Kecskeméti Ujság, 1910. szeptember (3. évfolyam, 200-225. szám)
1910-09-01 / 200. szám
200. szám, 2. oldal KECSKEMÉTI ÚJSÁG IKHM: Faragó Gyula angol úri szabó arról értesíti a nagyrabecsült megrendelőit, hogy úgy az összes angol, valamint a belföldi szövetgyáraknak a legújabb és legizlésesebb termékei raktárába megérkeztek. Készséggel bemutatja nagy raktárát bárkinek is minden megrendelési kötelezettség nélkül. Meggyőződhet bárki is, hogy árai olcsóbbak, mint bárhol! „Szikrai víz“ Telefonszám_137. hírek Kecskemét, augusztus 31. A utcáról... Az utcát az emberek csak ügyes-bajos, mindennapi közönséges munkájuk elvégzésének közvetítőjéül használják fel. Látnakfutnak rajta, hogy egyik helyről a másikra jutva, hódoljanak az életszükségleteiknek, de arról, hogy érzelmeiket rajta és benne fitogtassák , szemmel látható módon nincs eset. És ebben utóvégre az embereknek igazuk is van. Mert gondoljuk csak meg, hogy milyen szemmel néznénk arra a fiatal, szerelmes párra, amely minden teketória nélkül megállana az utcán csókolódzni. Vagy, hogy ne vegyük még egyszer a gyöngébb érzelmeket, mit szólnánk ahhoz, ha egy úgynevezett brutális férj az utcán végezné el abbeli lelkiszükségletét, amely törvényes vagy törvénytelen oldalbordájának alapos helybenhagyásában nyilvánul és jut kifejezésre. Vagy képes volna-e még a legszerelmesebb fiatal bakfis az utcán álldogálva, vagy járkálva ábrándozni az ideálról, akit már egy félórája vár és még sehol sem jelentkezik. S ha a nevezett bakfis efölötti bánatában sírni kezdene a nyílt utcán, — pedig hány bakfis megtenné, ha lehetne — nem fordulnánk-e meg utána — mosolyogva? El lehetne számolni még nagyon sok olyan dolgot, amelyet az utcán ugyan meg lehetne tenni, de nem illik. Vagyis a huszadik század erényei vagy hibái — azt hiszem mindegy — közé tartozik az, hogy az emberek az utcán nem mutatják ki lelkivilágukat. Az életunt embernek éppen olyan jókedvű arcot kell vágnia az aszfalton, mintha legalább is a főnyereményt csinálta volna meg. Csak egy, egyetlenegy dolog mégis van, amelyet nem gátol az utcának ez a szigorúan megszabott törvénye abban, hogy meg ne nyilvánuljon ott és úgy, ahol és ahogyan alkalom kínálkozik a megnyilvánulásra. Ez a gyász érzete. A szomorúság, a bánatnak a faja minden akadály nélkül juthat kifejezésre, bárminő módon, magán a nyílt utcán, anélkül, hogy tartania kellene az embertársak gúnyos mosolyától, amely minden ilyen érzelem megnyilvánulásánál szinte önkéntelenül az ajakra tolul. Az igaz, hogy vannak ebben az esetben kivételek, de ez egyrészt a kisebbséget képezi, másrészt pedig az ilyesmit csak eldurvult lelkületű ember tudja megtenni — így hát szóra sem érdemes. Egyik virágkereskedés ajtaján tegnap egy hosszú szalag függött. Magában véve ez nem ritka dolog. De a felirata, legalább nekem, szokatlan volt. Valami mély bátftt, reményvesztettség, — lemondás tükröződött vissza erről a két szóról: „Etelkának — a viszontlátásra.