Kecskeméti Ujság, 1910. június (3. évfolyam, 124-148. szám)

1910-06-01 / 124. szám

2. oldal. KECSKEMÉTI ÚJSÁG oláhfalvi kerületben és hogy Hock lemond a kecskeméti jelöltségről. Amire kiváncsiak voltunk, ime, megtudtuk. Nekünk ugyan beszélhetnek, ne­künk ugyan cáfolgathatnak ítéletnapo­kig, mert a fönti két igazságot meg se merészelték megcáfolni. Mert csak nem arra volt a város közönsége ki­váncsi, hogy „a kormány pénzen“ tartanak-e ki bennünket, vagy sem, hanem kettőre volt égetően kiváncsi, hogy a nagyon kirajzolódott aranyszájú János fellépett-e máshol is jelöltnek és hogy lemondott-e a kecskeméti je­­löltségről ? El kellene az olyan iródiákot csapni, aki, mint Bodóné, mást beszél, mikor a bor árát kérik, mert az is­­ a lapot pocskondiázza, mikor számon kérjük tőlük a nagy szenzációt. Már el vagyunk készülve a „tel­jes cáfolatra“, amelyeknek azonban a józan polgárság bizony nem ül föl. János, János, aranyszájú János, neked ugyan az iródiákjaid alaposan — be­koronáztak ! Hogy a holnapnak ki lesz a „biz­tos jelöltje“, az a jövő titka, ha győz a demagógia és a meg nem engedett, a féktelen terrorizmus, — ügyünk el­veszett, mivel azonban Kecskemét jó­zan és higgadt polgárságában föltét­lenül bízunk, amely nem ült fel a szószátyárkodók üres ígéreteinek, amely tudja értékelni, hogy Hock János meny­nyit ártott a mi városunknak és a polgárságnak s amely nem feledte el azt sem, hogy a borfogyasztási­ adó elleni küldöttség elől milyen szépen megugrott Hock János, a gyémánt­­szájú és szentéletű aszkéta, s nem felejti el, hogy Nemeskéri Kiss Pál, a mi szeretett jelöltünknek milyen óriási befolyása van a kormánynál, nyugodt lélekkel adja le szavazatát a mi kedves, szeretett jelöltünkre, Nemeskéri Kiss Pálra. Kecskemét nemes polgárai! Az utolsó percekben ismét hozzátok for­dulunk, intő, óvó és kérő szavainkkal. Most, a holnapi, szerdai válasz­választáson Kecskemét város becsülete és jövője forog kockán. Nagy átalaku­lások, nagy építkezések és nagy jövő előtt áll most Kecskemét városa. Ehhez olyan ember szükséges, mint kiváló jelöltünk: Nemeskéri Kiss Pál, a volt földművelésügyi államtitkár, aki ami nagyon tisztelt új főispánunkkal, gróf Ráday Gedeonnal, aki neki unoka­­öcscse, olyan hatalmas munkát végez­het Kecskemét város javára, amiket évtizedekig és évszázadokig is emle­gethetnek. Ne szalajtsátok el az alkalmat, mert most igazán a város becsületéről és jövőjéről van szó s ne tegyétek ki magatokat, hogy feketelapon örökítsük meg azokat a gyászmagyaroknak ne­vét, akik Kecskemét város haladásának és jövőjének ellenségei voltak, hanem egyesült erővel és szerető rajongással adjátok le szavazataitokat a mi na­gyon szeretett, kiváló képviselőjelöl­tünkre: Nemeskéri Kiss Pálra! Éljen Nemeskéri Kiss Pál, Kecskemét város alsó kerületének képviselőjelöltje! HÍREK Kecskemét, május 31. Tisztelt Polgártárs! Van szerencsénk tisztelettel föl­kérni, hogy a választás napján, június hó 1-én (szerdán) párthelyiségünkben (Obesterházzal szemben) ifj. Dömötör Pál házában reggel 6—7 óra között okvetlenül megjelenni szíveskedjék. Hazafias üdvözlettel A Kecskeméti Nemzeti Munkapárt Végrehajtó Bizottsága. — Eljegyzés: Galántai H. Endre tör­vényszéki tisztviselő május hó 29-én, vasár­nap tartotta eljegyzését Radó Dórával, Bu­dapesten. (Minden kölön értesítés helyett). — A Fehér Művész Cabaret-est iránt, melyet Parlagi Kornélia és Pintér Imre, a Népszínház művésze rendeznek, 2., 3. és 4.