Kecskeméti Ujság, 1911. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1911-01-01 / 1. szám

L (492.) szám. KECSKEMÉTI ÚJSÁG bűz, vagy bűzös füst, amint pászmásan összeverődik a füsttel barnás feketére pácolt rettenetes falakról. És itt laknak, eleven, valóságos em­berek laknak. Széles tűzhely ad nekik me­leget, ha van sütő fájuk. Ha nincs, amint­hogy nincsen, akkor összebújnak a rozzant puhafaágyban és testük páráival fű­tőznek. Az ágy melletti nyírfa asztalon lámpa füstö­lög. Nem ég, lángja nincs is , mert nincs lámpaüvegje. Úgy lobog, kóvályog, hajla­dozik a láng szabadon. Ennél a csöppnyi csöpp világosságnál újságot olvas a lakó. Fektében is izmos, hatalmas szál ember. Kicserzett, megvörösödött nagy arcát fehér szakál és fehér hajkoszorú fonja körül. Olyan, mint egy öreg hollandus feje Van Dyck vásznán. Mellette, mint valami furcsa gnom, pislog elő az ágynemű rongyokból a felesége. Töpörödött, összeaszott, megránco­sodott, akkora feje van, mint egy nagyobb­fajta alma. Nyolcvan esztendős a férfi és hetven­kettő az asszony. Napszámos munkából él­nek mióta a kezüket munkára tudják hasz­nálni. Ötven-hatvan éve. És ennyi munkával nem jutottak többre, mint 10—10 korona városi segélyhez, egy két összekéregetett fil­lérhez és ehez az odúhoz, amelyért csak évi 40 korona „házbért“ kell fizetni. Azért ilyen keveset, mert lakótárs is van: a korcsmáros káposztáshordója, mely posajtolt káposztail­latával segít egészségesebbé tenni a levegőt. Szinte megvigasztal ennyi nyomorúság mellett is, hogy újságot látok az élettől meg­rugdalt aggastyán kezében. Kölcsönbe kapta a korcsmárostól, aki megtesz ilyen apró ba­rátságot az öregnek, hiszen nála lett munka­­képtelen, nála törte ki a múlt évben a lábát elépítésnél. A szomszéd szobában még nagyobb a nyomorúság. Itt már csak átmenő, beszálló vendégek vannak. Ezeknek kevésbbé előkelő lakótárs jutott az ablakokat egészen betemető szecskahalomban és szecskavágóban. Alka­lomadtán a szecskában aludni is lehet. Most erre nincs szükség, mert csak két vendég van. A fal mellett keskeny lócán alszanak. Az egyik öreg koldusasszony, a másik, kinek teste, feje külön rongycsomókba van pólyáiva a hideg ellen, nevezetes ember kibontakozik éji csomagolásából. Ismerős arcvonásokat, karakterisztikus öreg arcot pillantok meg. Megmondja a nevét is. Ismerős a neve is. Szerepet játszik Kecske közgazdasági életében. Persze ott más viseli. Csakhogy ez a sze­repvivő ember és­­az a csárda vendége, aki egyébiránt valaha jómódú mészáros, korcs­máros volt, édes testvérek. Érdekes, hogy mind közömbösen, meg­szokottan fogadják azt, hogy a rendőrség emberei éjjel reájuk törnek, előcibálják őket az ágyból, vallatóra fogják. Beletörődtek már ebbe is. Ez is vele jár a nyomorral. Nem tiltakozik az a fiatal péklegény sem, akire a cselédszobában akadnak. Két hónap óta nincs igazolható munkája, tehát csavargó, tehát bekísérték. Szépen felöltözik és pana­szos szó nélkül elbandukol a város felé a lovasrendőr oldalán. Mi is tovább megyünk. Itt nincs több keresni való. Kicsiny most a forgalma és igy fölösleges benézni a disznó és tyúkólakba, melyek alkalomadták szintén emberek lakó­helyéül szolgálnak.