Kecskeméti Lapok, 1908. július-december (41. évfolyam, 154-301. szám)

1908-07-09 / 157. szám

- 2. oldal. KECSKEMÉTI LAPOK 157. sz. Visszaélések a gyümölcspiacon. Vásárbíróságot kérünk. Tudvalévő, hogy a gyümölcsszezon alatt sehol az országban nincs olyan nagy arányú piaci forgalom, mint Kecskeméten. A barack és meggy­őzés idején egy pár hét alatt Kecskemét egész évi termése a piacra kerül; egy esztendő munkájának a gyümölcsét aratja a piacon a gazda rövid néhány nap alatt. Tele van a piac gyümölcsszezon ide­jén a túlságosan megszaporodott helyi és az ez időre idesereglett vidéki és külföldi kereskedővel. Hogy aztán e roppant arányú piaci forgalom közben micsoda rumli van a piacon s micsoda visszaélések történnek a lázas s gyors munka közben, azt csak az tudja, aki ismerős a helyi gyümölcs­kereskedelem titkaival. Szomorúan konstatáljuk, hogy ne­künk a szerkesztőségnek is megadatott az alkalom a gyümölcskereskedelem terén megcsontosodott visszaélések megismeré­sére. Mióta ugyanis a gyümölcsszezon be­köszöntött, eleinte szórványosan, most pedig már mind sűrűbben kapjuk szavahihető termelőktől azokat a panaszokat szóban és írásban, amelyek valóban a legsötétebb színben mutatják a kecskeméti gyümölcs­­kereskedelem beteges állapotát. És ha ezeken az állapotokon mielőbb nem segí­­tünk, a kecskeméti gyümölcstermelést és gyümölcskereskedelmet a legkomolyabb, a legsúlyosabb baj a kereskedelem legve­szedelmesebb rákfenéje: a tisztességtelen­ség öli meg. Egész csomó, valóban megdöbbentő adat van előttünk arra vonatkozólag, hogy mi módon csapja be néhány lelkiismeret­len kereskedő — tisztelet a kivételnek — a jóhiszemű eladó gazdaközönséget. Szava­hihető, tekintélyes emberek tanúsítják, hogy a legkülönfélébb furfangos kijátszá­sok mellett néhány gyümölcskereskedő még a mázsát, a mérést sem átalja meg­hamisítani. A legtragikusabb pedig az egész csúnya ügyben az, hogy az igazsá­gát kereső elárusító nem tud hová fordulni panaszával, mert a bíráskodásra nem jo­gosított sarki rendőrhöz hiába fordul. — Arra pedig se kedve, se ideje nincs a közönségnek ilyen szorgos időben, hogy a rendőrhatósághoz, vagy a bírósághoz sza­ladgáljon panaszával egy pár korona miatt, mert hiszen a legtöbb esetben tanúsítani, bizonyítani se tudja igazát, akármennyire becsapják is. Az az egyesek zsebéből kicsalt pár korona pedig a sokat összesítve, sok ezerre rúg egy gyümölcsszezon alatt. A rendelkezésünkre álló adatokból ime vázlatos képet igyekszünk adni a kecskeméti gyümölcspiacon már-már meg­szokott visszaélésekről s a gyümölcseladás lefolyásáról. A termelő a piacon jóhiszeműleg el­adja a kereskedőnek a gy­ümölcsét a mél­tányos és rendes kialkudott árért, amikor a vevőnek alkalma és joga van az áru minőségéről meggyőződést szerezni. Az eladó aztán beviszi a gyümölcsöt a pakkoló helyre, ahol sok esetben valóságos szer­vezett fosztogató társaság fogadja. Ha ugyanis a csomagoló asszony nem kap ele­gendő kávéra valót, lármát csap és jelenti a kereskedőnek, vagy megbízottjának, hogy a gyümölcs csúnya, értéktelen. A kereskedő még hangosabban kiabál és ígér a gyümölcsért felényit, mint amit a piacon már megad ak érte. Mit tegyen a szegény szorongatott termelő? A piacra már nem viheti vissza az árut, mert el­késett; ha pedig haza viszi, akkor holnap már