Kecskeméti Lapok, 1897. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1897-07-04 / 27. szám
27. sz. KECSKEMÉTI LAPOK 3 jött volna fel és látszott az mint feljebb és feljebb növekedett, az füstben vagy földben nevekedett, az füst is egyaránt nevekedett véle, az nap pedig szépen rémlett; egy fertály óra múlva pedig az füst róla eltávozott az tekintő felé s maga osztán lassan lassan úgy múlt el. Július 21. fogtak az búza aratáshoz hanem az eső miatt félben kellett hagyni. Agusztus 1. estve 7 s 8 óra között az hátulsó Kőmár felett hasonló tüzesoszlop láttatott, mint ezelőtt, azonban ugyanekkor Szamosfalva felől nagy tüzes fellegek támadtak. Október 15. esős idő lévén, az falakon sem dolgozhattunk. Deczember 26.Szentmihályban (Hajdú megye) felette nagy szél és fergeteg volt. (U. o. 402—404 408, 415, 419, 434, 443.) 1705. márczius 29. este igen nagy dörgések és villámlások lettek, melyek kánikulában is számot tettek volna és egyszeri csattanásban mennykő is esett le a városnak (Eger) felső része tájékán. Április 13. igen megesősödvén az üdő, azután megnehezedvén, hátni jöttem Lénára. Szeptember 12. igen nagy záporeső jéggel elegy, majd felleg szakadáshoz hasonló volt, úgyhogy az osztagokba is igen beléjek ment és az szőlőben is kárt tett az jég, igen meghasogatván az szőlő szemét. 21. szeptembris az szárazság miatt eddig nem igen szánthatván és vethetvén, valami kevés eső lévén, vettettem. Oktober 13. ott (Kolozsvár) lévő kevés szüretemet félben hagyván, visszajöttem. (Tr. p. 452, 454, 465, 467.) 1709. Hallatlan s rendkivül való hidegek lőnek ezen télen nemcsak Erdélyben, hanem egész Európában mindenütt, melyhez hasonlót 500 esztendők forgása alatt a históriák nem emlitenek. Számtalan embereket és barmokat öle meg a hideg és majdnem minden gyümölcsfák kiszáradnak miatta, az egész tavaszon pedig és nyár kezdetén rettenetes szárazság jön, a gabona sem nőhető meg, a fű is mind kiégő a réteken, ősszel pedig mikor vetni kellene s a fű is megsarjadzott vala, szörnyű árvizek, égszakadások, egynéhány hetekig való sebes esők lőnek, kik mind az kalongváben levő gabonát elvesztegették, mind az lekaszált füvet elsepték. Azért olyan szűk most mindenütt a széna Erdélyben, sőt nem is véthetőnek az emberek, a mikor ideje vola a vetőnek, a nagy esők miatt; a szőlő is mind egyben rothadó, ami kevés bor jön is, semmirekellő. (Milhoffer: Talajkimerülés 519.) 1711. Olyan aszály, hogy a Tisza teljestül kiapadt s medrében száraz lábbal lehetett átkelni Szegednél. (Dugonics társaság évkönyve 1895. II. 5.) 1712. Az árvíz Szegedet romba döntötte. (U. o. 5.) 1715. Januárius 8. eső lévén rossz vadászó üdő volt. (Monum. Hung. 481.) 1717. Február 17. oly hidegeket szenvedtem, hogy irtóztatókat, az minthogy egyik fülemet meg 19 csípte volt az hideg. Október 6. szűrtem meg a Kis-Tekenős szőllőmet, az holott valóban kevés borom lett, nem lévén, több circiter 26 veder boromnál, az holott mászor 800-nál is több borom lett. 8. oktobris kezdettem az Nagy-Teknőst szüretni. 9. oktobris végeztem el szűrését, az holott is lett 56 veder borom, az mely szőllőben másszor 100 vedret is megszűrtem. (U. o. 488, 490.) 1718. Márszius 31. Nagy-Szebenben 2 tűz szállott le az égből az város 2 magasabbik tornyára és az gombokon lenni sokáig láttatott, de nem égetett. (U. o. 494.) 1719. Több nyomorúsági közt Erdély országnak az is majd elszenvedhetetlen *vala, hogy kik a drágaságban és éhségben elevenen megmaradtak, azok kívül sok ezeren a mirigy döghalál által megemésztettek. (Milhoffer: Talajkimerülés 522.) 1720. Október 28. kezdettem a szürethez. 29. octobris végeztem el az Kis-Teknős szüretit. 80. octobris kezdettem az Nagy-Teknőst szüretni. 31. octobris végeztem el, az holott szírem lett több 282 veder boromnál. (U. o. 507.) 1721. Május 15. nagy lévén az Tisza (Ősegénél) és az hidas nem járhatván az szél miatt,lőtt kelletett hálnunk. (U. o. 510.) 