Kecskeméti Ujság, 1913. január (6. évfolyam, 1-23. szám)
1913-01-01 / 1. szám
1. (1089.) szám. KECSKEMÉTI LÍRSAI SZÍNHÁZ. Heti műsor: Szerdán délután „Strogoff Mihály,“ félárakkal. — Este „Gimesi vadvirág“. Csütörtökön „Sarkantyú“. Pénteken „Farkas“ félárakkal. Szombaton „Kedves Augusztin.“ Vasárnap este „Bob herceg.“ Mariházyé ismét a színház. A mai közgyűlés 3 évre újból odaadta a színházat Mariházynak, a kecskeméti közönség végtelen örömére és boldogságára. Csak azután ne csalódjék a közönség és direktor ebben a három esztendőben egymásban. Sappho, Daudet színműve került színre az este, kissé vontatott, unalmas előadásban s még hosszabb felvonásközökkel, amely egynegyed 12 óráig tartotta ott a kis közönséget. Nagyon jó volt Sándor Julia, kissé gyengébb és bágyadtabb Just, nemkülönben jó volt még Erkel, Gulyásné, Szentes, Komor Emma, ellenben Dajka Rózsi kiabálását nem lehet végig hallgatni. Hangfogót a kisasszonynak, mert tullármás, pedig elég temporementumos volna. A rendezés jobb és gyorsabb lehetett volna. Gitta Otti és Tibor Lóri. Mint bennünket értesítenek, a kecskeméti színház egykori erősségei rövidesen ismét bevonulnak a színházhoz. Tibor az eltávozott Kerényit fogja pótolni, nem kell mondani, több gráciával és művészettel. Is diadalmas mozi. Csongrád városa mozit állított föl. Városi pénzen, városi haszonra. Azok a konzervatív, kemény koponyájú városatyák, akik irtóznak mindentől, ami nem tartozik a szorosan vett mindennapos élethez, egyszerre meghódoltak a diadalmas mozi előtt. Nem azért a kultúrértékért, amelyet képvisel, azért a vonzóerőért, amellyel magához húzza ellenállhatatlan erővel az, aki egyszer látta, hanem a dolog gazdasági jelentőségéért, amely a leghódítóbb vonása ennek a zseniális találmánynak. Hiszen épen itt akad meg más, amelynek kulturális értéke nagyobb, mint a mozié. Hiába vonultatja föl deszkáira hús-vér művészetét a színház, hiába tapsolnak dörögve fonó, diadalmas estéken által csarnokában, a fürge mozi a maga bódéjában több embert forgat, több pénzt, több jövedelmet. A mozi a művészetek rikkancsa, amely rikoltozva, nagyítva, túlozva beszél s harsogva szól a tömegek tömegével. Kellemetlen az arisztokratikus lelkű embernek, de aki az életet szereti, be kell, hogy fogadja. Demagóg gesztusaival kitör a száztornyú városok falai közül, végig száguld a nádtetős falvakon, csöndes, maradt álmatag városokon, elviszi oda az élet elhagyott színeit, sohasem látott, túlzott arányait, s a szegény, egyszerű emberek szeme elé hengergeti, akik kénytelenek meglátni ezeket a dimmenziókat, ha százszor is nincsen látásra, nézésre berendezve. A mozi tehát diadalmas futással száguld tovább, meg tovább, beveszi a legerősebb maradiság várát is. Intézmény lesz, belekapcsolódik a vidéki városok gazdasági életébe. — Mert hasznot hajtó. És konstatálnunk kell, senki sem viszi oda sírva a garasait, mert a kacagással, csodálkozással megtöltött félóra megéri azt a húsz fillért, amelyet a mozi rikkancstenyerébe hullat a sáros utcák, görbefalú viskók gubás-sapkás fia. A csongrádi diadal egy kissé kulturdiadal is, de diadal nekünk is, kecskemétieknek, akik elöljárók voltunk a jó példa adásban! Mert a városbölcsek bizonyára bele-bele csúsztatnak-csempésznek egy-egy darab igazságot is az elnagyolások, túlzások, rikító gesztusok közé. A csongrádi városi mozi kultúrpalota kicsiben, amely életet lehel, változatosságot visz és ami a fő — gazdagítja a városi pénztárt. hírek, Kecskemét, december 31. — Boldog újesztendőt kívánunk lapunk előfizetőinek, hirdetőinek és jóbarátainak! — Beteg a polgármester. Mélységes részvéttel, fájdalmas szomorúsággal vesszük a hírt, hogy szeretett polgármesterünk, Kada Elek ma reggel hirtelen megbetegedett. A betegség hivatalos teendői közepette érte, úgy, hogy a városházáról betegen kellett lakására szállítani. A betegség állítólag komoly természetű, mégis a polgármester már a délelőtt