Kecskeméti Ujság, 1912. október (5. évfolyam, 222-248. szám)

1912-10-01 / 222. szám

2 oldal, nem tagadható, hogy némi vigasztalás is akad bennük. Bizonyságot tesznek arról, hogy itt már azoknak a végső kétségbeesése dolgozik, a­kik elvesz­tették bizalmukat rossz ügyükhöz is, saját magukhoz is s a­kik a veszendő öncélok mentéséhez a fegyverek alkal­mazásában valami válogatósak már nem is lehetnek. Közgyűlés. Ünneppel kezdődött a közgyűlés. Az újjá restaurált közgyűlési díszterem felava­tását ünnepeltette a törvényhatósági bizott­ság, azzal, hogy hosszú hónapok után ma tarthatták ismét az első közgyűlést a város­házán. A bizottsági tagok csak gyéren szállingóztak, úgy, hogy a gyűlés elején alig néhány tag volt a teremben, mert mai szürke tárgysorozat nem igen vonzott. Gróf Ráday Gedeon főispán reggel 9 órakor nyitotta meg a közgyűlést, miután üdvözölte a megjelent tagokat. Polgármesteri jelentés: Dr. Dömötör Lajos első aljegyző fel­olvassa a polgármesteri jelentést a közigaz­gatás augusztus havi állapotáról. A közgyű­lés a jelentést tudomásul veszi. Interpellációk: Pásthy Károly polgári iskolai igazgató a zsibpiacnak a polgári leányiskola mögül való elhelyezését szorgalmazza. Az interpel­lációra Papp György főkapitány válaszol, érdemben az ügyet nem tárgyalják, hanem a közgyűlés kiadja a tanácsnak javaslattétel céljából. Herczeg György a vásártér rendezése érdekében interpellál, az ügy szintén a ta­nács elé kerül. Új konzulok. Három új konzul kinevezését a köz­gyűlés tudomásul vette. Tolvajlás a pályaudvarokon. Rózsa Jenő th. bizottsági tag a keres­kedők, iparosok és gazdák érdekében indít­ványozza, hogy a teherpályaudvarokra nap­pali és éjjeli rendőrszemet állítsanak, mivel a tolvajlások ott fényes nappal is napiren­den vannak. A közgyűlés azt az állást fog­lalja el, hogy átírnak az államvasutak igaz­gatóságához az állapotok megszüntetésére. A közigazgatás első féléve. A közigazgatási bizottság a közigaz­gatás 1912. évi első félévéről a kormány­hoz intézett jelentést terjesztette­k be ezután a közgyűléshez. A közgyűlés a jelentést tudomásul véve, ahhoz hozzájárul. A mozi ügye. Sándor István főjegyző, mint előadó, ebben a közgyűlésben ismét egész részle­tességgel ismerteti a mozgóképszínház építés hosszúra nyúlt ügyét, most már a pénzügyi bizottság határozatával, mely mint javaslat itt kerül bírálat alá. A pénzügyi bizottság javaslatát annak idejében részletesen ismer­tettük, így most csak azt regisztrál­juk, hogy a közgyűlés a pénzügyi bizottság határozatát egyhangúlag magáévá tette s igy Fenyő Sándor banktitkár lesz a mozgókép­színház építője. A kórház. A kormány a jövő évre 4 millió ko­ronát vett fel a költségvetésbe a kórházak segélyezésére. A tanács azt javasolja a tör­vényhatósági bizottságnak, hogy a város intézzen feliratot a belügyminiszterhez, hogy a kecskeméti közkórház céljaira államsegélyt utalványozzon ki. A közgyűlés a javaslatot magáévá teszi. Segélyek. Az év folyamán Szilágy-, Szolnok- Doboka- és Krassó-Szörény vármegyékben árvíz pusztított. Az elemi csapás sújtotta lakosság az országhoz fordult segélyért. Kecskemét törvényhatósága is rendezett­­ gyűjtést, ennek eredménye 586 korona