Kecskeméti Lapok, 1912. július-december (45. évfolyam, 151-297. szám)
1912-07-07 / 151. szám
4. oldal. KECSKEMÉTI LAPOK 151 szám kézzel láttak a rend helyreállításához, Kecskemét város újjáépítéséhez. A kecskeméti földrengés óriási megdöbbenést okozott az egész országban. Az összes lapok oldalakon közölték a rémhíreket. Az egész országban megindult a mentőakció. Vasárnap reggel már megérkezett Őfelsége a király részvétnyilatkozata, követte ezt a kormány részvéte. A főváros, a törvényhatóságok, magánosok, mind, mind siettek, hogy részvétükkel enyhítsék a katasztrófa következményeit. Még akkor, vasárnap megérkezett Bárczy István, Apponyi Albert, Darányi Ignác, Hock János, Hevesi József stb. stb. részvét távirata. A földrengés hírére azonnal Kecskemétre utaztak Lóczy Lajos, gróf Ráday Gedeon főispán, Lschner Ödön, Réthly Antal, Némethy Károly államtitkár, Boda Dezső stb., stb. Hétfőn reggel 200 utászkatona érkezett Kecskemétre, akik rögtön hozzáfogtak a veszélyes épületrészek, kémények lebontásához. Derekasan végezték munkájukat. Ekkor már kezdetét vette a romok eltakarítása. Lassankint megindult az újjáépítés munkája. Megindult a segélyakció is- A király volt az első, aki segítségére sietett a mélyen sújtott lakosságnak. Százezer koronát adományozott a földrengéskárosultak felsegítésére. Követte az első magyar embert a többi magyar is, rövid idő alatt százezrek gyűltek be a segélypénztárba. Július 16 án meglátogatta Kecskemétet Khuen Héderváry Károly miniszterelnök, s ígéretet tett, hogy a kormány minden erejéből segítségére lesz Kecskemétnek. Megkezdődött a munka, újjáépültek a házak s lassan kint feledésbe megy a nagy katasztrófa, melyről jobb nem is emlékezni. Az új Kecskemét, Kecskemét város legrégibb időktől ismert pusztulásainak sorozata között bizonyára a legemlékezetesebb marad az 1911. június . Az a pár pillanat micsoda tenger gondot, micsoda irtózatos munkát, mennyi sok millió pusztulását okozta! A 80 as években már éreztette a föld az ő hatalmát, akkor már az érzéséig eljutottak az emberek a földrengéshez. Aztán 1908 ban megkezdődött az első földrengési ciklus. Az áldozócsütörtöki délelőtti rengésre ki ne emlékeznék ? Akkor már megfélemlített mindenkit az a gondolat, hogy mi lesz, ha nagyobb lesz? A tudósok nagyon okosan azt mondták, amit ők maguk sem hittek el, hogy Kecskeméten katasztrofális földrengés kizárt dolog. Ez okosan volt mondva. Hiszen ha akkor mást mondanak, az őrületbe hajtanak bennünket. Da meg éppen a földrengés jelensége az, amelyet megjósolni emberi elme képtelen. Három éven keresztül cirógatta Kecskemétet, amíg végre minden erejével kitört július 8-ának éjjelén és ki is adta a mérgét az utolsó cseppig. A katasztrófát megelőző napokban, amikor tavaly júniusban a nagyszabású Gazdaszövetség országos gyűlésére készültünk, hosszú szünet után szinte aggodalomba ejtő módon sűrűn kaptunk belőle, de mindig csak azt akartuk elhitetni magunkkal, hogy : „ez volt az utolsó.“ Az is bekövetkezett aztán, de azon már nem lehetett többé viccelni. Azok az éjfél utáni percek, azok a hajnali órák, napok, hetek, rettentő küzdelmesek és felejthetetlenek maradnak az azokat átélt embereknek. És mikor jön el az a nap, amikor nyoma sem lesz többé a földrengésnek Kecskeméten? Hiszen még ma is, egy év után is, félig minden úgy áll, ahogyan akkor történt. Egyetlen egy óriási szerencsénk mégis volt, az, hogy a földrengés folyamata még két másodperccel nem tartott tovább és hogy a gondviselés nem engedett sejtetni a veszedelemből senkivel semmit. Mert ha akkor az emberek az állatokkal együtt sejtenek valamit, ha nem teszi el magát éjszakára mindenki a megszokott nyugvóhelyére, hanem nyugtalanul, idelgesen bolyong az udvaron, az