Kecskeméti Napló, 1915. március (4. évfolyam, 49-73. szám)
1915-03-02 / 49. szám
. oldal !›Úmé!!7éi&. 49. szám Az árpa kenyér nagyon jó, csak az , árpának nagy hajtóereje van és ha az ebből keverékből készült tésztát meleg helyen készítik el és meleg helyen hagyják megkelni, akkor az erjedni kezd és nem lesz jóüzi. Erre tehát ügyelni és vigyázni kell és vi-gyázni kell arra is, hogy a megdagasztott tészta csak rövid ideig álljon.“ Ezzel egyidejűleg a főváros tanács gondoskodott is elegendő lisztkészletről és arról értesítette a pékiparosokat hogy saját lisztkészletéből fog rendelkezésükre bocsátani annyit, amennyi elegendő arra, hogy üzemeiket zavartalanul folytathassák és hogy a közönségnek igényei teljesen ki legyenek elégítve. A pékek névsorát összeállították és beterjesztették a fővárosnak, mely utalványokat fog kiosztani a sütőmesternek, melynek alapján megkapják a szükséges kevert lisztet a főváros által megjelölt malmoktól. Természetesen a maximális áron Ez igen üdvös és életrevaló intézmény volt mert igen sok ember a nagy liszt hiány miatt beszüntette üzemét. Ez most megszűnt. A budapesti pék ipartestület elnöksége falragaszokon felhívást intézett a közönséghez, mely többek közt ezeket tartalmazza : — Március elsején lép életbe az új rendelet. A közönséget falragaszok útján értesítette az ipartestület, mert nem akart senkit sem kitenni annak, hogy nem előírt módon elkészített tésztáját visszakapja a sütőmestertől. Szóval Pesten már megtörténtek a kenyérkérdés megoldására vonatkozó intézkedések és itt az ideje, hogy a vidék is kövesse. ‘ Nyújtsunk a „Gyermek Otthoniban levő árváknak is! A mi büszkeségünk! Kettős kitüntetés érte a városunk társadalmában általános tiszteletnek örvendő özv. dr. Falta Lászlónénak jeles katonai erényekkel bíró fiát, ki mint vezérkari százados, ■ már hat hónap óta küzd az északi csata- mezőn. Az első kitüntetést, a hadiékitményes katonai érdemkeresztet a mi koronás királyunk legmagasabb kegyéből nyerte és pedig azért, hogy az ivangorodó lublini harcvonalból egy rendkívül fontos üzenetet vitt egy másik csapattesthez, az ilyen titkos üzenetet írásba nem foglalják, nehogy ellenséges kézbe kerüljön. Rendesen önkéntes vállalkozóra bízzák a nehéz szerepet, mely nagy körültekintést, de még nagyobb bátorságot kíván. Falta László vezérkari százados szerencsésen megoldotta a nehéz feladatot, mert dacára annak, mert a sűrű golyózáporból dacára, hogy az egyik golyó sapkáját lukasztotta át, a másik lövés pedig lovát érte — épen tért vissza ezredéhez, a másik kitüntetést, a II. osztályú vaskeresztet Vilmos német császár kezéből nyerte a mi hős vitézünk azon haditényéért, hogy bátor és okos fellépésével megvédte a monarchia és Németország egyesült hadseregét az oroszok áttörésétől. Szívünk örömével és büszkeségével gratulálunk nekicsak a kitüntetetett hősnek, vezérkarunk jeles tisztjének, hanem a jóságos édes anyának is, ki’ ily jeles fiút nevelt fel édes magyar hazánknak. :« Városi közgyűlés, (Folytatás.) Költségvetés. Szombaton délelőtt az idő rövidsége miatt a közgyűlésnek egy igen fontos tárgya — a költségvetés — délutánra maradt, melynek tárgyalására a közgyűlést pontban négy órakor nyitotta meg Sándor István polgármester. Tormássy Ferenc főszámvevő fölolvasta a közel 5.000.000 koronás költségvetést, mely után ennek részletes tárgyalás következett. Elsősorban is az egész költségvetéshez Gömöry Sándor th. bizottsági tag