Kecskeméti Ujság, 1913. július (6. évfolyam, 147-172. szám)

1913-07-01 / 147. szám

2. oldal. A közgyűlés dr. Horváth Mihály beszédét élénk tetszéssel fogadta. Gróf Ráday Gedeon főispán ez-­­­után javasolja, hogy a polgármesteri­­ szék betöltéséről a júliusi közgyűlés­­ intézkedjék. A közgyűlés ezt elfogadja.­­ Elnöklő főispán ezután a közö­s gyűlést, mielőtt a rendes tárgysoro­zatra rátérne, — tekintettel a kegyeletes hangulatra, — öt percre felfüggeszti. Napirend. Dr. Dömötör Lajos 1. aljegyző beter­jeszti jelentését a közigazgatás f. évi május havi állapotáról. — A jelentés tudomásul szolgál. Előadó Sándor István főjegyző be­mutatja Serényi Béla gróf volt földmivelés-­­ ügyi miniszter leiratát felmentéséről, gróf Tisza István miniszterelnök leiratát az uj kormány kinevezéséről. A törvényhatóság a bejelentéseket tudomásul veszi. Előmunkálati engedély.­­ Sándor István előadó bejelenti, hogy­­ a kereskedelemügyi miniszter a Kecskemét-­­ szentkirályi gazdasági vasút előmunkálati engedélyét kiadta. Uj zongoratanári állás. A m. kir. belügyminiszter a zeneisko­lához szervezett uj zongoratanári állást jóvá­hagyta. Tudomásul szolgál. Átiratok. A főjegyző ezután a testvértörvényha-­­­tóságok átiratait mutatja be, pártolás céljá-­j­­ából. A közgyűlés az átiratokat pártolólag­­ tudomásul veszi. A felső keresk. isk. első értesítője. A városi tanács bemutatja a felső ke­reskedelmi iskola első érettségi vizsgálatá­nak eredményéről szóló jegyzőkönyvet. A kiváló eredményért a közgyűlés a tanári testületnek elismerését fejezi ki A kereskedelmi oktatás­ügyi kongresszus. A kereskedelmi oktatásügyi kongresz­­szus tagjai augusztus 17-én Kecskemétet kívánják meglátogatni, amint erről már rész­letesen írtunk. A pénzügyi bizottságnak a vendégek fogadására tett jelentését a városi tanács a közgyűlésnek bemutatja. A pénz­ügyi bizottság javaslatát a közgyűlés el­fogadja. A rendőrség fejlesztése. A rendőrség fejlesztésére, illetményei­nek és lakbérének javítására utalványozott 18.000 korona államsegély tárgyában a pénzügyi bizottság és tanács általunk már ismertetett jelentését a közgyűlés tudomá­sul vette. Két jogtanszék kicserélése. A ref. egyházközség átiratot intézett a városhoz, melyben kérte, hogy az egyház közigazgatási jogi tanszék fenntartását vál­lalja át s helyébe az egyház, az egyház­jogi tanszék fenntartását vállalja. A közgyűlés a tanszékek felcserélését jóváhagyta. Haszonbéres földek. Szegedi György tanácsnok haszonbéres földek árverésére tett jelentést. A közgyűlés a jelentéseket tudomásul vette. Kisajátítások, házvétel, házeladás. Mészáros József építészeti tanácsnok a VII—9. sz. ház kisajátításáról, az I—138. számú eladásáról és a IV—155. számú ház megvételéről referál. A VII. 9. számú házat a város 28.000 koronáért megveszi, mert a gazdasági városháza megépítéséhez ez a te­lek szükséges lesz. A zálogintézet zárszámadása. Dékány László tanácsnok bemutatja a városi zálogintézet 1912. évi zárszámadását. A zárszámadással kapcsolatban — igen he­lyesen — javasolja a városi tanács, hogy miután az ékszerek átverésénél károsodás éri a közönséget, mivel itt csak árverési hiénák vásárolnak, az árverés alá kerülő ék­szerek a fővárosban árvereztessenek. Tudo­másul szolgál. KECSKEMÉTI ÚJSÁG A koháryszentlőrinci földek. Dr. Dömötör Lajos jelenti, hogy a ko­háryszentlőrinci birtokból 16 részlet újabb árverés alá került s ez 43 százalék haszon­béremelkedést eredményezett. A közgyűlés a jelentést tudomásul vette. Szabadság kérelmek. Pataki Vilmos javadalmi felvigyázó és Dobosi