Kecskeméti Ujság, 1910. február (3. évfolyam, 25-47. szám)
1910-02-01 / 25. szám
2. oldal. — Nem kell sehol . Nácit — mint írtuk — a nagyállomáson letartóztatták, mert ott mindenkit meg akart pumpolni. L. a rendőrségen rákospalotai illetőségűnek vallotta magát, de onnan az a hír jött, hogy nem tudnak róla. Náci azóta sok helyet mondott már be, de egy város se ismerte el magáénak. Nácit, míg be nem vallja igazi hazáját, itt fogják tartani. — Megint Kántorné. Kántorné megint a kihágási biró elé került, mert kéregetett, ahol pedig nem akartak neki pénzt adni, ott fenyegetődzött. Kántorné alaposan ráfizetett a dologra, a kihágási biró 10 napi fogházra ítélte. Nem is felebbezett, mindjárt lecsukatta magát, azt mondta, hogy pihenni akar, ne háborgassák. — Mikor a bor beszél. Szánkról jelentik: A nagy korcsmában ittak együtt Király Jóska és Pásztor Imre húsz éves legények, akik addig mindig jó barátok voltak. Már alaposan a kancsó fenekére néztek és éppen nem voltak urai önmaguknak, amikor Király elkezdett Pásztor húgáról beszélni, még pedig nem a legnagyobb tisztelet hangján. Pásztor rászólt a gyalázkodó legényre: — Hallgass Jóska, mert már a bor beszél belőled ! A húgát védő legény szavára Király felugrott, felkapta a székét és azzal úgy fejbe vágta Pásztort, hogy az eszméletlenül esett le a székről. Sérülése igen súlyos. Király ellen megindult az eljárás. — Három emberélet. Egyik dohánytermelő közeli községben történt, hogy a finánc jókora csomó szűzdohányt talált a kántornál. A kitűnő dohánytermelő vidéken természetesen kitűnő volt a kántor dohánya is. Csendőrt hívtak, jegyzőkönyvet vettek fel, hamarosan rásózták a szegény emberre a tizenkét korona bírságot is. A kántor nagyon dühös lett, ámbátor igyekezett türtőztetni magát. De mikor ez olyan nehezen megy ! — Ezért három embernek kell meghalnia ! — kiáltott a végén. Erre aztán már nyakon is csípték, vitték a rendőrségre. Közrend elleni kihágás, életveszedelmes fenyegetés, Isten tudja, milyen címen feljelentették. — Ki az a három ember, akit ki akar végezni? — kérdezték. — Én ? — csodálkozott a kántor. — Maga hát. Hiszen mondta. — Mondani mondtam, de tudja a jó Isten, hogy kik azok? Szegény ember vagyok, négy koronát kapok egy temetésért, — éppen három halottat kell elbúcsúztatnom, hogy megkeressem a mostani bírságot. Természetes, hogy ennek a három embernek előbb meg kell halnia. — Hogy dolgoznak a német szociáldemokraták? Egy német keresztény szocialista újság statisztikát közöl arról, hogy a német szociáldemokrata pártban hány sikkasztás, pénzelkezelés és egyéb manipuláció történt. E szerint a lefolyt évben 66 vörös rabló garázdákodott. Ami azt jelenti, hogy minden hétre esett egy és még maradt fölös számmal. Pedig itt csak azokról lehetett szó, amelyek napfényre kerültek. Sokkal több azoknak az eseteknek a száma, amelyeket sikerült eltussolni. Az elsikkasztott összeg 137 271 koronára rúg. Ezzel szemben a büntető eljárást csak néhány esetben lehetett megindítani, mert a bűnösök nagy része még idejében kereket oldott. A kirótt büntetés mindössze nyolc évet és két hónapot tesz ki. Königi betegsegélyző-pénztárból Bisedorf ellopott 60 000 koronát, Rokkman 4000 koronát, Walther liegnieci famunkás 625 koronát, Hitler 625 koronát stb. A legkisebb tétel 100 korona, mig