szólott s mintegy háromnegyed órai igen érdekes és alapos előtanulmányozásra valló beszédben reámutatott a város gazdálkodásának gyengébb oldalaira s ennek okaira valamint a költségvetésnek igen kisfoku érdeklődés mellett történő előkészületeire. Elsősorban is — mondja Gömöry — a közel öt milliós költségvetést nem igen lehet elfogadni, az előzetes részletesebb tanulmányozás nélkül, mert legkevesebb nyolc nap előtt kellene kézbesíteni a tanácsnak a pénzügyi bizottság költségelőirányzatát, hogy azt alaposan áttanulmányozva hozzá is tudnának szólni. Ezután rámutatott, arra a nagy hiányra, mit a költségvetés mutat s szerinte ez a hiány, a múltban alkalmazott gazdálkodás eredménye. Ki kellene mutatni, hogy mennyi a város gazdálkodási tevékenységének eredménye százalékokban, vagy a város középületei a mai lakbérviszonyok mellett hány százalékot jövedelmeznek? s ugyanígy a város szöllészete is ! Majd annak az óhajának ad kifejezést, hogy a város szüntesse be gazdálkodási tevékenységét s csak mint haszonbérbe adott birtokok fölött gazdálkodjék. Mert így gazdálkodni nem lehet, minek az oka elsősorban is a t. b. tagokban, magában a közgyűlésben rejlik. Rámutat arra a kisfoki érdeklődésre, mely a mai igen fontos költségvetést tárgyaló közgyűlést is kiséri s nagyon helyesen jegyzi meg, hogy a közgyűlési terem csak egy irnoki állás betöltésekor is zsúfolásig megtellik, de egy öt milliós költségvetésnél és a bizottsági üléseken is alig-alig vannak. Majd hivatkozik a nemzet gazdaságtan ama fontos tételére, amelynek szabályai szerint úgy kellene gazdálkodni, hogy I-ső sorban a legszügesebb, II-ad sorban a kényelmi s III-ad sorban a fényűzési szempontok vezetnék a várost. Itt pedig — mint mondja — éppen megfordítva van! Hangsúlyozva, hozzáteszi, hogy bizony ennek is maga a tb. bizottság az oka. Kecskeméten elsősorban is közkórház, nem pedig művésztelep kellett volna! Mert ott nemcsak művészlélek, de egyáltalán lélek sincs. Tehát a tanács figyelmébe ajánlja, hogy a művésztelep, mint olyan szűnjék meg és az ottani 200.000 korona beépített holttőke, mely minden kamatozás nélkül áll — valami után módon kamatoztassák. Ezután áttér arra a nem kevésbé fontos kérdésre, hogy a város a fennforgó pénzszükségleteit pótadóval, nagy kölcsönpénzzel fedezze-e ? Erre mindjárt meg is adja a feleletet, hogy a város hiányainak fedezésére ideiglenes kölcsönöket vegyen föl, míg a helyzet nem javul. Végezetül pedig kifejti, hogy e tökéletes költségvetés elkészítéséhez az eddigi két és pedig a pénzügyi és kincskereső bizottság, mint ilyen épen a fönt említett igen csekély érdeklődésük miatt nem elég, hanem e kettőből kellene alakítani egy revizórius pénzügyi szakbizottságot, mely hivatva lenne tisztán és kizárólag a város pénzügyi helyzetét és költségvetéseit irányítani. Gömöry Sándor tartalmas beszédére először is Tormássy főszámvevő válaszol és kimutatja percentuálisan a gazdálkodás jövedelmét, mely a szerint a földek átlag 30 - 35 százalékot, erdők 20 százalékot és a szikrai szőlő 6 százalék, rossz termés esetén 2 százalékot jövedelmeznek. Részletesebben pedig Sándor István reflektál a fenti beszédre. Szerinte is nagyon szükséges volna egy pénzügyi szakbizottság szervezése, de ennek keresztülvitele sok akadályba ütköznék. Ami pedig az idei költségvetésünket illeti — úgymond— tekintetbe véve a mai rossz viszonyokat, de meg sem számítva a háború okozta nehéz viszonyokat a költségségvetés