Kecskeméti Ujság, 1911. július (4. évfolyam, 148-174. szám)

1911-07-01 / 148. szám

2. oldal Hitt mond a közönség? A tarthatatlan drágaságról. Kedves Szerkesztő úr! Annyira aktuális a piaci drága­ság kérdése, hogy nem állhatok ellent a vágynak, a főzőkanalat fölcserélem pár percre a tollal, hogy én is hozzászólhassak e ne­künk háziasszonyoknak oly fontos témához, hátha még módosíthatnánk e készülő sza­bályrendeleten. Évek óta tapasztalom a piaci árak foly­tonos, az utóbbi időben majdnem szédüle­tes emelkedését s arra a tapasztalatra jöttem, hogy egyedül a kofák idézik elő a drágasá­got. Ha egy ünnepnapon vásárolunk, mikor ők a templomban vezet­ik le meg nem bo­csátható bűneiket, boldogan tapasztaljuk, hogy az árak minden téren 30—40 száza­lékkal olcsóbbak. Mihelyt azonban ők ki­lépnek a harctérre, lehetetlen vásárolni akár 9 óráig, akár azután is, mihelyt a termelők és falusiak ott látják őket a piacon, nem lehet velük beszélni, mert a kofák minden áron megveszik és természetes, jó haszon­nal adják el az arra rászorult közönségnek. Röviden összefoglalva tehát az az in­dítványom,­­ ha kegyeskedik le. lapjában mely a közönség érdekének mindig hű zászlóvivője volt, e pár soromnak helyet szorítani. Mondja ki a rendőrség, amely külön­ben is keveset törődik (?) az elővásárlási tilalom betartásával, hogy nem 9 (?), hanem 11 óráig nem szabad a kofáknak a vásá­rolni, s még így is megközelíthetőbb lesz a kecskeméti piac. Nem igaz, hogy a 9 órai vásárlás drágította meg az árakat, csak nem eléggé szorítja le, mert addig nem is adják el az árut a vevőközönségnek, de 11 óráig már nem várhatnak s szíve­sen eladják annak, aki megveszi. Szívességét előre is köszöni híve, több asszony nevében: L. J.-né.­ ­­­ Csipkét, selymet, harisnyát, keztyűt csak a budapesti Csipkeáruház fiókjában vegyünk Kecskemét Nagykőrösi­ utca 15. szám.­­ Ez a megoldása annak a ujj­­áérdésnek­, hogy hogyan Mai pissán és jól elfork­adin­. HÍREK. Kecskemét, junius 30. Szunyogszonáta. Oh szörnyű végzet, kába okság Hogy nincs tökéletes boldogság. Mindenfelé akad hiba, Száz galiba, És a világ egy rossz foltoszsák. „Szerencsénkért az Isten irigy,“ Egy régi hellén bölcs tanít igy, És végül Nincs rózsa szúró tövis nélkül, S mibe az ember belekékül Nincsen egy nyár se szúnyog nélkül. A szúnyog ad e szende kis szipoly, Mely nyári kőben halk húron huhog, Hízott korában termetes tipoly, Mely nem sziszeg s nem is szuszog Oh szendén szárnyaló szörnyű szúnyog. Szonátát zendit mint vékonyka sip és mig Babits Mihályra gondolok Halálra csip. Itt nem használ szép szó se bonton Csak csip a szúnyog rontom-bontom És hasztalan vágok szurok Csak csip az iszonyú szúnyog. És mondhatatlanul veszélyes, KECSKEMÉTI ÚJSÁG Mert a szúnyog szörnyű szeszélyes S nem hagy rajtad csipetlen sejtet, Ott csip beléd, hol nem is sejted. Hatalma, mersze végtelen van, S a szúnyog mindenütt jelen van És szinte hasznos olyik arra, Ki nyárba jár a Randevúra, Mert igy nem kell magát kicsipni, A szúnyog úgy is biztosan kicsipi. A szúnyog úgy kitetovál, Van