Kecskeméti Ujság, 1913. július (6. évfolyam, 147-172. szám)
1913-07-01 / 147. szám
2. oldal. A közgyűlés dr. Horváth Mihály beszédét élénk tetszéssel fogadta. Gróf Ráday Gedeon főispán ez-után javasolja, hogy a polgármesteri szék betöltéséről a júliusi közgyűlés intézkedjék. A közgyűlés ezt elfogadja. Elnöklő főispán ezután a közös gyűlést, mielőtt a rendes tárgysorozatra rátérne, — tekintettel a kegyeletes hangulatra, — öt percre felfüggeszti. Napirend. Dr. Dömötör Lajos 1. aljegyző beterjeszti jelentését a közigazgatás f. évi május havi állapotáról. — A jelentés tudomásul szolgál. Előadó Sándor István főjegyző bemutatja Serényi Béla gróf volt földmivelés- ügyi miniszter leiratát felmentéséről, gróf Tisza István miniszterelnök leiratát az uj kormány kinevezéséről. A törvényhatóság a bejelentéseket tudomásul veszi. Előmunkálati engedély. Sándor István előadó bejelenti, hogy a kereskedelemügyi miniszter a Kecskemét- szentkirályi gazdasági vasút előmunkálati engedélyét kiadta. Uj zongoratanári állás. A m. kir. belügyminiszter a zeneiskolához szervezett uj zongoratanári állást jóváhagyta. Tudomásul szolgál. Átiratok. A főjegyző ezután a testvértörvényha-tóságok átiratait mutatja be, pártolás céljá-jából. A közgyűlés az átiratokat pártolólag tudomásul veszi. A felső keresk. isk. első értesítője. A városi tanács bemutatja a felső kereskedelmi iskola első érettségi vizsgálatának eredményéről szóló jegyzőkönyvet. A kiváló eredményért a közgyűlés a tanári testületnek elismerését fejezi ki A kereskedelmi oktatásügyi kongresszus. A kereskedelmi oktatásügyi kongreszszus tagjai augusztus 17-én Kecskemétet kívánják meglátogatni, amint erről már részletesen írtunk. A pénzügyi bizottságnak a vendégek fogadására tett jelentését a városi tanács a közgyűlésnek bemutatja. A pénzügyi bizottság javaslatát a közgyűlés elfogadja. A rendőrség fejlesztése. A rendőrség fejlesztésére, illetményeinek és lakbérének javítására utalványozott 18.000 korona államsegély tárgyában a pénzügyi bizottság és tanács általunk már ismertetett jelentését a közgyűlés tudomásul vette. Két jogtanszék kicserélése. A ref. egyházközség átiratot intézett a városhoz, melyben kérte, hogy az egyház közigazgatási jogi tanszék fenntartását vállalja át s helyébe az egyház, az egyházjogi tanszék fenntartását vállalja. A közgyűlés a tanszékek felcserélését jóváhagyta. Haszonbéres földek. Szegedi György tanácsnok haszonbéres földek árverésére tett jelentést. A közgyűlés a jelentéseket tudomásul vette. Kisajátítások, házvétel, házeladás. Mészáros József építészeti tanácsnok a VII—9. sz. ház kisajátításáról, az I—138. számú eladásáról és a IV—155. számú ház megvételéről referál. A VII. 9. számú házat a város 28.000 koronáért megveszi, mert a gazdasági városháza megépítéséhez ez a telek szükséges lesz. A zálogintézet zárszámadása. Dékány László tanácsnok bemutatja a városi zálogintézet 1912. évi zárszámadását. A zárszámadással kapcsolatban — igen helyesen — javasolja a városi tanács, hogy miután az ékszerek átverésénél károsodás éri a közönséget, mivel itt csak árverési hiénák vásárolnak, az árverés alá kerülő ékszerek a fővárosban árvereztessenek. Tudomásul szolgál. KECSKEMÉTI ÚJSÁG A koháryszentlőrinci földek. Dr. Dömötör Lajos jelenti, hogy a koháryszentlőrinci birtokból 16 részlet újabb árverés alá került s ez 43 százalék haszonbéremelkedést eredményezett. A közgyűlés a jelentést tudomásul vette. Szabadság kérelmek. Pataki Vilmos javadalmi felvigyázó és Dobosi