Kecskeméti Lapok, 1936. január-június (69. évfolyam, 1-25. szám)

1936-01-05 / 1. szám

1931. január 5. Macska­ bácsi háborútól tart... Milyen volt a karácsony a magyar tanyán? Hó fekszik, szánon megyünk. Körülöttünk minden fehér, úgy eggyé ottvad út és mező, hogy csak a távírópóznák mutatják az irányt Behavazott tanyák kéménye keskeny füstcsí­kot rajzol a hófelhős égboltra. Éhes fogoly­csapat fut a havon, szegénykék most ugyan­csak koplalnak. A faluszéli facsoportokat var­jak szállják nagy károgással. Macska­ bácsi kiveri a pipáját a szánkó olda­lán, zsebreteszi s aztán körülkémlel a látóha­táron. Tájékoz... Még ma nagy utat kell meg­futni a lovacskáknak. A nyerges nyakába va­lami avert csörgő van akasztva, a szíjját meg­ette az idő, a valaha piros alja elfakult, a csör­gőszemek fele hiányzik. — Nálunk ilyet sose raktak volna föl a lóra. Gyermekkori kará­csonyi emlékeim közé tartozik a fényes, há­rom­részes kápacsengő, aminek olyan volt a hangja, mint a harangjáték... — Háború lesz, tekintetes uram! — szólal meg Macska-bácsi. Ez a vélemény magában véve talán nem vol­na meglepő, mégis érdekel, hogy Macska-bácsi mivel támasztja alá ezt a megállapítását. Meg­kérdezem tehát, hogy miből gondolja? — Veszi-e észre, tekintetes uram, hogy megint mennyi mindenféle népség, csavargó sehon­­nai csúsz-mász, tekereg az országutakon?! A jó Isten se tudja, mifélék, honnan jöttek, mit akarnak, hová mennek. Éppen úgy, mint va­lamikor a háború előtti években. Annyi a ro­mán szökött­ katona, slájfer, lengyel zsidó, né­met diák, szakállas biblia-prédikátor, mint so­hasem. Itt valami készül, azt mondom!... Éle­temben annyi vándorcirkuszt nem láttam, mint mostanában, tán minden falura jut belőlük. Olyan nagy a szegénység a népek között, hogy kenyérre sem tellik, nemhogy cirkuszra, hát akkor miből élnek mégis, ki tartja el őket? Nem jó vége lesz ennek, meg tetszik látni! Nem tudom, helyes-e Macska­ bácsi jóslata, de hogy a ténymegállapítás igaz, az biztos. Va­lóban sok a csavargó, rengeteg a vándorcir­kusz. . — Tetszik-e emlékezni, — folytatja az öreg,­­ a háború előtti időkből a milliomos-cigá­nyokra? Így nevezte őket a nép, mert igen ran­gosan öltözködtek, jó lovaik voltak, drága por­tékákat árultak. Az asszonyok nyakában fel­fűzve karikába egész sor nagy, nehéz arany­pénz, a férfiak lajbiján öklömnyi csecsgombok valódi ezüstből. Egészen másfajta cigányok voltak, mint a mieink. Azt mondják a népek, hogy orosz kémek voltak. Igaz-e, nem-e, azt nem tudhatom, de az biztos, hogy a háború legelső napjain úgy eltűntek, mint a kámfor. Azóta sem jöttek vissza. Hát valami igaz lehet a dologban... Ilyen beszélgetéssel telik az idő s lassan a falu alá érünk. Sötétedik is már, beesteledik. Mire a fogadó udvarára érünk, este van. A lo­vacskák nem bánják, hogy rövid a téli nap, többet pihennek a jó meleg istállóban. Még künn állok az udvaron a kocsi mellett, Macska­ bácsival beszéljük a holnapi utat. A kapu felől gyermekhangok hallatszanak, három betlehemes gyerek lopakodik befelé nagy óva­tosan, ha nincs-e valaki, aki kikergeti őket. Szörnyű rongyosak szegénykék s a „jelmezük“ is bizony siralmas. A