Kecskeméti Lapok, 1901. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)
1901-01-06 / 1. szám
des 10 százalék szaporulaton fölül a be- vándorlás is emelni fogja a népesség számát. Az adatok azt igazolják, hogy sokan leszünk már itt „jött-ment“-ek. — Slöjd. Az árvaház felügyelő-bizottsága tegnap Kada polgármester elnöklete alatt ülést tartott, amely alkalommal a folyó ügyeken kívül indítványba tétetett, hogy a pusztai tanítók részére a nyári szünetek alkalmával a kézi ügyesség elsajátítása végett tanfolyamot kellene rendeztetni, hogy ők azután a téli hónapok alatt a tanyai munkásnép között a fúrásfaragást terjeszszék és megnyerjék a semmittevés helyett az embereket a babra munkálkodásnak, amiből némi hasznot mégis csak húzhatnak. A felügyelőbizottság feliratot intéz a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, hogy ezt a tanfolyamot akként rendszeresíttesse, hogy azon a pusztai tanítók részt vehessenek. Ugyancsak itt említünk meg egy visszásságot. Néhány tanyai ember van már, aki henyélés helyett fúr-farag és némi keresethez is jutnak. Ezek között Varga László és Vajda János tanyai barkácsolók gyermekjátékok készítésével foglalkoznak és ebben már meglehetős ügyességet fejtenek ki. A piacztéren hordozták áruikat, igen helyesen abból indulva ki, hogy azt mutogatniok kell, hogy vevőket foghassanak. A főkapitány azonban a paragrafusra hivatkozva, eltiltotta őket a piacztérről és áruczikkeikkel a zsibvásárra kényszerítette mindkettőt. Itt aztán, eldugott helyen, veszteséggel kénytelenek nagy nehezen túladni portékájukon. A betű megöl, amit már régen írtak. Mi csak ismételjük és arra kérjük a főkapitány urat, hogy ismert jó érzékénél fogva ezt a jó ügyet tekintse, ne azt az ágaskodó paragrafust és engedje fejlődni ezt a babra munkálkodást. Hiszen gyermekjátékért úgy is több milliót kidobunk a külföldnek. — Fáznak. A szegények, az elhagyottak is fáznak, mert nincs fűteni valójuk. De a városi tisztviselők is fáznak, pedig a városnak ugyancsak volna fűteni valója. Azt a szép és stílszerű széképületet gőzfűtésre rendezték be és csöveken vezetik a pinczéből a meleget. Csakhogy ilyen hidegben az a meleg is kihűl, mire az emeletre és pláne a II. emeletre kerülne, így aztán fáznak a tisztviselők. Ezt a modern előhaladottságot ilyenkor nevezik ám csak igazán bátyám uraimék ott a a búbos kemencze mellől. — A hideg. Még hidegebb volt, mint tegnap. Ma hajnalban a tanyák között, tehát nem a városi védett helyen, 16° R. volt a hideg. Csak 1899. évi karácsony szombatján volt ennél hidegebb az utóbbi tiz év alatt. — A suba. Egy régi mondás azt tartja : mégis bunda a bunda. De a suba se megvetendő házikellék, kivált ilyenkor, mikor 12—15 fokos hideg van. A suba nem valami értékes ma már, mert az olcsóságát keresik, nem azt, hogy milyen díszes. Az a suba éppen, amelyről érdemesnek tartjuk most szólni valamit, nem is értékes suba, talán megérne 20 koronát. De hogy mégis nevezetes suba lesz sokáig, arról jót állunk. És pedig a következő oknál fogva: Két tanyai legény ma délelőtt a főkapitány elé járult, báli engedélyt kértek tőle, így télv az időn, amikor más dolguk úgy sem akad a tanyaiaknak, szoktak összejönni egyet hajjantani. Mert hideg volt, mindkét legény subát terített magára. És mert tisztességtudók, a subát mindketten letették a főkapitány előszobájának az ajtaja elé, a folyosó szögletébe. Aztán bekopogtattak az előszobába, ott a szolga beeresztette őket a főkapitány úr elé. Elmondták a kérelmüket. De elmondta a főkapitány úr is a maga nézetét a bálákról. Kioktatta őket, hogy micsoda hátrányos a tanyai bál sok mindenféle szempontból. Ez volt a baj. Mint ahogyan máskor is baj, de most meg veszedelem, mert amíg odabent tartotta szóval a legényeket a főkapitány, idekünn az egyik subát ellopták. Nem is tetszik elhinni, hogy milyen nagyon tud káromkodni ez az áldott lelkű főkapitány. De a suba azért csak nem lett meg. — Tolvajok. Tegnapi napon két subát is loptak. A rendőrség megindította a nyomozást és mindkettőnek a tolvaját is megkerítette, meg ami még fontosabb ilyen esetekben, a csubákat is. * Figyelmeztetjük tisztelt olvasóinkat és felhívjuk figyelmüket a Konrád János óragyára és ékszeráru szállítóháza, Brüx (Csehország) mai hirdetésére és ajánljuk a fenti cég gyártmányait, amelyeknek jósága nemcsak az arany és ezüst kiállítási érmekkel, hanem a császári birodalmi czimerrel van kitüntetve. A czég, mely úgy a belföldön, mint a külföldön a legnagyobb elismerésnek örvend, csak is valódi, a cs. és kir. fémjellel ellátott arany és ezüst árut szállít, a melynek valódiságáért írásban kezeskedik, valamint az órák pontos járásáért. Gazdagon illusztrált árjegyzéket kívánatra ingyen és bérmentve küld. (Lásd hirdetést.) ■ KECSKEMÉTI LAPOK 4. oldal, 