Kecskeméti Lapok, 1887. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1887-10-09 / 41. szám
HUSZADIK ÉVFOLYAM, 41. szám. KECSKEMÉTI LAPOK ELŐFIZETÉSI DÍJ : Egész évre 5 frt — kr. | Negyedévre 1 frt 50 kr. Félévre. . 2 „ 50 „ | Egy szám ára 12 kr. Előfizetni az év folytán minden hónap elején lehet. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP SZERKESZTŐ LAKIK: III. TIZED, KÖNYÖK-UTCZA, 121 SZ KIADÓHIVATAL, BUDAI-UTCZA, 186. SZ. HIRDETÉSI DUJ 4 hasábos petit sor 5 kr., többszöri vagy terjedelmes hirdetéseknél árleengedés adatik. Bélyegdij minden beigtatásért 30 kr. A „Rudolf laktanya“ felavatási ünnepélye. A „Rudolf laktanya“, ez impozáns mű, melyet a város áldozatkészsége a katonaságnak emelt, múlt szombaton, azaz: f. hó 1-én lett ünnepélyesen felavatva és rendeltetési czéljának átadva. A város ünnepet ült; a becsületes, önzetlen, kitartó munkának ünnepe volt ez, oly alkotásnak ünnepe, mely városunkban történelmi fontosságú eseményt képez, de egyszersmind maradandó, hálás emléket biztosít mindazoknak, kik e művet kezdeményezték és kivitelének nehézségeitől nem riadva vissza, azt folytatták és szerencsésen be is fejezték. Méltó örömmel és büszkeséggel tekinthet azért a város e laktanyára, mely mindig diszére fog válni, és méltó a város jó hírnevéhez. A városi törvényhatóság mindent el is követett, semmi áldozatot sem kímért, hogy a katonaságnak más nagyobb városok példájára minél kényelmesebb otthont alkosson ez neki a legteljesebb mértékben sikerült is, mert a laktanyának úgy elhelyezése, mint egyes épületeinek kiállítása a laktanya átvétele körül közreműködött szakbizottságok egyhangú véleménye szerint mintaszerűnek találtatott. Adja Isten, hogy azon közgazdasági előnyök, melyeket a törvényhatóság e kaszárnya építése által a város közönségének részére biztosítani remélt, úgy a jelen, mint a jövő nemzedék szellemi és anyagi jóllétének felvirágoztatására szolgáljanak, és megfeleljenek azon áldozatoknak , melyeket a város e mű létesítése körül hozott, hogy így mindannyian hálával és tisztelettel emlékezhessünk meg mindazon férfiakról, kik ezen alkotást kezdeményezték és befejezték. A kaszárnya felavatása, átadása és a 7-ik cs. és kir. huszárezrednek városunkba való bevonulása a kellő ünnepélyességgel ment végbe. A város nagyja-apraja talpon volt; sűrű tömegek hullámzottak az utczákon; általános volt az érdeklődés; mindenki ki akarta venni részét a látványosságból. Az utczák, melyeken a katonaság bevonult, fel voltak lobogózva; a nagykörösi utcza végén díszes diadalkapu volt felállítva. Itt fogadta délelőtt 10 órakor a város közönsége nevében Hajagos Illés főkapitány az érkező huszárokat és kalauzolta őket az új laktanyába, hol a törvényhatóság, a meghívott vendégek és roppant számú nép várták az érkezőket. A katonaságnak arczvonalba való felállítása után Lestár Péter, kir. tanácsos a nála megszokott szónoki hévvel elmondott következő beszéddel adta át a laktanyát az ezredesnek : Méltóságos ezredes úr! Kecskemét városa nehezen várta ezt a napot, mert tudta, hogy e napon kedves vendégei érkeznek. A kedves vendégek megérkeztek ezredes úrban és az általa vezetett csapatban. E kedves vendégeknek igyekeztünk kényelmes lakot készíteni két évi szorgalmas munka által, mit elkészülve önöknek szerencsénk van átadni. E lakásnak mi, a városon kívül választottunk helyet, s most városunk odáig tart, hol e kaszárnya fekszik , mivel az annak kiegészítő része lett. Azokat a vendégeket, akiket most „Isten hozott“ fal fogadtunk, mától fogva úgy tekintjük, mint e város lakosait, nem mint vendégeket, hanem mint testvéreket. Mi őket ezentúl szeretettel, barátsággal és a legjobb indulattal fogjuk keblünkre ölelni, üdvözölni. Kívánjuk, hogy e lakás a katonaságnak kedves othona , békés lakása legyen, magukat közöttünk jól találják, kívánjuk, hogy a csász. kir. 7-ik huszárezredet Isten sokáig éltesse!