Kecskeméti Lapok, 1883. július-december (16. évfolyam, 27-53. szám)
1883-09-16 / 38. szám
TIZENHATODIK ÉVFOLYAM. 38. Szám. 1883. SZEPTEMBER 16. KECSKEMÉTI LAPOK ELŐFIZETÉSI díj: HAT TrnTT/ i T rrk k T TTT^rn0 k HIRDETÉSI DU I Egész évre 5 frt kr. Negyedévre 1 frt o0 kr. X Vy Xj -ill XX. -/a. X -Xj X ii XV 11. X-X ajl Jj JLVx X XX X X XJ Xx. -L 4 hasábos petit sor 5 kr., többszöri vagy terje-Félévre - - 2 * 50 „ Egy szám ára 12 kr. delmes hirdet-seknél árleedés adatik. —— MEGJELENIK MINDEN VASARNAP Előfizetni az év folytán minden hónap elején lehet. SZERKESZTŐ LAKIK: HALASI-UTCZA, 17. SZ. KIADÓ-HIVATAL: BUDAI-UTCZA, 184. SZ. Bélyegdij minden beigtatásért 30 kr. Földadó-szabályozás. Aligha van valami nagyobb befolyással valamely ország politikai, pénzügyi és közgazdasági helyzetére, aligha van fontosabb tényezője valamely állam hanyatlásának vagy előrehaladásának, boldogulásának, mint az adórendszer. S Magyarországra nézve bátran elmondhatjuk , hogy nálunk ily jelleggel bír a földadórendszer, amennyiben túlnyomólag földművelő ország lévén s a nép nagy többsége földműveléssel foglalkozván, a földadó egyenes adóink rendszerében a legfontosabbá vált. S épen ezért örömmel konstatáljuk egy épen a földadóra nézve rendkívül fontos és nagy munkálat közelgő befejezését. A földadónak az 1875. évi VII-ik törvényczikk által elrendelt szabályozását értjük, melylyel a földbirtok tiszta hozadékának , jövedelmének kipuhatolása, becslése s ez alapon egy új földadó-kataster megalkotása vitetett keresztül. Ez a nagy munka most már befejezéséhez közelg, amennyiben az osztályba sorozás és a tiszta hozadék megállapításának munkálatai már a járási és kerületi földadó-bizottságok kezein keresztül menvén, most már az e tekintetben végső fórum az ép most ülésező országos bizottság készül e nagy munkát betetézni, az állam egész területére nézve megállapítván — természetesen az egyéni felszólalások fentartásával— a tiszta hozadéki fokozatokat, s az osztályokba való sorozást. Most, midőn már nemsokára várhatjuk a munka végleges befejezését, mert már az 1884. évi január 1-től kezdve a földadó az új kataster alapján lesz kivetve, azt hisszük , nem lesz érdektelen, ha a földadószabályozás nagy munkájának történetét csak röviden vázoljuk. Mint általában ismert dolog, a mi a földadórendszerünk az absolut kormány alatt az 1850. évi nyiltparancs által jön behozva , s nem állandó katasterre, hanem községenként szerkesztett földkönyvekre és birtokivekre lön fektetve. De már rövid három év alatt észre vette az absolut osztrák kormány , hogy a földadónak ilynemű berendezése nagyon is hiányos, s hogy helyes földadó-rendszer megalkotásához mindenekelőtt egy a háromszögeleten alapuló felmérés szükséges , amiért is az örökös tartományokban már 1853-ban, Magyarországban pedig 1856-ban megindította az állam egész területének részletes felmérését, amely még most is folyamatban van. Az alkotmányos korszaknak beálltával az 1868. évi XXV-ik törvényczikk felhatalmazta a kormányt, hogy a földadóra vonatkozó, az 1850. évi nyiltparancs által megállapított szabályokat továbbra is érvényben tarthassa. De minthogy kézzelfogható volt, hogy az absolut osztrák kormány által készített kataster nemcsak rendkívül hiányos , de közgazdaságilag a legnagyobb mértékben káros is, s hogy egy igazságos földadórendszernek helyes alapját nem képezheti, s a kivetett adónak roppant igazságtalansága és aránytalansága mindinkább szembeszökő lett, s a földbirtokosok panaszai és tagjai mindinkább jobban felhangzottak, az 1875. évi VII-ik törvényczikk a földadó kiigazítását, szabályozását, s a tiszta hozadékok új becslése alapján egy új katasternek készítését rendelte el. Ez a munka ugyancsak az 1875. évi július hóban el is kezdődött s először is egy ideiglenes kataster készittetett, a melynek alapján 1876. évi január 1-től kezdve vettetett ki a földadó. A tulajdonképeni földadó-szabályozási munkálatok, becslési műveletek az 1877. évi július hóban kezdték meg; a becslőbiztosok 1879-ben folytatták és befejezték ezt a járási bizottságok , amelyek tiszta hozadéki fokozatokat és osztályba