Kecskeméti Lapok, 1890. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1890-01-12 / 2. szám
XXIII. ÉVFOLYAM. Pénztárkezelési mizéria. Adtál uram előt, de nincs benne köszönet! Ez a jelszó, igy sóhajtoznak a városi tisztviselők s mindazon alkalmazottak, kik a városi pénztárból húzzák fizetésüket. És van indoka a sóhajtozásnak, s nem lehet csodálkozni a főpénztári kezelés gyámoltalansága ellen intézett éles kifakadásokon. Már-már azon hiedelemben voltunk , hogy a törvényhatóság atyáskodó jókedvében hozott ama határozat, hogy a városi tisztviselők is előleges havi részletekben kapják meg fizetésüket, csak sovány elv marad, s ezen kedvezmény a vonagló önkormányzat által a tisztikar száján végig húzott mézesmadzag lesz. Tartottunk tőle, hogy a városi tisztikarra talán ismét ráborulni kezd azon siralmas és gyötrelmektől kínos idők éjjele, amikor a tisztviselő élete gyámoltalanabb volt a napszámosénál, mert fáradtsággal kiérdemelt fizetéséhez nem juthatott a városi háztartás rendezetlensége miatt. Azt hittük, hogy az ily természetű válság körforgást végez, s időnkint meg-meglátogat, s talán épen most érkezett meg, hogy a tisztikart rémitgesse, és az uzsorásoknak s másoknak.......... aratást csináljon. Azonban jól esik hinnünk, hogy csalódtunk, s mily örvendetes ezen csalódás nemcsak nekünk, a kik a tisztikar érdekeit szivünkön viseljük — hanem különösen a városi tisztikarnak és a városi pénztárból fizetett alkalmazottaknak. Hála istennek a városi pénztár nem üres, hordogatnak abba naponkint a jó emberek, (a fizetőket néha még haza is küldik) a háztartás rendezve van. Bittónk pedig nincs, a havi előleges részletekben kiszolgáltatandó fizetést tehát van miből kiadni. Ugyan mi bajuk lehet hát azoknak a telhetetlen tisztviselőknek?! Az a legnagyobb baj, hogy van miből fizetni és mégsem fizetnek, mert a kezelési mizéria nem engedi. A nagyobb tisztviselők , az úgynevezett kolumnárisok, mert ők ráparancsolhatnak a pénztárnokra, hogy fizessen, s ez mint hűséges muzulmán engedelmeskedik. Ellenben a kisebb tisztviselőknél (a jég is ott szakad, ahol legvékonyabb) megfordítva áll a dolog; ezekkel szemben már a pénztárnok az úr, és amazok a muzulmánok. Érzi is hatalmát, mert a kisebb tisztviselőre — ki fáradtsággal szerzett illetményének kifizetéséért könyörög , ráparancsol, hogy 10-ikéig, 20-ikáig, egy hétig, két hétig még nem fizet, addig pedig ne alkalmatlankodjék neki senki sem. És ezen önkény ellen nincs jogorvoslat. Nem vagyunk elfogultak, s elismerjük , hogy az év utolsó és első napjain a pénztáraknak halmozott teendőik szoktak lenni, azt is tudjuk, hogy a nyugdíjalap külön kezeltetvén, azon pénztári művelet, hogy minden egyes fizetési részlet kiadása alkalmával a fizetés összege a háztartási alap terhére kiadásul és a fizetésből levont nyugdíjjárulék ugyanakkor a nyugdíjalap javára bevételül a pénztári könyvekbe egyénenként bejegyzendő lévén, a pénztári hivatalra kétszeres munkát ró. De ha tekintetbe vesszük, hogy a pénztári hivatalnál a hónapok közepén és az év némely részeiben vajmi csekély dolog van, a pénztári hivatal méltánytalanságról épen nem panaszkodhatik, ha némelykor egykét napon át fokozottabb tevékenységet kell kifejtenie; sőt