Kecskeméti Lapok, 1888. július-december (21. évfolyam, 27-53. szám)
1888-09-16 / 38. szám
XXI. ÉVFOLYAM. 38. Szám. 1888. SZEPTEMBER 16. KECSKEMÉTI LAPOK ELŐFIZETÉSI DUI ^ ^ HIRDETÉSI DÍJ„ POLITIKAI ES TÁRSADALMI HETILAP Félévre. . 2„50„ Egy szám ára 12 kr. delmee hirdetéseknél árleencedés adatik — MEGJELENIK MINDEN VASARNAP * lengedés adatik. Előfizetni az év folytán minden hónap elején lehet. SZERKESZTŐ LAKIK : III. TIZED, BUDAH UTCZA, 189. SZ. KIADÓ-HIVATAL, BUDAI-UTCZA, 186. SZ. Bélyegdij minden beigtatásért 30 kr. Sedan-ünnep Magyarországon. Kecskemét, szept. 12 én. Ezt is meg kellett érnünk. Ille Deus nobis haecotia fecit, már t. i. a németországi Schulverein a brassói szászok közvetitésével. Bizony nyomorúságos egy állapot! A brassói szász egyesületek , nevezetesen : a lövészegylet, az iparegylet, a tomnaegylet, az erdélyi Kárpátegylet, a brassói Kárpátegylet menedékházában , f. hó 2-án Sedan-ünnepet tartottak. Szép jele az időknek, hogy hazánkban ilyesmi megtörténhetik! Itt Sedanünnepet ülnek, Lajthán túl pedig Németország javára tüntet minden kedvező alkalommal a bécsi egyetemi ifjúság. Hogy azonban mit tesz vagy mit nem tesz a bécsi egyetemi ifjúság, ahhoz nekünk semmi közünk, tőlünk akár fejükre állhatnak az illető urak, ha úgy tetszik, csak a brassóiak viselkedését illetőleg kívánunk néhány szót elmondani. Mióta állunk mi Francziaországgal annyira ellenséges lábon, hogy országunkban oly sértő és kihívó tüntetést rendezhetnek ellene, milyen a Brassóban tartott Sedan-ünnep volt? Vagy illő volna-e például ama barátságos viszonyok között, melyekben jelenleg Németországgal élünk, a francziákat Elszász Lotharingia visszafoglalására tüzelni, esetleg Austerlitz- vagy Jenaünnepélyt rendezni? Azt hiszszük, hogy nem. Hanem egyszerűen mellőzve a dolog eme külső oldalát, mi szükségünk van nekünk arra, hogy tekintettel erre vagy arra a barátságra , mi készakarva ellenségeket csináljunk magunknak ? A brassói ünnepély egészen olyan természetű volt, hogy ellenségek támadjanak nyomában , s ha az ilyesmi még ismétlődik , el lehettünk rá készülve, hogy rövid időn a magyar utazóra is csak oly gyanakvó szemmel fognak tekinteni a francziák, mint a németekre. És méltán. Mi okunk is van nekünk ellenük agyarkodni? "Azért talán, mivel annyi készséggel járultak pénzükkel Szeged felsegélésére ? Azért, mivel eddig teljes rokonszenvüket, nagyrabecsülésüket bírtuk. Szászok követték el a sértést, hanem végre is magyar földön Szent István koronájának országában követték el, s azért méltán rovásunkra számítható fel. Már magában véve ez is megbocsáthatatlan hiba, még nagyobb hiba, sőt vétek, valódi bűn a tény ama másik természete, mely szerint a szász urak ott külön államot képeznek az államban és kedvek szerint sáfárkodnak. Az ország zászlaját semmibe se veszik, legfölebb megtűrik pár perczre, hogy aztán annál nagyobb szemtelenséggel, kárörömmel távolíthassák el, büntetlenül, mintha a Bach-korszak fénykorában élnénk. S ily jelenségekkel találkozunk országszerte , anélkül, hogy orvoslást találhatnánk , hogy komolyabb elégtételt nyerhetnénk és a bűnösök méltán lakolnának: a vesztes fél mindig és mindenben mi vagyunk. S az leszünk