1723. Augusztus 26. végeztem el Ősegében az hordatását kevés gabonáimnak, az mely is az tavaszi szárazság miatt igen kevés lett, úgy mint búza 903, árpa 141, rozs 34 kálongya. (U. o. 521—522.) 1724. Október 11. érkeztem Méhesre igen alkalmatlan havas esős és hideg időben. 12. oktobris az mezőségi hegyeket nagyobb részén fejéren láttam az hó miatt. (U. o. 528.) 1728. Lőttem egy vadludat röptiben, az mely újság 9. februári! (U. o. 541.) 1729. Február 28. az Szamos nagy gázlóban nem járhatni, le kelletett Mikeházáig az hidasra kerülnöm, de ott is a szél miatt által nem mehettem. Június 11. éjszaka olyan hóharmat volt, hogy az dohány palántot, oláh Borsót s egyébb kerti veteményeket alkalmasint helyen-helyen elsütött, sőt még néhol az török búzát is megcsapta. (U. o. 546, 548.) 1730. Szentmargitán létemben 14 vagy 15 februarii látszott estve 7 órától fogva majd éjfélig nagy égi jel az égen, az mely napnyugot felül észak felé mint egy tűz nagy világossággal terjedett, az égnek nagy részit elfogván az világosság. (U. o. 551.) Nagy záporeső és felhőszakadás által a Duna egyébb vizekkel elannyira megárada, hogy az egész Csallóköz elborittatott, mely által a gabona és a szénában nagy kárt tett. (Milhoffer: Talajkimerülés 525.) 1731. Któztól sok sáska láttatott abban az esztendőben elannyira, hogy mintegy három vagy négy mérföldnyire sok helyen a földet is beborította. (U. o. 525.) 1732. Augusztus 12. nagy szél és eső érvén utol, jól megveve. (Monum. Hung. 563.) 1733. Május 13. az sok hideg szélfúvás és daras hóesés után mára virasztólag nagy hóhalmat lőtt, mely az szőllőket, fáknak virágait és az gyengébb természetű fáknak leveleiket is és jövéseket, s az gyengébb kerti veteményeket mind elsütötte, forrázta, az kukoriczákat is mind elvötte. (U. o. 570.) A vetőmagvak forgalmának ellenőrzése. A vetőmagkereskedelem a 80-as évek előtt még olyan boldog időket élt, hogy semmiféle ellenőrzésben nem részesült sem az állam, sem a gazdatársadalom részéről. A kereskedők forgalomba hozhatták áruikat, akármilyen szemetesek, rossz csiraképességűek vagy éppen nem falazonos magvak voltak is azok. A törvény büntető keze csak akkor érte el a kereskedőt, ha valami igen durva visszaélést követett el, illetőleg, ha módjában állott a gazdának az eladásnál elkövetett visszaélést törvényesen megtorolni. Ez utóbbi eset vajmi ritkán fordult elő, mert a magkereskedő jól ismerte a magyar gazda hiszékenységét s azon tulajdonságát, hogy ellenőrzést nem igen gyakorol s ha mégis gyakorolna, a kereskedő mindig volt olyan óvatos, hogy hagyott magának valami kibúvó ajtót és megmenekült a kártérítés elől, úgy hogy a gazda minden magvásárlásnál valóban ki volt szolgáltatva a kereskedőnek. Erre azután felhangzott néhány tiltakozó szó a gazdák köréből a vetőmagkereskedelem túlkapási ellen, a kormánykörök s szakemberek is komolyan kezdtek foglalkozni azon módozatokkal, amelyek segélyével fel lehetne szabadítani a magyar gazdát a kereskedelem járma alól, igy születtek meg a magvizsgáló állomások. Ezen üdvös intézményeket hazánkban 1881-ben léptették életbe és pedig Budapest, Kolozsvár, M.-Óvár, Keszthely, Debreczen és Kassa székhelyekkel. A földművelési minisztérium tehát, melynek fenhatósága alatt állanak, az ország minden részébe juttatott egyet egyet, hogy a gazdaközönség működésüket annál könnyebben igénybe vehesse. Ezúttal csak rövidesen említem fel, hogy az állomások működési köre egyrészt a vetőmagkereskedelem ellenőrzésére terjed ki, másrészt pedig a gazdák, erdészek, kertészek és kereskedők által beküldött magvak vizsgálatára és pedig a következő szempontokból: azonosság, tisztaság, csiraképesség, arankamentesség, víztartalom, abszolút súly és térfogati súly meghatározása. Az állomások továbbá a kereskedők és gazdák keresése magvait arankamentesség esetén az arankamentességet igazoló bárczákkal látják el és hivatalosan le is plombozzák, úgy, hogy a gazdák bármily kis menynyiségben