nagyon is méltányos , hogy — miután közérdeket szolgál — egy egész társadalmi néposztálynak , (saját tisztviselő társainak) szándékosan és tudatosan panaszra okot ne szolgáltasson. Ha pedig a városi főpénztári kezelés a városi külön rendeltetésű alapok teljes elkülönítése folytán anynyira megnehezült, hogy a fokozódott munka akadálytalan és késedelem nélküli elvégzésére az eddigi közegek rendes tevékenysége elégtelen volna, hisszük, hogy ha erről elöljáróságunk meggyőződést szerez , a hiány elegendő munkaerővel fog pótoltatni, s módját fogja találni elöljáróságunk annak, hogy aki a várospénztárba fizetni akar, azt a hivatalos órák alatt megtehesse, s ne küldessenek el a pénztári közegek által; ha pedig valakinek a főpénztárból fizetés, vagy bármely czimű követelés jár, azt késedelem nélkül megkaphassa. Mert igen furcsa szint vetne a pénztári kezelésre, ha valaki a részére folyóvá tett fizetést vagy követelést pénztári késedelmezés folytán rendes időben meg nem kapván, ennek behajtását a pénztári hivatal ellen per útján lenne kénytelen érvényesíteni. *) *) Lapunk zártakor — mint halljuk — a panaszolt mizériák tünedeznek, reményünk tehát nem hiúsult meg. Szerk._ KECSKEMÉTI LAPOK TÁRCZÁJA Levelek egy agglegényhez. 1. Mivelhogy im a farsang beköszöntött, Mondok: néhány jó eszmét versbe öntök ; Beállók papnak s arról prédikálok, Mi boldogok — a boldog házaspárok! A házasságról zengjen most e lant! A nők iránt lévén kivált galant, Nem mintha kegyel érdekből keresném, De mert a nő a legmagasztosb eszmény, A melyről a lant húrja dalt rebeghet A lángoló szív forró vágya mellett! E bevezetés most legyen elég, Minek kerítsek nagyobb fenekét? Azért inkább legott a tárgyra térek, Bár lenne hozzá méltó ez az ének! S S e dalt tehozzád intézem barátom! Kiben a sok jót tisztelem, csodálom; De egy hibádat — megbocsáss énnékem — Biz én hibának s nem erénynek nézem. Ám a hibában épen az a jó, Hogy vajmi könnyen megjavítható! S hogy ezt tehesd, a nevén nevezem, A bajt, a melyet benned lát szemem. Öregszel pajtás! bármint tagadod; De mondd csak , kérlek, mért is van okod kevesbre tenni éveidnek számát, Mikor a kor csak tekintélyt ruház rád?! A hiúságot nem teszem fel rólad, Ettől te magad mindig bölcsen óvtad. Azt sem hiszem, hogy mint népfölkelő Szeretnél menni a csatán elő; S azért tagadsz le egy-két kurta évet, Hogy fölkelőnek írjanak be téged! Hisz annyi most a hős és hadverő, Hogy ránk a sor csak száz év múlva jő! Tehát azoknak másban kell itt lenni, S annak szeretnék a végére menni! Ha jól gyanítom, pajtás, azt restelled, Hogy nem dagasztja büszkén a te melled Az a tudat, azon dicső önérzet, Miként magad — családapának érzed! Családapának, ki a magyar nemzet Fentartásában érdemeket szerzett. Csak ne tagadd! hiszen jól észrevettem, Mikor ott álltunk este mind aketten A szent karácsony áldott fája mellett, A mely köré a gyermekhad sereglett, Hogy ujjongott a szivök, hogy tapsoltak , Az angyalokról mily szépen daloltak A boldog angyalkák! .... amig fenékted Lopózva egy könny szempilládra lépett. S bár a hívatlant gyorsan letörölted, Gyakorta fogsz még látni ilyen könnyet! Mivel forrása ott vagyon szivedben, S azt eltörölni — teljes lehetetlen ! Kedves barátom ! megbocsáss szavamnak , De engemet ne tarts igaztalannak , Azt fogtam rád előbb, hogy már öregszel; Pedig lám, milyen ifjú még a szived! Örvendezen a boldog gyermekekkel Magad te is — te is boldognak érzed! Ily ifjú szívvel aztán, nem csodálom, Ha éveidet nem is tartod számon, De egy-két ningy rongy évet föl se véve, Vezérül állsz az ifjúság elébe! Oh ifjúság, te vagy az eszményképem! Tündérvilágod én is végig éltem. S reád gondolva hosszú, méla bánat Borúi lelkemre s könnyem is megárad. Oh ifjúság, te hitnek és reménynek, Dicső, magasztos, isteni kora! Aranykora az eszmék , és erénynek, Te nem térsz többé vissza , — nem, soha! Öreg barátom ifjú lángsziveddel, Vagy öreg észszel lángszivű barátom! Íme az ábránd még hová nem vitt el, Magamnak is, nézd, könny rezeg pillámon! Úgy érzem én is: ifjú vagyok újra, Harsányan zengem én is: alleluja! Örökké élünk és meg nem halunk, Ifjak vagyunk és ifjak maradunk , Az öregségről hát szó se legyen , Előre vigan völgyön és hegyen ! De ifjú szívhez illő a virágszál S ilyet magadnak csak te nem találnál? Az nem lehet, azt el nem hihetem, Akár ha magad mondanád nekem! Oly sok virága van e drága honnak , Hogy méltán mondják új paradicsomnak! Egy tündérkertnek a négy folyam mellett — Melynél a földön nem találni szebbet. Édes hazám! sok kincsed van fenéked, Az Isten annyi jót reád tetézett; De mi az Isten legszebb adománya, A melylyel olyan bőven vagy megáldva? A szép asszonyok és a szép leányok, A kiknek nincs sehol-sehol se párjuk! Az ifjú szívhez illő virágszálat, A ki keres, az itt könnyen találhat; Találhatsz itt akár ezerszer ezret, Jer hát velem és válasszunk ki — egyet! Erdődi Dániel. 2. szám. A világforgalom góczpontja. Fölolvasta a „Kecskeméti Kereskedőifjak Egyesületeiben 1889. deczember 6-án Hanusz István. (Folytatás és vége.) Mekkora gyomra van a város-óriásnak, igazolja az, hogy évenkint elfogy 200 millió kiló hús, 225 millió kiló hal, 22 millió kiló vaj, 21 millió kiló sajt, 150 millió tojás, 72 millió liter tej, 3 150,000 hektoliter sör, 1930.850,000 hektoliter víz. Már 1851-ben 165,195 nő cseléd volt alkalmazva, hány foglalkozott közülök szakácsművészettel, statisztikám nem tudja megmondani, de azt igen, hogy már akkor volt 12,123 pék, 9802 mészáros, 7853 fűszeres kereskedő, 2617 sörfőző, főztek is azok rengeteg árpalevet, mert Londonban sört isznak az étkezésnél , a bor csak asztal utáni csemege. A kész sört roppant hordókban raktárolják el. Volt rá eset, hogy egy */* millió pinterhordó elpattant és több házat rombolt el áradásával. London mint kereskedő város nagyszerű. Ezelőtt már 10 évvel 82,500 hajó 19/1 millió tonna súlylyal futott be tévébe, köztük csak 370 volt parti hajózó, a többi mind tengeren és óczeánon túlról érkezett. Magának a városnak volt már ez évben 2824 hajója, közte 979 gőzös. 