Kecskeméti Lapok, 1884 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1884-01-06 / 1. szám
1. sz. KECSKEMÉTI LAPOK 3 mi azt bizonyitá, mikép erjedni képes czukrot többé már nem tartalmazott magában. Deczember hó elején jelentette be kis társulatunk az országos szövetkezetnek, miszerint hajlandó borait elárusítás végett rendelkezésére bocsájtani — legalsó árnak megszabván akonkint 5 frt 60 krt (hektoliterenként 10 ktot). A társulat vezérigazgatósága a felküldött bormustra után kijelentette, mikép borunk megfelel a szövetkezet kívánalmának, elfogadja a legalsó árat, amidőn egyúttal azon reményének is kifejezést adott, hogy alighanem magasabb áron is sikerülni fog azt eladni. Félreértés kikerülése végett megjegyzem itt, miszerint egyezségünk folytán az elért egész ár a mienk lesz, csak megfelelő közvetítési díjt engedünk majd csak belőle. Az országos szövetkezet le is küldötte fő- és segédpinczemestereit a felülvizsgálás és elszállítás eszközlése végett. Valóban örömünkre szolgált ezen szakemberek azon nyilatkozata, hogy őket igazán meglepte korunk jó készültsége, mely ezúton a fejlődés azon fokát érte el rövid másfél hó alatt, ahol már bonquatját is ki lehetett kis mértékben venni, — ennek folytán borunkat kellemes asztali bornak jelentették ki — s el is szállították. Ezzel a kisérlet itt helyben véget ért, mit az eddigiekben a hűségnek megfelelőleg adtam elő a t. Közönségnek. De miután ideértem, nem hagyhatom szó nélkül, miszerint az általam is közölt hír vétele után rögtön találkoztak egyesek, kik szakismereteiknek (?) egész halmaz argumentumával bizonyítgatták , hogy csak úgy van az jól, ahogy eddig csináltuk a bort, hogy az a nagy teketória ugyan nem teszi jobbá a mi borunkat. Persze, hogy az ilyen elfogult egyének másnak ízlését nem igen fogadják el biró gyanánt, — az már régi dolog. Hanem elbámult mégis nagyon egy tisztelt borásztekintély , midőn érvelés közben a pinczemestertől hallá: „ha Önnek van ilyen bora, úgy oda adom ezt az egy életemet, a melylyel bírok”. Valószínűleg a pinczemester úr azért volt bátor ily merész fogadást ajánlani, mert több pinczében tett látogatást s meggyőződést szerezhetett az átlagos minőségről! — Hogy azonban az illető elhallgatásával elfogadta-e a bírálatot, csak ő tudja, — de nekünk csak buzdításunkra lehet, ha egy oly szakember, ki naponta foglalkozik a külföld számára nyújtandó borkészlet előkészítésével, kockáztat ily hatalmas argumentumot. Hátra van most már tanulságot meríteni e kísérletből, melyet a következőkben vélek levonhatni: a) Ha a most már szüret után mihamarább cukortartalmának egész mennyiségét áterjesztheti, úgy hamarosan nyugodt bor lesz belőle, melynek további fejlődését a lassú utóerjedés (ha ugyanilyen előadná magát) nem fogja visszatartani. — Minélfogva igyekezzünk — szemben az időjárás változékonyságával — zárt helyiségben erjesztetni mustunkat és pedig egyenletesen megtartott hőmérsékletnél , mi által maga az erjedés is egyenletes teend. Mit, hogy rendben végezhessünk, e czélra alkalmas erjesztő-helyiséget kell felszerelnünk fűtőkészülékkel (mit másutt présháznak neveznek), ki a hol teheti: künn vagy itthon. b) Ilyetén tökéletesen eszközölt erjesztés után megfejthetjük csakhamar borainkat , mert utóerjedést — vagyis hogy ugyan erősödjék a bor — nem kell többé várnunk. Ez annyiban is kívánatos eljárás volna, amennyiben a söprő jókori elválasztása által általában biztosítva volnánk azon esetleges károsodás ellen, mely a nálunk csaknem minden évben fellépő penészedés és rothadás folytán könnyen bekövetkezhet a borban. c) Ez úton siettetni lehet borunk fejlődését s igy jóval elébb odaadhatjuk borunkat közvetlenül a külföld piaczára, mi különösen elősegíttetnék az egyöntetűség által, mi azonban közösen volna