Kecskeméti Lapok, 1884 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1884-01-13 / 2. szám
TIZENHETEDIK ÉVFOLYAM. 2. szám, Kecskemét, 1884. január 10. Nehány év előtt lapunk hasábjain egy czikk látott napvilágot, mely a pálinkaivás elterjedt voltáról, a pálinkamérőknek az iszákosság kizsákmányolására irányzott erkölcstelen manipulácziójáról, s a város törvényhatóságának, s az ezek folytán kifejlett tarthatlan állapot megszüntetésére célzó intézkedéseiről nyújtott élethű képet. Elmondott e czikkben, hogy a gyakorlati angolok és amerikaiak, mindazon korcsmárosokat, kik egyes vendégeiknek annyi szeszes italt adnak, amennyitől azok megrészegedve, a járókelő közönség megbotránkoztatására szolgálnak, pénzbírságban marasztalják el; a részegségig lealjasodott embereket pedig, egy e czélra berendezett helyiségbe viszik, hol a mámort kialusszák, s mikor itt kijózanodtak, a szállást jól megfizettetik velük, vagy ha ez módjukban nem állana, egyébként fenyítik őket, hogy óvakodjanak újra olyan állapotba jutni, hogy ellenök emez eljárás ismét alkalmazásba vétessék. Aki a város piaczain, vagy nagyobb utczáin sűrűbben megfordul, szomorúan tapasztalni kénytelen, hogy az iszákosság városunkban is annyira lábra kapott, hogy ma már a legszigorúbb hatósági intézkedést hívja ki. Eddig leginkább férfiakat lehetett a pálinkamérésekben látni, mint itták meg keresményükkel együtt eszöket; ma az asszonyok sem idegenek szíveresítő, gyomorjavító s a jó isten tudná miféle czím alatt bevenni a „kegyes ital“-t, s nem ritkán félre ütött kontúyal tesznek bizonyságot a bevett szesz hatásáról. Midőn a nép erkölcseire legkárosabban ható iszákosságról szóllottunk, felemlítettük egyúttal, hogy városi törvényhatóságunk az iszákosság legrútabb fajtája, a pálinkaivás ellen hozott rendszabályokat, s alig van az elmúlt pár évtized évei sorában olyan esztendő, melyben közgyűlésünk határozatot ne hozott volna a pálinkakorcsmák korlátozása és az iszákosságnak minél szőkébb határok közé szorítása érdekében. Legutóbb is, alig pár éve szabályrendeletet alkotott, melyben az is ki lett mondva, hogy a piacztéren, s főbb utczákon ünnep- és vasárnapokon, a pálinkamérések reggel 6 órától estig zárva tartandók, és 1883. évi deczember 22-én tartott r. h. közgyűlésen pedig a javadalmi bizottság javaslatára, a pálinka hektoliterje után a kimérési díjzortra tétetett, vagy e helyett a kimérési átalány 15%-at emeltetett. Mégis mi történik ? A pálinkaivás terjed, az iszákosság ocsmánysága minden lépten-nyomon szemlélhető. Ott láthatni a templomok közelében részeg embereket, kik gyalázatos istenkáromlások közepette , a járókelők megbotránkozása mellett végzik nyilvánosan, pissoirba való munkájokat. Duhajkodó részeg suhanczok összeölelkezve lármás meneteket rendeznek, s a járdáról tekintet nélkül lekényszerítenek mindenkit, ki magát nem akarja kitenni olyan beszédek s szavak meghallásának, melyek a tisztességes embernek arczába kergetik a vért. S ugyan ha szabad mindezekért egy kérdő szót koczkáztatni, hogyan történhetik ez meg olyan városban, hol a rendőrség nem épen a legcsekélyebb községi kiadások tárgyát képezi ? Végrehajtotta-e a városi törvényhatóság üdvös és helyes határozatait ? Vagy talán csak azért hozta azokat, hogy aliquid fecisse videatur? Nem kutatjuk, egyet azonban konstatálni vagyunk kénytelenek, s ez az, hogy a megalkotott, s miniszteri jóváhagyással is megerősített szabályrendelet, mely a pálinkamérések