Kecskeméti Lapok, 1893 (26. évfolyam, 28-54. szám)
1893-07-09 / 29. szám
XXVI. ÉVFOLYAM, 29. szám. 1893 JULIUS 9 KECSKEMÉTI LAPOK ELŐFIZETÉSI DÍJ Egész évre 5 frt — kr. Negyedévre 1 frt 60 kr. Félévre . 29 50 „ Egy szám ára 12 kr. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ-HIVATAL: V. TIZED, II.-TEMETŐ-UTCA 93. SZ. Előfizetni lehet az év folytán minden hónap elején. HIRDETÉSI DÍJ : 4 hasábos petit sor 5 kr., többszöri vagy terjedelmes hirdetéseknél árleengedés adatik. Bélyegdíj minden helutatdeért 30 kr. A nőipariskola. Városunk olyan gazdagon el van látva tanintézetekkel, hogy még lakosságának nagy száma mellett is s a legfejlettebb igények alapján is dicséretesnek mondhatók e nemű állapotaink. A fiúgyermekek részére felállított sokféle igényt kielégítő tanintézeteken kívül a leányok számára s képzésére van állami felügyelet alatt levő polgári iskolánk ,s az ezelőtt nyolc évvel a nőegylet által létesített nőipariskola. Ez a tanintézet akár az eléje tűzött célt, akár az elért eredményt tekintjük — igen jelentékeny helyet foglal el tanintézeteink között s éppen ezért ezúttal ezzel kívánunk foglalkozni. Ez az intézet még a polgári leányiskola mellett is hézagpótló, amit fényesen bizonyít, hogy egyebet ne említsünk, maga a növendékek munkáiból évről-évre rendezett kiállítás is. Egyébiránt a pár nap előtt bezárult kiállításról más helyen emlékeztünk meg részletesen, itt csak felemlítjük, mint az intézetbeni tanítás jeles voltának bizonyságát. Ez intézet, melynek élén öt év óta a minden tekintetben kitűnő szakerő, Fehér Margit k. a. áll, mint igazgató — beosztását tekintve is kifogástalan s a hasonló irányú állami tanintézetekkel teljesen egyenlő. A növendékek három csoportra oszlanak. Az elsőbe tartoznak az elegyes munkákat: kötést, horgolást, hímzést, csomózást, kalotaszegi varattaskészítését stb. tanulók a második csoportba a fehérnemű szabást és varrást, a harmadik csoportba a felsőruha szabást és varrást tanulók. Az I. és II. csoportot maga az igazgatónő Fehér Margit k. a. tanítja, a III. csoportot pedig Kiss Erzsi k. a. Az I. csoportban tanult 16, a II-ban 20, a III-ban 7, szóval öszszesen: 43. A száraz adatok elmondása után következtessünk. Ezt a számot mi, egy 50.000 lakosú városban, igen csekélynek tartjuk s nem volna érdektelen kutatni s talán kimutatni, mi az oka, hogy olyan intézetbe, a mely a szó szoros értelmében hézagot pótol, a mely a családanyának okvetetlenül szükséges ismereteket majdnem ingyen közli, a melynek élén tapintatos, komoly, szelid, de erélyes, kitűnő szakképzettségű igazgatónő áll — aránylag oly kevesen járnak s igy bármily fényes is a tanitás terén elért eredmény — az intézet állapotát virágzónak mondani alig lehet, mert a helyett, hogy tért foglalna, hóditana, tért veszitni látszik, hiszen a tavalyi létszám — 51 — 43 ra csökkent? Mi az okot sejtjük, de bizonyosan nem tudjuk s igy, mivel az intézetnek használni, nem pedig ártani akarunk — természetesen sejtelmeknek kifejezést nem adunk, felhívjuk azonban az intézet ügyeit intéző egyleti bizottságot, hogy keresse az okot s ha megtalálta alkalmazza az orvosságot, vagy ha nem követi jó akaratát siker — igyekezzék az intézetet az állam tulajdonába s felügyelete alá átadni. Ez eszme elvontan sem rész. Nem lehetetlen, hogy a polgári iskolával összekapcsoltan virágzásra jutna, amit az intézet, de a leánygyermekek érdekében is melegen óhajtunk, mert a mai gyakorlatias fiatal emberek a feleségválasztás alkalmával nemcsak azt nézik van-e, a leánynak mit apritnia a tejbe, de nézi az aprító kezet is