Kecskeméti Ujság, 1910. április (3. évfolyam, 74-99. szám)

1910-04-01 / 74. szám

Kecskemét, 1910 április 1- Ara 2 fillér. Péntek 111. évfolyam, 74. (263)j. sz. ' jr POLITIKAI NAPILAP. * Előfizetési ár egész évre 8 korona Főszerkesztő: Felelősszerkesztő : Telefonszámok. Vidékre egész évre 14 korona DR. HUSZÁR DEZSŐ DR. RÉSI GYULA.______Felelősszerk 151. sz. Szerkesztőség 176 Mikor egymásról beszélnek. Kecskemét, március 31. (a.) Finomnak és lovagiasnak csöppet se nevezhető Lengyel Zoltán eljárása a ki Zilahon azt mondotta a justh­­pártról: „ismerem őket, hiszen én is abból a bandából való vagyok.“ Az embernek még a tévelygéseit is meg kell becsülni, különösen, ha azok már nem igen nevezhetők ifjúkori eltéve­lyedésnek. Ha már egy társaságnak valaha tagjai voltunk, s a vele való együ­ttlétnek némi előnyeit élveztük, azt nem szép dolog bandának nevezni, a­mikor már nem szorul­tunk rá. Ezért kár lenne politikai anyagot értékesíteni abból, amit Lengyel Zol­tán — megint csak a citátum kedvé­ért használjuk ezt a szót — a „ban­dáról“ mondott. Hogy ott nem dühöng az őszinteség, hogy annak tagjai és oly alakoskodók egymással szemben mint amilyen kevéssé egyenesek ha a választókhoz szólnak, az nem új do­log. A hősök, a pártvezetők különleges erényeit mások is megismerték, akik azt nem oly közvetlen közelből figyel­ték, mint arra Lengyel Zoltánnak al­kalma volt. S Lengyel Zoltán elítéli az obstrukciót,­­arra legfölebb a régi közmondás igazságát lehet idézni, hogy a szegénylegényből lesz a leg­jobb perzekutor. Lengyel Zoltán, aki valaha egy forgalom volt az obstruk­­cióval, legjobban tudhatja, hogy az mennyire ártalmas a legjobb, ha ma­ga hajigálja a klotür ponyváját az obstruálok felé. A nyilatkozatban az az érdekes, a­hogyan Lengyel Zoltán beszélt. Mert ezt a harcmodort Lengyel Zoltán csakugyan a „bandából“ hozta, s ez, ha nem is mondta volna, eleven bi­zonysága, hirdetője volt annak, hogy nemcsak közülök, de talán közéjük is való. Az a társaság ez, amely uraknak testvéreknek, párthíveknek tiszteli egy­mást, amíg egy utón járnak, amíg közös céljaik vannak ; amint szétvál­nak, vagy egy a többitől, vagy egy rész a másik résztől, már bandának tisztelik azt aki nincs velük. Nem Lengyel Zoltán nyilatkozata az első példa erre. Ilyen módon traktálják egymást, hol nyílt szónoklatokban, hol magán­csevegésekben az egykori test­vérek : a Kossuth- és Just-párt. Arról nem is kell szólni, hogy a koalíció egykori szövetségesei milyen módon folytatják a régi szerelmet. Zichy Ala­dár grófot, a koalíció volt miniszterét tegnap záptojással dobálták meg a függetlenségiek, bizonyságot téve arról hogy ezt a politikai fegyvert nem csupán a koalíción kívül álló politi­kusokkal szemben lehet és illik hasz­nálni. Önmagukat jellemzik ezzel a harc­móddal. Ez a türelmesség a kezdete és a vége az ő politikai életüknek. Amíg a koalíció együtt volt, addig a régi szabadelvű párt volt a „banda“ amikor a koab­álálók szétváltak, min­­denik a többi pártot nevezte igy, s mikor a függetlenségi párt kettésza­kadt, a két