valameddig csak megengedjük , hogy a szászok a „Kölnische Zig“, a Schulverein útján Németországhoz menjenek panaszkodni; az oláh újságok az oláh népet lázítsák; a szerb újságok hasonló szörnyűségre vetemedjenek. Mennyi rútsága az emberi természetnek , mily kirivó ténye a legczudarabb hálátlanságnak. Mindig és mindenhol az ókorban szintúgy mint az újban a hazaárulást apagyilkosságnak nézték. Már pedig van e rútabb bűn annál, mint midőn valaki saját szülőföldje ellen áskálódik s annak rosszat kíván? Megegyeztethető-e ez a természeti törvényekkel? Hogyan? Aki saját anyja ellen támad , lehet-e az olyanban igazi emberség? Vagy egyszerűen, lehet-e a becsületesség legegyszerűbb fogalmáról szó ott, ahol annak legtermészetesebb istápját a hazaszeretetet lábbal tiporják ? Vájjon azok, kik vakandok-utakonjárnak, alattomban és minden tiltott eszközzel hazájok megsemmisítésére törnek , becsületes emberek-e? Nézzétek őket, mily sötét arccal jelennek meg ; miként iparkodnak palástolni érzeményeiket; miként somolyognak, és ha egyszer hátat fordítottak, mily vadsággal fenyegetőznek. Panaszkodnak fűnek-fának, hogy el vannak nyomva, s mialatt ezt hangoztatják, a magyar államot szabadon, féktelenül szidják, ledorongolják, s gúny tárgyává szeretnék tenni. Hanem ez utóbbival mindig gyalázatos kudarcot vallanak. Tények beszélnek erre nézve. Mert mi képezi alapját ez örökös ellenállásnak, e lázadásnak és árulói árulkodásnak , különösen a szászoknál ? A tehetetlenség dühe; a megtévedt értelem ; az immár rögeszmévé lett balhiedelem , mely szerint ők mint németek legmagasabb szellemi képesség birtokosai , mintegy letéteményesei a kultúrának , a mindenkit lenéző s a felebaráti szeretetet lábbal tapadó gőg. De hát miben nyilatkozik az a sokszor hangoztatott s a németországi lapok által is mindig hangsúlyozott magasabb értelem ? Az áskálódásban, a vakandok-utakon való járásban , az önbutitásban, az anyagi és erkölcsi hanyatlásban. Ki tiltja nekik, hogy szellemi téren, valamely nemes versenyben, a művészet és irodalom fölkent pályáján versenyre keljenek magyarjainkkal? Mikor hallottuk még, hogy ez vagy ama szász hazánkfia Németországban is dicsérettel említett nevet vívott ki magának akár a költészetben, akár a komolyabb tudományosságban ? Mikor nyert közülök valaki pályadíjat Münchenben, Düsseldorfban, vagy részesült csak dicséretes felemlítésben a párisi Salonban számtalan magyar művész módjára? Senki! Senki! Senki! Nos tehát, ha erre nem képesek, aminthogy ez már többszörösen bebi KECSKEMÉTI LAPOK TÁRCZÁJA Amerikai mulatság. — Irta: Perényi Lajos. — — Ha igy folytatjuk, uram, — szólt sir Jenki, a hajmeresztő mutatványok igazgatója a vele szemben ülő terjedelmes társához, Brithaimhez:— tönkre jutunk, elpusztulunk , s mind toprongyos koldusok a jószivű emberek kegyelmére szorulunk és a rendőrök könyörületének leszünk áldozatai! Gyorsan lehet meggazdagodni, de még gyorsabban elrongyosodni! Dolgozni nem tudunk , igy hát koldusbot és a tolonczház vár reánk , ha tétlenül lopjuk a drága időt! Szinte felugrott kényelmes ültéből s türelmetlenül járt kelt a fényesen bútorozott szobában és szivarjából egyre-másra eregette a sűrű füstöt. — Hja, ki