Kecskeméti Lapok, 1887. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1887-09-11 / 37. szám

u­ mok minden bizonynyal, de jóval előbb a szervezet mérgeztetnék meg halálosan. Ek­ként történne a dolog a többi antisepticus szerekkel is. Olyan volna ez, mintha vala­kinek a fején egy legyet akarnánk agyon­ütni s e czélból akkorát ütnénk egy dorong­gal reá, hogy az embert is leteritenénk. Lehetséges, hogy fel fognak fedeztetni később olyan antibactericus szerek, melye­ket a szervezet nagyobb mennyiségben el tud tűrni, mint a bacteriumok s lehet, hogy alig valami visszahatás árán. Ebben nincsen lehetetlenség, mert mai napság is ismerünk már egy fertőző bántalmat, mely ellen sike­resen , mondhatjuk, biztosan működhetünk belső szerek által, — ezen általános fertőző bántalom a syphilis. Szintén nem jogosulatlan azon remé­nyünk sem , hogy a kórnemző bacteriumokat megsemmisíthetjük még azon utak kapuinál , hol azok a szervezetbe juthatnak. Ma is tesszük ezt már, midőn a sebeket, mint megannyi bacterium-kapukat antisepticus kötésekkel látjuk el, a világhírű Lister tanai értelmében. Ugyanezt tesszük sokszor gyermekágyi lázaknál, melyek kórnemzőjéül a budapesti egyetem híres tanára Semel­­weis, a bacteriumokat nevezte meg. A tudomány jelen álláspontja szerint ily kapukat a bacteriumoknak a test szöve­teibe való juthatására, a test minden hámtól fosztott helye képezhet, így testünk szövetébe juthatnak a bac­teriumok s­ör külbőrünk bármely sebjén keresztül, ekként csatlakozik sebekhez fer­tőzés, az orbánczos folyamatok különféle faja; ilyen külhámtól fosztott helyen fertőz­­tetik az ember syphilis, malleus humidus és víziszony ragály anyaga által. Bejuthatnak a bacteriumok testünk szö­veteibe Il­or a légutak és légsejtek hám­fosztott helyein belégzésünk alkalmával. A Iü­-dik utat a bacteriumok beván­dorlására a tápcsatorna felhámtól fosztott helyei szolgáltatják, melyeken keresztül a bekebelezett ételek és italok bacteriumai könnyen a szervezet szöveteibe juthatnak. Ezen három bevándorlási mód közül valószínű, hogy legtöbb esetben a légző­szervek azok, melyeken át fertőzés fogana­­tosíttatik, okolhatjuk sok esetben és bizo­nyos járványok előidézésében a tápanyago­kat is és különösen az ivóvizet, mely a cholera, typhus és a nyári hasmenések elő­idézésében látszik bizonyos szereppel bírni. Erre vonatkozólag az idő rövidsége miatt csak egy példával kívánok szolgálni: „ Angolország egyik városában több mint 12 család betegedett meg typhusban, az orvosok azt tapasztalták , hogy azon tejnek , mit az illető betegek betegségük alatt fo­gyasztanak , dhlórmész szaga van. Utánna jártak a dolognak és kisült, hogy a milli­­mori család egyik tagja typhusban meghalt, ennek szennyét pedig chlórmészszel igen intensive desinfierálták, a typhus bacteriu­mai a chlórmészszel együtt a közeli kút talajvizébe szivárogtak; ezen kút vizével mosogatták a tejes edényeket , melyekben a tejet az illető házakhoz szokták volt szál­lítani ; lehet, hogy ezen vízzel a tejet néha­­néha meg is szaporították. Elég az hozzá, hogy ezen családokon kívül az egész város­ban csak két gyermek betegedett meg ty­phusban s ezek is ozsonnázni a fertőzött tej­jel élő családokhoz jártak. Ezek után fel­tehető, hogy ha typhus­ bacterium jut az ivóvízbe, az közvetlenül fertőzést hozhat létre, mert a bacteriumok megélnek a vízben. Hasonló példákkal tudnék szolgálni a cholerára nézve is. A víz azonban nemcsak az által idézi elő a fertőző bántalmakat, hogy azok kór­nemző anyagait közvetlenül tartalmazza, hanem az által is, ha az részint a szervet­len , részint pedig a szerves anyagokból és ez utóbbiak bomlásterményeiből feles mennyi­séget tartalmaz; különösen