Kecskeméti Ujság, 1912. február (5. évfolyam, 25-48. szám)
1912-02-01 / 25. szám
Kecskemét, 1912. február 1. Ara 2 fiker. Csütörtök V. évf., 25. sz. (816). KECSKEMÉTI ÚJSÁG Politikai napilap, a Kecskeméti Nemzeti FeleUH szerkesztő és laptulajdtonos. Társszerkesztő: ' ** 'helyben • .? Munkapárt és Párt-Kör hivatalos lapja. PR. RÉTI GYULA DR. VIRÁNYI LAJOS Vidékre Telefonnám 176 Nem informálják a sajtót elég alaposan, s ez az oka, hogy nap-nap után olvashatjuk a helyi lapokban, (nem a miénkben) — „tévedés“, „helyreigazítás“, stb., stb., amelyek nagyon két fontos okra vezetendők vissza. Egyik az, hogy a sajtó embereit csak ritka kivételes alkalommal informálják egy-két érdekes dologról, legtöbbször csak odavetett szavakból, elszólásokból kell nekünk némi fantáziával kitalálnunk, vajjon mit is lehet x. y. ügyről írni. S ha mégis napvilágot lát, nemcsak egy közigazgatási, de társadalmi kérdésekben is egy-egy ,,tévesen“ megírt hírecske, rögtön megskalpolják a cikkírót, hogy felületes, nem előrelátó, holott ha lelkiismeretes informatiót kap egy újságíró, lelkiismeretes referáda is lát az újságban napvilágot. De legfőbb hiba, hogy Kecskeméten, s ez elég szomorú, alig van 1—2 hivatásos újságíró, aki érezvén professiója magasztosságát, annak megfelelően jár el és dolgozza fel a naponta eléje jutott anyagot. De hiába van professionista újságíró, ha nincs elég alapos hírforrása. S ezt az alaposságot csak a sajtóiroda adhatja, amely az ország minden valamire való városában már fel van állítva, s csak Kecskeméten nélkülözi mindazt a jót a város hírszolgálata, amivel egy csomó kulturváros előbbre jutott. Mert az is a kultúrához tartozik, mint sok egyéb. E lap szerkesztője 4—5 évvel ezelőtt terjedelmes elaborátumot adott a városi tanácshoz a sajtóiroda felállítására és úgy látszik ezt is közgyűlési interpelláció tárgyává kell tétetnünk, hogy egy kissé mozgás legyen ebben az ügyben is. Tessék tehát a rendőrségi sajtóiroda felállításáról gondoskodni, mert ez közérdek és pedig, (fontos közérdek), most, mert sokszor egy sereg ember becsületét védi meg ez az intézmény, amely nélkül nem lenne eléggé megvédve a bármilyen körültekintéssel és tapintattal működő lelkiismeretes újságíró tolla alatt. Nem kényelmi kérdés, de ismételjük: fontos közérdek, amely megéri tízszeresen azt a kevés költséget, amelybe fenntartása évente kerülhet! POLITIKAI SZEMLE: Amint eloszlott az a homály, amelyet váratlan szemköl Khuen-Héderváry Károly gróf szemére borított — a miniszterelnököt első útja a legelső magyar emberhez vitte, hogy királyának köszönje meg legelsőbb a részvétnek, a rokonszenvnek azt a nyilvánítását, amelyben Őfelsége legelől járt. A miniszterelnök audenciája nemcsak a hálás és hódolatteljes tisztelet aktusa volt. A miniszterelnök nemcsak mint felgyógyult beteg járult Őfelsége elé, hogy annak kegyeiért hálát mondjon, hanem, mint a király első tanácsadója, beszámolt a reá kirótt nagyfontosságú ügyekről fejedelmi urának. Azon előterjesztéseit nyomán, amelyeket a miniszterelnök pártjának felfogásáról, a többségi Programm megvalósítására irányuló terveiről a királynak tett. Héderváry gróf nemcsak egészsége birtokában, de a Felség teljes bizalmának újabb jeleivel gazdagon tért haza s jelent meg ma a parlamentben és hívei között. A miniszterelnök eddigi sikerei, betegsége alatt tanúsított hősiessége, az a népszerűség, mely eddigi egész működését kísérte, mindenki előtt nyilvánvalóvá tették, hogy a visszatérése működésének sikeres szinterén páratlan lelkesedést fog kelteni hívei körében és örömet ellenfelei között is, akik gyakran kiélesedő politikai ellentétek dacára sohasem titkolták azt a tiszteletet és szimpáthiát, amellyel a miniszterelnök személye iránt viseltetnek. Az a fogadtatás, amelyben a miniszterelnököt tegnap a parlamentben a többség részesítette, felülmúlta azokat a várakozásokat, amelyeket ahhoz fűztek. A