Kecskeméti Ujság, 1913. augusztus (6. évfolyam, 173-196. szám)

1913-08-01 / 173. szám

vagy részvényt jegyezzen. Hanem igenis a terv az, hogy a nagy városi kölcsön egy töredéke (körülbelül 5 százaléka) félretételnék a kötvénykibocsájtó bank létesítése céljából, ehhez hozzájönne az állam 5,10 millió részvénytőkével és a külföldi csoport a részvények 40 százalékával és ilyenformán ez a bank a mi kezünkben maradna és a kötvények értékesítésére a külföldi ér­dekeltség állandóan le lenne kötve. Ez a bank végezné a jövőre min-­­­den törvényhozási beavatkozás nélkül, de kormányellenőrzés mellett és a vá­rosok saját kezelésében a városok hi­­telügyeinek vezetését, ez a bank lesz a majdan mégis létesítendő községi takarékpénztárak országos központja és lesz a városok központi bankárja. Az állam hitelét ez nem rontja. Egy részről, mert a városok kötvényei megállapodás szerint azokon a piaco­kon helyeztetnek el, hol az állammal, vagy a Rotchild-csoporttal dolgozik, nem konkurál, tehát a francia, angol, amerikai, belga, holland és svájci piacokon, másrészről ha a városok rendbe jönnek, fejlődnek, olcsó pénz­zel dolgoznak, ezzel az államra is óriási könnyebbülés és kiszámíthatat­lan előny származik. Arról van tehát szó, hogy a fen­séges, nagy cél érdekében az összes városok tömörüljenek, közös szerveze­tet létesítsenek és minden akadályon keresztül harcolva­­ az ügyet sikerre vigyék. Dr. Lengyel Zoltán: Miért szükséges a közigazgatás államosítása? Erre a kérdésre megfelelni a legilletékesebb Szeremle község, mely köz­igazgatásilag a pest megyei Kiskőrös szolga­­bíróságához tartozik, de peres ügyekben a bajai járásbírósághoz és a szabadkai tör­vényszékhez kell járniok. A csendőrséget Szentistvánon és az állatorvost Sükösdön kell keresniök. A fináncokat Csanádon és egyházi hatóságukat Kunszentmiklóson ta­lálják. Katonaügyben Kecskemétre és iskolai bajaikkal Halasra kell menniök. A képvise­lőjük néha Kecelen lakik, de az alispánt csakis Budapesten találhatják. hoz szorította szép fejét, forró lehelletét érezte a pap, hajának, testének illata szinte megszédítette. Egész testében reszketve hall­gatta a lány szavait, torka kiszáradt, elká­bult, mintha ütés érte volna, megrémült a lány szavain, amely istenkáromlás, szörnyű vétek volt: — Tisztelendő ur, Isten látja lelkemet, nem tehetek más, tudom, hogy vétkezem, mert Isten szent házában ejtek ki oly bű­nös szavakat: szeretem magát lelkemmel, minden csepp véremmel. Nappal a maga képét látom, éjjel magával álmodom min­dig, mindig évek óta. Eddig vissza tudtam magam tartóztatni, de már nem bizon to­vább : ha Istent ismer, tegyen boldoggá, mert szeretem, őrülten szeretem ! Nem vé­tek az, de ha bűn is, megbocsájt érte a jó­ságos, irgalmas Isten ! A pap szinte betegen érkezett haza. Fázott. Lerogyott a Mária kép elé. Mindig azt képzelte, hogy Mária eleven és hallja az ő imádságát. Reszketett, ha visszagondolt a leány szavaira. És imádkozott a kép előtt és nem vette észre, hogy leszáll az éj. Most is imádkozott még. Egyszerre megszűnt szepegő sírása, elszenderült a kemény földön. Álmodott. Mint mindig, most is róla, lélegzetvétele izgatott, szaggatott lett, kezeit görcsösen összekulcsolta. Egyszerre felébredt. Két puha kar át­ölelte. Szemei ijedten nyitódtak ki, de le­csókolta két izzó, tüzes ajk. Felugrott. Eltaszította a lányt. — Nem . . . menjen . . . távozzék, ki­áltott riadtan. De a leány a szavait elfoj­totta csókjai özönével. A pap tiltakozott, de mind hazu­­gabbul. — Távozzék, szólt még mindig, de