Németország és most már Amerika nagy gyümölcsészeinek tudományi művészettel gyakorolt — és államilag is gazdagon segélyezett — búvárkodásait megfigyelni kísértjük, óriási előhaladást látunk azok részéről és nagy űrt közöttünk, melynek lehető betöltésére gyümölcstermelésünk fejlesztése és kereskedelmi érdekeink megóvása végett törekedni halaszthatlan feladatunk lett. Hazai pomológusaink már felismerték ezt és kormányunk is igyekszik feladatának megfelelni, de vannak helyi érdekeink , melyeket előmozdítani saját magunknak áll kötelességünkben. Külföldi érdekeink megóvása hazai gyümölcsészetünknek egyetemes feladata ugyanide azért nekünk még azon helyi hivatásunk is marad fennt, hogy saját édes hazánk nagy törekvésű gyümölcsészeinek és a gyümölcstermelés fejlesztésében mind inkább kimagasuló városok soraiban, eddig elfoglalt helyünket megtartsuk és gyümölcsészetünk kereskedelmi jövőjét velük szemben is biztosítsuk. Nem elég megelégednünk azzal , hogy van több jeles gyümölcsünk , melyet a külföldre messze elvisznek , másutt jelesnél-jelesebbek is vannak ; a tudomány halad és a pomologia tudomány lett , melynek leírásával újabb-újabb jelesnél-jelesbb fajok állíttatnak elő, igazán az emberi búvárkodás dicsőségére. Nekünk, ha azokkal nem versenyezhetünk is , nyomukba kell haladnunk , kísérleteinkkel követni folyton a másutt elért eredményeket. Ez elsősorban városi műkertünknek, azután szenvedélyesebb gyümölcsészeinknek feladata. Hogy a gyakorlati kísérletek czélszerűségét ténynyel igazoljuk, szolgáljon tanúságul nekünk Erdély gyümölcsészetének nagy fejlődése. Ugyanis huszonkét évvel ezelőtt az erdélyi gyümölcsészek legjelesebb fájó almáikat deriva rajzokban ismertették meg hazai közönségünkkel. Ezek voltak Pónyik, Batul, Gyógyi, szász papalma stb. A németországi pomologia figyelmes lett reájuk és különös adatuk hamarabb elterjesztették ők ott náluk, mint mi hazánkban. Erdély kiválóbb gyümölcsészei e mellett a külföldi haladás nyomába sietni el nem mulasztották; műkertjeikben a legjelesbb új fajok beszerzése és kísérleti termeléséről gondoskodtak. Pár év előtt osztályozták összes gyümölcseiket bel és kereskedelmi értékek szerént mindkét irányban. És lássuk minő sorrendet találunk 22 év után! Erdélynek legkitűnőbb almái sorrendben : Gravensteini, Havasi fürtös, Pomme ananász, Londoni peppin, Ananász renet, Multhaupt karmin renet, Muskotály renet, Van Mons renet, Angol arany téli parmén, Adám parmén stb. Sorrendjükben a Ponyik 17., a Batul 23-ik számot nyerte, az egykor híres szász papalma egészen hátra szorult. A fenntorolt 10 kitűnő almafaj közül 9 idegen földről vette eredetét , egyedül a Havasi fürtös — Montineska — erdélyi faj maradt meg közöttük. Ebből nincs más tanúság mint az, hogy a régi ősalmák a meghonosítottak által háttérbe lettek szorítva. Mi a Batukt, mely Erdélyben a pogácsaalma értékét képviseli, most kezdjük kísérletileg termeszteni. Hogy magunkat a gyümölcsészetben tájékozzuk, szükséges először saját helyi , azután hazai gyümölcsészetünk összességét azoknak bel és kereskedelmi értékét osztályozva ismernünk, helyes neveiket tudnunk, továbbá a külföldi még csak leírásokból ismert fajokra figyelemmel lennünk, hogy azoknak legjelesbjeit kísérleti termelés végett megszerezhessük. Ha e képen fogunk rendelkezhetni, akkor gyorsan belátandjuk, hogy közgazdaságunk e fontos tényezőjének emelésére mily sokat mulasztottunk, és mennyi teendőnk van. Miután mindezt egyes gyümölcstermelőinktől várni alig lehetne, városunknak két hivatott közege van, mely karöltve e téren rendkívül sok szolgálatot tehet. Értjük Gazdasági egyletünket és a városi műkert felett intézkedő bizottságot. Örömmel jelenthetjük , hogy mindkettő munkára ébredett és hathatós lépést tesz előre. A Gazdasági Egylet nagyérdemű elnöke Horváth Döme úr nagy ismeretségeinél fogva