­­ Nem elvetemült gazemberekkel, hanem szerencsétlenekkel és nyomorultakkal van tele a Kecske éjszaka. Hajléktalanok, utcára, nagyvilágba kikerültek, igazi osztályon kívüli szerencsétlenek húzódnak meg a téglaégetők, istállók és csárdák zeg-zugaiban. A rendőr­ség szemében mind csavargók. A razzia jön és elviszi őket. Bezárják, büntetik, eltolon­­colják a szerencsétleneket. És mégsem fogy­nak ki a téglaházakból, a csárdákból, az odúkból. Aludni, éjszakára megpihenni, hideg elől megbújni, kell valahol. És ezek a sze­rencsétlenek máshová nem is mehetnek. Nem gondol, nem törődik velük senki. De az igazi, átvándorló, hányódó-vetődő hajléktala­nok számára semminő menedékhely nincsen Kecskeméten. Nincsen reá pénz, vagy nem ju­tott eszébe senkinek, nem tudom. Van pat­­ronage-unk, gyermekvédőnk, rabsegélyzőnk, s az állati egylet madárvédő osztálya még az ég madarairól is gondoskodik. Csak a föld embereiről, nincsetlenekről nem gondos­kodunk. Pedig ezt a hajléktalanok men­­helyét, egy földszintes házban 50—100 ágy­­gyal könnyen meg lehetne teremteni. Egy hangosabb, mulatósabb Kecsk. éjszaka eldor­­bézolt pénzösszegéből kitelne a költsége. Itt a Kecsk. éjszaka második felében, a dorbézoló jólét éjszakáján nem zuhog valami nagy arany­folyam. Vármegyére szóló mulatozások, szörnyűséges orgiák, háromna­pos tivornyák nem esnek meg Kecskeméten. Megszokott csöndes modorban baktat a mi mulató világunk. Kaszinóinkra korán ráborul a csönd és ritka eset, ha Casinóban virraszt egy-két matador a zöld asztalnál. A nagyobb kávéházakban és csak cigányzenés este te­remt életet éjfélig. Azontúl már csak az is­mert kártyásokat lehet látni valamelyik szög­letben, vagy a Royalban vagy Kolossában. Egy kis színésznőkkel fűszerezett pezsgőzés már ritkaság, hire megy, két napig is be­szélnek róla. Még csöndesebbek a korcsma­házak. A dorbézoló élet oda szorul össze an­nak a néhány női korcsma szűk körébe, ahol női kiszolgálás van. A kifestett, sárgahajú le­ányok még hordják szíves mosollyal ritkán a pezsgőt, gyakrabban a butéliás bort, de még gyakrabban a polgári feketét. Ártalmat­lanabb helyek ezek is, mint aminő a hírük. Megvannak a törzsvendégeik, akik minden éjjel itt isszák meg a feketéjüket. Akad olykor egy-két mulató kompánia is, ame­lyik kötelességének tartja, hogy itt fejezze be a dorbézolást. Mindeniknek a feje fölött pedig ott lebeg a főkapitány rendelete, mely esti és reggeli 8 óra között eltiltja a női kiszolgálást. Valahol a belügyminisztérium­ban minisztériumi hosszadalmassággal készül a jóváhagyás és akkor még ennek az éjjeli életnek is vége. De legyünk nyugodtak: a mulatni kívánók majd módját ejtik akkor is annak, hogy mulathassanak. Aminthogy az éjszaka számkivetettjei megtalálják a meleget, a fe­delet, az alvó­helyet istállókban,­ téglaége­­tőkben. Fűszer és Vegyeskereskedők Egyesülete­ ezúton is felhívja a tisztelt vásárló közönség becses figyelmét, a múlt év folyamán hozott azon hatá­rozatára, melyben kereskedőink, a szokásos újévi ajándékozás megváltása címén, a felsőkereskedelmi iskola céljaihoz több éven keresztül igen tekintélyes pénzösszeggel kötelezőleg hozzájárulnak. Az újévi ajándékozás ilyképpen való megváltozása, a vevő­közönség minden rétegében annyira bevált és szí­vesen fogadtatott, hogy ma már nem akad vevő, aki az újévi ajándékra számot tartana. Kirakatainkban mától kezdődőleg az árak feltűnően láthatók. Sípos Miklós és Ferenc. 