Kecskeméti Ujság, 1912. július (5. évfolyam, 146-171. szám)

1912-07-02 / 146. szám

2. oldal. ____KECSKEMÉT­ újság a bankok rizikója megoszlik ugyan, de a bank részéről a kereskedővel szemben al­kalmazható ellenőrzési módszerek is fogya­tékosak. A bank nem láthatja át a cég va­gyoni helyzetét tisztán, nem kisérheti állandó figyelemmel annak üzletmenetét s fejlődését s a kihitelezést illetőleg a céggel szemben tanúsított magatartása sok esetben nem a saját tapasztalatai folytán kialakult vélemé­nyen, mint inkább egy hiányos, gyakran megbízhatatlannak bizonyult informatív szol­gálaton alapszik. Alapos és gyakori könyv­­vizsgálatok (szolid üzleti könyvvezetést fel­tételezve) elkerülhetővé tehetik ugyan a cég anyagi helyzetében való meglepetésszerű változásokat, mindazonáltal egy jobb boni­­tású cég nem szívesen veszi, ha könyvei több intézet megbízottai által állandó ellen­őrzés alatt állanak, míg a ritkábban meg­ejtett könyvvizsgálatok gyakorlati hasznának csekély volta közismert. Jelen állapotaink kö­zött tehát legerősebb támasza a hitelt nyújtó banknak a cég megbízhatóságába s tisztes­ségébe vetett bizalom, mely felett kereske­dői morális érzék mellett s mindenképen he­lyes, mindazonáltal a túlságba vitt és nem jó helyen alkalmazott bizalom veszedelmes és már gyankran megbosszulta magát. Az a kereskedő, akit kedvező pénzviszonyok ide­jén a bankok szívesen keresnek fel ajánla­tokkal, könnyen kerül abba a veszedelmes helyzetbe, hogy a rendelkezésére­ álló tőkét jóval meghaladó vállalkozásokba bocsátko­zik és ennek szomorú hatása leginkább oly időben nyilatkozik meg legerősebben, mi­dőn a bankok a hirtelen beálló pénzdrágu­lás idején a hitelek megszorítását forszíroz­zák. Az ilyen hitel restringálások nem egy­szer ingattak már meg jobb hitelű cégeket is, míg a csekélyebb bonitású cégek részére a pénzszükség idején bekövetkező hét so­vány esztendő valóságos katasztrófális jel­leggel bírhat. Ez a fentebb vázolt körül­mény egyik fő hibája jelenlegi hiteléletünk szervezetének, mert a kereskedő legtöbb esetben nem képes a bankok részéről ön­ként rendelkezésére bocsájtott hiteleszközö­ket a meglevő anyagi erővel összhangzásba hozni és a kedvezőbb időkben elkövetett túlzások, a pénzbőség idejének nagy obligó­­val járó kihasználása, a bankoknak gyakran a kíméletlenségig túlhajtott tartózkodása,­­ vagy egyszerűen hitelmegtagadása által nem­csak egyesekre, hanem a piac nagy részére nézve szomorú következményekkel járnak. Itt még nem is pénz, vagy gazdasági vál­ságról, hanem csak pénzszükség idejéről szólunk, mert az előbbi esetek ritkábban előforduló és gazdasági prognózis útján is csak nehezen előrelátható körülmények. A válság egy kóros előfordulata a gazdasági életnek, melynek számtalan egymást kény­szerítő oka lehet, míg a pénzszükség csak múló tünet, mely azonban a hiteltúllépések által előidézett visszaélések folytán válsá­gosra vezethet. No már most mindezek az előbb említett kedvezőtlen körülmények igen sok esetben egészen megszüntethetők, ha a jelenleg gyakorlatban levő hitelviszonyokat más alapra fektetjük. Még ma a bankok és a kereskedő egymáshoz való viszonya inkább laza és a kihitelezés a bank részéről inkább felületes időközönként változó