“ A polgármesternek éljenzésekkel fogadott beszédje után Pokorny ezredes következőleg válaszolt: „Fogadja kir. tanácsos úr legőszintébb köszönetünket a szívélyes fogadtatásért, és legyen meggyőződve, hogy jó egyetértést fogunk tartani. Midőn e szép kaszárnyát átveszem, nem mulaszthatom el, hogy kir. tanácsos úrnak, mint a város első polgárának legszebb köszönetemet kifejezzem. Adja az ég , hogy ez épület a város javára és felvirágoztatására szolgájon. Éljen Kecskemét városa“. Az ezredes beszédjét a jelenlevők szűnni nem akaró éljenzésekkel fogadták. Ezután a katonaság imára vezényeltetett és ezzel az átadási ünnepély a laktanya-telepen véget ért. Délután 2 órakor a város a kaszinó termeiben 150 terítékű bankettet rendezett, melyre a helyben állomásozó közös és honvédezredek tisztikara, a közigazgatási és állami hivatalok, intézetek , vallásfelekezetek főnökei, a törvényhatóság, a laktanyaépítési vállalat, művezetőség és a helyi sajtó képviselői voltak hivatalosak , mint a város vendégei. A kaszinó termeiben oly fényes társaságot, mint ez alkalommal, már régóta nem láttunk. A díszes banketten számos szebbnél szebb beszéd és pohárköszöntő mondatott. Ezeknek sorát Bogyó Pál apátplébános nyitotta meg, ki poharát „a legelső magyar emberre, az alkotmányosan megkoronázott és dicsőségen uralkodó lovagias királyunkra ürítette. E felköszöntőjét a társaság állva hallgatta végig. Ezután a nála megszokott vervével és ékesszólással méltatta a törvényhatóság és ennek élén Gr. Szapáry főispán és Lestár polgármesternek a kaszárnya építése körül szerzett elévülhetlen érdemeit, melyeket városunk történetének évkönyvei a késő nemzedéknek is hirdetni fognak. Hangsúlyozta, hogy e kaszárnya a mellett, hogy a városnak égető szükségletét fedezi, ezt emeli, hiszíti, városunk jó hírnevét országszerte terjeszti. Beszédjét azon kívánsággal zárta be, hogy a mai napon ünnepélyesen felavatott laktanya városunk történetében egy új, dicső korszak kezdetét képezze. Az apát-plébánosnak lelkesedéssel elmondott beszédjét általános , szűnni nem akaró éljenzés követte. Pokorny ezredes megköszönte a szíves fogadtatást, azt mondván, hogy a huszárok , kik ma még miatt idegenek jöttek a városba, máris úgy fogadtatnak, mint régi jó barátok, ígéri, hogy ők mindannyian azon lesznek , hogy a kölcsönös jó barátságot fenntartsák. Poharát Kecskemét város jóllétére, boldogságára és ennek polgármesterére üríti. Lestár Péter polgármester hévvel elmondott, szellemes beszédjében abból az igazságból indul ki, hogy minden nagyszerű munkának megvan a maga nagyszerű következése is. De kaszárnya építését Kecskeméten mindig a nagyszerű dolgok közé fogja sorozni és mint ilyennek következményére rámutat a mai napra, midőn lelki világában új világ áll elő. Neki, ki már hosszú életet élt át, joga van a régi időkre hivatkozni; ez az új világ úgy tűnik fel előtte , hogy a múltakra nincsen oka irigy szemmel nézni. A régi világban, mikor egy városnál azt jelentették, hogy jön a katonaság , minden ember pakkolt és ma azt látja, hogy e magyar huszárok megérkezésének minden ember örül. És ezen öröm onnan ered, mert a mai világban a katona tud katona lenni a nélkül, hogy megszűnt volna polgár lenni. Ma itt mindenki egyesül a király és a haza iránti hűségben és szeretetben. Ez ünnepélyt a város azért rendezte , hogy bebizonyítsa, hogy az új kedves vendégeknek nem csupán lakást, hanem többet