Sándor javadalmi felvigyázó 3—3 havi szabadságidőt kérnek. Orvostudori oklevél. Dr. Szigeti Mihály orvostudori oklevelét a városi hatóság bemutatja. Jogtanárválasztás: Sándor István főjegyző előadja, hogy dr. Kovács Pál és dr. Bagi Béla jogakadémiai tanárok nyugdíjazása folytán a jogakadémián egy közigazgatási jogi és egy közjogi tanári állás üresedett meg. A váltójogi tanszékre teljes képesítéssel csak dr. Buday Dezső pályázott, akit az igazgató-tanács is javasolt. Ráday Gedeon gróf főispán bejelenti, hogy Buday Dezső egyetemi magántanárt egyhangúlag megválasztották jogakad. tanárrá. A statisztikai tanszékre többen pályáztak. Az igazgatótanács első helyen dr. Csekey Istvánt jelölte, akinek képesítéseit tartalmazó okmányait éljenzés közben olvassa fel a főjegyző. A közgyűlés egyhangúlag dr. Csekey Istvánt választja meg jogtanárrá, ki tartozik a magántanári vizsgát 5 év alatt letenni. Erdőfőmérnök választása. A kijelölő bizottságot megalakítja a főispán s a jelölés megtörténtéig a közgyűlést felfüggeszti. A jelölő bizottság az erdőmérnöki pályázók közül hármat jelöl : Bakkay József Selmecbányai erdőmérnök Kardos Kálmán nagyváradi püspöki uradalmi erdőmérnök Bajmóczy József pilisszentkereszti kir. alapítványi erdőmérnököt. A közgyűlés Bakkay Józsefet egyhangúlag megválasztotta. A jegyzőkönyv hitelesítő bizottság kijelölése után elnöklő főispán a közgyűlést berekeszti. 11 gyermek joga. — Irta: PÁSTHY KÁROLY igazgató. - Ezelőtt csak 40—40 esztendővel is ki beszélt a gyermek jogáról ? A gyermeknek közfelfogás szerint csak egy joga, de ez azután kötelessége is volt, hogy t. i. szófogadó, szolgálatkész, szorgalmas legyen és tűrjön minden szeszélyt, szívtelenséget és durvaságot. Hiszen ismeretes dolog, hogy még a műveltebb családokban is mennyi testi és lelki szenvedést okoz a gyermekeknek nem egyszer a szülők türelmetlensége, izgatott kedélyállapota és szeszélye. Hát még a műveletlenebb nép között! Jobb erről nem is beszélni Igazán boldogok és szerencsések azok a gyermekek, kiket állandóan okos szeretet ápol, kisér és öv. Bizonyos, hogy a gyermekek nagy tömegének sorsa a jövőben sem egyhamar lesz sokkal jobb. Mert a műveletlenséget, durvaságot, szenvedélyeket, a gyermekből is uzsorahasznot húzni akaró kapzsiságot és az önimádó lelkiismeretlenséget kiirtani nem könnyű dolog, és teljesen nem is sikerül soha. De mintha mégis kezdődne a javulás. Egyre szaporodnak a gyermekvédelmi intézmények és egyre több oldalról és erősebben hangzik: „Tiszteljük a gyermek jogait.“ Hogy az ezen mondatban megnyilvánuló életfelfogást a régitől, amint mondani szokták, egész tenger választja el, fölösleges fejtegetnem. Vegyük tehát számba röviden a gyermeknek néhány olyan jogát, amelyet a társadalomnak, családnak és iskolának egyaránt tiszteletben kellene tartania a nemzet és az emberiség egészséges fejlődése és haladása érdekében. A gyermeknek első és legfőbb természetes joga, hogy az életnek nélkülözhetetlen feltételeit, t. i. az ápolást, táplálékot és ruházatot a családtól vagy a társadalomtól mindaddig megkapja, míg gyámoltalanságánál fogva ezekről önmaga nem tud gondoskodni. A gyermekmenhelyek és egyéb gyermekvédelmi intézmények, melyeket hazánkban újabb időben a törvényhozás avagy a társadalom létesített, sok-sok ezer gyermeket mentenek meg a nemzetnek, kik különben jórészt elpusztulnának. Ámde milyen e tekintetben annak a tömérdek gyermeknek a sorsa, kik szegény munkás, napszámos, kisiparos stb. családban születnek és élnek? Bizony