ünnep- és vasárnapokon való bezáratását rendeli el, végre nincs hajtva, s rendőreink a korcsmárosokat, hol iszákos emberek részegségig kapják a pálinkát, megfenyítés végett nem jelentik be. A múltban lehetett a végrehajtó közegeknek az a mentsége, hogy mikor a közgyűlés intézkedett, nem vette figyelembe a regale bérlő jogait. Ma mindez máskép van. Ma a város maga kezelő regale jogái is méltán megvárhatja tőle mindenki, hogy anyagi haszonára az erkölcsi jót se tévessze szem elől. Meghozta a közgyűlés a határozatot, a kormányhatóság ráütötte a jóváhagyás pecsétjét, — hajtassák az végre , — a közérdekben, melyben bora volt. A milyen szükséges és kivánatos, ez, olyan könnyen ki is vihető, — egy kell hozzá csak: akarat a végrehajtó közeg, — ellenőrzés az intéző körök részéről. Feltesszük egyiket úgy mint a másikat, s a közérdekben, melyben felszóllaltunk, — várjuk mind a kettőt. iArcza Az álom. (Folytatás.) Az altatószerekről azért emlékeztem meg, hogy kimutathassam, hogy már a legrégibb időben is felismerték az alvás szerepét, fontosságát egészségünkre nézve. De hogy is lehetne ez másképen? Hisz az és nemcsak hogy nagyobb barátja a szemlélődésnek és a költészetnek, de több boldogságot is nyújt a halandóknak, mint a nappal , azért kerestek már a régiek is mesterséges altatószereket. Vannak azonban a mai időben más altató-szerek is, melyek sokkal biztosabban és ártatlanabbul hatnak, mint az ópium. Ilyenek némely prédikácziók, egyetemi előadások, népszerű felolvasások, érdektelen könyvek, üres fecsegés stb. Az álom fontosságát már Ovidius is elismeri , ennek lakhelyét egy barlangba helyezvén, melyből a Lethe vize ered, mák és más altatószerek diszlenek a bemenetnél, és ő maga t. i. az álom egy nyugágyon, pihen, környezve az álomképek és a tündérek egész seregétől. Álom te vagy a Lethe vize, melyből a ki iszik mindent elfelejt, te vagy az, ki a feledés fátyolét borítod a sok fájdalomra! Azon rejtélyek között, melyek létünket környezik, kiváló helyet foglal el a felsőbb rendű szellemi működések szakonkénti megszűnésének, az alvás és az ébredés váltakozásának kérdése. Az e tárgyat fejtegető régibb tanulmányokban a legtarkább nézeteket találjuk. Hyppocrates óta a kábulást, az álomkóros állapotot s a tetszhalált összetévesztették a tulajdonképeni alvással, és az ókori Mythologia felfogása is, mely az álom istenének a Morpheusnak, a mákot adta fel-i vényül, ezen az összetévesztésen alapszik. Még Aristoteles és Galerius után is egészen az újabb korig a legkalandosabb hypothesisek keletkeztek az alvás okairól; voltak, kik ennek okát az agy velő kiszáradásában, mások meg épen ellenkezőleg az agy velő gyarapodó nedvességében vélték feltalálhatni. E tarka nézetek netovábbját egy német doktor tetőzte, ki még 1819-ben azt állította, hogy álom az agyvelő tevőleges és nemleges villanyosságának egyesülése. Az álom megmagyarázására legújabban azon tényből indulnak ki, hogy ezt az érzéki szervek, nevezetesen a szem, a fül, az izmok és az idegek elfáradása előzi meg, de miután az érzéki szervek az érző idegek külső végtagjai, az izmok pedig a mozgató idegek végszervei gyanánt tekinthetők, azt mondhatjuk, hogy álom következik be, ha az idegek végszervei elfáradtak. Ha lelkünk egy írásban sokáig foglalkozott, elfárad, az üdülést megadhatja neki a szórakozás, vagy a figyelemnek másfelé terelése; ha pl. lábunk elfárad, leülünk; ha azonban az érzéki és lelki életnek alapul szolgáló összes