előirányzatnál csak ott, ahol a bevétel a minimumra redukálódik, mégis ez az előző évekhez képest elég reális és elfogadható. Ami pedig a közgazdasági szabályok szerint való eljárást illeti, rámutat, hogy ezután is elő fog fordulni, hogy nem a legszükségesebb kórház, avagy vízvezeték, hanem bizonyára az elesett hősök emléktáblái fognak elsősorban is létesülni. ígéri ugyan, hogy az elsőrendű szükségletek kielégítését mindenkor szeme előtt fogja tartani. A művésztelepet illetőleg pedig kijelenti, hogy azt ezidőszerint semmi másra nem lehet használni, részint messzisége, részint az épületek szétszórtsága miatt sem, megszüntetése pedig a város erkölcsének bizonyos dominációjával is járna. Ezután Gömöry Sándor úgy a költségvetést, mint a művésztelep egyenlőre változatlan meghagyását is a maga részéről elfogadja. Majd a főszámvevő folytatja a költségvetés pontonkénti fölolvasását, mit egymásután fogad el a közgyűlés, csak a bugaci ménes költségvetésénél támad még egy kis vita. T. i. Farkas József th. b. tag felszólal, hogy a bugaci kancacsikókat ne a kupeceknek adják el, hanem árverezzék el. E felszólaló nézetében osztozik még Grassely Miklós th. b. tag is miután Kováts Sándor th. b. tag Szegedi Györgynek a bugaci ménes körül szerzett kiváló érdemeit méltatja, az elnök ebben a kérdésben úgy határoz, hogy a ménes legjobb kancacsikói megmaradnak a men számára, a többi pedig el fog árvereztetni s ha ez után nem kelne es csak úgy fogják azt kupeceknek adni, mely határozatot a közgyűlés örömmel vett tudomásul. Csatornázási költségelőirányzatnál még Kováts József t. b. tag azt említi meg, hogy a Csongrádi utcától egész a műkertig tartóhatlan az állapot, mire a polgármester megnyugtató választ adott. A közutaknál előirányzott összeget pedig Mészáros József tanácsnok kevésnek tartja s kéri az összeg 2400 - val való fölemelését, mit megadott a közgyűlés. Dékány László h. polgármester pedig kéri kimondani, hogy városi záloghitelintézet jövedelmét jótékony célra kell fordítani, mit szintén elfogadott a közgyűlés. Francsek József t. b. tag indítványozza még, hogy a város külterületére vivő utak néhol nagyon szélesek (30—35 m.), tehát ezt keskenyiteni kellene s az abból levágott földszalagot értékesíteni. Mészáros J. tanácsnok szerint azonban e homokos utat szűkíteni egyáltalán nem lehet s így e szakember tanácsára Francsek is eláll indítványától. Végezetül Tormássy főszámvevő szánalmasan jelenti be, hogy a kórházi ápolás címén előirányzatba vett összeg, mely a múlt évi kimutatás szerint készült, most nem elég, mert az ápolási díj 35 százalékkal több, mint az előző években és erre most nincs fedezet és a polgármesterhez a minisztériumból jött rendelet szerint ezt még utólagosan kérni sem lehet. Ezután a közgyűlést Sándor István fél 7 órakor befejezettnek nyilvánította. Szántás előtt. , »V • 'i . •.,*»*. * A háborús idők ezer terhén felül különösen az sulyosodik a magyar gazdára, hogy lovait a háború kitörése óta, egy-egy központból ménesszámra vitték és viszik el a hadak trénjébe. Most aztán nincs, amivel a hadbavonult gazda otthonmaradt háznépe tavaszi alá szántson és honoráljon. Sok jóakarattal hirdették és tanácsolták már régen, hogy a kisgazda teheneit akkor és úgy értékesítheti legjobban, ha azokat igavonó jószágul is felhasználja. Lám, nagy lépéssel volnánk most előbre s nem kellene sóhajtozni az igavonó erő után legalább nem annyira. Ezen a bajon most alig