Kecskeméti Ujság, 1913. augusztus (6. évfolyam, 173-196. szám)
1913-08-01 / 173. szám
vagy részvényt jegyezzen. Hanem igenis a terv az, hogy a nagy városi kölcsön egy töredéke (körülbelül 5 százaléka) félretételnék a kötvénykibocsájtó bank létesítése céljából, ehhez hozzájönne az állam 5,10 millió részvénytőkével és a külföldi csoport a részvények 40 százalékával és ilyenformán ez a bank a mi kezünkben maradna és a kötvények értékesítésére a külföldi érdekeltség állandóan le lenne kötve. Ez a bank végezné a jövőre min-den törvényhozási beavatkozás nélkül, de kormányellenőrzés mellett és a városok saját kezelésében a városok hitelügyeinek vezetését, ez a bank lesz a majdan mégis létesítendő községi takarékpénztárak országos központja és lesz a városok központi bankárja. Az állam hitelét ez nem rontja. Egy részről, mert a városok kötvényei megállapodás szerint azokon a piacokon helyeztetnek el, hol az állammal, vagy a Rotchild-csoporttal dolgozik, nem konkurál, tehát a francia, angol, amerikai, belga, holland és svájci piacokon, másrészről ha a városok rendbe jönnek, fejlődnek, olcsó pénzzel dolgoznak, ezzel az államra is óriási könnyebbülés és kiszámíthatatlan előny származik. Arról van tehát szó, hogy a fenséges, nagy cél érdekében az összes városok tömörüljenek, közös szervezetet létesítsenek és minden akadályon keresztül harcolva az ügyet sikerre vigyék. Dr. Lengyel Zoltán: Miért szükséges a közigazgatás államosítása? Erre a kérdésre megfelelni a legilletékesebb Szeremle község, mely közigazgatásilag a pest megyei Kiskőrös szolgabíróságához tartozik, de peres ügyekben a bajai járásbírósághoz és a szabadkai törvényszékhez kell járniok. A csendőrséget Szentistvánon és az állatorvost Sükösdön kell keresniök. A fináncokat Csanádon és egyházi hatóságukat Kunszentmiklóson találják. Katonaügyben Kecskemétre és iskolai bajaikkal Halasra kell menniök. A képviselőjük néha Kecelen lakik, de az alispánt csakis Budapesten találhatják. hoz szorította szép fejét, forró lehelletét érezte a pap, hajának, testének illata szinte megszédítette. Egész testében reszketve hallgatta a lány szavait, torka kiszáradt, elkábult, mintha ütés érte volna, megrémült a lány szavain, amely istenkáromlás, szörnyű vétek volt: — Tisztelendő ur, Isten látja lelkemet, nem tehetek más, tudom, hogy vétkezem, mert Isten szent házában ejtek ki oly bűnös szavakat: szeretem magát lelkemmel, minden csepp véremmel. Nappal a maga képét látom, éjjel magával álmodom mindig, mindig évek óta. Eddig vissza tudtam magam tartóztatni, de már nem bizon tovább : ha Istent ismer, tegyen boldoggá, mert szeretem, őrülten szeretem ! Nem vétek az, de ha bűn is, megbocsájt érte a jóságos, irgalmas Isten ! A pap szinte betegen érkezett haza. Fázott. Lerogyott a Mária kép elé. Mindig azt képzelte, hogy Mária eleven és hallja az ő imádságát. Reszketett, ha visszagondolt a leány szavaira. És imádkozott a kép előtt és nem vette észre, hogy leszáll az éj. Most is imádkozott még. Egyszerre megszűnt szepegő sírása, elszenderült a kemény földön. Álmodott. Mint mindig, most is róla, lélegzetvétele izgatott, szaggatott lett, kezeit görcsösen összekulcsolta. Egyszerre felébredt. Két puha kar átölelte. Szemei ijedten nyitódtak ki, de lecsókolta két izzó, tüzes ajk. Felugrott. Eltaszította a lányt. — Nem . . . menjen . . . távozzék, kiáltott riadtan. De a leány a szavait elfojtotta csókjai özönével. A pap tiltakozott, de mind hazugabbul. — Távozzék, szólt még