Kecskeméti Lapok, 1944. január-december (77. évfolyam, 2-22. szám)

1944-01-09 / 2. szám

1944 január 9. helyéről két nap és két éjjel, amíg a­­rendet, a biztonságot, a fegyelmet a vá­rosban helyreállítja. Ottíhon­ asszonyok magánosan virrasztanak. A férfiak a városházán teljesítenek szolgálatot. Ez a kép döbben elém a múltból, amikor Sándor István halálának a híre elérkezett. Egy hű, őrhelyén álló, ha­láláig virrasztó magyar, akii a viharban nem vesztette el a fejét, aki az általá­nos Tóműtétben és bizonytalanságban megállt szilárdan. Ha a­kkor sok ilyen Sándor István maradt volna az őrhe­lyén, talán másképpen alakult volna a történelmünk. Most, amikor elmegy, a nagy alföldi város egykori polgármes­tere, még mintha visszanézne és figyel­meztetne: tanuljatok abból, azai egy­szer megtörtént s azoktól, akik akkor hűségesek maradtak. A azetodáziumvásadá­s idején többször gondolunk az időre, mint egyébkor. Többet foglalkoztatja az embert, mert akarva-nem a kama fü­lébe csattog az idő szekerének kereke, sPedig felesleges gyötrődést okoz csupán, mert okosabbak nem leszünk ezir­ényú eszmélkedéseinkkel. Nem is lehetünk, miután idő sán­csen, ez csupán az anyagba szorult lélek, mely időtlen, te­hát örök, gyötrelme folyton-folyvást alakuló, változó anyaggal. Két ellentétes tulajdonságú valamicsoda a lélek és az anyag. Nem szeretnék zavart okozni, illetve szeretem magam világosan kife­jezni, az anyag is örök, de csak részei­ben. A „hákettőcsonégy“, mint kénsav mihamarabb, mihelyst csak alkalom kí­nálkozik, átváltozik, én nem tudom mi­csodával. Részek szökdösnek belőle és másként csoportosulva más anyaggá változnak. Nem így a lélek, mely lé­nyegében mindig egy. A megszületés pillanatában és a halál pillanatában és a halál karjaiban egyaránt. Igen ám, de a testi gúnyánk anná­l inkább válto­zik. Egy pár év az ifjúság s máris el­röppent. Hasonlóképen az élet nyara, a férfikor és már ott állunk roskadt testünkkel a sírgödör szélén. El búsu­lunk és sírunk, siratjuk­­az eltűnt idő­ket. Ez pedig gyarlóság és éppen nem okos dolog. Nem okosabb annál, mint­ha megsiratnák az égen elsuhanó felhő­­alakzatokat. Nem az a lényeg, ami meg­változott, hanem ami megmaradt. Olvasgatásaim közben egy könyvem­ből kiesett egy sötét, karminpiros zse­latin lapocska töredék. Először azt hit­tem, valami szemét, ki akartam fújni a könyv lapjai közül. Hirtelen ráeszmél­tem, ni, ni, ez a nagyon régen elf­ud­ott gyermekéveim egy emléke. Ezernyolc­­száznyolcvankilenc telén kaptam mint másodikos gimnazista egy diáktársam­­­­ól, ő meg kapta a hittan órán a káp­lántól. Valamikor az volt reáírva, hogy a „Jó tanulónak jutalmul! Légy szor­galmas és szerény!“ Azért volt zselatin­ból, hogy tenyérre téve, a test melegé­től ös­szekunkorodott. Mentül melegebb volt valakinek a tenyere, annál hama­rabb. Temperamentum mutatónak vél­tük. Hogy miként tudott ez a lapocska megmaradni, nem értem. De hogy vilá­­­gosan látom és érzem azt a kis­fiút, aki kapta és azt, aki adta ezelőtt ötven­öt esztendővel, azt állítom. Téli délelőtt. Óraközi szünet. Napfény, csurog az eresz. Földrajz óra. Az Alpok vak map­páról. Drukk, zsemlyeevés. Csengetés, jön a tanár úr... és így tovább. Nos, ez a vén, roskatag testű ember nem