frakció mindenike az át­­ellenben levőket nevezte bandának. Ha ma Lengyel Zoltán nevezte őket igy, megeshetik, hogy holnap Batthy­ány Tivadar lép ki, s ő nevezi ilyen társaságnak az együttmaradókat. S végre is, ők maguk ismerik egymást legjobban. Ha az elvált há­zasfelek állításait a gyűlölet duzzasztja meg a mikor egymást becsmérlik, mindenesetre nekik lehetett egymást legjobban megismerni. És ha a vá­lasztók arra hallgatnak, amit a „ban­dából valók“ mondanak a „bandában maradtak“-ra — hát hamar készen vannak az ítéletükkel, ízléstelen küzdelem ez — de Len­gyel Zoltán ezt is tőlük tanulta. Ez­zel mondta el az ő legrosszabb tulaj­donságukat, s a legnagyobb gyöngé­jüket. Ezt a pártot a belőle kilépők is jobban fogják megbecsülni, mint a függetlenségi pártokat azok, akik ma még tagjaiul nevezik magukat. Városi th. közgyűlés. A múlt havi közigazgatási ügyek­ről szóló jelentés után néhány érdek­telen tárgy elintézésével kezdődött a közgyűlés. — c/7 mű­vésztelep létesítése­­ ügyében a tanács javaslata az, hogy ez az ügy addig, míg úgy a jogi komp­likációk, mint egyéb körülmények kel­lőleg tisztáztatnak, vétessék le a napi­rendről. — A 10 évnél régebben szol­gáló napidijasok fizetésének javítását a közgyűlés elfogadta (napi dij-maximum 4 kor.) — Kerekes József népisk ig. nyugdíjbelépési dij tartozásának (600 kor.) elengedése iránti kérelmére a tanács azon javaslatát, hogy Kerekes József részére a 660 koronából se­gélyként 460 koronát szavazzanak meg — elfogadták. — 11 7 ik gyógyszertár felállításának engedélyezése ügyében a tanács s a közegészségügyi bizottság véleménye igenlő. A 7-ik gyógyszer­­tár a Mezei­ utca tájékán lenne felál­lítandó (pl. a Collner téren) mivel a többi gyógyszertárak mind a város központjában­­vannak. Dr. Iv. Sz°bó László indítványozza, hogy a közgyű­lés mondja ki, hogy 7-ik gyógyszer­­tárra­­ nincs szükség. Dr. Csabay Géza válaszol, s kifejti a közegészsé­gügyi bizottság álláspontját, melyet élénk helyesléssel fogadnak. Megtoldja a szót még G. Fekete Mihály, aki szerint nem 7, de 8 gyógyszertár is ránk férne. Polgármester szavazásra bocsájtja az ügyet, mire csaknem egy­hangúlag elfogadják a tanács javasla­tát. (Közbe felkiáltások: 10 patikát kérünk!) — Ezután mintegy 17 rend­beli telekvétel-eladási ügyet pergettek le végtelen lassúsággal, melyekben a ta­nács javaslatát elfogadták. — Dr. Stipl Károly lemondásával megüresedett ref. jogakadémiai igazgató tanácsi tagsági helyre dr.­­Ingyal Vidor v. főügyész­t választották meg egyhangúlag. — Hor­váth Gáborné Szomor Ilona és Kiss Sándorné Tóth Erzsébet szülésznői oklevelének kihirdetését tudomásul ve­szik. Csak ezután került 11 órakor a sor a választásokra. A jelölő bizottság tagjai: Révész István, dr. Horváth Mi­hály, Hajdú József, Szokolky Mihály, dr. dr. Szabó László, Gömöry Sándor voltak. Az elhalálozás folytán megüre­sedett III. árvaszéki ülnöki állásra je­löltetetek: 1) dr. Jeszenszky Lajos, 2) Kiss György dr.. Megválasztatott dr. B. Kiss György (118-63 sz. arány) 2) Az előléptetés folytán megüresedett

Next