a legnagyobb az ötvenezret, is meghaladja. — Szerencsétlen fadöntés. Borbáson, a Gyenes féle birtokon borzalmas szerencsétlenség történt fadöntés közben, aminek egy munkás áldozatul is esett. A dolog úgy történt, hogy Német Elek, Orgoványi István ésOrgoványi József egy hatalmas fa kivágásával foglalkoztak, midőn egyszerre dőlni kezdett a fa, ijedten menekültek, de Orgoványi József oly szerencsétlenül járt hogy a zuhanó törzs ép a fején érte és koponyáját szétzúzta. Az 53 éves családos ember azonnal meghalt. A kir. ügyészség balesetnek minősítette a szerencsétlenséget s mivel felelősségre senki sem vonható, az eljárást beszüntette. — Csak németül! Az állam évente negyvenezer koronával boldogítja Franz Kühmayer urat és a kommunistáját, akik részvénytársasági alapon Pozsonyban és Budapesten gyakorolják a magyar ipart. Katonai egyenruhákat, felszereléseket, paszományt gyártanak, ami egészen helyénvaló dolog, csak az a baj, hogy az üzletet is sok német katonai alapon vezetik. Magyarországon német körlevelekkel és új omtatványokkal terjesztik a gyártmányaikat Franz Kühmayerék ilyent küldtek Kecskemétre is sokat, ez pedig felháborító volna még akkor is, ha nem kapna a kitűnő részvénytársaság oly magas szubvenciót, így azonban valóságos merényletet követnek el Kühmayerék nemcsak a magyar ipar, de a köteles hazafiság ellen is. — Az új tag. Mariházy színigazgatót a kávéházban a fiatalabb ismerősei mindig szekírozni szokták azzal, hogy nem sok szép karhölgyet szerződtet. — Na, — mondta a direktor — ma is olyan szép karhölgyet szerződtettem, hogy csodájára járnak a színházba. — Igazán? Komolyan? — tudakolták többen. — És gondolod, hogy lesz jövője? — Jövője? — felelte Mariházy. — Hogy jövője lesz e, azt nem tudom, de hogy múltja van, azt határozottan állíthatom. — A „piszok Szolga“. A törvényszék előtt egy megrögzött tolvaj állott. Azzal vádolták, hogy egy arany nyakláncot lopott egy ékszerésztől, de tettenérték. Persze ő a tárgyaláson mindent tagadott. Behívták a lopás szemtanúját, a boltiszolgát. — Maga látta, hogy ez az ember lopta el a nyakláncot? — Persze, hogy láttam. Hiszen én füleltem le a tolvajt. Az elnök ekkor a betörőhöz fordult: — Na hallotta, mit szól maga ehhez? A vádlott végignézett a tanún. — Hogy mit szólok hozzá? Ilyen piszok szolgához én semmit se szólok. — Templom vagy ipariskola. Ily címen a Pesti Hírlapból átvett közleménynek a kecskeméti kht. tanfelügyelői kirendeltségre vonatkozó állításai nem felelnek meg a valóságnak. Valótlan, hogy nem engedném meg az iparostanonciskolában vasárnap délelőtt működő tanítóknak, hogy helyettesítsék magukat olyankor, mikor mint elemi iskolai tanítóknak növendékeiket a templomba kell vezetniük. Ez a kérdés különbül nem is merült még fel csak egyetlen egyszer és ez is a kiskőrösi állami elemi iskolai igazgató tanító esetében, kinek pedig folyó hótán 30. számú határozatommal megengedtem, hogy magát helyettesítse. Kurucz Gyula, kir. tanfelügyelő. — Szentimrei csendélet. Farkas Lajos 5 évig egyházra ítéltetett, mert az Akasztóhoz tartozó Szentimrén 1909 julius 1- én Gresmán Jánostól egy tehenet és egy borjút, egy subát, 2 lovat, egy kocsit, 2 lóravaló szerszámot, 3 üres zsákot és 1 szertarisznyát ellopott. — Aki önmagának ásott sirt. Jobb sorsra érdemes szerencsétlen