s józan észszel nem a zongora billentyűit koptató, hanem a dolgos kéznek ad előnyt. A selyemtermelés ügye Kecskeméten. A múlt héten egy kövér, öreg úr, őrnagyi egyenruhában járt kert utcáinkon. Ezen úr kényelmes testtartása elárulta a nyugalmazott állapotban léteit. És ez az öreg úr mégsem nyugszik, hanem, mint a selyemtermelés apostola , vagy , ha jobban tetszik , mint a kormány megbízottja utazza be az országot, pártolókat szerezve az annyira fontos selyemtermelés ügyének. Óhajtjuk, hogy itteni megfordulását szép siker koronázza s óhajtásunkat igen fontos nemzetgazdasági okok támogatják. A mai viszonyok között minden kínálkozó jövedelemforrásból merítenünk kell, miért fordulnánk tehát el egy valóságos aranybányától, a selyemtermeléstől, mikor csak úgy nyújtja felénk kincseit? Nálunk eddig a selyemhernyó tenyésztést csak gyerekek űzték játékból, azonban foglalkozásuknak gyakorlati hasznát nem vették s ennek folytán, amint elkezdték, úgy el is hagyták, részint azért, mert nem tudták értékesíteni gubóikat, részint, mert, ha elküldték volna is valamelyik beváltóba bizonytalan származású hernyóik gubóit, nagy kérdés, vájjon beváltották volna-e? Az idén az ügy jobbra fordult s 72 egyén kért selyemhernyó petét vagy mint közönségesen mondani szoktuk, selyemhernyó tojást a tenyésztési állomásról. Nem sok ez, de kezdetnek elég. Az ingyen s szívesen adott, kitűnő fajta petékből azután sok és jó selyem eredményeztetett. Hát van a selyemhernyóban különbség? Van bizony, valamint a tyúk nem egy fajta s p. o. a langsban többet ér a magyar fajúnál, úgy a selyemhernyó is különbözik s a magyar állami faj felülmúlja a franciát, khinait stb. s ezért a kormány , hogy nálunk el ne satnyuljon a faj — ingyen adja a maga fajtája petéit s más fajtának gubóit nem veszi meg. A f. évben 195 gramm pete érkezett Kecskemétre s a beváltással megbízott Molnár Imre k.tanitó egy asszonynak, a ki 10 gr. petét kapott 14 kiló gubóért 16 frt 80 krt fizetett ki, vagyis kilónként 1 frt 20 krt. Ez a szép eredmény bizonyosan sarkalja majd az eperfatulajdonosokat, hogy jövedelmüket szaporítsák olyan kereseti ág gyümölcsével, a mely csupán csak egy kis fáradságba kerül s ezt a fáradságot is nemcsak a haszon, de a foglalkozás egyszerű, mulattató volta is jutalmazza. Sarkalhatja a tenyésztésre az ifjúságot s nőket a tudat is, hogy Magyarország a múlt évben 80,000 kiló selyemgubóért egy millió írton felül kapott s ezt a szép összeget maga Kecskemét városa is termelhetné s az egy milliót zsebre tehetné. A dolog nagyon egyszerű. Kecskemét 51,000 lakosából, ha a tizedrész termelne személyenkint 15 kiló selyemgubót, akkor a milliónyi összeg már befolyna. Bizony reánk férne. Nem ártana ezt meggondolni s a selyemtenyésztést állandósítani. A bajlódás rövid ideig tart, nagy haszonnal kecsegtet s kényelmesen lehet petéhez jutni s a gubókat eladni, mert Molnár Imre tanító úr, a beváltó s a mellé bizalmi férfival rendelt Böszörményi M. úr mindenféle felvilágosítást szívesen adnak, közvetítik a pete megrendelést, a gubót helyben megveszik, sőt remény van reá, hogy ha városunkban s vidékén felkarolják a selyemtenyésztést, aminek óriási előnye, hogy sem tőkebefektetést , sem a rendes foglalkozást megzavaró életmódot nem kíván, legfeljebb a különben is hasznos eperfatenyésztést követeli meg, akkor Kecskemét kerületi felügyelőség székhelye lesz. Midőn melegen ajánljuk a selyemhernyótenyésztés felkarolását a lakosságnak, reményünket fejezzük ki, hogy e cél előmozdítása végett a városi hatóság is gondoskodik a műkertbeni eperfatenyésztés