Kecskeméti Ujság, 1911. december (4. évfolyam, 277-300. szám)

1911-12-01 / 277. szám

Kecskemét, 1911 december 1. Ars 2 fillér. Péntek, IV. évf., 277. sz. (768.) KECSKEMÉTI ÚJSÁG Politikai napilap, a Kecskeméti Nemzeti Felelős szerkesztő és laptulajdonos. Társszerkesztő: Előfizetési ár helyben . A Korona Munkapárt és Párt-Kör hivatalos lapja. _ DR. RÉTI GYULA DR. VIRÁNYI LAJOS Vidékre ’Telefon­szám de.4 k°r°na .­­ ~ “ fl kereskedelmi tanonciskola. Váratlanul kapja meg minden a maga érdekességét. Amennyire mi emlékszünk, Kecskeméten hosszú időn át nagyon kevés szó esett a tanonc­iskoláról, a múlt héttől pedig a tanonc­iskola érdekes témává fejlődött. Pedig mindössze annyi történt, hogy a tanonc­iskolák felügyelőbizottsága, egy­némely olyan határozatot hozott, melyekhez egyrészt joga nem volt, s melyek másrészt a tanonciskola hivatásával ellenkezőknek bizonyultak. E határo­zatok ellen, biztosan tudjuk, élénk til­takozás támadt volna, amennyiben a felügyelő-bizottság elnöke azokat idejekorán vissza nem vonja. Ezt tette azután az aktuális ügyet egyszerre ismét tárgytalanná s az ügygyel való közelebbi foglalkozást fölöslegessé.­­ De felvetődött egy sereg uj kérdés és eszme a tanonciskola körül, ami vi­szont szükségessé teszi, hogy az egy­szer felkeltett érdeklődés fentartassék,­­annyival is inkább, hogy a fontos ér­dekek megvilágítása, minden körül­mények között csak haszonnal jár. Így a kereskedelmi és iparos­tanonciskola érdekében egyik legfon­tosabb momentum, hogy ez a jelenleg egyesített iskola kettéválasztassék. A felügyelőbizottság visszavont határoza­tában éppen az ellenkezőt mondotta ki. Természetszerűleg helytelenül. Mert más a kereskedő és más az iparos érdeke. A két különböző érdek pedig nem találhat összpontosítást egy olyan iskolában, mely egyaránt van hivatva jó kereskedőt és jó iparost nevelni. A kereskedelmi tanoncnak, hogy hasznavehető, gyakorlati kereskedő legyen, más irányban kell munkálkodni, mint az iparostanoncnak. Az egyesí­tett iskolában az irányelvek azonosak. Pedig éppen a kereskedelmi tanonc­iskolának tulajdonítunk különös hiva­tást és pedig azért, mert a közép- és felsőfokú kereskedelmi szakiskolákból ma még a kereskedők zöme nem ke­rül ki. Ezek a szakiskolák, a keres­kedelmi ismeretek elsajátítása mellett tulajdonképen a hivatalnoki pályára készítenek elő és így a kisebb-nagyobb gyakorlati kereskedő tudatlanságában megmarad, ha a kereskedő mint ta­­nonc tudományos oktatásban nem részesült. A keresk. tanonciskolából tehát szakiskolát kell csinálni. Ez pedig csak úgy képzelhető el, ha a kereskedelmi tanonciskola legelsőbben elválasztatik az iparosiskolától, másodszor pedig ha a felsőkereskedelmi iskolához csa­tolják olyképen, hogy annak szakképzett s a kereskedelmi szelle­met igazán ismerő tanárai lássák el a kereskedelmi tanoncok oktatását. Ma már igazán csak tényleges és ala­pos szaktudással haladhat előre a keres­kedő. Ezt az alapos tudást pedig csak olyan férfiaktól lehet elsajátítani, kik valójában ismerői és tanárai a kereskedelemnek. Kecskeméten különösen ezer öröm­mel kellene a két tanonciskola szét­választásának ügyét felkarolni, mert ez a város ma már abban a szerencsés helyzetben van, hogy kiváló vezetés mellett felsőkereskedelmi iskolát tart­hat fenn, a kereskedelmi tanonciskola tehát hozzákapcsolódhatna ehhez az előkelő intézethez, hogy ennek tanárai révén igazi áldásárá lehessen jövendő kereskedelmünknek. A kérdés gyakor­lati megvalósítása tudomásunk szerint különösebb akadályokba nem ütközne, e helyütt nem foglalkozhatunk ezzel, mert itt csak az eszme mellé szegőd­hetünk, és ezt tiszta szívvel tesszük, mert tudjuk határozottan, hogy a ke­reskedelmi tanonciskola alapos meg­reformálása nagy kihatással volna jö­vendő kereskedelmünk fejlődésére! POLITIKAI SZEMLE. Véderő vita. Benedek kibeszéli az ülést, interpellációk. A tegnapi érdekesnek induló fővárosi vitát félbeszakította ma a véderő tárgyalása. Pedig a pikantéria kedvelői érdeklődve vár­ták a Szmrecsányi válaszát, amely a feleke­­zetieskedés labilis lejtőjére jutott vitát visz­­szaterelte volna a tárgyilagos bírálat helyes terére. Sok lenne itt a mondanivaló. Helyes, igaz, megszívlelendő, komoly vád, melynek