Kecskeméti Lapok, 1899. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1899-03-26 / 13. szám

2______­ galmas csoportjaival 12-szer töltötte meg a házat. ^ Három estére telt közönség Bérezik Árpád „Himfy dalai“-ra, négy­szer mulattak sokan Herczeg „Gryurko­­vich lányai“-n. „Bánk­ bán“ szokásos díszelőadása a lefolyt évadban szép családias ünneppé nőtte ki magát, a­mennyiben Kom­á­­romy Alajos veterán-színművészt, a­ki 51 évvel ezelőtt először hozta itt színre a nagy tragédiát, Tiborcz szerepében még egyszer tapsolhattuk és így jubileu­mot ülhettünk vele együtt. Az évad első felében szokatlan hévvel karolta fel az énekes-személyzet az operai estéket. De ereje elégtelensége és a közönség csekély érdeklődésén hajótörést szenve­dett az igyekezet, sőt Csiszér Irén opera-énekesnő hangversenye operai rész­letekkel sem keltett nagyobb érdeklődést. Helybeli szerzők közül kettő jutott szó­hoz, mind a kettő zeneszerző. Szent- Gály Gyula egy rossz népszínműhöz irt nagyon jó zenét és Barta Henrik szerzett egy dallamos keringőt Csongori Mariska szövegére és egy jótékonyczöld előadásra. Ha még megemlítjük, hogy két Shake­speare darab is műsoron állt: a „Mak­­ranczos hölgy“ és Ivánfy Jenő buda­pesti művészszel „Romeo és Julia“, ki­mentettük mindazt, a­mi a lefolyt szini­­évadban a visszatekintő szem előtt mint nevezetes pont feltűnik. A sajtóban felmerült, de visszhangra nem talált az ingyenes és olcsó diák­előadások kérdése, a városi intendatúra halva­ született eszméje és egyéb színügyi érdek. Kevésbbé volna könnyű a műsort összefoglalólag jellemezni, mert inkább ötletszerű mozaik, mint tervszerű eljárás képét nyújtja. Nem volt annyira rossz mint a tavalyi, de nem is érte el azt a minimális színvonalat, melyet a vidéki színházak műsoráról e lapokban nem rég irt czikkünkben fölállítottunk. Csak azt erősítsük meg, hogy az az előzékeny mód, melylyel nálunk a Csóka Sándor igazgatóval kötött szerződést fel­bontották, csúnya polémiára adott alkal­mat, mely az érdekelt felek egyikének sem szerzett különös dicsőséget. A mi álláspontunk az volt és maradt, hogy jogsérelem nem történt, csak a jobb jö­vendő reményében cserélték ki a város­házán a kielégítő jelent. Nekünk nem egy színtársulat sorsa, hanem a kecske­méti színészet felvirágozása fekszik szí­vünkön. De látva az idei nagyfokú szín­­pártolást, a szinügyi bizottság és a szin­társulat vállvetett buzgóságát, a búcsúzás perezében minden hátsó gondolat nélkül, melegen szorítunk kezet Csóka Sándor igazgatóval és társulatával, kivonva ne­kik szerencsés utat és jó emlékeket. (sd.) — Az istenért hallgasson! Ez a stylus kiment a divatból ezelőtt 3000 évvel. Még megtalálja valaki hallani. Aztán meg, ne is vegye úgy a szívére. Hiszen vannak az em­bereknek gyöngéik, s mi lenne a vidéki tár­saságból, ha a pletyka ártatlan kovásza nem frissítené fel a napok egyhangúságát! Nem pletyka ez már, ez már rágalom! Elmondanak erkölcstelen darabnak, Lerántanak a durva föld sarába, S galád nyelvvel megszólják azokat, Kik tiszta szívvel, nemes áldozattal, Eljátszásomra vállalkozzanak. Hisz történetem nemes, megható, És a legszentebb fájdalom sugára Von fejem köré fényes glóriát. (De persze e hosszúnyelvük csapatja A múlt történetéből mit se tud.) S bár víg darabba vontak most belé, De angol ember volt, ki rólam irt. S olvasottságuk nincs ez asszonyoknak Még annyi sem, hogy azt tudnák csupán, Hogy angol ember nemtelent nem ir ?! — Erről jobb nem beszélni, — feleltem bú­san. — De ismétlem, nem is kell olyan komo­lyan venni. A mi szelíd, jó közönségünk egy kis részének a Pont-Riquet családok, Megbol­dogultak, Végrehajtók, Csalj meg édesek any­­nyira elrontották az ízlését, hogy már nem Közgyűlés. A város törvényhatósági bizottsága folyó hó 2- án tartotta Benitzky Ferencz főispán­­ úr ö­nméltósága elnöklete alatt rendes havi közgyűlését, melyen a bizottsági tagok, — te­­­­kintettel a szőnyegen levő ügyek érdekessége és fontosságára — szép számban vettek részt. Polgármester úrnak a közigatás folyó évi február havi állapotáról beterjesztett jelentését a közgyűlés egyhangúlag tudomá­sul vévén, a napirendre kitűzött ügyek a kö­vetkezőképpen intéztették el: 1. Perczel Dezső m. kir. belügyminiszter úrnak értesítését, melylyel belügyminiszteri állásától történt fölmentését a törvényható­sággal közölvén, a hatóságnak hivatalos el­járása közben tanúsított közreműködéséért köszönetet mond — a törvényhatósági bizott­ság közgyűlése tudomásul vévén — a leirat irattárban megtartani rendeltetett. 