Kecskeméti Ujság, 1910. augusztus (3. évfolyam, 176-199. szám)

1910-08-02 / 176. szám

2. oldal. A szakember, vagyis az alkalmazott mérnök hiába tiltakozik, ha kenyerét meg­akarja tartani, akkor meg kell hajolnia a mindenható tőke és az úgynevezett gyárigaz­­gatók előtt, kik gyakori esetben az elemi iskolát alig végezve, protekció révén jutnak állásaikba, saját és az alárendelt munkásai életét kockára téve, hogy előbbiek (tisztelet a kivételnek) a gyárat fejős tehénné téve, céljaikra kihasználják. Műszaki tudás célszerű és az alkalmazottak egészségét és életét óvó berendezésekre nem telik, de minek is, hisz az ember olcsó anyag és könnyen pótolható, a fő az osztalék és az igazgató jutaléka, hiába itt a törvény, hiába a rendeletek, ad­dig, míg aljas, minden becsületérzésből ki­vetkőzött és kapzsi emberek mások életét könnyelműen kockára teszik és a törvény a gyárak vezetőire vonatkozó törvényt be nem hozza, mely szerint erőgépekkel berendezett gyárak vezetői állásai csakis végzett mérnö­kök által tölthetők be, nem fog a helyzet javulni. A Katona-sétatér rejtelmeiből!! ^ Vízözön a nyakunkba!! Panaszok a vizes­­bácsik ellen .... Saját------- Kecskemét, tudósitónktól. aug. hó 2. A mi sétaterünk is kedves, ha a nap süt, de ha bealkonyodik, akkor az öntöző bácsik irgalmatlanul lespric­celnek, akár esik jól, akár nem! A dolog úgy történik naponkint, hogy mikor este­ fél 9 órakor a hűsölő kö­zönség már letelepedik a padokon, a bólongató lombok alól megindul a lo­csolás. A locsoló bácsik művészi bra­vúrral kezelik a fecskendőt, képesek — állításuk szerint — a cipőtalp alatti kis száraz helyet is „trafálni“ anélkül hogy a cipő is nedves lenne! így a padokon ülőknek hol­ a fü­lük mellett, hol a lábuk közt, hol a karöltve sétálók hóna alatt süvölt el az esüstös vízsugár­t. i. amint a szük­ség hozza! Egyszer megtörtént, hogy egy elbűvölt ifjú hirtelen — tehát a locsolótól észre nem vett — mozdu­lattal meg akarta csókolni társnőjét, s a szökkenő víztől az orra nedves lett. Ezen kívül sok minden történt már s a közönség menekül a locsolók elől a park másik felébe . . . azám! csakhogy a bácsik most felkapnak két­kerekű bordájukra, s utánna! Szóval mindig ott locsolnak, ahol vannak, s mindig akkor, amikor már sokan van­nak. De mivel még nálunk sohasem láttunk rendezett sétatéri viszonyokat,­­talán állapotokat ? Szedő.­ hát azt sem tudjuk, hogy igy kell-e ennek lenni, vagy másként?­ ­ A kiváló bór- és lithiumos gyógyforrás SALVATOR vese- és hólyagbajoknál, köszvénynél, czukor­­betegségnél, vörhenynél és hurutos bántal­­maknál kitűnő hatású. T.rmias.tea v.amente. aavanynál.. Kapható a»TánjTl«kereskedése kben .■ gyógyszertárskban. eftuill TCC IPnCT S*inye-Llp.Scil Salvator-forráa- OvnUL I LO nuuel Tiltalak, Bundapaat,Rudolfrakp.8. KECSKEMÉTI ÚJSÁG HÍREK Kecskemét, augusztus 1. A kicserélt asszonyok. Megtörtént. A megye egyik alsó községében levő borbélyüzlet tulajdonosa gondolt egyet: rá­kacsintott a segédje feleségére. A második gondolata meg a saját feleségének lett szánva; minthogy mindenféle szerelemnek vége szokott lenni, az asszonynak kiadta az utat. A simán lefolyt családi zavarnak nem lett semmi különösen utókövetkezménye, mert hiszen a mesternek a segédje is kíván­kozott a szappankeverő principális szép, ifjú feleségére. Egy szó, mint száz, az elrebegett hol­­tomiglant átváltoztatták