ezek sokszor a legszükségesebbeket is nélkülözik, még ha a legönfeláldozóbb anyai szeretet környékezi is őket. Hátha azután még a pálinka s a belőle eredő mindenféle elfajulás és eldurvulás járul a szegénységhez." Az a szociális törekvés tehát, mely azt akarja, hogy a gyermek élete, testi és lelki helyes fejlődése ne a véletlentől, t. i. ne attól függjön, hogy milyen családban született a gyermek, hanem hogy az élet legelemibb, vagyis nélkülözhetetlen szükségletei kivétel nélkül minden gyermek részére biztosítva legyenek, egészen természetes, és a legnagyobb mértékben méltó az elismerésre és támogatásra. E tekintetben a társadalom mai keretei és jogosultsága mellett is sokkal többet, talán mindent, ami szükséges, meg lehetne tenni, ha az emberek nemcsak a szájukon, hanem szívükben is hordoznák Krisztus szavait: „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat.“ Ne higyjük azonban, hogy azokban a családokban, melyeknek rendes keresetük van s melyek nem igen látnak szükséget, avagy az úgynezett jómódú családokban a gyermekekre nézve az élet fönt említett nélkülözhetetlen szükségleteit illetőleg minden rendben van. Hány gyermek pusztul vagy satnyul el itt is a gyermekek étkezése körül tapasztalható rendetlenség, oktalanság, gondatlanság, vagy tisztátalanság miatt! Hány gyermek lesz vérszegény azért, mert a szülők a táplálkozáson akarnak takarékoskodni, hogy azután több jusson szórakkozásra, fényűzésre és nagyzolásra. Pedig ne felejtse el egy apa és anya sem, hogy, amikor így cselekszik, akkor nemcsak szeretetlen és önző gyermekei iránt, hanem ezek jogát is sérti, azt a jogát, hogy ép, erőteljes testtel küzdhessék meg majdan az élet küzelmeit. A ruhátlanság okozta szenvedésekről nem akarok szólni. E tekintetben a társadalom fokozódó és máris igen szép segítő tevékenységet fejt ki. De azért hol vagyunk még attól, ami pedig olyan jogos és természetes volna, hogy egyetlen gyermek se fázzék és betegedjék meg azért, mert nincs jó kellő ruházata ? Annál jobban elítélni valók azok az esetek, midőn a család gondoskodik ugyan a gyermek ruházatáról, de a beszerzés alkalmával nem annyira a célszerűség, a gyermek egészsége és szabad mozgása, mint akább a divat és a hiúság az irányadó. Hány gyermek van, aki a ruhája miatt nem lehet igazán gyermek, pedig ehhez talán joga volna?! És bizony sokszor szánalomra méltók azok az „ennivaló szép babák“ díszes ruhácskáikban, kiket mamáik nem anynyira szeretnek, mint inkább hiúságból mutogatnak. Fordítsuk most tekintetünket azokra a kis gyermekekre, kiket dadáik órák hosszat tologatnak az utcákon és sétatereken, úgy, hogy a nap teljes erővel süt az ártatlanok szemeibe. Lássuk meg néha azokat a kis leányokat, akik téli zord időben ugyanazon öltözékben, ahogy otthon a meleg szobában vannak, szaladnak a szomszédba, vagy valami üzletbe. Avagy vegyünk tudomást azokról az igazán megdöbbentő esetekről, midőn még jómódú s nem éppen műveletlen szülők is elküldik leányaikat az iskolába a kanyaró szemmel látható tüneteivel, amidőn tehát az anya még csak nem is látta aznap leánykáját! Hova lett ezen esetekben a gyermek azon joga, hogy megóvassék nyilvánvaló bajoktól és veszélyektől. Pedig az illető szülők ugyancsak megharagudnának, ha valaki azt mondaná nekik, hogy nem szeretik kellőkép gyermekeiket. De hát Istenem ! Mikor emelkedik még az úgynevezett műveltebb osztály is annak belátására és 147. (1239.) szám. A regizle házi zsombi saját ős megjutó Dántól és Halasi-ut Rákóczi-i a és e