idegrendszerünk elfáradt, akkor a pihenésnek is egyetemesnek kell lenni, vagyis elalszunk. Alvás közben, érzékeink nem fogják fel a külvilág tüneményeit , nem hozzák eszméletünkbe és így eszmélő lelkünk szervei megszűnvén működni, az eszmélet is szünetel, alvásban tehát nem tudunk, megfeledkezünk magunkról, mert mint Okén mondja, eszméletünk csak akkor támad, ha a külsőt magunkra vonatkoztatjuk; a tisztán testi élet azonban folytatja működését, a vér kering, a gyomor emészt, a lélekzés tart. De hogy van az, hogy ha alvás közben új anyagot nem fogadunk magunkba, mégis megifjodva kelünk fel? Erre következőleg válaszolhatni. Szervezetünk minden legkisebb életműveleténél felhasznál bizonyos mennyiségű f elényt. Minden mozdulat, minden érzés ily életművelet. Ha tehát valakinek kezet nyújtunk, vagy valakire gyöngéden tekintünk , vagy ha valakire élénkebben gondolunk, és e mellett szívünk is sebesebben el kezd verni: mindig élenyt vesztünk és használunk fel. A testnek feladata, hogy ezt a sok élenyveszteséget valami úton módon viszszapótolja, e feladatának testünk alvás közben lelkiismeretesen eleget tesz és pedig az által, hogy alvás közben a kiadásait szűkebbre szorítja, az elenyt nem pazarolja, és csak oly kiadásokra szorítkozik, melyek a test fentartásához okvetlenül szükségesek. A test ily fényűző kiadásaihoz tartozik az összes érzéki szervek működése. Először is alvás közben a látásra fordított kiadás takaríttatik meg, mert hisz a látás a tisztán testi élet fentartásához nem feltétlenül szükséges. Elalvás előtt legelőször is a szemizmok mondják fel a szolgálatot; a legközelebbi szerv, mely nem akar többé engedelmeskedni, a fül, itt azonban az alvás nem oly könnyen foglalhat tért, mint a szemnél. Ezt legjobban észlelhetjük, ha oly szerencsések, vagy szerencsétlenek vagyunk, hogy valami nyilvános előadás annyira érdekel, vagy anynyira meghal, hogy elalszunk. Ha ilyenkor szemeink a már megérdemlett nyugalomba helyezkedtek, a hallás is kezd tompulni; először hallunk még ugyan beszédet, de nem értjük, míg végre a hangok egészen tompa, tagolatlan morajjá olvadnak össze. Ez alatt a bőr érzékenysége is kezdi felmondani a szolgálatot, hiába igyekszik egy jóakaró szomszédunk gyöngéd döfések és lábunkra hágás által e kényes állapotból felkelteni, mind hiába, mi csak tovább élvezzük a kiérdemelt nyugalmat, mert érzékeink annyira eltompultak, hogy csak nagyobb izgatás következtében képesek visszanyerni működési képességüket. A szaglás és az ízlés érzéke is megszűnik és így mind az öt érzé- i künk jóformán oda van. Végre még azon izmok is felmondanak, melyek akaratunktól függnek. Ugyan ki nem tapasztalta volna, ha karszékében elaludt, hogy az elalvás előtt nyakizmai nem akarták viselni a fejét és igy kénytelen volt bólintani. Ezek a főbb megtakarítások, de a test, mint gondos családfő még ezekkel sem elégszik meg, mert alább szállítja még azon kiadásokat is, melyek a testszövet- és az anyagcserére szükségesek, tehát még azon kiadásokban is gazdálkodik , melyek nem tőlünk függnek. A szív t. i. meglassítja verését, a vér tehát ritkábban jöhet a testszövettel érintkezésbe és így kevesebb előnyt adhat át neki. Ezáltal testünk szerveinek működései megszoríttatnak, de mindenek fölött legfontosabb szervünk az agy, a szellemi működésünk központja szenved. Tudjuk, hogy az agyvelő azon eszköz, mely által a lélek működését nyilvánítja, tudjuk, hogy szellemi képességünk agyunk állapotától