záros határidőre. A két férj bízva, egymásban, átcserélte barátsá­gos frizuracsinálás és borotválás közben­­ egymás feleségét. Megegyeztek egymással. A főnök ma­rad az illető községben, s elveszi segédjétől elvállni akaró hitvest, viszont a segéd a megye másik oldalára teszi át a cintányért, ott fogja a mester néhai feleségével borot­válni a községbeli zsentlemeneket és frizu­ráim búcsú napján a kalácsszopogatókat. Az asszonyoknak is tetszett a csere. — Olyannyira, hogy tegnap bejöttek Kecske­métre kocsin: a két nő és két férfi. Ügy­védhez fordultak. Négyük részére két ügy­védet fogadtak s most várják, hogy őfelsége a király nevében mihamarább elválassza a bíróság azt a házasságot, amelyet a szeren­csés Figarók oly rövid időre kötöttek, mint a szappanbuborék. — A kánikula. A csorbát, melyet a Halley-üstökös ütött a csillagászok tekinté­lyén, kiköszörülte a kánikula. Megjött csil­lagászati pontossággal, engedelmes sietség­gel. Boldogok tehát az álomszuszék konflis­lovak, melyek most szégyenkezés nélkül vágtathatnak csigaléptekkel. Mert, ki a kutya szaladoz ilyen kutyamelegben ?! Boldogok a spriccelő emberek, akiket a máskor zord tekintetű járókelők most hálás pillantásokkal buzdítanak, mikor nyakukba lövöldöznek jó vastag, friss zuhatagokat. Boldogok az asz­­szonyok, kik már májusban felöltötték az ingerlő csipkeblúzokat és röstelkedve tapasz­talták, hogy a jó, öreg Napnak semmi ér­zéke az ilyen látványosságok iránt. Féken tartja kiváncsi, meleg sugarait. Felderült az uszodáknak is, melyek közül tán tegnapelőtt engedett fel , és mosoly hullt a jég­spekulánsok alat is, kik eddig maguk ropogtathatták a drága jégkockákat. Elszon­tyolodva csak a férfiak vannak. Akik valami érthetetlen szeméremből kánikulában is úgy begombolkoznak, mint a szeles őszben. A bakák már levetették a kemény, tüzes gallért, a civilek ellenben duplagallérba bújnak s a csuklójukat is páncélba szorítják. Mellény és kabát szorul derekunkra s igen pironko­dunk, ha irodánkban ingujjban lep meg valaki idegen. A férfinak nincs nyári öltö­zete. Bájait szemérmesen takargatja, sül-föl a kánikulában s ha már leveti a mellényt, legalább selyemkendőt köt a gyomrára. Van ligájuk az öngyilkosjelölteknek, a kövérek­nek és soványaknak, van szervezete és pro­pagandája minden ideának, hol késik hát a liga, mely kánikulában lehúzza a férfiakról a kabátot s ad nekik is valami alkalmas, szellős ingblúzt! ? Forradalmat csináltak már a sanscullotteok, csináljunk kabáttalan­ for­­radalmat mink is! — Köszönet. A Múzeumok és Könyv­tárak Orsz. Tanácsa ma leiratilag megkö­szönte városunknak a „népkönyvtár“ iránt tanúsított pártoló érdeklődését. — Mikor lesz kész a félegyházi városháza ? Laptársunk írja: „Merbl Adolf az új városháza építő-vállalkozója bejelen­tette a városi tanácsnak, hogy a gőzfűtés berendezése, melyet az országhírű kecske­méti kórházberendezési és felszerelési válla­lat r.