sok jeles fajú alma, körte és szilva ajtó-galyákat szerzett egyletünk számára, melyek a tagok között ingyen fognak most kiosztatni. Elhatározta az egylet Kecskemét és vidékének gyümölcsfajairól jegyzéket és osztályozást készíteni, azoknak már megállapított helyes neveit közleni, mely alapjául szolgáland helyi gyümölcsészetünk részletesbb ismeretének. A sírkerti bizottság több kitűnő új fajok ojtógalyait rendelte meg, melylyel nagy lendületet ad a műkert emelkedésének. Egyszóval gyümölcsészetünk érdekében tényleg több irányban örvendetes lépések létettek. Városi műkertünk kibocsátotta gyümölcsfa árjegyzékét, melyben sok kitűnő fajokat találunk, olcsó árra téve; még a legszegényebb ember is könynyen beszerezheti azokat. Ne szalaszszák el! akik csak tehetik, a kedvező alkalmat. Akinek csak parányi kis földje is van, ültessen egy-egy pár fát, tegye azt magának, családjának édenné, értékessé, mert az emberiség számára nincs hálásabb a gyümölcsfánál. Hogy miféle fákat ültessünk , elmondjuk legközelebb. TÁECZA A magyar főrendek Rameau-ja. Hideg vasárnapi délután volt. A jégsportot űzök tömegesen indultak ki a befagyott tó sima jegére. Mennyi szép rózsás arczra lehelte a fagy a pirt! Mily sok kedves alak suhog ott tova előlünk — majd itt repül felénk, majd ott közeledik hozzánk — alig, hogy láttad — nincs — elrepült, mint a phantom. De a fáradt testnek már nem szórakozás ez, félre vonul a meleg kandalló mellé és ott elmélkedik elmúlt idők szép napjai felől. Én úgy tevém és oly megelégedett voltam önmagammal, hogy épen úgy tevém. A főváros egyik előkelő ügyvédjénél szívesen látott vendég vagyok. Ott szép társaság szokott együtt lenni — és a szellemes házi nő szellemdús ötleteivel, ügyes conversatiójával mindig elragadott — és én Istenem! hát kiveheti rossz néven, ha oly szívesen keresi fel az ember azon hajlékot, hol még szellemesség képezi a mértéket, mely szerint méretünk. Pedig mily ritka már az ily hajlék! Belépek! Belépésemkor csak a házi nő vesz észre — mosolyogva fogad — Ujjait ajkaihoz illeszti, figyelmeztetvén, hogy csendben maradjak. Mi ez? a nagy társaság, mély csendben ül és hallgatja egy már ékesebb férfi csevegését. Meghúzódtam a függöny redői közt és széjjel tekinték. Mily szép hölgykoszorú, és a férfiak kir. táblabiró, ügyvéd, a főváros egyik ismertebb írója; eme komoly férfiak, ily csendben figyelmesen hallgatva, egy előttem még ismeretlen úr szavait. Feltűnt előttem e kicsiny alak, e csupasz arcz, a kopasz fej. Rajta a ruházat már rég kiment a divatból, nyakán egy nagy kendő. Különös! gondolom magamban. — Beszédjét élénk gesticulatióval kisérte és szemei fénylettek, mint két fényes csillag. És e szem fényéből elém sugárzott a lélek fensége, a szellem fénye. Még azt sem tudtam , hogy miért és én vonzódást érzettem e férfiúhoz. Égtem a vágytól őt megismerhetni. Most hangos nevetés hallatszik, az egész társaság elragadtatásának adja kifejezését. Ez alkalmas pillanat arra, hogy észrevegyenek. — Belépek! Szívélyes üdvözletek. — Be kár, hogy oly későn jő — szól a kedves házi nő. — Mulasztottál öcsém — mondja az ügyvéd a ház ura. Ezzel karon fog, odavezet az ismeretlen férfiúhoz. — „Engedje meg gróf úr, hogy bemutassam fiatal jogász barátomat!“ És oly nevet hallok említeni, melynek viselői nagy szerepet viseltek és viselnek hazánk történetében. — A gróf kezet nyújt és leereszkedő, nyájas mosolylyal fogadja a bemutatást. — Ugyan gróf úr — még-még — oly szépen tudja előadni! A beszédes gróf újra hozzáfogott az elbeszéléshez. Én szembe véle foglaltam helyet. Ferdinánd császár midőn uralkodásának egyik évfordulóját megünnepelte, nagy udvari ebédet adott a Redouteban Bécsben. A közönség a karzatokon helyet foglalhatott és onnan nézhette, mint ebédel az udvar. Élt mint apród mindig a felségek körül voltam. Tisztem vala őket szolgálni. Az étkeket