Kecskeméti Lapok, 1893 (26. évfolyam, 28-54. szám)

1893-07-09 / 29. szám

XXVI. ÉVFOLYAM, 29. szám. 1893 JULIUS 9 KECSKEMÉTI LAPOK ELŐFIZETÉSI DÍJ­­ Egész évre 5 frt — kr. Negyedévre 1 frt 60 kr. Félévre . 2­9 50 „ Egy szám ára 12 kr. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ-HIVATAL: V. TIZED, II.-TEMETŐ-UTCA 93. SZ. Előfizetni lehet az év folytán minden hónap elején. HIRDETÉSI DÍJ : 4 hasábos petit sor 5 kr., többszöri vagy terjedel­mes hirdetéseknél árleengedés adatik. Bélyegdíj minden helutatdeért 30 kr. A nőipariskola. Városunk olyan gazdagon el van látva tanintézetekkel, hogy még lakos­ságának nagy száma mellett is s a legfejlettebb igények alapján is dicsé­retesnek mondhatók e nemű állapotaink. A fiú­gyermekek részére felállított sokféle igényt kielégítő tanintézeteken kívül a leányok számára s képzésére van állami felügyelet alatt levő polgári iskolánk ,s az ezelőtt nyolc évvel a nőegylet által létesített nőipariskola. Ez a tanintézet akár az eléje tűzött célt, akár az elért eredményt tekint­jük — igen jelentékeny helyet foglal el tanintézeteink között s éppen ezért ezúttal ezzel kívánunk foglalkozni. Ez az intézet még a polgári leány­iskola mellett is hézagpótló, a­mit fényesen bizonyít, hogy egyebet ne említsünk, maga a növendékek mun­káiból évről-évre rendezett kiállítás is. Egyébiránt a pár nap előtt bezá­rult kiállításról más helyen emlékeztünk meg részletesen, itt csak felemlítjük, mint az intézetbeni tanítás jeles vol­tának bizonyságát. Ez intézet, melynek élén öt év óta a minden tekintetben kitűnő szak­erő, Fehér Margit k. a. áll, mint igazgató — beosztását tekintve is ki­fogástalan s a hasonló irányú állami tanintézetekkel teljesen egyenlő. A növendékek három csoportra oszlanak. Az elsőbe tartoznak az elegyes munkákat: kötést, horgolást, hímzést, csomózást, kalotaszegi varattaskészí­­tését stb. tanulók a második csoportba a fehérnemű szabást és varrást, a harmadik csoportba a felsőruha szabást és varrást tanulók. Az I. és II. csoportot maga az igazgatónő Fehér Margit k. a. tanítja, a III. csoportot pedig Kiss Erzsi k. a. Az I. csoportban tanult 16, a II-ban 20, a III-ban 7, szóval ösz­­szesen: 43. A száraz adatok elmondása után következtessünk. Ezt a számot mi, egy 50.000 lakosú városban, igen csekélynek tartjuk s nem volna érdektelen kutatni s talán kimutatni, mi az oka, hogy olyan intézetbe, a mely a szó szoros értelmében hézagot pótol, a mely a családanyának okvetetlenül szükséges ismereteket majdnem ingyen közli, a melynek élén tapintatos, komoly, szelid, de erélyes, kitűnő szakképzett­ségű igazgatónő áll — aránylag oly kevesen járnak s igy bármily fényes is a tanitás terén elért eredmény — az intézet állapotát virágzónak mon­dani alig lehet, mert a helyett, hogy tért foglalna, hóditana, tért veszitni látszik, hiszen a tavalyi létszám — 51 — 43 ra csökkent? Mi az okot sejtjük, de bizonyosan nem tudjuk s igy, mivel az intézetnek használni, nem pedig ártani akarunk — természetesen sejtelmeknek kifejezést nem adunk, felhívjuk azonban az intézet ügyeit intéző egyleti bizottsá­got, hogy keresse az okot s ha meg­találta alkalmazza az orvosságot, vagy ha nem követi jó akaratát siker — igyekezzék az intézetet az állam tulaj­donába s felügyelete alá átadni. Ez eszme elvontan sem rész. Nem lehetetlen, hogy a polgári iskolával összekapcsoltan virágzásra jutna, a­mit az intézet, de a leány­gyermekek érdekében is melegen óhajtunk, mert a mai gyakorlatias fiatal emberek a feleségválasztás alkalmával nemcsak azt nézik van-e, a leánynak mit apritnia a tejbe, de nézi az aprító kezet is s