-én a Royal-szálló kerthelyiségében, már­is a legnagyobb érdeklődés nyilvánul. Ez előkelő fehér programm, melyet úri fiatal lányok is meghallgathatnak, a legszebb új­donságokat tartalmazza és estéről estére kü­lönböző. Az említett szereplőkön kívül részt vesznek még Fehér Arthur, a Vígopera volt tagja és Czobor Ernő, a Király­ Színház tagja, a zongorakiséretet Fodor Bertalan zenetanár, karnagy vállalta el. Jegyek válthatók előre Dunst és Pintér uraknál 2 és 1 koronáért és egész nap a jegypénztárnál. — Piszkosak az utcák. Az utcákra ismét panasz van. Porosak, piszkosak, ön­­tözetlenek, szóval gondozatlanok s ha az il­letékes hatóság nem gondoskodik tisztántar­tásukról, néhány meleg nap után a közle­kedő kocsik fullasztó por- és piszokfelhőt fognak felverni az utcákon. Hát még a for­galmasabb utcákon. — Nagykőrös salátaexportja. Nagy­kőrösről jelentik: Május 25-én megszűnt a salátakivitel. Összesen 1.310 waggon salátát 20.570 mm. súlyban vittek el. Egy-egy wag­­gonba átlagos számítással 10.000 fő salátát raktak és így körülbelül 12 millió fej salá­tát szállítottak el Nagykőrösről Budapestre és Bécsbe. A mennyiség értéke körülbelül 85.000 koronára tehető. Pár hét múlva meg­indul az uborkakivitel, amelyre eddig rend­kívül kedvező az időjárás.­­ Drágább lesz a dohány. A pénz­ügyminisztériumban már hosszabb idő óta foglalkoznak azzal a tervvel, hogy a kincs­tári dohányjövedék gyártmányainak árát föl­emelik. Hír szerint húsz százelékkal akarják megdrágítani a dohánygyártmányok árát s a dohánygyárak már utasítást is kaptak, hogy később, amikor drágább lesz a gyártmány ára, jobb minőségű anyagot használjanak a a gyártás céljaira. — Bérkocsisok ellen. Napjainkban általános a panasz a bérkocsisok ellen. Nap nap mellett érkezik panasz a rendőrségre. A panasz részint amiatt van, hogy — külö­nösen — az éjféli vonatokhoz az amúgy is kevés bérkocsik közül még az inspekciós bérkocsik sem jelennek meg, vagy pedig oly későn, midőn már az utasok régen félúton vannak. Másrészt sokan amiatt panaszkod­nak, hogy a házakhoz rendelt bérkocsis vagy későn, vagy egyáltalán meg se jelenik.­­ Nagyon ajánlatos lenne, ha az illetékes kö­rök egy kissé nagyobb szigorúsággal lép­nének fel a bérkocsisok ellen, legalább ezek saját kárukon okulva, egy kissé pontosabban és lelkiismeretesebben végeznék el mun­kájukat. — Mikor a halott szegény. Valahol a külvárosban meghalt egy öregasszony. Meghalt még szerdán éjjel s csak péntek délelőtt temették el. A temetésig együtt volt a család a megsiratott, meggyászolt halottal, együtt egy szobában, heten. Odakünn olyan meleg van már, mint nyáron. Éjjelre az ab­lakai mégsem hagyták nyitva, mert azt tart­ják, — nem tudni jogosan-e? — hogy a holttest