már maga is átölelte a lányt s szemei vad, riadt tűzben égtek. Mikor látta, hogy érzékei elragadják, nem tudott ellenállni. Egyszerre a képre esett tekintete. Hir­telen kiszakította magát az ölelő karok közül : — Nem, nem — zokogott, — leg­alább ne lássák a szörnyű bűnt szent sze­mei a boldogságos Szűznek! És reszkető kezekkel falnak fordította a képes oldalt, nem nézett rá vádlón a Szűz, a képnek fehér háta látszott csak. Ez volt az utolsó öntudatos tette, az­után a szenvedély feltartozhatatlanul magá­val ragadta, nem állt többé ellen . . . Reggel felé, de még sötét volt, egy lány surrant a falu túlsó vége felé. . . . Azután egy fedetlen fejű férfi ro­hant az esőzésektől megdagadt, zugó folyó irányába . . . A vallásos, babonás jobbágynép kö­zött nemzedékeken át élt a legenda a csol­­tói szent papról, aki egy éjszaka eltűnt nyomtalanul és bizonyára a Sátán ragadta el, mert reggelre az Isten Anyjának képét is megfordítva találták . . . KECSKEMÉTI ÚJSÁG 2. oldal, 173. (1265.) szám. A kiskörös-Kecsk­eméti vasút. (Levél Kiskőrösről.) I. 1913. július 23-án tartották meg a kiskörös—kecskeméti vasút úgynevezett köz­­igazgatási bejárását; ez annyit jelent, hogy Kecskemét városának, mint vasútengedé­­lyesnek kérésére a kereskedelmi minisztérium, a vasút- és hajózási felügyelőség, a megyei államépítészeti hivatal, a kultúrmérnökség, a Pest megyei Dunavölgylecsapoló társulat,­­ a Máv. üzletvezetősége, a megyei kiküldöt­tek, az érdekelt járási főszolgabírák, a köz­ségi elöljáróságok és egyes érdekeltek részt­­vételével Kiskőrös községházánál megtartot­ták a tárgyalást arra nézve, hogy ha az en­gedélyes Kiskőrösre vezetné a vasutat, mely irányban kívánja azt vezetni, hol építsen út­átjárókat, sorompókat, átereszeket, párhuza­mos utakat, állomásokat stb. A tervezet szerint az új vasút személyi várótermei a Tepliczky-féle szőlővel szem­ben lennének, az átrakodó vágányok pedig a Máv. fővonallal párhuzamosan futnának, az új állomás Kiskőrös-Cebe nevet kapja, hogy a Máv. fővonal kiskőrösi állomásával össze ne tévesszék. Az új vonal az izsáki úttól délre, (te­hát ha Kiskőrösről kifelé megyünk, jobbra eső szőlők szélén) az úttal párhuzamosan haladna a cehei szőlők végéig, innen a Po­­lerecki és Tapodi-féle ingatlanok áthasításá­­val, mindenütt lehetőleg az úttal párhuza­mosan halad, a Ba János birtokáig, ahol keresztül vágva a kiskörös—kaskantyui utat, a Varjú féle birtokokra megy át, levág egy sarkot a dr. Berkovics birtokából, majd egyenesen a Sárkány István-féle birtokra megy át, ahol az u. n. Rácz-út közelében állomást tervez és innen Kaskantyu, Nagy­­páhi, Orgovány felé halad Kecskemétnek. A vasutat keskenyvágányu gazdasági vasútnak tervezik, eleinte naponként 8 járat­tal indulna, melyet a körülményekhez képest szaporítana. A személyforgalmat motoros vasutak, a teherforgalmat gőzmozdonyos vonatok bonyolítanák le. Az engedélyes kijelentése szerint meg­állóhelyek minden olyan őrháznál létesíttet­­nek, ahol gyakran s több utas szokott fel vagy leszállni; az ilyen megállóhelyeken is podgyász gyanánt fel- és le lehet adni gyü­mölcsöt, szőlőt, kosarakat, baromfit és bár­mely — podgyász gyanánt elfogadható — árukat. A Máv­ vonaláról a keskenyvágányú­­ vasútra való átrakásért nem fognak átrakási­­ illetéket számítani. Tömegárukat, amelyek a Máv. fővonaláról jönnek, pld. trágya, karók, tűzifa, szén, zöldségfélék, szőlő és más vagyonrakományok, akkor fognak tovább szállítani, hogy a Máv. kocsiját emelővel ráengedik a keskenyvágányú vasút kocsijaira, amint