Kecskeméti Ujság, 1912. október (5. évfolyam, 222-248. szám)
1912-10-01 / 222. szám
2 oldal, nem tagadható, hogy némi vigasztalás is akad bennük. Bizonyságot tesznek arról, hogy itt már azoknak a végső kétségbeesése dolgozik, akik elvesztették bizalmukat rossz ügyükhöz is, saját magukhoz is s akik a veszendő öncélok mentéséhez a fegyverek alkalmazásában valami válogatósak már nem is lehetnek. Közgyűlés. Ünneppel kezdődött a közgyűlés. Az újjá restaurált közgyűlési díszterem felavatását ünnepeltette a törvényhatósági bizottság, azzal, hogy hosszú hónapok után ma tarthatták ismét az első közgyűlést a városházán. A bizottsági tagok csak gyéren szállingóztak, úgy, hogy a gyűlés elején alig néhány tag volt a teremben, mert mai szürke tárgysorozat nem igen vonzott. Gróf Ráday Gedeon főispán reggel 9 órakor nyitotta meg a közgyűlést, miután üdvözölte a megjelent tagokat. Polgármesteri jelentés: Dr. Dömötör Lajos első aljegyző felolvassa a polgármesteri jelentést a közigazgatás augusztus havi állapotáról. A közgyűlés a jelentést tudomásul veszi. Interpellációk: Pásthy Károly polgári iskolai igazgató a zsibpiacnak a polgári leányiskola mögül való elhelyezését szorgalmazza. Az interpellációra Papp György főkapitány válaszol, érdemben az ügyet nem tárgyalják, hanem a közgyűlés kiadja a tanácsnak javaslattétel céljából. Herczeg György a vásártér rendezése érdekében interpellál, az ügy szintén a tanács elé kerül. Új konzulok. Három új konzul kinevezését a közgyűlés tudomásul vette. Tolvajlás a pályaudvarokon. Rózsa Jenő th. bizottsági tag a kereskedők, iparosok és gazdák érdekében indítványozza, hogy a teherpályaudvarokra nappali és éjjeli rendőrszemet állítsanak, mivel a tolvajlások ott fényes nappal is napirenden vannak. A közgyűlés azt az állást foglalja el, hogy átírnak az államvasutak igazgatóságához az állapotok megszüntetésére. A közigazgatás első féléve. A közigazgatási bizottság a közigazgatás 1912. évi első félévéről a kormányhoz intézett jelentést terjesztettek be ezután a közgyűléshez. A közgyűlés a jelentést tudomásul véve, ahhoz hozzájárul. A mozi ügye. Sándor István főjegyző, mint előadó, ebben a közgyűlésben ismét egész részletességgel ismerteti a mozgóképszínház építés hosszúra nyúlt ügyét, most már a pénzügyi bizottság határozatával, mely mint javaslat itt kerül bírálat alá. A pénzügyi bizottság javaslatát annak idejében részletesen ismertettük, így most csak azt regisztráljuk, hogy a közgyűlés a pénzügyi bizottság határozatát egyhangúlag magáévá tette s igy Fenyő Sándor banktitkár lesz a mozgóképszínház építője. A kórház. A kormány a jövő évre 4 millió koronát vett fel a költségvetésbe a kórházak segélyezésére. A tanács azt javasolja a törvényhatósági bizottságnak, hogy a város intézzen feliratot a belügyminiszterhez, hogy a kecskeméti közkórház céljaira államsegélyt utalványozzon ki. A közgyűlés a javaslatot magáévá teszi. Segélyek. Az év folyamán Szilágy-, Szolnok- Doboka- és Krassó-Szörény vármegyékben árvíz pusztított. Az elemi csapás sújtotta lakosság az országhoz fordult segélyért. Kecskemét törvényhatósága is rendezett gyűjtést, ennek eredménye 586 korona