a lakájoktól átvevém és odanyújtom a felségeknek. De ők nem ízlelték meg. Tiztizenötször nyújtom oda a nehéz ezüst tálakat , a felségek egyszer sem nyúltak hozzá. Végre az ebéd megvolt, és én hivatásszerűen nyújtom a mozsdaedényt. Ő felsége mosolyogva feléje tartja kezeit és megmossa. Mialatt letörülte kezét, így szólt hozzám : Es is a grosse Dummheit — aber es muss halt sein! — Látja gróf úr ezek oly szép gyöngyök , ha egyszer összefűzi őket, memoirjait megírja , meglepné velük a magyar közönséget. — Hja, köteteket kellene írnom, de ezt hagyom másra, én nem találok benne örömet, nem maradna időm a komolyabb foglalkozáshoz. — A bölcsészethez és történelemhez! mondja az ügyvéd úr! — A gróf mosolyogva igenlőleg intett. — Laikusok társaságában, bocsánat hölgyeim, hogy kegyedeket számítom azokhoz, az ily élményeim előadásával szórakoztatom a jelenlévőket — és ez nagyon háladatos. Vagy talán említsem fel nézeteimet a bölcsészet körül, melyért rajongok? Ha elmennék, azt mondanák, ejnye be tudákos, unalmas ember, igy pedig fogadom, hogy azt mondják , nagyon kedves ember az öreg gróf — nemde hölgyeim ? — Úgy van, a gróf úr szeretetre méltó ember, de aztán ne tartsa nagyon laikusnak a mi nemünket! A gróf feláll, szivarkára gyújt. Egyik gyufa a másik után alszik el. — Hihetetlen! — mondom én — mialatt tüzet nyújtok. — Hihetetlen!? — kérdi a gróf. — Ön ifjú barátom, könnyelműen játszik a szavakkal. — Tudja mi a hihetetlen? Majd nyújtok egy példát. — Ön mindenesetre ösmerte atyámat! —Igen, mint neves történetírót. — Tudja azt is, hogy csolyakázás alkalmával a Starenbergi tóban lelé halálát. Hát hallja! Egy este későbben jöttem haza mint rendesen. Ágyam az ajtó mellett állott. Lefeküdvén , kedvencz olvasmányomat a Kosmost vettem kezembe és kezdek olvasni. Egy gondolatnál leteszem a könyvet és elmélkedni akarok felette , amint egyszerre az ajtót nyílni látom, holott lefekvés előtt bezártam azt, és ágyam mellé jó boldogult atyám áll egy nagy zöld köpenyegben. Én megijedek. A könyvet az asztalkára teszem és várom, hogy mi lesz. Az alak mosolyogva néz felém, én erősen szemébe nézek és most lassan kint szélylyel folyik a látvány a levegőben. íme, itt nyúl át a véges a végtelenbe, itt működik egy tudtunk kivüli tudat, melyet mi bölcsészek hiába kutatunk. — Igaz ! gróf úr, kérem , hallgassa meg ezen esetet, mi szintén megtörtént, és mi annak idején annyira foglalkoztatá az orvosokat és bölcsészeket, magyarázza meg nekem. — Hogy beszélhet így, hogy tehetnék én felfoghatóvá valamit, ami megfoghatatlan ? Mert ha felfoghatóvá tudom tenni, akkor nem felfoghatatlan, és Ön elvesztette volna annak elmondásával a kívánt hatást. De halljam. Egy fiatal házaspár mézeshetek eltöltésére a Schwarzban egy nyaralót bérelt. Boldogan múltak el a napok. A férj, ki nagy sporttan volt, előkelő társaival vadászatra indult, nejét azzal vigasztalta, hogy 3 nap múlva visszajő. Napok múlnak, a 3 nap letűnt, a férj nem hallat magáról semmit. A szegény nő, ki a napot festészettel tölté el, abban lelvén legszebb szórakozást, a harmadik napon türelmetlenül dobta el az ecsetet, férjét várta — de hiába. Politikai szemle. Az apró-cseprő törvényjavaslatok egymást érik a képviselőház napirendjén. Az uzsoratörvényt követte a vadászati törvény, majd a filoxéra irtásáról, a megyék háztartásáról s legutóbb a vadászat és vadászati fegyverek megadóztatásáról szóló törvényjavaslat. Élénk vitára szolgáltatott okot a vadászati adónak 12 írtról 6 írtra leendő leszállítása végett beadott indítvány, melyet eleinte a kormánypárt köréből is többen támogattak, de midőn a pénzügyminiszter úr tárczakérdést csinált az eredeti szerkezet megszavazásából , mindannyian elállottak, s huszonkilenc többséggel a 12 irtot megszavazták. Valóban figyelemre méltó azon kitartás és szivósság, melylyel kormányunk az adók