Kecskeméti Ujság, 1913. szeptember (6. évfolyam, 197-220. szám)
1913-09-02 / 197. szám
2. oldal. Kereskedelmünkre régóta büszkék vagyunk, mert gyümölcsünknek immár európai hírt szerzett, a fokozott termelés lehetőségét mezőgazdaságunk számára biztosítja. Ma azonban már a versenyben erőteljesen feltörekednek mellé más városok és ha meg nem adjuk azokat az eszközöket, melyek fokozott fejlődésre képessé teszik, félő, hogy a nagy versenyben — termelésünk nagy kárára is — előbb-utóbb lemaradunk. A városi felső kereskedelmi iskola létesítése s az azzal kapcsolatos tanfolyamok bizonyára egyik eszközéül fognak szolgálni ennek az életszükségletet képező fejlődésnek. Mégis kereskedőinkkel együtt kutatnunk kell azokat a módokat és eszközöket, melyek a színvonalon maradáshoz a fokozott fejlődéshez szükségesek. Már előbb említettem, hogy mily fontosnak tartom közlekedési hálózatunk továbbfejlesztését. Nincs ma már ember Kecskeméten, aki ne tudná, hogy a vasút s a jó út mennyire emeli a földbirtok értékét és használhatóságát. És aligha van ember, aki ne tudná, mily fontos gazdasági életünkre nézve, hogy minél nagyobb vidék számára minél könnyebbé tegyük a várossal való érintkezést és hogy iparunk és kereskedelmünk fejlődésének mennyire életfeltétele piacainknak a környék forgalmával való megtermékenyítése. Az előtérben álló közlekedésügyi feladatok közül a pályaudvar már elhatározott kibővítésének sürgős kieszközlése életérdekünk. Hasonló a helyzet a kecskemét—halasi vasút kiépítésére nézve is, melyet mindenáron és lehető gyorsan meg kell csinálnunk, mert máskép azt a nagy területet, melyet igy e városhoz csatolni remélünk s e területen élő lakosság bizalmát mindenkorra elveszítjük. Ennek a fontos kérdésnek a megoldása azonban már új mértékben elő van készítve, hogy a siker iránt teljes bizalmat táplálhatunk. Ám még mindig nincsenek kielégítve a népes és termékeny Szentkirály és határunk sok más részének közlekedési szükségletei. És miután akár egy nagyszabású vasúthálózat létesítése, akár úthálózatunk kiépítése a városi pénz- sár teljesítőképességét túlhaladó áldozatot igényel, módokat kell keresnünk a minél olcsóbb megoldásra és a pénzbeli eszközöknek az érdekelt lakosság megnyugvása mellett, de a reá háruló előnyök egy részének e célra való felhasználásával leendő kielégítésére. (Folyt. köv.) POLITIKAI SZEMLE. Testvérárulás. Az ellenzék akkor teljesíti jól a hivatását, ha a belső ügyekre nézve magunk közt a parlamentben szigorú, sőt kérlelhetetlen, de tárgyilagos bírálatot és ellenőrzést gyakorol a kormánynyal és a többséggel szemben. Kifelé azonban a külpolitikai kérdéseket illetőleg irigy vagy ellenséges idegen államok számára a legnagyobb óvatossággal nyilatkozik, sőt a magyar nemzet szilárd egységét juttatja kifejezésre. A mai ellenzék azonban ezzel, sajnos, homlokegyenest ellenkező magatartást követ: a törvényhozás termében meg sem jelenik, bíráló és ellenőrző kötelességét vétkes daccal szegi meg, ellenben nemzetközi bonyodalmak idején külpolitikánkat a külföldnek szánt, külföldi lapokba helyezett cikkeiben vezető embereink személyét oly módon támadja, hogy az messze túlhaladja a pártküzdelmek kereteit s egyenesen testvérárulás számba megy. Nemrég egy bécsi lapban külpolitikánkat