jó­zan észszel nem a zongora billentyűit koptató, hanem a dolgos kéznek ad előnyt. A selyemtermelés ügye Kecskeméten. A múlt héten egy kövér, öreg úr, őrnagyi egyenruhában járt kert utcáinkon. Ezen úr kényelmes testtartása elárulta a nyugalmazott állapotban léteit. És ez az öreg úr még­sem nyugszik, hanem, mint a selyemtermelés apostola , vagy , ha jobban tetszik , mint a kormány megbízottja utazza be az országot, pártolókat szerezve az annyira fontos selyemtermelés ügyének. Óhajtjuk, hogy itteni megfordulását szép siker koronázza s óhajtásunkat igen fontos nemzetgazdasági okok támogatják. A mai viszonyok között minden kínál­kozó jövedelem­forrásból merítenünk kell, miért fordulnánk tehát el egy valóságos aranybányától, a selyemtermeléstől, mikor csak úgy nyújtja felénk kincseit? Nálunk eddig a selyemhernyó tenyész­tést csak gyerekek űzték játékból, azonban foglalkozásuknak gyakorlati hasznát nem vették s ennek folytán, a­mint elkezdték, úgy el is hagyták, részint azért, mert nem tudták értékesíteni gubóikat, részint, mert, ha elküldték volna is valamelyik beváltóba bizonytalan származású hernyóik gubóit, nagy kérdés, vájjon beváltották volna-e? Az idén az ügy jobbra fordult s 72 egyén kért selyemhernyó petét vagy mint közönségesen mondani szoktuk, selyemher­nyó tojást a tenyésztési állomásról. Nem sok ez, de kezdetnek elég. Az ingyen s szívesen adott, kitűnő fajta petékből azután sok és jó selyem eredményeztetett. Hát van a selyemhernyóban különbség? Van bizony, valamint a tyúk nem egy fajta s p. o. a langsban többet ér a ma­gyar fajúnál, úgy a selyemhernyó is kü­lönbözik s a magyar állami faj felülmúlja a franciát, khinait stb. s ezért a kormány , hogy nálunk el ne satnyuljon a faj — in­gyen adja a maga fajtája petéit s más faj­tának gubóit nem veszi meg. A f. évben 195 gramm pete érkezett Kecskemétre s a beváltással megbízott Molnár Imre k.tanitó egy asszonynak, a ki 10 gr. petét kapott 14 kiló gubóért 16 frt 80 krt fizetett ki, vagyis kilónként 1 frt 20 krt. Ez a szép eredmény bizonyosan sar­kalja majd az eperfatulajdonosokat, hogy jövedelmüket szaporítsák olyan kereseti ág gyümölcsével, a mely csupán csak egy kis fáradságba kerül s ezt a fáradságot is nem­csak a haszon, de a foglalkozás egyszerű, mulattató volta is jutalmazza. Sarkalhatja a tenyésztésre az ifjúságot s nőket a tudat is, hogy Magyarország a múlt évben 80,000 kiló selyemgubóért egy millió írton felül kapott s ezt a szép összeget maga Kecskemét városa is termelhetné s az egy milliót zsebre tehetné. A dolog nagyon egyszerű. Kecskemét 51,000 lakosából, ha a ti­­zedrész termelne személyenkint 15 kiló se­­lyemgubót, akkor a milliónyi összeg már befolyna. Bizony reánk férne. Nem ártana ezt meggondolni s a se­lyemtenyésztést állandósítani. A bajlódás rövid ideig tart, nagy haszonnal kecsegtet s kényelmesen lehet petéhez jutni s a gu­­bókat eladni, mert Molnár Imre tanító úr, a beváltó s a mellé bizalmi férfival rendelt Böszörményi M. úr mindenféle felvilágosí­tást szívesen adnak, közvetítik a pete megrendelést, a gubót helyben megveszik, sőt remény van reá, hogy ha városunkban s vidékén felkarolják a selyemtenyésztést, a­minek óriási előnye, hogy sem tőke­be­fektetést , sem a rendes foglalkozást meg­zavaró életmódot nem kíván, legfeljebb a különben is hasznos eperfatenyésztést köve­teli meg, akkor Kecskemét kerületi felü­gyelőség székhelye lesz. Midőn melegen ajánljuk a selyemher­nyótenyésztés felkarolását a lakosságnak, reményünket fejezzük ki, hogy e cél elő­mozdítása végett a városi hatóság is gon­doskodik a műkertbeni eperfatenyésztés