Kecskeméti Lapok, 1934. január-június (67. évfolyam, 1-145. szám)

1934-01-03 / 1. szám

1934 január 3. ÜggaíTi llflPOK__________ I'lllWiHUM'IPH I'IIIIIIPI1 IWI^MIHIIHHIMi l'WI Óriási tömegmegmozdulással vidáman szilveszterezett, de kevés pénzt költött Újév reggelére Kecskemét Pezsgőre alig, pohártörésre egyáltalán nem futotta a tárca, viszont adósságot senki sem csinált Mikor e sorok az olvasó elé jutnak, má­r a harmadik reggel virrad ránk az új esztendőben. A rohanó idő sodra rég elfújta az újesztendőt köszöntő éjféli harang kongását, rég elhallgatott a malacok sivítása, nem cseng már fü­lünkbe a poharak összekoccanása, mégis álljunk meg egy pillanatra ennél a szónál és ennél a négy számjegynél: Újév, 1934. Álljunk meg, mert az elbúcsúzott 1933. Szilveszterén, ha akartuk, ha nem, észre kellett venni, hogy egy pi­cit mégis javult a világ. A lelkek, mint­ha jobban felszabadultak volna a gaz­dasági válság lidércnyomása alól, mint­ha sokkal inkább szívből mulattak volna az emberek, mint a régebbi esz­tendőkben. Nem mondjuk, hogy a tob­zódó jólét tükörképe volt ez a Szilvesz­ter, mert nem is az volt. Nem szórták az emberek a pénzt, de vidámabbak voltak! Már a kora esti órákban tömegek mozdultak meg. A mozi és a színház érezték meg először, hogy „békebeli“ arányokban csordult ki a szórakozni vágyás pohara. Ahány előadás, annyi telt ház, ez volt a mozi és a színház szilveszteri mérlege. Miklósy Imre kilencszáz pen­gőt vett be s annyira megörült neki, hogy elhatározta: ha fia lesz, Szilvesz­terre keresztelted. Az előadások közön­sége felvillanyozott hangulatban lepte el a vendéglőket, káv­éházakat, tánc­helyeket. A MIVE-bálon csupa sugárzó, örömteljes arc, tele-fele a Kaszinó minden helyisége. A cigá­­­nyok alig jutottak hozzá a vacsorához, folyton játszaniok kellett. Amíg vacso­ráztak, gramofonzene ütemeire járták a ropogós táncokat. A Kaszinó bálozó vendégei sűrűn látogatták a Homok éttermét, ahol Lichtneckert Gergely gyöngyöző homlokkal verejtékezett egész éjjel, hogy helyet tudjon szorítani a folyton érkezőknek. Már éjfélkor ki lehetett volna tenni a táblát, hogy „Zsúfolt ház“, de itt is megismétlődött a meg­rakott szénásszekér története: ha nehe­zen is, mégis leültettek mindenkit. Ha máskép nem, úgy, hogy a cigá­nyoknak nem jutott szék. Szódavizes ládákon ülve muzsikálták az újévi kö­szöntőt (vájjon jó kabala-e?), reggelre pedig holtrafáradtan, ültő helyükben elaludtak. (Itt is látszik, hogy jó bort mér az öreg Gergely bácsi!) A Homok­ban 18 üveg pezsgő fogyott, a múltévi hárommal szemben ez már nagy hala­dás, de hol vagyunk még a békevilág­­tól ?! Ugyancsak a Homok látta el a gazdaifjak Szilveszter-estjét a Gazdasági Egyesületben. Rengetegen voltak s igen érdekes tapasztalatot je­gyeztettek fel velünk: itt kivétel nélkül csak kisfröccsöt ivott mindenki, igaz viszont, hogy pusztán ebből a jám­bor italból 80 pengőre rúgott a „lózung“. Két különálló világ képét mutatta a Beretvás-kávéház két helyisége. A télikertben már jóval éjfél előtt fortisszimó játszott a dzsessz, harsogott a