tehet arról, ha a közönség oly túlkövetelő, oly telhetetlen , mindig csak újat, váratlant, idegrázót, hajmeresztőt akar látni. Hiszen mindenből kifogy az ember! A toronymászás — — Ugyan hagyjon fel vele, hiszen ez unalmasabb valami a kutyakomédiánál. — 500 méterről a tengerbe ugrani egy léghajóból —. — Már lejárta magát. A leányok is megteszik nem 1000 dollárért, hanem egy férjért is, sőt még rá is fizetnek szívesen. — Csukott ernyővel kiugrani a léghajóból a szárazföld felett — — Csak húsz előadásig bírtuk vinni. És mit jövedelmezett? Rongyos 12 ezret! Mi ez manapság!? — Negyven—ötven napig koplalni — — Nevetséges egy dolog, ózsdiság. Minden dijnok megteszi ingyen is. Fizetni se kell érte. — A közönség szeme láttára öngyilkossá lenni — — Ajh! bábszínházba való; a közönség maga is megteszi. — Két robogó vonat összeütközését bemutatni — — Mindennapi dolog Csikagó és Szt.Louis közötti vonalon és nem is kerül 60—70 ezernyi kiadásba, mint nekünk. És mit hozott egy ilyen mutatvány? 8 — 10 ezer dollár jövedelmet! Mi ez! — Oroszlányokkal élethalál harczot vívni egy ketreczben — — Vásári komédia. Falusiaknak való. Minden péklegény kész vállalkozni rá! Újat! valami rendkívülit kell vasárnapra bemutatnunk , olyasmit, amit eddig még híréből se hallott a közönség. Kerüljön bár 20—30 ezer dollárba egy mutatvány ! de csak erről, mindig erről beszéljen minden újság és minden ember. A nép pedig búcsújárásként járjon ide messze vidékekről. A pénztáraknál oly ostrom legyen, mint ama mutatványunknál , mikor az a két khinai élethalál harczot vívott nyilvános párbajban. Ah, ez egy fölséges nap volt! Még meg sem kezdődött az előadás, máris 4 embert nyomtak agyon. Gyönyör volt azt a tolakodást nézni. Ilyen páratlan, pompás érdeklődés kell nekünk , ez aztán kecsegtető. — És végre hová jutottunk ezzel is? — szakító félbe Brithaim. — Most már ingyen se kellene! Borzasztó szeszélyes és követelő a közönség! No de ezen ne keseregjünk. Egy kis leleményesség kiránt bennünket minden bajból. Vasárnapig még négy napunk van! De holnap estig okvetlen ki kell a város falaira ragasztatnunk valami rendkívüli, meglepő dolgot! Ha én nem tudnék valami kitűnő ötletre akadni, úgy önhöz küldöm korán reggel a nyomdász-inast a műsorért. Isten önnel barátom. Azt hiszem , az ágyban akad valami jó gondolatom. — A viszontlátásra! Kezet szorítottak és elváltak. Tíz óra lehetett este, mikor Brithaim gondolatokba merülve hazafelé ballagott. Amint jobbra a 28-ik utcrába akart befordulni , majd elütötte egy ló. — Na! Na ! Héj!! dugó van a füliben ! ? Mi? Majd kiorditom a torkomat, oszt’ még se hallja! —kiáltozott feléje a kocsis. — Jó! jó! csak nem kívánja, hogy még a kocsija alá is feküdjem? Örüljön, hogy még jókor félreugrottam. — Ott van ii, még én örüljek ? Jól adja a vaksi! És tovább hajtott széles kocsijával, melyen egy jó hosszú zongora nyújtózkodott végig. . — Úgy látszik, valami házi mulatságba siet azzal a vén tragacscsal: szegény tánczosok! Bizony nem kellemes mulatság lett volna, ha ama rozzant zongora alá kerültem volna.... Mintha csak kisértetképen jelent volna meg előtte minduntalan az a vén, világos sárga színű zongora. — Hogy az ördög vigye el a