emberről emlékezünk meg itt néhány sorban. Akik 1876 ban érettségiztek, még jól emlékez- nek tehetséges tanulótársukra, Kálmán ■ Imrére, aki ugyancsak Kecskeméten a jogot is elvégezte, még pedig jeles ered- ©A®t ménnyel. Azután a közigazgatási pályára , lépett s szorgalmával, tehetségével Toron- tálban szolgabirói állást nyert. Itt volt a az ő delelő, utána a sülyedés következett. Iszákosságra adta magát, ami miatt állását is Ts elvesztette, földönfutóvá lett. Bebolyongta az egész országot s különböző helyekről s többször kényszer útlevéllel hazatoloncolták Ez legutóbb a múlt évben történt vele, amidőn erősen megfogadta — tudja Görög Isten hányadszor — a javulást. Osztálytársai segélyére is voltak neki, de hasztalan. A rendőrségen kért süteményárusbizonyítványt, hogy ezentúl igy akar becsületesen megélni. Ezután eltávozott Kecskemétről s rokonai sem hallottak róla semmit. Most egy távirat jött az ócsai elöljáróságtól, melyben értesítik a rendőrséget, hogy Kálmán Imre süteményárust az útszélen halva találták. Ez lett tehát vége a szerencsétlen embernek, kinek úgy látszik az volt végzete, hogy nem tudott önmagának parancsolni. — Fel kell világosítani. Bizonyára emlékeznek még az újságolvasók arra, hogy három évvel ezelőtt Romániába dolgozni ment véreinket mint sanyargatta valami Popesku nevezetű lelketlen földesúr. A földmivelésügyi miniszter most rendeletileg értesítette városunkat, hogy a Romániába útlevelet váltó munkásokat fel kell világosítani, hogy ott nagyon rosszul bánnak a magyar munkással ! — Vér az utcán. Nem valami rettenetes tragédiáról esik szó, hanem csak disznóölésről, mely manapság szegény ember házánál már ritkaság számba megy s ha megtörténik is valóságos ünnepet képez. Egy ilyen disznóölés alkalmával történt, hogy a vért kieresztették az utcára, a rendőr meglátta és feljelentette az illetőt. Tegnap volt a tárgyalás, a magyart 5 koronára ítélték. — Tanyai csendélet. Barna István s Provits Pál szabadszállási jakabi lakosok a mai év őszén megéheztek s betértek Seres Erzsébet tanyájára. A gazda nem volt a tanyán s az egyedül lévő asszonynak megparancsolták, hogy 3 tyúkból paprikást főzzön nekik. Az asszony a hívatlan vendégek e kívánságának azonban nem akart eleget tenni. Emiatt az aszszonyt meg akarták verni s a bányakemence felé kezdték már szorítani. Épen a legválságosabb pillanatban érkezett meg , a férj s a hivatlan vendégeket sikerült nekik a tanyáról elzavarni. Barta Istvánt Szilaj s Provits Pált a kir. járásbíróságnál feli jelentették ítéletet, a kir. járásbíróság hölgy azonban nem hozott, mivel Seres Erzsébet is nem tudott a tett elkövetésére tanukat Szab állítani. Hós Öngyilkosság. Id. Nagy János körösi földmives f. hó 27-én reggel kiment az istállóba s a szénatartó két mélyes recbe magát felakasztotta. Mikor felesége fejni ment s meglátta urat a kötetésel télen függni, teste még meleg volt. telben Levágták tehát s azonnal orvosért aszalt küldtek, de ez már csak a halált kons-én találhatta. Ugyani Egy eredeti, keveset használt, lehajtós Singep-gfíFPógép azonnal eladó. Cim a kiadóban. KECSKEMÉTI ÚJSÁG 25 sz. - ...-^ta Az Első Hazai műasztalosok különleges, Töm — szép "b-ULtorai — st" szilárd tömör fából előállítva feltűnő a olcsó Arakban feltalálhatók el. Lengyel és Társánál, Körösi utca