impressziók alapján megy végbe, arra kellene törekedni, hogy a hitelforgalomban résztvevő felek ne csak mint hitelező és adós álljanak egymással szemben, hanem bizonyos tekintetben ér­dektársak legyenek és közöttük benső, szo­ros és nem külső behatások által könnyen megingatható összeköttetés létesüljön. Az így egymáshoz közel álló hitelfejek sok tekintetben egymásra is vannak utalva és igyekezni fognak saját érdekükben az össze­köttetés követelményeinek mindenben és mindenkor, tehát nehezebb viszonyok között is eleget tenni.­­ Az ehhez vezető utak és módok igen közelfekvők és nem is kell messze mennünk, mert Németország hitéle­tében ezeket a hitelformákat körülbelül meg­valósulva látjuk. A vezérelv az legyen, hogy a hitel­nyújtás ne csak a kölcsönös bizalom, hanem a hitelező részéről történő meggyőződés és egyéni tapasztalatok alapjára legyen fek­tetve. Ellentétben a nálunk érvényben levő gyakorlattal, a kereskedő kizárólag egy bankkal vagy bankárral álljon összekötte­tésben. Ne csak a folyó számláját tartsa egy helyen, hanem a hitel élvezésénél is csak egy helyre szorítkozzék. Ez a mi viszonya­ink ismerői előtt kissé lehetetlennek hang­zik, mivel nálunk egy kereskedő rendszerint összhitelének csak egy csekély töredékét, mondjuk öt vagy tizedrészét veszi igénybe. Igen ám, de ebből egyszersmind az is ki­tűnik, hogy nálunk egy kereskedő, ki­bo­­nitás szempontjából csak egy bizonyos ösz­­szegre, mondjuk 30 ezer koronára jó, ezt a 30 ezer koronát 10 egymástól különálló banknál, szóval 10-nél veszi igénybe. En­nek a cégnek összobligója tehát nem 30 ezer korona, mint amennyit tényleg érdemel, hanem háromszázezer. Az első nagy előnye tehát ennek az összeköttetésnek a bankra nézve az volna, hogy mindenkor tisztában volna azzal, hogy fele mily összeggel tartozik. Azáltal, hogy a bank a cég összes könyveibe és levelezésébe mindenkor betekintést nyerhet és ezt az el­lenőrzést gyakorolja is, alaposan ismerné a cég egész üzletmenetét, nem volna előtte titok, ha a céget nagyobb veszteségek érik és nem következne be semmiféle esemény meglepetésszerűen. Veszély idején idejekorán módjában volna a céggel való összeköttetés­től visszavonulni, míg az üzletmenet ked­vező alakulása idején szívesen bocsátana nagyobb tőkét, amennyiben az szükséges, a cég rendelkezésére. Nem következnének be tehát egészség­telen expansiók, de azáltal, hogy a bank az üzlet minden mozzanatát ismerné, kockázat nélkül mehet bele nagyobb érdekeltségbe is. Pénzdrágaság idején nem igyekezne a hitelt teljesen megvonni, mert ezáltal a cég anyagi erejét aláásná, hanem a hitelkorlátolást vagy egyáltalán nem vinné keresztül, minthogy a cég megingásától tartani nem ke­l, vagy pedig megtartaná azt a helyes mértéket a hitelredukálás tekintetében, mely a cégre nézve nem jár semmi veszéllyel. llllllls Sunlight szappan a legjobb kezes­séget nyújtja az iránt, hogy fehérneműink idő­­előtt tönkre ne men­jenek. Tisztasága és jósága által a leg­­finomabb és leggyöngédebb szövetek ■. m. selyem, csipke, flanellek mosá­­jko­­­sara is alkalmazható. il SUNLIGHT SZAPPAN az égisz világon elterjedt. ül \|A I«! dt\\ Kettős darabok- WT J?1 VU ban 30 fillér. Uht'il Nyolcz Szögletfl _. LEGÚJABB. Érkezett délután 1 órakor. Az