Kecskeméti Lapok, 1887. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1887-01-02 / 1. szám
2 A „Hon“ 201. száma szept. 2. A kecskeméti iparműkiállítás meg van nyitva. Egynegyed évszázad múlt el, mióta a magyar iparnak nem volt alkalma teremtőképességét a hazai közönségnek bemutatni. A teszhalálnak, mely az ipart azóta meglepte, most már vége. Az iparosság újra nyilvánosan fellépett és bebizonyította, hogy élni akar. A „Pesti Napló“ 202. száma szept. 3. A kecskeméti iparműtárlat több tekintetben megérdemli, hogy tüzetesen foglalkozzunk vele. Ipartörténeti jelentősége abban rejlik, hogy 25 évi szünetelés után újra fölvette az annyi reményre jogosított műtárlatok fonalát. A kecskeméti kiállítás sorát nyitja meg az időről-időre az ország különböző vidékein rendezendő iparműtárlatoknak, melyeken a vidéki iparos a fővárosi ipar remekein tanulva meg fog ismerkedni úgy a kézmű, mint a gyáripar legújabb vívmányaival stb. A „Szegedi Híradó“ 106. szám szept. 4. A kecskeméti kiállítás az „első hazai általános iparműkiállítás“ nevét méltán megérdemli , amennyiben sok tekintetben hátramaradt nemzetünk részére ez az első alkalom , hogy ez általános iparmű tárlaton saját földén megjelenhessék“. Az „Ellenőr“ 203. sz. szept. 3-ról. Az ipar terén megindult örvendetes mozgalomnak első nagyobb tényével találkoztunk tegnap Kecskeméten, e tőzsgyökeres magyar városban. A főváros iparosai három-négy éve sürgetnek egy nagyobb mérvű kiállítást, melyben haladásukat bemutathatnák, nem lephet meg tehát bennünket, hogy a pesti iparosok tömegesen jelennek meg a kecskeméti kiállításon s részvételük e kiállítást országos jellegűvé tette. Ez volt az első nagy iparműkiállítás hazánkban stb. A „Heti Posta“ 38. sz. szept. 15. A folyamatban levő kecskeméti műkiállításról örömmel adhatjuk azon tudósítást, hogy az minden tekintetben sikerültnek mondható. Az idézett lapokon kívül az „Igazmondó“ a kézműiparosok országos értesítője, és általában az összes hazai lapok és a német sajtó képviselői is kiemelték kiállításunk sikereit, országos jelentőségét, a kiállítás megnyitására lerándult Slávi József földmivelés-, ipar- és kereskedelmi miniszter Kecskemét város polgármestere Bagi Lászlóhoz intézett levelében pedig a következőkép szólott: „Az ottani iparegylet által Kecskemét városában rendezett iparműkiállításnak tegnap történt ünnnepélyes megnyitása alkalmával, örömmel győződtem meg az indítványozó iparegylet s rendező bizottságnak a hazai ipar érdekében kitüntetett áldozatkészségéről s fáradhatlan munkásságáról stb. Midőn e feletti örömömnek és teljes elismerésemnek kifejezést adni sietek, kedves kötelességemnek tartom, az ipar előmozdítására rendelkezésem alatt levő pénzösszegből a kiállítási bizottság számára folyóvá tenni a szükséges költséget“. Ezen elismerő sorok küldésével egyidejűleg a m. kormány még 620 frtot utalványozott kiállítási jutalmakra s ezzel együtt az összes államsegély : 2420 frt volt. Magának a kiállításnak részletes leírása nem lehet feladatom, e helyett hivatkozom az egyesületünk megbízásából Katona Zsigmond egyesületi elnök által 1874-ben kiadott emlékkönyvre, mely a kiállítás minden mozzanatát a legnagyobb pontossággal és részletességgel tünteti fel, a honnan merítettem én is erre vonatkozó adataimat. A helybeli jótékony nőegylet a mellett, A végátvétel f. hó 23-ára halasztatott el, a mikor is a kegyúr grófnak a megbízottja , a torony-építtető bizottság , a város elöljárósága veszi át a művet. Miután a szakértők teljesen jónak és kifogástalannak találták a művet, méltó, hogy a készítők, illetve építők itt a nyilvánosság terén az elismeréssel találkozzanak, és pedig nevezetesen: A fővállalkozók ifj. Kovács János és idősb Vajnai Bálint hódmezővásárhelyi lakosok és épitőmesterek. A famunkát, illetve építést ifjabb Vajnai Bálint a fővállalkozó fia vezette kitűnő értelem, szakavatottság és szorgalommal. A rézműves munkára Engelthaller Ferencz h.m.