Kecskeméti Ujság, 1912. január (5. évfolyam, 1-24. szám)

1912-01-03 / 1. szám

2. oldal. KECSKEMÉTI ÚJSÁG 1. (792.) szám. Münchenben a publikum föllázadt és keményen, könyörtelenül megbírságoltatta a korcsmárosokat, akik a nagy kőkorsókat — elég széles körben ismert ravaszsággal — úgy töltötték meg, hogy a hab egy vagy két ujjnyival több volt bennük, mint amennyit az előírás megengedett. A budapesti korcs­mákban nem bújik átlátszatlan kőkorsókba el a vendéglősök gonosz ravaszsága, a po­harak és kriglik átlátszó üvegje megmutatja, hogy a hab hogy játszik, tülekedik a pohár fenekén meghúzódó kis keskeny sör­sávval még akkor is, amikor a pikoló az asztalok között végig nyargal a magasra tartott po­harakkal. Sietnie kell, hogy a pohár teli poharat mutasson, mert alig teszi le az asz­talra, a hab lassú omlással esik össze a po­hár fenekén levő sörsáv lassan hízik feljebb­­feljebb — egészen a pohár közepéig. Hogyha valakinek türelme van ahhoz, hogy meg­várja, amíg a szerényen meghúzódó sör és a fürge hab csatája eldől, ámulni fog, hogy milyen kevés sör van egy „teli pohár“-ban. De kinek van türelme ezt megvárni ? A vendég szomjas, fogja a sört, egy erős hajtással fölhajtja s büszkén, a saját „eng“­­jának javára írja azt, hogy egy jó „húzás“ után a pohár fenekén milyen kevés maradt. És hogyha valaki megfelejtkezett a söréről, közben a telefonhoz hívták, vagy akármi­lyen más okból nem nyúlt a pohárhoz, fölhasználja-e az asztalon maradt letagad­hatatlan dokumentumot, hogy jogát, az el­maradt egy-két deci sört reklamálja? A legritkábban, az pedig egyszerűen elkép­zelhetetlen, hogy a magyar közönség a ha­tóságok előtt keresse a maga igazát. A jó müncheniek, akik közmondásosan béketűrő emberek, megcsinálták azt, hogy heteken át rendszeresen és inspekciózva tanulmá­nyozták a korcsmákat. Pontos feljegyzéseket csináltak arról, hogy a megfigyelésre szánt hetek alatt melyik korcsmáros, mennyivel csalta meg őket? S a bíróságok előtt eskü alatt vallhatta mindegyik, hogy nem vélet­len volt a sok hab és kevés sör, hanem rendszer, mely évenként több millió már­kával gazdagította a korcsmárosokat. Ná­lunk annál inkább elképzelhetetlen volna az ilyesmi, mert a magyar ember túlzott gavallérjával és álszeméremmel nem vállal­koznék arra, hogy spicliskedjék a korcsmá­ros ellen. A törzsvendég amolyan barátság­fajtában van a korcsmárossal s abban a naiv hitben él, hogy ezen a címen jobb és nagyobb adagokat kap, mint a bevetődő „futóvendég.“ A magyar törzsvendég elég naiv ahhoz, hogy amikor a korcsmáros azt mondja: — Nagyszerű serpenős rostélyos ! Most készült el, melegen ajánlom ! Azt hiszi, hogy egy édes t­tkot súg­tak a fülébe s csakugyan friss sütésü ser­­penyős rostélyost hoztak az asztalára. Pedig a vendéglős éppen tiz perccel azelőtt ká­romkodott a konyhában: — Ördög bújjék a gyomrukba! Soha sem tudja az ember kiszámítani, miből mennyit főzzön. Ma senkinek sem kell ser­­penyős rostélyos , már két órája itt aszaló­­dik ez a tíz adag a tűzhely szélén, mind a nyakunkra romlik. A korcsmáros elég szemérmetlen ahoz, hogy ezt megtegye és elég szemérmetlen a hoz, hogy a törzsvendég sörének felét is lefelezze. A törzsvendég azonban hallgat és tűr. Miért hallgat