Kecskeméti Ujság, 1910. május (3. évfolyam, 100-123. szám)
1910-05-01 / 100. szám
Kecskemét, 1910. május 1. Ára 4 fillér. Vasárnap, III. évfolyam, 100. (289.) sz. KESKEMÉTI ÚJSÁG POLITIKAI NAPILAP Dr Huszár Dim I MM: Dr. Réti Gyula. | Éljen Nemeskéri Kiss Pál, Kecskemét város alsókerületének képviselőjelöltje! Tisztelt Polgártársak! Kecskemét, április 30. Ezelőtt ötödfél esztendővel, amikor hazafias felbuzdulástokban szigetek szerint való követeket küldtetek az ország házába, azt hittétek, hogy mindaz, amit a kiválasztottak nektek ígérnek — színig tejföl. Azt hittétek, hogy most már másképpen lesz a sorsotok, minden megfordul s eljövend az a Messiás, aki titeket minden teher alól felszabadít. Hát meg is fordult a sorotok, tisztelt polgártársaim, hanem balfelé, mert nem az eszetekre hallgattatok. Most aztán nyakig úsztok abban a lében, amit nektek a bélésére fordított, nem is igazi függetlenségi főzött. Hiszen, ha igazán a Kossuth apánk elveit követték volna azok a kiválasztottak és úgy végezték volna az ország dolgait, ahogy ő a végrendeletében meghagyta, akkor ma nem fizetnétek adóban minden forint után 30 krajcárral többet, nem volna az a kis bortermészek olyan rettenetesen megróva, nem ti viselnétek az eddiginél még súlyosabban az ország terheit és a fiaitok sem katonáskodnának három esztendőt csak két évet. Lám, ezt mind a Hock János meg a Pista bátyánk függetlensége hozta nektek. — Megtartották, amit ígértek. Úgy voltatok tisztelt polgártár-saim, mint a gyerek, akinek puskát adnak a kezébe, amivel aztán nemcsak magában, de másban is kárt tesz. No meg is lőtték avval a puskával a szegény magyar népet úgy, hogy időbe teltik, amíg lábra tud majd állni. Meggyőződtetek magatok is arról, hogy bizony félrevezettek titeket és az ő mézes-mázos ígéretük csak arra volt jó, hogy a ti sziveteket megejtse. Pedig most is hitegetnek, most is ígérnek fűt-fát, hogy újból rájuk szavazzatok, hogy újra beülhessenek az ország házába és újra elfelejtsék, amit nektek most ígértek. Mit is tett hát tulajdonképpen értetek, tisztelt polgártársaim ez a két képviselő, hogy annyira kívánja közületek egyik-másik újra megválasztani őket? Az egyik kezem öt ujja is sok volna elszámolni azt a jót, amit értetek műveitek. Ugyan kinek segített akár az egyik, akár a másik, ha baja volt? ! Ki hallotta őket egyszer is, hogy az országgyűlésen a városunk javára felszólalt volna? De azt tudja minden ember fia, hogy amikor fönt a borkitaladó törvényt tárgyalták és városunk szőlősgazdáinak érdekében harcolni kellett volna, akkor Hock János képviselő úr jónak látta az országházat otthagyni s előlük megugrani. Aztán járt-e, ki csak valamicskét is nekünk, attól a híres függetlenségi kormánytól a mi két függetlenségi képviselőnk? Bizony semmit. Míg Ceglédnek százezreket érő vasúti pályaudvart, Félegyházának új vasutakat, tenyészállatokat és sok más egyebet tudtak szerezni képviselőik, addig tőlünk azt is elvették, amit egyszer már megadtak. Elvették tőlünk pedig azért, mert a mi képviselőink után nem érdemeltünk meg semmit. Megmondta ezt maga Kossuth Ferenc is. Csehül állunk most tisztelt Polgártársaim ! Annyira csehül, hogyha okosak nem leszünk, aztán nem józan eszünk után megyünk és újra azokat választjuk meg, akik bennünket csak bajba rántanak, hát rövidesen megütik a dobot mindnyájunk feje fölött, aztán vándorolhatunk ki Amerikába, mert itt ugyan még a betevő falathoz sem jutunk. De kikerüljük ám ezt a szörnyű veszedelmet, ha a sorsunk intézését olyanra bízzuk, aki sokat tehet az érdekünkben, aki, ha nem is ígér, de tudja a kötelességét. Olyan embert kell választanunk, aki régen ismeri a bajainkat, tudja, hogy milyen módon kell azokat gyógyítani és aki kihúz bennünket abból a csávából, amibe jutottunk, meg aki haszontalan szóbeszédekkel nem vezet félre, hanem inkább minden erejével azon lesz, hogy bízzatok benne.aláltunk is ilyen embert Nemeskéri Kiss Pál személyében. Hogy ki, mi ez a Nemeskéri Kiss Pál, azt majd a jövő vasárnap elmondja nektek tisztelt Polgártársaim gy gazda, z e Politikai szemle. Kecskemét, április 30. Éljen Nemeskéri Kiss Pál! Néhány nap múlva százával lengenek a szép nemzetiszinű zászlók, hogy hirdessék azt a dicsőséget és kitüntetést, amely Nemeskéri Kiss Pál jelöltségével Kecskemét város polgárságát érte. De száz és ezer ajkon forog a mindnyájunknak kedves név, száz és ezer szív dobbanása kivánja őt vezérünkül, száz és ezer szem ég lázban, mintegy átszellemülve, amikor az ő nevét ajkára veszi a hit. Pár napja folynak az előcsatározások s a százas bizottság, amely mai nap 200-ra egészült ki, lázas tevékenységgel dolgozik bent a városban és kint a pusztákon és napról-napra, örömmel jelenthetjük : fokozódó diadalra viszi azt a zászlót, amelyet a kecskeméti nemzeti munkapárt oly fennen lobogtat. A választási irodát a napokban új helyiségbe kell áttenni, hogy a naponta tömegesen jelentkező választókat és lelkiismeretes, életüket és vérüket feláldozó önkéntes korteseket illően fogadhassák. Meg kellett szaporítani a szervező iroda személyzetét is, mert a felhalmozott munkát az eddigi különben is nagy erő, képtelen volt elvégezni. És ezt a hirtelen nagy munkát, a nagy csoportosan jelentkező választók okozták. És a Hock-tábor megfogyva és megtörve alaposan, nagy búbánattal erőlködik, hogy ami még esetleg megmenthető, megmentse. Szomorú híreket kapnak mindenünnen. A Hockpárti remélt választók egyre-másra vonják be a zászlót, meg feltüzelik. Maguk a Hock-pártiak is érzik ezt és miként a sülyedő hajót a patkányok, olyan tömegesen hagyják ott a Hockpártot a józan polgárok, mert úgy is hiába, a bukás rettenetesen szégyenteljes lesz az ő számukra. Ma már komoly forrásból azt is emlegették, ■hogy Hock kellő időben vissza fog lépni, ami annál is inkább okosabb, mert legalább nem lesz olyan csúfos a biztos bukás.