sorozást illető javaslataikat meg is tették , e javaslatokat a kerületi bizottságok már fölül is vizsgálták és jelentékenyen módosították, s most már az e tárgyban épen ülésező országos bizottság van hivatva e nagy mű végleges sorsa fölött dönteni. Nem tartjuk érdektelennek annak közlését sem, hogy az állam összes adóköteles földbirtokainak tiszta jövedelme , illetőleg adóalapja, e járási bizottságok által 157.901,793 forintban határoztatok meg; ezen összeg azután a kerületi bizottságok határozatai alapján 154.802,969 ftra szállíttatott le, az országos bizottság pedig — mint hallatszik — ezt méginkább le akarja szállítani és mintegy 15/2 milliónyi földadó alapot akar megállapítani mint a magyar korona összes földbirtokainak tiszta jövedelmét. Megjegyzendő, hogy mivel a törvényben földadókép 40 milliónyi maximum van megállapítva, hogy e maximum iíl ne legyen lépve, a földadó kulcsát az eddigi 29'76°/0 helyett csak 27%Boszankodtam. El se képzelhető, hogy az ilyen csekélység mennyire hat az ember kedélyére. Akadt még más okom is bosszankodni. A helyet, mit számomra kiszemeltem, más által találtam elfoglalva. Egy ember ki hátat fordított felém , épen egy kötelet erősített meg, ugyanazon az ágon, melyre első pillanatban magam is gondoltam. — Mit mivel itt! — kiáltottam reá. Megfordult. — Mi gondja önnek arra ? — Hát azt hiszi, — mondom — hogy nem találom el szándékát? — Mi köze hozzá? Még ha öngyilkos akarnék is lenni, az is csak a magam baja volna. — Megölni magát? Rátekintek. Csinos fiú volt, halovány de érdekes, kifejezésteljes arccal és nyílt tekintettel. És ez öngyilkos akar lenni. Egy szerencsétlen szerelem áldozatát sejtettem benne is. Belekötöttem. — Egy bolondságért? — Uram! — kiáltá ő. — Szegény ördög, még mentegetni akarja kedvesét. A szerelmesek mind egyformák. Az ismeretlen nem szólt semmit. — Akar-e tőlem egy jó tanácsot elfogadni ? Hagyja itt ezt a kötelet (észrevettem, hogy jobb az enyémnél) és menjen haza. Azt hiszem lesz még idő, mikor nekem köszönetet fog mondani. Lehajta fejét. — Meg akarok halni! — szólt elkeseredve. — Ugyan ne keverje magát bajba — intettem gyöngéd tolakodással. (Nem akartam lemondani erről az alkalmas helyről.) Mert ha kiviszik majd a temetőbe, késő lesz ám akkor már ezt a meggondolatlanságát megbánni. — Ön nem tudja, mi történt velem. — Képzelem. — Nem, ön nem is tudja elképzelni. Egy nő, kit imádtam, kiért .... ban lehet majd megállapítanai, ami a földadónak leszállítását jelenti. A legnagyobb elismeréssel kell adóznunk a jelenlegi kormánynak, illetve a szabályozási munkálatokat vezető pénzügyminiszternek , mert már az ellenzék részéről is elismertetett, hogy a földadó-szabályozási munkálatok oly kitűnően lettek vezetve, hogy már előre is jelezhetni, hogy az oly sok panaszra okot adott igazságtalanságok a földadó kivetése tekintetében majdnem teljesen el fognak enyészni, s a földbirtok egyenlő és arányos megadóztatása lesz keresztülvihető, a mely körülmény roppant nagy előny közgazdasági boldogulásunkra, előhaladásunkra s az első lépés agrár viszonyaink rendezésére nézve. TÁRCZA Nézem, nézem... Nézem, nézem Hosszasan az eget. — A kék égen Egy setét felleget, Setét felleg, Mely az égen támadt, Olyan, mint a Szivemben a bánat. Bús felleget Szél viharja kerget, És az égről Eltűnik a felleg, Csókoljál meg Rózsa ajkú kislány, Bánatom is Messze tűnik mindjárt. Noszlopy Tivadar: Az én öngyilkosságom. Irta: Paul Parfait. Francziából fordította: F. J.-né. Véget akartam vetni életemnek ! Amélie megcsalt. Amélienek hitták-e a csalfát? . . . Bizony furcsa dolog, hogy volt idő, mikor kis kezében tarta életemet és most jóformán a nevét se tudom! Látom fiatal emberek, ti csodálkoztok, bámultok rajtam. Hja az idő sokat fog nektek még megmagyarázni. Akkor még fiatal valék — nagyon fiatal. Alig győződtem meg kedvesem csalfaságáról, véget akartam vetni életemnek. Az első gondolatom volt, hogy főbe lövöm magamat még pedig lakása küszöbén, de eszembe jutott, hogy az egész világ megtudná és Henriette, — úgy hiszem ez volt a neve — még talán gúnyt űzne belőlem. Márpedig minden emberben van