Kecskeméti Lapok, 1917. január-június (50. évfolyam, 1-146. szám)

1917-01-04 / 2. szám

Ára: 6 fillér. Csütörtök, 1917. január 4. L. évfolyam, 2. szám. Előfizetési ár ■■ ____ 0 n ___ Megjelen mindennap helyben, házhoz hordva: B# Pi(Pi Pi^Pi hétfő és e: KeCsKEMETI N­APOK kecskeméti friss vm FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. A szerkesztésért felelős: H o 1l­ó­sy J­á­n­os. | Telefonszám: 141.­­ Laptulajdonos: a Nyomdarészvénytársaság. A Himnusz. IV. Károly király megnyilatkozá­saiból és tetteiből máris színesen raj­zolódik elénk az ifjú király nemes uralkodói egyénisége. Legutóbbi elha­tározása, amellyel a magyar Himnuszt udvarképessé tette, a nemzeti öröm és lelkesedés sugaraival aranyozzák be királyi alakját. Más népek, akiknek meg­adatott a nemzeti jogok teljessége, ta­lán nem értik meg a magyar nemzet­nek nagy örömét, amit a koronázott ifjú király rendelkezése fakasztott a magyar szívekben. De a magyar nem­zet, amely sokszor tűrő-szenvedő tanúja volt a nemzeti Himnusz hontalanságá­nak, szomorú bujdosásának, hálás szív­vel és igaz örömmel ünnepelte nemzeti imádságának trónfoglalását a koroná­zás napján. Mintha a felhők mögül a glóriás nemzeti jövendőnek ragyogó égboltozata nyílott volna meg előt­tünk, középen a koronás magyar ki­rállyal, amint áhítattal hallgatja a nem­zeti imádságnak fölcsendülő ünnepi akkordjait, amikből felzokog e nemzet­nek minden gyásza és szenvedése, bűneiért gyónása és vezeklése, de egy boldogabb nemzeti jövendőnek összes reménysége is. Ez a magyar Himnusz hangzott jogaiba térve és igtatva a koronázás legünnepélyesebb aktusa után, amidőn a király szent esküvést tett a magyar alkotmányra. A katonazenekar — így rendelte ezt a király — az eskütétel után a Himnuszt játszotta. A király megérezte a nemzet szíve vágyódását és nyomban teljesítette is. A koronáztatásra vonatkozólag az ifjú király azt mondotta, hogy nemcsak a törvény parancsa szerint, hanem szive sugallatát követve is kész arra, hogy a koronáztatással mielőbb részesévé legyen a fejedelmi jogok teljességének. Amidőn a Himnuszt a magyar trónon ülő Habsburg-király imájává is emelte, pusztán szíve sugallatát követte. Ez a királyi szív reményeinknek és nemzeti vágyainknak biztos záloga lesz. A tör­vények megtartásáért az alkotmány leg­főbb őrének, a magyar királynak nem jár elismerés. De a királyi szeretetnek és kiengesztelő nemeslelkűségnek ezt az újabb megnyilatkozását nem a tör­vény parancsa szerint, de szive sugal­latát követve ünnepli a magyar nemzet. A koronázás a magyar nemzetnek legmagasztosabb alkotmányos cseleke­dete. Ezzel lép az új magyar király jogainak teljességébe. A király az ural­kodásra való jogot örökli, de hatalmá­val az alkotmány rendelkezései szerint kell élnie. A király a koronázáskor es­küt tesz a magyar alkotmányra. IV-ik Károlynak az a rendelkezése, amellyel a Himnusznak méltó helyet biztosított a koronázáson, előreveti a sugarát an­nak a szebb nemzeti jövendőnek, ami­dőn a magyar nemzet nemcsak az ural­kodói jogok összességét ruházza át a királyára, hanem maga is boldog részese lesz a nemzeti élet teljességének. Ennek a beváltását várjuk és re­méljük az ifjú királytól, aki már nem­csak jog szerint való örököse a ma­gyar trónnak, hanem Szent István ko­ronájának fölkent birtokosa. A királyi üzenet, amely a Himnusznak trónfog­lalását adta tudtul miniszterelnöke út­ján a nemzetnek, megerősít bennünket az ifjú királyról eddig táplált sok hit­ben és reménységben. Számos vágya és kívánsága van a magyar szívnek, amely teljesülésre vár. Csak egy királyi szív kell