-vásárhelyi és Orbán Lajos kecskeméti rézművesek vállalkoztak, és mint föntebb emlitve van , teljes kifogástalanul késziték el a torony tetőzetét vörös rézből, mely nem csak hogy kifogástalan a mű erősségét s jóságát tekintve, de a szemnek is szép és megkapó munkát teljesítettek. Az aranyo- zást Körösi Fülöp szintén h. m. vásárhelyi lakos és aranyozó a felülbirálatnak megfelelőleg készítette el. Dolgoztak még a torony munkálatain helybeli lakosok Felber István kovácsmester és Borbás József laka-tosmester is. Szóval: Mind vállalkozók, úgy munkások is mind, minden kivétel nélkül igyekeztek a mű tökéletes elkészítése érdemében akként munkálni, hogy méltán és lelkiismeretesen ajánlhatók ott, hol szükség van ily nagyszerű mű építése vagy átalakítására. Soklya Antal, hogy a kiállítás sikerét hathatósan előmozdította, a kiállítás alkalmával rögtönzött árubazár 430 frt 76 kr. jövedelmének az elhalt egyesületi tagok özvegyei és árvái segélyezésére alapítványként az egyesület részére történt adományozásával, hálás lekötelezettjévé tette egyesületünket. A kiállítás körüli nagymérvű elfoglaltatás mellett, egyesületünk más téren sem szűnt meg hatékonyan munkálni; segélykölcsönben ez évben 100 tag részesült 4210 írttal, s az egyesületünk iránti érdeklődés oly fokra emelkedett, amelynél nagyobbat sem az előtt, sem azóta nem ismert. Ez évben kezdeményezőleg lépett fel egyesületünk egy téglagyár felállításának érdekében is, s habár 600 részvénytért előleg lefizetése mellett aláírva lett, a már el is keresztelt „kecskeméti első téglagyár“ felállítása elmaradt. Az 1873-ik évben a múlt évi kiállításon szerzett érdemeikért Slávi József miniszter , Gr. Zichi József, Dr Szabóki Adolf és Bakai Nándor, Kreumer Ferencz Kolozsvárról, B. György Miskolczról, Pongrácz Dániel Veszprémből, Ráth Károly az iparszövetség elnöke tiszteleti tagokat megválasztottak és Katona Zsigmondnak olajfestményű arczképe, külön aláírási iv útján beszereztetett. E helyen megemlítem még, hogy míg a hatvanas évek elején Kosuth Lajos nagy hazánkfia is meg lett tiszteletbeli tagul választva. Június 19-én, tekintettel a múlt évi kiállitás sikerére, — „nehogy az egyesület a visszaesés látszatát vonja maga után“ — egy versenytárlat rendezése határoztatott el, és pedig ez évben az asztalos, czipész, csizmadia és szabó iparosok között, de mely az iparosság érdeklődése hiánya miatt nem volt megtartható, mit igazol az, hogy a nov. 20-án felvett választmányi jegyzőkönyv szerint a versenytárlatra senki sem jelentkezett. A múlt évi közgyűlésen hozott határozat folytán 10 tagból álló bizottság küldetett ki egy felette kívánatos „tűzoltó-egylet“ alakítása végett; a tűzoltó-egylet különösen Kubinyi Konrád egyesületi tag fáradhatatlan tevékenysége folytán, mint önkéntes tűzoltó-egylet létre is jött s megvetette alapját a mostani városi tűzoltó-intézménynek. A bécsi világkiállítás tanulmányozására a minisztériumtól 200, a várostól 100 frt segélyt nyertünk, melyen Csörgei Imre egyesületi igazgató és Nagy Imre jegyző, Szabó Antal asztalos és Tajcsik Mátyás műszerkovács küldettek fel. Nov. 20. izgatott ülése vott a választmánynak. Katona Zsigmond érdemes elnöknek e tisztéről való lemondó levele volt a gyűlés tárgya. Az egyesülettől azonnal bizottság küldetett ki, melynek sikerült őt lemondása visszavételére bírni. Schubert Antal szept. 