mindig, de már maga is átölelte a lányt s szemei vad, riadt tűzben égtek. Mikor látta, hogy érzékei elragadják, nem tudott ellenállni. Egyszerre a képre esett tekintete. Hirtelen kiszakította magát az ölelő karok közül : — Nem, nem — zokogott, — legalább ne lássák a szörnyű bűnt szent szemei a boldogságos Szűznek! És reszkető kezekkel falnak fordította a képes oldalt, nem nézett rá vádlón a Szűz, a képnek fehér háta látszott csak. Ez volt az utolsó öntudatos tette, azután a szenvedély feltartozhatatlanul magával ragadta, nem állt többé ellen . . . Reggel felé, de még sötét volt, egy lány surrant a falu túlsó vége felé. . . . Azután egy fedetlen fejű férfi rohant az esőzésektől megdagadt, zugó folyó irányába . . . A vallásos, babonás jobbágynép között nemzedékeken át élt a legenda a csoltói szent papról, aki egy éjszaka eltűnt nyomtalanul és bizonyára a Sátán ragadta el, mert reggelre az Isten Anyjának képét is megfordítva találták . . . KECSKEMÉTI ÚJSÁG 2. oldal, 173. (1265.) szám. A kiskörös-Kecskeméti vasút. (Levél Kiskőrösről.) I. 1913. július 23-án tartották meg a kiskörös—kecskeméti vasút úgynevezett közigazgatási bejárását; ez annyit jelent, hogy Kecskemét városának, mint vasútengedélyesnek kérésére a kereskedelmi minisztérium, a vasút- és hajózási felügyelőség, a megyei államépítészeti hivatal, a kultúrmérnökség, a Pest megyei Dunavölgylecsapoló társulat, a Máv. üzletvezetősége, a megyei kiküldöttek, az érdekelt járási főszolgabírák, a községi elöljáróságok és egyes érdekeltek résztvételével Kiskőrös községházánál megtartották a tárgyalást arra nézve, hogy ha az engedélyes Kiskőrösre vezetné a vasutat, mely irányban kívánja azt vezetni, hol építsen útátjárókat, sorompókat, átereszeket, párhuzamos utakat, állomásokat stb. A tervezet szerint az új vasút személyi várótermei a Tepliczky-féle szőlővel szemben lennének, az átrakodó vágányok pedig a Máv. fővonallal párhuzamosan futnának, az új állomás Kiskőrös-Cebe nevet kapja, hogy a Máv. fővonal kiskőrösi állomásával össze ne tévesszék. Az új vonal az izsáki úttól délre, (tehát ha Kiskőrösről kifelé megyünk, jobbra eső szőlők szélén) az úttal párhuzamosan haladna a cehei szőlők végéig, innen a Polerecki és Tapodi-féle ingatlanok áthasításával, mindenütt lehetőleg az úttal párhuzamosan halad, a Ba János birtokáig, ahol keresztül vágva a kiskörös—kaskantyui utat, a Varjú féle birtokokra megy át, levág egy sarkot a dr. Berkovics birtokából, majd egyenesen a Sárkány István-féle birtokra megy át, ahol az u. n. Rácz-út közelében állomást tervez és innen Kaskantyu, Nagypáhi, Orgovány felé halad Kecskemétnek. A vasutat keskenyvágányu gazdasági vasútnak tervezik, eleinte naponként 8 járattal indulna, melyet a körülményekhez képest szaporítana. A személyforgalmat motoros vasutak, a teherforgalmat gőzmozdonyos vonatok bonyolítanák le. Az engedélyes kijelentése szerint megállóhelyek minden olyan őrháznál létesíttetnek, ahol gyakran s több utas szokott fel vagy leszállni; az ilyen megállóhelyeken is podgyász gyanánt fel- és le lehet adni gyümölcsöt, szőlőt, kosarakat, baromfit és bármely — podgyász gyanánt elfogadható — árukat. A Máv vonaláról a keskenyvágányú vasútra való átrakásért nem fognak átrakási illetéket számítani. Tömegárukat, amelyek a Máv. fővonaláról jönnek, pld. trágya, karók, tűzifa, szén, zöldségfélék, szőlő és más vagyonrakományok, akkor fognak tovább szállítani, hogy a Máv. kocsiját emelővel ráengedik a keskenyvágányú vasút