ellenzék tegnapi népgyűlései­­ről sajátszerű hírek érkeznek, melyek­nek valódi jelentőségét a gyér távirati tudósítások nyomán megítélni e pilla­natban alig lehet. A szegedi és szabadkai népgyű­­lésekben valami új pártalakulattal az összes ellenzéki pártok egyesülését proklamálták. A feltűnő azonban az, hogy az ülések vezérszónoka Apponyi Albert erről az egyesülésről mit sem szólott s a politikai eseményt a­p­tikai világ a kisebb fajsúlyú szó­nak, Károlyi Mihálynak és Szivir Györgynek ajkáról tudta meg, az is, hogy a legilletékesebb Kossuth és Justh külföldön ta­nult és az uj alakulásr­ól s nyilatkozatot tőlük nem hallua.­séges tehát, hogy ez a furcs kérés egyelőre talán még ez ellenzékiek bő kívánsága. 146. (937.) szám. Ha az ellenzéki pártok egyesülése tényleg megtörténik, úgy újólag olyan hazug és képtelen alakulás áll elő, aminő a magyar politikában talán még soha sem volt. Az abszurd problémák­nak egész sora merül fel. Mindenek­előtt is joggal kérdezheti a közvéle­mény, vájjon a néppárt odahagyja-e a hatvanhetes alapot? Vájjon Zichy Aladár 48-as lesz-e? Avagy talán Kossuth Ferenc lesz 67-essé ? Az új párt tegnap a főrendiház ellen is proklamálta a harcot. Vájjon ez is a főpapok támogatása mellett alakult és működő néppárt hozzájárulásával történt-e ? De a két függetlenségi párt között is el kell még intézni egyet­­mást. Justhéknak tudvalevőleg nem kell ez időszerint katonai téren nemzeti vív­mány. Justh a képviselőházban egye­nesen alkotmányunk csonkításának minősítette azt a rezoluciót, amelyhez Kossuthék a parlamenti békét hozzá­kötötték. Mindebben nem látunk tisz­tán ; ha az egyesülésnek van valami célja és értelme, úgy ez csak az le­het, amit Károlyi Mihály nagy naivi­tással abban foglalt össze, hogy a király az új pártra fogja bízni a kor­mányzást. Íme, már az első napon lehull a lepel az egész machinációról. Apponyi beszéde alatt néhány megzavarodott fejű ember ismét éltette a köztársasá­got, mire Apponyi magából kikelve tiltakozott az éretlen közbekiáltás ellen, ezt az ellentétet Apponyinak viszont Justh­ék orgánumával, a „Magyar­­országgal kell rendbehozni, mert hiszen tudvalevőleg ez az újság volt az, mely nem­régiben a köztársasági eszme terjedéséről irt cikket. Pénztakarítás minden ember célja. Pénzt takarít, ha nyomtatványait a Kecskeméti Újságnál megrendeli. A S­lep ház Dán Hal. Rákó T Olva józar .PIÍ M­­­ázom Jeles Kra Feest A M­­u ti fizeté Cim a HÍREK. Kecskemét, julius 1. Vége a vizsgáknak. Junius jeles hónapja az esztendőnek. Nemcsak azért, mert benne kezdődik a nyár, az aratás, hogy izzadunk, hogy nyaralni menjünk (ha megyünk), hanem azért is, mert júniusban zárják be az iskolákat. Kecs­keméten az utóbbi napokban valóságos vizsgaláz volt. Nyilvános helyeken, családi körökben elkerülhetetlen témaként jelentke­zett a kérdés, hogy: Mi van a gyerekek vizsgájával ? És minden lelkiismeretes szülőnek, ismerősnek, barátnak homlokán ott settenke­dett a komor gond, vájjon sikerül-e a vizsga ? Izgatott, fehér arcú gyerekek, leány­kák siettek a gyötrelmes napok alatt a vizsgabiztos elé és étvágytalanul, fáradtan, amint hazaértek, ismét csak első kérdése volt a szülőnek, no, hogy sikerült a vizsga? Végre sikerült! 1­1,1 m­­ i­­ I !

Next