rajtad csípés, gömbölyű és ovál, Sőt mindenféle forma s mérték Egész hegy és vízrajzi térkép, Hogy elképzelni is borzasztó, A nyakadon egy Csimborasszó, S a kis diák is kitalálja, Hogy kezeden az ott a Himalája. A lábadon ott hányja a tüzet Egy pompás Papokatepelt, és éjjel-nappal, biztos mint a halál Hogy rendületlenül a szúnyog áll, Oh nem pihen soha s nem szunyókál. Füledbe sípol, mint a sip És csip és csip. És mig a halk szunyogszonátát zengem, A sorsharag megint utolért engem, És bánatos sokat s hosszút nyögök, Mert lássák kérem jómagamat is,­ Kezem, lábam, fejem s nyakamat is Megszurkálták e szörnyű szúnyogok. Maitre Jacques. — Az uj reáliskola. Az uj reáliskola építése ügyében ma érkezett meg a minisz­tériumból a leirat. Ebben a leiratban még mindig vannak a miniszternek bizonyos kí­vánalmai, ezek olyan természetűek, melyek az iskola építésére akadállyal már nem lesz­nek. A tanács mai ülésében tárgyalás alá vette az új reáliskola ügyét és ahonnan még ma a pénzügyi bizottsághoz utasittatik. — A vegyvizsgáló állomás. A föld­­mivelésügyi miniszter még nem nyilatkozott a vegyvizsgáló állomás felterjesztett szabály­zatairól és éppen ezért a 40 nap letelte után az 1886. XXI. tc. 7. szakasza alapján julius 1-én a közgyűlés életbelépteti a vegyvizsgáló állomásra hozott határozatát, úgy, hogy a város a minisztertől csak nyilvánossági jo­got kér majd az új intézet számára. — Új ügyvéd. Dr. Friedmann Árpád kecskeméti ügyvédjelölt Budapesten sikerrel tette le az ügyvédi vizsgát. — Hivatalos eskü. Szegedi Lajos a kecskeméti munkásbiztosító pénztár új végre­hajtója ma tette le a városi tanács előtt a hivatalos esküt. — Egy havi adózás. Junius hóban királyi adó, városi adó, útadó és beteg­ápolási adó címen 26984­6 korona folyt be a városi adópénztárba. — A szolnoki új színház. A szol­noki színpártoló egylet Almássy Imre gróf főrendiházi tag elnöklete alatt közgyűlést tartott. Lippe Vilmos ügyvezető alelnök be­számolójában jelentette, h­gy a város a színház építkezésére ingye­n telket adomá­nyozott. Az állam a színháznak 60,000 ko­ronát, a város 10 éven át fizetendő 20.000 koronát ad szubvencióképpen. A közgyűlés Mariházy Miklósnak adott három évre ját­szási koncessziót oly feltétellel, hogy Kecs­keméten is megkapja a játszási engedélyt. A színház szeptemberre készül el és ünne­pélyes megnyitása októberben lesz. Az elő­adások tartása nem zavarja a kecskeméti előadásokat. — Barát Ármin ünneplése. A Vidéki Hírlapírók Országos Szövetségének népes küldöttsége, élén a vezetőséggel, tisztelgett csütörtökön délben dr. Barát Ármin tanácsos­nál, a miniszterelnökség sajtóosztályának vezetőjénél, hogy neki a tiszteleti elnökség­ről szóló díszoklevelet és egy díszes emlék­tárgyat átnyújtson. A küldöttség szónoka Palócz László, a szövetség főtitkára, volt, aki beszédében kiemelte, hogy annak az ünnepélyes pillanatnak a közvetlenségével, amely áthatotta a Vidéki Hírlapírók Országos Szövetségének legutóbbi közgyűlését, amidőn Barát Ármint tiszteleti elnökül választották, elhozza az egész