“ Hogyan? Hát még vannak emberek, akik bíznak abban, hogy egyszer, valamikor elkövetkezik az az idő, amikor azok, akiket messze elszakított egymástól a rideg kaszás, találkozni fognak valahol? Okos gondolat. Ha már elveszett a remény, kérlelhetetlenül, arra, hogy a baráti, barátnői vagy szerető szívek egymással még az életben találkozhassanak, itt van a mentő szó, a mentő gondolat, a viszontlátásra! Szinte megindítja azt az embert is, aki — mondjuk így — fütyül az ilyesmire. S mégis, mégis vannak olyanok, akik mosolyogva szemlélték a feliratot. Nekik suiix a szeretet, a bánat, a még fel-feléledő tört remény, amely még mosolyogva mondja: a viszontlátásra! — Szép, szép dolog — mondják — de nekünk ez igen magas! Ők nem értik meg. De megérti, megtudja érteni a szenvedő, akiben az elcsüggedés már mély gyökeret vert. A szélben a himbálódzó koszorúszalag adja meg a reményt, s az erőt a kitartásra, mert akik elszakadtak egymástól, azok viszontlátják egymást valaha. Ha talán nem is igaz, de mégis a remény táplál. S kár az ilyesmin mosolyogni . . . — Beiratási értesítés. A Kecskeméti Jótékony Nőegylet által fenntartott és Kecskemét th. város által segélyezett Nőipariskolában a beiratások folyó évi szeptember hó 1-től 10-ig, délelőtt 8—12-ig, délután 2—4 óráig eszközöltetnek. Az intézetben felvétetnek azon 12 éves kort betöltött leánykák, kik iskolai tankötelezettségüknek eleget tettek. Beiratási díj 2 korona, tandíj havonkint fizetve 4 kor. Felnőttek különböző munkacsoportokra rövidebb időtartamra is felvétetnek. A csetneki csipke és piperekosár tanfolyamra a behratások szintén 1-től 10-ig eszközöltetnek. Ezen két tanfolyamon készített munkák értékesítéséről az egylet gondoskodik. A csetneki csipke tanfolyamra a tandíj 3 hónapra 8 korona. A piperekosár tanfolyamra 1 hónapra 2 korona. Tandíjmentességért folyamodók kérvényüket az intézet igazgatóságánál szíveskedjenek benyújtani. Igazgatóság. — A Városi Dalárda f. hó 28-án, azaz vasárnap tartotta rendes közgyűlését, melynek tárgysorozatában legkiemelkedőbb pont volt annak a nagyszabású művészi programmnak a megbeszélése, melyet városunk ez érdemes kulturmissiót teljesítő testülete a közelgő téli szezon folyamán szándékozik megvalósítani. Ebből a programaiból elsőnek emelkedik ki az a mindenképen nagysikerűnek ígérkező dalestély, melyet a dalárda pártoló tagjai tiszteletére szeptember 10-én ad az „Otthon“ szálló tánctermében. A műsor összeállításán most fáradozik az agilis rendezőség, mely hogy a nagyközönség érdeklődését mindenben ki fogja elégíteni, arra a dalárda kitűnő hírneve elég garancia. A városi dalárda különben a jászkerekegyházi ev. ref. templom alapkőletételének szeptember 17-én tartott ünnepélyére is meghívást kapott, mely alkalommal derék dalosaink Kerekegyházán egy nagyszabásúnak tervezett hangversennyel szándékoznak Kecskemétnek újabb dicsőséget szerezni. — Balázsfalvi Kiss Aladár nyugalomban. Az egykori délceg kecskeméti katonatiszt és előkelő polgár, B. Kiss Aladár nyugalomba vonul, mint ugyanis a hivatalos lap írja: Balázsfalvi Kiss Aladár kassai 5. honvéd huszárezredbeli alezredesnek, a saját kérelmére megejtett felülvizsgálat eredménye alapján, mint rokkantnak, nyugállományba való helyezését elrendelte. Kiss Aladár sokáig szolgált a pécsi 8. honvéd huszár ezrednél is. — A nagykőrösi Arany-szobor. Nagykőrösről jelentik: Stróbl Alajos Aranyszobrának leleplező ünnepségére a következő sorrendet állapították meg: Himnusz, Varga József tanár vezetésével énekli a főgimnáziumi énekkar; Ádám László elnöki megnyitója; Beöthy Zsolt ünnepi beszéde ; Alkalmi költemény, előadja Szabolcska Mihály; Horváth József, a szoborbizottság titkára átadja az emlékművet Patonay Dezső református lelkésznek, a város nevében Póka Károly polgármester mond köszönetet . Arany alkalmi pályamű, szavalja Pálffy Zoltán főgimnáziumi tanuló, a pályamű