3. oldal. Utazás a gyufagyárba és vissza! Iparpártolás — mifelénk. Saját tudósítónktól. Kecskemét, dec. 31. Két külföldi vendégünk volt teg­nap, mindkettőt kikalauzoltuk kocsin a gyufagyárba. Mikor kétlovas kocsink a halasi utcai keramitról lekerült az azután kö­vetkező sártengerbe, feneketlen po­kolba, az egyik német hirtelen meg­kapta a kocsis karját és erősen rán­­cigálni kezdte úgy, hogy az majd le­fordult a bakról. A kocsis hirtelen egy zökkenés­nél, amikor a lelkünket majd kihaji­­gáltuk — megállt, németünk erősen rákiabált. Mi megkérdeztük az okát, amikor értesülésünkre adta, hogy ő a gyufa­gyárba, a külföldön is híres gyufa­gyárba akar menni, hová visszük mi abba az óriási sártengerbe, ahol az ember se be, se ki. Ott csak nics gyár! ? (Nehogy valaki ezt mesének gon­dolja, németeink keddig itt maradnak és a többi intézményeinket fogják kö­rülszaglászni, tőlük alapos információt nyerhetnek.) Hát mi ezt az 5-­600 méteres utat 20 perc alatt tettük meg a gyufa­gyárba kocsin olyan tengelyig való sárban, folyton rémüldözve, hogy me­lyik percben fordulunk bele a nem épen kellemes alföldi szaftba, amelyből a kocsiba is jutott olyan mennyiségben, amilyent éppenséggel nem óhaj­tottunk. A további tapasztalatainkra a kö­zönség nem kiváncsi. Szégyen és szűklátkörűség, ipar­­pártolási érzéketlenség jellemzi ezt a mi bugris városunkat, ahol két hatal­mas gyár létezik, amelyek egyike­­másika már külföldön is erős nevet vívott ki magának, ez emberileg megkö­zelíthetetlen benne van a pocséta közepé­ben, ott ahová se ember, se állat nem juthat, itt fekszik ez a két hatalmas gyár, közvetlen a város mellett, helyesebben a városban, két hatalmas gyár, ame­lyek majd kétszáz embernek, csaknem annyi családnak adnak kenyeret, hoz­ván a városnak százezreket, nem, a milliókat, ezen két hatalmas gyár iránt oly szűkkeblű­ség uralkodik, hogy ezt az 5—600 méteres utat kikövezni, feltöl­teni soha sem jutott senkinek az BAUHKTQR Sa vese- és hólyagbajoknál, köszvénynél, czukorbetegségnél, vörhenynél, emész­tési és lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. Természetes vasmentes savanyuviz. Kapható diványvizkereskedésekben és gyógyszertárakban. SCHULTES ÁGOST Salvatorforrás-vállalat , Rudolf-rakpart 8. IliMHIPH PSIUSIfllI­­dM- 9éPészmérnök Budapest, V., Személynök­ u. 3.Telefon 9—99. SflPS 1­P Etj­niflNSlllK Szállít: Oerlikon schweizi gyártmányú elektromotorokat ipari és SJg | ^§€filM|JN­ gazdasági célokra, állandó és szabályozható fordulattal. Villamos * ■■■ ■ ■■■■ Hu­llMwll szellőztetőket minden méretben. Kismotort varrógéphajtásra. Min­dennemű műszaki felvilágosítással és költségvetéssel díjmentesen szolgálok. — Vasárnaponként Fráter­ utca 15. (ezelőtt Páva­ utca) állok nb. rendelkezésére.

Next