megállapítandó, így borunk elkerülhetvén a kiskereskedő avagy borügynök kontárkodását, eredetiségében magasabb értéket is képviselne. Ki korán jelenik meg portékájával a vásáron , rendesen az szokott előnyt húzni mások késedelmezéséből! Van azonban e kísérletnek egy más oldala is. Nevezetesen ez alkalomból igazolva lett, hogy a dolog rendes menete szerint készült kerti bor is , mint fogyasztási czikk keresettebbé válhatik, tehát értékben már ezáltal sokat nyerhetne , mely árkülönbözet pedig a termelőnek sovány tarisznyájába is hozhatna egy-két jó falatot. Mi végből nincs más hátra, minthogy itt is meg kell válni az öröklött szokástól s megbarátkozni a helyzet követelményeivel. Bizony pedig az áremelkedésre nagy szükségünk van, mert általános a panasz, hogy a mi borunk ára nincs arányban a termelésre fordított költség mennyiségével , mi azonban egyúttal olyan panasz , mely visszaveti árnyékát a szőlőművelés viszás állapotára is. Ámde ez oly théma, melyet itt fejtegetni nem lehet szándékom, de amelyre én azt szoktam mondani, hogy termeljünk többet, sőt sokat, úgy lehetséges lesz a bevétel és kiadás közti egyensúlyt föntartani. Zsigmondi M. József. Színház. Hófehérke. — Milimári. — Kerekes András. — Dr. Wespe. — Csikós. Szombaton egy nemzetközi népmese után dramatizált darab „Hófehérke és a törpék“ került színre. A darabnak egyedüli érdeme az , hogy a kedves népmesét majdnem csonkítatlanul a színpadra hozza, különben mint színdarabnak semmi művészi becse nincs, s nem a nagy közönség számára való előadásra, hanem gyermekszínházba való. Ez okból egyik szereplőnek sem nyílt sok alkalma játékra; kiváltak azonban mégis a többi közül Tóvölgyiné és Bodrogi Lina; az előbbi a hiú királynét, az utóbbi pedig Hófehérkét igazi mesebeli romanticismussal alkotván meg; azután Völgyi Gyula, ki az udvarmester szerepében jeleskedett, komikus alakításával nagyban fokozva a közönség jó kedvét. Az előadás középpontját azonban a törpék apró személyesítői képezték , kik közül a nagyobbacskák a színpadon való ügyes és otthonias mozgásukkal, az apróbbak pedig inkább kedves ügyetlenségükkel mulattatták kitűnően a szépszámú közönséget. Vasárnap két vendég Mátray Gyula és Mátray Gyuláné felléptével a „Millimári” czímű ismert népszínmű adatott meglehetősen telt ház előtt. Mátrayné (Vera) fölött a közönség, azzal a hideg tartózkodással, melylyel a vendég játékát mindvégig kísérte , már kimondta ítéletét, s mi kénytelenek vagyunk ez ítéletet magunkévá tenni. Mert bár tagadhatatlan az, hogy Mátraynénak színházunkban még alig hallott erőteljes hangja — úgyszólván, kolossális hangtömege — van, sőt nem hiányzik ebből különösen a felső régiókban az érez sem, de a hang csiszolatlan, s a vendégnek nincs annyi zenei képzettsége, hogy e csiszolatlanságot technikájával enyhíteni képes lenne. Azután Mátrayné nem képes az egy hangról a másikra való folytonos és sima átmenetre , melyet mindig kellemetlen kiugrásokkal pózol. Ha még megemlítjük azt, ami Mátraynénak legnagyobb hibája, hogy t. i. folytonosan hamisan énekel, úgy hogy néha egy egész dala nem volt egyéb a hamis hangok egész özönének éktelen haossánál — úgy hiszszük eléggé indokoltuk a közönség megbuktató ítéletéhez való csatlakozásunkat. Játékáról sem mondhatunk sokkal jobbat. Az a rendkívül gyors hadarás, melylyel szerepe szövegét a közönség előtt teljesen érthetetlenné teszi; megjelenése, mely minden kellemet nélkülöz; játéka, melyből az alakítás tökéletesen hiányzik , elsőrangú szerepekre őt határozottan képtelenné teszik, s épen ezért szerződtetését — mely mint értesülünk a szervezésbe vett operette kedvéért vétetett czélba — helyeselnünk nem lehet s a közönséggel együtt nem is óhajtjuk. Ami Mátray (Ferencz) a másik vendéget illeti, erről még határozott ítéletet