Kecskeméti Lapok, 1912. július-december (45. évfolyam, 151-297. szám)

1912-07-07 / 151. szám

4. oldal. KECSKEMÉTI LAPOK 151 szám kézzel láttak a rend helyreállításához, Kecskemét város újjáépítéséhez. A kecskeméti földrengés óriási meg­döbbenést okozott az egész országban. Az összes lapok oldalakon közölték a rém­híreket. Az egész országban megindult a mentőakció. Vasárnap reggel már megérkezett Őfelsége a király részvétnyilatkozata, kö­vette ezt a kormány részvéte. A főváros, a törvényhatóságok, magánosok, mind, mind siettek, hogy részvétükkel enyhít­sék a katasztrófa következményeit. Még akkor, vasárnap megérkezett Bárczy Ist­ván, Apponyi Albert, Darányi Ignác, Hock János, Hevesi József stb. stb. részvét távirata. A földrengés hírére azonnal Kecske­métre utaztak Lóczy Lajos, gróf Ráday Gedeon főispán, Lschner Ödön, Réthly Antal, Némethy Károly államtitkár, Boda Dezső stb., stb. Hétfőn reggel 200 utászkatona érke­zett Kecskemétre, akik rögtön hozzáfog­tak a­ veszélyes épületrészek, kémények lebontásához. Derekasan végezték mun­kájukat. Ekkor már kezdetét vette a romok eltakarítása. Lassankint megindult az újjá­építés munkája. Megindult a segélyakció is- A király volt az első, aki segítségére sietett a mé­lyen sújtott lakosságnak. Százezer koro­nát adományozott a földrengéskárosultak felsegítésére. Követte az első magyar em­bert a többi magyar is, rövid idő alatt százezrek gyűltek be a segélypénztárba. Július 16 án meglátogatta Kecskemétet Khuen Héderváry Károly miniszterelnök, s ígéretet tett, hogy a kormány minden erejéből segítségére lesz Kecskemétnek. Megkezdődött a munka, újjáépültek a házak s lassan kint feledésbe megy a nagy katasztrófa, melyről jobb nem is em­lékezni. Az új Kecskemét, Kecskemét város legrégibb időktől ismert pusztulásainak sorozata között bi­zonyára a legemlékezetesebb marad az 1911. június . Az a pár pillanat micsoda tenger gondot, micsoda irtózatos munkát, mennyi sok millió pusztulását okozta! A 80 as években már éreztette a föld az ő hatalmát, akkor már az érzéséig el­jutottak az emberek a földrengéshez. Az­tán 1908 ban megkezdődött az első föld­­rengési ciklus. Az áldozócsütörtöki dél­­­előtti rengésre ki ne emlékeznék ? Akkor már megfélemlített mindenkit az a gon­dolat, hogy mi lesz, ha nagyobb lesz? A tudósok nagyon okosan azt mond­ták, amit ők maguk sem hittek el, hogy Kecskeméten katasztrofális földrengés ki­zárt dolog. Ez okosan volt mondva. Hi­szen ha akkor mást mondanak, az őrü­letbe hajtanak bennünket. Da meg éppen a földrengés jelensége az, amelyet meg­jósolni emberi elme képtelen. Három éven keresztül cirógatta Kecs­kemétet, amíg végre minden erejével ki­tört július 8-ának éjjelén és ki is adta a mérgét az utolsó cseppig. A katasztrófát megelőző napokban, amikor tavaly június­ban a nagyszabású Gazdaszövetség orszá­gos gyűlésére készültünk, hosszú szünet után szinte aggodalomba ejtő módon sű­rűn kaptunk belőle, de mindig csak azt akartuk elhitetni magunkkal, hogy : „ez volt az utolsó.“ Az is bekövetkezett aztán, de azon már nem lehetett többé viccelni. Azok az éjfél utáni percek, azok a hajnali órák, napok, hetek, rettentő küzdelmesek és felejthetetlenek maradnak az azokat át­élt embereknek. És mikor jön el az a nap, amikor nyoma sem lesz többé a földrengésnek Kecskeméten? Hiszen még ma is, egy év után is, félig minden úgy áll, ahogyan akkor történt. Egyetlen egy óriási szerencsénk mé­gis volt, az, hogy a földrengés folyamata még két másodperccel nem tartott tovább és hogy a gondviselés nem engedett sej­tetni a veszedelemből senkivel semmit. Mert ha akkor az emberek az állatokkal együtt sejtenek valamit, ha nem teszi el magát éjszakára mindenki a megszokott nyugvóhelyére, hanem nyugtalanul, idel­­­gesen bolyong az udvaron, az