és tűr, hiszen a mi publi­kumunk nem tartozik a hallgatók és tűrök osztályába? Inkább izgága, ideges, könnyen felfortyanó, vasúton, utcasarkon könnyen lármázó és pörösködő. Mindig méltatlankodik, követelődzik, amikor nincsen igaza, miért engedi vendéglőben, fűszeresnél, szenesnél magát csalni lopni akkor, amikor igaza van? Ez már rejtély. Erre nincsen válaszunk. Csak szomorúan érezzük előre: a fűszere­sek bátran árulhatják ezentúl is a kevesebb sört, bort, dacára a szigorú szabályrende­letnek, nem lesz senki, aki följelentse őket, aki miattuk úri kényelmét rendőrségre,­­ elöljáróságra szaladgálással zavarja. LEGÚJABB. Érkezett délután 1 órakor. A nemzeti munkapárt egy előkelő tagja az uj esztendő napján elhangzott politikai beszédekről a következő kritikát mondotta : Héderváry gróf, mint mindig ezúttal is oko­san, higadtan és ami a legnagyobb érdeme a helyzetnek megfelelően beszélt, nyitva ha­gyott minden lehetőséget, nem volt sem harcias, sem békés, nem szögezte le magát semilyen irányban, semmiféle eshetőségnek nem prejudikált és ezzel elérte azt, hogy minden utat nyitva tartott magának. Úgy gondolom Héderváry­­grófnak, beszédével ez volt célja és politikai kvalitásainak jele az, hogy szavait olyan jól tudta megválasztani, hogy ezt a célját teljesen és tökéletesen el is érte, nem vitt bele méreganyagot a szituá­cióba, de nem is mutatkozott kishitűnek és megalkuvónak. A Kossuth Ferenc beszédé­ben föltűnő az az éles hang, amellyel Justhék taktikája ellen állást foglal, félreérthetetlenül megbélyegezte Justhékat, amikor sajnálkozá­sának adott kifejezést, hogy a függetlenségi pártnak ez a frakciója a demagógiával kar­öltve működik. Kossuthnak ez a kijelentése ismét kétségtelenné teszi az ország előtt, mennyire nem volt igaz az ellenzéknek az az állítása amik különösen a béketárgyalások idején hangzottak, hogy Kossuthék és Justhék a választójog kérdésében közös alapon álla­nak, ilyen körülmények között, amikor a kormánnyal szemben álló pártok is merőben ellentétes célokat szolgálnak. Talán igaza le­het Kossuthnak, ha azt állítja, hogy a fegy­verszünetet az állandó béke meg nem követ­heti ; sajnos, hogy a végső konzekvenciát le nem vonta, mert ez a végső konzekvencia csak az lehet, hogy a békének akadálya az az ellenzék, mely csak kerékkötésben és a rombolásban mutatkozik egységesnek, a po­zitív alkotások terén azonban amint azt Kossuth beszéde is mutatja teljesen ellenté­tes célokat szolgál­­túrához. Mit mondjak magának? Már két paravánt kellett beszerkesztenem a szobába, mert kevesek voltak a falak. — Nálunk . .­. — Várjon. Ez csak az első szoba. Most jön a trónterem. — Disznólkodni éppen nem muszáj. — Mit disznólkodni ? Hagyjon kibe­szélni, majd látni fogja, hogy igazam van. A trónterem tulajdonképpeni neve „Őfelsége a király nevében a járásbíróság..." szoba. Hja, az nem megy úgy, mint szegény helyen. Itt a koronás uralkodó szelleme leng a be­lépő fölött. — Minálunk . . . — Ugyan, ne okvetetlenkedjen annyit. ■ ! Még csak két szobával végeztem, most jön­­ a harmadik.­­___ — Ott mi a tapéta? ** — Itt nem elviselt cipőtalpait szege­­ny­zem a falra. Az alkóv falai pedig tele, de 9 telis tele . . . érti, mi az? Telistele van- ffiata­nak . . . — Na? — Ötszáz arany ellenértékével. — Ezért nem kell úgy kiabálni, hiszen ami azt illeti ... 