ez a nyírvidéki vasutaknál van és igy nem kell átrakni; ugyanez történhetik a keskenyvágányu vasutakról a Máv­ fővona­lára érkezett tömegáruknál is. A tárgyalás minden községgel komo­lyan és a megvalósítás biztosságával folyt le, azonban midőn a Kiskőrös község hatá­rában vezetendő vonalrészre került a sor és a községi elöljáróság azon óhajának adott kifejezést, hogy a vasutat ne a szőlők vé­gén, hanem Zálogos-Cebe felé vezessék, a vasútengedély birtokosa, Kecskemét városá­nak képviselője kijelentette, hogy ámbár alakszerűleg letárgyaltja a Kaskantyu—Kis­kőrös vonalrészt is, azonban érdemleges tárgyalásba Kiskőrössel nem bocsátkozhat, mert Kiskőrös község olyan csekély hozzá­járulást , 25000 koronát szavazott meg, mely arra bírja az engedélyest, hogy a vasutat Páhiból Kaskantyun át ne Kiskőrösre, ha­nem esetleg Soltvadkertre vezesse. E sorok írósa előtt azt is kijelentette Kecskemét város főjegyzője, hogy a kis­kőrösi képviselőtestület szűkkeblű válaszá­nak beérkezte után puhatolóztak Soltvad­­kerten, hogy amennyiben a vasút Kiskőrös helyett Soltvadkerten csatlakoznék a Máv­­­hoz, milyen álláspontot foglalna el Soltvad­­kert? Mire azt a választ kapták, hogy 50 ezer koronával minden körülmények között, de ha igényeiket figyelembe veszik, ennél nagyobb összeggel is hozzájárulnak az épí­téshez. Kilátásunk van tehát, hogy most éppen odajutunk, mint amikor a Kecskemét-fülöp­­szállási vasutat elszalasztották megdicsőült elődeink. Fölösleges fejtegetni, hogy egy vasút, ha keskenyvágányú is, jobb, mint ha egy­általán nincs vasút, mert minden új vasút­vonal egy új érhálózatot, a forgalom emel­kedését és különösen a végállomásnak, te­hát Kiskőrösnek is fellendülését jelenti. Azt is felesleges fejtegetni, hogy ha a végállo­más Kiskőrös helyett Soltvadkerten lesz, akkor ez nem Kiskőrös emelkedését ered­ményezi. Tagadhatatlan, hogy rendes nyomtávú vasút építése előnyösebb lenne Kiskőrös­nek, sőt Kecskemétre is. Csakhogy rendes nyomtávú vasút nyolc millió koronával emelné a 130 kilométerre tervezett kecske­mét—kiskőrösi és kecskemét—halasi gazda­sági vasutak költségeit, ily költséget pedig nem fedezhet sem Kecskemét, sem Kiskő­rös, sem Halas. Ha a pénzbeli hozzájárulás­tól való húzódozásunkkal elérhetnék azt, hogy Kecskemét városa rendes nyomtávú vasutat tervezzen és ehhez kérjen hozzájáru­lást, mondhatnék, hogy inkább adjunk ren­­­des nyomtávú vasúthoz 100 ezer korona hozzájárulást, mint keskenyvágányához 50 ezer koronát; ámde ez kizárt dolog, mert az új vasút által érintendő területek ma még nem állanak olyan belterjes művelés alatt, hogy egy rendes nyomtávú vasutat jövede­lemmel tápláljanak, majd később 20—30 év múlva talán igen. (Vége köv.) Mi­ nym ŰZÖM A legiz ház­asom saját ■egji Dániel Halasi Rákóc Egy száz szár özv. I. Battyó és HÍREK. Kecskemét, július 31. — A 8-ik huszárezred lóversenye. A 8-ik­ huszárezred ma délután 2 órakor tartja meg házi lóversenyét a kőrösi-uti nyomáson. A lóversenyre raggambi Fluck Béla ezredes meghívta a város tisztviselői karát. A városi tanács több taggal képvisel­teti magát a lóversenyen, a meghívást pe­dig tudomására adták a tisztviselőknek. — A Müvésztelep műterembérhá­­zának villanydija. A Müvésztelep műte­­rembérházában a múlt esztendőben a vil­­lanydíj 900 koronára szaporodott fel, amely összeget a város be nem hajthatja. A vá­rosi tanács mai üléséből az összeg törlését rendelte el, miután intézkedés történt már, hogy ezentúl a villanydíj a házbérbe szá­mított átalányösszegben vezessék be.

Next