volt. A közgyűlés ezt az összeget 2614 koronával s a megyék részére 1000—1000 koronára egészíti ki, Szilágysomlyó város részére külön 200 koronát szavazott meg. A gyámpénztár mérlege. A városi gyámpénztár 1911. évi szám­adási mérlegét a közgyűlés elé terjesztette, mely azt jóváhagyta. Az elhagyott gyermekek segélyalapja 1910. és 1911. évi számadási zárlatát szin­tén tudomásul veszik. Az 1910. évi gyámpénztári mérleg helyesbítése tárgyában a tanácsi jelentést elfogadják. Az alsófokú iparos- és kereskedő-ta­nonciskolák újjászervezése ügyében a taná­csi javaslatot tudomásul veszik. Az alsófoku iparos- és kereskedő-ta­nonciskola ujj értesítők és az áll. elemi és polgári leányiskola 1911—12. évről szóló értesítőit a tanács bemutatja, a közgyűlés jóváhagyja. Tagválasztás. Az államkölcsön-osztó bizottságba meg­üresedett tagsági helyeket a mai közgyűlés töltötte be. Faragó Sándor törvényhatósági bizottsági taggal. Nyugdíjazások. Ezután a nyugdíjügyeket intézték. A nyugdíjbizottság javaslata alapján a köz­gyűlés nyugdíjazta többek között Szondy Károly tűzoltó őrparancsnokot 1600 korona nyugdíjjal. Kisajátítások. Mészáros József építészeti tanácsnok egész sereg kisajátítási ügyet referál. A ta­nácsi javaslat alapján döntenek. Megváltási díj. Koháriszentlőrincz községnek Kecske­méthez leendő csatolása folytán Pest vár­megye közönségének a város közönsége a közállatorvos és a körorvos fizetésének meg­váltása fejében 12039­50 koronát fizet, ezen­kívül kötelezi magát a város, hogy az őt illető terheket megváltja, a község lakossá­­gát illető terhet pedig behajtás útján veszi meg Pestvármegye közönségének. Más tárgy nem lévén, elnöklő főispán a közgyűlést bezárja. Hí­r. Most már ötször olvastam, de ha meg­értem, akkor menten száz éves legyek. Az elemzést nem bírja el. Olyan dolgok van­nak benne, miket egyáltalán képtelen va­gyok megérteni. Nem mondja meg, hogy mi lett Wil­liam Shuylerrel. Épen eleget mond róla, hogy érdeklődésünket felkeltse irányában, azután elejti. S egyáltalában ki ez a William Shuyler s a South-park melyik részében lakott. És ha hat órakor elindult a városba, várjon odaérkezett-e s ha igen, történt-e vele valami ? Várjon ő-e az a szenvedő alany, akit „rettenetes szerencsétlenség“ ért. Tekintettel a részletek gondos kiszíne­­zésére, mely a cikkben szembetűnő, úgy­­látszik, többet kell érteni belőle, mint a­mennyit lehet. Mert a cikk homályos, sőt nemcsak homályos, hanem teljesen érthetetlen. Mister Shuiler tizenöt évvel ezelőtt történt lábtörése volt-e a rettenetes szerencsétlenség­, mely mr. Blockenak oly határtalan bánatot oko­zott, s arra birta, hogy éjnek idején siettesse a lap nyomását s a világnak hirt adjon az esetről. Vagy talán a „rettenetes szerencsét­lenség“ alatt mr. Shuyler anyósa vagyoná­nak pusztulása értendő ? Vagy talán épp e három személynek is becsületére váló nyel­­vecskével megáldott személynek három év­vel ezelőtt bekövetkezett halála ? (Noha úgy látszik nem baleset következtében halt meg.) Szóval: miben is állt tulajdonképpen az a „rettenetes szerencsétlenség ?