csak árt az, ha az antiszemitáskodás hitele­­vesztett pecsétjét nyomják a homlokára. Minthogy azonban ma véderőnap van, még később és még gyérebben gyülekeznek a képviselők az úgynevezett „vitára“, ami semmi ujjal, semmi érdekessel nem ke­csegtet. Az ülés kezdetén Lovászy Márton húzza egy kicsit az időt. Az immunitás flagráns megértését jelenti be, amiért egy furcsa nevű, de még furcsább szereplésű horvát képviselő , Bude Budeszavljevicset letartóztatták. Hogy miért? — azt Lovászy Márton sem tudja, de úgy hiszi, hogy ez is választási visszaélés. No de m­i­oly veszedelmes az egész. Komolyan maga Lovászy sem hiszi a sérel­met, azok sem, akik hallgatják. Épen csak, hogy véderő nap van, de szónok sincs, a „küzdő ellenzék“ kimerült, heti két nappal is belefullad a saját gyöngesége és tehetet­lensége örvényébe, szükség van arra, hogy egy félórácskát ellopjon Lovászy az ülés idejéből. Ennyi az egész. Miután a félórát sikeresen el is lopta a jó Lovászy, Benedek János vette át csen­des birodalmát és kibeszélte az egész ülést. Egy kicsit tiltakozott Benedek, de aztán vál­lalta mégis. — Ha nincs más szónok és a haza úgy parancsolja, beszélek én napestig is. De aztán ne törődjön ám azzal senki, hogy mit beszélek ?! Nem is törődött vele senki. Elmondta azt, amit előtte elmondott minden ellenzéki szónok. Hogy sok a költség, nagy már így is a katonaság, hogy svarcgell a lobogó, hogy ők általános titkos választói jog, mikor jön már el a te országod, stb., stb., újat nem mondott, de nem is akart. El kell azonban ismerni, hogy ötlete­sen, kedvesen, anekdotákkal, — néhol-néhol — ötletekkel is fűszerezve beszélte ki a tanácskozásra szánt időt. Obstrukciós szó­noktól nemcsak elég, de sok is ez. Minthogy az összes interpellálok, a Sümegi Vilmos kivételével elállottak az inter­pellációk megtartásától, miután Sümegi elő­adta, hogy az erdélyi Szentandráson az olá­hok iskolát romboltak, az ülés negyed kettő­kor végződött. A város parlamentjéből, Bagi László h. polgármester elnöklé­sével nyílott meg a közgyűlés. Lelkes hangulata között szavazott kö­szönetet a közgyűlés őméltósága, gróf Ráday Gedeonné úrhölgynek, aki nemes szivének sugallatából a város károsult szegényeinek huszonötezer koronát gyűjtött. Ugyancsak hálás emlékezéssel szólt a jelentés Vámos Béláról, a város elhunyt, ki­váló érdemű főkapitányáról, akinek emlékét megörökíti a közgyűlés s arcképét meg­festeti a tanácsterem részére. Dr. Tóth György az adóügyi osztály­ban levő, szerinte viszás állapotok miatt szó­lalt fel. Bagi László reflektál a panaszokra s intézkedik, hogy a hanyagság és tudatlan­ság megszüntettessék. Dékány László adóügyi tanácsnok is vá­laszol a vádakra és jelenti, hogy a panaszok alapja az lehet, hogy kevés lévén a munka­erő, az el nem könyvelt adók miatt így eshet meg a szabálytalanság vagy felületesség. — Ugyanezen tenorban szólal fel Bagi K. pol­gármester újabban és jelentvén, hogy az adóügyi osztályban leginkább dijnokok vég­zik a munkákat s rendszerré ez jövőben nem válhat. Rózsa Jenő interpellál a Kecskeméti Újságban a napokban közölt, s a téglagyárban történt visszaélések miatt. Bagi László h. pol­gármester válaszol s kijelenti, hogy tudomásul veszi az interpellációt s tud is róla, hogy a téglagyári szabálytalanság miatt meg is in­dult az eljárás, s majd annak idején ennek eredményét beterjeszti a közgyűléshez. A közgyűlés az új kereskedelmi minisz­tert üdvözli kineveztetése alkalmából s Beöthy László kereskedelmi minisztert erről meleg­hangú átiratban értesíti. A dijnokokról szóló szabályrendeletet, amelyet lapunkban már ismertettünk, terjeszti be Sándor István főjegyző. A könyvkötői munkákat Pataky István és Könyves Mihály kapták, mint legolcsóbbak. A megüresedett törvényt, bizottsági tagsági helyekre választás tűzetik ki és pedig december 31-ikén. A II. választókerület el­nöke Sárközy Pál, a IV. kerületben Gömöry Sándor, az V. kerületben Muraközy Jenő. Bugacmonostoron sok lehetett eddig a visszaélés, gondolja Szegedy György tanács­nok is, mert hát azt javasolja most már ő, igaz a tanács nevében, hogy oda két vizsgá­zott erdőőrt kell alkalmazni, mert hát ezek szeme jobban meglátja, hogy ki, mikor és hogyan lopja az erdőket.

Next