kocsijaira, amint ez a nyírvidéki vasutaknál van és igy nem kell átrakni; ugyanez történhetik a keskenyvágányu vasutakról a Máv fővonalára érkezett tömegáruknál is. A tárgyalás minden községgel komolyan és a megvalósítás biztosságával folyt le, azonban midőn a Kiskőrös község határában vezetendő vonalrészre került a sor és a községi elöljáróság azon óhajának adott kifejezést, hogy a vasutat ne a szőlők végén, hanem Zálogos-Cebe felé vezessék, a vasútengedély birtokosa, Kecskemét városának képviselője kijelentette, hogy ámbár alakszerűleg letárgyaltja a Kaskantyu—Kiskőrös vonalrészt is, azonban érdemleges tárgyalásba Kiskőrössel nem bocsátkozhat, mert Kiskőrös község olyan csekély hozzájárulást , 25000 koronát szavazott meg, mely arra bírja az engedélyest, hogy a vasutat Páhiból Kaskantyun át ne Kiskőrösre, hanem esetleg Soltvadkertre vezesse. E sorok írósa előtt azt is kijelentette Kecskemét város főjegyzője, hogy a kiskőrösi képviselőtestület szűkkeblű válaszának beérkezte után puhatolóztak Soltvadkerten, hogy amennyiben a vasút Kiskőrös helyett Soltvadkerten csatlakoznék a Mávhoz, milyen álláspontot foglalna el Soltvadkert? Mire azt a választ kapták, hogy 50 ezer koronával minden körülmények között, de ha igényeiket figyelembe veszik, ennél nagyobb összeggel is hozzájárulnak az építéshez. Kilátásunk van tehát, hogy most éppen odajutunk, mint amikor a Kecskemét-fülöpszállási vasutat elszalasztották megdicsőült elődeink. Fölösleges fejtegetni, hogy egy vasút, ha keskenyvágányú is, jobb, mint ha egyáltalán nincs vasút, mert minden új vasútvonal egy új érhálózatot, a forgalom emelkedését és különösen a végállomásnak, tehát Kiskőrösnek is fellendülését jelenti. Azt is felesleges fejtegetni, hogy ha a végállomás Kiskőrös helyett Soltvadkerten lesz, akkor ez nem Kiskőrös emelkedését eredményezi. Tagadhatatlan, hogy rendes nyomtávú vasút építése előnyösebb lenne Kiskőrösnek, sőt Kecskemétre is. Csakhogy rendes nyomtávú vasút nyolc millió koronával emelné a 130 kilométerre tervezett kecskemét—kiskőrösi és kecskemét—halasi gazdasági vasutak költségeit, ily költséget pedig nem fedezhet sem Kecskemét, sem Kiskőrös, sem Halas. Ha a pénzbeli hozzájárulástól való húzódozásunkkal elérhetnék azt, hogy Kecskemét városa rendes nyomtávú vasutat tervezzen és ehhez kérjen hozzájárulást, mondhatnék, hogy inkább adjunk rendes nyomtávú vasúthoz 100 ezer korona hozzájárulást, mint keskenyvágányához 50 ezer koronát; ámde ez kizárt dolog, mert az új vasút által érintendő területek ma még nem állanak olyan belterjes művelés alatt, hogy egy rendes nyomtávú vasutat jövedelemmel tápláljanak, majd később 20—30 év múlva talán igen. (Vége köv.) Mi nym ŰZÖM A legiz házasom saját ■egji Dániel Halasi Rákóc Egy száz szár özv. I. Battyó és HÍREK. Kecskemét, július 31. — A 8-ik huszárezred lóversenye. A 8-ik huszárezred ma délután 2 órakor tartja meg házi lóversenyét a kőrösi-uti nyomáson. A lóversenyre raggambi Fluck Béla ezredes meghívta a város tisztviselői karát. A városi tanács több taggal képviselteti magát a lóversenyen, a meghívást pedig tudomására adták a tisztviselőknek. — A Müvésztelep műterembérházának villanydija. A Müvésztelep műterembérházában a múlt esztendőben a villanydíj 900 koronára szaporodott fel, amely összeget a város be nem hajthatja. A városi tanács mai üléséből az összeg törlését rendelte el, miután intézkedés történt már, hogy ezentúl a villanydíj a házbérbe számított átalányösszegben vezessék be.