Kecskeméti Lapok, 1883. július-december (16. évfolyam, 27-53. szám)

1883-09-16 / 38. szám

TIZENHATODIK ÉVFOLYAM. 38. Szám. 1883. SZEPTEMBER 16. KECSKEMÉTI LAPOK ELŐFIZETÉSI díj: HAT TrnTT/ i T rr­­k k T TTT^rn0­ k HIRDETÉSI DU I Egész évre 5 frt kr. Negyedévre 1 frt o0 kr. X Vy Xj -ill XX. -/a. X -Xj X ii XV 11. X-X ajl Jj JLVx X XX X X XJ Xx. -L 4 hasábos petit sor 5 kr., többszöri vagy terje-Félévre - - 2 * 50 „ Egy szám ára 12 kr. delmes hirdet-seknél árlee­dés adatik. —— MEGJELENIK MINDEN VASARNAP Előfizetni az év folytán minden hónap elején lehet. SZERKESZTŐ LAKIK: HALASI-UTCZA, 17. SZ. KIADÓ-HIVATAL: BUDAI-UTCZA, 184. SZ. Bélyegdij minden beigtatásért 30 kr. Földadó-szabályozás. Aligha van valami nagyobb befo­lyással valamely ország politikai, pénz­ügyi és közgazdasági helyzetére, aligha van fontosabb tényezője valamely állam hanyatlásának vagy előrehaladásának, boldogulásának, mint az adórendszer. S Magyarországra nézve bátran elmondhatjuk , hogy nálunk ily jelleggel bír a földadórendszer, amennyiben túl­­nyomólag földművelő ország lévén s a nép nagy többsége földműveléssel foglalkozván, a földadó egyenes adóink rendszerében a legfontosabbá vált. S épen ezért örömmel konstatáljuk egy épen a földadóra nézve rendkívül fontos és nagy munkálat közelgő be­fejezését. A földadónak az 1875. évi VII-ik törvényczikk által elrendelt szabályo­zását értjük, melylyel a földbirtok tiszta hozadékának , jövedelmének kipu­­hatolása, becslése s ez alapon egy új földadó-kataster megalkotása vitetett keresztül. Ez a nagy munka most már befe­jezéséhez közelg, amennyiben az osz­tályba sorozás és a tiszta hozadék meg­állapításának munkálatai már a járási és kerületi földadó-bizottságok kezein keresztül menvén, most már az e tekin­tetben végső fórum az ép most ülésező országos bizottság készül e nagy mun­kát betetézni, az állam egész területére nézve megállapítván — természetesen az egyéni felszólalások fentartásával— a tiszta hozadéki fokozatokat, s az osztá­lyokba való sorozást. Most, midőn már nemsokára vár­hatjuk a munka végleges befejezését, mert már az 1884. évi január 1-től kezdve a földadó az új kataster alapján lesz kivetve, azt hisszük , nem lesz érdektelen, ha a földadó­szabályozás nagy munkájának törté­netét csak röviden vázoljuk. Mint általában ismert dolog, a mi a földadórendszerünk az absolut kormány alatt az 1850. évi nyiltparancs által jön behozva , s nem állandó katasterre, hanem községenként szerkesztett föld­könyvekre és birtokivekre lön fektetve. De már rövid három év alatt észre vette az absolut osztrák kormány , hogy a földadónak ilynemű berendezése nagyon is hiányos, s hogy helyes föld­adó-rendszer megalkotásához mindenek­előtt egy a háromszögeleten alapuló fel­mérés szükséges , a­miért is az örökös tartományokban már 1853-ban, Magyar­­országban pedig 1856-ban megindította az állam egész területének részletes felmérését, a­mely még most is folya­matban van. Az alkotmányos korszaknak beáll­tával az 1868. évi XXV-ik törvényczikk felhatalmazta a kormányt, hogy a föld­adóra vonatkozó, az 1850. évi nyilt­parancs által megállapított szabályokat továbbra is érvényben tarthassa. De minthogy kézzelfogható volt, hogy az absolut osztrák kormány által készített kataster nemcsak rendkívül hi­ányos , de közgazdaságilag a legnagyobb mértékben káros is, s hogy egy igaz­ságos földadórendszernek helyes alapját nem képezheti, s a kivetett adónak roppant igazságtalansága és aránytalan­sága mindinkább szembeszökő lett, s a földbirtokosok panaszai és tagjai mindinkább jobban felhangzottak, az 1875. évi VII-ik törvényczikk a földadó kiigazítását, szabályozását, s a tiszta hozadékok új becslése alapján egy új katasternek készítését rendelte el. Ez a munka ugyancsak az 1875. évi­­ július hóban el is kezdődött s először is egy ideiglenes kataster készittetett, a melynek alapján 1876. évi január 1-től kezdve vettetett ki a földadó. A tulajdonképeni földadó-szabályo­zási munkálatok, becslési műveletek az 1877. évi július hóban kezdték meg; a becslőbiztosok 1879-ben folytatták és befejezték ezt a járási bizottságok , a­melyek tiszta hozadéki fokozatokat és osztályba