nem mondhatunk; szerepe sokkal színtelenebb volt, semhogy ebbe tehetségét kimutathatta volna. Annyit azonban már most is láttunk, hogy a színpadon ügyesen mozog és némi alakítási képességgel is bír. A többi szereplőkről szólva elsősorban Bodroginét (Koresákné) kell említenünk, kinek játéka a rajta elömlő igazi és egészséges humor és perfect alakítás által az előadás középpontjává emelkedett. Vele egy sorban említhetők Bodrogi Lina és Várhidy Róza is, kik a minden áron férjhez menni akaró leányokat a jellem találó kidomborításával és kedvesen alkották meg; különösen Várhidy Róza lepett meg bennünket a bizontalanságtól ment ügyes játékával és színpadi otthoniasságával, melylyel előbbi alakításai után tőle nem várt rohamos haladást mutatott föl. Csak így előre! A többi szereplők is mind megállták helyüket, megemlítjük még Völgyit, ki sikerült Janójával nagyban hozzájárult a közönség jókedvének emeléséhez. Kedden „Kerekes András és szeretője Piros Panna” Tóth Edének egyik első és leggyöngébb népszínműve adatott. Csányi Juczika (Panna) és Haday (András) nem voltak disponálva, s így az énekrészeket egyik sem emelte érvényre. Mindkettőnek folytonos haladásra mutató játéka azonban megérdemli a dicséretet. Megemlítésre méltók még Tóvölgyiné (Kerekesné) és Orosz Kata (Sára); az előbbi különösen kitűnt a harmadik felvonás templom előtti jelenetében, melyben igazi tragikai alakítást mutatott be; az utóbbi pedig a nagyravágyó és nyelves parasztasszonyt mutatta be hibátlan jellemzéssel és találó alakítással. Arady (Piros) és Völgyi (Zagyva) is jól megállták helyüket, különösen ez utóbbi mulattatta komikus alakításával a közönséget. Tóvölgyi is az ispán szerepében, eléggé megállták helyüket, általában a pitykés dolmányban kényelmesebben és ügyesebben mozog, mint a salonkabátban. Szerdán Benedix kitűnő vígjátéka „Dr. Wespe, vagy hogyan kell a nőket emanezipálni“ került színre ürességtől kongó ház előtt. Leszámítva az előadók kedvetlenségéből származó vontatottságot , mely kivétel nélkül minden szereplő játékán végigvonult, s melyet mi az üres háznak tulajdonítunk, az előadás eléggé sikerült volt. Említésre méltók Bodrogi Lina (Erzsébet) és Tóvölgyiné (Thekla), kik az emanczipált és ábrándos leányokat sikerült jellemzéssel, találó színezéssel és ízléssel alkották meg. Azután Bodroginé és Völgyi Gúla, az előbbi a burlesk költőnőt, az utóbbi a kalandokat hajhászó viast oly' túlzásnélküli kacagtató humorral alkotta meg, hogy nem habozunk az est sikeréből az oroszlánrészt nekik ítélni. Kitűntek még Mágyáni (Wespe), Arady (Zundorf) és Szinay (Welstein), kik mindannyian derekasan igyekeztek az előadás sikerét emelni, meg is érdemlik a dicséretet. Csak Tó völgzi (Hanau) volt gyenge. Bár elismerjük , hogy sokszor fölemlített hibáiból ma kevesebbet láttunk, szokott monoton szavalása, szegletes mozdulatai és minden élénkséget nélkülöző magatartása. Csütörtökön a társulat kitűnő népszínmű-énekese Haday Sándor jutalmául Szigligeti jeles népszínműve a „Csikós” került színre üres ház előtt. Pedig ha valaki, úgy Haday valóban megérdemelte volna a közönség pártfogását ama általa mindig feltüntetett szorgalom és igyekezet miatt, melyet folytonos haladása is tanúsít, s amelylyel mindig hivatását átérző és komolyan vevő színésznek mutatta magát. De megérdemelte volna a tömeges pártolást mai játéka miatt is. Haday e népszínmű gyönyörű énekrészeit színházunkban alig hallott tökéletességgel emelte érvényre; gyönyörű magas fekvésű baritonját egész szépségével csillogtatta, úgy , hogy a közönséget minduntalan viharos tapsokra ragadta. Játéka is föltétlen dicséretet érdemel. A vad csikóst találó eredetiséggel, a jellem markáns kidomborításával alkotta meg, így bebizonyította, hogy nemcsak jó hangú énekes, hanem még