az ivóvízben lévő szervi anyagokat és ezek bomláster­ményeit okolhatjuk nyáron a különféle put­rid fertőzések előidézésével, mint a­milye­nek a nyáron rendszerint uralkodni szokott s igen sok áldozatot kívánó heveny gyomor és bélhurutok, melyek annyi különféle fok­ban mutatkozhatnak, elkezdve az egyszerű bélhuruttól fel egészen azon betegségig , a­mit cholera­ nostrasnak szoktunk nevezni. „Az egészséges organismus bizonyos határokban mozog minden , a mi ezen hatá­rokból kibillenti, gyengíti azt, ellenállását csökkenti s ilyenkor aztán fertőző s egy­éb betegségek tanúkát vernek benne s könnyeb­ben megőrlik az organismust, mintha külső ártalmuk nem hatvan, teljes egészségének határai közt maradt volna. Igazolják e né­zetet a sűrű betegedések, melyek korhely napok után következnek, különösen járvány idején. Ilyenkor az éjszakázás, dorbézolás és az ezekkel járó különféle exscessusok ki­billentik a szervezetet a teljes egészség egyensúlyából é­s csakhamar következik a megbetegedés talán fertőző bántalomban. Hasonló befolyással van a szennyes talaj is, a­melyben a különféle szervi anyagok bomlanak, különösen nyáron alacsony lég­nyomás mellett, mikor is ha ezek szagát érezzük, azt szoktuk mondani, hogy eső lesz. Ehhez hasonló befolyást tanúsít a szegény­ség is s a­mi ezzel kapcsolatos zsúfolt, sötét, bűzös szennyes lakások, egyszóval a nyomor összes atyafiságival. Kétségtelen , hogy mindezen tényezők­nek nagy szerepük van a fertőző bántalmak iránti egyéni dyspositio kifejlesztésében, mert az említett nyomorult viszonyok közt leg­inkább ki van téve a szervezet beteg­ségeknek, beteges szervezetben pedig majd mindig vannak felhámtól fosztott helyek, melyeken keresztül a bacteriumok a test szöveteibe juthatnak. Úgy hogy ezen fel­hámtól fosztott helyek jelenlétét kell fel­vennünk legtöbb esetben a fertőző bántal­mak iránti egyéni dispositio kimagyará­­zására. A közegészségügy egyik legnagyobb , de leghálásabb feladatát képezi a fertőző bán­­talmaknak elhárítása. Ezen nagy feladatát három jelszó alatt oldja meg. Köztisztaság! Elkülönítés! Fertőtle­­nítés! A köztisztaságot eléri a városok helyes csatornázása által, mely csatornákon keresz­tül a városban támadt szenny nagy része kiürül; ez által megakadályoztatik a talaj ■ nak nagy mérvű szennyezése, mely szeny­­nyes talajban a bacteriumok különösen jár­vány idején rendkívül elszaporodnának; el­éri a köztisztaságot kellő mennyiségű és mindig kéznél levő vízbeszerzések által, ilyen czélból a vízvezetékek a legüdvöseb­­bek, a város tisztántartására nézve eléretik a köztisztaság az utczák és udvarok szilár­dabb összeállású szennyének városon kívüli területekre való hordása által, a sok bűzt és szennyet termelő gyár és iparhelyiségek­nek a városon kívül engedett építtetése által az utczák kikövezése által, azok po­ros levegőjének lelocsolása által, ingyen közfürdők felállítása által, mire nagy vá­rosokban , különösen hol folyóvíz vagy nagyobb tó nincs, igen nagy szükség van, mert a szegény nép, mely külömben is fog­lalkozásánál fogva jobban piszkítja testét, fürdőre nem igen adja nehezen keresett pénzét. Hogy minő befolyása van a köztiszta­ságnak az egészségi állapotokra , világosan tanúsítja azon általános tapasztalat, hogy a­mily mérvben javul a köztisztasági állapot valamely városban és annak lakóházaiban, annál nagyobb mérvben csökkenik a meg­betegedés , fertőző betegségekben. Budapestre nézve már a múlt évi cholera alkalmával is tapasztaltatott, hogy a tiszta lakóházak­ból 1000 lélekre 9 halálozás, míg a tisztá­talan házakból ugyanannyi lélekre 43 halá­lozás esett, tehát majdnem ötszörte több, mint a tiszta lakóházakból. Ha valaki fertőző bántalomban