1. sz. Innen-onnan. Mennek aratni. Erdélyben toborzani jártak a minapában. Derék, tagbaszakadt legények kellenek, akik állják a munkát. Szép fizetség jár a munkájukért: hatszáz forint foglaló, hat forint napszám és külön kommenczió az aratásból. Nagy sor ez a mai pénzszűk világban. Csak az a baj, hogy egy kicsit messze kell menni érte. Le Dél-Afrikába. Aztán nem is sarló meg kasza kell oda, hanem puska meg kard. És nem búzát aratnak, hanem embert. De azért harmincz székely legény csapott föl erre a fura aratásra. Már hiába de olyan világot élünk, hogy csak tengleng minden. Nem csak pénz nincs, de munka sincs. Ott keres hát az ember munkát, ahol épen talál. Ha fenyőfát kell döngetni, az is jó, ha embert, hát az is jó. Csak attól félünk, hogy a székelyek ott Dél-Afrikában is a régi taktikájukhoz fognak folyamodni. Majd ha a harczmezőre érnek, fölgyűrik az ingük ujját és így szólnak majd: — No hát csak adják ki a maguk részét az ellenségből, hadd vágjuk le gyorsan. Mert sietős dolgunk van otthon. A csókolódzás ellen. Amerikában mértékletességi egyesületet alakított nem egy, nőkből álló társaság, melynek az a czélja, hogy az iszákosság ellen agitáljon. De ez a nő egyesület most már nem elégszik meg eredeti programmjával, a csókolódzásról is le akarja szoktatni az embereket. Hogy mi kifogásuk van a csókolódzás ellen, így mondotta el egy newyorki hírlapírónak dr. Hatfield Anna orvosnő, az egyesület elnöke: A csókolódzás — úgymond — barbár és egészségtelen szokás, rosszabb még az iszákosságnál is s ezért irgalmatlanul le kell szoktatni róla az embereket. Sohasem volna szabad addig csókot váltani, mig a csókolódzók be nem kenik az ajkukat fertőtlenítő szerrel, mert baktériumok különben átköltözhetnek egyik ajkról a másikra. Sok ragadós baj terjedt már el a csókolódzás által. A csókot tehát könyörtelenül száműzni kell a föld színéről s a jegyespároknak is csupán egyetlen csókot szabadna váltaniok — az eljegyzés napján, hogy még is eleget tegyenek a szokásnak, de azután sohasem volna szabad csókolódzniok. Az amerikai orvoskisasszony szerint tehát legjobb volna az eszkimók példája után indulnunk, ha már minden áron csókolódzni akarunk. Az eszkimók ugyanis úgy szoktak csókolódzni, hogy összedörzsölik az orrukat. SZÍ ISTHÁZ. Január 5-én : „New York szépe“ Operette, először. Telt ház és zajos külső siker mellett került ma színre Kerber Gusztáv amerikai operettje, melyre a színház régóta készül s talán az igazgató kasszája sem bánja meg, ha már egy hónappal előbb állnak vele elő. A modern operette mindinkább öszszeadássá feljlődik . A zeneszerzőknek nincsenek már gondolataik és még arról is lemondanak újabban, ami a legszerényebb tehetségnek is hozzáférhető egy kis megerőltetés mellett. Ügyes finálék a megfelelő fokozással minden karmester fiókjában föllelhetők. A régibb operette szerzők, különsen Strausz kitűnő példákkal szolgálnak a fiatal „szerzőknek“. Az amerikai operettnek ez se kell már. A fokozást nem a zeneszerző csinálja meg, hanem a világosító és díszmester, meg a ruhatáros. Orfeumi zene mellett az egész személyzet előre törtet, vagy kereng és fél, majd negyedpercenkint fölveti a lábát — és kész a fokozás. Kerker „művével“ komolyan foglalkozni nem tisztünk. A legszebb számokat a „Görög rabszolgádból ismerjük már, csinos még egy „sebünkét-waltzer“, a New York szépe nótája, az amerikai lobogó dala stb. Az előadás igen élénken folyt. Az összes szereplők foglalkoztatva voltak. Persze, ha ilyen feladatokat rónak rájuk, nem tehetnek egyebet, mint hogy önmagukat produkálják. Sarkadi pl. bakugrásokat tesz, czigánykereket hány s egy fütty-couptetval zajos tapsokat szerez. Az első felvonásban Aradi Aranka Fifije viszi a szót, ének és táricz dolgában, a másodikban már Hódosi Jolán (czímszerep) bravouros koloraturája. Gerlaki Hermin sokat és ügyesen tánczol, úgyszintén Ferry Zsigmond budapesti balletmester és Déry Giza chickés tánczosnőnk, akiket a kifáradásig újráztattak. Barcs Aranka egy duzzogó primadonna szerepében ügyeskedik, Komlós és Károlyi jóizűen mókáznak, Szentmiklósi, Horváth, Pataki és Somlai szintén jók. A kiállítás fényes és minthogy most még divatban van ez az operette-genre, az újdonságnak tartós sikert jósolunk. db.) * Heti műsor. Hétfőn : „New-york szépe.“ A) bérlet. Kedden : „Corali és társa.“ B) bérlet. Szerdán : „Szép Galathea.“ „Melinda“ C) bérlet. Csütörtökön : „A bölcső.“ A) bérlet. Pénteken: „Az új honpolgár.“ (Félárak.) Szombaton : „Aranyhalak.“ B) bérlet. Vasárnap: „New york szépe.“ Bérlet szünet. Legközelebbi újdonságok: I. „Aszszony regimentoperette. II. „Cyrano de Bergerac“, színmű próságok. Meglepetés. Még mindig jegyese Gizellának ? — Nem. — Gratulálok ! —Azután, hogy szabadult meg ettől a kellemetlen perszonától? — Elvettem feleségül.