Kecskeméti Ujság, 1911. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1911-03-01 / 50. szám

2. oldal­ , épülését, az itt összegyűlt nagy számú lakos­ság állandó szükségleteinek kielégítését, ipari fejlődésünk eszközeit legkedvezőbben sze­rezhetnénk meg. Ámde a mi elmaradt viszonyaink mel­lett a termőföld parlagon, a hegyek kincsei kiaknázatlanul hevernek, az áldás gyakran átokká válik. A Tisza, mely tőkeerős, vagy bár szegény, de karjának és elméjének ere­jét a maga boldogulására következetesen fel­használó nemzet kezében a boldogulás, az anyagi gyarapodás eszköze volna, Kecske­mét fejlődésének határozott akadálya. A nagy folyó s még inkább hatalmas mellékfolyói állandó hajózásra nincsenek alkalmassá téve, így rajta csak az év egyes szakaiban mutat­kozik némi vérszegény hajóforgalom. Ez a forgalom nem érdemli meg, hogy rajta ki­kötőt építsünk, melyet alkalmas vasút segé­lyével a várossal összekössünk. Nincs rajta híd és így Jász-Nagykun-Szolnok vármegyé­nek a folyó másik oldalán fekvő községeit nem tudjuk vasúttal magunkhoz kapcsolni, sőt még a már mindkét oldalon kiépült kő­­utak folytonos használatát sem tudjuk szá­mukra az év minden szakára biztosítani, holott ezeket a községeket hagyományaik és jelenlegi gazdasági érdekeik hozzánk kap­csolják. A Dunának, mint viziutnak, távolságá­nál fogva reánk nézve a mai viszonyok kö­zött nincsen jelentősége, de legalább forgal­munkat is kevésbbé akadályozza. Elzár mégis bennünket a legrövidebb fiumei vonaltól, a Dunántúl szén-, kő- és mészbányáitól, tőzeg­telepeitől, bár ezt mai helyzetünkben még nem igen érezzük. Talán feleslegesnek is látszik, hogy a vízi közlekedés kérdésével annyit foglalko­zom, mert teljesen a vasúti közlekedésre utalva, nem fejlődhetett ki városunk lakossá­gában az érzék a vizi közlekedés előnyei iránt s mivel így is csak élünk, sőt fejlő­dünk , sokan felesleges és céltalan időfecsér­­lésnek gondolják a viziút kérdésének — kü­lönben elég ritkán felmerülő — feszegetését. A gazdasági érdekek iránt hazánkban általá­nosan mutatkozó csekély tömegérzék mellett ennek tulajdonítható, hogy a Duna—Tisza­­csatorna kiépítése, mely ezeken a bajokon segíthetne, nagyon kevesebben kelt érdeklő­dést, sőt gyakran az ügygyel foglalkozó egyének is lekicsinylik annak jelentőségét. Arról vagyok meggyőződve, hogy a Duna—­­Tisza-csatorna érdekeinket kielégítő módon való kiépítése teheti Kecskemétet nagy vá­rossá, környékét és határát gazdag kultúrá­júvá ; reánk nézve kedvezőtlen kiépítése pe­dig Kecskemét fejlődésének lassú csökkené­sét, sőt néhány évtized alatt azt eredményezi, hogy városunk elveszti azt az uralkodó hely­zetét, melyet ma a Duna és Tisza, Buda­pest és Szeged között elfoglal­t Kiskunfél­egyháza mellett másodrendű jelentőségűvé fog válni. Méltóztassék azért megengedni, hogy röviden előadjam azokat az okokat, melyekből ez a véleményem kialakult. gozom arcom verejtékével s azalatt mulatni fogok, sutba dobom őszhaju gondomat, re­­dőshomloku aggályaimat és vigadok. Szaturnusz isten tiszteletére aztán ült országra szóló mulatságokat. A farsang elözönlötte trikójával egész Európát és pezsgőjét pajkosan az orra alá fröccsenti a tulipiros ifjúnak, épp úgy, mint a nehézvérű aggastyánnak. Mi hát a farsang? Tarka mozaik kép számtalan alakból összerakva. A mozaik egyik alakja a gondos mama, kiben csak az anyai szeretet tartja a szuszt a farsang alatt. Ő futja be a boltokat, ő al­kudozik a kereskedőkkel, traktál a fodrász­­szal, jegyzéket vált a cipésszel, szónokol a divatárusnővel. Ha a ruha késik, ő állja ki leányai félelmét hatványozott mértékben. — Sasszemei a bálon kísérik magzatait a