utcán, a házak között, akkor az a katasztrófa ezrével fektette volna az embereket a romok alá, akkor a lehullott kémények ezrei, a hatalmas tűzfalak törmelékei vérrel áztatottan kerültek volna a város lapos részeinek feltöltésére. Ez nem történt meg. És ezért minden ember hálát mondhat a maga istenének, mert mindenki benne volt a veszedelem kellős közepében. Azt sem hitte volna el senki sem, még ma egy éve ilyenkor sem, hogy Kecskemét város lakossága javára valaha segély, könyöradományok érkeznek, sőt hogy a mi javunkra nyomorult kis falvakban táncolnak, zongoráznak, tomboláznak. Megértük ezt is. Pedig a földrengés első napjaiban mi magunk sem hittük, hogy a baj ilyen méretű. Ennek tudatára csak később, napok, hetek múlva ébredtünk. A legelső magyar embertől, a királytól érkezett első százezer korona segély indította meg tulajdonképpen a segélyt, mert hiszen Kecskemétről egyetlen egy gyűjtő, köröző, segélyt kérőv el nem küldetett. Sőt ! Emlékezhetünk, hogy a polgármester kijelentette az itt időző miniszterelnöknek úgy, hogy az egész ország, az egész világ meghallotta, hogy: Kecskemét város büszke népe nem koldul, ha adnak, hálásan veszi. Ezért a kijelentésért, a polgármester fejét majd beverték. Pedig igaza volt. Kecskemét magyarosan kevély népe nem koldulhatott, mint egy leégett tót falu földhöz ragadt népe. És mégis, ebben a büszke önérzetességében is félmilliónál több segély érkezett. Hát nem jobban van ez így? Hiszen ennél nagyobb eredményt kolduló ívekkel sem igen lehetett volna elérni. Az adományokat kiosztották és ami még talán pár száz korona van, vagy ami még jönne, arra is van előjegyezve nagyon sok. Persze, hogy ebből az összegből Kecskemét nem épülhetett föl. Hiszen hozzávetőlegesen megállapították, hogy a kár tíz millió korona. Azóta ez az összeg szépen emelkedett is, mert hiszen mindenki építkezés közben jött rá, hogy az épületében esett kár sokkal nagyobb. A város kára 1.753.357 koronára becsültetett és kisült, hogy maga a városháza és az összes kaszárnyák közel másfél millióba fognak kerülni. A nagytemplomra ötször annyit költenek, mint amennyire a kárt becsülték. Ugyanígy vannak az összes egyházak, egyesületek, részvénytársaságok és a máv épületeinél. És eddig még nem is lehetett általánosságban építeni. Ki végezhette el az építkezést tavaly ? Az, aki segélyben részesült és az elég volt, az, akinek tőkepénze, vagy hitele volt. Ugyan hány ember van ma olyan, akinek akár az egyik, akár a másik meglenne ? Hiszen tudjuk jól, hogy a bankok házra egy huncut vasat sem adtak. Még csak az ismert pénzdrágaságnak kellett bekövetkeznie, hogy éppen elég legyen minden további építési művelet meggátlására. Az épületek tovább rongálásához nagyban hozzájárult a nagy, a romboló földrengést követő utórengések sorozata, amelyeknek se szeri, se száma nem volt. Október végéig mintegy 69 utórengést lehetett megfigyelni. Ezek akármilyen apró rengések voltak is, bizonyosan csak kimozdítani igyekeztek a meglazult építési anyagokat. A zágrábi földrengés után annak idején mintegy ötven körül voltak az utórengések. A károk helyreigazítási költségeit nagyban emeli az is, hogy most már a javítási munkálatok nem csupán az egyszerű javításra terjednek ki, hanem mindenki számol egy esetleges újabb földrengéssel és épületét ezen javítási munkálattal ennek ellenállására is képessé akarja tenni. Példa rá a nagytemplom, amelynek tornya csupa vas, óriási menyezete csupa vaskapocs és beton, külső falai rabitz fallal lesznek bevonva. Bele építenek 80 vagyon kavicsot vagy legalább 1000 métermázsa vasat. Ugyanígy jártak el a többi templomoknál, középületeknél, a városházán. A görög, a zsidótemplom ma is úgy áll, amint az a földrengéskor maradt. Ezen