-t. készít, — akadályozza abban, hogy a városháza építés alatt levő részét nov. hó 1-ére átadhassa. A városi tanács tekintetbe véve a felmerülő akadályokat az átadás ha­tár­idejét december 15-ére tolta ki. — K. A. C. háziversenye. Előre nem sejtett impozáns keretekben zajlott le tegnap az athletikai klub első házi versenye, mely Kecskeméten minden tekintetben „esemény“ számba megy, úgy a megjelent előkelő kö­zönség nagy száma, mint a verseny erkölcsi sikere tekintetében. A műsor tömve volt érdekes számokkal, sőt az volt a baj, hogy túlhalmozták a legfárasztóbb tétekkel, me­lyekben sok az azonos szereplő. A sok ver­senyszámot 4 órától kezdve nem tudták le­bonyolítani, s így néhány — elmaradt. A verseny rendezése azért — tekintve a vidéki viszonyokat — nagyon jónak mondható. — Súlydobásban első Hegedűs K., máso­dik Beretvás I. — Távgyalogolásban 1-ső Héjjas I., 2-ik Tormássy D. — Rúdugrás­ban 1-ső Hegedűs, 2-ik Demcsák J. — 220 yárdás futás lső Beretvás I., 2-ik Be­retvás L. — Negyed angol mértföldes futás­ban 1-ső Kéry D., 2-ik Joó J. — Távolug­rás helyből 1-ső Beretvás I., 2-ik Hévizy. — Magas­ugrás 1-ső Hegedűs, 2-ik Demcsák. — Az elért eredmények — tekintve azt, hogy athlettáink a szorgalmas tréninget fe­leslegesnek tartják, mégis elég jók voltak. Ami azonban mindenkit meglepett, az a 40 tornász precíz gyakorlata, s a szertornászok korlátgyakorlata volt. Mindkettő betanítása dr. Garzó agilis elnök érdeme. A sok ver­senyszám már szinte kimerítette a néző­­közönséget is, mikor kellemes változatként a nagykikindaiak revanche mérkőzése követke­zett. Helyszűke miatt — sajnos — erről csak annyit írhatunk, hogy a footbal mérkőzés mindvégig érdekes volt, s a mieink nagy fölénnyel, de csak 3: 0 goal arányban megverték a nagykikindiai football cso­portot. — Vasúti jegyek Szent István napja. A Szent István ünnepnap alkalmá­ból a m. kir. államvasutak, valamint a kassa­­oderbergi vasút magyar vonalainak összes állomásairól — az üzemükben álló helyi­érdekű vasutak állomásainak és a szomszé­dos forgalomnak kizárásával — mind a há­rom kocsiosztályra nézve Budapestre mint­egy 30 százalékkal mérsékelt áron menettérti jegyek I. évi augusztus 18—20. napjain — az utóbbi napon azonban legkésőbben i. e. 9 óráig Budapestre érkező — valamennyi személyszállító vonathoz (express-vonatok kivételével) fognak kiadatni. A menettérti jegyek 5 napig érvényesek oly módon, hogy a kiadás napját első napnak számítva, az érvényességük az 5-ik napon éjfélkor lejár. Megjegyeztetik azonban, hogy a visszatérés legkorábban csak f. év augusztus hó 20-án d. u. történhetik; korábbi visszatérés esetére a jegyek érvénytelenek.­­ Az utazás meg­szakításának sem menet-, sem jövetelkor nincs helye. Gyermekek számára külön ked­vezmény nem adatik. — Meghívó. Az apatini férfi-dalkör meghívta városunk közönségét 50 éves fenn­állásának jubileumára. A város elfoglaltsága miatt (!) azonban nem képviselteti magát, hanem meleghangú levélben köszönte meg a meghívást s 50 koronát küldött. — Sertések a városban. Egy, a régi időben hozott s ma már kétségtelenül elvetendő szabályról kell megemlékeznünk , ugyanis arról, hogy városi szabályrendeletünk az udvarban tartható sertések számát 20-ban állapítja meg. Ez olyan szám, amely min­dennél szebben beszél. Elmondja pl. azt, hogy mikor ezt a szabályt hozták, nálunk az „irányt adók“ közt nagyon sok lehetett a sertést hizlaló gazda, akik a maguk érdeké­vel jobban törődtek, mint a város tiszta levegőjével, ... az esténként koncertező ser­tések hangja pedig nekik kellemes „katoná­k kérészi kirándi makra . boraim Levelet keres hs Kovács Tanil nosság (első i ten ke!­esetén lentkez ig a vagy s 17. sz 10 kor Kiad Nagyke ban 1) (B­ere Langerm az 176. szám. ik felh hölj hog és vári héti esi lag íngt fog£ kiár Ián hely vala kr. 1 nik tett kr. n

Next