is, t. i. nyilt, őszinte, magyar szivet akar adni, mert azt óhajtja, hogy itt barátok, testvérek legyenek. Reméli, hogy ők is hasonlóval fogják ezt nekünk viszonozni. Kívánja, hogy ezen 7-ik huszárezredet az Isten sokáig tartsa meg és jól találja magát körünkben és legyenek társadalmi életünk felelevenítői. A polgármesternek beszédjét követő harsány éljének megszűnte után Wojnárovits Sándor, honvéd huszárezredes poharát emelte a közös hadsereg és a honvédség közti összetartásra, hangsúlyozván, hogy az egyesülésben rejlik az erő. Belkovics alezredes a Mollináry-ezred tisztikara nevében igen talpraesett beszédben emlékezett meg a lovasokról, ezeknek dalairól , azt mondván, hogy a lovasok valamint rohamban szerzik meg a menyasszonyt, úgy nálunk is oly rohamosan kvártélyozták be magukat a polgárság szivébe. Poharát Kecskemét városára üríti, Horváth Döme kir. táblai tanácselnök Gr. Szapáry főispánra és Gr. Pejacsevich hadtestparancsnokra üríti poharát. Vámos Béla beszédjében azon igazságból indult ki, hogy az egyes intézmények a férfiakban élnek és igy a mennyit érnek a férfiak, annyit az intézmények. A közös hadsereg és a honvédség közti tartós barátságért ürítve poharát, kívánja, hogy a szeretet e két testület között tartós és elévülhetetlen maradjon. Lipthay Pál beszédjében az elismerés és a hálaérzetnek adott kifejezést azon vezérférfiak bölcs belátása iránt, kik ezen épület létrehozásánál főtényezőként szerepeltek. Ezen vezérférfiak között az első helyet foglalja el Lestár Péter polgármester, kinek szerénysége még nagyobb fényben ragyogtatja a város anyagi és szellemi felvirágoztatása körül szerzett érdemeit. Kívánja, hogy őt a magyarok Istene sokáig éltesse. Lipthay beszédjét oly frenitikus éljenzésekkel fogadták , hogy azt alig volt képes befejezni. Beszéltek még: Wojnárovits ezredes, ki a főispánt éltette; Mariancsik KECSKEMÉTI LAPOK TÁRCZÁJA Mariczi. (Egy eltapodott czipő-sarok babonás históriája.) I. Még javában farsangoltunk, midőn egy szép februári holdvilágos est alkalmával Gyuszi collegámmal sétáltunk a szabadban, gyönyörködve egyrészt a derült kék ég milliárd csillagain, másrészt pedig méláztunk a fényes est űrében messze elhangzó zene melódiáján , mely egy tőlünk közel eső tánczvigalom terméből hatotta át a csendes éjt. . . Szép volt ez est annyira, hogy soha sem felejthetem az akkor átélt kedves órák miatt. Közöttünk minden úgy nézett ki , mintha együtt vigadna a pompásan világitott terem mulatóival; a hárs sor, melyen sétánkat fel s alá tettük, a hold fehér fényétől — a ráfagyott zúzmara következtében — be volt ezüstözve és nem nagy phantásra kellett hozzá, hogy a természettől oly gyönyörűvé tett éj alkalmával — mi szinezüstnek véljük! — és azt mondtuk, hogy talán azért vette fel e pompás köntösét, mert ő is bálba készül!? Oldalt, nem messze a hárs sortól emelkedett a pompás palota, mely egy nagy úr fényes nyaralója volt, fedele a rajt’ tapadt hóleplek következtében oly szép képet tárt elénk, mely az előbbi látványnál nem kevésbé tette élvezetessé kedélyes sétánkat. A házs sor egyik kitérőjénél megálltunk és élveztük a nyaralóhoz vezető fényesen megvilágított mellékút szépségét; innen a nyaraló bejáratáig lehetett látni, ahol ismét a fény szemet kápráztató módon tündöklött felénk és egész idillivé varázsolta előttünk a szép estét! Mi ama meggyőződésben , — hogy minden, a mi csak köröttünk pompázik , mulat — folytattuk sétánkat tovább. Én, — mind e pazar fénytől, mind pedig az est csodaszépségétől teljesen elragadtatva és átszellemülve azon hatástól, melyet a felénk hangzó zene halk melódiája bennem előidézett, fűztem gondolataimat a múltban átélt