ugyanaz-é, aki ezt a lapocskát annak­idején kapta? De bizony az, hiába szen­vedett, vénült! A lélek felette áll az időnek. Csak a test múlik! Szunyoghy Farkas HMUEK —*V*~ Január 10—17-ig a következő gyógyszer­tárak tartanak éjszakai és déli ügyeletes szolgálatot: Csorba János (Kada Elek­ u ), Katona-örökösök (Batthyány­ utca) és Zimay László (Nagykörösi­ ut­ca) NAP HOLD kel nyug. kel nyug Vasárnap 7.31 1­6.12 15.34 6.28 Hétfő 7.31 16.13 16.26 7.19 Kedd 7.31 16.13 17.23 8.02 Szerda 7.30 16.16 18.22 8 38 Csütörtök 730 16.18 19.22 9.11 Péntek 7.26 16.19 20.23 9 . Szombat 7.28 16.20 21.24 10.05 Márk (Zsámbéki Zách Jánoséknak, Gábor Gyula fiacskátok születése alkalmából, szeretettel) Szerelmetek mosolya felétek barátokon, gyermekké válva, Benne sziveitek reménye S a boldogságról szőtt szép álma. "­ Egy-egy vonás az arcotokról, Színe, mozdulata tiétek, Csak egy nem, mi láthatlan benne;­­Mert isten szent titka.- A lélek. Reátok van bízva e nagy kincs. Azért gondotok úgy kisérje, Hogy fénye egyre növekedjék, Ártó veszély soha ne érje. Örömötök is vele nőjön ... S amint nap kél és száll alkonyat: A Teremtőhöz vele együtt küldjétek föl imáitokat. S ha majd lelke titkát megfejtve, Rendeltetésére rátalált: Legyen áldás e hazán élte S müve, neve ne lásson halált! Osváth Gedeon —O— Ő — A kecskeméti református egy­házmegye esperesévé választotta Hetessy Kálmán dr. kecskeméti re­formátus lelkipásztort. A megtiszte­lő választással Kecskemét esperesi székhely lett. — A Hétfői Kör január 17-én, hétfőn délután 6 órakor tartja első összejövetelét a ref. egyház tanács­termében. — Meghalt Tóth Elek, a kolozs­­vári nemzeti színház örökös tagja. Ceglédi származású volt, de itt, a ref. kollégiumban végezte iskoláit és itt kezdte színészi pályáját a Ka­tona József-színházban. Ritka ked­ves egyénisége nemcsak a volt diák­társakat vonzotta a színházba, ha­nem az egész város kedvence volt. Itt vette nőül a színtársulat másik kedvencét, Pogány Jankát és lako­dalmukat az egész város ünnepelte ritka szép melegséggel. Január else­jén hagyta itt szeretett feleségét és családját. Pályatársai a legszebb or­­gánumú magyar színésznek tartot­ták s képességeinek fényes bizonyí­tékát lát­juk abban, hogy az örökös tagsággal is kitüntették. — Vasárnap nyílik a református népfőiskola. A dunamelléki refor­mátus egyházkerület népfőiskolájá­nak évnyitó ünnepélye január 9-én, vasárnap délelőtt 11 órakor lesz a KIE Budai­ utcai székházában. A megnyitó ünnepélyen elmondja min­den hallgató: „Miért jöttem a nép­főiskolára.“ Az ünnepélyen érdek­lődőket szívesen lát a népfőiskola vezetősége. « ta anito* ' '­ 3 — In memóriám, őszinte rész-­­ véttel vettük a hírt Vadas Jenő nr. 1 huszáralezredesnek pénteken dél-­­ előtt életének 61-ik esztendejében­­ bekövetkezett haláláról. Az elhunyt , az első világháborúban mindvégig , az arc­vonalon szolgált és számos ki­­j tüntetést kapott. — Rokonszenves­­ egyéniségével sok barátot és tiszte­lőt szerzett Kecskeméten. Temetése hétfőn délelőtt 11 órakor lesz a Szentháromság-temető halottas há­zától.