heje-huja, hangos kurjon­­gatás közben olyan tömegek járták a táncot, hogy a tánc nem állt egyébből, mint egymáshoz való dörgölőzésből. Megerősített pincérkészenlét várta a vendégeket, de az olcsó (igaz viszont, hogy kitűnő!), folyó boron kívül csak feketét hozattak a jókedvű vendégek. Szünet nélkül szólt a dzsessz s körülötte százával hemzsegett a tán­coló pár, a férfiak színes papírsapkák­kal a fejükön, a nők kéményseprő­­„cicával“ feldíszítve. A kávéház utcai frontján cigány játszott. Itt nehezeb­ben lódult meg a hangulat, de amikor megindult, csudajókedvű dinom­­dánommá teljesedett ki. Éjjel két órakor még nem durrant egy pezsgődugó sem , ami még feltűnőbb, ami még nem fordult elő a Beretvás Szilveszterein: 2 óra 21 perckor törték el az első poharat a ruhatár melletti tükrös asztalinál. A vidám, de spórolós Szilveszterek jel­lemző epizódja az a szám, amit Gott­lieb Rudolf feljegyzéseiből lestünk ki: összesen hat pohár tört a Be­­retvásban... Elmondják azonban ezek a feljegy­zések azt is, hogy, soha még ilyen nép­­vándorlást nem láttak a Beretvás öreg falai. Ezer ember fordult meg a télikertben és kávéházban összesen. Jöttek, mentek, de inkább jöttek, mint mentek. Reggel 6 órakor még minden asztalnál ültek, vígan járta az illatos korhelyleves s a vidám Beretvás­ból talán még mindig tartana, ha reggel 8 órakor erőszakkal abba nem hagyat­ták volna. Majdnem hogy kitették a vendégek szűrét, mert takarítani is kel­lett, hiszen már kezdtek érkezni a reg­geli söröző vendégek ... Néhány adat, amit Gottlied mond: — Nemes ital alig fogyott. A pezs­gőt nem is merem megmondani, mikor még kevesebb ment el. Néhány üveg tokaji, valamivel több Zöldszilváni, el­lenben rengeteg folyó asztali bor. A bevétel? Sohse Legyen kevesebb... A zenészek szépen kerestek, a pincérek viszont aligha vesznek sarokház­iat a borravalóból... Nagy vidámság színhelye volt a Bagolyvár, az ott folyó víg mulatságot az éjszakai humor a nagysikerű pesti színdarab analógiájára így keresztelte el: Bál a Bagolyban ... Egymásnak adták a kilincset a pendliző vendégek az Arany bárány­ban is, ahol a tulajdonos, a népszerű Nusi, így beszél: — A mi vendégeink tudják, hogy itt jót kapnak, nem is hagynak cserben bennünket, meg vagyunk elégedve. A Nagykőrösi-utcai Kabak-csárdában a bugaci paprikának volt nagy sikere. Jó étel, jó ital, jókedv, mi kell ennél több egy Szilveszter-éjszakán. A Luszka-vendéglőben sem panaszkodnak a forgalomra. A SgggggggggggggggggggggggggB A baromfiski­á­ll­ítás­r­a annyi nevezés érkezett, hogy a nevezést a határidő lejárta előtt lezárták. Az eddigi neve­zésekkel teljesen megteltek a ketrecek. Körülbelül 1200 db állat kerül kiál­lításra, közöttük 500 km távolságról sok törzsvendég mind eljött, no meg azonkívül a hosszú Vásári­ utcán min­denki betért egy-két pohár borra haza­felé menőben. Vitéz Keresztes és Gillich János két egymáshoz közel eső vendéglője egymásnak csinált konkurrenciát, de ők mégis azt mondják: — Bár egész esztendőben így menne! Hogyne hiszen a históriába kíván­kozik az a tény, hogy mindenki