Kecskeméti Lapok, 1901. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)

1901-01-06 / 1. szám

des 10 százalék szaporulaton fölül a be-­­ vándorlás is emelni fogja a népesség szá­mát. Az adatok azt igazolják, hogy sokan leszünk már itt „jött-ment“-ek. — Slöjd. Az árvaház felügyelő-bizott­sága tegnap Kada polgármester elnöklete alatt ülést tartott, a­mely alkalommal a folyó ügyeken kívül indítványba tétetett, hogy a pusztai tanítók részére a nyári szünetek alkalmával a kézi ügyesség el­sajátítása végett tanfolyamot kellene ren­­deztetni, hogy ők azután a téli hónapok alatt a tanyai munkásnép között a fúrás­­faragást terjeszszék és megnyerjék a semmittevés helyett az embereket a babra munkálkodásnak, a­miből némi hasznot mégis csak húzhatnak. A felügyelő­bizott­ság feliratot intéz a vallás- és közokta­tásügyi miniszterhez, hogy ezt a tanfolya­mot akként rendszeresíttesse, hogy azon a pusztai tanítók részt vehessenek. Ugyan­csak itt említünk meg egy visszásságot. Néhány tanyai ember van már, aki henyé­lés helyett fúr-farag és némi keresethez is jutnak. Ezek között Varga László és Vajda János tanyai barkácsolók gyermek­­játékok készítésével foglalkoznak és ebben már meglehetős ügyességet fejtenek ki. A piacztéren hordozták áruikat, igen helyesen abból indulva ki, hogy azt mutogatniok kell, hogy vevőket foghassa­nak. A főkapitány azonban a paragrafusra hivatkozva, eltiltotta őket a piacztérről és áruczikkeikkel a zsibvásárra kényszerí­­tette mindkettőt. Itt aztán, eldugott helyen, veszteséggel kénytelenek nagy nehezen túl­adni portékájukon. A betű megöl, a­mit már régen írtak. Mi csak ismételjük és arra kérjük a főkapitány urat, hogy ismert jó érzékénél fogva ezt a jó ügyet tekintse, ne azt az ágaskodó paragrafust és engedje fejlődni ezt a babra munkálkodást. Hiszen gyermekjátékért úgy is több milliót ki­dobunk a külföldnek. — Fáznak. A szegények, az elhagyot­tak is fáznak, mert nincs fűteni valójuk. De a városi tisztviselők is fáznak, pedig a városnak ugyancsak volna fűteni valója. Azt a szép és stílszerű széképületet gőz­fűtésre rendezték be és csöveken vezetik a pinczéből a meleget. Csakhogy ilyen hidegben az a meleg is kihűl, mire az emeletre és pláne a II. emeletre kerülne, így aztán fáznak a tisztviselők. Ezt a modern előhaladottságot ilyenkor nevezik ám csak igazán bátyám uraimék ott a a búbos kemencze mellől. — A hideg. Még hidegebb volt, mint tegnap. Ma hajnalban a tanyák között, tehát nem a városi védett helyen, 16° R. volt a hideg. Csak 1899. évi karácsony szombatján volt ennél hidegebb az utóbbi tiz év alatt. — A suba. Egy régi mondás azt tartja : mégis bunda a bunda. De a suba se megvetendő házikellék, kivált ilyenkor, mikor 12—15 fokos hideg van. A suba nem valami értékes ma már, mert az olcsóságát keresik, nem azt, hogy milyen­­ díszes. Az a suba éppen, a­melyről érde­mesnek tartjuk most szólni valamit, nem is értékes suba, talán megérne 20 koronát. De hogy mégis nevezetes suba lesz sokáig, arról jót állunk. És pedig a következő oknál fogva: Két tanyai legény ma dél­előtt a főkapitány elé járult, báli enge­délyt kértek tőle, így télv az időn, a­mikor más dolguk úgy sem akad a tanyaiaknak, szoktak összejönni egyet