megbe­tegedett, annak mielőbbi és szigorú elkülö­nítését kívánja meg a közegészségügy; a beteg külön szobába helyeztessék , mely szoba bútorzata csak a legszükségesebbekből álljon, a mely szobába az ápolón kívül senki sem mehessen s ez is csak a legszükségesebb dolgok miatt érintkezzék többi emberekkel, az ápoló előrehaladottabb korú legyen. Ezen elkülönítés csoportos megbetege­dés esetén kiterjedhet nemcsak egyes lakó­szobákra és házakra , hanem városrészekre , városokra, sőt országokra is; e czélból lé­­tesittetik például cholera alkalmával a határ­zár a szárazon, míg a tenger felől veszteglő­intézetek állíttatnak fel, melyekben minden gyanús utas megvizsgáltatik s szigorú des­­infectionak vettetik alá. Az egyes betegek elkülönítése módosabb családoknál, kik több szobával is rendelkez­nek , bizonyos cautelák mellett csak kivi­hető , azonban nem úgy van az szegény családoknál, kiknek csak egy szobájuk van s ebben is túlzsúfolva laknak. Itt ha fer­tőző betegség üt ki s a beteget nem tudjuk elhelyeztetni valamelyik rokonnál vagy kö­nyörületes szomszédnál, vagy talán járvány­kórházba, veszedelembe sodortatik az egész család. Csak a most uralkodó kisebb scarlat járvány alatt is meggyőződhettünk ilyen calamitásokról. Alig két hete, hogy meg­fordultam a X. tized 234. sz. házban, mely csupán két szobából áll, e két szobában két családnál összesen 11 scarlatinában szenvedő gyermeket találtam, ezek közül kettő már szövődményes vesegyulladásban szenvedett, mely őket nagy valószinűséggel a sírba viszi, mig egynél szivbántalom lépett fel, mely miatt teljes életére nyomorék lett. Itt előbb a legidősebb gyermek betegedett meg s jóval később a többiek s igy e pél­dából igen jól látható, hogy mennyire szük­séges az elkülönítés s e czélból a szegény nép számára, ki nem tudja elkülöniteni ra­gályos betegeit, minden rendezettebb város kórházat épít fertőző betegek számára s ha már ilyennel rendelkezik, szigorúbban is végrehajthatja az elkülönítést, mert a gya­korló orvosoknak kötelességivé teszi, hogy minden fertőző bántalmat jelentsenek be a városi tiszti orvosi hivatalnak , ezen jelen­tésben ki kell téve lenni annak is, hogy a szükséges elkülönítés ki van-e véve; ha nincs, a tiszti orvosi hivatal közegei által a beteget a fertőző bántalmak kórházába szállíttatja. Később a nép nagy része be is látja az elkülönítés hasznát és szükségessé­gét és önkényt is jelentkezik felvételre. Ekként foganatosíttatik az elkülönítés Bu­dapesten s egyébb nagyobb városokban. Sajnos, hogy mi egy fertőző bántalmak kórháza hiányában ily rendszeres elkülöní­tést a közegészségügy érdekében nem foga­natosíthatunk. (Vége következik.) SZÍNHÁZ. Értesültünk Szabadhegyi Aladár színigazgatónak előleges színházi jelentésé­ből , hogy nálunk a­z. évi szini idényt szept. 26 án fogja megnyitni és az három hónapig fog tartani. Ez alkalommal 24 előadásra bérletet is nyit. Valamelyik múlt számunkban volt al­kalmunk társulatának névsorát olvasóink szíves tudomására hozni és e névsorból meg­győződhettünk , hogy nevezett színigazgató városunkat az idén a tavalyinál jóval jobb társulattal fogja felkeresni, primadonnája Gerőffyné, a vidék egyik legjobb énekes­nője , sőt bátran koc­káztathatnak azon állítást is, hogy­­ a legjobb,­­ mellette több igen kitűnő erővel ta­lálkozunk e névsorban, és igy, hogy a leg­élvezetesebb szini idények közé fogjuk az ideit számíthatni, méltán várhatjuk. Nem szükséges tehát városunk intelli­­genciáját hosszasan nógatnunk ez igyekvő szinigazgató és társulatának pártolására, annál kevésbbé sem, mert megszoktuk ta­­­­valyról tőle, hogy folyton igyekezett tár­sával közönségünket a legélvezetesebb újdon­ságokkal mulattatni és pedig