2. Széll Kálmán miniszterelnök úr érte­sítvén a város közönséget, hogy ő császári apostoli felsége báró Bánffy Dezső úrnak, miniszteri állásáról való lemondása következ­ő tudják megkülönböztetni a mandulatejet a vitrioltól. De hála istennek, ez csak nagyon kis része a közönségnek,­­máskülönben bol­dogult Katona József megfordulhatna a sír­jában !) A nagy rész, még meg nem zavaro­dott ízlésével, józanul ítél, s nem hagyja magát félrevezettetni ezélzatos pletykák által. Azután meg a pletyka sem olyan rémes va­lami. Hiszen szokása a nőknek lerántani az olyan vállalkozást, amelyben ők vagy esetleg leányaik — — — — — nem vehetnek részt. S ebben van valami megható is; egy sugara az anyai szeretetnek. Azt mondja egy török közmondás: „ Kicsoda szép?“ kérdezték a hollótól. , A gyermekeim!“ felelt az. — Ennek a közmondásnak könnyű kitalálni a másik oldalát. — ,Kicsoda nem szép?“ kérdezték a hollótól. — „A más gyermekei!“ felelt az. — Lássa, ez egész természetes dolog. Vigaszta­lódjék tehát, s ne feledje soha, hogy a rága­lom soha sem tud semmit sem megvetésre méltóvá tenni, ami magában is nem az. Jól van! De mondd a kígyónyelvűeknek! Saját házuk előtt seperjenek, S ne rágalmazzák mások jó hírét, Mert él az égben istenek haragja És bénasággal sújtja nyelvüket! Ezzel beburkolózott peplonába s eltűnt, tében őt magyar miniszterelnökévé legkegyel­mesebben kinevezni s előterjesztésére legfel­sőbb elhatározásával báró Fehérváry Géza urat honvédelmi, Lukács László urat pénz­ügyi, Wlassics Gyula urat vallás- és közok­tatásügyi, Darányi Ignácz urat földmivelés­­ügyi, Cseh Ervin urat Horvát Szlavon-Dalmát tárczanélküli, gróf Szé­chenyi Manó urat leg­magasabb személye körüli, Plósz Sándor urat igazságügyi és Hegedűs Sándor urat keres­kedelemügyi miniszterré legkegyelmesebben kinevezni s őt a belügyi tárcza vezetésével ideiglenesen megbízni méltóztatott, — a városi törvényhatóság az új minisztérium kinevezé­séről és hivatalba lépéséről szóló miniszter­elnöki leiratot tudomásul vette s ez alkalom­­ból örömét nyilvánítja, hogy a parlamenti béke helyreállásával a nyugodt és tárgyilagos tanácskozások eredményeként már is a tör­vényes állapotok beköszöntését szemlélheti. Ebből kifolyólag a törvényhatóság ama re­ményének ad kifejezést, hogy a fent érintett eredmények alapján megalakult új kormány hazafias és közérdekű munkássága a magyar haza és nemzet igaz jogainak és javainak fen­­tartását és gyarapítását s az összes társa­dalmi és emberi jogokat fejlesztő szabad irányt tűzi maga elé s ezen munkásság a közszellem kívánt fölfrissülését és a közálla­potok föllendülését vonja maga után. Ez ala­pon a város közönsége az új kormányt öröm­mel üdvözli s ezt tartalmazó feliratát ő nagy méltóságához Széll Kálmán miniszterelnök úrhoz juttatja. 3. Hegedűs Sándor m. kir. kereskedelmi miniszter értesítvén a város közönségét minisz­terré történt kineveztetéséről, azt a törvény­­hatósági bizottság örvendetes tudomásul veszi, a közérdekű feladatok megvalósítására irányuló törekvéseinek kívánt támogatását készséggel felajánlja. Azon erős meggyőződésben, hogy az ő kiváló vezetése alatt a kereskedelemügyi tárc­a ügykörét érintő gazdasági és kultu­rális viszonyok valóban az óhajtott egészséges fejlődést veszik, ő nagyméltóságához a bi­zottsági közgyűlés ez alkalomból üdvözlő fel­iratot intéz. 4. Olvastatott a kereskedelemügyi minisz­ternek a leirata, melylyel értesíti a város közönségét, hogy Gerter Béla és Török Emil budapesti lakosoknak a Kecskemét város te­rületén, nevezetesen a m. kir. államvasútak kecskeméti állomásától, a Nagy-kőrösi-utczán, a Deák téren, a Vásári-nagy-utczán át a Ru­­dolf-laktanya érintésével a városi fürdőig fővonalként s ebből a Deák térnél kiágazólag egy felől a trombita- és templom-utczai gőz­malomhoz, másfelől a Csongrádi-nagy-utczán a Műkertig, a Halasi-nagy-utczán a kecske­­kemét—fülöpszállási n. é. vasút Rá vágy állo­másáig és a létesítendő Sugár úton (a mai Nagy-temető­ utczán) szárnyvonalakként veze­tendő rendes, esetleg keskeny nyomtávú vá­rosi villamos vasútvonalakra, valamint az ezen vasúthoz való csatlakozással a Miklós­­telepen és a Vágó járáson át Jászkerekegy­házáig s folytatólag, esetleg pedig a Miklós­­telepen és Vágó járáson át a Nyír irányába a budapest—lajosmizsei h. é. vasút .Lajos- Mizse­ állomásig vezetendő, szabványos nyom­távú, gőzmozdonyú, esetleg villamos üzemű h. é. vasútvonalakra az 1897. évi április hó 3- án, illetve 1898. évi január hó 28-án kelt rendeletével kiadott előmunkálati engedélyek érvényét a lejárattól számítandó további egy év tartamára meghosszabbította. A bizottsági közgyűlés a kereskedelemügyi miniszter ezen leiratát tudomásul vevén, a további megfelelő _____ KECSKEMÉTI LAPOK ___________________13. sz.

Next