Kecskeméti Ujság, 1913. január (6. évfolyam, 1-23. szám)

1913-01-01 / 1. szám

1. (1089.) szám. KECSKEMÉTI LÍRSAI SZÍNHÁZ. Heti műsor: Szerdán délután „Strogoff Mihály,“ fél­árakkal. — Este „Gimesi vadvirág“. Csütörtökön „Sarkantyú“. Pénteken „Farkas“ félárakkal. Szombaton „Kedves Augusztin.“ Vasárnap este „Bob herceg.“ Mariházyé ismét a színház. A mai közgyűlés 3 évre újból odaadta a színházat Mariházynak, a kecskeméti közönség végte­len örömére és boldogságára. Csak azután ne csalódjék a közönség és direktor ebben a három esztendőben egymásban. Sappho, Daudet színműve került színre az este, kissé vontatott, unalmas előadás­ban s még hosszabb felvonásközökkel, a­mely egynegyed 12 óráig tartotta ott a kis közönséget. Nagyon jó volt Sándor Julia, kissé gyengébb és bágyadtabb Just, nem­különben jó volt még Erkel, Gulyásné, Szentes, Komor Emma, ellenben Dajka Rózsi kiabálását nem lehet végig hallgatni. H­angfogót a kisasszonynak, mert tullármás, pedig elég temporementumos volna. A ren­dezés jobb és gyorsabb lehetett volna. Gitta Otti és Tibor Lóri. Mint ben­nünket értesítenek, a kecskeméti színház egykori erősségei rövidesen ismét bevonul­nak a színházhoz. Tibor az eltávozott Keré­­nyit fogja pótolni, nem kell mondani, több gráciával és művészettel. Is diadalmas mozi. Csongrád városa mozit állított föl. Városi pénzen, városi haszonra. Azok a konzervatív, kemény kopo­­nyájú városatyák, akik irtóznak mindentől, ami nem tartozik a szorosan vett minden­napos élethez, egyszerre meghódoltak a dia­dalmas mozi előtt. Nem azért a kultúrérték­­ért, amelyet képvisel, azért a vonzóerőért, amellyel magához húzza ellenállhatatlan erő­vel az, aki egyszer látta, hanem a dolog gazdasági jelentőségéért, amely a leghódí­­tóbb vonása ennek a zseniális találmány­nak. Hiszen épen itt akad meg más, amely­nek kulturális értéke nagyobb, mint a mo­zié. Hiába vonultatja föl deszkáira hús-vér művészetét a színház, hiába tapsolnak dö­rögve fonó, diadalmas estéken által csar­nokában, a fürge mozi a maga bódéjában több embert forgat, több pénzt, több jöve­delmet. A mozi a művészetek rikkancsa, a­mely rikoltozva, nagyítva, túlozva beszél s harsogva szól a tömegek tömegével. Kellemetlen az arisztokratikus lelkű embernek, de aki az életet szereti, be kell, hogy fogadja. Demagóg gesztusaival kitör a száztornyú városok falai közül, végig szá­guld a nádtetős falvakon, csöndes, maradt álmatag városokon, elviszi oda az élet el­hagyott színeit, sohasem látott, túlzott ará­nyait, s a szegény, egyszerű emberek szeme elé hengergeti, akik kénytelenek meglátni ezeket a dimmenziókat, ha százszor is nin­csen látásra, nézésre berendezve. A mozi tehát diadalmas futással száguld tovább, meg tovább, beveszi a legerősebb maradi­­ság várát is. Intézmény lesz, belekapcsoló­dik a vidéki városok gazdasági életébe. — Mert hasznot hajtó. És konstatálnunk kell, senki sem viszi oda sírva a garasait, mert a kacagással, csodálkozással megtöltött félóra megéri azt a húsz fillért, amelyet a mozi rikkancs­­tenyerébe hullat a sáros utcák, görbefalú viskók gubás-sapkás fia. A csongrádi diadal egy kissé kultur­diadal is, de diadal nekünk is, kecskemétieknek, akik elöljárók voltunk a j­ó példa adásban! Mert a városbölcsek bi­­zonyára bele-bele csúsztatnak-csempésznek egy-egy darab igazságot is az elnagyolások, túlzások, rikító gesztusok közé. A csongrádi városi mozi kultúrpalota kicsiben, amely életet lehel, változatosságot visz és ami a fő — gazdagítja a városi pénztárt. hírek, Kecskemét, december 31. — Boldog újesztendőt kívánunk lapunk előfizetőinek, hirdetőinek és jóbarátainak! — Beteg a polgármester. Mély­séges részvéttel, fájdalmas szomorú­sággal vesszük a hírt, hogy szeretett polgármesterünk, Kada Elek ma reg­gel hirtelen megbetegedett. A beteg­ség hivatalos teendői közepette érte, úgy, hogy a városházáról betegen kel­lett lakására szállítani. A betegség állítólag komoly természetű, mégis a polgármester már a