Kecskeméti Lapok, 1887. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1887-01-02 / 1. szám

2 A „Hon“ 201. száma szept. 2. A kecs­keméti iparműkiállítás meg van nyitva. Egy­negyed évszázad múlt el, mióta a magyar iparnak nem volt alkalma teremtőképességét a hazai közönségnek bemutatni. A teszha­­lálnak, mely az ipart azóta meglepte, most már vége. Az iparosság újra nyilvánosan fellépett és bebizonyította, hogy élni akar. A „Pesti Napló“ 202. száma szept. 3. A kecskeméti iparműtárlat több tekintetben megérdemli, hogy tüzetesen foglalkozzunk vele. Ipartörténeti jelentősége abban rejlik, hogy 25 évi szünetelés után újra fölvette az annyi reményre jogosított műtárlatok fonalát. A kecskeméti kiállítás sorát nyitja meg az időről-időre az ország különböző vidékein rendezendő iparműtárlatoknak, melyeken a vidéki iparos a fővárosi ipar remekein ta­nulva meg fog ismerkedni úgy a kézmű, mint a gyáripar legújabb vívmányaival stb. A „Szegedi Híradó“ 106. szám szept. 4. A kecskeméti kiállítás az „első hazai álta­lános iparműkiállítás“ nevét méltán megér­demli , a­mennyiben sok tekintetben hátra­maradt nemzetünk részére ez az első alka­lom , hogy ez általános iparmű tárlaton sa­ját földén megjelenhessék“. Az „Ellenőr“ 203. sz. szept. 3-ról. Az ipar terén megindult örvendetes mozgalom­nak első nagyobb tényével találkoztunk tegnap Kecskeméten, e tőzsgyökeres magyar városban. A főváros iparosai három-négy éve sürgetnek egy nagyobb mérvű kiállí­tást, melyben haladásukat bemutathatnák, nem lephet meg tehát bennünket, hogy a pesti iparosok tömegesen jelennek meg a kecskeméti kiállításon s részvételük e ki­állítást országos jellegűvé tette. Ez volt az első nagy iparműkiállítás hazánkban stb. A „Heti Posta“ 38. sz. szept. 15. A folyamatban levő kecskeméti műkiállításról örömmel adhatjuk azon tudósítást, hogy az minden tekintetben sikerültnek mondható. Az idézett lapokon kívül az „Igaz­mondó“ a kézműiparosok országos értesí­tője, és általában az összes hazai lapok és a német sajtó képviselői is kiemelték ki­állításunk sikereit, országos jelentőségét, a kiállítás megnyitására lerándult Slávi József földmivelés-, ipar- és kereskedelmi miniszter Kecskemét város polgármestere Bagi Lászlóhoz intézett levelében pedig a következőkép szólott: „Az ottani iparegylet által Kecskemét városában rendezett iparműkiállításnak teg­nap történt ünnnepélyes megnyitása alkal­mával, örömmel győződtem meg az indít­ványozó iparegylet s rendező bizottságnak a hazai ipar érdekében kitüntetett áldozat­­készségéről s fáradhatlan munkásságáról stb. Midőn e feletti örömömnek és teljes el­ismerésemnek kifejezést adni sietek, kedves kötelességemnek tartom, az ipar előmozdí­tására rendelkezésem alatt levő pénzösszeg­ből a kiállítási bizottság számára folyóvá tenni a szükséges költséget“. Ezen elismerő sorok küldésével egy­idejűleg a m. kormány még 620 frtot utal­ványozott kiállítási jutalmakra s ezzel együtt az összes államsegély : 2420 frt volt. Magának a kiállításnak részletes le­írása nem lehet feladatom, e helyett hivat­kozom az egyesületünk megbízásából Katona Zsigmond egyesületi elnök által 1874-ben kiadott emlékkönyvre, mely