függ. Ha tehát az agy velő , mint ez alvás közben történik, a vér keringésének lassúsága folytán gyérebben érintkezvén a vérrel, kevesebb táplálékot nyer; ha továbbá a véredények alvás közben megszűkülnek és nincsenek oly teli , mint éber állapotban, úgy az agy velő képességének is csökkenni kell, ekkor a szellem működése a lehető legkisebb mérvre alászáll: az agynak ily korlátolt működése neveztetik álomnak. Vagyis más szavakkal: az agyra kétféle ingerek hatnak: először az érzékek ingere, melyeknek működése az agyban képeket gerjeszt és ezek alapján gondolatokat alkot; másodszor az agyra hat a vér ingere, mely az agyat táplálja. Ha az agy több ideig volt kitéve az érzékek ingerének, eltompul, elfárad és akkor elalszunk; alvás közben pedig a vér ingere hat az agyra, mely most megszűnt képzelni, de miután az agy táplálkozása több ideig tartott, az agy a véringer irányában eltompul, az érzéki fogékonyság emelkedik és felébredünk. Tehát míg a vér ingere uralkodik 1884 JANUÁR 13. KECSKEMÉTI LAPOK ELŐFIZETÉSI DUI Egész évre 5 frt — kr. Negyedévre 1 írt 50 kr. Félévre . . 2 „ 50 „ Egy szám ára 12 kr. — — Előfizetni az év folytán minden hónap elején lehet. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP SZERKESZTŐ LAKIK: KŐRÖSI-NAGY-UTCZA, 7. SZ. KIADÓHIVATAL: BUDAI UTCZA, 184. SZ. HIRDETÉSI DU : 4 hasábos petit sor 5 kr., többszöri vagy terjedelmes hirdetéseim ;1 árleengedés adatik. Bélyegdij minden beigtatásért 30 kr. Politikai szemle. A hazában: Gyászos mozgalmak színhelye ezúttal Magyarország, mikből csak a reakczió merit hasznot, de az ország jó hire, neve csorbát szenved , s a magyar állam sem erősödhetik miattok. A szabadelvű eszmék, s a vívmányok , mikért annyi magyar vére hullott, támadásokat tűrni kénytelenek a reakczió fegyvereseitől, kik kárörvendve hirdetik a szabadelvűség hanyatlását. Ilyen mozgalom az antisemitismus egyfelől, mely azonban kissé szünetel , melyről épen ezért nem is írunk ezúttal. Ilyen a vele kapcsolatban némi részben az a konfliktus, mely a magyar főrendiházban ütött ki, a napirenden levő házassági törvényjavaslat alkalmából. A törvényjavaslatot ellenző főurak — csak hogy azt megbuktathassák — szövetkeztek, és segélyül hívták az idegen származású, itt indigenátussal bíró osztrák és cseh főurakat, s ezekkel fenyegetőznek, s már annyira jutottunk, hogy egy Apponyi Albert is szükségét látta az áramlat ellen felszólalni, holott ő is a törvényjavaslat ellenzői közé tartozik. A minden áron ellenzékieskedés levonhatja ebből a tanúságot, így arat vihart, ki szelet vet. A „derék“ horvát atyafiak se akarnak sehogy a bőrükbe férni. Zajosnál zajosabb jelenetek, botrányok folynak a zágrábi tartományi gyűlésen. — S a bán még nem látta idejét az erősebb hatalmát éreztetni a kedves atyafiakkal. A külföldön, Francziaország a messzi Keleten, Tan-Kingban van elfoglalva. Legújabban hozta csapatai győzelmének hírét a távíró. Anglia baja megsokasodott Egyptomban. Az álpróféta diadalmasan hordozza a felkelés zászlaját, a Khedive kormánya épen leköszönt. Oroszországban a nihilisták ismét életjelt adtak magukról, mely abban nyilvánult legutóbb, hogy magát a czárt meglőtték , s a titkos rendőrség főnökét meggyilkolták. Bűnügyi statisztika. (A kecskeméti kir. törvényszék fogházából 1883. évről összeállított, s a múlt év Sylveszter estéjén társai előtt felolvasta egy rab.) Volt alkalmunk nemrégiben a helybeli kir. ügyészség szívességéből közölhetni la