kívül rengeteg azoknak a házaknak a száma, amelyek még ma is fenyőfákra támaszkodva várják a pénzt, az államsegélyt. A város rendezése, szépítési munkálatára előirányzott sok évet a földrengés átugrotta. A hatóság nagyobb javítást, vagy pláne építkezést a régi helyén egyáltalán nem engedélyezett, ha az az épület az új szabályozási vonalba esett. Ez volt az okozója, hogy egy év alatt több kisajátítás történt a város részéről, mint rendes időben egy évtized alatt. Eddig 55—60 esetben sajátítottak ki házakat, amelyek új szabályozási vonalba estek. Ugyanezen okból a város a saját tulajdonát képező kilenc házát romboltatta le teljesen, amelyért csak az anyagár térült meg. Ezenkívül mintegy huszonöt esetben eszközöltek részleges kisajátításokat ugyancsak szabályozási vonalakon. A vásári nagy görbe utca kinyitását is most már sürgősen munkába veszik és bírósági becslések iránt már megtörtént az intézkedés. A történeti hűség kedvéért nem szabad elhallgatni, de nem is lehet elvitatni azt a tényt, hogy a kormányhatóság nem bánt el Kecskeméttel mostohán. A veszedelem napjaiban, amikor kérték, küldte az utászokat. Azután küldött kétszázezer koronát a károsultak közötti szétosztásra, a közbiztonság megóvására katonai karhatalmat rendelkezésre bocsájtott, a katonai sátrak után a szabályzat értelmében járó kölcsöndíjat, mintegy tizenegyezer koronát elengedte, a földrengés folytán előállott rendkívüli közigazgatási költségek részbeni fedezésére az idei városok államsegélyéből a hetvenezer koronán felül még negyvenezer koronát utalványozott, a katonai kincstár részéről még követelt ötezer korona körüli karhatalmi költségek szintén nem írathattak komolyan Kecskemét számlájára, az egész csak formaság. Koháryszentlőrinc községet minden akadékoskodás nélkül oly rövid idő alatt kebelezték Kecskeméthez, amit álmodni sem mertünk. Végül a város felsegítésére alkotött törvény, amelynek koronája egyéb kedvezmények mellett a hatmilliós kölcsön. Mindezeket a tényeket pedig el nem ismerni hálátlanság, az elismerést pedig pártpolitikai érzelemmel nyújtani ostobaság lenne. Most már tehát a fő az, hogy jöjjenek azok a millik és akkor kezdődjék a nagy, a hosszantartó erős munka, amely után ez az édes város az ő romjaiból előkerül mint egy ennivaló eladólány. Az Adria menyasszonya Velencze. Miért ne lehetne a homoktenger közepén a magyar Alföld menyasszonya Kecskemét ? Az less . . . (dr.) J Mária 2 kih □ Ör mölcsi érteke 12 sz As egy ! egy üvegi denelátor Kisfaludi AC szűcsi! bérház SZÜC8 megör cég h szám 1 évi 1-és t. v lassza résére haszni levő * mindé kert íj, dii Szives Klápk angol diva ahol mii tönyöke gyorsai BT Képzett: jón megi át állan sen Pá elsőran rólagos szörm Ezután gyeknek mháért, olyan s a megre mintha tek volt gást kél c Ugyan fizeti Ritl Lilii NAPI HÍREK Ssorkaaztóság és kiadóhivatal teletoc námc. lil Naptár: 1912. év, Julius hó 7., Vasárnap, Rom. kath.: Jézus szent vére, Protestáns: Willibald, Görög.orosz: 1912. év Junius hó 24., Kér. szent János, Izraelita: 5672. év Thamusz 22. — Napkelte 4 óra 11 perc, Napnyugta 7 óra 57 perc, Naphossza 15 óra 46 perc. — Holdkelte 11 óra 35 perc, éjjel. Holdnyugta 12 óra 5 perc, délelőtt. — Újhold 14-én, 2 óra 13 perc, délután. Időjárás: A központi meteorológiai intézetnek Kecskemétre érkezett jelentése szerint a következő idő várható: Hűvös, — sok helyütt csapadék. — A közlekedésügyi bizottság ülése. A közlekedésügyi bizottság ma délelőtt 10 órakor Kada Elek polgármester elnöklete alatt a városháza bizottsági termében ülést tartott. Tárgy volt a szentkirályi vasút ügye. — Teherpróba a kollégiumban Tegnap mennyezet teherpróbát tartanak a ref. főgimnázium új épületében próba kielégítőleg sikerült.