Sándor javadalmi felvigyázó 3—3 havi szabadságidőt kérnek. Orvostudori oklevél. Dr. Szigeti Mihály orvostudori okleve­lét a városi hatóság bemutatja. Jogtanárválasztás:­­ Sándor István főjegyző előadja, hogy dr. Kovács Pál és dr. Bagi Béla jogakadémiai tanárok nyugdíjazása folytán a jogakadémián egy közigazgatási jogi és egy közjogi tanári állás üresedett meg. A váltójogi tanszékre teljes képesí­téssel csak dr. Buday Dezső pályázott, akit az igazgató-tanács is javasolt. Ráday Gedeon gróf főispán bejelenti, hogy Buday Dezső egyetemi magántanárt egy­hangúlag megválasztották jogakad. tanárrá. A statisztikai tanszékre többen pályáz­tak. Az igazgató­tanács első helyen dr. Cse­­key Istvánt jelölte, akinek képesítéseit tar­talmazó okmányait éljenzés közben olvassa fel a főjegyző. A közgyűlés egyhangúlag dr. Csekey Istvánt választja meg jogtanárrá, ki tartozik a magántanári vizsgát 5 év alatt letenni. Erdőfőmérnök választása. A kijelölő bizottságot megalakítja a főispán s a jelölés megtörténtéig a köz­gyűlést felfüggeszti. A jelölő bizottság az erdőmérnöki pá­­­­lyázók közül hármat jelöl : Bakkay József Selmecbányai erdőmérnök Kardos Kálmán nagyváradi püspöki­­ uradalmi erdőmérnök Bajmóczy József pilisszentkereszti kir. alapítványi erdőmérnököt. A közgyűlés Bakkay Józsefet egyhangú­lag megválasztotta. A jegyzőkönyv hitelesítő bizottság ki­jelölése után elnöklő főispán a közgyűlést berekeszti. 11 gyermek joga. — Irta: PÁSTHY KÁROLY igazgató. - Ezelőtt csak 40—40 esztendővel is ki beszélt a gyermek jogáról ? A gyermeknek közfelfogás szerint csak egy joga, de ez azután kötelessége is volt, hogy t. i. szó­fogadó, szolgálatkész, szorgalmas legyen és tűrjön minden szeszélyt, szívtelenséget és durvaságot. Hiszen ismeretes dolog, hogy még a műveltebb családokban is mennyi testi és lelki szenvedést okoz a gyermekek­nek nem egyszer a szülők türelmetlensége, izgatott kedélyállapota és szeszélye. Hát még a műveletlenebb nép között! Jobb er­ről nem is beszélni Igazán boldogok és szerencsések azok a gyermekek, kiket állan­dóan okos szeretet ápol, kisér és öv. Bizonyos, hogy a gyermekek nagy tömegének sorsa a jövőben sem egyhamar lesz sokkal jobb. Mert a műveletlenséget, durvaságot, szenvedélyeket, a gyermekből is uzsora­hasznot húzni akaró kapzsiságot és az önimádó lelkiismeretlenséget kiirtani nem könnyű dolog, és teljesen nem is si­kerül soha. De mintha mégis kezdődne a javulás. Egyre szaporodnak a gyermek­­védelmi intézmények és egyre több oldalról és erősebben hangzik: „Tiszteljük a gyer­mek jogait.“ Hogy az ezen mondatban meg­nyilvánuló életfelfogást a régitől, amint mondani szokták, egész tenger választja el, fölösleges fejtegetnem. Vegyük tehát számba röviden a gyer­meknek néhány olyan jogát, amelyet a tár­sadalomnak, családnak és iskolának egy­aránt tiszteletben kellene tartania a nemzet és az emberiség egészséges fejlődése és ha­ladása érdekében. A gyermeknek első és legfőbb termé­szetes joga, hogy az életnek nélkülözhetet­len feltételeit, t. i. az ápolást, táplálékot és ruházatot a családtól vagy a társadalomtól mindaddig megkapja, míg gyámoltalanságá­nál fogva ezekről önmaga nem tud gondos­kodni. A gyermekmenhelyek és egyéb gyer­mekvédelmi intézmények, melyeket hazánk­ban újabb időben a törvényhozás a­vagy a társadalom létesített, sok-sok ezer gyerme­ket mentenek meg a nemzetnek, kik külön­ben jórészt elpusztulnának. Ámde milyen e tekintetben annak a tömérdek gyermeknek a sorsa, kik szegény munkás, napszámos, kisiparos stb. család­ban születnek és élnek? Bizony