Kecskeméti Ujság, 1911. január (4. évfolyam, 1-26. szám)
1911-01-01 / 1. szám
L (492.) szám. KECSKEMÉTI ÚJSÁG bűz, vagy bűzös füst, amint pászmásan összeverődik a füsttel barnás feketére pácolt rettenetes falakról. És itt laknak, eleven, valóságos emberek laknak. Széles tűzhely ad nekik meleget, ha van sütő fájuk. Ha nincs, aminthogy nincsen, akkor összebújnak a rozzant puhafaágyban és testük páráival fűtőznek. Az ágy melletti nyírfa asztalon lámpa füstölög. Nem ég, lángja nincs is , mert nincs lámpaüvegje. Úgy lobog, kóvályog, hajladozik a láng szabadon. Ennél a csöppnyi csöpp világosságnál újságot olvas a lakó. Fektében is izmos, hatalmas szál ember. Kicserzett, megvörösödött nagy arcát fehér szakál és fehér hajkoszorú fonja körül. Olyan, mint egy öreg hollandus feje Van Dyck vásznán. Mellette, mint valami furcsa gnom, pislog elő az ágynemű rongyokból a felesége. Töpörödött, összeaszott, megráncosodott, akkora feje van, mint egy nagyobbfajta alma. Nyolcvan esztendős a férfi és hetvenkettő az asszony. Napszámos munkából élnek mióta a kezüket munkára tudják használni. Ötven-hatvan éve. És ennyi munkával nem jutottak többre, mint 10—10 korona városi segélyhez, egy két összekéregetett fillérhez és ehez az odúhoz, amelyért csak évi 40 korona „házbért“ kell fizetni. Azért ilyen keveset, mert lakótárs is van: a korcsmáros káposztáshordója, mely posajtolt káposztaillatával segít egészségesebbé tenni a levegőt. Szinte megvigasztal ennyi nyomorúság mellett is, hogy újságot látok az élettől megrugdalt aggastyán kezében. Kölcsönbe kapta a korcsmárostól, aki megtesz ilyen apró barátságot az öregnek, hiszen nála lett munkaképtelen, nála törte ki a múlt évben a lábát elépítésnél. A szomszéd szobában még nagyobb a nyomorúság. Itt már csak átmenő, beszálló vendégek vannak. Ezeknek kevésbbé előkelő lakótárs jutott az ablakokat egészen betemető szecskahalomban és szecskavágóban. Alkalomadtán a szecskában aludni is lehet. Most erre nincs szükség, mert csak két vendég van. A fal mellett keskeny lócán alszanak. Az egyik öreg koldusasszony, a másik, kinek teste, feje külön rongycsomókba van pólyáiva a hideg ellen, nevezetes ember kibontakozik éji csomagolásából. Ismerős arcvonásokat, karakterisztikus öreg arcot pillantok meg. Megmondja a nevét is. Ismerős a neve is. Szerepet játszik Kecske közgazdasági életében. Persze ott más viseli. Csakhogy ez a szerepvivő ember ésaz a csárda vendége, aki egyébiránt valaha jómódú mészáros, korcsmáros volt, édes testvérek. Érdekes, hogy mind közömbösen, megszokottan fogadják azt, hogy a rendőrség emberei éjjel reájuk törnek, előcibálják őket az ágyból, vallatóra fogják. Beletörődtek már ebbe is. Ez is vele jár a nyomorral. Nem tiltakozik az a fiatal péklegény sem, akire a cselédszobában akadnak. Két hónap óta nincs igazolható munkája, tehát csavargó, tehát bekísérték. Szépen felöltözik és panaszos szó nélkül elbandukol a város felé a lovasrendőr oldalán. Mi is tovább megyünk. Itt nincs több keresni való. Kicsiny most a forgalma és igy fölösleges benézni a disznó és tyúkólakba, melyek alkalomadták szintén emberek lakóhelyéül szolgálnak. Nem elvetemült gazemberekkel, hanem szerencsétlenekkel és nyomorultakkal van tele a Kecske éjszaka. Hajléktalanok, utcára, nagyvilágba kikerültek, igazi osztályon kívüli szerencsétlenek húzódnak meg a téglaégetők, istállók és csárdák zeg-zugaiban. A rendőrség szemében mind csavargók. A razzia jön és elviszi őket. Bezárják, büntetik, eltoloncolják a szerencsétleneket. És mégsem fogynak ki a téglaházakból, a csárdákból, az odúkból. Aludni, éjszakára megpihenni, hideg elől megbújni, kell valahol. És ezek a szerencsétlenek máshová nem is mehetnek. Nem gondol, nem törődik velük senki. De az igazi, átvándorló, hányódó-vetődő hajléktalanok számára semminő menedékhely nincsen Kecskeméten. Nincsen reá pénz, vagy nem jutott eszébe senkinek, nem tudom. Van patronage-unk, gyermekvédőnk, rabsegélyzőnk, s az állati egylet madárvédő osztálya még az ég madarairól is gondoskodik. Csak a föld embereiről, nincsetlenekről nem gondoskodunk. Pedig ezt a hajléktalanok menhelyét, egy földszintes házban 50—100 ágygyal könnyen meg lehetne teremteni. Egy hangosabb, mulatósabb Kecsk. éjszaka eldorbézolt pénzösszegéből kitelne a költsége. Itt a Kecsk. éjszaka második felében, a dorbézoló jólét éjszakáján nem zuhog valami nagy aranyfolyam. Vármegyére szóló mulatozások, szörnyűséges orgiák, háromnapos tivornyák nem esnek meg Kecskeméten. Megszokott csöndes modorban baktat a mi mulató világunk. Kaszinóinkra korán ráborul a csönd és ritka eset, ha Casinóban virraszt egy-két