szövetség üdvözletét és Rón nyújtja át a szövetség emléktárgyát, egy di-­­ny­szes kivitelű ezüstművet. Barát Ármin kir. Autó­tanácsos meghatottan köszönte meg az ünnep- Félt­­ést és kijelentette, hogy kollégái szeretete fa­ és ragaszkodása a legnagyobb örömmel és más büszkeséggel tölti el őt és feledhetetlen emlék marad számára. Barát beszédét lelkes éljen- Az ű­zéssel fogadta a küldöttség. Délben diszebéd van, volt a Hungáriában, amelyen a főváros sajtóvilágának kitűnőségei is részt vettek. A lakoma rendkívül lelkes hangulatban folyt le. Dr. Balassa Ármin (Szeged) mondotta az első felköszöntőt, kiemelvén, hogy Barát Ármin személyes sikere alkalmat adott a vidéki és fővárosi újságíróknak ilyen kollegi­ális közeledésére. Herczeg Ferenc mint Barát Ármin legrégebb ismerőseinek egyike, vissza­pillantást vetett az­ ünnepelt múltjára, aki törhetetlen erélylyel, hazafisággal, körültekin­téssel működik közre a kulturális érdekek előmozdításán és nemcsak Temesvár példás és csudálatos fejlődésének volt egyik hatal­mas faktora, ő a magyar újságírás körül is országos jelentőségű érdemeket szerzett. Barát Ármin köszönő szavaiban hangsúlyozta, hogy a mai ünneplésben nemcsak a szemé­lyét illető kitüntetés bir reá nézve megmér­­hetlen értékkel, de főképen annak tudata,­­­ hogy a budapesti hirlapírók a vidéki kartár­­sakkal együtt ünnepelvén, a kulturális és „ hazafias célok szolgálatában immár nincsen­e» válaszfal a központi és a vidéki sajtó között. . . Ő új hatáskörében nem vindikál magának a­d más szerepet, mint azt, hogy a jó ügynek tani szerény, szolgálatkész és buzgó közvetítője más legyen. ígéri, hogy eszközeinek megválasz­­mu­­­tásában mindenkor a tisztesség és a haza­ jg fias érzés parancsait fogja magára nézve irányadóknak tekinteni (zajos tetszés, taps). Felköszöntőket mondotak még: Stauber József (Arad), Zima Tibor (Arad), Szatmári Mór, Kovács Dénes, dr. Csergő Hugó, Duverdier Alfréd, Székely Sámuel, Porzsolt Kálmán, Gelléri Mór, Lakatos Sándor, Mandovszky Richárd és Palócz László. A lakomán, amelyhez a pezsgőt Törley és Littke szolgáltatták, Vörös Elek muzsikája mellett a késő délutáni órákig együtt maradt a nagy társaság. — Mariházy sikerei. Örömmel olvas­suk vidéki lapokból, hogy Mariházy Miklós nap-nap után óriási sikerrel működik eddigi IK­ állomásain s a közönség tomboló lelkese­déssel fogadja s valósággal ünnepli. Nem csoda, mert társulata jórészét rekonstruálta. Házi Azt hisszük, csek örömet okozunk Mariházy így, jóbarátai nagy táborának, hogy Mariházynak­­ sikerült, igaz, nagy áldozatokkal, a vidéki ramir színpad elismert két kitűnőségét, Gulyásé- '• Te hát ismét visszaszerződtetni a kecskeméti rakte színházba, hogy ezzel elsősorban a közön- leszt­ség igényeit kielégítse, de másrészt bizto­ g­ys­sítsa a nívós előadásokat, a szigorú és fe­­gyelmezett rendezést és a­mi a legfőbb, a nagy jövő esztendei szezon föltétlen sikeres kez­yete­resztül vitelét. Mariházyt csak üdvözölhet­ tud­jük ezen helyes és igazán sikerült szerződ- pale­tetésért. 148. (639.) szám.

Next