szép emlékeim körül , és boldogítva ama tudattól, hogy collegámban mily szerető barátot találtam, — nagyon jól érzem magamat!......... A regényes est nagyon alkalmasnak kínálkozott, hogy Gyuszi collegám felszóllítására elmondjam a múlthoz kedvesen fűző emlékeimet. Midőn azt bevégzem , ő, mint önzetlen jó barát saját élményeit szintén a leghűbb és őszinte vonásokban tárta fel előttem és azt eme következő s előttem emlékezetessé lett vallomásával fejezte be : II. Most három éve annak, hogy egy kedélyes bálban voltam! A minket környező természet épen oly rózsás kedvében volt, mint ma, midőn bennünket annyira elfogulttá tud tenni; úgy tűnik fel előttem ama kedves és pompázó fényében, mintha második kiadása volna a mainak. Közöttem, amit csak láttam, az mind vigadni készült! Nem képzelheted barátom, mint úsztam az örömben és keblem mint dagadt a leirhatatlan boldogságtól , — midőn láttam mindezeket! ? Hogyne örültem volna én akkor, midőn éltemnek úgyszólván a legboldogabb és legünnepélyesebb perczét vártam bekövetkezni? Hogyne tűnt volna fel nekem az akkori gyönyörű est oly fényesnek ünneplő köntösében ? Hisz oly éj volt az, melyet soha el nem felejthetek! Olyan volt az, melynek emléke, — eltekintve ama már önmagában is hatásos körülménytől, hogy első elitédálám volt a velem megtörtént eset miatt, bennem élni fog örökké! Elgondolhatod, mily nyugtalan lehet az örömtől felzaklatott ifjúi kebel akkor, midőn egy reá nézve egészen új valami áll bekövetkezendőleg; midőn egy új kör nyílik meg számára, mely fejlődött koránál fogva őt kebelébe veszi fel! Mennyire dagad akkor az ifjúi vágy , tudni e fontos fellépésnek sikeres jövőjét! Mily érzelmek szálják meg akkor, a reményekben még ifjan virágzó kedélyt! Így voltam én is a bál napján! . . Lázas izgatottság között vártam az estét, mely végre is, oly fényes ruhában állított be , mint a mai .... Bevárva a szokásos 9 órát, felültem kocsira és néhány percz múlva már K............ vigadó impozáns termeiben sétáltam fel s alá............ A táncz rövid idő múlva megkezdődött! Én miután a legfőbb dolgon, a bemutatásokon átestem, — kezdem otthonosan érezni magamat és kiváló jó kedvvel mulattam ! A szünóra első felében egy kedélyes társaság körében vacsoráltam , később pedig a falon egy félreeső helyére vonultam s kezdtem morfondírozni, hogy nem történt-e velem valami különös, úgy megjelenésem, mint a bemutatások alkalmával, vagy később táncz közben? Mindezt azért tettem, mert az ember ilyenszerű első megjelenéséhez mindenféle babonát szoktak kötni, szóval a legcsekélyebb dolgokra „tartanak“! S ha a véletlen valamit hoz, akkor ebből igyekeznek mindenfélét kimagyarázni, igy ha rálép az első tánczosnénk lábunkra, vagy legyezőjét elejti stb . . . következtetnek szerelmi dolgokra és más efélékre! Daczára figyelemmel történt visszaemlékezésemnek , semmi különös nem adta elő magát, különben is figyelmen kivül hagytam volna és semmi jelentőséget nem tulajdonítottam volna ilyesminek, mert én eddig nem adtam a babonára semmit!! Szünóra után egy heves tour következett! E keringőben már harmadik táncosnőm is kifáradtan kérte, hogy helyére vezessem. Édes magam is iparkodtam egy pamlagot okkupálni, hogy fáradt erőmet néhány perczig restauráljam! Amint épen egy üres pamlag felé tartok s már-már leakarok ülni, oly óriási ütés éri ballábam egyik ujját — a legkényesebb helyen! — hogy bizton elesem, ha nem sietek helyet foglalni. Az ütéstől eredő fájdalom első és következő pillanatai — ama helyen! — az embert teljesen extasisba szokta hozni; és csak ezután érzi az ember a tulajdonképeni fájdalmat! Ily érzékeny phasison kellett 1887. OKTOBER 9.