mindenkor a bérlő közönség igényeinek teljes reflektá­lásával. Mikor tehát ő ezt a jövőre is ígéri, mi teljes joggal reméljük, hogy szavának is áll, így tehát jó szívvel kívánjuk, hogy a f. évi okt. 1. kezdődő bérlete jól, mondjuk kitűnően sikerüljön neki. Megragadjuk az alkalmat, hogy pár szóval u. n. színházunkról is megemlékezzünk. Valóban ha vesszük, bámulatos türe­lemről tesz közönségünk tanúságot, midőn az annyira elhanyagolt színházat, kényelme és szépérzékének hatalmas csorbításával mégis látogatja. Valljuk meg, hogy a kecskeméti szín­ház , melyért minden előadás után 10 mond tiz­ortot fizet az igazgató, az egész ország­ban a legdrágább és sajnos, egyúttal a leg­gyarlóbb, a legelhagyatottabb. Hosszú lajs­tromot írhatnánk mindazon hiányokról , melyekben ez árva színház leledzik, szembe állítva mindazon előnyöket, melyekkel az ország egyéb, ingyen, vagy előadásonként 4 avagy legeslegfölebb 6 írtért átengedett színházai dicsekedhetnek. De nem tesszük, csak pár hiányra mutatunk rá azon remény­ben , hogy a mélyen tisztelt tulajdonosnő az ő jól felfogott érdekében is azok javítá­sához hozzá fog járulni. Kezdjük egy külső hiánynyal, mely­­ sajnos, nemcsak szép, de egyúttal illemér­zékét is mélyen sérti úgy a színházlátogató, mint a felvonásközökben a színház mellett elmenő járókelőknek. Pedig hát ez termé­szetes. Nem lévén olyan tisztességes hely , hova a közönség menekülhetne, kénytelen úgy segítni magán, a mint bír. Pedig csak a férfi közönségről szólhattunk. E körül­ménybe a rendőrség is beleszólhatna. Ha belépünk a színházba, a­nélkül, hogy a nézőtér primitív berendezését kritizálni akarnók, csak felemlítjük, hogy az ülőhelyek végképen elkoptak, úgy hogy végig ülni az előadást bizony tortúra még a férfiakra nézve is, kik pedig fel-felállhatnak felvo­násközökben, de szegény hölgyek! Ülőhe­lyekről lévén szó, térjünk át az állókra. Régebben úgy akartak segítni azon a mi­zérián , hogy a földszinti állóhelyek publi­kuma a zártszékek mellett előre ne tolakod­jék a zártszékközönség nyakára és tőle a ki-bejárást el ne zárva , hogy végig számozva lettek az állóhelyek. Ámde e rendszabály keresztülvihető nem volt. Pedig oly egyszerűen lehetne segitni e bajon is kevés áldozattal. A hátsó háros­ zártszéksort egyszerűen ki lehetne dobatni úgy sem jár oda senki, azt a sor csodabo­garat, melynek neve támlásszék , és melyet úgy sem használ senki, legelőre lehetne tenni, akár még egy sorral megtoldani,­­­­­legalább úgy használná is azokat a közön­ség. És igy lenne hátul tágas állóhely. Nem szólunk arról a gyarló alkotmány­ról , a karzatról , sem az ú. n. páholyokról, nem arról a nézetünkről , hogy tűzrendőri szempontból a zenekar mellett két oldalt egy­­egy ajtót kellene vágatni , természetesen nem olyan meredek lépcsővel, mint a minő azon egyetlen oldalajtóé, mely lépcsőn különben a havat senki sem háborgatja, milyen mere­dek lépcsőn tűzveszély idején mindenki halom­ra dőlne,­­ csak felemlítjük a fűtés mizériá­ját. A város egy-egy szini idényre 12 öt fát szokott engedélyezni, ámde e famennyiséget az illető hivatal az egész télre oszt fel és igy, ha nincs is egész télen szini idény, még­sem utalványoz ki nagyobb részletekben, így tehát a színházban a közönség fázik, mert e kevés fűtőanyag, melyet különben a színigazgatók mindig pótolnak kőszénnel, a rosz elhelyezésű és régi divatú rosz fűtésű kályhákban vajmi kevés. Jó volna hátul is két kályha, vagy legalább a már meglevőket kellene vasbádog-köpenynyel ellátni, hogy így a csupán kisugárzó hő, mely miatt közelben majd tüzet fog a dezkázat, néhány lépésre pedig didereg a közönség és a páholyokban lábzsákokat tart, a levegő körforgása miatt egyenletesebben