a kiállítás min­den mozzanatát a legnagyobb pontossággal és részletességgel tünteti fel, a honnan me­rítettem én is erre vonatkozó adataimat. A helybeli jótékony nőegylet a mellett, A végátvétel f. hó 23-ára halasztatott el, a mikor is a kegy­úr grófnak a megbí­zottja , a torony-építtető bizottság , a város elöljárósága veszi át a művet. Miután a szakértők teljesen jónak és kifogástalannak találták a művet, méltó, hogy a készítők, illetve építők itt a nyil­vánosság terén az elismeréssel találkozzanak, és pedig nevezetesen: A fővállalkozók ifj. Kovács János és idősb Vajnai Bálint hód­­mező­vásárhelyi lakosok és épitő­mesterek. A famunkát, illetve építést ifjabb Vajnai Bálint a fővállalkozó fia vezette kitűnő ér­telem, szakavatottság és szorgalommal. A rézműves munkára Engelthaller Ferencz h.­­m.-vásárhelyi és Orbán Lajos kecskeméti rézművesek vállalkoztak, és mint föntebb emlitve van , teljes kifogástalanul késziték el a torony tetőzetét vörös rézből, mely nem csak hogy kifogástalan a mű erősségét s jóságát tekintve, de a szemnek is szép és megkapó munkát teljesítettek. Az aranyo-­­ zást Körösi Fülöp szintén h. m. vásárhelyi lakos és aranyozó a felülbirálatnak megfe­­­­lelőleg készítette el. Dolgoztak még a to­rony munkálatain helybeli lakosok Felber István kovácsmester és Borbás József laka-­­­tos­mester is. Szóval: Mind vállalkozók, úgy mun­kások is mind, minden kivétel nélkül igye­keztek a mű tökéletes elkészítése érdemé­ben akként munkálni, hogy méltán és lel­kiismeretesen ajánlhatók ott, hol szükség van ily nagyszerű mű építése vagy átala­kítására. Soklya Antal, hogy a kiállítás sikerét hathatósan előmoz­dította, a kiállítás alkalmával rögtönzött árubazár 430 frt 76 kr. jövedelmének az elhalt egyesületi tagok özvegyei és árvái segélyezésére alapítványként az egyesület részére történt adományozásával, hálás le­kötelezettjévé tette egyesületünket. A kiállítás körüli nagymérvű elfoglal­­tatás mellett, egyesületünk más téren sem szűnt meg hatékonyan munkálni; segély­­kölcsönben ez évben 100 tag részesült 4210 írttal, s az egyesületünk iránti érdeklődés oly fokra emelkedett, a­melynél nagyobbat sem az előtt, sem azóta nem ismert. Ez évben kezdeményezőleg lépett fel egyesüle­tünk egy tégla­gyár felállításának érde­kében is, s habár 600 részvény­t­ért elő­leg lefizetése mellett aláírva lett, a már el is keresztelt „kecskeméti első téglagyár“ felállítása elmaradt. Az 1873-ik évben a múlt évi kiállításon szerzett érdemeikért Slávi József miniszter , Gr. Zichi József, Dr Szabóki Adolf és Bakai Nándor, Kreumer Ferencz Kolozsvár­ról, B. György Miskolczról, Pongrácz Dá­niel Veszprémből, Ráth Károly az iparszö­vetség elnöke tiszteleti tagokat megválasz­tottak és Katona Zsigmondnak olajfest­­ményű arczképe, külön aláírási iv útján be­szereztetett. E helyen megemlítem még, hogy míg a hatvanas évek elején Kosuth Lajos nagy hazánkfia is meg lett tiszteletbeli ta­gul választva. Június 19-én, tekintettel a múlt évi kiállitás sikerére, — „nehogy az egyesület a visszaesés látszatát vonja maga után“ — egy versenytárlat rendezése határoztatott el, és pedig ez évben az asztalos, czipész, csizmadia