kész­pénzzel fizetett, senki sem csinált adós­ságot ezen az éjszakán. Az otthonban a hagyományos Szilveszter-est még a szokottnál is jobban sikerült. A dísz­terem padlója roskadozott a temérdek táncostól, folyt is a tánc, zengett is a muzsika kivilágos-kivirradtig! Mert egyszer mégis csak megvirradt, akármilyen hosszú is a kalendáriumban a Szilveszter éjszakája. Megvirradt és lassan kint megtelt az utas fáradt, sá­­padtképű, de jókedvű emberekkel. Imitt-amott pityókás k­i akadt közöttük, de ki néz Újév reggelén az ilyen cse­kélységre?! Ilyenkor nincs különbség józan és részeg ember közt. Ilyenkor csak egy van: jókívánság, amely hang­zott is mindenütt, úton, útfélen, boldo­gan, bizakodón, reménykedőn: — Boldog újesztendőt!... érkező külföldi postagalambok, ötven ketrec különféle nyúl lesz, az óriástól a prémnyúlig minden nyúlfajta. Eddig 36 értékes díj van. A kiállítás szom­baton délelőtt 10-kor nyílik meg. A szombaton megnyíló baromfi-, galamb­os házinyúlkiállításon kb. 1200 állat kerül bemutatásra Közel száz ketrec postagalambot állítanak ki 3. oldal )OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOQOOO< Újjászületik a régi kecskeméti dal és tánc Bodocs Gyula dr. jártában-keltében nemcsak városi erdőt talált a közel­múltban, hanem meglelte a népművé­szet rejtett kincseit is. Ráakadt pász­torokra, akik öregapánknál is öregebb nótákat ismernek; asszonyokra, akik­­ megőrizték a régi kecskeméti viselet szépségeit; leányokra, akik táncukkal lehetnek díszei a megrendezendő kecs­keméti bokrétának. Vasárnap az altiszti otthonban volt az első találkozó és próba. A helyi erők ikerelnöke az ágasegyházi Bottyán Sándor volt, a környéket, mint hős-­­ tenor képviselte a tiszaújfalusi Zefer­­ Sándor. A társaság hamar összemeleg I gedett s remek pásztornóták csendül­tek föl egymásután. Könnyen ment minden: a kóta a pohárban volt. Bo­­dócs dr. kitűnő munkatársakkal, Búzás­­ Józseffel és Pál Edével végezte a válo­gatást, a házigazda Idegenforgalmi Iroda részéről Horváth Ödön dr. és Tóth László voltak jelen. Szabó László furulyázásáva­l kedveskedett s a tízéves Adócsi István a tambura mesterének bizonyult, a tánchoz Zsákai Laciék muzsikáltak. A kecskeméti bokréta megszervezése jó úton halad. Eredményeit rövidesen láthatja közönségünk is bemutató elő­adás keretében. OCX3QGOOOOQOOCXXXXXXXXXXX30C Vaskályhára MIMI kályhapasztát használjon. Egyedüli elárusító: BÓDOGH - FESTÉKRAKTÁR. TOOOCOOOOOCCXXXXXXXXXXXXX» ír*XXI CÍ. 13 Eleleűi vaskereskedésében AAMéAAMtéáAMAAéMMM* zománcozott edény legolcsóbban szerezhető be. Szabadság-tér 6 és Gáspár András­ utca 5. Telefon 11. Elsőrendű fajborok: TT TT LJA8 r“T*rr R il ! Részvény Sörfőzde Zöldszi­lváni és Tramini! U I lllUIM'LI I LKLlV! ! világhírű söreinek Délelőtt- Tulajdonos: ERDEY BÉLA állandó CSapolása­­ Esténként ZSÁKaY LACI kitűnő zenekara mellett íyr tti -vr tt ntilfmnQzli,n /mna.lllilnnlpo-PSSPO’ph szórakozhat és öröme lesz az elsőrendű níjLmu tv­n­a­u­s­z. n­­­ftUiumegCBsegCh. __________ételekben és italokban_____________étlap szerinti választással. g■

Next