Kecskeméti Ujság, 1912. augusztus (5. évfolyam, 172-196. szám)

1912-08-01 / 172. szám

2 oldal._____________________________ ____ KECSKEMÉTI UJSAG___________ _____________________(172. 963.) szám, ellenzék megalázva, megtépett tekintéllyel kerüljön ki a küzdelemből, hanem a több­ség olyan kiegyenlítést óhajt, amelyik egyik félnek sem esik rovására, de a magyar nemzet jövő fejlődését, erősödését biztosítja, s a porondon nem az egyik vagy másik küzdőnek kell ott maradni, hanem csupán­­ az obstrukciónak. Ha tehát nem lesz béke, nem lesz normális állapot a parlamentben, nyilván­való, hogy egyedül az ellenzék merev ma­gatartásán fog múlni az. — Íme az erős, a győzelmes többség, amely szükség esetén képes is, kész is végig vívni a nem kétes kimenetelű harcot, ez a többség józan ön­mérséklettel, a közélet nyugalma érdekében nem akarja megsemmisíteni ez ellenzéket, s még csak a presztízsét sem akarja csorbí­tani ; kizárólag az obstrukció veszedelmétől akarja állandóan mentesíteni a magyar tör­vényhozást. Ellenben a szövetkezeti ellen­zék, melynek többsége és vezérei elvben elítélik az obstrukciót, s amely ellenzék csú­nya botrányok után teljes kudarcot vallott, ez az ellenzék merőben subjektív elkesere­désében visszautasítja a béke gondolatát, nem törődik a parlamentáris érdekével, nem számol a rendkívüli súlyos következmények­kel, hanem hadat izán a Ház elnökének, a kormánynak, a többségnek, s még a király­nak is! Hát kin múlik a béke, s kit terhel az óriási felelősség a jövendő zavarokért, a társadalom nyugalmának a földulásáért is ? Azok veszik magukra ezt a rengeteg felelős­séget, akik minden objektív mérlegelés, minden tisztességes kiegyenlítés elől az ellentéteknek ridegen elzárkózva, kisebbség, sőt levert kisebbség létükre diktálni akarnak az alkotmányosság valamennyi tényezőjének. Azok követik el a közélet vészes felkavará­­sának megbocsáthatatlan bűnét, akik a nemzet fejlődésének, békés haladásának eléje helyezik a maguk személyes érdekét, vagy sérelmét. De lehetetlen, hogy az ellenzék tekin­télyes vezérei ezekhez csatlakozzanak, hogy bennük a döntő pillanatban felül ne kere­kedjék a hazafiú belátás ; lehetetlen, hogy a koalíció jobbjainak a szívében visszhangra ne találjon a kormány és a többség önzet­len és nemes békessége. Ebben a reményben a parlamenti béke ügyét még a legutóbbi ellenzéki nyilatko­zatok után sem tekintjük­­ végleg meghiú­sultnak, látta, hiszen olyan gyengék a szemei. Re­megő kézzel fogta meg a levelet. Egész érthetően, nagy, határozott vonásokban ott áll az írás. Tehát az első úr nem volt a leánya vőlegénye. Hiába örvendett. A fáj­dalma tehát jogosult volt. Amikor a jelzett ház elé ért, amely palotának is beillett, megszállta a kíváncsi­ság. Tüzetesen megnézte a házat s néhány­szor körüljárta. A ház előtt a portás meg­lehetősen hangosan beszélgetett egy ember­rel. A közszolga besurrant a kapu alá, s a portás nem vette észre. A kapuban néhány pillanatig izgatottan megállt. A portás így panaszkodott: — Ez már mégis tarthatatlan ezzel a színész népséggel. Az embernek soha nincs egyéb dolga, mint a hitelezőket elküldni és mondani, hogy a kisasszony nincs itthon. Tovább nem hallgatódzott a közszolga. Lassan ment fel a szőnyeges lépcsőkön, megfogódzott a karjába és a sok világos­ságtól elbódulva, lesütötte a szemét. Ott volt a célnál. Egy porcellán-táblácsiyán apró díszes betűkkel ott állt:­ ­ REHLER ANNA Gép­esen lekapta az ajtó előtt a sap­káját és csöngetett. Csinos szobalány nyi­totta ki az ajtót. A szobából női hangot hallott. Összerezzent. Az ő hangja, olyan régen nem hallotta. Most egészen másként csendül. Olyan parancsoló, olyan nyers. — Nagyságos kisasszony, egy hordár van