6-án 100 frt alapítványt tett oly czélból, hogy ennek kamataiból fáklya vézessék, s kívánatra az egyesületi tagok elhalálozásánál a fáklyák a temetéshez kiadassanak. Habár kimondatott a még 11-iki választmányi gyűlésen, hogy a Tokaji iparszövetség példájára itt is ily szövetség fog felállíttatni, a terv kivitele foganatot nem nyert. Az 1874. évben alakított bizottságok nem teljesítvén minden irányban feladataikat, ezeket egyesületünk beszüntette, kivévén a vasárnapi iskolák látogatására kiküldött bizottságot, mely dicséretesen teljesítette feladatát. Az egyesület elégedetlen lévén az ipar- kamarák működésével, a május 19. választmányi ülésből kérelem intéztetett az or- r szággyűléshez a kamarák feloszlatása, s hatáskörüknek az országos és vidéki iparegyesületekre ruházása iránt. Az 1875. évben jún. 6-án Szegeden Kaptona Zsigmond egyesületi elnök a szegedi országos ipar- és terménykiállítási bizottság előértekezleti ülésében még képviselte ugyan az egyesületet, de már ugyanaz év július 31-én megvált az elnökségtől, s helye ez évben nem töltetvén be az elnöki teendők viselésével Végh József aligazgató bízatott meg, mígnem az 1876. évi közgyűlésen az elnöki hely Dr. Horváth Jánossal töltetett be, ki — az egyesület pénzügyei rendezése körül nagy tevékenységet fejtett ki. Ugyanakkor alelnök — illetve igazgatóvá Végh József, pénztárnokká Koócs József választatott meg. Az 1877. évben a Központi Ipartársulati Hitelintézet márcz. 22-én Budapesten meg- tartott közgyűlésén egyesületünk Csörgei Imre jegyző képviseletében részt vett, s előterjesztette mindazon sérelmeket, amelyek ez intézet vezetésénél tapasztaltattak, minek az lett az eredménye, hogy az intézet igaztósága, beismerve eljárásának helytelenségét, kijelentette, hogy jövőre üzletköréből minden kockázattal járó vállalatot kizár. A ma is konstatálható eredmény mindamellett az, hogy ez intézet 100 frt névértékű részvényei úgyszólván teljesen elvesztették értéküket, miáltal egyesületünk is, melynek ilyen részvénye 1 ma van, 135 frttal károsodott. A május 24-iki gyűlésből Kecskemét város tanácsa felkéretett, hogy az 1872. évi ipartörvény 42. §-ának szerezzen foganatot, vagyis hogy a vasárnapi iskolák látogatására kötelezett tanonczok ezen kötelezettségük teljesítésére szorittassanak, s egyidejűleg Dr. Horváth János elnök felkéretett, hogy a városi köztörvényhatósági bizottságnál, a rajztanításnak a vasárnapi iskoláknál leendő behozatalát szorgalmazza. Az 1877-iki párizsi világkiállítás Budapest-vidéki bizottság elnöke Ráth Károly felhívására Katona Zsigmond elnöklete alatt egy vidéki albizottság alakíttatott. Az 1877. évi április 8-iki közgyűlésen hozott pótszabályokban a titkári teendők közé soroztatott úgy a helyi, mint általában a hazai iparunk érdekében felmerült mozgalmak megfigyelése s azoknak a rendes választmányi üléseken leendő előterjesztése. Ezen intézkedésnek Csörgei Imre titkár elismerést érdemlő buzgósággal tett eleget, a mennyiben jelentései felölelik a hazában előforduló összes iparos mozgalmakat s becses anyagot fognak azok szolgáltatni mindazoknak, akik ezen mozgalmak akkori állása iránt érdeklődnek. Ez évben az egyesület összes vagyona 9637 frt 47 krban lett kimutatva. Az 1878. év arról nevezetes, hogy az 1875. és 76. évekről elmaradt vagyoni kimutatások pótoltattak és az egyesület vagyoni kezelésében határozottabb irány nyert foganatot. A kereskedelmi hitelintézet és népbank június 5-én a párizsi kiállítás tanulmányozására küldendő iparos részére 60 frtot, a a t. város 100 frtot, a tímár ipartársulat 5 frtot adván, az egyetlen kecskeméti, párizsi kiállító Csolnoki Ferencznek a begyűlt összeg kiadatott, kis tapasztalatairól részletes jelentésben számolt be. Egyesületünk a Miskolczon augusztus 30—31. és szept. 