kiterjesztéséről. D. KECSKEMÉTI LAPOK TÁRCÁJA A Pallas Nagy Lexikona. E nagy irodalmi vállalat, mely a szel­lemi erők csoportosítása, a kiadás dísze, s a vállalat költségei tekintetében eddig pá­ratlanul áll irodalmunkban, a napokban bocsátotta ki harmadik kötetét. Az első kötet megjelent a múlt év november 18-án, a második ez évi március 16-án; a harmadik nem is egészen három hónap után, június 15 én. Az első és má­sodik kötet megjelenése közt volt négy hó­napi időköz; a második és harmadik kötet közt már csak három. Ha ez így halad tovább, úgy — diis faventibus — ez impo­záns irodalmi vállalatnak a millenáris ki­állításra való megjelenése biztosítottnak tekinthető, hogy e nagy nemzeti ünnepen egyik fényes tanúsága legyen fajunk nagy hivatottságának a szellemi élet, az iroda­lom, a kultúra terén. Bemutatjuk röviden a most megjelent harmadik kötetet. Kezdődik a Békalencse címszóval s végződik a Burgonyavészszel. E két címszó közé ötvenkét és fél kétha­­sábos, sűrűn nyomatott ívén, mintegy 5—6000 címszó van világosan, a magasabb népszerűsítés nyelvén megmagyarázva. A magyarázatokat megérti a művelt közönség minden tagja különbség nélkül, élvezni és használni tudja pedig maga a szaktudós is. Nagyon jelentékeny az a hivatása a Nagy Lexikonnak, hogy összekötő hidat képez a szellemi arisztokrácia s a művelt nagy­közönség közt, s hogy az összes emberi ismeretek tárházát akkér foglalja egybe, hogy a tudósokra forrásmunka gyanánt, min­denkire nézve mellőzhetetlen mindennapi felvilágosító gyanánt tud szolgálni. A harmadik, most megjelent kötet cím­szavainak nagy része földrajzi, történelmi és személynevekből s azok magyarázataiból áll. Már az úgy van, más nyelvben is, még inkább a magyar nyelv ismerettárában, hogy a B. betűvel kezdődő tulajdonnevek száma nagy. Ezeknek pedig, amelyek tud­niillik közérdekűek , a Nagy Lexikon mind történetét adja. Azonban ezen perszonáliák mellett igen sok a B. betűvel kezdődő dologi fogalom is, melyek természetesen épp úgy helyet foglalnak a Lexikonban. Tegyen bárki pró­bát, igyekezzék felvilágosítást keresni az ábécé-rendben a fönt mondott két címszó közé eshető bármely név vagy fogalom fe­lől, s majd meglátja, hogy a­mit keres, meg is találja. Röviden bemutatjuk a harmadik kötet terjedelmesebb cikkeit, melyek a követke­zők : Békés vármegye, Dél, Béla, Beleznay­­család , Belgrád , Belgium , Belovár-Kőrös­megye, belvíz-levezetés, Bem József, béke­párt, Benedekrendiek, Benyovszky, Ber­csényi , Beregvármegye, Beszterce-Naszód vármegye, Berzsenyi Dániel, Berlin, Bes­senyei, betegsegélyző pénztár, betű, betű­öntés, Bihar vármegye, biblia, Bismarck, biztosítás, Bonaparte, boltozat, bolygók, Borsod vármegye, Brassai (érdekes meg­írni , hogy a közkeletű német lexikonok tudomást sem vesznek a mi tudományossá­gunk díszéről, Brassai Sámuelről, kinek életrajzát a Nagy Lexikon kimerítően közli Felméri Lajos, Hegedűs István, Simonyi Zsigmond, Borbás Zsigmond tollából) stb. stb. Külön megjegyzést érdemel a Nagy Lexikonnak az a törekvése, hogy a Kelet viszonyait, különösen a hozzánk fekvő Bal­kán-országokat kimerítően tárgyalja. Bis­marck egy pomerániai közvitéz csontjait nem adta volna oda az egész Bolgárorszá­gért. Körülbelül ez az észjárása a német lexikonoknak is, melyek a Balkánt elna­gyolva tárgyalják. Nem úgy a Nagy Lexi­kon, melynek kéz alatt levő III. kötetében Bolgárország és Bosznia hosszan, kimerí­tően , érdekesen van tárgyalva, sőt törté­neti eseményei egészen a legújabb napokig le vannak írva. A III. kötetnek , a dolog természetéhez képest legkimerítőbb, két évre terjedő cikke, Budapest leírása. A