itt, — kiáltotta a szobaleány. — Mi hozott? csak tegyen le min­dent, hangzott a szobából. — Ah, csak leveleket hozott ! — je­lentette a szobaleány részvéttel. — Leveleket! Mindig csak leveleket! Küldje el, Vali. A közszolga zavartan állt ott, kezében a sapkával ... — Adja hát ide a leveleket — szólt a szobalány. Csodálatos tekintettel adta át a leve­leket és akadozva megszólalt : — Az egyikre választ kapok. — Mi van magával ? kérdezte a szoba­lány. — Bácsi, maga egész testében resz­ket. Hagyja abba a mesterségét. Pillanatnyi szünet. — Mondja meg neki, hogy igen! — hangzott a szobából egy ideges hang. Ma este jöhet, szabad vagyok. A közszolga néhány lépést tett előre, csak egy pillantást szeretett volna a szo­bába vetni. — Mit vár maga hordár bácsi ? Maga igazán már nagyon öreg, — szólt szána­kozva a szobalány — és kinyitotta neki az ajtót. A szolga lerohant és végig szaladt az utcákon, mintha üldözte volna valaki. Belépett a kávéházba és odaordította az elegáns urnak: — Azt mondta, hogy igen! Amikor ez a zsebébe nyúlt, a köz­szolga, mint az őrült elrohant. Teljesítette a kötelességét és a rá­bízott megbízatást lelkiismeretesen elvégezte. De hogy ezt a szolgálatát meg is fizettesse, azt nem kívánhatja tőle az elegáns úr. Pénztakarítás minden ember célja. Pénzt takarít, fia nyomtatványait a Kecskeméti Újságnál megrendeli. I­st mond a fesztímvivő. fl malt év gazdálkodása, in. A rendkívüli kezelés a következő ered­ményt mutatja: a zárszámadás szerint be­vételre előiratott 5,884.240 korona 84 fillér, ebből töröltetett 32,627 korona 84 fillér, maradt tehát bevételi előírás 5,851.613 ko­rona ; a rendkívüli kiadásra előiratott 7,528.868 korona 96 fillér, ebből töröltetett 85,353 korona 31 fillér, maradt a kiadási előírás 7,443.415 korona 65 fillér; a rend­kívüli kezelésnél mutatkozó kiadási többlet tehát 1,591.902 korona 65 fillér. Ezen 1,591.902 korona 65 fillér kiadási többlet­hez hozzáadandó az 1,158.000 korona köz­ségi kölcsönből ideiglenesen a lombard­­kölcsön folyószámlán kezelt és 1911. évben befektetett tőke 501,001 korona 74 fillér, ekként a kiadási többlet 2,092,904 korona 39 fillér. Ezen kiadási többlet a következők­ben leli magyarázatát: A városi kölcsön­­alap zárszámadása szerint a város közön­sége az 1911-ik évben a város földrengési kárainak részbeni helyrepótlására 1.200.000 korona államkölcsön előleget vett fel; ezen államkölcsön előlegből az­­1911. év folya­mán a város tulajdonát képező laktanyák kijavítására kiutaltatott 795.000 korona, kü­lönféle városi épületek kijavítására 324,659 korona 6 fillér, a városháza kijavítására 23,400 korona, úgy, hogy az 1912. évre már csak 56,940 korona 94 fillér maradt rendelkezésre. Ezen államkölcsön előleg tel­jes összegében elveszett tőkének tekinthető, mivel ezt nem új befektetésekre vette fel a város és nem is erre, hanem meglevő va­gyonban esett károk részbeni helyre pótlá­sára használta fel. Az 1.200.000 koronán túl jelentkező 892.904 korona 39 fillér tőkéből pedig különféle, részint produktív, részint pedig etikai befektetésekre fordíttatott 728 ezer 410 kor. 39 fillér, 164,494 korona 13 fillér pedig a tőkepénzek által a pénztári készlet kiegészítésére a háztartási alapnak (a kint levő hátralékok terhére) előlegezett tőke. Ha már most a zárszámadás rendes és rendkívüli kezelésénél mutatkozó hiányo­kat összevetjük, azon esetre az 1911-ik évi hiány 1,412.426 korona 19 fillér. A vagyon­mérleg ezzel szemben nem vagyonfogyatko­­zást, hanem 5,941.195 korona 18 fillér vagyongyarapodást tüntet fel. Ezen vagyon­gyarapodás keletkezését illetőleg a város ingó és ingatlan vagyonáról készített leltár nyújt felvilágosítást. A városi vagyonban 1911. évben előfordult