27-én történt felhőszakadás által sújtott iparosok segélyezéséhez 10 frttal járult, s ezen kívül felhívása folytán ugyanazon czélra az asztalos ipartársulattal 10 frt, a szűcs ipartársulattal 9 frt 50 kr, a tímár ipartársulattal 5 frt, a műszabó ipartársulattal 4 frt 50 kr, a csizmadia ipartársulattal 5 frt, az iparegyesület tagjaitól 12 frt folyt be s igy a segélyösszeg 56 frtra emelkedett. Deczember 21-én szabályoztatott az egyesületet terhelő részvénykövetelések mikénti kifizetése, s ugyanazon ülésből bizottság küldetett ki, hogy a székesfehérvári országos kiállítás érdekében odaműködni igyekezzenek, hogy ott úgy a helyi iparunk , mint mezőgazdaságunk termékei egyesületünk és városunk nevéhez kötött várakozásnak megfelelően képviseltessenek, továbbá erélyes hangok emelkedtek a választmányban , a vasárnapi iskolákat látogató bizottság elnöke Rág Mihály és Vértessy József bizottsági tag részéről, hogy a kapitánysági hivatal mint iparhatóság, nem gyakorol kellő erélyt a tanonczok iskolába járatása körül és rajzoktatás hiánya miatt. Az 1879. évi január 14-én tartott választmányi ülésből Gr. Zichy Jenő a székesfehérvári országos kiállítás végrehajtó bizottságának elnöke, 17-én városunkba érkezett, a szegedi országos kiállításon tapasztalt hátrányok felsorolása mellett késszített memorandumban bizottságilag felkéretett, hogy a székesfehérvári kiállításon a helyi érdeket felülemelkedni az országos czél fölé, — a kiállítás ügyét közvetlen , haszonhajtó vállalattá lealacsonyítani nem engedjék, hanem a helyett törekedjenek s úgy az intézőkben, mint az érdeklődő közönségben felkelteni az áldozatkészséget s a cselekvés vágyát a haza közjavának előmozdítása végett. Az 1879. évi közgyűlési jelentés örömmel említi fel, hogy mindazon bajok, melyek a lefolyt években a pénzügykezelésben zilált helyzetet teremtettek, annyira elenyésztettek, hogy azok jövőre, az egyesületi vagyonállás határozott számokban leendő kimutatását nem akadályozzák, és hogy a tagok számában is örvendetes szaporodás állott be, mely körül a főérdem Nád Nándort illeti, kinek ezért jegyzőkönyvi köszönet is szavaztatott. (Folytatása következik.)drási mellett a Feledi familia, a familiát ugyan az öregek emlitésével kell kezdeni felsorolni, de már itt, bocsánat, az érdemé az elsőség, tehát — Bodrogi L., Ferenczi és Kövi. Ne feledkezzünk meg Tolnainé Bátki Tercsijét méltánylólag felemlíteni és Viola Göndör Sándorját. Ez alkalommal engedje meg Viola azon jóakaratú figyelmeztetésünket, hogy a dal előadásához kötött aesthetikai követelmények meg nem engedik azon szokást, hogy az énekes a népdal egyes sorai előtt köhintéshez hasonló „hm“ féle lélekzetvételt tegyen, annak simán kell történni. Továbbá azt is több ízben tapasztaltuk, hogy azon esetekben, mikor pl. az ütem eleje a szó közepére esik, vagy pedig valamely szótag pontozott hangjegygyel kiemeltetik, hogy ilyen alkalmakkal lélekzetvétellel a szót megszakítja, pláne közben szünetet tart, mint az efféle esetben: szeretője. Ilyenkor a két szótagot mindig legala lehetőleg össze kell olvasztani. Vasárnap jó félház előtt Yahot Imrének régi darabját, a Huszárcsiny népszínművet játszották bérletben, eléggé sikerült előadásban, a közönségnek derült jókedve között. Viola Virág Marczit jól adta, de mellette jóval kimagaslott Ferencziné Borcsája ügyes játékával és csinos dalaival. A darabba szúrt magyar solo táncra is köztetszést aratott, sőt azt meg is kellett ismételnie. Méltánylólag kell még kiemelnünk Kövi, Ferenczi és Tolnainé nevét. Az előadás egybevágó volt és sikerült. Kedden színházunknak nagy napja volt, a közönség kedvence Ferencsfyné Papp Erzsébet jutalomjátéka. A Corneville-i harangok, Planquette annyi szépet magában foglaló regényes nagy Operetteje került színre, mely az operette-irodalom terén az oly üdvös forradalmat teremtette és még folyton lebilincselé a szemet és fület. A