csakugyan nem ér az összetört gyü­mölcs egy fakovát se. Siránkozva és ká­romkodva bár, de kénytelen annyiért oda adni, amit ígérnek érte. Egy távoli szőlőben lakó s nálunk is panaszszal járt gazdaasszonynyal tör­tént például a múlt héten az, hogy az otthon megmért 97 kilogramm meggyét eladta a piacon 17 krajcárért kilogramm­ját. Mikor a kereskedőhöz bevitte, ígértek érte 8 krajcárt azzal a kifogással, hogy nem szép. Nagy veszekedések és sirán­kozások után aztán kénytelen volt kilenc krajcárért odaadni; mikor pedig lemérték a 97 kiló gyümölcsöt, a kereskedő mázsá­ján az bizony csak 75 kiló volt. Mert a lemérésnél is különféle miskulanciák van­nak gyakorlatban. Az egyes kosarak tartalmát ugyanis a lemérés után azonnal öntik a többi közé. Mikor aztán a lemérés végén az összege­zésnél kitűnik, hogy jóval kevesebb a gyümölcs, mint a­hogy otthon megmérték, akkor már ok nélkül való minden tilta­kozás, mert a gyümölcsöt a többi közül visszaválogatni nem lehet. A megkárosult fél igazához nem jut, mert hiábavaló min­den tiltakozása, a lemérésen s a megtör­ténteken segíteni nem lehet. Egy gazdálkodó ember beszélte, hogy az eladott gyümölcsöt hajnalban gyertya világ mellett mérte föl a kereskedő. Mind­járt az első mérésnél észrevette, hogy véletlenségből ő, vagy készakarva egy tíz kilós körte tartózkodik a mérleg hídján. Nem szólt, csak mikor a mérés vége felé jártak. Valahogy azután nagy nehezen kiegyezkedett a rajtakapott gyümölcs­kereskedővel. Mindezeket az eseteket csak példának okáért említjük föl a sok közül , mert az ilyen eljárások általánosan megszokottak néhány lelkiismeretlen kereskedőnél. Az pedig csak természetes, hogy néhány lel­ketlen kereskedőnek a manipulációja rontja a tisztességes, becsületes gyümölcs­­kereskedők renoméját is, akik hál Isten­nek még elég nagy számmal vannak most is. Mi már több ízben sürgettük egy gyümölcsértékesítő kiviteli társaság léte­sítését. Mert szinte érthetetlen a kecske­méti gyümölcstermelő közönségnek az az élhetetlensége, amelylyel a kecskeméti roppant arányú gyümölcskereskedelmet kényre-kedvre kiszolgáltatja néhány gyü­mölcskereskedő önkényének. Hiszen a mostani féltermés mellett a barackárakat is annyira lenyomják, amint csak akar­ják. Pedig az egész országban kevés ba­rack termett. Addig is azonban, m­íg a kecskeméti gyümölcskereskedelem is az őt megillető helyre kerül s a kellő módon és formá­ban kifejlődik, óhajtandó volna, hogy a köztudomásúlag elterjedt visszaélések kor­látozására legalább a gyümölcs­szezon idejére vásárbíróságot létesítsünk. Ak­kor aztán a panaszok és sérelmek, mind­járt a helyszínen kellő módon és formá­ban orvoslást és elintézést nyernének. Legsürgősebb teendője azonban a rendőrhatóságnak az, hogy a gyümölcs­kereskedők mázsái­ mérlegeit lehetőleg naponként vizsgáltassa meg, különösen azokét, akiket tavaly is büntetéssel súj­tottak a hamis mérleg használata miatt. Mi kötelességünkből kifolyólag a hozzánk érkező panaszokat nyilvántartjuk, s ha a visszaélések nem szünetelnek, ne­vekkel is szolgálunk a rendőrségnek. A rendőrhatóságtól pedig elvárja a sokszo­rosan befont termelő közönség, hogy ér­dekeik minden lehető módon megvédel­­meztessenek. NAPI­­HIREK. A kecskeméti országos dalosverseny. Az Országos Magyar Daláregyesület XVIII-ik országos dalosversenye