1853-ban bár 541-gyel volt több , de azok tonna képessége csak 792,672 volt. 1886 ban már csak 2610 tengeri hajója volt, de köztök 1258 gőzös, tonna képességek pedig 1.188,917. Az edények száma fogyott, de űrtartalmuk nőtt, még pedig hatalmasan. Bevitele volt 1886-ban 1280.087,670 frt érték külföldről és a gyarmatokból, kivitele 344.554.300 írtra becsült árú. Hogy ez árboczerdő helyet találjon , míg tartalmát kiadja vagy beveszi, mesterséggel készített dock-ok vagy kikötő medenczék épültek , ezek 522 hektár területet foglalnak el, bennök 270 hektár a vízfelület, melyen a jövő-menő hajók ezrei óriási sokadalom képét nyújtják. Minden jármű oda állhat a saját raktárához és belőle óriási daruk, emelő gépek szedik a rakományt. Napjára 227 hajó érkezése esik átlag, sok színű és sok nyelvű nép teszi veszi a milliók számába menő csomagokat, ládákat, hordókat, zsákokat és hordja hangya módra a raktárakba, pinczékbe. E zűrzavarnak leírása kigúnyol minden tollat, látni kell azt, nem ecsetelni. Főpiacza London a gyapjúnak, tea, kávé, bors, petróleumnak. Ezek mellett nagyban szerepel minden fűszerszám, gyapot , fém, bútorfa, gyapjúszövetek , ruhaneműek , gépek , bőráruk , papír, aczélszerszámok , fegyverek, sör, távíró készülékek, könyvek, czement, vegyi szerek, juta, vászon, műtrágya, olaj, festék, porczellán, kaucsuk, üveg, jég és ki tudná fölsorolni, hogy még mi minden az ég alatt, csak posztó kereskedő van 9335. A kereskedői kirakatok száma végtelen, azok fénye szemkápráztató; az angol kereskedőnek különös talentuma van arra, hogy áruczikkeit ízlésesen és hatásosan tárja a néző közönség elé, ezek a homályos egy Londonban kivált esteli világításnál észbontók , jaj a néző zsebében minden krajczárnak, különben ezek előtt arat a működésben levő 36,000 zsebmetsző is. A nagykereskedőnek üzlete nincs, csak irodája a City városrészben valamely szűk utczában , melyet 1890. JANUÁR 12. KECSKEMÉTI LAPOK ELŐFIZETÉSI DUI Egész évre 5 írt — kr. Negyedévre 1 frt 60 kr. félévre . . 2 „ 50 „ Egy szám ér* 12 kr. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Előfizetni az év folytán minden hónap elején lehet. MEGJELENIK MINDEN VASARNAP SZERKESZTŐ LAKIK : III. TIZED, BUDAI-UTCZA, 189. SZ. KIADÓHIVATAL, BUDAI-UTCZA, 186. SZ. HIRDETÉSI DUI 4 hasábos petit sor 5 kr., többszöri vagy terjedelmes hirdetéseknél árleengedés adatik. Bélyegdíj minden beiktatásért 30 kr. A fénykép. (Még egy czikk az „Úribandáról“.) Elégültebb, derültebb arczot ritkán láttam Szegedy Gyuri nagy homlokú képénél, amint szokott pozitúrájába vágta termetes alakját és jóízűen gyönyörködök kedves bandájának szokatlanfelállásán“. (Ily kedves és elragadó Gyuri csak Szylveszter estéjén volt, a midőn mint szerb mangalicza kereskedő hamiskásan mosolygó ábrázattal és boldog „ejnye be jó“-val végig pöfölgetett a casinoi parkett.) Volt is oka az első maeczenásnak az önelégültségre, mert nagyobb tekintélyű és distinguáltabb csoport még nem igen állott Imre fényképező masinája előtt. A szőke, barna bandatagok művészien csoportosultak , és zseniális gondolat volt hátterül a viruló természet alkotta fagruppot választani. A banda remek csoportja kétségtelenül legjobban tetszett B. Kiss Aladárnak. A daliás honvédhuszár-főhadnagy örömest elengedett volna gallérjáról 1—1 arany csillagot, ha ő is tért foglalhatott volna a vajda körül. Muzsikális hajlamának és az úribanda irányában jól megőrzött, de még tettlegességre nem fajult rokonszenvének azzal a kijelentéssel adott kifejezést, hogy ezentúl czimbalomjátékra szánja szabad idejét.Mondhatom, hálásabb foglalkozás a Nimródék választmányi tagságánál.