Kecskeméti Lapok, 1894 (27. évfolyam, 1-25. szám)

1894-01-07 / 1. szám

1843—4. első félév. 33. sz. Jókai Móricz, 19 H. v. R.-Komáromi születésű, édes anyja Pulay Mária földbirtokosné. Erkölcsi magaviselet ... 1 Vallástanból..........................1 Honi magántörvénytan . . . kit. Tanulók száma 38. Közvizsgák napja febr. 24. Sipos Imre m. k. honi magántörvénytan ny. r. professora. 1843—4 második félév Erkölcsi magaviselet ... 1 Vallástanból..........................1 Honi polgári magántörvény . kir. Tanulók száma 38 Közvizsgálatok napja július 24. Vállay Sipos Imre m. k. polgári magán törvénytan ny. r. oktatója. Hisszük, hogy nem lesz érdektelen azok névsorát olvasni, kik Kecskeméti diáksága alatt szerencsések voltak a nagy költőnek tanuló társai lenni. Íme a névsor: Balogh László, Sz.­Szállás. Budai József, Szekszárd. Deák László, Kecskemét. Entel Réső Kálmán, Pest. 5. Ergovits Ulysses, Fehérvár. Farkas Gedeon, Szentes. Fejes Károly, Ráczkevi. Folkusházi Károly, Orosháza. Gyenes Pál, Kecskemét. 10. Horváth József, Kecskemét. Kármán József, Új-Verbász. B. Kiss József, Kecskemét. B. Kiss Mihály,­­ Kun Károly, Tass. 15. Lazarovits István, Zemplén. Machik Lajos, Tóthfalu. Mátyási József, Halas. Meskó Kálmán, Temesvár. Milutinovits Tódor, Rudna. 20. Nagy István, Fülöpszálás. Póka Károly, N.­Károly. Polgár Ignácz, Kecskemét. Popovits Péter, Medves. Prikkel János, Kecskemét. 25. Rácz Pál, Gomba. Rása Gábor, Fülöpszállás. Sallai Károly, Solt. Sándor János, Kecskemét. Schmied István, Majos. 30. Sipos Pál, Kecskemét. Szántó József, Kösd. Szappanos Gábor, K.-Sz.-Miklós. Szeles Károly, Kecskemét. Jókai Mór, Komárom. 35. Vég Sándor, K.-Sz.-Miklós. Szijj Károly, Czegléd. Váradi János, Áporka. Vári Sándor, N.-Kőrös. Vick Ádám, Mórágy. 40. Bori Sándor, Kecskemét. Fitos István, Új-Lóvé. Földvári István, Bolhás. Gál József, N.-Kő­rös. Hajdú Miklós, Túrkevi. 45. Horváth János, Mária. Kiss Gusztáv, Rovetschin. Papp Imre, N.-Kőrös. Papp Móricz, Dab. Babáth Pál, N.­Kőrös. íme mennyi kedves emlék, a­melyek külön-külön is becsesek, együtt pedig igazi kincset képeznek, volt, hogy festegetett stb. már mindenki tudja. A társadalmi életben pedig, legalább abban az első évben, nem sokat forgott, úgy, hogy erről beszélni alig lehetne. Szerk.: De az iskolai élet ? D.: Az iskolai élet Jókai által élénkült. Az ifjúság „Kalliope“ című lap szerkesz­tésével épen őt bizta meg s nyilvános sza­valatok , felolvasások, sőt műkedvelői elő­adások is voltak a collegiumi ifjúság kö­rében. Szerk.: Azt már én is hallottam, hogy Jókai bottal jött ki szavalni, a­mi nem tett kedvező hatást. ... Ejh! Dehogy. Jókai nem volt íz­léstelen ember, hanem igenis szavalta „Az ólmos botok“ című satyrát, de nem bottal lépett ám az emelvényre. Azonban egy újítást kezdett, a­mi akkor általános ked­vező fogadtatásban részesült és a darab szövegével teljes harmóniában, igen komi­kus hatást keltett. Ez újítás volt, hogy a múzeumból, hol a szereplők várták mig a sor reájuk kerül, a dobogóra kilépve, az addigi szokástól eltért s elhagyta a darab czimét, nem nevezte meg a szerzőt sem, hanem azonnal egész lelkesültséggel kez­dett bele a darab szavalásába. Szavalta még a „Hűség“-et Vörösmartytól és bizony­nyal egyebet is,­­ szoritni a vele való szellemi érintkezést, mert már gyermekkorunk óta a szívünkhöz nőtt­­. Kecskemét város sem maradt el, sőt már 1893. április 21 én tartott