utcán, a házak között, akkor az a katasztrófa ez­rével fektette volna az embereket a ro­mok alá, akkor a lehullott kémények ez­rei, a hatalmas tűzfalak törmelékei vér­rel áztatottan kerültek volna a város la­pos részeinek feltöltésére. Ez nem történt meg. És ezért min­den ember hálát mondhat a maga iste­nének, mert mindenki benne volt a ve­szedelem kellős közepében. Azt sem hitte volna el senki sem, még ma egy éve ilyenkor sem, hogy Kecskemét város lakossága javára va­laha segély, könyöradományok érkeznek, sőt hogy a mi javunkra nyomorult kis falvakban táncolnak, zongoráznak, tom­­boláznak. Megértük ezt is. Pedig a földrengés első napjaiban mi magunk sem hittük, hogy a baj ilyen méretű. Ennek tudatára csak később, na­pok, hetek múlva ébredtünk. A legelső magyar embertől, a királytól érkezett első százezer korona segély indította meg tu­lajdonképpen a segélyt, mert hiszen Kecs­kemétről egyetlen egy gyűjtő, köröző, segélyt kérő­­v el nem küldetett. Sőt ! Emlékezhetünk, hogy a polgármester ki­jelentette az itt időző miniszterelnöknek úgy, hogy az egész ország, az egész világ meghallotta, hogy: Kecskemét város büszke népe nem koldul, ha adnak, hálásan veszi. Ezért a kijelentésért, a polgármester fejét majd beverték. Pedig igaza volt. Kecs­kemét magyarosan kevély népe nem kol­dulhatott, mint egy leégett tót falu föld­höz ragadt népe. És mégis, ebben a büszke önérzetességében is félmilliónál több se­gély érkezett. Hát nem jobban van ez így? Hiszen ennél nagyobb eredményt kolduló ívekkel sem igen lehetett volna elérni. Az adományokat kiosztották és ami még talán pár száz korona van, vagy ami még jönne, arra is van előjegyezve na­gyon sok. Persze, hogy ebből az összeg­ből Kecskemét nem épülhetett föl. Hiszen hozzávetőlegesen megállapították, hogy a kár tíz millió korona. Azóta ez az összeg szépen emelkedett is, mert hiszen min­denki építkezés közben jött rá, hogy az épületében esett kár sokkal nagyobb. A város kára 1.753.357 koronára becsültetett és kisült, hogy maga a városháza és az összes kaszárnyák közel másfél millióba fognak kerülni. A nagytemplomra ötször annyit költenek, mint amennyire a kárt becsülték. Ugyanígy vannak az összes egyházak, egyesületek, részvénytársaságok és a máv­ épületeinél. És eddig még nem is lehetett általánosságban építeni. Ki vé­gezhette el az építkezést tavaly ? Az, aki segélyben részesült és az elég volt, az, a­kinek tőkepénze, vagy hitele volt. Ugyan hány ember van ma olyan, akinek akár az egyik, akár a másik meglenne ? Hiszen tudjuk jól, hogy a bankok házra egy hun­cut vasat sem adtak. Még csak az ismert pénzdrágaságnak kellett bekövetkeznie, hogy éppen elég legyen minden további építési művelet meggátlására. Az épületek tovább rongálásához nagyban hozzájárult a nagy, a romboló földrengést követő utórengések sorozata, amelyeknek se szeri, se száma nem volt. Október végéig mintegy 69 utórengést le­hetett megfigyelni. Ezek akármilyen apró rengések voltak is, bizonyosan csak ki­mozdítani igyekeztek a meglazult építési anyagokat. A zágrábi földrengés után an­nak idején mintegy ötven körül voltak az utórengések. A károk helyreigazítási költségeit nagyban emeli az is, hogy most már a javítási munkálatok nem csupán az egy­szerű javításra terjednek ki, hanem min­denki számol egy esetleges újabb földren­géssel és épületét ezen javítási munká­lattal ennek ellenállására is képessé akarja tenni. Példa rá a nagytemplom, amelynek tornya csupa vas, óriási menyezete csupa vaskapocs és beton, külső falai rabitz fal­lal lesznek bevonva.