Kecskeméti Lapok, 1885 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1885-07-05 / 27. szám

27. sz. — A közigazgatási bizottság f. hó 7-én d. e. 10 órakor a városháza tanácstermében ülést tart. — Lipthay Pál, városunk alsókerületé­nek független párti orsz. képviselője, június hó 2- án d. e. 11 órakor tartotta meg beszá­moló beszédét a „48-as kör“ udvarhelyiségé­ben csekélyszámú választó­polgártársai előtt. Elmondotta szokás szerint, hogy küzdött, harc­olt a független párt programmja szerint Magyarország önállóságáért, függetlenségéért. Felsorolta, vagyis inkább felolvasta az or­szággyűlés első szaka alatt alkotott törvények sorozatát és azokat saját álláspontja szerint mérlegelte. Számot adván sáfárkodásáról, Bó­­dogh Lajos szólamlott meg s a párt nevé­ben Lipthay Pál úr iránti bizalmának adott kifejezést, mert — mint ő mondá — szorgal­masan eljárt a képviselőházba. Szavazott, beszélt is, sőt az ellenfél táborába sem sze­gődött. Hiába­ a jelenkorban már az is erény, ha valaki nem köpönyegforgató. — Törvénykezési szünidő. A juristitium nemcsak a kir. bírák és birósági hivatalno­koknak ad üdülést, hanem városunkban a közigazgatási tisztviselők is ebben némileg részesittetnek. Városunk törvényhatósági bi­zottsága ugyanis elrendelte, hogy július 1-től augusztus 31-ig a hivatalos órák reggeli 7 órától déli 12 óráig tartassanak meg s ezen két hó alatt délután hivatalos órák nem tar­tatván, a délutáni félnapok a közigazg.­tiszt­viselők szabadságidejét képezik. Ezen méltá­nyos határozat f. hó 1-én foganatot is nyert.­­ A javadalmi bizottság múlt hó 2- án tartott ülésében elfogadta a pálinka-regulet, illetőleg a kereskedők és italmérők ajánlatát, melynek összege a 15 ezer frtot megközelíti s elhatározta, hogy az érdekeltek 12 tagú küldöttségével az érintkezést továbbra is fen­­tartja. A bizottság elnökévé Fördős Dezső vissza­lépése folytán Keresztes János főjegyző lett. — Gyászhir. Fájdalommal osztozunk azon veszteségben, mely Szalontai Sándor polg. leányiskolai tanárt és nejét, szül. Zöld Annát az élete hajnalán elhunyt 14 hónapos ked­ves kis Rózsácska leánykájuk halála okozott. A szülők a következő gyászjelentést adták ki: „Szalontai Sándor és neje Zöld Anna — gyermekeik, a nagyszülők s az összes rokon­ság nevében is — szomorodott szívvel jelen­tik leánykájuknak Szalontai Rózsának hosz­­szas szenvedés után 14 hónapos korában be­következett gyászos halálát. A boldogultnak hilt tetemei folyó hó­j án d. u. 6 órakor fognak a budai reform, temetőben örök nyu­galomra tétetni. Kecskemét, 1885. július 3. Béke hamvaira! “ — Baraczk-idény. Hogy mennyi baraczk terem Kecskeméten, azt nemcsak a vidéki nem tudja, hanem az a helybeli sem, a­ki reggeli 7 óráig szokott aludni. Ha valaki tá­jékozást akar magának szerezni az idei ba­­raczktermésről, ne sajnálja a fáradságot, ha­nem éjfél után 2 órakor sétáljon ki a gyü­­mölcspiaczra s el fog csodálkozni azon, hogy a közlekedés baraczkkordonnal tízszeresen is el van zárva. Csodálozunk, ha a dél-am­e­rikai narancs- és czitromerdőkről olvasunk vagy hallunk beszélni, pedig Kecskeméten baraczkerdő volna, ha a baraczkfák valami csodamódra együvé kerülnének. Kicsinyben némelyik szőlőben is baraczkfa-rengetegre is­merünk. Nem kevés szőlőtulajdonos van, ki­nek pár ezer kosár baraczkja van eladásra determinálva. — A jogakadémiai tanári kar f. hó 1-én a műkert helyiségeiben az iskolai év bezáró­­dása alkalmából búcsúestélyt rendezett, melyre hivatalosak voltak a magántanárok s a vizs­gálati bizottságok tagjai családjaikkal együtt. Az estélyen összegyűlt társaság igen kedé­lyes hangulatban