jó színész is, kire még szép jövő vár. Mellette kitűntek Csányi Juczika (Rózsi) érzésteljes játékával és sikerült dalaival, ezután Völgyi Gyula az öreg csikós komikus alakjának perfect bemutatásával. Bágyoni (Bencze) és Szinay (Asztalf) is megérdemli a dicséretet. Kritikus. ÚJDONSÁGOK. — A kecskeméti kör bálja. Bizony megérdemelne egy szép tárczaczikket is ez a fényes, minden izében sikerült bál, mely m. hó 29-én tartatott meg a Casinó fényárban úszó termeiben. A Budapesten levő kecskemétiek szerezték nekünk ez alkalommal a legkellemesebb meglepetéseket, az ő buzgóságuk, különösen dr. Horváth Mihály bálelnök fáradhatlan tevékenysége hozta össze azt a kedves társaságot , melynek fesztelen — mondhatnám kitörő vng kedve — a rendezőség tapintatos vezetése s Balázs Kálmán jeles zenéje mellett késő reggelig Eldorádóvá varázsolta át a Casino termeit. Ilyen bálát , minőt a „pesti kecskemétiek“ producáltak, nem mutat föl többet a bálkrónika: 46 pár tánczolta a négyeseket s Ízléses tánczrend szolgált kellemes meglepetésül a hölgyeknek. Sokat, igen sok jót és szépet mondhatnánk el a bálról, de térszűke miatt most csak a kedves hölgykoszorú névsorának registrálására szorítkozunk. Ott voltak : Báró Abeles L., Antal Mariska, Bagi Terka, Bogosa Vilma, Dászkál nővérek, Demján Ilonka, Dömötör Ida, Faragó nővérek (Nagy-Kőrösről) , B. Kiss Juliska , Krizsán Fanni, Laczi Juczika , Machleid nővérek, Magyar Ilonka (Kis-Kőrösről), Magyar Szidike, Molnár Mariska, Nagy Matild (K.Szt.Mártonból), Mónus Jolán, Szarvassy Margit, Szelese Aranka, Tóth Lujza , Varga Gizella (Szegedről) , Szokolay Ida, Zágoni Vilma, Wágner Juliska; továbbá: Bódogh Lajosné, Dragoslovich Gyuláné, Fördös Dezsőné , Győrffy Balázsné, Horváth Béláné, Balázsfalvi Kiss Aladárné, Kovács Istvánná, dr. Kovács Pálné, Mádi Jánosné, Magyar Pálné, Pataki Imréné , Soós Józsefné, dr. Szelese Józsefné, dr. Tassy Pálné, dr. Turcsányi Istvánná, Ugrinov Vitaliszné, Vojnárovics Sándorné. — A Casino-egyesület m. hó 30-án délután 3 órakor tartotta évi tisztújító közgyűlését, mely alkalommal örökös tiszteletbeli taggá megválasztatott Horváth Döme kúriai tanácselnök úr; tiszteletbeli választmányi tagok lettek: Hornyik János, Kovács József, Szelese Ferencz, Szokolay Sándor és Tormássy Mihály urak. A tisztikar a régi maradt, a választmány pedig: Bagi László, Csabay Imre, Csilléry Benő, Dékány István, Dömötör Sándor, Gaál Ferencz, Gyenes István, Hollósy Zsigmond , dr. Horváth János, Katona Zsigmond, dr. Kecskeméti Lajos, Keresztes János, Mádi János, Máté Sándor, Molnár János, Muraközy János, Muraközy József, id. Nagy Lajos, ifj. Nagy Lajos, Pacsu Mihály, Papp Sándor, Schwarz Gusztáv, Szalay László, dr. Szelese József, id. Szeless Kálmán, Tatay Jenő, dr. Tassy Pál, Vámos Béla, Vojnárovics Sándor és Zombory László urakból alakult meg. (Beküldetett.) A nőegyleti bálra vonatkozó azon közleményben , mely lapunk múlt évi deczember 23-án megjelent számában foglaltatik, sajtóhibának tulajdonítandó, hogy a nőegyleti bál napja gyanánt 1. évi január 16-ra van felemlítve, holott a nőegylet táncrestélyét, mint a szétküldött meghívókban jelezve van, január 26-án fogja tartani. Helyreigazítjuk e sajtóhibát, ámbár épen nem tartjuk annyira ártalmasnak, mint ama megfoghatatlan czélzatú hítköltéseket, melyek szájról szájra adva jutottak köztudomásra és semmi kétséget nem hagynak fenn az iránt, hogy egy tisztán jótékony szélű tánczmulatóágnak is lehetnek ellenségei. A nőegyleti báltól ez ellenségek el akarták riasztani a helyi fiatalságot, azon bir koholásával, hogy bálrendezőnek nem kell köréből senki; a nőegylet bálrendező bizottsága lenézi, mert csak azon urak közreműködését veszi igénybe, kikBudapesten laknak s a „Kecskeméti kör” 1883. évi deczember 29-én tartott báljának