tudva levőleg 1909. nyarán Kecskemét városá­ban fog megtartatni. Az Országos Magyar Daláregyesület elnöksége a Magyar Dal- és Zeneközlöny­ben most tette közzé felhívását, melyben a Kecskeméten tartandó országos dalver­senyen való részvételre hívja fel az ország dalárdáit. A felhívásból, amely ismerteti a ver­senyre való jelentkezés és a verseny fel­tételeit, közöljük a dalosünnepnek a ki­küldött albizottság javaslata alapján ösz­­szeállított összkarait. Az összkarok sorrendje a következő : 1. Megnyitó zenekari előadás. 2. Erney József: Az Orsz. Magyar Daláregyesület jeligéje. 3. Erkel Ferenc : Hymnus. Zenekari kísérettel. 4 Szent Gály Gyula: Üdvözlő kar. 5 Szóló. Zenekarral. 6 a) Them Károly: Dalünnepen. b) Hoppe Rezső : Népd.hegy­veleg. 7. Vegyeskar. 8 Lányi Ernő: Régi nóta. 9. Fráter Lóránt: 100 szál gyertya. 10. Sztojanovits Jenő: Kuruc dalok. 11. Egressy : Szózat. 12. Zenekari befejező szám. A tagegyesületek jelentkezése Gön­­döcs István titkárhoz (Budapest VII. Óvoda­ utca 3.) intézendő. — Kecskemét, július 8. — Személyi hír: Spitkó Lajos buda­­pestvidéki tanker­ületi főigazgató a ref. főgimnázium államszerződésének revidiá­­lása ügyében a fentartó testület elöljáró­ságával folytatandó tárgyalásokra ma dél­ben Kecskemétre érkezett, — Kiss Boldizsár halálához. A fél­egyháziak közszeretetben állott plébáno­sát, Kiss Boldizsár c. apátot tegnap dél­előtt 10 órakor temették el általános rész­vét mellett. Temetésén megjelent a me­gyebeli papság csaknem teljes számmal. Az elhunyt 59 évet ért meg, 36 éves föl­­­szentelt pap s 23 év óta volt plébánosa Fél­egyházának. — Választmányi ülés A Kecskeméti Gazdasági Egyesület az Egyesület helyi­ségében 1908. július hó 12 napján dél­előtt 10 órakor választmányi ülést tart a következő tárgysorozattal: 1. Jegyzőkönyv hitelesítése. 2. Miniszteri leiratok és át­iratok. 3. Negyedéves titkári jelentés; szakosztályok jelentései. 4. Tagsági és folyó ügyek ; indítványok. — Munkás jutalmazás. A Gazdasági Egyesület helyiségében­­ évi július hó 12-én délelőtt 10 órakor Sándor István főjegyző ünnepélyesen adja át Kiss Fe­renc régi hű cselédnek, aki Bakó János gazdánál 40 éven át szolgált, azon 100 korona jutalomdíjat és oklevelet, melyet a földmivelésügyi miniszter e célra küldött. — Primicia. Lélekemelő ünnepély folyt le folyó hó 5 én a Tisza mellett fekvő Újkécske községben. Ugyanis An­tal Lajos köztiszteletben és szereiben álló fakereskedő fia Károly mutatta be első szent­miseáldozatát az Egek Urának, ki­nek végtelen jósága és akarata folytán pappá felszenteltetett. — A gabonaárak és a termésjelentés. A földmivelésügyi minisztérium által ki­adott hivatalos jelentés a tőzsde irányza­tát megszilárdította s a múltbeli árcsök­kenést újabb és erősebb áremelkedés vál­totta fel. Az üzleti forgalom is megélén­kült s az októberi búza ára a tegnapi nap folyamán 35 krajcárral emelkedett. Két­ségtelen, hogy az emelkedést a hivatalo­san megerősített rossz terméseredmény idézte elő. A tőzsdén ugyan másként vé­lekednek s különben a vidékről érkezett magánjelentések alapján kialakult véle­mény az, amely nem tartja lehetségesnek, hogy június 15-től július 1-ig annyira megrosszabb­odott volna a vetések állása, hogy két hét alatt 400,000 méter mázsa " búza eshetett áldozatul" az időjárásnak.

Next