egy kis hiúság! Nem, gondolom, a világért se okozok feltűnést. A megsebesült madár is bokor mögé rejtőzik meghalni; én is félrevonulva, elfeledve akarom bevárni végső perczeimet. Ezzel az elhatározással kimentem az indóházhoz és jegyet váltottam Melunbe. Odaérkezésemkor a legközelebbi szállóba , az „Arany Oroszlánba“ siettem, mely híres volt jó konyhájáról és tiszta ágyairól; ritka megbecsülhetetlen tulajdonságok egy falusi korcsmában. — Mit parancsol uraságod ? kérdé tőlem a kis pinczérnő, kit azóta nagyon csinosnak találtam. — Semmit. Nem volt étvágyam. Lefeküdtem. Nyugtalan álmaim voltak. . . . Minden perczben Victorinet képzeltem — nem-e Victorinenak hittük ? — riválisom karján elhaladni előttem. Rá akartam rohanni , és öklömet majd a falhoz, majd ágyam vasszélébe ütöttem. Reggel alig bírtam felkelni, oly törődött valék. Nem nagyon bántam, hisz úgyis meghalni készültem ! Kötelet akartam szerezni. Azt hittem, hogy annak aki magát felakasztani szándékozik, semmi sem könnyebb, mint egy e czélra alkalmas kötelet találni. Tévedtem. Átkutattam az egész korcsmát, de bizony kötélre nem akadtam. A kis szobaleány, ugyan az, kit most oly csinosnak találok, váltig ismétlé: — De uram, minek magának az a kötél? Végre egy kötéllel zsebemben elhagytam a korcsmát, és megátalkodott hidegvérűséggel indultam a közeli erdő felé, melyet már régóta ismerek. Van ott, sűrű bokrok mögött egy kis tisztás, hol valaha boldogan álmodoztam. Nem találhattam volna alkalmasabb helyet meghalni, mint épen ezt. Útközben Bertához szálltak gondolataim. (Most már határozottan emlékszem, hogy Berta volt a neve.) Átkoztam a hitelent! Aztán megvizsgáltam a kötelet. Mégse felel meg talán egészen a czélnak. Rövidnek tetszett és vékonynak. Régi és minduntalan fölhozott szemrehányás és vád a jelenlegi kormány ellen, hogy részpolitikája és gazdálkodása által az államra oly súlyos adósságokat rakott, hogy ennek terhe alatt már-már leroskadni készül. Nem tekintik azt, hogy a folyton szaporodó szükségletek födözésére, messzeható reformok megvalósítására, jövedelmes beruházásokra fordíttattak e fölvett adósságok , hanem a minden áron való ellenzékeskedés viszketegéből egyedül a száraz számadatokkal hozzák föl, nem említve azt, hogy mily égető szükségletekre, mily productív célokra, vállalatokra, művelődési, közgazdasági vagy közlekedési intézetekre lettek ezek fordítva. Azt hisszük, hogy most, midőn az államadóssági unificatio, azaz a több különböző adósságoknak egygyévonása czéloztatik, nem lesz érdektelen ezen egyes adósságok álladékáról és mennyiségéről egyet-mást elmondani. A magyar állam adóssági terhe két részből áll. Egyik részt az osztrák tartományokkal És elbeszélé szerencsétlensége történetét. Különösépen úgy járt mint én. Ez a hasonlatosság egészen megrendített. — Látja, most már érti elhatározásomat és békével hagy meghalni — végzé Károly beszédét. Véletlenül megtudtam, hogy Károly a neve. — Korántsem! — feleltem, — történetében semmi sem igazolja ezt a kötetet. A fiatalember kezdett érdekelni. — Lássuk csak barátom, hogy miben áll a dolog. Miért akar ön kivételt képezni a számtalanok közöl, kiket szeretőjük megcsalt. — De nem oly galád módon mint engem. — Csak úgy. — Bajosan. — Egy szikrával sem máskép! — Az lehetetlen! — Teringettél.. .! beszélhetnék én önnek szép dolgokat. Bosszulja meg magát, azzal, hogy keressen jobb szeretőt. Nincs hiány benne. — Jobbat mint őt? az nem lehet. — Nem lehet? — Olyan nincs. — Váljon? — Olyat hiába keresek. — Dehogy hiába! — Lehetetlen. — Azt csak úgy gondolja. Persze első perczben vannak az embernek ilyen gondolatai. De később, egy hónap múlva . . . . majd meglátja. Azon vettem észre magamat, hogy roppant okosan beszélek, még magamnak is jól esett magamat hallani és folytatom : — Mi hasznát is venné most a halálnak? Tessék nekem megmondani, hogy mire való lenne, most meghalni? Vága van annak a nőnek, ki elhagyta szive, vagy nincs. Ha nincs .... — Oh! neki nincs szive! — Persze, hogy nincs. Az ön halála csak hízelegne neki. Az ilyen nőknek, egy általuk okozott öngyilkosság mindig dicsőse- Államadósságaink.