közönség majdnem egészen megtörte a házat, és a jutalmazottat (Serpolette) kikiléptekor élénk tapsokkal fogadta, mely meg-megújult az előadás folyamán többször az egyes hatásosabb énekrészek alkalmával. A művésznőt tisztelői szép koszorúval lepték meg, melynek kék szalagja ízléssel alkalmazva egy selyem ruhára való szövet volt. Azonfelül , úgy hisszük, nem követünk el indiscretiót, ha eláruljuk, mi történt az első felvonás közben a színfalak mögött, — hogy szintén a közönség köréből egy másik igen praktikus ajándékkal lepték meg a művésznőt hat darab sárga csikó képében, t. i. egy piczike kis csomaggal, mely hat darab körmöczi aranyat tartalmazott. Az előadás — ha a karoknak néha a kellő összhangzatot nélkülöző működését leszámítjuk — általán igen sikerültnek mondható. Természetesen a jutalmazott vette ki magának a munka tervéből és az ebből eredt dicsőségből is az oroszlánrészt. Alakítása a követelményeknek teljesen megfelelt; a tőle megszokott könnyedséggel játszott és dalai szabatosság tekintetében mi kívánni valót sem hagytak hátra. Kövi Henri marquist, Tolnaine Germaine-t igen jól alakította. Dicsérettel kell felemlítenünk Andrásit, ki a vén fukar és lelkiismeretfurdalásai közt megőrült Gáspár apát beható tanulmányt elárulva játszotta és csinosan énekelte. A többi szereplők is mind megállták helyöket — legfölebb itt-ott némi túlzást említhetnénk fel. — A városunk szinejavát magában foglalt közönség teljesen kielégített műélvezettel hagyta el a színházat. Csütörtökön az Utolsó szerelem, Dóczynak új, gyönyörű nyelvezetű és ügyes bonyolítású darabja került szinte félig telt ház előtt. Az előadás a darabhoz teljesen méltó volt és a várakozásnak egészen megfelelt. A jelmezek is igen csinosak voltak. Helyszűke miatt részletes tudósításba nem bocsátkozhatunk, csak egyszerűen felemlítjük , hogy a társulat legjobb erői és tőlök kitelhetőleg legjobban működtek. Különösen kitűnt Bodrogi L., Kövi, Bagi, Pesti, Andrási, Timárné, Köviné, Ferenczi és a többi, szóval igen sikerült előadás volt minden tekintetben. KECSKEMÉTI LAPOK SZÍNHÁZ. Szombaton bérletben a sz. karácsony ünnepének alkalmából az előadás „Karácsony éjszakája“ czím alatt nagy némaképlettel kezdődött. Ennek egybeállítása elég csinos volt és a közönségnek tetszett, hogy a függönyt újból fel kellett húzni. — Utánna Tóth Edének mindig szép népszínművét a Falu rosszát adták kedvvel és a zsúfolásig megtelt ház folyton megújuló tapsai között. A mi szép, az szép és élvezetet ad, ha az újdonság ingerével nem hathat is. Igen sikerült előadást láttunk. Kitűnt a kaczkiás menyecske, Finum Rózsi és a gonosz Gonosz Pista, Ferencziné és Az Irodalom. Garay János összes költeményeinek 7 — 10-ik füzete van előttünk a költő arczképével. Amit a mű első füzeteinek megjelenésekor előre megmondottunk, mindazt igazolva látjuk. Garay összes költeményeit senki sem rendezhette jobban, mint e költőnek szakavatott tanulmányozója Dr. Ferenczy József. És valóban Ferenczy magyarázó jegyzeteinek kíséretében élvezettel olvastuk újra meg újra költőnk őszinte mély érzelmeinek nyilvánulásait. E jegyzetek és a 7-ik füzetben befejezett életrajz újabb tanúságot tesznek arról, hogy Garay a legmagasabb költők közé tartozik és ha genialitása, gondolatgazdagsága nem vetekedhetik is Vörösmarty Petőfiével, ha merész phantasiával nem ragad is el bennünket, de őszinte meleg érzelemvilágában oly jól érezzük magunkat, szelíd derültsége , kedves humora oly jól esik lelkünknek , hogy Garaynál kedvesebb költőt keveset találunk nemzeti érzést, honfiúi szeretetet pedig senkitől sem tanulhatunk inkább, mint tőle. Nem puszta frázis tehát, hogy Garay összes költeményeinek ezen csínnal és ízléssel kiállított kiadására azt mondjuk, 1. sz.