hajjantani. Mert hideg volt, mindkét legény subát terített magára. És mert tisztességtudók, a subát mindketten letették a főkapitány előszobá­jának az ajtaja elé, a folyosó szögletébe. Aztán bekopogtattak az előszobába, ott a szolga beeresztette őket a főkapitány úr elé. Elmondták a kérelmüket. De elmondta a főkapitány úr is a maga nézetét a bálákról. Kioktatta őket, hogy micsoda hátrányos a tanyai bál sok mindenféle szempontból. Ez volt a baj. Mint a­hogyan máskor is baj, de most meg veszedelem, mert a­míg odabent tartotta szóval a legényeket a főkapitány, idekünn az egyik subát ellopták. Nem is tetszik elhinni, hogy milyen nagyon tud káromkodni ez az áldott lelkű főkapitány. De a suba azért csak nem lett meg. — Tolvajok. Tegnapi napon két subát is loptak. A rendőrség megindította a nyomozást és mindkettőnek a tolvaját is megkerítette, meg a­mi még fontosabb ilyen esetekben, a c­subákat is. * Figyelmeztetjük tisztelt olvasóinkat és felhívjuk figyelmüket a Konrád János óragyára és ékszeráru szállítóháza, Brüx (Csehország) mai hirdetésére és ajánljuk a fenti c­ég gyártmányait, a­melyeknek jósága nemcsak az arany és ezüst kiállí­tási érmekkel, hanem a császári birodalmi czimerrel van kitüntetve. A czég, mely úgy a belföldön, mint a külföldön a leg­nagyobb elismerésnek örvend, csak is va­lódi, a cs. és kir. fémjellel ellátott arany és ezüst árut szállít, a melynek valódi­ságáért írásban kezeskedik, valamint az órák pontos járásáért. Gazdagon illusztrált árjegyzéket kívánatra ingyen és bérmentve küld. (Lásd hirdetést.) ■ KECSKEMÉTI LAPOK 4. oldal, 1. sz. Inn­en-onnan. Mennek aratni. Erdélyben toborzani jártak a mina­pában. Derék, tagbaszakadt legények kel­­lenek, a­kik állják a munkát. Szép fizet­ség jár a munkájukért: hatszáz forint foglaló, hat forint napszám és külön kommenczió az aratásból. Nagy sor ez a mai pénzszűk világban. Csak az a baj, hogy egy kicsit messze kell menni érte. Le Dél-Afrikába. Aztán nem is sarló meg kasza kell oda, hanem puska meg kard. És nem búzát aratnak, hanem embert. De azért harmincz székely legény csapott föl erre a fura aratásra. Már hiába de olyan világot élünk, hogy csak teng­­leng minden. Nem csak pénz nincs, de munka sincs. Ott keres hát az ember munkát, ahol épen talál. Ha fenyőfát kell döngetni, az is jó, ha embert, hát az is jó. Csak attól félünk, hogy a székelyek ott Dél-Afrikában is a régi taktikájukhoz fognak folyamodni. Majd ha a harczme­­zőre érnek, fölgyűrik az ingük ujját és így szólnak majd: — No hát csak adják ki a maguk részét az ellenségből, hadd vágjuk le gyorsan. Mert sietős dolgunk van otthon. A csókolódzás ellen. Amerikában mértékletességi egye­sületet alakított nem egy, nőkből álló társaság, melynek az a czélja, hogy az iszákosság ellen agitáljon. De ez a nő egyesület most már nem elégszik meg eredeti programmjával, a csókolódzásról is le akarja szoktatni az embereket. Hogy mi kifogásuk van a csókolódzás ellen, így mondotta el egy newyorki hírlapírónak dr. Hatfield Anna orvosnő, az egyesület elnöke: A csókolódzás — úgymond — bar­bár és­­ egészségtelen szokás,­ rosszabb még az iszákosságnál is s ezért irgal­matlanul le kell szoktatni róla az em­bereket. Sohasem volna szabad addig