sorozást illető javaslataikat meg is tették , e javaslatokat a kerü­leti bizottságok már fölül is vizsgálták és jelentékenyen módosították, s most már az e tárgyban épen ülésező orszá­gos bizottság van hivatva e nagy mű végleges sorsa fölött dönteni. Nem tartjuk érdektelennek annak közlését sem, hogy az állam összes adóköteles földbirtokainak tiszta jöve­delme , illetőleg adóalapja, e járási bizottságok által 157.901,793 forintban határoztatok meg; ezen összeg azután a kerületi bizottságok határozatai alapján 154.802,969 ftra szállíttatott le, az or­szágos bizottság pedig — mint hallat­szik — ezt méginkább le akarja szál­lítani és mintegy 15­­­/2 milliónyi föld­adó alapot akar megállapítani mint a magyar korona összes földbirtokainak tiszta jövedelmét. Megjegyzendő, hogy mivel a törvény­ben földadókép 40 milliónyi maximum van megállapítva, hogy e maximum i­íl ne legyen lépve, a földadó kulcsát az eddigi 29'76°/0 helyett csak 27%­Boszankodtam. El se képzelhető, hogy az ilyen csekélység mennyire hat az ember ke­délyére. Akadt még más okom is bosszankodni. A helyet, mit számomra kiszemeltem, más által találtam elfoglalva. Egy ember ki há­tat fordított felém , épen egy kötelet erősí­tett meg, ugyanazon az ágon, melyre első pillanatban magam is gondoltam. — Mit mivel itt! — kiáltottam reá. Megfordult. — Mi gondja önnek arra ? — Hát azt hiszi, — mondom — hogy nem találom el szándékát? — Mi köze hozzá? Még ha öngyilkos akarnék is lenni, az is csak a magam baja volna. — Megölni magát? Rátekintek. Csinos fiú volt, halovány de érdekes, kifejezésteljes arc­c­al és nyílt tekintettel. És ez öngyilkos akar lenni. Egy szerencsétlen szerelem áldozatát sej­tettem benne is. Belekötöttem. — Egy bolondságért? — Uram! — kiáltá ő. — Szegény ördög, még mentegetni akarja kedvesét. A szerelmesek mind egy­formák. Az ismeretlen nem szólt semmit. — Akar-e tőlem egy jó tanácsot elfo­gadni ? Hagyja itt ezt a kötelet (észrevettem, hogy jobb az enyémnél) és menjen haza. Azt hiszem lesz még idő, mikor nekem köszö­netet fog mondani. Lehajta fejét. — Meg akarok halni! — szólt elkeseredve. — Ugyan ne keverje magát bajba — intettem gyöngéd tolakodással. (Nem akartam lemondani erről az alkalmas helyről.) Mert ha kiviszik majd a temetőbe, késő lesz ám ak­kor már ezt a meggondolatlanságát megbánni. — Ön nem tudja, mi történt velem. — Képzelem. — Nem, ön nem is tudja elképzelni. Egy nő, kit imádtam, kiért .... ban lehet majd megállapítanai, ami a földadónak leszállítását jelenti. A legnagyobb elismeréssel kell adóz­nunk a jelenlegi kormánynak, illetve a szabályozási munkálatokat vezető pénzügyminiszternek , mert már az el­lenzék részéről is elismertetett, hogy a földadó-szabályozási munkálatok oly kitűnően lettek vezetve, hogy már előre is jelezhetni, hogy az oly sok panaszra okot adott igazságtalanságok a földadó kivetése tekintetében majd­nem teljesen el fognak enyészni, s a földbirtok egyenlő és arányos megadóz­tatása lesz keresztülvihető, a mely körülmény roppant nagy előny közgaz­dasági boldogulásunkra, előhaladá­­sunkra s az első lépés agrár viszonyaink rendezésére nézve. TÁRCZA Nézem, nézem... Nézem, nézem Hosszasan az eget. — A kék égen Egy setét felleget, Setét fel­leg, Mely az égen támadt, Olyan, mint a Szivemben a bánat. Bús felleget Szél viharja kerget, És az égről Eltűnik a felleg, Csókoljál meg Rózsa ajkú kis­lány, Bánatom is Messze tűnik mindjárt. Noszlopy Tivadar: Az én öngyilkosságom. Irta: Paul Parfait. Francziából fordította: F. J.-né. Véget akartam vetni életemnek ! Amélie megcsalt. Amélienek hitták-e a csalfát? . . . Bizony furcsa dolog, hogy volt idő, mikor kis ke­zében tarta életemet és most jóformán a ne­vét se tudom! Látom fiatal emberek, ti cso­dálkoztok, bámultok rajtam. Hja­ az idő so­kat fog nektek még megmagyarázni. Akkor még fiatal valék — nagyon fiatal. Alig győződtem meg kedvesem csalfaságáról, véget akartam vetni életemnek. Az első gon­dolatom volt, hogy főbe lövöm magamat még pedig lakása küszöbén, de eszembe jutott, hogy az egész világ megtudná és Henriette, — úgy hiszem ez volt a neve — még talán gúnyt űzne belőlem. Már­pedig minden em­berben van egy