volt, toasztban nem volt hiány. Tizenegy óra tájban a társaság tánczra is perdült. — Külön gyümölcs-vonat. A gyümölcsévad alatt a helybeli vaspálya-állomásnál a teher­szállítási forgalom annyira élénk lett, hogy a központi forgalmi főnökség jónak látta a gyümölcsszállítók érdekében a 312. számú tehervonatot külön gyümölcsszállító vonattá berendezni. Ezen vonat — mely kizárólag gyümölcsszállitásra használtatik és csak vá­rosunk gyümölcstermelői és szállítói érdeké­ben rendeztetett be — Kecskemét és Bécs között naponkint egyszer közlekedik s a kecs­keméti állomásra d. e. 11 óra 25 perczkor érkezik meg. — Tudomásul: Budapest főváros hatósága az ottani országos kiállítást megtekinteni óhajtó szegényebb sorsú vidéki kisebb hivatalnokok, tanítók, iparosok stb., valamint szerényebb anyagi körülmények között levő társulatok és egyletek részére a főváros tulajdonát képező iskolai épületekben olcsó lakásokat­ rendezett be, melyeknek használatát f. évi szeptember hó végéig 35 kr. napidíj lefizetése mellett bárki igénybe veheti. A fővárosi hatóság meg­keresése folytán az ezen olcsó lakásokra vo­natkozó szabályzatot azon hozzáadással tesszük közzé, hogy az azokat egyszerre tömegesen igénybevenni szándékozó egyletek vagy társa­ságok — egy helyen elszállásolhatásuk vé­gett — Budapestre érkezésük idejét 2—3 héttel megelőzőleg a kiállítási lakás-irodánál (IV. kerület, kötő-utczai iskolaépület) jelent­sék be. Kelt Kecskeméten, 1885. évi június hó 25-én tartott tanácsülésből. Léstár Péter, polgármester: Szalkalay Gerő, jegyző: — Baromállomány. A f. év első felében a város közlegelőire kihajtatott: 4048 drb. szarvasmarha, 860 drb. fejőstehén, 1710 drb. jármosökör, 1736 drb. egy éves borjú, 1620 drb. ló, 292 drb. egy éves csikó, 23,805 drb. birka, 167 drb. szamár, 60 drb. kecske, 7174 drb. sertés, 2426 drb. malacz és 22,798 drb. lúd. Ezekért legelőbér czimén a város pénztárába 36,410 frt 70 kr. folyt be. — A kihágási ügyek közvetlenül szer­zett tapasztalatunk szerint a rendőrkapitányi hivatalnál a legutóbbi időkben oly nagy meny­­nyiségben fordulnak elő, hogy azoknak ellá­tása czéljából a személyzet szaporítása válnék szükségessé, a­mit e helyütt is a polgármes­ter úr figyelmébe ajánlunk. — Körözés. Imrék Sándor helybeli asztalosmester segédje Plahi Árpád (ba­­lassa­gyarmati születés) a múlt hét folyamá­ban mesterének több rendbeli ingóságaival megszökött. A rendőrkapitányi hivatal által köröztetik. — Csavargók tömegesen látogatják újab­ban városunkat, de tudjuk, hogy nemcsak ezt, hanem az egész országot elözönlik. Ezen munkakerülő léha nép ritkán magyar, a leg­több esetben a külállamokból betolakodó né­met, lengyel, szász, tót, oláh, a­kik minden foglalkozás nélkül élnek, kell tehát, hogy valamely tiltott úton tartsák fenn magukat. A legnagyobb részben koldulnak, mert ez igen alkalmas foglalkozás arra, hogy alamizs­nán kívül egyéb dolgok is szereztessenek. Ennélfogva a csavargók megbüntetése a köz­rendészet egyik fő feladatát képezi. De van is ám dolga a helybeli rendőrkapitányi hivatal­nak is a csavargókkal, ha egy megbüntet­­tetik vagy eltolonczoltatik, legalább kettőt kísérnek be helyette a rendőrök. A kapitányi hivatal a közrendészet ezen ágában kiváló erélylyel működik és csupán csak a csavar­gók és koldulók szemmel tartása és bekisé­­rése végett két, polgári ruhába öltözött rendőr­­tesz naponként a városban szolgálatot. KECSKEMÉTI LAPOK MOZAIK. Két új­onnan ér­k­ez­et­t gépész feküdt Georgetown-ban ágyba s először ismerkedtek meg egy pár száz jó erős moskitóval (szú­­nyoggal). Kétségbeesve bújnak a takaró alá, ámde a bőség így kiállhatatlan lévén , az egyik levegő után kapkodva nyújtja ki orrát a ta­karó alól, épen midőn egy világítóbogár re­pül a feje fölé. „Gyere ki John“, kiált két­ségbeesve, „a gaz­acskitok már meg lám­pákkal keresnek bennünket“. A szalonból: Mama (belépő 16 éves leányához): Hol voltál olyan sokáig Elza? Elza: Ott, a­hová mást magam helyett nem küldhetek. Mama: Fi done! Elza, hogy mond­hatsz ilyent? Elza, miért ne mama, hiszen a fényképésznél voltam magamat levétetni! Az oczeáni herczegnő kosztümje. 