és szabó iparosok között, de mely az iparosság érdeklődése hiánya miatt nem volt megtartható, mit igazol az, hogy a nov. 20-án felvett választmányi jegyzőkönyv sze­rint a verseny­tárlatra senki sem jelentkezett. A múlt évi közgyűlésen hozott határo­zat folytán 10 tagból álló bizottság külde­tett ki egy felette kívánatos „tűzoltó-egy­let“ alakítása végett; a tűzoltó-egylet kü­lönösen Kubinyi Konrád egyesületi tag fá­radhatatlan tevékenysége folytán, mint ön­kéntes tűzoltó-egylet létre is jött s meg­vetette alapját a mostani városi tűzoltó-in­tézménynek. A bécsi világkiállítás tanulmányozására a minisztériumtól 200, a várostól 100 frt segélyt nyertünk, melyen Csörgei Imre egyesületi igazgató és Nagy Imre jegyző, Szabó Antal asztalos és Tajcsik Mátyás műszerkovács küldettek fel. Nov. 20. izgatott ülése vott a választ­mánynak. Katona Zsigmond érdemes elnök­nek e tisztéről való lemondó levele volt a gyűlés tárgya. Az egyesülettől azonnal bizottság kül­detett ki, melynek sikerült őt lemondása visszavételére bírni. Schubert Antal szept. 6-án 100 frt ala­pítványt tett oly czélból, hogy ennek ka­mataiból fáklya vézessék, s kívánatra az egyesületi tagok elhalálozásánál a fáklyák a temetéshez kiadassanak. Habár kimondatott a még 11-iki vá­lasztmányi gyűlésen, hogy a Tokaji ipar­­szövetség példájára itt is ily szövetség fog felállíttatni, a terv kivitele foganatot nem nyert. Az 1874. évben alakított bizottságok nem teljesítvén minden irányban feladatai­kat, ezeket egyesületünk beszüntette, ki­­vévén a vasárnapi iskolák látogatására ki­küldött bizottságot, mely dicséretesen tel­jesítette feladatát. Az egyesület elégedetlen lévén az ipar-­­ kamarák működésével, a május 19. választ­­­­mányi ülésből kérelem intéztetett az or- r szággyűléshez a kamarák feloszlatása, s hatáskörüknek az országos és vidéki ipar­egyesületekre ruházása iránt. Az 1875. évben jún. 6-án Szegeden Kap­­­tona Zsigmond egyesületi elnök a szegedi­­ országos ipar- és terménykiállítási bizott­ság előértekezleti ülésében még képviselte ugyan az egyesületet, de már ugyanaz év július 31-én megvált az elnökségtől, s helye ez évben nem töltetvén be az elnöki teen­dők viselésével Végh József aligazgató bí­zatott meg, mígnem az 1876. évi közgyű­lésen az elnöki hely Dr. Horváth Jánossal töltetett be, ki — az egyesület pénzügyei rendezése körül nagy tevékenységet fejtett ki. Ugyanakkor alelnök — illetve igazga­tóvá Végh József, pénztárnokká Koócs Jó­zsef választatott meg. Az 1877. évben a Központi Ipartársulati Hitelintézet márcz. 22-én Budapesten meg-­­ tartott közgyűlésén egyesületünk Csörgei­­ Imre jegyző képviseletében részt vett, s előterjesztette mindazon sérelmeket, a­me­lyek ez intézet vezetésénél tapasztaltattak, minek az lett az eredménye, hogy az in­tézet igaztósága, beismerve eljárásának helytelenségét, kijelentette, hogy jövőre üz­letköréből minden koc­kázattal járó vál­lalatot kizár. A ma is konstatálható eredmény mind­amellett az, hogy ez intézet 100 frt név­értékű részvényei úgyszólván teljesen el­vesztették értéküket, miáltal egyesületünk is, melynek ilyen részvénye 1 ma van, 135 frttal károsodott. A május 