Kecskeméti Lapok, 1936. január-június (69. évfolyam, 1-25. szám)
1936-01-05 / 1. szám
1931. január 5. Macska bácsi háborútól tart... Milyen volt a karácsony a magyar tanyán? Hó fekszik, szánon megyünk. Körülöttünk minden fehér, úgy eggyé ottvad út és mező, hogy csak a távírópóznák mutatják az irányt Behavazott tanyák kéménye keskeny füstcsíkot rajzol a hófelhős égboltra. Éhes fogolycsapat fut a havon, szegénykék most ugyancsak koplalnak. A faluszéli facsoportokat varjak szállják nagy károgással. Macska bácsi kiveri a pipáját a szánkó oldalán, zsebreteszi s aztán körülkémlel a látóhatáron. Tájékoz... Még ma nagy utat kell megfutni a lovacskáknak. A nyerges nyakába valami avert csörgő van akasztva, a szíjját megette az idő, a valaha piros alja elfakult, a csörgőszemek fele hiányzik. — Nálunk ilyet sose raktak volna föl a lóra. Gyermekkori karácsonyi emlékeim közé tartozik a fényes, háromrészes kápacsengő, aminek olyan volt a hangja, mint a harangjáték... — Háború lesz, tekintetes uram! — szólal meg Macska-bácsi. Ez a vélemény magában véve talán nem volna meglepő, mégis érdekel, hogy Macska-bácsi mivel támasztja alá ezt a megállapítását. Megkérdezem tehát, hogy miből gondolja? — Veszi-e észre, tekintetes uram, hogy megint mennyi mindenféle népség, csavargó sehonnai csúsz-mász, tekereg az országutakon?! A jó Isten se tudja, mifélék, honnan jöttek, mit akarnak, hová mennek. Éppen úgy, mint valamikor a háború előtti években. Annyi a román szökött katona, slájfer, lengyel zsidó, német diák, szakállas biblia-prédikátor, mint sohasem. Itt valami készül, azt mondom!... Életemben annyi vándorcirkuszt nem láttam, mint mostanában, tán minden falura jut belőlük. Olyan nagy a szegénység a népek között, hogy kenyérre sem tellik, nemhogy cirkuszra, hát akkor miből élnek mégis, ki tartja el őket? Nem jó vége lesz ennek, meg tetszik látni! Nem tudom, helyes-e Macska bácsi jóslata, de hogy a ténymegállapítás igaz, az biztos. Valóban sok a csavargó, rengeteg a vándorcirkusz. . — Tetszik-e emlékezni, — folytatja az öreg, a háború előtti időkből a milliomos-cigányokra? Így nevezte őket a nép, mert igen rangosan öltözködtek, jó lovaik voltak, drága portékákat árultak. Az asszonyok nyakában felfűzve karikába egész sor nagy, nehéz aranypénz, a férfiak lajbiján öklömnyi csecsgombok valódi ezüstből. Egészen másfajta cigányok voltak, mint a mieink. Azt mondják a népek, hogy orosz kémek voltak. Igaz-e, nem-e, azt nem tudhatom, de az biztos, hogy a háború legelső napjain úgy eltűntek, mint a kámfor. Azóta sem jöttek vissza. Hát valami igaz lehet a dologban... Ilyen beszélgetéssel telik az idő s lassan a falu alá érünk. Sötétedik is már, beesteledik. Mire a fogadó udvarára érünk, este van. A lovacskák nem bánják, hogy rövid a téli nap, többet pihennek a jó meleg istállóban. Még künn állok az udvaron a kocsi mellett, Macska bácsival beszéljük a holnapi utat. A kapu felől gyermekhangok hallatszanak, három betlehemes gyerek lopakodik befelé nagy óvatosan, ha nincs-e valaki, aki kikergeti őket. Szörnyű rongyosak szegénykék s a „jelmezük“ is bizony siralmas. A