1840-ben tért vissza Joinville herczeg föld­körül való utazásából Párisba. Midőn aján­dékait osztogatá, így szólt nővéréhez Máriá­hoz: „Neked kedvesem egy óczeáni herczegnö teljes kosztümjét hoztam“. A herczegnö el van ragadtatva s igy szólt: „A legközelebbi jelmezbálon abban fogok megjelenni“. A her­­czeg erre mosolyogva húzott elő egy csigából való nyakéket és két karpereczet. Nagy öröm­mel kiáltott a herczegnö: „Pompás! és a többi? „Micsoda többi? kérdi a herczeg. „Nos, a — kosztüm többi részei? „Kedvesem több nincs, az oczeáni herczegnö kosztümje ennyiből áll“,— felelt a herczeg. Persze a herczegnő vissza­vonta szavát, hogy az oczeáni herczegnö kosztümjében megy a legközelebbi jelmez­bálba. — Elővigyázat. Casino úr barátjának tö­rékeny holmikat küld postán dobozban. A dobozba levelet tesz s az utóiratban ezt írja: „Óvatosan nyisd fel ám a dobozt !“ A mosónő büszkesége. Színésznő (a mosónőhez, ki számláját idő előtt hozza). Hogy lehet maga olyan szemtelen. Mosónő (dühösen): „Szemtelen? Maga? Ki az a maga? Mit képzel maga magáról? Hiszen ha én tíz krajczárért egy karzat­jegyet váltok, magá­nak el kell előttem ájulni!“ A falusi ember áll a komédia előtt az anyjukkal, a­ki rettenetesen szeretné meg­nézni a komédiát. De az első kérdés az, hogy mi a kilét ára? Nem kellett soká keresgél­niük , mert nagy betűkkel ott állt nyomtatva: 1- ső sor 30 kr. 2- ik sor 20 kr. Műsor 5 kr. — No anyjuk, löki oldalba feleségét a férj, jó tesz nekünk a műsorba menni, az a legolcsóbb! A szalonból. A. Hallotta ön, hogy X. úr tegnap éjjel meghalt? B. Valóban? Oh ez égbekiáltó? A. Várjon miért? B. Még kérdez­heti ön? X. úr tartozott nekem egy —­látó- ÜZLET. Vasúti menetrend. Budapest és Bécs irányában . Gyorsvonat hajnalban . . 4 óra 18 percz. _ „ hajnalban. Személyvonat délután • 5 „ • 6 „ 13 „ 9 » Omnibusvonat reggel . 8 „ 34 „ Félegyház és Szeged irányában. Gyorsvonat éjjel . . . 12 óra 41percz. Személyvonat re®®e^ . 10 9 V . Omnibusvonat este 7 l„ 28­ » 42 * 52 3 Gazdaság. Szőlészet. A Kecskemétvidéki Gazdasági­ Egyesület által Kecskemétre és általában e vidékre be­hozott és már mondhatni, hogy meghonosult Piros gyöngy és fehér ropogós gyöngy­szőlő jövő évi termésének előkészítése és a jelen évi termésnek minőség tekintetébeli emelésére nézve, van szerencsém szőlőbúvár társaimnak a következőket — saját érdekük­ben­­— becses figyelmükbe ajánlani. Azonban senki se gondolja azt, hogy fitogtatási vágy késztet irkálásra, nem, de igenis azon vágy, melynélfogva szeretném pár év múlva látni a Kecskemétről majd na­ponként három-négy ízben elrobogó szőlővel rakodott tehervonatokat. És ez eltekintve, hogy az idő a gazda, rajtunk áll csak, szaporítanunk kell a két gyöngyszőlőt. Mindenki oltson vagy oltasson — talán helyesebben áltasson ? — tehetségéhez képest évenként annyi tőkét, a­mennyit körülményei engedik soronként, ne pedig gyuggatva, mert amúgy könnyebb lesz a kezelés, de még a gyöngyszőlőért át lehet fordítani minden más fajt kíméletlenül, ezzel egyik se vetekszik, sem termőképesség-, sem szállítóképességre — mindkét irányban kitűnően