ezek sok­szor a legszükségesebbeket is nélkülözik, még ha a legönfeláldozóbb anyai szeretet környékezi is őket. Hátha azután még a pálinka s a belőle eredő mindenféle el­fajulás és eldurvulás járul a szegénységhez." Az a szociális törekvés tehát, mely azt akarja, hogy a gyermek élete, testi és lelki helyes fejlődése ne a véletlentől, t. i. ne attól függjön, hogy milyen családban szü­letett a gyermek, hanem hogy az élet leg­elemibb, vagyis nélkülözhetetlen szükség­letei kivétel nélkül minden gyermek részére biztosítva legyenek, egészen természetes, és a legnagyobb mértékben méltó az el­ismerésre és támogatásra. E tekintetben a társadalom mai keretei és jogosultsága mel­lett is sokkal többet, talán mindent, ami szükséges, meg lehetne tenni, ha az embe­rek nemcsak a szájukon, hanem szívükben is hordoznák Krisztus szavait: „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat.“ Ne higyjük azonban, hogy azokban a családokban, melyeknek rendes keresetük van s melyek nem igen látnak szükséget, avagy az úgynezett jómódú családokban a gyermekekre nézve az élet fönt említett nélkülözhetetlen szükségleteit illetőleg min­den rendben van. Hány gyermek pusztul vagy satnyul el itt is a gyermekek étkezése körül tapasztalható rendetlenség, oktalanság, gondatlanság, vagy tisztátalanság miatt! Hány gyermek lesz vérszegény azért, mert a szülők a táplálkozáson akarnak takaré­­­­koskodni, hogy azután több jusson szórak­­­kozásra, fényűzésre és nagyzolásra. Pedig­­ ne felejtse el egy apa és anya sem, hogy,­­ amikor így cselekszik, akkor nemcsak sze­­­­retetlen és önző gyermekei iránt, hanem­­ ezek jogát is sérti, azt a jogát, hogy ép, erőteljes testtel küzdhessék meg majdan az élet küzelmeit. A ruhátlanság okozta szenvedésekről nem akarok szólni. E tekintetben a társa­dalom fokozódó és máris igen szép segítő tevékenységet fejt ki. De azért hol vagyunk még attól, ami pedig olyan jogos és termé­szetes volna, hogy egyetlen gyermek se fáz­zék és betegedjék meg azért, mert nincs jó kellő ruházata ? Annál jobban elítélni valók azok az esetek, midőn a család gondoskodik ugyan a gyermek ruházatáról, de a beszerzés alkal­mával nem annyira a célszerűség, a gyer­mek egészsége és szabad mozgása, mint akább a divat és a hiúság az irányadó. Hány gyermek van, aki a ruhája miatt nem lehet igazán gyermek, pedig ehhez talán joga volna?! És bizony sokszor szánalomra méltók azok az „ennivaló szép babák“ dí­szes ruhácskáikban, kiket mamáik nem any­­nyira szeretnek, mint inkább hiúságból mu­togatnak. Fordítsuk most tekintetünket azokra a kis gyermekekre, kiket dadáik órák hosszat­­ tologatnak az utcákon és sétatereken, úgy, hogy a nap teljes erővel süt az ártatlanok szemeibe. Lássuk meg néha azokat a kis leányokat, akik téli zord időben ugyanazon öltözékben, ahogy otthon a meleg szobában vannak, szaladnak a szomszédba, vagy va­lami üzletbe. Avagy vegyünk tudomást azok­ról az igazán megdöbbentő esetekről, mi­dőn még jómódú s nem éppen műveletlen szülők is elküldik leányaikat az iskolába a kanyaró szemmel látható tüneteivel, amidőn tehát az anya még csak nem is látta az­nap leánykáját! Hova lett ezen esetekben a gyermek azon joga, hogy megóvassék nyil­vánvaló bajoktól és veszélyektől. Pedig az illető szülők ugyancsak megharagudnának, ha valaki azt mondaná nekik, hogy nem szeretik kellőkép gyermekeiket. De hát Iste­nem ! Mikor emelkedik még az úgynevezett műveltebb osztály is annak belátására és­ ­ 147. (1239.) szám. A regizle házi zsombi saját ős megjutó Dántól és Halasi-ut Rákóczi-i a és e

Next