délelőtt folyamán jobban lett és erősen reméljük, hogy rövidesen egészen jól lesz! — A vörhen­y. A főorvos jelen­téséből tudjuk, hogy novemberben 59 újabb vörheny volt e hónapban 19 halálozással, vagyis 35 percent, vagy ennél is több. Mi és ki annak az oka, nem kutatjuk egyelőre, de mint olyan tényt rögzítjük le, amelyen átsiklani és statisztika számba venni, nem le­het már. Ezen radicálisan kell segí­teni, mert ez olyan halálozási arány, amilyenre maguk az orvosok sem em­lékeznek. Ha nincs hely a kórházban, tessék arra alkalmas épületet keresni és izolálni a betegeket. Ápolókat és esetleg orvosokat kell hozatni. Nem kicsinylendő propozíció, mert ahol a halálozás ilyen nagy arányszámban van, ott már a komoly aggodalom a legkisebb megnyugtató frázis és cse­lekedet. Decemberben is volt vagy 60 vörhenyes, hasonlóképen októberben is! — Iványi alelnök lemondása. A budapesti Müvészház közgyűlése arra kész­tette a Müvészház alelnökét, Iványi Grün­­wald Béla festőművészt, hogy lemondjon alelnöki állásáról s a következő levelet in­tézze gróf Teleki Gézához, a Müvészház elnökéhez: „Méltóságos gróf úr! Kötelességem­nek tartom tisztelettel becses tudomására juttatni, hogy a Művészház alelnökségéről ezennel lemondok. Lemondásomnak egye­düli oka, hogy a jelenlegi igazgató úr egyénisége iránt nem viseltetem kellő bizalommal, mert az ő személye az oko­zója az örökös rázkódtatásoknak. Nem akarok részletekre kitérni, de ma újból meggyőződtem, hogy bent a Müvészház­­ban a hátam mögött titokban újabb puccs készült, amit előttem — alelnök előtt — a Művészház hivatalnokai is eltitkoltak, sőt egy ideig egyszerűen letagadtak. Mél­tóságod jól tudja, hogy én voltam a ka­pocs egy előkelő művészcsoport és a Művészház között, arról is volt alkalma Méltóságodnak meggyőződni, hogy évek óta folyton, a legküzdelmesebb és leg­nehezebb napokban is, mennyi időt és fáradságot áldoztam az intézménynek, hogy felvirágozzék; tehát most, mikor minden készen volna, f­elvonulok. El­vonulok, mert látom, hogy a jelenlegi igazgatóval együtt működni lehetetlen. Fájdalommal tölt el, hogy ezen lépésre épp most kellett magamat elhatározni, de én tovább Méltóságoddal szemben sem vállalhatom a felelősséget, kinek a Művész­ház annyi, de annyi sokat köszönhet. Fo­gadja méltóságos gróf uz igaz nagyra­becsülésemet stb. Iványi Grünwald Béla s. k. Budapest, 1912. december 29.“ — Kinevezés. A vallás- és közoktatás­­ügyi miniszter B­o­d­ó­c­s István okleveles középiskolai tanárt, földinket, az ógyallai Konkoly alapítványa astrophisikai observa­­tóriumhoz második adjunktussá a X. fizetési osztályba a törvényszerű illetményekkel ki­nevezte. — A Kuruc Estély iránt, melyet a Kecskeméti Dalárda 1913. február hó 1-én a városi kaszinó dísztermében rendez, már­is nagymérvű érdeklődés mutatkozik, amely érdeklődés teljesen indokolt is azon nagy áldozatok és buzgalom mellett, mellyel a dalárda ezen ünnepet előkészíti. Megbízható forrásból arról nyertünk értesülést, hogy a többek között sikerült ez ünnepélyre Basili­­das Mária operaházi művésznőt is meg­nyerni. E művésznőről bővebben írni feles­leges, mert ő a magyar énekművészetnek páratlan csillaga, ki fényes hanganyagával és tökéletes énekművészetével az Operaház színvonalát eddig még el nem ért magas­latra emelte s igy a kecskeméti közönség­nek szereplésével eddig még nem tapasztalt műélvezetben lesz része. — Január 15-ig érvényes. Mint a Bud. Tud. jelenti, Beöthy László kereske­delemügyi miniszter az 1912. évre kiállított államvasuti összes kedvezményes évi bérlet- és szabadjegyek érvényességét 1913. január 15-ig meghosszabbította.­­ Megjegyzendő azonban, hogy ez a meghosszabbítás nem vonatkozik az időleges szabadjegyekre és a kedvezményes igazolványok egyéb nemeire, így a féláru menetjegy váltására jogosító arcképes igazolványok január 1-e után csak az esetben jogosítanak kedvezményes uta­zásra, ha azok az 1913. évre megfelelően érvényesítve vannak. 3. •'Wal.

Next