cotil­lion és négyes veszélyes útjain. Ő nézi ki mindenki lelkéből, komoly ember-e, vagy csak afféle táncos, ki egy figura alatt halálra udvarol, hogy holnap a mai ideálra vissza se emlékezzék többé. Az ifjú lány, ki álmokkal megy az első bálba és a báli törzsvendég, kinek rég nincs már illúziója és már csupán szokásból járja, az ifjú jogász, ki Nagy Sándornak képzeli magát és bokrétás nyakkendőjével okvetlenül hódításokra számit, a félőrült rendező, a vis­­á-vis nélkül maradt táncos, ki párját busán helyére vezeti, mig egy társa mohó vággyal lesi táncosnőjét; két héttel előre eligérkezett vele és a hűtlen még sem jön; az álmos és álmatlan cigány, az agyoncsigázott pincér, mindmegannyi darabja e mozaiknak, — aki ezeket összeállítja, egy bált tart a keze közt. Hanem mi a nagyvárosi bál a kisvá­rosihoz képest. Amott az csak egy csepp a tengerben, egy buborékja a tengernek, míg a kisvárosban —­ esemény. Hetekkel előbb beszélnek róla, hogy hetekkel utóbb meg­emlegessék. A nagyvárosi ember elmegy a bálra tán csak szokásból, körülnézni, álmot szerezni magának, a kisvárosi mulatni akar. A régi jó magyar mulatságot ki ne ismerné legalább hírből ? Azokat a hetedhét országra szóló estéket, vagy jobban mondva: nap­éjeket, mert a hajnal se vetett véget azok­nak, hanem áttáncoltak, átmulattak reggeltől estig. Akkor megvolt az a jókedv. Hová lett? Elmúlt. Valahol, szórványosan megvan még a vidéken s egy-egy mulatság hire f elhat az országba, mikor az egész megye három napig együtt ül és mulat, hanem ez is csak fehér holló. Megjózanodtunk, elcsöndesedtünk. A farsangot gyakorlati oldaláról kezd­jük felfogni, ismerkedünk, megnézzük, végig mérjük egymást s ha megtetszünk egymás­nak — tán el se válunk. Ez a mai mulat­ság csendes és praktikus, talán jobb is így! A Munkapárt­ Körben (Vida­­féle helyiség, Páva­ utca) nap-nap után nagy élénkség uralkodik. A párttagok tömegesen vesznek részt a párt mun­kájában, hogy a hivatalos városatya­jelölteket a vasárnapi választáson dia­dalra segítsék. A jelöltek teljes hiva­talos lis­táját lapunk holnapi, csü­törtöki száma közli s hisszük, hogy az városszerte közmegelégedést fog kelteni. — Átirat. Városunk megkeresésére Székesfehérvár szab. kir. város­kereskedő és iparos tanonciskola igazgatósága ma meg­­küldötte az ottani iparos tanonciskola rajz­tanári fizetéséről és óra­tervéről, valamint az igazgatói állás szervezéséről a kívánt jelentést.­­ Hivatalvizsgálat. Bagi László h. polgármester tegnap kezdette meg a házi­­pénztári hivatal pár napot igénylő vizsgála­tát abból az alkalomból, hogy az új házi­­pénztári ellenőrnek, Diószeghy Józsefnek a hivatalt átadták. A hivatalvizsgálattal kap­csolatosan megejti a helyettes polgármester a rovancsolást is. hírek. Kecskemét, 1911. február 28. FARSANG­ MOZAIKOK. Mennyi dicsőt, nagyot gondolt ki és produkált az emberiség fiatal korában, mikor még teljes legényerejében duzzadt és eget­verő ostromaival piramisokat emelt homok­­sivatagokra, Bábeltornyok üstökével akarván elérni a csillagokat. Ezeket az alkotmányokat az idő el­szórta, elöntötte, feldöntötte. Csonka romok regélnek a fiatal legény hetykeségeiről. Régi szokások, szellemi vívmányok el­vesztek, elpusztultak. A megvénhedt emberi­ség fiatal korának annyi szép, ifjúkori emlé­két elfeledte. Egyet azonban a sok közül mégis megőrzött, a farsangot. Valamelyik jó napján az ifjúságnak eszébe jutott: tűzök ki magamnak néhány napot, néhány hetet, a­mikor elfelejtem az év keserveit, és azt, hogy fejlődésem nagy munkáján fáradozom, hol­ KECSKEMÉTI ÚJSÁG 50. (541.) szám. — Holló Lajos kunfélegyázi man­dátumát vizsgálat tárgyává tette a Kúria. A