legnagyobbnak valami rongyos szűrdarab lóg a vállán és búza kóc-bajusz ragasztva a fagyos kis orra alá. A másik valami foltos lepedőt kerített magára, a harmadiknak — öklömnyi csöppség — csak egy papírcsákó jutott. Nagy bot a kezükben, színes képekkel teleragasztott kis betlehemjüket óvatosan hozzák az udvar haván, árva mécses pislog benne. Meg-megállnak a nagy udvaron, tanakodnak, hogy merjenek-e közelebb jönni. Odakiáltok, hogy csak jöjjenek bátran. — Hát aztán tudtok-e szépen énekelni? — Tudunk! — mondják nagy büszkén s már száll is az ég felé a csordapásztorok éneke, három céraszál-gyerekhang fújja buzgó igyekezettel mi Urunk megszületésének dicsőségét. A szemekben az apróka kereset öröme fénylik. .. Fújnak ezek akár órahosszat, no de elég ebből egy is és már hullanak a krajcárkák a didergő gyerektenyerekbe. Boldogan poroszkálnak át az udvar haván a kapu felé. Alighogy kifordulnak a kapun, megindul az izgatott beszélgetés minden szavuk hallatszik a kerítésen túlról a csöndes falusi estében. Számbaveszik, ki mit kapott? Nagy az öröm. Hallom a legkisebbik hangját, amint boldogan mondja: — Csokoládét veszek karácsonyra. Csokoládét! Magyar karácsony 1935-ben... (Felvidéki.) MAGYAR EMBER CSAK cigányzene mellett tud igazán szórakozni. A LEGJOBB CIGÁNYZENE A HOMOKBAN Paracelsus sörkülönlegesség csapolása. Kegkepléti lapok________ BRRBBMHNHfmHH OOOOGOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO0OOGOOOO Szépség, fény, pompa: KASZINÓ-BÁL Éveken át a Kaszinó Egyesület ifjúsága rendezte a báli szezon legfényesebb mulatságát, most ezt kibővítendő, maga a Kaszinó Egyesület lépett elő a rendezők sorába. Az idei Kaszinó-Bál, mint az évad első számottevő mulatsága fényben, pompában, szépségben, erkölcsi és anyagi sikerben élen fog járni az egész farsangi szezonban. A mulatság jelentékeny összeget juttat a kormányzóné főméltóságú asszony jótékony akciója javára. Frakkban az urak, vadonatúj nagy estélyi ruhákban a hölgyek. A sok fényes divatdarab között eligazodni sem lehet, de feltűnt, hogy az eddig befogadott és elismert báli ruhák közé bevonult a sárga szín és a lila a két szín sötét tónusának nagyon érdekes keveréke. A párisi divatnak megfelelően a női ruhák vonalai sírnák, egyszerűek és dúsan gyönggyel díszítettek. Az előkelő mulatságnak megfelelően csak jóval 10 óra után kezdett gyülekezni a közönség, élén Fáy István főispánnal és a város előkelőségeivel. A táncot „Mi mozog a zöldleveles bokorban“ című „róka-csárdás“-ra a következő párok nyitották meg: Fáy Istvánné—vitéz dr. Márkus Ferenc, vitéz dr. Márkus Ferencné—Fáy István, Mares Gézáné—Csorba Pál, Nagy Mihályné—Pásthy ■János, özv. dr. Farkas Zoltánná—Nagy Mihály, dr. A megjelent hölgyek közül az alábbiak neveit sikerült feljegyeznünk: Asszonyok: vitéz dr. Márkus Ferencné, vitéz Mátray Józsefné, Rugonyi Elemérné, dr. Nagy Mihályné, dr. Jámbor Józsefné, dr. Gesztelyi Nagy Lászlóné, Tímár Mihályné, dr. Rácz Béláné, vitéz Gaáli Ernőné, dr. Feszler Györgyné, Csornák Gáborné, Háver Imréné, Held Károlyné, Fáy Istvánné, Nagy Aurélné, Bakay Gáborné, dr. Dömötör Istvánné, dr. Bóka Béláné, M. Bodon