24-iki gyűlésből Kecskemét város tanácsa felkéretett, hogy az 1872. évi ipartörvény 42. §-ának szerezzen foga­natot, vagyis hogy a vasárnapi iskolák lá­togatására kötelezett tanonczok ezen köte­lezettségük teljesítésére szorittassanak, s egyidejűleg Dr. Horváth János elnök felké­retett, hogy a városi köztörvényhatósági bizottságnál, a rajztanításnak a vasárnapi iskoláknál leendő behozatalát szorgalmazza. Az 1877-iki párizsi világkiállítás Bu­­dapest-vidéki bizottság elnöke Ráth Károly felhívására Katona Zsigmond elnöklete alatt egy vidéki albizottság alakíttatott. Az 1877. évi ápril­is 8-iki közgyűlésen hozott pótszabályokban a titkári teendők közé soroztatott úgy a helyi, mint általá­ban a hazai iparunk érdekében felmerült mozgalmak megfigyelése s azoknak a ren­des választmányi üléseken leendő előter­jesztése. Ezen intézkedésnek Csörgei Imre titkár elismerést érdemlő buzgósággal tett eleget, a mennyiben jelentései felölelik a ha­zában előforduló összes iparos mozgalmakat s becses anyagot fognak azok szolgáltatni mindazoknak, a­kik ezen mozgalmak akkori állása iránt érdeklődnek. Ez évben az egyesület összes vagyona 9637 frt 47 krban lett kimutatva. Az 1878. év arról nevezetes, hogy az 1875. és 76. évekről elmaradt vagyoni ki­mutatások pótoltattak és az egyesület va­gyoni kezelésében határozottabb irány nyert foganatot. A kereskedelmi hitelintézet és népbank június 5-én a párizsi kiállítás tanulmányo­zására küldendő iparos részére 60 frtot, a a t. város 100 frtot, a tímár ipartársulat 5 frtot adván, az egyetlen kecskeméti, pá­rizsi kiállító Csolnoki Ferencznek a begyűlt összeg kiadatott, ki­­s tapasztalatairól rész­letes jelentésben számolt be. Egyesületünk a Miskolczon augusztus 30—31. és szept. 27-én történt felhőszaka­dás által sújtott iparosok segélyezéséhez 10 frttal járult, s ezen kívül felhívása foly­tán ugyanazon czélra az asztalos ipartár­sulattal 10 frt, a szűcs ipar­társulattal 9 frt 50 kr, a tímár ipartársulattal 5 frt, a műszabó ipartársulattal 4 frt 50 kr, a csiz­madia ipartársulattal 5 frt, az iparegye­­sület tagjaitól 12 frt folyt be s igy a se­gélyösszeg 56 frtra emelkedett. Deczember 21-én szabály­oztatott az egyesületet terhelő részvénykövetelések mi­kénti kifizetése, s ugyanazon ülésből bizott­ság küldetett ki, hogy a székesfehérvári országos kiállítás érdekében odaműködni igyekezzenek, hogy ott úgy a helyi ipa­runk , mint mezőgazdaságunk termékei egye­sületünk és városunk nevéhez kötött vára­kozásnak megfelelően képviseltessenek, to­vábbá erélyes hangok emelkedtek a választ­mányban , a vasárnapi iskolákat látogató bizottság elnöke Rág Mihály és Vértessy József bizottsági tag részéről, hogy a ka­pitánysági hivatal mint iparhatóság, nem­ gyakorol kellő erélyt a tanonczok iskolába járatása körül és rajzoktatás hiánya miatt. Az 1879. évi január 14-én tartott vá­lasztmányi ülésből Gr. Zichy Jenő a szé­kesfehérvári országos kiállítás végrehajtó bizottságának elnöke, 17-én városunkba ér­kezett, a szegedi országos kiállításon ta­pasztalt hátrányok felsorolása mellett ké­­s­szített memorandumban bizottságilag felké­retett, hogy a székesfehérvári kiállításon a helyi