cikkben arra van fektetve a fősúly, hogy a fő- és szék­város életének minden mozzanata hűen, a legfrissebb adatok bemutatásával történjék. Thirring Gusztáv, a cikk írója el tudta találni a leírásban azt a középutat, mely az elbeszélő s az egyszerű adatfelhalmozó eljárás közt van. Adatokat közöl ugyan mindig, de mindenütt tud nekik életet adni. S adatait illusztrálja tizenöt szövegábra, tizenhárom képmelléklet. Az az érdekes a címszavak özönének feldolgozásában, hogy a történelmi tár­­gynak egészen a legújabb korig, hogy úgy mondjuk a mai napig be vannak mutatva. Akárhány ily címszóra akadunk a kötet­ben, melynek dátuma egész 1893. június 1-ig (mikor a füzet inprimálva volt) terjed, s ennél talán még becsesebb az, hogy úgy a történelmi, mint a dologi címszavakat különbség nélkül szakértő írók, tudósok dolgozták föl, kinek neve oda van írva a cikk alá, hogy az író neve legyen egyúttal garanciája az előadottak hitelességének. Még ezt a megbecsülhetetlen jóságát is felülmúlja a Lexikonnak az a tulajdonsága, hogy kiválóan a magyar, nemzeti. Azt ért­jük ez alatt, hogy a történelmi, földrajzi dolgokban a magyar viszonyokat dombo­rítja ki első­sorban, mint amelyekre van legtöbb, kiváló szüksége a mi közönségünk­nek , de a tisztán dologi, úgynevezett tu­dományos fogalmakban is erősen kitűnik ez a jellemvonása, amennyiben a tárgyak ide­­hazavaló, önálló felfogással, azzal az ész­járással vannak fogalmazva, amelyben csak a magyar előtt tükröződtek. Az eddigi összes lexikonok különbség nélkül azt csinálták, hogy a külföldi több­kevesebb hitelességű lexikonokat magyar szavakba öltöztették; berendezésük, tár­gyalásuk , az a központ, mely körül előadásuk megfordult, azonban, maradt külföldi. Egyedül a Pallas Nagy Lexikona tudta magát e nyűg alól emancipálni, hála a közérdek szükségleteit felfogni, s érte dolgozni tudó munkatársai lelkesültségének. Amit ekként a III. kötet szövegéről mondtunk, ugyanazt mondhatjuk a kötetet kísérő illusztrációkról. Ismeretes ugyanis, hogy a Nagy Lexikon versenyre kelve a legkiválóbb német, francia és angol ily­­­­nemű vállalatokkal, szövegábrákkal s kép­mellékletekkel gazdagon kiséri az ismerte­tett tárgyakat, úgy a történelmi jelentő­ségű dolgokat, mint a tudományos fogal­makat. Az e kötetben foglalt képmellékletek, térképek és tervrajzok száma harminckilenc, s ezek közt négy pompás színnyomat; a szövegábrák száma pedig, száznál több a cikkhez, meghaladja a másfélszázat. Sokan voltak, kik bizalmatlansággal néztek ez új vállalat, a Pallas Nagy Lexi­­konának megindulása elé is. Azt hitték,­­ hogy erre is az a sors vár, a­mi az eddigi nagy lexikonokra várt, hogy csakhamar észrevehető lesz rajta az erők fogyatkozása. Voltak — magunk is nem egy helyütt hal- t lőttük — kik azt mondták, hogy „majd akkor rendeljük meg a lexikont, mikor lega­lább a harmadik kötetét látjuk.* Nos, a harmadik kötet itt van. És ez a harmadik kötet, mint a latin példa­beszéd az életrevaló , a nagyrahivatott erő­ről mondta — ereseti eundo — nagyobb fris­seséggel , az erők nagyobb, mert izmosabb biztonságával lépett elő, mint megelőzői. Az üde szellemi áramlat üti meg ön­kénytelen az embert, midőn ezt a harmadik kötetet kezébe veszi, mely a tipográfia te­kintetében is, mondhatjuk, páratlanul áll. Bő ismeret, tiszta nemzeti szellem, gazdag s fényes előállítás, ezek a Pallas nagy Lexikona III. kötetének jellemző vo­násai. E tulajdonságok mellett az egyre izmosodó vállalat nyugodtan, sőt önérzete­sen tekinthet a jövőbe, biztos lehet a­felől, hogy az eddiginél még nagyobb mértékben meghódítja a nemzet rokonszenvét.

Next