volt. A közgyűlés ezt az összeget 2614 koronával s a megyék részére 1000—1000 koronára egészíti ki, Szilágysomlyó város részére külön 200 koronát szavazott meg. A gyámpénztár mérlege. A városi gyámpénztár 1911. évi számadási mérlegét a közgyűlés elé terjesztette, mely azt jóváhagyta. Az elhagyott gyermekek segélyalapja 1910. és 1911. évi számadási zárlatát szintén tudomásul veszik. Az 1910. évi gyámpénztári mérleg helyesbítése tárgyában a tanácsi jelentést elfogadják. Az alsófokú iparos- és kereskedő-tanonciskolák újjászervezése ügyében a tanácsi javaslatot tudomásul veszik. Az alsófoku iparos- és kereskedő-tanonciskola ujj értesítők és az áll. elemi és polgári leányiskola 1911—12. évről szóló értesítőit a tanács bemutatja, a közgyűlés jóváhagyja. Tagválasztás. Az államkölcsön-osztó bizottságba megüresedett tagsági helyeket a mai közgyűlés töltötte be. Faragó Sándor törvényhatósági bizottsági taggal. Nyugdíjazások. Ezután a nyugdíjügyeket intézték. A nyugdíjbizottság javaslata alapján a közgyűlés nyugdíjazta többek között Szondy Károly tűzoltó őrparancsnokot 1600 korona nyugdíjjal. Kisajátítások. Mészáros József építészeti tanácsnok egész sereg kisajátítási ügyet referál. A tanácsi javaslat alapján döntenek. Megváltási díj. Koháriszentlőrincz községnek Kecskeméthez leendő csatolása folytán Pest vármegye közönségének a város közönsége a közállatorvos és a körorvos fizetésének megváltása fejében 1203950 koronát fizet, ezenkívül kötelezi magát a város, hogy az őt illető terheket megváltja, a község lakosságát illető terhet pedig behajtás útján veszi meg Pestvármegye közönségének. Más tárgy nem lévén, elnöklő főispán a közgyűlést bezárja. Hír. Most már ötször olvastam, de ha megértem, akkor menten száz éves legyek. Az elemzést nem bírja el. Olyan dolgok vannak benne, miket egyáltalán képtelen vagyok megérteni. Nem mondja meg, hogy mi lett William Shuylerrel. Épen eleget mond róla, hogy érdeklődésünket felkeltse irányában, azután elejti. S egyáltalában ki ez a William Shuyler s a South-park melyik részében lakott. És ha hat órakor elindult a városba, várjon odaérkezett-e s ha igen, történt-e vele valami ? Várjon ő-e az a szenvedő alany, akit „rettenetes szerencsétlenség“ ért. Tekintettel a részletek gondos kiszínezésére, mely a cikkben szembetűnő, úgylátszik, többet kell érteni belőle, mint amennyit lehet. Mert a cikk homályos, sőt nemcsak homályos, hanem teljesen érthetetlen. Mister Shuiler tizenöt évvel ezelőtt történt lábtörése volt-e a rettenetes szerencsétlenség, mely mr. Blockenak oly határtalan bánatot okozott, s arra birta, hogy éjnek idején siettesse a lap nyomását s a világnak hirt adjon az esetről. Vagy talán a „rettenetes szerencsétlenség“ alatt mr. Shuyler anyósa vagyonának pusztulása értendő ? Vagy talán épp e három személynek is becsületére váló nyelvecskével megáldott személynek három évvel ezelőtt bekövetkezett halála ? (Noha úgy látszik nem baleset következtében halt meg.) Szóval: miben is állt tulajdonképpen az a „rettenetes szerencsétlenség ?