kiterjesztéséről. D. KECSKEMÉTI LAPOK TÁRCÁJA A Pallas Nagy Lexikona. E nagy irodalmi vállalat, mely a szellemi erők csoportosítása, a kiadás dísze, s a vállalat költségei tekintetében eddig páratlanul áll irodalmunkban, a napokban bocsátotta ki harmadik kötetét. Az első kötet megjelent a múlt év november 18-án, a második ez évi március 16-án; a harmadik nem is egészen három hónap után, június 15 én. Az első és második kötet megjelenése közt volt négy hónapi időköz; a második és harmadik kötet közt már csak három. Ha ez így halad tovább, úgy — diis faventibus — ez impozáns irodalmi vállalatnak a millenáris kiállításra való megjelenése biztosítottnak tekinthető, hogy e nagy nemzeti ünnepen egyik fényes tanúsága legyen fajunk nagy hivatottságának a szellemi élet, az irodalom, a kultúra terén. Bemutatjuk röviden a most megjelent harmadik kötetet. Kezdődik a Békalencse címszóval s végződik a Burgonyavészszel. E két címszó közé ötvenkét és fél kéthasábos, sűrűn nyomatott ívén, mintegy 5—6000 címszó van világosan, a magasabb népszerűsítés nyelvén megmagyarázva. A magyarázatokat megérti a művelt közönség minden tagja különbség nélkül, élvezni és használni tudja pedig maga a szaktudós is. Nagyon jelentékeny az a hivatása a Nagy Lexikonnak, hogy összekötő hidat képez a szellemi arisztokrácia s a művelt nagyközönség közt, s hogy az összes emberi ismeretek tárházát akkér foglalja egybe, hogy a tudósokra forrásmunka gyanánt, mindenkire nézve mellőzhetetlen mindennapi felvilágosító gyanánt tud szolgálni. A harmadik, most megjelent kötet címszavainak nagy része földrajzi, történelmi és személynevekből s azok magyarázataiból áll. Már az úgy van, más nyelvben is, még inkább a magyar nyelv ismerettárában, hogy a B. betűvel kezdődő tulajdonnevek száma nagy. Ezeknek pedig, amelyek tudniillik közérdekűek , a Nagy Lexikon mind történetét adja. Azonban ezen perszonáliák mellett igen sok a B. betűvel kezdődő dologi fogalom is, melyek természetesen épp úgy helyet foglalnak a Lexikonban. Tegyen bárki próbát, igyekezzék felvilágosítást keresni az ábécé-rendben a fönt mondott két címszó közé eshető bármely név vagy fogalom felől, s majd meglátja, hogy amit keres, meg is találja. Röviden bemutatjuk a harmadik kötet terjedelmesebb cikkeit, melyek a következők : Békés vármegye, Dél, Béla, Beleznaycsalád , Belgrád , Belgium , Belovár-Kőrösmegye, belvíz-levezetés, Bem József, békepárt, Benedekrendiek, Benyovszky, Bercsényi , Beregvármegye, Beszterce-Naszód vármegye, Berzsenyi Dániel, Berlin, Bessenyei, betegsegélyző pénztár, betű, betűöntés, Bihar vármegye, biblia, Bismarck, biztosítás, Bonaparte, boltozat, bolygók, Borsod vármegye, Brassai (érdekes megírni , hogy a közkeletű német lexikonok tudomást sem vesznek a mi tudományosságunk díszéről, Brassai Sámuelről, kinek életrajzát a Nagy Lexikon kimerítően közli Felméri Lajos, Hegedűs István, Simonyi Zsigmond, Borbás Zsigmond tollából) stb. stb. Külön megjegyzést érdemel a Nagy Lexikonnak az a törekvése, hogy a Kelet viszonyait, különösen a hozzánk fekvő Balkán-országokat kimerítően tárgyalja. Bismarck egy pomerániai közvitéz csontjait nem adta volna oda az egész Bolgárországért. Körülbelül ez az észjárása a német lexikonoknak is, melyek a Balkánt elnagyolva tárgyalják. Nem úgy a Nagy Lexikon, melynek kéz alatt levő III. kötetében Bolgárország és Bosznia hosszan, kimerítően , érdekesen van tárgyalva, sőt történeti eseményei egészen a legújabb napokig le vannak írva. A III. kötetnek , a dolog természetéhez képest legkimerítőbb, két évre terjedő cikke, Budapest