érdeket felülemelkedni az országos­­ czél fölé, — a kiállítás ügyét közvetlen , haszonhajtó vállalattá lealacsonyítani ne­m engedjék, hanem a helyett törekedjenek s úgy az intézőkben, mint az érdeklődő kö­zönségben felkelteni az áldozatkészséget s a cselekvés vágyát a haza közjavának elő­mozdítása végett. Az 1879. évi közgyűlési jelentés öröm­­m­­el említi fel, hogy mindazon bajok, me­lyek a lefolyt években a pénzügykezelés­ben zilált helyzetet teremtettek, annyira elenyésztettek, hogy azok jövőre, az egye­sületi vagyonállás határozott számokban leendő kimutatását nem akadályozzák, és hogy a tagok számában is örvendetes sza­porodás állott be, mely körül a főérdem Nád Nándort illeti, kinek ezért jegyző­­könyvi köszönet is szavaztatott. (Folytatása következik.)­drási mellett a Feledi familia, a familiát ugyan az öregek emlitésével kell kezdeni felsorolni, de már itt, bocsánat, az érdemé az elsőség, tehát — Bodrogi L., Feren­czi és Kövi. Ne feledkezzünk meg Tolnainé Bátki Tercsijét méltánylólag felemlíteni és Viola Göndör Sándorját. Ez alkalommal engedje meg Viola azon jóakaratú figyelmez­tetésünket, hogy a dal előadásához kötött aesthetikai követelmények meg nem engedik azon szokást, hogy az énekes a népdal egyes sorai előtt köhintéshez hasonló „hm“ féle lélekzetvételt tegyen, annak simán kell tör­ténni. Továbbá azt is több ízben tapasztal­tuk, hogy azon esetekben, mikor pl. az ütem eleje a szó közepére esik, vagy pedig va­lamely szótag pontozott hangjegygyel ki­emeltetik, hogy ilyen alkalmakkal lélekzet­vétellel a szót megszakítja, pláne közben szünetet tart, mint az efféle esetben: sze­­­r­e­tője. Ilyenkor a két szótagot mindig le­gala lehetőleg össze kell olvasztani. Vasárnap jó félház előtt Yahot Im­rének régi darabját, a Huszárcsin­y nép­színművet játszották bérletben, eléggé sike­rült előadásban, a közönségnek derült jó­kedve között. Viola Virág Marczit jól adta, de mellette jóval kimagaslott Ferencziné Borcsája ügyes játékával és csinos dalaival. A darabba szúrt magyar solo táncra is köz­tetszést aratott, sőt azt meg is kellett is­mételnie. Méltánylólag kell még kiemelnünk Kövi, Ferenczi és Tolnainé nevét. Az előadás egybevágó volt és sikerült. Kedden színházunknak nagy napja volt, a közönség kedvenc­e Ferencsfyné Papp Erzsébet jutalomjátéka. A Cor­­neville-i harangok, Planquette annyi szépet magában foglaló regényes nagy Ope­rette­je került színre, mely az operette-iro­­dalom terén az oly üdvös forradalmat terem­tette és még folyton lebilincselé a szemet és fület. A közönség majdnem egészen megtörte a házat, és a jutalmazottat (Serpolette) ki­­kiléptekor élénk tapsokkal fogadta, mely meg-megújult az előadás folyamán többször az egyes hatásosabb énekrészek alkalmával. A művésznőt tisztelői szép koszorúval lep­ték meg, melynek kék szalagja ízléssel al­kalmazva egy selyem ruhára való szövet volt. Azonfelül , úgy hisszük, nem köve­tünk el indiscretiót, ha eláruljuk, mi tör­tént az első felvonás közben a színfalak mö­gött, —­ hogy szintén a közönség köréből egy másik igen praktikus ajándékkal lepték meg a művésznőt hat darab sárga csikó ké­pében, t. i. egy piczike kis