melegíthetné fel a színházat. Pedig lám ez sem kerülne sokba. Végére hagytuk a műigényt, melynek teljesítését leginkább óhajtanák, értvén a gyarlóság netovábbjáig sülyedt díszleteket. Szintúgy sajnáljuk, ha a még tűrhető elő­függönyt fölhúzzák és szemeinket az unalo­mig megszokott csarnok vagy erdődiszlet sértésének kell kitennünk. Ugyancsak jó legyen az előadás, hogy e Shakespeare ko­rára emlékeztető díszleteket meg se lássuk. Nincs Magyarországon díszlet tekintetében annyira elmaradt színház mint a mienk. Ott hever meglehetős mennyiségű vászon, csak ügyes festő kellene. Ilyet 40—50 frt havi díj mellett lehet kapni a színházi ügynök­ség útján és mint a színigazgató előttünk nyilatkozott, ő készséggel hajlandó volna a költségek fele részét magára vállalni. Egy hó alatt az összes díszleteket újra lehetne festetni és a meglevő vászon s még többnek felhasználásával színházunkat távol a jó atya — azt sem tudta mihez fogjon a három apró gyermekkel. Egyik napon egy féllábú katonaviselt ember állított be Sallayné asszonyomhoz. Hátán kintornát czipelt. — Nem-e ön Sallayné? — kérdi a féllábú az asszonyt, ki épen gyemekeit látta el szerény ebéddel. — De igen — mondá Sallayné. — Hála Isten , hogy mégis megtaláltam! E kintornának házában nem szabad megszó­­lamlania! Ura, a Pista, az én kenyeres pajtásom lelkemre kötötte, hogy feleségét s gyermekeit megkeressem, hogy maguknak megmondjam — Pista aligha látja meg még egyszer övéit. Ott — Dobojban — fe­küdt , keresztüllőtt mellel — az ispotályban. Irántatok való szeretete erősen nagy lehe­tett , mert a halálos megsebesülés daczára is — még 8 napig élt. Mellette feküdtem. Nekem lábamat vitte el a golyó — de itt vagyok. Szegény Pista pajtásom ott fekszik a hant alatt. Utolsó szavai ezek voltak: „Tiszteld feleségemet — gyermekeimet , mondd meg nekik, hogy Isten trónusa előtt — hol nemsokára meg kell jelennem, nem fogok megszűnni érettük imádkozni. Isten viselje gondját feleségem­nek , gyermekeimnek !“ — így — így beszélt végső órájában az én jó Pista pajtásom — aztán kilehelte lelkét. Hazájáért és kirá­lyáért halt meg — Isten nyugtassa! — Mit beszél ? az én uram, az én Pistám meghalt? Jaj nekem , jaj gyermekeimnek — kiáltá Sallayné és ájultan rogyott össze. De ájulása nem tartott sokáig. Gyer­mekei iránti szeretete sokkal nagyobb volt, hogysem a halál oly gyorsan diadalmaskod­hatott volna fölötte. A kis családnak kis házikója, nehány hold rész földje volt. A földet megművelte a házigazda mig be nem rukkoltatták — úgy a mint épen lehetett. Hanem most bizony parlagon hever minden — hisz a becsület­mezején maradt a gazda. Mit tegyen a jó anya most? A gyermekeknek enni kell. Ki szerezzen nekik kenyeret, ha nem az anyai szeretet? A jó anya beszegődött egy úri házhoz szolgálónak. Itt azonban nem tűrték a gyer­mekeket. Az anya meg gyermekei nélkül nem lehetet el! . . . Mikor a jó Sallayné látta , hogy gyer­mekei iránti nagy szeretetét ki sem akarja megérteni — kétségbeesett. . . De nem lett öngyilkossá. Nem. Annyit adott édes gyermekeinek enni — a­mennyit épen adhatott. Keservesen szerezte be a mindennapit — mint mosóné. Hanem aztán két év múlva az éjjel-nappali nehéz mun­kának­­ áldozata is jön. Mikor halálos ágyán feküdt így szólt: „Mi könnyen mennék, tudnám csak, hogy szegény gyermekeimnek valaki gondját viseli!“ Ezek valának utolsó szavai, aztán mindennek vége volt. Az ő, meg a kedves urának gyermekei nem vesztek el. Találkoztak jó emberek , kik a gyermekek neveléséről gondoskodnak. Egyszerű kis történet ügy-e ? S nekem mégis jobban tetszik ám — mint a legkedély­­izgatóbb regény. — Miért ? Mert a kis történet igaz! Ogonovsky Ferencz. KECSKEMÉTI LAPOK 37. sz.

Next