­­ Bele építenek 80 vagyon kavicsot vagy legalább 1000 méter­mázsa vasat. Ugyan­így jártak el a többi temp­lomoknál, középületeknél, a városházán. A görög, a zsidótemplom ma is úgy áll, amint az a földrengéskor maradt. Ezen kívül rengeteg azoknak a házaknak a száma, amelyek még ma is fenyőfákra támaszkodva várják a pénzt, az állam­segélyt. A város rendezése, szépítési munká­latára előirányzott sok évet a földrengés átugrotta. A hatóság nagyobb javítást, vagy pláne építkezést a régi helyén egy­általán nem engedélyezett, ha az az épület az új szabályozási vonalba esett. Ez volt az okozója, hogy egy év alatt több ki­sajátítás történt a város részéről, mint rendes időben egy évtized alatt. Eddig 55—60 esetben sajátítottak ki házakat, a­melyek új szabályozási vonalba estek. Ugyanezen okból a város a saját tulaj­donát képező kilenc házát romboltatta le teljesen, amelyért csak az anyagár térült meg. Ezenkívül mintegy huszonöt esetben eszközöltek részleges kisajátításokat ugyan­csak szabályozási vonalakon. A vásári nagy görbe utca kinyitását is most már sürgősen munkába veszik és bírósági becslések iránt már megtörtént az intézkedés. A történeti hűség kedvéért nem sza­bad elhallgatni, de nem is lehet elvitatni azt a tényt, hogy a kormányhatóság nem bánt el Kecskeméttel mostohán. A vesze­delem napjaiban, amikor kérték, küldte az utászokat. Azután küldött kétszázezer koronát a károsultak közötti szétosztásra, a közbiztonság megóvására katonai kar­hatalmat rendelkezésre bocsájtott, a ka­tonai sátrak után a szabályzat értelmében járó kölcsöndíjat, mintegy tizenegyezer koronát elengedte, a földrengés folytán előállott rendkívüli közigazgatási költségek részbeni fedezésére az idei városok állam­segélyéből a hetvenezer koronán felül még negyvenezer koronát utalványozott, a ka­tonai kincstár részéről még követelt öt­ezer korona körüli karhatalmi költségek szintén nem írathattak komolyan Kecske­mét számlájára, az egész csak formaság. Koháryszentlőrinc községet minden aka­dékoskodás nélkül oly rövid idő alatt ke­belezték Kecskeméthez, amit álmodni sem mertünk. Végül a város felsegítésére al­kotött törvény, amelynek koronája egyéb kedvezmények mellett a hatmilliós köl­csön. Mindezeket a tényeket pedig el nem ismerni hálátlanság, az elismerést pedig pártpolitikai érzelemmel nyújtani ostoba­ság lenne. Most már tehát a fő az, hogy jöjje­nek azok a millik és akkor kezdődjék a nagy, a hosszantartó erős munka, amely után ez az édes város az ő romjaiból elő­kerül mint egy ennivaló eladólány. Az Adria menyasszonya Velencze. Miért ne lehetne a homoktenger közepén a magyar Alföld menyasszonya Kecske­mét ? Az less . . . (dr.) J Mária 2 kih □ Ör mölcsi érteke 12 sz As egy ! egy­­ üvegi den­elátor Kisfaludi AC szűcsi! bérház SZÜC8 megör cég h szám 1 évi 1-é­s t. v lassza résére haszni levő * mindé kert íj, dii Szives­­ Klápk angol diva ahol mii tönyöke gyorsai BT Képzett: jón megi át állan sen Pá elsőran rólagos szörm Ezután gyeknek mháért, olyan s­ a megre mintha tek volt gást kél c Ugyan fizeti Ritl Lilii NAPI HÍREK Ssorkaaztóság és kiadóhivatal teletoc námc. l­il Naptár: 1912. év, Julius hó 7., Vasárnap, Rom. kath.: Jézus szent vére, Protestáns: Willibald, Görög.orosz: 1912. év Junius hó 24., Kér. szent Já­nos, Izraelita: 5672. év Thamusz 22. — Napkelte 4 óra 11 perc, Napnyugta 7 óra 57 perc, Naphossza 15 óra 46 perc. — Holdkelte 11 óra 35 perc, éjjel. Hold­nyugta 12 óra 5 perc, délelőtt. — Új­hold 14-én, 2 óra 13 perc, délután. Időjárás: A központi meteorológiai intézetnek Kecskemétre érkezett jelentése szerint a következő idő várható: Hűvös, — sok helyütt csapadék. — A közlekedésügyi bi­zottság ülése. A közlekedésügyi bi­zottság ma délelőtt 10 órakor Kada Elek polgármester elnöklete alatt a városháza bizottsági termében ülést tartott. Tárgy volt a szentkirályi vasút ügye. — Teherpróba a kollégiumban Tegnap mennyezet teherpróbát tartanak a ref. főgimnázium új épületében pr­­­óba ki­elégítőleg sikerült.

Next