törvény­­hatósági bizottsági gyűlésben egyhangú le­lkesedettséggel választa meg díszpolgár­nak, s az oklevelet remek kiállításban el is készítette, de ennek átnyújtása az 50 éves jubiláris ünnepélyek alkalmára halasz- t tatott. Ma adják át e remek­művet Horváth Döme, ifj. Bagi László és Zombori László. Hogy olvasóink is megismerhessék, lefotografiroztattuk e diszművet s ennek­­ mását a mellékelt képben mutatjuk be. Az I oklevél remek rend Írásban, a mi ugyan s már festés számba is mehet, van kiállítva , s fehér bőrbe kötve, dúsan aranyozva ■ kék és vörös el emailtirozott cirádákkal. A város címere — eltekintve attól , hogy az ősi kecske kissé rosszul tápláltnak lát­szik — remek dombormű. Hát­lapján babér koszorúban 1843 — 1­893 számok állanak, ékes szólóan hirdet­vén­­ az ötven éves irói munkásság dicső­ségét. Megszereztük az oklevél teljes hitelű szövegét is, mely a következő: „Mi Kecskemét törvényhatósági jogú város polgármestere és közönsége jelen­­ levelünkben adjuk emlékezetül mindazoknak , Minek hitelére s állandó bizonyságára jelen díszpolgári oklevelünket városunk pecsétével erősítve kiadtuk. Kelt Kecskeméten, az ezernyolczszáz­kilencvenharmadik év április havának huszonnegyedik napján tartott törvényható­sági rendes havi közgyűlésünkből. Lestár Péter s. k. királyi tanácsos, polgármester. Ifjú Bagi László s. k. főjegyző. 34. sz. Jókai diákéletéből Beszélgetés Jókai tanulótársával. Irta: Fördös Dezső. Tudvalevőleg Jókai 1842. év őszén jött Kecskemétre, elhagyván a pápai főiskolát, vagy mint Jókai nevezi, „a tudomány gyűjtő kaptárt.“ Két évet töltött itt, a mely korbeli emlékek most felette nagy érdekűek és nagy értékűek. Nem is kímél­tünk sem időt, sem fáradtságot, hogy azo­kat összegyűjtsük s bizonynyal nem siker nélkül. Sajnálnunk kell azonban, hogy a reform, főiskola könyvtárában nem talál­ható az akkori önképzőköri dolgozatok ma­radványa , sem az akkori tanulóifjúság által támogatott s Jókai által szerkesztett „Kal­liope.“ Az emlékek gyűjtésénél kiváló szeren­csének tarthatjuk, hogy körkemenczénk és a tégla­égetés gyári kezelésének tanulmá­nyozása végett, városunk szülötte Garzó Imre úr, Hód-Mező Vásárhelyi városi mér­nök, a közelmúlt időben városunkban járt, a midőn lapunk szerkesztőjének épen azon házban volt szerencséje vele beszélni, hol a nagy költő, kecskeméti diák korában la­kott s hol Garzó úrral, ki 1842. 1843-ban szintén a reform, collégiumban tanult, Jó­kai többször találkozott. Egyébiránt ugyan­ezen collégiumban ő később, az ötvenes évek elején, (1853. vagy 1854-ben) tanár volt. E beszélgetést a következőkben adjuk: Szerk.: Tehát mérnök úr is azon sze­rencsések között volt, ki a nagy költő ifjúkori éveiben a nagyszabású fejlődésnek közvetlen szemlélője volt ? D.: Igen. De csak egy évig. Jókai ide jött 1842-ben s 1844-ig maradt itt. Én is 1842-ben jöttem Kecskemétre, de csak egy évig. Szerk.: Lenne szives emlékeiből Jókairól , itten, életéről egyetmást elmondani. : A ’ -ryobb örömmel tenném, de is leírva ne lett volna. Mert azt, hogy az iskola legjobb tanulók egyike Szerk.: Tehát színdarabot is adtak elő ? D.: A szerelem és sampányit, Gaáltól, de akkor még nők nem léptek fel s igy kettőnek női ruhába kellett öltözni, de a fiatal arczokhoz nem állott rosszul. A kö­vetkező időben már leányok is vállalkoztak. Szerk.: Mily érdekesek volnának ha­sonló kedves emlékek! ..: Ha volnának! De Jókai