folyamán jobban lett és erősen reméljük, hogy rövidesen egészen jól lesz! — A vörheny. A főorvos jelentéséből tudjuk, hogy novemberben 59 újabb vörheny volt e hónapban 19 halálozással, vagyis 35 percent, vagy ennél is több. Mi és ki annak az oka, nem kutatjuk egyelőre, de mint olyan tényt rögzítjük le, amelyen átsiklani és statisztika számba venni, nem lehet már. Ezen radicálisan kell segíteni, mert ez olyan halálozási arány, amilyenre maguk az orvosok sem emlékeznek. Ha nincs hely a kórházban, tessék arra alkalmas épületet keresni és izolálni a betegeket. Ápolókat és esetleg orvosokat kell hozatni. Nem kicsinylendő propozíció, mert ahol a halálozás ilyen nagy arányszámban van, ott már a komoly aggodalom a legkisebb megnyugtató frázis és cselekedet. Decemberben is volt vagy 60 vörhenyes, hasonlóképen októberben is! — Iványi alelnök lemondása. A budapesti Müvészház közgyűlése arra késztette a Müvészház alelnökét, Iványi Grünwald Béla festőművészt, hogy lemondjon alelnöki állásáról s a következő levelet intézze gróf Teleki Gézához, a Müvészház elnökéhez: „Méltóságos gróf úr! Kötelességemnek tartom tisztelettel becses tudomására juttatni, hogy a Művészház alelnökségéről ezennel lemondok. Lemondásomnak egyedüli oka, hogy a jelenlegi igazgató úr egyénisége iránt nem viseltetem kellő bizalommal, mert az ő személye az okozója az örökös rázkódtatásoknak. Nem akarok részletekre kitérni, de ma újból meggyőződtem, hogy bent a Müvészházban a hátam mögött titokban újabb puccs készült, amit előttem — alelnök előtt — a Művészház hivatalnokai is eltitkoltak, sőt egy ideig egyszerűen letagadtak. Méltóságod jól tudja, hogy én voltam a kapocs egy előkelő művészcsoport és a Művészház között, arról is volt alkalma Méltóságodnak meggyőződni, hogy évek óta folyton, a legküzdelmesebb és legnehezebb napokban is, mennyi időt és fáradságot áldoztam az intézménynek, hogy felvirágozzék; tehát most, mikor minden készen volna, felvonulok. Elvonulok, mert látom, hogy a jelenlegi igazgatóval együtt működni lehetetlen. Fájdalommal tölt el, hogy ezen lépésre épp most kellett magamat elhatározni, de én tovább Méltóságoddal szemben sem vállalhatom a felelősséget, kinek a Művészház annyi, de annyi sokat köszönhet. Fogadja méltóságos gróf uz igaz nagyrabecsülésemet stb. Iványi Grünwald Béla s. k. Budapest, 1912. december 29.“ — Kinevezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Bodócs István okleveles középiskolai tanárt, földinket, az ógyallai Konkoly alapítványa astrophisikai observatóriumhoz második adjunktussá a X. fizetési osztályba a törvényszerű illetményekkel kinevezte. — A Kuruc Estély iránt, melyet a Kecskeméti Dalárda 1913. február hó 1-én a városi kaszinó dísztermében rendez, máris nagymérvű érdeklődés mutatkozik, amely érdeklődés teljesen indokolt is azon nagy áldozatok és buzgalom mellett, mellyel a dalárda ezen ünnepet előkészíti. Megbízható forrásból arról nyertünk értesülést, hogy a többek között sikerült ez ünnepélyre Basilidas Mária operaházi művésznőt is megnyerni. E művésznőről bővebben írni felesleges, mert ő a magyar énekművészetnek páratlan csillaga, ki fényes hanganyagával és tökéletes énekművészetével az Operaház színvonalát eddig még el nem ért magaslatra emelte s igy a kecskeméti közönségnek szereplésével eddig még nem tapasztalt műélvezetben lesz része. — Január 15-ig érvényes. Mint a Bud. Tud. jelenti, Beöthy László kereskedelemügyi miniszter az 1912. évre kiállított államvasuti összes kedvezményes évi bérlet- és szabadjegyek érvényességét 1913. január 15-ig meghosszabbította. Megjegyzendő azonban, hogy ez a meghosszabbítás nem vonatkozik az időleges szabadjegyekre és a kedvezményes igazolványok egyéb nemeire, így a féláru menetjegy váltására jogosító arcképes igazolványok január 1-e után csak az esetben jogosítanak kedvezményes utazásra, ha azok az 1913. évre megfelelően érvényesítve vannak. 3. •'Wal.