változásokat ugyanis a zárszámadás után összeállított vagyonlel­tár szintén tételenként és összesen feltün­teti, mindazonáltal szükségesnek tartom itt is a lényegesebb változásokat és ezek okait ismertetni. A városi vagyonleltár szerint ugyanis a városi vagyon a következő lényegesebb változásokat mutatja: A városi épületek lel­tárában a városháza értékéhez csatoltatok a városházi fűtőtestek átalakítási költségeire a városi kölcsönalap útján 1911. évben ki­fizetett 18,521 korona 4 fillér; az uj cédula­ház építésére 1911. évben kifizetett 18,441 korona 26 fillér szintén vagyonszaporodásba vétetett, miáltal ezen épület összépitési költ­sége, illetve leltári értéke az 1910. évben kifizetett 19,639 korona 77 fillér építési költ­séggel 38,081 korona 3 fillér lett. A belső­­nyíri iskola átalakítási költségeire 2,584 ko­rona 27 fillér, a két új pusztaszeri iskola építésére 30,979 korona 12 fillér, a monos­tori iskola építésére 623 korona 20 fillér, a művésztelep építési költségeire a városi köl­csönalap szerint 155,124 korona 29 fillér, az új honvéd lovassági laktanya építésére — a vállalkozótól a vállalati szerződés ér­telmében átvett 1,001.500 korona törleszté­­ses kölcsön beszámításával — kifizettetett 1,011.788 korona 80 fillér; ezen épületek építési költségeik erejéig a városi épületek leltárába, a megfelelő csoportba és egyen­ként felvétettek. Az 1911. év folyamán kisajátított épü­letek, a kisajátítási ár értékszaporulatba vé­tele mellet, az épületekről összeállított vá­rosi vagyonleltárba szintén egyenként fel­vét­­tek. A ki­ajátított épületek és ezek ki­sajátítási ára, illetve értéke egyenként a kö­vetkező: A VII. t. 264. sz. Keserű-féle ház 4,200 kor. értékben; a Lőw-féle ház 18,510 korona 89 fill. értékben, Kerekes-féle ház 9,400 korona, a IX. t. 14. sz. Bodor-féle ház 1,500 korona értékben; a IX. t. 89. sz. ház 2000 korona értékben. Ezeken kívül a Kele-féle ház kisajátítási árából 600 korona, a Falta-féle ház kisajátítási árának II. rész­­ek­ére 6,925 korona 65 fillér, a vacsisori malomtelek kisajátítására 4,417 korona 29 fillér, kisebb telekrészek kisajátítására 11231 korona, az új kórház előzetes tervezési költ­ségére 226 korona 50 fillér fizettetett ki s a kifizetett összegek erejéig a jelzett épületek és telkek a vagyonleltárba szintén felvétet­tek. Az épületekre vonatkozó fent előadott szapor­dások a városi épületek összértékét 1, 297,073 korona 31 fillérre emelték, viszont azonban különböző okok miatt lebontattak, illetve lebontásuk az 1911. évben már el­rendeltetett, tehát értékükkel együtt a leltár­ból töröltettek a következő épületek: A volt szabócéh­ ház, mely 12,000 koronával, a Willer-féle ház, mely 13,561 koronával, az Adler-féle ház, mely 44,000 koronával, a Jámbor-féle ház, mely 10,500 koronával, a II. t. 38. sz. ház, mely 9,858 korona 38 fillérrel, a Casinó, mely 100,000 koronával, a Papp féle ház, mely 46,500 koronával, a Szilágyi-féle ház, mely 73,389 koronával, a Falta-féle ház, mely 14,639 korona 57 fillér­rel szerepeltek a városi vagyonleltárban. A vacsisori malomtelek, valamint leginkább utcák szabályozása miatt vett kisebb épület­részek értéke 15,648 korona 29 fillér az épületek leltárából szintén lehagyatott, mivel ez az utcák, terek és városi telkek leltárá­ban külön szerepel. Az ép­ületeknél tehát, újabb építkezé­sek és kisajátítások folytán, a leltári érték emelkedett 1,297,073 korona 31 fillérrel, viszont a lerombolt városi épületek 340,096 korona 24 fillér összértékével fogyatkozott; végeredményében tehát a városi épületek v­eltári összértéke 956,977 korona 7 fillérrel emelkedett !! ! kiút a vár telje: Cim­me házi Dániel Halas Rákóc Már­ta fizetés Cim a A régi leg»

Next