leírása. A cikkben arra van fektetve a fősúly, hogy a fő- és székváros életének minden mozzanata hűen, a legfrissebb adatok bemutatásával történjék. Thirring Gusztáv, a cikk írója el tudta találni a leírásban azt a középutat, mely az elbeszélő s az egyszerű adatfelhalmozó eljárás közt van. Adatokat közöl ugyan mindig, de mindenütt tud nekik életet adni. S adatait illusztrálja tizenöt szövegábra, tizenhárom képmelléklet. Az az érdekes a címszavak özönének feldolgozásában, hogy a történelmi tárgynak egészen a legújabb korig, hogy úgy mondjuk a mai napig be vannak mutatva. Akárhány ily címszóra akadunk a kötetben, melynek dátuma egész 1893. június 1-ig (mikor a füzet inprimálva volt) terjed, s ennél talán még becsesebb az, hogy úgy a történelmi, mint a dologi címszavakat különbség nélkül szakértő írók, tudósok dolgozták föl, kinek neve oda van írva a cikk alá, hogy az író neve legyen egyúttal garanciája az előadottak hitelességének. Még ezt a megbecsülhetetlen jóságát is felülmúlja a Lexikonnak az a tulajdonsága, hogy kiválóan a magyar, nemzeti. Azt értjük ez alatt, hogy a történelmi, földrajzi dolgokban a magyar viszonyokat domborítja ki elsősorban, mint amelyekre van legtöbb, kiváló szüksége a mi közönségünknek , de a tisztán dologi, úgynevezett tudományos fogalmakban is erősen kitűnik ez a jellemvonása, amennyiben a tárgyak idehazavaló, önálló felfogással, azzal az észjárással vannak fogalmazva, amelyben csak a magyar előtt tükröződtek. Az eddigi összes lexikonok különbség nélkül azt csinálták, hogy a külföldi többkevesebb hitelességű lexikonokat magyar szavakba öltöztették; berendezésük, tárgyalásuk , az a központ, mely körül előadásuk megfordult, azonban, maradt külföldi. Egyedül a Pallas Nagy Lexikona tudta magát e nyűg alól emancipálni, hála a közérdek szükségleteit felfogni, s érte dolgozni tudó munkatársai lelkesültségének. Amit ekként a III. kötet szövegéről mondtunk, ugyanazt mondhatjuk a kötetet kísérő illusztrációkról. Ismeretes ugyanis, hogy a Nagy Lexikon versenyre kelve a legkiválóbb német, francia és angol ilynemű vállalatokkal, szövegábrákkal s képmellékletekkel gazdagon kiséri az ismertetett tárgyakat, úgy a történelmi jelentőségű dolgokat, mint a tudományos fogalmakat. Az e kötetben foglalt képmellékletek, térképek és tervrajzok száma harminckilenc, s ezek közt négy pompás színnyomat; a szövegábrák száma pedig, száznál több a cikkhez, meghaladja a másfélszázat. Sokan voltak, kik bizalmatlansággal néztek ez új vállalat, a Pallas Nagy Lexikonának megindulása elé is. Azt hitték, hogy erre is az a sors vár, ami az eddigi nagy lexikonokra várt, hogy csakhamar észrevehető lesz rajta az erők fogyatkozása. Voltak — magunk is nem egy helyütt hal- t lőttük — kik azt mondták, hogy „majd akkor rendeljük meg a lexikont, mikor legalább a harmadik kötetét látjuk.* Nos, a harmadik kötet itt van. És ez a harmadik kötet, mint a latin példabeszéd az életrevaló , a nagyrahivatott erőről mondta — ereseti eundo — nagyobb frisseséggel , az erők nagyobb, mert izmosabb biztonságával lépett elő, mint megelőzői. Az üde szellemi áramlat üti meg önkénytelen az embert, midőn ezt a harmadik kötetet kezébe veszi, mely a tipográfia tekintetében is, mondhatjuk, páratlanul áll. Bő ismeret, tiszta nemzeti szellem, gazdag s fényes előállítás, ezek a Pallas nagy Lexikona III. kötetének jellemző vonásai. E tulajdonságok mellett az egyre izmosodó vállalat nyugodtan, sőt önérzetesen tekinthet a jövőbe, biztos lehet afelől, hogy az eddiginél még nagyobb mértékben meghódítja a nemzet rokonszenvét.