alkalmas. Nem lehet állítani azt, mintha e két gyöngyszőlőnél ezre kedvesebb, jobb már nem volna, nagyon sok van, csak az a baj, hogy azok a jobbak először nem adnak oly álta­lános nagy termést évenként, és másodszor szállításra nem oly képesek, mint ezek, oly két hiba, mely az értelmes nagybani ki­vitelre szánt szőlőtermelésnél okvetlenül figye­lembe veendő. Tehát nagybani termelésre maradjunk meg e két fajnál— és szaporítsuk lehető nagy mennyiségben, mert ha nagy mennyiségben termelünk, csupán ez esetben várhatjuk he­lyünkbe a külföldi kereskedőt. Várhatjuk pedig a legközelebb jövő években már, ha kellőleg hozzá látunk azért, mert hazánk legnagyobb szőlőtelepén Verseczen és a kül­földre nagyban termelő Nagy-Maroson fellé­pett a philoxera. Nem örülünk rajta, sőt in­kább részvéttel legyünk a nagy csapással sújtott lakosság kárán. Azonban kesergés he­lyett használjuk a kínálkozó alkalmat, raj­tunk a sor, tegyünk önmagunkért, a­mit csak tehetünk! Ha kajszunk kivívta a külföldi piaczok általános elismerését s ha ebből ez évben — a jóisten segítségével — majd naponként küld­hetünk több ízben egész tehervonatokat a külföld minden irányába, — csak rajtunk áll, hogy öt—hat év múlva gyöngyszőlő rakomá­nyokkal dicsekedhessünk. Ugyan melyik szőlőfaj hoz az ojtás első évében teljesen kifejlett 2—3 nagy fürtöt, a második évben már terem, a harmadik pedig már nagy termést hoz? A két gyöngyszőlőn kívül egyik sem. De ez megteszi ám! Ily hosszú bevezetés után, lássuk mire tanítottak minket a m. kir. földmiv. minisz­térium által az előző években ide küldött vándortanárok ? Az ültetett szőlőtől, akár gyökeres, akár sima vesszőből lett az, csak a harmadik év­ben szabad két három szemre megmetszeni, mert így gyökérzetében jobban fejlődik, tehát a második évben hozzá sem szabad nyúlni, nőjjön , hogy neki tetszik, — a negyedik évben már lehet egy kis csapocskát rajta hagyni, az ötödik évben már egyenlő kezelés alá vehető az ojtott tőkével. Az ojtott tőke vesszőjét az ojtás évében, Szent­ István napig hagyjuk nőni, ekkor el­vágjuk körül­belül egy méter magasra, vagy ha a tőke erős vesszőket hozott, magasabbra is, — ezen vesszőkből még ojtó­anyagot is nyerhetünk. Második évben kora tavaszszal 1—2 szemre visszavágjuk az ojtott tőkét és mellé hosszú — ember magasságnyi — karót ütünk, a kinőtt vesszőkből kettőt, hármat egymás átellenében meghagyunk, a karóhoz kötjük és Szent­ István napig nőni hagyjuk, melyek így őszre teljesen megérnek, és ezek adják a legalkalmasabb ojtó­anyagot. Egynémelyik a karón jóval fölül fog emelkedni, de annál jobb, minél hosszabb, a tőke erejéhez képest vágjuk el rövidebbre vagy hosszabbra. A harmadik évben már egy szál vesszőt meghagyhatunk az erősebb töveken egy mé­ter vagy 1 */5 méter hosszúságban, ezt közé­pen a mellé vert karóhoz kötjük , onnan pe­dig vizirányban elhúzzuk a másik karóhoz s ott végét lefelé hajlítva megerősítjük. Ezen hosszú vessző átellenében a másik vesszőt visszavágjuk egy arasztnyi hosszúra, a­mely, minthogy termést nem hoz , azért ugarcsap­nak hivatik. Erről az ugarcsapról el ne feledkezzünk, mert ez képezi szőlőmive­­lésünk alapját. A negyedik évben már kész tőkécskével van dolgunk, van ugarcsapunk és van termő­­képes szálvesszőnk, tehát tulajdonképen még csak most jutottunk a dolog elejére. A szálvesszők kikötését elvégezve, a sző­lőben nem igen van dolga a gazdának május hó utájáig vagy június hó elejéig, de ekkor ugyancsak meggyűlik a dolga, nevezetesen: szőlővirágzás előtt sorba kell járni a tőkéket, a kézben éles görbe késsel az új hajtások megválogatása végett, mely is akkér törté­nik, hogy