vásárolhatják a kereskedelemből az államilag megvizsgált és arankamentesnek talált heremagvakat. Végül mindennemű gazdasági botanikai kérdésekre felvilágosítást adnak, nevezetesen a hasznos és káros gazdasági növények, illetőleg magvak neveit megállapítják, szénát elemeznek, rétekre való fűmagkeverékreczeptek állítanak össze és az abraktakarmányok mikroszkópiai vizsgálatával foglalkoznak stb. Ilyen szép és nagy programmal működnek a magvizsgáló állomások immár 17 év óta és a gazdaközönség mégsem használja fel ezen hasznos intézményeket oly mérvben, amint azt egy elsősorban földmivelő állam gazdaközönségétől meg lehet kívánni, pedig, hogy még a legszegényebb földmivelő is hasznát vehesse, a gazdák számára ingyen végzik az állomások a leggyakrabban előforduló és legfontosbb vizsgálatokat. Csak egy érték nélküli mintát és egy 5 kros bélyeget kell beküldeni a válaszadáshoz s a minták vizsgálati eredményét az állomások a lehető legrövidebb idő alatt köztik a beküldő felekkel. Mikor az irányadó körök a vetőmagkereskedelem túlkapásait és visszaéléseit, másrészt ezzel szemben a gazdaközönségben az önvédekezés hiányosságát még ezek után is tapasztalták, akkor a vetőmagvak elárusitását törvényes korlátok közé szorította a földmivelésügyi minisztérium. Először az 1894. évi XII. a mezőgazdaságról és mezőrendőrségről szóló törvényczikkbe felvette, hogy a luczerna- és lóheremagvak termelés czéljából csakis arankamentesen hozhatók forgalomba, de másrészről az arankának a termőföldön való irtását is kötelezővé tette. Ennél sokkal kiterjedtebb intézkedéseket tartalmaz a vetőmagvak forgalomba hozatalára nézve az 1895-ik évi mezőgazdasági termények, termékek és czikkek hamisításának tilalmazásáról szóló XLVI. törvényczikk, amely a gazdasági, erdészeti és kertészeti vető- és fűmagokon kívül a többi gazdasági termények és czikkek mikénti forgalombahozataláról is intézkedik. Mindezekre jelen közleményem keretében nem terjeszkedhetem ki, csupán a vetőmagnak elárusítására nézve óhajtom elmondani a törvény hasznos rendelkezéseit. Ezek ismerete igen fontos dolog, mert enélkül az érdekeltek annak hasznát nem élvezhetik, tehát tudnunk kell, hogy ha vetőmagot vásárolunk, minő követelményeket fűzzünk ahhoz, s ha e követelmények nem találnak kielégítést, mi módon szerezhetünk kárpótlást a vetőmagszállító kereskedőtől. A törvény rendelkezése értelmében az eladó (kereskedő vagy gazda), ha termelés czéljából árusítja el a vetőmagot 10 k.-on felüli mennyiségben, tartozik külön levélben, vagy a zsákon a mag csiraképességi és tisztasági százalékait, annak válfaját és származását megjelölni, illetőleg mindezért jótállani. Ami a fajt és származást illeti, annak bevallása az esetben, ha az lehetetlen, elesik, de egyes magvaknál, mint takarmányrépa, igen fontos a faj bevallása, mert azt a magjáról megismerni nem lehet. A származás bevallása, pedig a nemesebb gabonaféléknél és különösen a hereféléknél fontos, mert pl. nem közömbös, hogy európai vagy amerikai luczernát, illetőleg lóherét termelünk-e, mert az amerikai herefélék termelése mezőgazdaságunkra egyenesen káros. Ha amerikait szállít a kereskedő bevallással, azt el sem kell fogadni, ha pedig nem vallotta azt be s ez utólag kiderül, úgy meg kell büntettetni, azonkívül még esetleges kártérítés keresésének is helye van. Az idézett 1895. évi XLVI. törvényczikk alapján történő ellenőrzés, illetőleg a megindítandó hatósági eljárás a következő feltételek és szabályok betartása mellett történik: Amint az áru a vasúti vagy hajóállomáson, illetőleg a rendeltetési helyen megérkezett, azonnal, vagy a megérkezés idejétől számított három napon belül mintát kell venni az áruból két hiteles tanú jelenlétében. A minta az áru jó átlag átkelt, hogy képezze, tehát minden egyes zsákból zsáktőr segélyével ki kell venni egy keveset, de összesen legalább két kilónyi mennyiséget, ezt azután össze kell keverni s belőle két kisebb