rendező-bizottságát képezték; a Budapesten lakó kecskeméti származású fiatalság előtt pedig gyűlöletessé akarták tenni a nőegyleti bált oly üzenetek küldözgetésével, melyek a nőegylet irányadó úrhölgyeit oly színben tüntették fel, mintha mindent elkövettek volna a „Kecskeméti kör” báljának megbuktatására. Majd midőn e bál fényesen sikerült, elterjesztetett a hír — ismét a nőegyleti irányadó úrhölgyeiről, — hogy a „Kecskeméti kör“ báljának rendező-bizottságát agyon kritizálták , a műveit körök igényeinek megfelelő táncrestély rendezésére képtelennek nyilvánították. Ez ellentmondó és rosszakaratú forrásra mutató hírek ugyan magukban hordozzák cáfolatjukat is, de a nőegylet iránt meleg érdeklődéssel viseltető közönség jóhiszeműségének az efféle koholmányok hatásától való megóvása végett felemlítjük, hogy a nőegylet bárrendező-bizottsága a maga részéről mindent elkövetett, hogy úgy a helyi ifjúság, mint a Budapesten lakó kecskeméti fiatalság rokonszenvét a női egyleti bál iránt megnyerje; azért mind helyből, mind Budapestről kért fel urakat, hogy vele a rendezés nehéz munkáját megosztani szíveskedjenek; a rendezők nagyobb részét a helyben lakók sorából jelölte ki, mert ezek száma nagyobb; a kijelölésnél a bál czéljára szükséges számra volt tekintettel, nem tévesztvén szem elől azon körülményt, hogy újra és újra kell a nőegylet jövedelmeinek fokozására mulatságot rendezni és sorba egymásután úgy is kénytelen lesz minden alkalmas fiatal ember közreműködését igénybe venni; annyi belátást pedig a nőegyleti bizottság bárkinek véleményével szemben igényel magának, hogy megtudja bírálni, ki alkalmas a rendezőségre , s ha egyszer kijelentette valakinek, hogy e minőséggel felruházni kívánja e tényből az illető bátran mentheti azon meggyőződést, hogy képessége iránt nem forog fenn kétely. Arról pedig az összes kecskeméti fiatalság — úgy a helyben mint a fővárosban lakó — meg lehet győződve, hogy a nőegylet irányadó úrhölgyei jól tudják, hogy az a jövedelemforrás, melyet a nőegylet számára az időről-időre rendezett tánczmulatságok tartanak nyitva, elsősorban az ifjúság jóindulatára, a nőegylet iránt érzett nemes lelkesültségére támaszkodik, s e tudat megóvja őket attól — mi ellen már műveltségük is biztosítékot nyújt — hogy ez ifjúságot más irányban rendezett mulatságai alkalmából a nőegylettel szemben gyűlöletre hangoló bírálat alá vonják. — Közgyűlés. A kereskedői casinó f. hó 6-án d. u. 3 órakor rendes évi közgyűlést tart, melyre az egyesületi tagok ez úton is is meghivatnak. — Makay Emil pénzügyőri biztos úr vá Irosunkból Pécsre helyeztetett át. Makay úr több mint egy évtized óta működött várossunkban, s ez idő alatt mint ember és hivatalnok egyaránt kivívta városunk lakosságának becsülését és szeretetét, a mi az ő állásában bizony elég nehéz dolog, ami legjobban bizonyít a távozó igazi érdemei mellett. Fogadja a távozó meleg búcsúüdvözletünket, s legyen meggyőződve, hogy mindig kellemesen fogunk reá és kecskeméti hosszas működésére emlékezni! — A nőegyleti bál ellen hallottuk emlegetni azon kifogást is, hogy magánjegyek után a biztos belépti-díj nagyon magas. E kifogással szemben, a bál költségei miatt aggódó lelkeket nyugtassa meg azon biztos forrásból vett hírünk , hogy a nőegylet a január 26-iki bál alkalmával, a belépti-díjon túl semmiféle czímen nem fogja a láogató közönség áldozatkészségét igénybe venni. — A Színházban egy idő óta ismét üres házak előtt folynak le az előadások, úgy, hogy ha ez tovább is így tart, Völgyi György társulata is a Miklósné sorsára jut, azaz tönkre fog menni és kénytelen lesz egy Kecskemétnél jobb hazát keresni. Kecskemét Magyarország egy legnagyobb városa, a tősgyökeres magyarság egyik emporiuma, s műveltség tekintetében tagadhatatlanul az e tekin-