annyira szerény ember volt s annyira nem bántotta a szereplési viszketeg, hogy alig fordult elő egyéb. Többnyire családi körben volt s tanulmányainak s múzsáinak élt. Vívással, tornászattal is sokat foglalkozott. Mura­­közy Janit, ki a férfiszépség mintaképe, valódi athleta alak volt, igen szerette. * * * Ezzel kapcsolatosan­­közöljük, hogy B. Kiss Gyuri bátyánk is kortársa volt Jó­kainak , de előbb járt mint ő. Még most is híven emlékszik reá. Szép szőke, kék sze­mű ifjú volt, de egyébként az azon kor­beli szokása miatt, hogy a nagyobb diák a kisebb diákkal nem társult, sok közvet­len érintkezése nem volt. Érdekes az is, hogy Jókainak gyermek-ifjú korában az volt a szokása, hogy ismerős bajtársait egy-egy box döféssel üdvözölte, a­kiket illet, hogy mivel a polgári erény fődísze leginkább az érdemes férfiak kitün­tetésében és hasznos szolgálataik méltányos elismerésében áll , méltó tekintetbe vévén azon hasznos szolgálatok által szerzett kiváló érdemeket, melyeket nagyságos Jókai Mór országgyűlési képviselő úr, a nemzet koszorús költője és legnagyobb regényirója, 50 évet tevő irói működése alatt, a magyar nemzet és haza közjavára , a magyar nyelv és irodalom emelése körül folytonosan tanusított, úgy, hogy ezen irói működése által a magyar nyelvnek és irodalomnak a külföld előtt is tiszteletet szerzett: mindezen hasznos és odaadó szol­gálatainak és érdemeinek elismeréséül, vala­mint bensőleg érzett vonzódásunk és haza­fiúi tiszteletünk nyilvánításául, — kedves visszaemlékezéssel arra is, hogy ifjúságának egy részét városunk falai között töltötte és iskoláinkat látogatta, — azon hatósági jogunknál fogva, melyet apostoli koronás király urunk Ő felsége, a magyar haza és nemzet, valamint törvényhatósági jogú városunk egyetemének közjavára gyakor­lunk , fentebb teljes tisztelettel megneve­zett nagyságos Jókai Mór urat ezen­nel városunk díszpolgárává megválaszt­juk és városunk polgárai sorába iktatjuk, adván és engedvén jelen díszpolgári okle­velünk erejével . Nagysága részére jogot és engedélyt, hogy mindazon szabadalmakat jogokat és engedményeket, melyeknek váro­sunk rendes polgárai gyakorlatában, élve­zetében és használatában vannak — mind­azáltal az azokkal kapcsolatos kötelezett­ségek mellett, — szabadon és háborútlanul gyakorolhassa, élvezhesse és használhassa. Jókai élete. Irta: Hornyik József főreáliskolai tanár. Nagy emberek életfolyásának minden mozzanata — ha mindjárt egynémely része közönségesnek látszik is — érdekes; érdekes pedig főleg azért, mert ezekből láthatjuk azt, hogy mily körülmények működtek közre arra nézve, hogy egy közönséges teremtményből „halhatatlan“ fejlődjék , de még azért is, mert ezekből láthatjuk, hogy az alkotott nagy művek milyen körül­ményeknek köszönhetik létüket. Hogy Jókai a magyar irodalomban­­halhatatlan­ lett s hogy művei valóban­­nagyok­, azt bizonyitani nem az én fel­adatom ; én csak a nagy író élettörténetének nevezetesebb mozzanatait sorolom el azon adatok nyomán , melyeket részint maga az író, részint több aesthetikus közzé tett. Jókai Mór, az elbeszélő stíl­uájának s az igazi magyaros humornak megalkotója 1825. február 19-én született Komáromban. Atyja ásvai Jókay József régi nemesi családból származott előkelő ember volt Komáromban , de szerény anyagi viszonyai miatt ügyvédeskednie kellett. Gyermekének nevelésére oly kiváló gondot fordított, hogy mikor a kis Móric