kis hiúság! Nem, gondolom, a világért se okozok feltűnést. A megsebesült madár is bokor mögé rejtőzik meghalni; én is félrevonulva, elfe­ledve akarom bevárni végső perczeimet. Ezzel az elhatározással kimentem az in­­dóházhoz és jegyet váltottam Melunbe. Oda­­érkezésemkor a legközelebbi szállóba , az „Arany Oroszlán­ba“ siettem, mely híres volt jó konyhájáról és tiszta ágyairól; ritka meg­becsülhetetlen tulajdonságok egy falusi korcs­mában. — Mit parancsol uraságod ? kérdé tőlem a kis pinczérnő, kit azóta nagyon csinosnak találtam. — Semmit. Nem volt étvágyam. Lefeküdtem. Nyug­talan álmaim voltak. . . . Minden perczben Victorinet képzeltem — nem-e Victorinenak hittük ? — riválisom karján elhaladni előttem. Rá akartam rohanni , és öklömet majd a falhoz, majd ágyam vasszélébe ütöttem. Reg­gel alig bírtam felkelni, oly törődött valék. Nem nagyon bántam, hisz úgyis meghalni készültem ! Kötelet akartam szerezni. Azt hittem, hogy annak a­ki magát felakasztani szándé­kozik, semmi sem könnyebb, mint egy e czélra alkalmas kötelet találni. Tévedtem. Átkutattam az egész korcsmát, de bizony kötélre nem akadtam. A kis szobaleány, ugyan az, kit most oly csinosnak találok, váltig ismétlé: — De uram, minek magának az a kötél? Végre egy kötéllel zsebemben elhagytam a korcsmát, és megátalkodott hidegvérűség­­gel indultam a közeli erdő felé, melyet már régóta ismerek. Van ott, sűrű bokrok mö­gött egy kis tisztás, hol valaha boldogan ál­modoztam. Nem találhattam volna alkalma­sabb helyet meghalni, mint épen ezt. Útközben Bertához szálltak gondolataim. (Most már határozottan emlékszem, hogy Berta volt a neve.) Átkoztam a hitelent! Aztán megvizsgáltam a kötelet. Még­se felel meg talán egészen a czélnak. Rövidnek tet­szett és vékonynak. Régi és minduntalan fölhozott szemrehá­nyás és vád a jelenlegi kormány ellen, hogy rész­politikája és gazdálkodása által az ál­lamra oly súlyos adósságokat rakott, hogy ennek terhe alatt már-már leroskadni készül. Nem tekintik azt, hogy a folyton szapo­rodó szükségletek födözésére, messzeható re­formok megvalósítására, jövedelmes beruhá­zásokra fordíttattak e fölvett adósságok , hanem a minden áron való ellenzékeskedés viszke­­tegéből egyedül a száraz számadatokkal hoz­zák föl, nem említve azt, hogy mily égető szük­ségletekre, mily productív c­élokra, vállala­tokra, művelődési, közgazdasági vagy közle­kedési intézetekre lettek ezek fordítva. Azt hisszük, hogy most, midőn az állam­adóssági unificatio, azaz a több különböző adósságoknak egygyévonása czéloztatik, nem lesz érdektelen ezen egyes adósságok álladé­­káról és mennyiségéről egyet-mást elmondani. A magyar állam adóssági terhe két rész­ből áll. Egyik részt az osztrák tartományokkal És elbeszélé szerencsétlensége történetét. Különös­­épen úgy járt mint én. Ez a ha­sonlatosság egészen megrendített. — Látja, most már érti elhatározásomat és békével hagy meghalni — végzé Károly beszédét. Véletlenül megtudtam, hogy Károly a neve. — Korántsem! — feleltem, — történetében semmi sem igazolja ezt a kötetet. A fiatal­ember kezdett érdekelni. — Lássuk csak barátom, hogy miben áll a dolog. Miért akar ön kivételt képezni a számtalanok közöl, kiket szeretőjük megcsalt. — De nem oly galád módon mint engem. — Csak úgy. — Bajosan. — Egy szikrával sem máskép! — Az lehetetlen! — Teringettél.. .! beszélhetnék én ön­nek szép dolgokat. Bosszulja meg magát, azzal, hogy keressen jobb szeretőt. Nincs hiány benne. — Jobbat mint őt? az nem lehet. — Nem lehet? — Olyan nincs. — Váljon? — Olyat hiába keresek. — Dehogy hiába! — Lehetetlen. — Azt csak úgy gondolja. Persze első perczben vannak az embernek ilyen gondo­latai. De később, egy hónap múlva . . . . majd meglátja. Azon vettem észre magamat, hogy rop­pant okosan beszélek, még magamnak is jól esett magamat hallani és folytatom : — Mi hasznát is venné most a halálnak? Tessék nekem megmondani, hogy mire való lenne, most meghalni? Vága van annak a nőnek, ki elhagyta szive, vagy nincs. Ha nincs .... — Oh! neki nincs szive! — Persze, hogy nincs. Az ön halála csak hízelegne neki. Az ilyen nőknek, egy általuk okozott öngyilkosság mindig dicsőse- Államadósságaink.

Next