Pálné, Trux Lászlóné, dr. Kozacsek Elekné, Mares Gézáné, Kovács Elemérné, dr. Liszka Béláné, Bolner Béláné, Csuka Gerőné, Harkay Józsefné, dr. Szabó Ivánné, Eötvös Dánielné (Budapest), Nagy Lajosné, Fáik Viktorné, Rusz Ervinné, özv. dr. Fodor Jánosné, dr. Fehér Zoltánná, Nagymarjay Istvánné, vitéz Szabó Mihályné, Révész Sándorné, Saád Józsefné, dr. Sárközy Jenőné, dr. Dömötör Lajosné, Damó Lászlóné, dr. Molnár Árpádné, Boldus Györgyné, dr. Tóth Lászlóné, özv. dr. Farkas Zoltánná, dr. Joó Gyuáné, Kerekes Ferencné, dr. Horváth Gedeonná, Balogh Józsefné, Oláh Kálmánné, Harkay Gézáné, Ledniczky Györgyné, Hohenburmlntfan Orion r&dBöhomkotfönét OOOOOO0OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO ger Gézáné, Hajnóczy Jánosné, Riha Emilné, dr. Oláh Ivánné, Démy-Gerő Sándorné, Szilágyi Istvánné, Marschalkó Béláné (Budapest), Király Károlyné, dr. Horváth Józsefné, Radnay Béláné. Leányok: Schmogrovits Piroska, Ring Margit, Mátray Irén és Mária, Rugonyi Lenke, Miksa Maca, Gesztelyi Nagy Lenke, Gaáli Emma és Klári, Csornák Mária és Gabi, Dömötör Lenke és Anci, Bakay Edit, M. Bodon Sári, Kozacsek Kata, Müller Sárika és Valika, Hoffmann Baba (Budapest), Fodor Marika, Révész Sári, Sárközy Éva, Pesthy Rózsi (Nagykőrös), Molnár Iluci, Farkas Alice, Sikari Kovács x Maca, Szőke Bolyka, Oláh Edit, Orbán Baba, Szilágyi Macó, Samarjay Jutka, Oláh Sári, Szőke Kovács Baba, Marschalkó Judit (Budapest), Király Magda, Démy-Gerő Éva. A jó hangulat már éjfélkor elérte tetőfokát. A megjelentek valóban hálásak lehetnek a két főrendezőnek: vitéz dr. Márkus Ferencnek és Csorba Pálnak. A kecskeméti m. kir. pénzügyigazgatósági kirendeltségtől. 51.177—1935. IV. szám. HIRDETMÉNY. Közhírré teszem, hogy a m. kir. pll. miniszter úrnak a textilipari nyersanyagok, textilipari és textilfeldolgozó ipari termékek után fizetendő forgalmi adóváltságról szóló 1932. évi 63.000 sz. pénzügyminiszteri rendelet módosításáról szóló 1935. évi 17.000 számú rendelete a Budapesti Közlöny 1935. évi december hónap 22.-i 292. számában megjelent. A jelen rendelet kihirdetésétől számított 8 nap alatt kötelesek a szövött vagy kötszövött áruk előállításával foglalkozó üzemek a kecskeméti központi forgalmi adóhivatalhoz írásban bejelenteni, hogy üzemük az ipartörvény rendelkezése szerint gyáripari üzemnek minősül-e vagy sem? A saját fonóüzemmel rendelkező vállalatok ezt a körülményt ugyancsak 8 nap alatt tartoznak bejelenteni, annak megjelölése mellett, hogy a fonalakon kívül még milyen más áruk előállításával foglalkoznak. Bejelentést kell tenni végül a vámtarifa 463, 546, 561, 579. számai alá tartozó vatták és az 545. és 560. számai alá tartozó tisztítófonalak előállításával, valamint a széles árúknak bérmunkában való kikészítésével foglalkozó, általában tehát minden olyan vállalatnak, amely a 3. §-ban foglalt rendelkezés szerint a rendelet alapján is adóváltságfizetésre köteles vállalat. Kecskemét, 1935. december 30.-án. A kiadmány hiteléül: Kecskemét, 1935. december 30.-án. Molnár Halmi sk. kiadó, m. kir. pénzügyi főtanácsos pénzügyigazgató. 3 0s 179 köti a falat a várossal.