vizsgálatot Istvánffy Lajos dr. budapesti táblabiró végezte, aki körülbelül 250 tanút hallgatott ki, szakértői szemlét tartott és a petícióban felemlített özvegy Holló Józsefné házát is lefényképeztette. A táblabiró az ira­tokat most terjesztette be a kir. Kúriához, amely legközelebb terminust tűz ki a folyta­tólagos tárgyalásra. — A th. bizottsági tagok jelölése. A törvényhatósági bizottsági tagok választása, mint már megírtuk, március hó 5-én lesz. Mint értesülünk, már az összes pártkörök és társadalmi egyesületek megejtették a jelölést, kiknek nevei a napokban a nyilvánosság elé kerülnek. — Füvessy Imre h. főkapitány az AFGE­ igazgatósági tagja. Az Alföldi Földmivelő Gazdasági Egyesület, melynek élén báró Podmaniczky Endre országgyűlési képviselő áll, amint értesülünk, Füvessy Imre h. főkapitányt igazgatósági tagjának választotta meg a január hó 18-án tartott közgyűlésén. A Budapesten székelő egyesü­letnek feladatát képezi a gazdasági és társa­dalmi bajok orvoslása s egyéb fontos társa­dalmi érdekeknek megvédelmezése. Közvetíti a vetőmagnak, mezőgazdasági gépeknek a legkedvezőbb árakban és feltételek mellett való beszerzését, sőt a gépek kölcsönadását is. Az állattenyésztés érdekében pedig annak felvirágoztatása céljából jó tenyészállatok beszerzését közvetíti, fajbaromfit ingyenes kiosztás céljára termel, tejszövetkezeteket létesít s egyéb minden gazdasági kérdésben támogatója, vezetője s jóakarója akar lenni a magyar népnek. Hisszük, hogy ezen egye­sület felvirágoztatásához a kecskeméti gaz­daközönség is hozzá fog járulni. A tag alá­írási ívet a nevezett igazgatósági tagnál bárki bármikor aláírhatja. Ezen egyesület társelnöke Gallovich Jenő, a Délmagyar­országi Közművelődési Egyesület alenöke, továbbá dr. Ambrozovics Lajos nyugalmazott főispán és Vécsei Károly nagybirtokosok. — Az uj főgimnázium pályázatai. Mint értesülünk, az uj ref. főgimnázium épí­tésére beadott pályaterveket a hét utolsó napjaiban fogják eldönteni. Ez alkalommal, bár fölöslegesnek tartjuk, mert az egyház­tanács mindenkor­­ hivatásának magaslatán állott, figyelmébe ajánlani az illetékeseknek, hogy az építkezést ne csak „esetleg“, de valójában is csak helybeli iparosoknak adják ki. Eltekintve, attól, hogy a helybeli építő­­iparosság nehéz küzdelemmel tartja fenn magát, de megbízhatóság és lelkiismeretes munka tekintetében, ha nem is mindig fölötte, de legalább is áll azon a fokon, amelyen akármelyik vidéki pályázó. S ismervén a beadott pályaműveket és ajánlatokat, erre alkalom és mód jelenleg is fennáll. A Népkönyvtár működése. Kerekes József népiskolai felügyelő-igazgató, a Nép­könyvtár működéséről részletes jelentést tett a városi tanácsnak. Eme jelentésben sok tanulságos és érdekes adat világlik ki. A jelentés értelmében az elmúlt évben a könyv­tárból 694 személy olvasott, kik 3269 eset­ben váltottak ki könyvet és 4549 kötetet vittek ki olvasásra. Minden vasárnap átlag 63 személy váltott ki könyvet, mely alka­lommal 87 kötetet vittek el. A legkapósabb könyvek : Benedek Elek, Büttner, Jókai Mór, Mikszáth, Vas Gereben és Verne Gyula mű­vei voltak. 577 kötetből 42 kötetet, tehát mintegy 7 százalékot nem vittek ki. Jellemző, hogy bár Kecskemét gyümölcstermelő és állattenyésztő város, az erre vonatkozó szak­munkákat : Bereczky: „Gyümölcstermelés“, Ritter: Gyümölcsértékesítés, Pater B.: Ga­bonafélék betegsége, Révész: Sertéstenyész­tés munkáit egyáltalán nem olvasták. Az olvasók földmivelők, iparosok, háztartásnál alkalmazottak, tanulók, munkások és intelli­gens emberek is voltak. Emi lehető esetleg átvéte­l azonna­lult, ajtó­k­rőlös rendez Baut A ügyvéd ván ti

Next