tegnapi napon, amely hosszú időkig nevezetes napja lesz a magyar közéletnek, a lelkesedés és szeretet olyan megnyilvánulásának voltunk tanúi, amire alig találunk példát a magyar parlamentarizmus történetében. Gróf Khuen-Héderváry politikai pályáján sok gyümölcs termett, de világa csak most nőtt. Működésével szemben nagyobb szerepe jutott a nemértésnek, a ridegségnek, mint a meleg érzelmeknek. Politikai pályájának tövisei, melyek annyiszor megvérezték, a hálátlanság, a félreértés, a vak gyűlölet, amelynek annyi jelét tapasztalta, nem csüggesztették el, azokból még új erőt merített, megőrizte nemcsak hazafias lelkesedését, hanem energiáját és hazafias kedélyét is. Talán az évtizedes megpróbáltatások edzették olyan acélossá a nemzet jövőjébe és erejébe vetett hitét, talán a népszerűtlenséggel jutalmazott érdekei érlelték meg lelkében azt az optimizmust, mely csak nagy emberek és tiszta lelkek tulajdona. Két évvel ezelőtt, midőn a nemzet legjobbjai mind reménytelennek látták közállapotainkat és elvesztették a jobb jövőben való hitet, gróf Khuen-Héderváry Károly nemcsak hazafias áldozatkészséggel, hanem mindeneket zavarba hozó optimizmussal vállalkozott a legnagyobb feladatra, hogy az országnak kátyúba jutott szekerét a haladás, fejlődés országútjára terelje. Ebben a herkulesi munkában nemcsak újabb és az eddigieknél nagyobb sikereket aratott, de osztályrészéül jutott az is, amit a sors eddigi politikai pályáján megtagadott tőle, hogy az életet nemcsak komoly és rideg, de napos oldaláról is élvezheti. Az a férfiú, ki eddig melegséggel és megértéssel, boldog családi körén kívül, csak kevesek és kiválasztottak részéről találkozott, rövid két év alatt egy meleg, egy érzelemmel teljes világot teremtett maga körül. Gróf Khuen-Héderváry ma az ország legnépszerűbb és a monarchia legtiszteltebb államférfia. Munkában és sikerekben egyaránt gazdag élete legszebb jutalmául megérhette a tegnapi szép és nagy napot, amidőn a ridegséghez és az élet komolyságához hozzászokott férfiú a szeretetnek, a lelkesedésnek és az elismerésnek olyan áradatával találkozott, amely nemcsak nálunk, de az egész művelt világon ritkán jut osztályrészéül aktív államférfiúnak és amely próbára tette a lelkierejét annak a férfiúnak, aki azt még mindig meg tudta őrizni a lázongó tömegekkel, a megvadult pártszenvedélyekkel szemben és a legerősebb közéleti viharokban is. Az a kitörő lelkesedés, amellyel a nemzeti munkapárt megteremtőjét és vezérét ünnepelte, visszhangra fog találni milliók ■szivében széles e hazában és visszhangra fog találni a haza határain túl is. a miniszterelnök napja. Kecskeméti levelek. Az utcák. Most, hogy a házak párkányait hermelinfehér hóprémek borítják, elszorult szívvel konstatálja az ember, hogy immár bevonult a komoly tél a város asztaljára is. Addig, ameddig a szürke hófelhők csak elvonultak felettünk és legfeljebb csak eső alakjában permetezték végig kalapunkat, meg a felöltőinket, vígan fütyültünk mindannyian ennek a szegény, de cifrálkodó városnak gyermekei. Fölkaptunk valamelyik frakkerba, döcögtünk a kocsival, míg egyszer csak le kellett szállani a lakásunk, vagy a törzskávéházunk előtt. De most nincs hová menekülni a szegény halandónak. A hó, amely megroppant az imént lépésed súlya alatt, a talpadon marad, a hideg betolakodik a kocsiba és annyi súlyos argumentummal szemben kénytelen vagy beismerni, hogy gyönge a cipőd talpa, a téli cipőre való tíz pengőt elköltötted a kávéházban még karácsony előtt, beismered azt is, hogy a kabátodat csak kijátszottad télinek, mert tulajdonképen és egészen őszintén átmeneti felöltő és bizony nem ad kellő meleget. Igen, igen, az ember beleringatta magát abba a boldog tudatba, hogy a tél nem fog az idén látogatást tenni a városban. Novemberben, amikor még 16 fokos melegek lengedeztek a házak fölött, csak a '•** *0 PÄÖMiÄ I Palmakoucsukl | minőség stimllicsuk-cipősarok’* !