csomaggal, mely hat darab körmöczi aranyat tartalmazott. Az előadás — ha a karoknak néha a kellő összhangzatot nélkülöző működését leszámít­juk — általán igen sikerültnek mondható. Természetesen a jutalmazott vette ki magá­nak a munka tervéből és az ebből eredt di­csőségből is az oroszlánrészt. Alakítása a követelményeknek teljesen megfelelt; a tőle megszokott könnyedséggel játszott és dalai szabatosság tekintetében mi kívánni valót sem hagytak hátra. Kövi Henri marquis­t, Tol­na­ine Germaine-t igen jól alakította. Dicsérettel kell felemlítenünk Andrásit, ki a vén fukar és lelkiismeretfurdalásai közt megőrült Gáspár apát beható tanulmányt elárulva játszotta és csinosan énekelte. A többi szereplők is mind megállták helyöket — legfölebb itt-ott némi túlzást említhetnénk fel. — A városunk szinejavát magában fog­lalt közönség teljesen kielégített műélvezet­tel hagyta el a színházat. Csütörtökön az Utolsó szerelem, Dóczynak új, gyönyörű nyelvezetű és ügyes bonyolítású darabja került szinte félig telt ház előtt. Az előadás a darabhoz teljesen méltó volt és a várakozásnak egészen meg­felelt. A jelmezek is igen csinosak voltak. Helyszűke miatt részletes tudósításba nem bocsátkozhatunk, csak egyszerűen felemlít­jük , hogy a társulat legjobb erői és tőlök kitelhetőleg legjobban működtek. Különösen kitűnt Bodrogi L., Kö­vi, Bagi, Pesti, Andrási, Timárné, Köviné, Ferenczi és a többi, szóval igen sikerült előadás volt minden tekintetben. KECSKEMÉTI LAPOK SZÍNHÁZ. Szombaton bérletben a sz. karácsony ünnepének alkalmából az előadás „Kará­csony éjszakája“ czím­ alatt nagy néma­képlettel kezdődött. Ennek egybeállítása elég csinos volt és a közönségnek tetszett, hogy a függönyt újból fel kellett húzni. — Utánna Tóth Edének mindig szép népszínművét a Falu rosszát adták kedvvel és a zsúfolá­sig megtelt ház folyton megújuló tapsai kö­zött. A mi szép, az szép és élvezetet ad, ha az újdonság ingerével nem hathat is. Igen sikerült előadást láttunk. Kitűnt a kaczkiás menyecske, Finum Rózsi és a go­nosz Gonosz Pista, Ferencziné és Az­ Irodalom. Garay János összes költeményeinek 7 — 10-ik füzete van előttünk a költő arczképével. A­mit a mű első füzeteinek megjelenésekor előre meg­mondottunk, mindazt igazolva látjuk. Garay összes költeményeit senki sem rendezhette jobban, mint e költőnek szakavatott tanulmányozója Dr. Ferenczy Jó­zsef. És valóban Ferenczy magyarázó jegyzeteinek kí­séretében élvezettel olvastuk újra meg újra költőnk őszinte mély érzelmeinek nyilvánulásait. E jegyzetek és a 7-ik füzetben befejezett életrajz újabb tanúságot tesznek arról, hogy Garay a legmagasabb költők közé tartozik és ha genialitása, gondolat­gazdagsága nem vetekedhetik is Vörösmarty Petőfiével, ha merész phantasiával nem ragad is el bennünket, de őszinte meleg érzelem­világában oly jól érezzük magunkat, szelíd derültsége , kedves humora oly jól esik lelkünk­nek , hogy Garaynál kedvesebb költőt keveset ta­lálunk nemzeti érzést, honfiúi szeretetet pedig senkitől sem tanulhatunk inkább, mint tőle. Nem puszta frá­zis tehát, hogy Garay összes költeményeinek ezen csínnal és ízléssel kiállított kiadására azt mondjuk, 1. sz.

Next