vén tragacsot ! sokkal fontosabb dolgom van most, semhogy vele törődjem. Már látom szabadulni se tudok tőle. Kell vele valamit tennem ! Mindig előttem van!.......... Még mikor lefeküdt, akkor is csak az a hosszú, sárga zongora bosszantotta. Alig pihent egy negyedóráig s folyton valami rendkívüli mutatványon törte a fejét, midőn egyszerre csak , mint az őrült, kiugrott az ágyából. Hirtelen meggyujtotta a gyertyát, majd sebesen magára kapkodta ruháit és gyors léptekkel a nyomdába sietett. Féltizenkettő volt. — Kérek csak egy kis papirost, szólt a faktorhoz, így ni! Köszönöm. Leült és gyorsan irt. Mikor befejezte, a következő szavakkal adta át a főszedőnek : — Azonnal szedjék ki, kérem, jó nagy betűkkel, a papiros kék és piros sávos legyen a la Thegethof. 80 ezer példányt csináljanak belőle! Gondoskodjanak róla , hogy még a hajnalban kiragasszanak egy jó csomót ! No jó éjt! Sugárzó arccal sietett haza aludni. Másnap reggel Jenki, amint felkelt és az ablakon kitekintett, hogy megnézze , milyen időjárás van, a szembe levő ház előtt nagy csoportosulást pillantott meg. Megbizonyított tény, úgy húzzák meg magukat , hallgassanak s örvendjenek a létnek. Ne rontsák a levegőt. A tanév megnyitása a helybeli jogakadémián. A jogakadémián a tanév ünnepélyes megnyitása múlt vasárnap, azaz f. hó 9-én ment végbe. A megnyitó ünnepélyen a városi hatóság, az akadémiai fentartó testületek , a helyi tanintézetek képviselői és nagyszámú distingvált közönség vettek részt. Ez alkalommal az ünnepély iránt való érdeklődést fokozta az a körülmény, hogy dr. Szigethy Lehel jogtanár, köz- és váltóügyvéd tartotta székfoglaló értekezését. Legelőször is meleg szavakban köszönetet mondott tanárrá megválasztatásáért a város törvényhatóságának, ígérve, hogy a benne helyezett bizalomnak teljes odaadással megfelelni úgy a saját, mint a jogakadémia érdekében kötelességének fogja tartani. Közgazdasági , de főleg pénzügyi szempontból érdekes, nagy gonddal, szorgalommal készített és a jelen volt hallgatóság részéről osztatlan tetszésben részesült székfoglaló értekezését röviden a következőkben ismertetjük : Eszélyes dolog-e az államoknak azon vállalatokat fen- és megtartani, melyeket saját gazdasági tevékenységgel űznek, tekintettel Magyarországra. Látjuk, hogy az állam a szükségleteknek megfelelő fedezeti forrását feltalálja, igénybe veszi az állam lakosait, most adók , majd illetékek fizettetésével, majd az egyedárúság tárgyait hozza forgalomba, sőt még saját hitelét felhasználva szerez fedezetet. Vannak államok, hol e szükségletek fedezésére az állami saját gazdasági tevékenység által elért eredmény gyümölcse is felhasználtatik. Az ily vállalatok , intézmények körébe sorozhatjuk 1) a vas- és vízi utakat, 2) bányászatot, 3) keresk. és iparvállalatokat, 4) a kisebb jelentőségűek között levő hidak, épületek , nyomdák stb., 5) készpénztőkék , 6) úgyszólván a legjelentékenyebbek az állami jószágok és erdők. Azonban nem minden állami háztartás van és lehet oly helyzetben , hogy ezen saját gazdasági tevékenységgel űzött vállalatok és javakból polgári nyereséget is szerezhessen, van eset, hogy az majd deficittel, majd néha látszatólagos nyereséggel űzetik.