matador a zöld asztalnál. A nagyobb kávéházakban és csak cigányzenés este teremt életet éjfélig. Azontúl már csak az ismert kártyásokat lehet látni valamelyik szögletben, vagy a Royalban vagy Kolossában. Egy kis színésznőkkel fűszerezett pezsgőzés már ritkaság, hire megy, két napig is beszélnek róla. Még csöndesebbek a korcsmaházak. A dorbézoló élet oda szorul össze annak a néhány női korcsma szűk körébe, ahol női kiszolgálás van. A kifestett, sárgahajú leányok még hordják szíves mosollyal ritkán a pezsgőt, gyakrabban a butéliás bort, de még gyakrabban a polgári feketét. Ártalmatlanabb helyek ezek is, mint aminő a hírük. Megvannak a törzsvendégeik, akik minden éjjel itt isszák meg a feketéjüket. Akad olykor egy-két mulató kompánia is, amelyik kötelességének tartja, hogy itt fejezze be a dorbézolást. Mindeniknek a feje fölött pedig ott lebeg a főkapitány rendelete, mely esti és reggeli 8 óra között eltiltja a női kiszolgálást. Valahol a belügyminisztériumban minisztériumi hosszadalmassággal készül a jóváhagyás és akkor még ennek az éjjeli életnek is vége. De legyünk nyugodtak: a mulatni kívánók majd módját ejtik akkor is annak, hogy mulathassanak. Aminthogy az éjszaka számkivetettjei megtalálják a meleget, a fedelet, az alvóhelyet istállókban, téglaégetőkben. Fűszer és Vegyeskereskedők Egyesülete ezúton is felhívja a tisztelt vásárló közönség becses figyelmét, a múlt év folyamán hozott azon határozatára, melyben kereskedőink, a szokásos újévi ajándékozás megváltása címén, a felsőkereskedelmi iskola céljaihoz több éven keresztül igen tekintélyes pénzösszeggel kötelezőleg hozzájárulnak. Az újévi ajándékozás ilyképpen való megváltozása, a vevőközönség minden rétegében annyira bevált és szívesen fogadtatott, hogy ma már nem akad vevő, aki az újévi ajándékra számot tartana. Kirakatainkban mától kezdődőleg az árak feltűnően láthatók. Sípos Miklós és Ferenc. 3. oldal. Utazás a gyufagyárba és vissza! Iparpártolás — mifelénk. Saját tudósítónktól. Kecskemét, dec. 31. Két külföldi vendégünk volt tegnap, mindkettőt kikalauzoltuk kocsin a gyufagyárba. Mikor kétlovas kocsink a halasi utcai keramitról lekerült az azután következő sártengerbe, feneketlen pokolba, az egyik német hirtelen megkapta a kocsis karját és erősen ráncigálni kezdte úgy, hogy az majd lefordult a bakról. A kocsis hirtelen egy zökkenésnél, amikor a lelkünket majd kihajigáltuk — megállt, németünk erősen rákiabált. Mi megkérdeztük az okát, amikor értesülésünkre adta, hogy ő a gyufagyárba, a külföldön is híres gyufagyárba akar menni, hová visszük mi abba az óriási sártengerbe, ahol az ember se be, se ki. Ott csak nics gyár! ? (Nehogy valaki ezt mesének gondolja, németeink keddig itt maradnak és a többi intézményeinket fogják körülszaglászni, tőlük alapos információt nyerhetnek.) Hát mi ezt az 5-600 méteres utat 20 perc alatt tettük meg a gyufagyárba kocsin olyan tengelyig való sárban, folyton rémüldözve, hogy melyik percben fordulunk bele a nem épen kellemes alföldi szaftba, amelyből a kocsiba is jutott olyan mennyiségben, amilyent éppenséggel nem óhajtottunk. A további tapasztalatainkra a közönség nem kiváncsi. Szégyen és szűklátkörűség, iparpártolási érzéketlenség jellemzi ezt a mi bugris városunkat, ahol két hatalmas gyár létezik, amelyek egyikemásika már külföldön is erős nevet vívott ki magának, ez emberileg megközelíthetetlen benne van a pocséta közepében, ott ahová se ember, se állat nem juthat, itt fekszik ez a két hatalmas gyár, közvetlen a város mellett, helyesebben a városban, két hatalmas gyár, amelyek majd kétszáz embernek, csaknem annyi családnak adnak kenyeret, hozván a városnak százezreket, nem, a milliókat, ezen két hatalmas gyár iránt oly szűkkeblűség uralkodik, hogy ezt az 5—600 méteres utat kikövezni, feltölteni soha sem jutott senkinek az BAUHKTQR Sa vese- és hólyagbajoknál, köszvénynél, czukorbetegségnél, vörhenynél, emésztési és lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. Természetes vasmentes savanyuviz. Kapható diványvizkereskedésekben és gyógyszertárakban. SCHULTES ÁGOST Salvatorforrás-vállalat , Rudolf-rakpart 8. IliMHIPH PSIUSIfllIdM- 9éPészmérnök Budapest, V., Személynök u. 3.Telefon 9—99. SflPS 1P EtjniflNSlllK Szállít: Oerlikon schweizi gyártmányú elektromotorokat ipari és SJg | ^§€filM|JN gazdasági célokra, állandó és szabályozható fordulattal. Villamos * ■■■ ■ ■■■■ HullMwll szellőztetőket minden méretben. Kismotort varrógéphajtásra. Mindennemű műszaki felvilágosítással és költségvetéssel díjmentesen szolgálok. — Vasárnaponként Fráter utca 15. (ezelőtt Páva utca) állok nb. rendelkezésére.