szerzője ; a szobor megkoszorúzása; Kozma Ferencné társelnök záróbeszéde, végül a Szózat. Az ünnepség után lakomát rendeznek. — Dinnyehéjak a járdán. Nem vehetők ritkaságszámba azok a sokszor súlyos kimenetelű balesetek, amelyek abból erednek, hogy ilyenkor a dinnyeszezon alatt, a dinnyehéj hulladékokkal tele dobálják az aszfaltot az utcán dinnyét evő emberek s ha valaki a dinnyehéjra rálép, többé kevésbbé bizonyos, hogy elcsúszva azon, végig vágódik a földön s még szerencsének nevezhető, ha az ütődésen kívül más baja nem esik, ám gyakran megtörténik, hogy ebből az elesésből a legveszedelmesebb csonttörések erednek. Tessék csak végig nézni Kecskemét utcáit általában, de különösen a piacteret. Se szeri, se száma az eldobott dinnyehéjnak és azoknak az embereknek, akik csak úgy bukdácsolnak az aszfalton, mintha csak a színes jégtükrön lennének s nevettető látványt nyújtanak az utcai suhancoknak. Fölhívjuk erre a körülményre az illetékes hatóság figyelmét. — Viz helyett — tűz. Mulatságos eset történt H. János gazdálkodó Rákóczi- Vanszer városi lakossal. Este nagy fáradtan érkezett vasoke; haza munkájából s vacsora után azonnal le-sarahoz feküdt. Edzett magyar léttére — mig csak a fim a hó le nem esik — kint szokott hálni az Ugri udvaron az eresz alatt, ahol egy lóca áll e Kecském célra. Most is erre feküdt H. János s hamar nagyul el is aludt. Azonban rossz álma volt — a Rákóczi mint mondja — azt álmodta, hogy a tütében a nyája kigyuladt s igy hánykolódva, egyszer nagyot rúgott magán, mire a lóca — leszarA* kadt. Ez nem lett volna oly nagy baj, ha L'I* nem mivel ma nagy mosás akart lenni, az asszony tegnap egy nagy teknőbe elkészített vizet a lóca alá tette, nehogy valaki az éjjel felbukjon benne. Hát a gazdáram a friss vízbe került s rémületében viz helyett tüzet kiáltott, azután pedig éktelen káromkodásban tört ki, úgy, hogy az egész környéket felverte álmából. A szomszédok azonban nem respektálták H. János baját, hanem ma feljelentették éjjeli csendháborításért. Villeri 0 n lián fran s: V( f« Dr.‘ (Zsong Olcsó pénzkölcsméket díjtalanul kieszközlök 4% kamatra ingatlanokra, valamint már levő nagy kamatú adósságok illetékmentesen való kicserélésére. Bővebb felvilágosítással minden nemű kölcsön ügy keresztül vitele tárgyában sivesen szolgálok bárkinek levélbeli megkeresésekre is. — PAPP ZSIGMOND I. tized, Dob utca 212. szám. Kecskeméti bőriparosok anyagbeszerző szövetkezete, mint az orsz. közp. hitelszövetkezet tagjánál egy irodai munkában jártas nő alkalmazást nyer. Ajánlatok az igazgatósághoz cimzendők. — Huszár a biciklin. Pölöskei György huszárőrmester a piacon tegnap délelőtt a hentesek mellett a járdán kerékpározott. A sűrű tömegben sikerült is neki elütni Mócár Antalt, aki szerencséjére nem sérült meg, de Pölöskeit feljelentette s igy a kihágási eljárás megindult. — Az okos jegyző. A fővárosi rendőrség a múlt héten leírt Szentpéterur község jegyzőjéhez és megkérdezte tőle, vájjon Kiss Istvánnak kiadható-e egy erkölcsi bizonyítvány. Mire tegnap a következő szép válasz érkezett: „A tekintetes budapesti Rendőrfőkapitányságnak, Kiss István szentpéteruri lakos kétes erkölcsűnek nevezhető azért, mert lelki tespedését renyhe mivoltához buta szívóssággal ragaszkodik. Balog jegyző:“ Ez csak a szép stílus! f « Ilmmű Kávéházaknak, háztartásoknak II Hull MN és üzleteknek gyönyörű kivitelmi VMnyben kapható Csongrádi-u. 2, i PALI« í v % % I