“ Miért állt Shuyler, a hülye szamár a ló mögé, ha azt fel akarta tartóztatni? S mikképp történ­hetett, hogy letiporta a ló, mely már el­rohant mellette. Mit szolgáljon s nekünk intő például ? S minő szempontból legyen a megfoghatat­lanságok e csodálatos halmaza „tanulság“ nekünk. S mindenekfölött, mi köze mindehhez a „részegitő serlegnek“ ? A cikkből nem tű­nik ki, hogy Shuyler ivott volna, vagy fele­sége ivott volna, vagy a ló ivott volna, mi­ért tehát a célzás a részegítő serlegre? — Majdnem azt mondanám, hogy jobb lett volna, ha mister Blocke békén hagyta volna a részegítő serleget, s akkor nem lett volna annyi baja a felháborító szerencsétlenséggel. Újra és újra elolvastam ezt az ostoba cikket a maga behízelgő egyszerűségében, de bármennyire iparkodtam, nem tudtam, kiokosodni belőle. Úgy látszik csakugyan történt valami baleset, de lehetetlen meg­állapítani, hogy minő természetű volt s ki vallotta kárát. Nem teszem szívesen, de kénytelen vagyok felkérni mister Blocke-ot, hogy ab­ban az esetben, ha egyik barátjával megint történnék valami, magyarázó jegyzeteket ír­jon cikkéhez, hogy megértsem belőle, mi­féle baleset történt és kit ért. Inkább pusztuljon el mister Blake va­lamennyi barátja, hogy sem még egy ilyen irodalmi mű megfejtésének kísérlete engem az őrület szélére sodorjon. KECSKEMÉTI ÚJSÁG (222. 1013.) szám. A I.­híDá­ ­S HÍREK. Kecskemét, szeptember 30. Ránk fér egy kis spór . . . Feleség (hazatérő férjéhez): Fiacskám, a Kálmán bácsi nyulat küldött. Férj: Pompás, pompás. Először is szeretem a nyulat, másodszor: ránk fér egy kis spór. Feleség: Bizony ránk fér. A holnapi húst megtakarítjuk. Az négy korona . . . Férj: Ne holnap délre adasd fel . . . Együk meg este, akkor meg lehet hívni az öreg Téglásit, akinek úgyis tartozunk egy revánssal. Ő szereti a nyulat. Feleség: Jó, csakhogy akkor kevés a nyúl . . . Férj: Süttes egy rostélyost. Téglási úgyis utálja a nyulat . . . Feleség: Azt nem lehet... Mi együnk nyulat, ő egyék rostélyost? Vagy ti egyetek nyulat és én egyem a rostélyost? Ez nem megy . . . Hanem legyen a fél nyúl elő­ételnek és hozatok még egy fél kiló vese­­pecsenyét. Férj: így jó lesz. Hanem legyen az egész nyúl előételnek, akkor meg lehet hívni a Kállayékat. Feleség: Igazad van, csakhogy akkor meg kell hívni a Sándor bácsit is, mert üzlettársa Kállaynak. Férj: Legfeljebb hozatsz egy egész kiló vesepecsenyét.­ Feleség: Ennyi embernek nem elég. Férj: Süttes egy rostélyost. Feleség (idegesen): Mi bajod van az­zal a rostélyossal ? Ki a csodát akarsz te megetetni azzal a rostélyossal ? Férj: Hát csak úgy gondoltam . . . Ha nem lehet, nem lehet. De másfél kiló vesepecsenyét lehet. Feleség: Azt lehet. Sőt akkor a dok­tort is meg lehet hívni. Férj: Csakhogy az káposztásrétes nél­kül nem vacsorázik. Feleség: Tudom, tudom. Lesz káposz­tásrétes is . . . Egy kis sajt, egy kis gyü­mölcs és Schluss . . . Férj: Bor van. Feleség (meglepetten): Hol? Férj: A Pinceszövetkezetben . . . Csak hozatni kell . . . Feleség: Szivart és cognacot hozzál te. Férj (bólint): Majd hozok . . . (Nagy szünet.) Feleség: Na, mi hiányzik még? Férj: Semmi. Feleség: Hát min gondolkozol ? Férj: Azon, hogy a fene egye meg a Kálmán bácsi ötleteit . . . Nem elég drága az élet így is, mit küldi a nyakamra a nyulait . . . Ray,­ sE c

Next