az új hajtások feleslegét tőből le­vagdaljuk és pedig mindenek előtt a tőke te­tején levőket szedjük le, ha termést nem hoztak végképen, ha pedig hoztak, akkor a fürt fölött levő harmadik levélen túl csak be­­kurtítjuk vagyis elcsípjük, de meghagyunk a tőke oldalából kinőttek közül kettőt úgy, hogy e két új vessző, az ugarcsap, meg a szálvessző mintegy körülállják a tőke olda­lát, nem pedig akként, hogy annak valame­lyik oldala végképen üres maradjon, mert akkor annak üresen hagyott fele elpusztul. Úgy, de az ugarcsap is kifakadt, — ez a legdrágább, a többi mind letörhet, csak ez ne törjék le, mert ez lesz jövőre az igazi termőfa, mely magjának hivatik és a jövő tavaszszal 1 vagy 1 */5 méter hosszan megha­gyandó és említett módon kikötözendő lesz, melynek minden rügye már két-három nagy fürtöt hozand mulhatlanul. A meghagyott két szál új vesszőt és a magját egyenest a karóhoz kötjük és ezeket nem­ hagyjuk augusztus 20-áig vagyis Szent­ István napig; ezeket addig elvagdalni nem szabad azért, mert a tőkének valahol rendes lefolyású növést is kell engedni; azonban a magja terméssel rakott kacscsait és a tőke fejéből kinőtt termést hozott felesleges új vesszőket a fürt fölötti harmadik levélnél elcsipkedjük; három hét múlva újra kihajt, újra és újra elcsipkedjük. Jegyezzük meg azt, hogy a szálvesszők terméssel rakott kacscsait virágzás után jobb bekurtítani mint előtte. Ha e válogatást virágzás előtt nem vé­gezhetjük, ez esetben virágzás ideje utánra hagyjuk, de akkor rögtön hozzálássunk: vi­rágzás ideje alatt a szőlőt háborgatni nem szabad, nem hogy kapálni, de még közzé lépni sem kell. Ötödik évben a tavaj kiter­met magját tőlül levágjuk , és innen­túl az előírt kezelés foly tovább. Ily kezeléssel gyöngyszőlő-tőkéink évről­­évre folyvást nagy termést hoznak kedvező időjárás mellett, de kell, hogy a tők egy­mástól legalább egy méter távolra álljanak, azontúl pedig jó karban és jó munkában tartassanak. Ha sűrűn vannak, ritkítsuk ki, mert úgyis kiritkul elveszve, pusztulva, vesz­­szőt nem hajtva magától, és pedig egész so­raink kihalnak,­­ de ritkán állva, nem. A gyöngyszőlők, az úgynevezett gyalog - miveléssel is hoznak ugyan termést, de arány­lag sokkal kevesebbet azért, mert e két faj­nak, mint minden fehérszőlőnek, természete az, hogy termését a vessző hegyén hozza, nem úgy mint a kadarka, mely egyfelől a mint kevés vesszőt hoz és ennélfogva válo­­­­gatást nem igényel, úgy másfelől termését is a vessző tövén rakja le; minélfogva ezt szálvesszőzni nem kell, sőt nem szabad, mert egy-két évig ez is többet terem ugyan, de azt sokáig nem bírja, sőt kihal; más része pedig nagy termését nem képes megérlelni, test­anyaga nem készül el, miáltal azt azon hivatásától, hogy levéből veres bort készít­sünk , elvonjuk. A már említett szálvesszőzést tudomá­nyosan czombmivelésnek nevezik. Tehát a gyöngyszőlőket és fehér faj­szőlőket czombmiveléssel szálvesszőzzük, a kadarkát pedig gyalogtőkére kezeljük! Csak a két gyöngyszőlőt mindenek felett évenként ojtsuk és bujtsuk; ezekben van a szőlőmivelés terén a mi jövőnk! Kecskemét, 1885. június 19. Csereklyei Károly, g. e. jegyző. Kimutatás a kecskeméti kereskedelmi iparhi­telintézet és népbank június havi forgalmáról. Bevétel Pénztárállás május hó 31-én Váltó visszafizetésekből . . Folyószámlák után . . . Telepitvények után . . . Kamatok „ ■ . Dijak „ . . Késedelmi kamatok „ . . Átírási dijak...................... Nyugdij­ alap számlára . . 21,643 frt. 42 kr. 244,019 „ 80 „ 44,839 „ 62 „ 84,775 „ - „ 6,078 „ 42 „ 379 „ 06 „ 202 „ 89 „ 2 „ — » 18 „ 19 , 401,958 fr. 40 kr.

Next