legnagyobbnak valami rongyos szűrdarab lóg a vállán és búza kóc-bajusz ragasztva a fagyos kis orra alá. A má­sik valami foltos lepedőt kerített magára, a harmadiknak — öklömnyi csöppség — csak egy papírcsákó jutott. Nagy bot a kezükben, színes képekkel teleragasztott kis betlehem­­jü­ket óvatosan hozzák az udvar haván, árva mécses pislog benne. Meg-megállnak a nagy udvaron, tanakodnak, hogy merjenek-e köze­lebb jönni. Odakiáltok, hogy csak jöjjenek bátran. — Hát aztán tudtok-e szépen énekelni? — Tudunk! — mondják nagy büszkén s már száll is az ég felé a csordapásztorok éneke, három céraszál-gyerekhang fújja buzgó igye­kezettel mi Urunk megszületésének dicsőségét. A szemekben az apróka kereset öröme fény­lik. .. Fújnak ezek akár órahosszat, no de elég ebből egy is és már hullanak a krajcárkák a didergő gyerektenyerekbe. Boldogan porosz­­kálnak át az udvar haván a kapu felé. Alighogy kifordulnak a kapun, megindul az izgatott beszélgetés minden szavuk hallatszik a kerítésen túlról a csöndes falusi estében. Számbaveszik, ki mit kapott? Nagy az öröm. Hallom a legkisebbik hangját, amint boldogan mondja: — Csokoládét veszek karácsonyra. Csoko­ládét! Magyar karácsony 1935-ben... (Felvidéki.) MAGYA­R EMBER CSAK cigányzene mellett tud igazán szórakozni. A LEGJOBB CIGÁNYZENE A HOMOKBAN Paracelsus sörkülönlegesség csapolása. Kegkepléti l­apok________ BRRBBMHNHfmHH OOOOGOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO0OOGOOOO Szépség, fény, pompa: KASZINÓ-BÁL Éveken át a Kaszinó Egyesület ifjúsága ren­dezte a báli szezon legfényesebb mulatságát, most ezt kibővítendő, maga a Kaszinó Egyesü­let lépett elő a rendezők sorába. Az idei Ka­szinó-Bál, mint az évad első számottevő mu­latsága fényben, pompában, szépségben, er­kölcsi és anyagi sikerben élen fog járni az egész farsangi szezonban. A mulatság jelenté­keny összeget juttat a kormányzóné főméltó­ságú asszony jótékony akciója javára. Frakkban az urak, vadonatúj nagy estélyi ruhákban a hölgyek. A sok fényes divatdarab között eligazodni sem lehet, de feltűnt, hogy az eddig befogadott és elismert báli ruhák közé bevonult a sárga szín és a lila a két szín sötét tónusának nagyon érdekes keveréke. A párisi divatnak megfelelően a női ruhák vona­lai sírnák, egyszerűek és dúsan gyönggyel dí­szítettek. Az előkelő mulatságnak megfelelően csak jóval 10 óra után kezdett gyülekezni a közön­ség, élén Fáy István főispánnal és a város elő­kelőségeivel. A táncot „Mi mozog a zöldleveles bokorban“ című „róka-csárdás“-ra a következő párok nyitották meg: F­áy Istvánné—vitéz dr. Márkus Ferenc, vi­téz dr. Márkus Ferencné—Fáy István, Mares Gézáné—Csorba Pál, Nagy Mihályné—Pásthy ■János, özv. dr. Farkas Zoltánná—Nagy Mihály, dr. A megjelent hölgyek közül az alábbiak ne­veit sikerült feljegyeznünk: Asszonyok: vitéz dr. Márkus Ferencné, vi­téz Mátray Józsefné, Rugonyi Elemérné, dr. Nagy Mihályné, dr. Jámbor Józsefné, dr. Gesztelyi Nagy Lászlóné, Tímár Mihályné, dr. Rácz Béláné, vitéz Gaáli Ernőné, dr. Fesz­­ler Györgyné, Csornák Gáborné, Háver Imré­­né, Held Károlyné, Fáy Istvánné, Nagy Aurél­­né, Bakay Gáborné, dr. Dömötör Istvánné, dr. Bóka