csókot váltani, mig a csókolódzók be nem kenik az ajkukat fertőtlenítő szer­rel, mert baktériumok különben átköl­tözhetnek egyik ajkról a másikra. Sok ragadós baj terjedt már el a csókolódzás által. A csókot tehát könyörtelenül száműzni kell a föld színéről s a jegyes­pároknak is csupán egyetlen csókot szabadna váltaniok — az eljegyzés napján, hogy még is eleget tegyenek a szokásnak, de azután sohasem volna szabad csókolódzniok. Az amerikai orvoskisasszony szerint tehát legjobb volna az eszkimók példája után indulnunk, ha már minden áron csókolódzni akarunk. Az eszkimók ugyanis úgy szoktak csókolódzni, hogy­ összedör­zsölik az­­ orrukat. S­ZÍ ISTHÁZ. Január 5-én : „New­ York szépe“ Operette, először. Telt ház és zajos külső siker mellett került ma színre Kerber Gusztáv ameri­kai operettje, melyre a színház régóta készül s talán az igazgató kasszája sem bánja meg, ha már egy hónappal előbb állnak vele elő. A modern operette mindinkább ösz­­szeadássá feljlődik . A zeneszerzőknek nincsenek már gondolataik és még arról is lemondanak újabban, a­mi a legszeré­nyebb tehetségnek is hozzáférhető egy kis megerőltetés mellett. Ügyes finálék a megfelelő fokozással minden karmester fiókjában föllelhetők. A régibb operette szerzők, külö­nsen Strausz kitűnő pél­dákkal szolgálnak­ a fiatal „szerzőknek“. Az amerikai operettnek ez se kell már. A fokozást nem a zeneszerző csinálja meg, hanem a világosító és díszmester, meg a ruhatáros. Orfeumi zene mellett az egész személyzet előre törtet, vagy kereng és fél, majd negyedperc­enkint fölveti a lábát — és kész a fokozás. Kerker „művével“ komolyan foglal­kozni nem tisztünk. A legszebb számokat a „Görög rabszolgádból ismerjük már, csinos még egy „sebünkét-waltzer“, a New York szépe nótája, az amerikai lo­bogó dala stb. Az előadás igen élénken folyt. Az összes szereplők foglalkoztatva voltak. Persze, ha ilyen feladatokat rónak rájuk, nem tehetnek egyebet, mint hogy önmagukat produkálják. Sar­kadi pl. bak­ugrásokat tesz, czigánykereket hány s egy fütty-couptetval zajos tapsokat szerez. Az első felvonásban Aradi Aranka Fifije viszi a szót, ének és táricz dolgában, a másodikban már Hódosi Jolán (czímsze­­rep) bravouros koloraturája. Gerlaki Her­­min sokat és ügyesen tánczol, úgy­szintén Ferry Zsigmond budapesti balletmester és Déry Giza chic­kés tánczosnőnk, a­kiket a kifáradásig újráztattak. Barcs­­ Aranka egy duzzogó primadonna szere­­­­pében ügyeskedik, Komlós és Károlyi­­ jóizűen mókáznak, Szentmiklósi, Horváth, Pataki és Somlai szintén jók. A kiállítás fényes és minthogy most még divatban van ez az operette-genre, az újdonságnak tartós sikert jósolunk. db.) * Heti műsor. Hétfőn : „New-york szépe.“ A) bérlet. Kedden : „Corali és társa.“ B) bérlet. Szerdán : „Szép Galathea.“ „Melinda“ C) bérlet. Csütörtökön : „A bölcső.“ A) bérlet. Pénteken: „Az új honpolgár.“ (Fél­árak.) Szombaton : „Aranyhalak.“ B) bérlet. Vasárnap: „New york szépe.“ Bérlet szünet. Legközelebbi újdonságok: I. „Asz­­szony regimentoperette. II. „Cyrano de Bergerac“, színmű­ p­róságok. Meglepetés. Még mindig jegyese Gi­zellának ? — Nem. — Gratulálok ! —Azután, hogy szaba­­­­dult meg ettől a kellemetlen perszonától? — Elvettem feleségül.

Next