“ Miért állt Shuyler, a hülye szamár a ló mögé, ha azt fel akarta tartóztatni? S mikképp történhetett, hogy letiporta a ló, mely már elrohant mellette. Mit szolgáljon s nekünk intő például ? S minő szempontból legyen a megfoghatatlanságok e csodálatos halmaza „tanulság“ nekünk. S mindenekfölött, mi köze mindehhez a „részegitő serlegnek“ ? A cikkből nem tűnik ki, hogy Shuyler ivott volna, vagy felesége ivott volna, vagy a ló ivott volna, miért tehát a célzás a részegítő serlegre? — Majdnem azt mondanám, hogy jobb lett volna, ha mister Blocke békén hagyta volna a részegítő serleget, s akkor nem lett volna annyi baja a felháborító szerencsétlenséggel. Újra és újra elolvastam ezt az ostoba cikket a maga behízelgő egyszerűségében, de bármennyire iparkodtam, nem tudtam, kiokosodni belőle. Úgy látszik csakugyan történt valami baleset, de lehetetlen megállapítani, hogy minő természetű volt s ki vallotta kárát. Nem teszem szívesen, de kénytelen vagyok felkérni mister Blocke-ot, hogy abban az esetben, ha egyik barátjával megint történnék valami, magyarázó jegyzeteket írjon cikkéhez, hogy megértsem belőle, miféle baleset történt és kit ért. Inkább pusztuljon el mister Blake valamennyi barátja, hogy sem még egy ilyen irodalmi mű megfejtésének kísérlete engem az őrület szélére sodorjon. KECSKEMÉTI ÚJSÁG (222. 1013.) szám. A I.híDá S HÍREK. Kecskemét, szeptember 30. Ránk fér egy kis spór . . . Feleség (hazatérő férjéhez): Fiacskám, a Kálmán bácsi nyulat küldött. Férj: Pompás, pompás. Először is szeretem a nyulat, másodszor: ránk fér egy kis spór. Feleség: Bizony ránk fér. A holnapi húst megtakarítjuk. Az négy korona . . . Férj: Ne holnap délre adasd fel . . . Együk meg este, akkor meg lehet hívni az öreg Téglásit, akinek úgyis tartozunk egy revánssal. Ő szereti a nyulat. Feleség: Jó, csakhogy akkor kevés a nyúl . . . Férj: Süttes egy rostélyost. Téglási úgyis utálja a nyulat . . . Feleség: Azt nem lehet... Mi együnk nyulat, ő egyék rostélyost? Vagy ti egyetek nyulat és én egyem a rostélyost? Ez nem megy . . . Hanem legyen a fél nyúl előételnek és hozatok még egy fél kiló vesepecsenyét. Férj: így jó lesz. Hanem legyen az egész nyúl előételnek, akkor meg lehet hívni a Kállayékat. Feleség: Igazad van, csakhogy akkor meg kell hívni a Sándor bácsit is, mert üzlettársa Kállaynak. Férj: Legfeljebb hozatsz egy egész kiló vesepecsenyét. Feleség: Ennyi embernek nem elég. Férj: Süttes egy rostélyost. Feleség (idegesen): Mi bajod van azzal a rostélyossal ? Ki a csodát akarsz te megetetni azzal a rostélyossal ? Férj: Hát csak úgy gondoltam . . . Ha nem lehet, nem lehet. De másfél kiló vesepecsenyét lehet. Feleség: Azt lehet. Sőt akkor a doktort is meg lehet hívni. Férj: Csakhogy az káposztásrétes nélkül nem vacsorázik. Feleség: Tudom, tudom. Lesz káposztásrétes is . . . Egy kis sajt, egy kis gyümölcs és Schluss . . . Férj: Bor van. Feleség (meglepetten): Hol? Férj: A Pinceszövetkezetben . . . Csak hozatni kell . . . Feleség: Szivart és cognacot hozzál te. Férj (bólint): Majd hozok . . . (Nagy szünet.) Feleség: Na, mi hiányzik még? Férj: Semmi. Feleség: Hát min gondolkozol ? Férj: Azon, hogy a fene egye meg a Kálmán bácsi ötleteit . . . Nem elég drága az élet így is, mit küldi a nyakamra a nyulait . . . Ray, sE c