hozzá, amely megérezze a nem­zet szívedobbanását, egy királyi lélek, amely megértse a nemzet lelkének kí­vánságát. A királyi szavakból, amelyek a Himnuszról rendelkeznek, kiragyog felénk egy megértésre képes szívnek sok ékessége. Foksani és Braila felé. József főherceg újabb sikerei. Budapest, január 3 Keleti hadszíntér: József főherceg hadseregharcvo­­nalának déli szárnya tegnap különösen Paulesci és Soveja területén haladt előre. Itt és Harfától délkeletre csapa­taink rohammal elfoglaltak több ellen­séges állást. Sztaniszlaunál visszavertünk orosz portyázó osztagokat. Dobrudzsában visszavetettük az ellenséget Macinra. Olasz és délkeleti hadszíntér: Változatlan. Kiefer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettesé­hez vezető völgyek mentén támadá­sunkkal visszavetettük az ellenséget. Az Ojtoz-völgy két oldalán csapataink ro­hammal több magaslati állást foglaltak el. Soveját a Susita-völgyben elfoglal­tuk. Orosz-román előretöréseket vissza­vertünk, 300 foglyot szállítottunk be. Mackensen vezértábornagy had­csoportja : A IX. hadsereg az oroszokat — utóvédeiket heves utánnyomulással visszaverve — további hátrálásra kész­tette. Nyugatról és délről német és osztrák - magyar csapatok Foksani és Fundeni hídfő állásaihoz közelednek. Több mint 1300 fogoly és sok hadi­anyag jutott a fáradhatatlan üldözők kezére. A Buzeu és a Duna között az ellenség védi hídfőjét. A Dobrudzsában Brailától keletre német és bolgár csapatok elfoglalták szívósan védelmezett orosz állásokat és Macinra vetették vissza az ellensé­get. Ezekben a harcokban a pomerá­­niai 9. gyalogezred tüntette ki magát. Macedóniai harcvonal: Nincs különös esemény. Nyugati hadszíntér: Albrecht württembergi herceg vezértábornagy hadseregharcvonala: Az Ypern - hajlásban élénk tüzér­ségi tűz. Angol kézigránáttámadásokat visszavertünk. A német trónörökös hadsereg­harcvonala: A Champagneban, az argonnei erdőben és a Maas keleti partján né­met támadó csapatok és járőrök be­nyomultak a franciák árkaiba és pa­rancs szerint visszatértek és foglyokat és zsákmányt hoztak magukkal. Egy angol nagy harci repülőgép kezünkre került. Ludendorff, első főszállás mester. A IX. hadsereg előrehalad. 1600 új fogoly és nagy zsákmány. Berlin, január 3. Keleti hadszíntér: L­i­p­ó­t bajor herceg vezértábornagy hadseregharcvonala. Rigától délre, Dünaburgtól dél­nyugatra és Sztaniszlautól nyugatra orosz portyázó különítmények vállal­kozásai eredménytelenek voltak. József főherceg vezérezredes had­seregharcvonala : A Trotusul-völgytől délre Mt. Fal­­tucani hegyhát, melyért sok harc folyt, hirtelen rohammal a németek birtokába került. A berecki hegységből a Szeret­ A városok nem kapnak a háborús jövedelmekből. (A nagyváradi »Szabadság« című napi­lapból vettük át e nálunk csakúgy, mint Nagyváradon aktuális cikket.) (H. N.) Szinte kínos látvány közelről szemlélni azt, hogy a magyar városok mi­lyen gyötrődést visznek véghez, csakhogy zilált háztartásukat valahogy rendezzék. Leg­több helyütt egyszerűen ráfanyalodnak a pótadóemelésre, másutt új jövedelmi forrá­sokon : pezsgőadón, villanyadón, régi be­vételek emelésén, szabályrendeletek módo­sításán törik a fejüket. _ Mert minden város rosszul áll anyagilag. És mit csináljanak a a gyenge vagyonú városok, ha még Kecs­kemét törvényhatósága is harminc száza­lékkal emelte a pótadót és Szabadka is vígan srófol egyet a közköltőn? Legjobb tőkebefektetés és takarékossági kényszer a Kecskeméti Leszámítoló és Pénzváltó­ Bank 1917. január 1-én megnyíló heti befizetésű koronás betéti csoportja. — Belépni mindennap lehet.

Next