­­ A Körzeti Hitelszövetkezet tegnap délben tartotta jubiláns vég­­­­rehajtóbizottsági ülését, amelyről táviratilag köszöntötték faji Fáhr Istvánt, az igazgatóság elnökét, Ba­­docsay László dr. igazságügymi­nisztert, aki a szövetkezet igazgató­­­­jaként tíz évig működött Kecske­méten és Schandl Károlyt, az OKH alelnök vezérigazgatóját. — Az in­tézet jubileumáról lapunk más he­lyén emlék­ezünk m­eg ! — Gyászhír: őszinte részvéttel­­ vettük a hírt özv. Fekete Istvánná Bene Ida 93. életévében bekövetke­­­­zett haláláról.­­Az elhunyt néhai ■ Fekete István h. polgármester özve­­­­gye volt, akii évtizedeken át jelentős­­ szerepet vitt Kecskemét kulturális­­ életében és emberbaráti mozgalmai­ban. Csütörtöki temetésén impo­záns mértékben nyilvánult meg a társadalom részvéte. — Vallásos összejövetel lesz ja­nuár 16-án délután 4 órakor a re­­­formátus hívek számára a­ máriavá­*­á­­rosi gyülekezeti házban. — A fűszer- és élelmiszerkeres­kedők figyelmébe. A Fűszerkeres­kedők Egyesülete felhívja a nyílt árusítással rendelkező kereskedők figyelmét, hogy akik tüzelőanyagot igényeltek, tűzifa- és szénutalvá­nyaikat holnap, vasárnap délelőtt 10 órától 12 óráig átvehetik az egyesület helyiségében. A BÍRÓ SZÍVE EGY KÜLÖNÖS SZILVESZTERI PER A paragrafusok világa a hűvös hideg tárgyilagosságot, az igazság abszolút szolgálatát jelenti. A törvény házában nincs helye az érzelmek, a hangulatok, a per kimenetelét, vagy az ítéletet be­folyásoló melegének. Mégis akadt egy tárgyalás, ahol a szív is szóhoz jutott, ahol a vádirat kemény hideg szavait is át­melegítette a szeretet és az abszolút igazság mégsem kapo­tt rozsdafoltot tőle. A kérlelhetetlen bíró, az igazságos szigoráról jól ismert bü­ntetőtörvényszéki tanácselnök, dr. Kruyzell Miklós mon­dotta el az alábbi esetet, amely az ő bírói asztala előtt játszódott le, egyszer egy ólmos szilveszteri napon. Egy szegény munkásasszony kará­csony előtt elment a Gyermekvédő Ligá­hoz karácsonyi szeretetcsomagért. Há­rom kisgyermeke volt, akik szépek, kedvesek és rongyosak voltak s mind­össze annyi volt­­a bűnük, hogy nem ismerték az édesapjukat. A Liga azt mondta: rendben van, adunk mindent, amit csak lehet, de mu­tassa fel a házasságlevelet. Az asz­­szonynak semmije sem volt. Még há­zasságlevele sem. A csöppnyi gyerekek törvénytelenek voltak, de éppen úgy kérték a kenyeret, mint mások, éppúgy várták a Jézuskát és mind a három mégis a szegény asszony szívének vére volt. De a szabály, szabály és­ erősebb a jó­szándéknál, nem volt mód a segítségre. Nem és nem. A szegény asszony elkeseredett. Miért nincs az ő esetére is megoldás? Miért? Hiába. .. Liga betartotta, mert be kellett tartania a rendet. Nincs segítség. Sajnos. Menjen az asszony békével. De az asszony nem ment. A három gyerekre gondolt és kért, könyörgött, harcolt a gyermekeiért. Olyan szívósan, tike­sere­dekten és értetlenül, hogy a Liga tisztviselői rendőrt hívtak. Nem használt. Az asszony megsértett minden­kit, a rendőrt is, nem volt hajlandó el­távozni, erőszakkal kellett elvinni. Ezért került a bíróság elé, hatóság­i közeg elleni erőszak miatt. Bírája a Kragzell-tanács tagjai voltak. Az asszony megállt három kis gyer­mekével a bírói asztal előtt és szinte sírva adta elő a történteket. A bírák hallgattak és a tárgyalóterem közönsé­ge felett is sűrű csend ü­lt. — A gyermekeimért tettem. .. — sírta az asszony és rámutatott a körülötte

Next