legelőször lépte át az iskola küszöbét, már akkor folyékonyan tudott olvasni és írni. Igen kedvesen beszéli el maga Jókai ezt az első iskolai napot. Két dolog bántotta őt — úgymond — ezen az első iskolai napon; az egyik az volt, hogy nem tudta , mi van feladva leckéje s igy rettenetesen félt attól, hogy a tanító úr felszóllitja felelni s ő majd nem tud és verést kap; a másik meg az volt, hogy minden gyereknek olyan tisztességes neve volt, mint Pista, Ferkó, Jóska stb. egyedül csak őt hívták Móricnak, a mi miatt a gyerekek kinevették s az iskolából kijövet ki is csúfolták. A kis Móric ezért úgy állt bosszút a bárdolatlan kamaszokon, hogy pár hó lefolyása alatt valamennyit letörte a tudományban s az első padban az első helyre tette magát érdemessé . Eremi iskoláit elvégezvén , a gymnasium 2 első évére is még otthon maradt, de a 3-ik osztályra már a három századot látott pozsonyi líceumba vitte őt atyja főleg azért, hogy a német nyelvet is elsajátíttassa fiával. Itt egy Zsigmondy nevű tanárnál lakott Jókai a Szél utcában , melyet azóta a nagy költő tiszteletére Jókai­ utcának neveztek el. 2 évig volt Zsigmondynál Jókai cserében, mely idő alatt a gymnasium 3-ik és 4-ik osztályát kiváló sikerrel elvégezvén, az 1837/8-ik iskolai évben már a pápai főiskolába küldetett, hol a csendes , merengő természetű ifjú életében forduló­pont áll be ama körülmény folytán, hogy a sors össze­hozza őt Petőfivel, a kor legragyogóbb költői génijével. A középiskola 4 felső osztályát végezte itt Jókai, mely időből — lapunk keretéhez mérten — csak néhány érdekes epizódot hozhatok fel. Hárman laktak együtt: Petőfi, Jókai és Orlai Petries Soma. Nem kell mondanom, hogy olyan 3 deák került össze, mint az országban aligha akadt máshol. De meg is látszott a pápai főiskola .Önképzőkörén­, mert olyan verseket és elbeszéléseket olvas­tak fel egymással versenyezve, hogy azóta aligha akadt párjuk. A diákság előtt rop­pant költői tekintélyekké lettek ... de hát még akkor, midőn Jókai az „Isten Ítélet“ című novellájával első díjat nyert, Petőfinek pedig­­A borozó“ című költeménye az „Athenaeum“ hasábján megjelent! A 3 jó barát mindegyike művész akart lenni és pedig az a nevezetes, hogy Petőfi prózairó, Jókai festő, Orlay pedig lyrai költő kívánt lenni . . . s amint később kisült, Petőfi lett a lyrai költő, Jókai a prózairó s Orlay a festőművész. Diákéletük regényes helyzeteinek gaz­dag tárházából most csak azt a momentumot hozom elő, mely Petőfi kicsapatásának okozója volt. Akként történt ugyanis a dolog, hogy Petőfi sok hányattatás után 1841-ben mint obsitos katona újból a pápai főiskola tanulói közé állván , mint pénzetlen és hajléktalan deák Jókai és Orlay baráti lakásába jutott. Ez a két jó barát látta el Petőfit civil ruhával is, mivel Petőfi baka­ köpönyegben és fehér katonai kabátban jelent meg köz­tük. Egy napon a 3 jó barát úgy össze­­disputált, hogy az önfejű Petőfi egész komolyan megharagudott s úgy állt bosszút „a hűtlen barátokon“, hogy az általuk adott civil ruhát visszadobta nekik . .. mivel pedig iskolába ruha nélkül nem lehet menni, tehát magára vette Petőfi a saját obsitos­ át. Díszpolgári oklevél. Széles e hazában minden felé meg­választják a nagy költőt díszpolgárnak, mert ki az közülünk, a­ki ennyi közösség­nek is ne örülne, hogy egy és ugyanazon városnak lehetünk , ő vele együtt, polgárai. Minél szűkebb határok közzé kívánjuk

Next