Béláné, M. Bodon Pálné, Trux Lászlóné, dr. Kozacsek Elekné, Mares Gézáné, Kovács Elemérné, dr. Liszka Béláné, Bolner Béláné, Csuka Gerőné, Harkay Józsefné, dr. Szabó Ivánné, Eötvös Dánielné (Budapest), Nagy Lajosné, Fáik Viktorné, Rusz Ervinné, özv. dr. Fodor Jánosné, dr. Fehér Zoltánná, Nagymar­­jay Istvánné, vitéz Szabó Mihályné, Révész Sándorné, Saád Józsefné, dr. Sárközy Jenőné, dr. Dömötör Lajosné, Damó Lászlóné, dr. Molnár Árpádné, Boldus Györgyné, dr. Tóth Lászlóné, özv. dr. Farkas Zoltánná, dr. Joó Gyuáné, Kerekes Ferencné, dr. Horváth Gede­onná, Balogh Józsefné, Oláh Kálmánné, Har­kay Gézáné, Ledniczky Györgyné, Hohenbur­mlntfan Orion r&dBöh­omkotfönét OOOOOO0OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO ger Gézáné, Hajnóczy Jánosné, Riha Emilné, dr. Oláh Ivánné, Démy-Gerő Sándorné, Szi­lágyi Istvánné, Marschalkó Béláné (Budapest), Király Károlyné, dr. Horváth Józsefné, Rad­­nay Béláné. Leányok: Schmogrovits Piroska, Ring Mar­git, Mátray Irén és Mária, Rugonyi Lenke, Miksa Maca, Gesztelyi Nagy Lenke, Gaáli Emma és Klári, Csornák Mária és Gabi, Dö­mötör Lenke és Anci, Bakay Edit, M. Bodon Sári, Kozacsek Kata, Müller Sárika és Valika, Hoffmann Baba (Budapest), Fodor Marika, Révész Sári, Sárközy Éva, Pesthy Rózsi (Nagy­kőrös), Molnár Iluci, Farkas Alice, Sikari Ko­vács x Maca, Szőke Bolyka, Oláh Edit, Orbán Baba, Szilágyi Macó, Samarjay Jutka, Oláh Sári, Szőke Kovács Baba, Marschalkó Judit (Budapest), Király Magda, Démy-Gerő Éva. A jó hangulat már éjfélkor elérte tetőfokát. A megjelentek valóban hálásak lehetnek a két főrendezőnek: vitéz dr. Márkus Ferencnek és Csorba Pálnak. A kecskeméti m. kir. pénzügyigazgatósági kirendeltségtől. 51.177—1935. IV. szám. HIRDETMÉNY. Közhírré teszem, hogy a m. kir. pll. miniszter úrnak a textilipari nyersanyagok, textilipari és textilfeldolgozó ipari termékek után fizetendő forgalmi adóváltságról szóló 1932. évi 63.000 sz. pénzügyminiszteri rendelet módosításáról szóló 1935. évi 17.000 számú rendelete a Buda­pesti Közlöny 1935. évi december hónap 22.-i 292. számában megjelent. A jelen rendelet ki­hirdetésétől számított 8 nap alatt kötelesek a szövött vagy kötszövött áruk előállításával foglalkozó üzemek a kecskeméti központi for­galmi adóhivatalhoz írásban bejelenteni, hogy üzemük az ipartörvény rendelkezése szerint gyáripari üzemnek minősül-e vagy sem? A sa­ját fonóüzemmel rendelkező vállalatok ezt a körülményt ugyancsak 8 nap alatt tartoznak bejelenteni, annak megjelölése mellett, hogy a fonalakon kívül még milyen más áruk előál­lításával foglalkoznak. Bejelentést kell tenni végül a vámtarifa 463, 546, 561, 579. számai alá tartozó vatták és az 545. és 560. számai alá tartozó tisztítófonalak előállításával, valamint a széles árúknak bérmunkában való kikészíté­sével foglalkozó, általában tehát minden olyan vállalatnak, amely a 3. §-ban foglalt rendelke­zés szerint a rendelet alapján is adóváltságfi­­zetésre köteles vállalat. Kecskemét, 1935. december 30.-án. A kiadmány hiteléül: Kecskemét, 1935. december 30.-án. Molnár Halmi sk. kiadó, m. kir. pénzügyi főtanácsos pénzügyigazgató. 3­ 0s­ 179 köti a falat a várossal.

Next