21 « _ (Tovább beszélgetnek. Kellemes bor- Hul­longás fut végig a hátukon.) Verb« — Segélyzőbizottság ülése. A föld­rengés károsultak segélyező bizottsága ma délután 3 órakor Ka­da Elek polgármester elnöklete mellett ülést tart. A segély kérvé­nyek kerülnek tárgyalás alá. — Választások. A megüresedett tör­vényhatósági bizottsági tagsági helyeket választás utján a tegnapi napon töltötték be. Tatai : A választás eredménye a következő : All. , kerületben Mészáros János ev. ref. főtiszte­lendő, a 111. kerületben Horvát János tanító, 9 lernt a IV. kerületben Tasi Péter gazdálkodó és “ “'*11 az V. tizedben Héjjas Sándor gazdálkodó g­­rr t választattak meg. , • i , fa- é. — A karácsonyi lapok versenye az idén is szép eredményt szült. A fővárosi Bethle újságok ép úgy, mint a vidéki nagyobb la- Sza­pok nemes szellemi versenyre keltek, hogy melyik hódítsa meg jobban a közönséget. A A tatai lapok természetesen horribilis oldalszámok­kal is dokumentálni akarták tartalmasságú­ Telefon­iát. Volt olyan nagy lapja is a fővárosnak, amely csak két részletben tudta szállítani a karácsonyi számot. De ennek a nagyságnak megfelelően a lap egyes számának árát háromszorosan emelte föl. Magyarország na­gyobb vidéki lapjainak dicsérendő vetélke­désében a Kecskeméti Újság a tizennegye- mill­dik helyen állott ez idén. Lapunk terjed el­­­ a mérel s tartalmával, most is, mint már tarta annyiszor, számos budapesti nagy újságnak U**hu eléje kerültünk, amint azt a karácsonyi ln­­katla­nok oldal szerint való alábbi kimutatása is bizonyítja. Aradi Közlöny 144 Független fplop Magyarország 128 Arad és Vidéke 112 ICIVC Nagyvárad 104 Függetlenség 104 Pécsi aHn Napló 96 Délmagyarország (Szeged) 92 auti Temesvári Hírlap 68 Szegedi Híradó 64 Szegedi Napló 48 Debreceni Nagy Újság 48 Szabadság (Nagyvárad) 40 Újság Kolozsvár 36 Kecskeméti Újság 32 Miskolci Napló 32 Aradi Újság 24 Somogyi Hírlap 24. x Ügyvédi iroda megnyitás. Dr. Markó Imre köz- és váltóügyvéd értesíti a 1. jogkereső közönséget, hogy irodáját váro­sunkban, V. kerület, Aradi­ utca (új Beniczky Ferenc­ utca) 8. szám alatt, B. Kiss Lajos városi műkertész úr házában megnyitotta. hírek: Kecskemét, január 2. Érdekes tapéták. Nilson Krisztina, a világhírű svéd énekesnő, aki a színpadról lelépve, Mirand gróf felesége lett, pompás palo­tájának zenetermét kitapoztatatta, azok­kal az ária- és dalkottákkal, amelyeket színpadra lépése óta énekelt, a szom­szédos szoba falaira pedig fölragasz­totta azokat a hotel számlákat, amelye­ket a világ minden részén a szállodák­ban kapott vendégszereplési turnék alkalmával. Két úr ugyanott. — Ez a svéd csalogány azt hiszi, hogy új dolgot talált ki. Pedig ha tudná, már mikor megelőztem. — Az semmi. Én még régebben. — Hát maga mit ragaszt a falra ? — Azt nem lehet így futtában elmon­dani. Nálunk először is van a „Könyveim átvizsgálásánál . . .“ szoba. Itt a falak tele vannak olyan irodalmi kísérletekkel, amelyek a kereskedelmet hozzák közelebb a littera­ " jj ^ Ah g jjj I csak a , PALMA Palmakaucsu­ki I minőség kaucsuk-ciposarok . ;pBi*BB«p*«**9**9**«**J*** elsőrangú nv j

Next