fölfúvódik, ha az ablakon át a levegő betódul. Micsoda gyötrelme lehet az élők­nek két ilyen éjjel! A lelki szenvedés mel­lett testi gyötrelem ! Hát nem volna-e ember­ségesebb, ha a hullát kiszállítanák a temető halottasházába, ahol épp oly díszes ravatalra lehetne helyezni, mint otthon. Aki pedig nem akar megválni mindjárt a kedves halottjától, engedjenek annak egy fél napot. Az önkínzó fájdalomnak bizony ennyi is elég. De aztán legyen kötelező a halottnak a temető halot­­tasházába való kiszállítása. Az élők előbbre­­valók, mint a halottak. A temetőben való fölravatalozás pedig nem sérti a kegyeletet a halottak iránt, ellenben nagyobb kíméletet jelent az élőkre . . . — Lopás. Maráczi Erzsébet kécskei illetőségű cseléd felhasználva munkaadója, Baranyi Miklósné távollétét, minden mozdít­ható holmit, ruhanemüeket, csecsebecséket és egyéb értékeket összecsomagolt és meg­lépett. Rendőrségünk hamarosan kinyomozta hollétét és egy időre ártalmatlanná tette. Őrizkedjék tőle minden háziasszony ebben a szűkös cselédvilágban. — Halálos villámcsapás. A Cegléd határában levő csemői pusztán a villám agyonsujtotta Braner Károly napszámost. Vele volt két társa is, akik csak könnyebb sérüléseket szen­vedtek. — Zeneszó mellett. Víg zeneszó, da­­lolás közben két jópajtástól támogatva igye­kezett haza tegnap délután Kripóczky Sán­dor. A rendőr figyelmeztette, hogy ne lár­mázzon, de rá sem hederített a figyelmez­tetésre, sőt elkezdte szidalmazni a köteles­ségét teljesítő rendőrt. Végre is a rendőr megunta a dolgot s bevezette Kripóczkyt a 2. számú őrszobába. Itt Bereczky Sándornak adta elő magát. Csendháboritás, hatóság elleni erőszak s káromkodás miatt az eljá­rást Kripóczky ellen megindították. — Ludakat rabló testvér. Ifjabb Kis Illés Antal 18 éves, Kis Illés István 14 éves bócsai lakosok kártyajátékban nagy veszte­ségeket szenvedtek, ezért lopások utján akar­ták magukat kárpótolni. Ennélfogva szerez­tek maguknak egy forgópisztolyt s 1909 dec. 21-én éjjel neki indultak a bócsai ta­nyáknak. Először Klam János nyitott, portá­ján jártak. Itt azonban a tanyai ebek meg­hiúsították a testvérek szándékát. A két test­vér zsákmány nélkül menekült tovább a vak éjben és elértek Szautek János kerítetlen telkére, ahol sikeresebb volt az igyekezetük. Három kövér ludat vettek magukhoz s el akartak illatni, de az éber gazda utánuk iramodott egy négyágú vasvillával. A fiata­labbik testvér visszalőtt az üldözőre, ki már ilyenformán nem akart az üldözött tolvajok közelébe jutni, hanem biztos távolságban követte őket. Kileste, hogy hova mennek, így tudta meg, hogy id. Kis Illés Antal há­zába viszik a ludakat. Csendőröket hivott, akik előtt eleinte a bűnösök tagadtak. Mi­dőn azonban előkerültek a lúdtollas kabá­tok és a ludakat egy üres hordó alatt meg­találták, töredelmesen bevallották bűnüket. A szerdán tartott tárgyaláson bűnösnek mondták ki a két testvért rablás és lopás kísérletének bűntettében s a törvényszék az idősebb testvért ezért 1 évi börtönre, a 14 éves Istvánt, fiatal korára való tekintettel, 2. havi fogházra ítélte, 124. szám.

Next