szólta le Károlyi Mihály gróf. Most egy másik bécsi lap arról közöl cikket, hogy az ellenzék ki akarja aknázni, botránynyá akarja felfújni, egy második Désy-perré szándékszik dagasztani a már elintézett Tisza—Pallavicini ügyet. A szándék már magában véve is gyönyörűséges, még díszesebbé teszi az, hogy az osztrák sajtó útján jelenti be azt a külföldnek a magyar ellenzék. A nemzet egy nagy család. A különböző pártokon levő politikusoknak soha sem volna szabad megfeledkezniök arról, hogy mindnyájan magyarok és testvérek vagyunk s vetélkedésünk csupán a közjó érdekében jogosult. És ime az ellenzék szavát sem hallatja ott, ahol az kötelessége volna; tüntetőleg kivonta magát a választási reform korszakos belügyének a parlamenti elintézéséből ; ellenben hangos szóval kiált kigyótbékát külügyeink vezetésére, szövetségeseinket elkedvetleníti, ellenségeinket bátorítja s a magyar parlamenti többség és a magyar kormány ellen való testvérharca számára idegenben keres rokonérzést, erkölcsi támogatást . Ez még akkor is végzetesen elhibázott lépés volna az ellenzéktől, ha a nemes indítóokból eredne , ha a kormány a többséggel helytelenül intézné a közügyeket. Még akkor is az volna a kötelessége az ellenzéknek, hogy ne adjon alkalmat a külföldnek a mi családi ügyeinkbe való beavatkozásra, hanem az egyedül arra való téren, az országgyűlésen iparkodjék a törvényalkotást és adminisztrációt helyes irányba terelni. De mit szóljunk az ellenzék magatartásához így, ahogy tényleg állanak a dolgok? A kormány és atöbbség tagadhatatlanul óriási reformmunkát végez, mégpedig az ország túlnyomó nagy részének teljes megelégedésére lelkes támogatásával. Az ellenzék pedig, amely e nemzetfejlesztő tevékenységében való részvételét konokul megtagadja, önző hatalmi célból botrányos hajszát folytat a munkás hazafiak ellen s a külföld figyelmét és kárörömét keresi maga mellé segítségül! Mit szóljunk ehhez? Ha az ellenzék valóban véghez viszi a bécsi lapban bejelentett botrányt és személyes hajszát Tisza ellen, ezzel ugyan célt nem ér, mert Tiszának puritán fenkölt egyénisége elérhetetlen magasságban áll az ilyen támadások fölött, de eléri azt, hogy véglegessé teszi a szakadást saját maga és a többség, saját maga és a magyar nemzet közt. És távolról sem nyer vele annyi külföldi szimpátiát, mint amennyit a hazaiból elveszít. A bűnös merénylet ugyan nem fog sikerülni, miként nem sikerült a Kovács Gyuláé sem, mert Tiszát most nem a jó szerencse, hanem az igazság ellenállhatatlan ereje fogja megvédeni, de a merénylő akkor is bevégzettnek fogja tekinthetni politikai pályafutását. És átadja helyét egy olyan ellenzéknek, amelyik jobban szereti a hazát, mint a hatalmat s jobban gyűlöli a botrányos eszközöket, mint politikai ellenfeleit, magyar testvéreit. KECSKEMÉTI ÚJSÁG 197. (1290.) szám: ezek aztán a szabadalmak! Az uj közéleti szabadalmakat — megelőzve a „Szabadalmi Újság“ közelebb megjelenő számát, — egyik munkatársunk a következőkben adja tudtára mindenkinek: 457964-1918. Önműködő kölcsönkérő. Zsebben elhelyezhető grammok».., amely embertársunk füléhez téve susogni kezd, mint a tengeri kagyló és belesugja: „Adjon kölcsön 10 koronát.“ Különböző összegekre kitöltött grammofonváltók is alkalmazhatók e gépben. 1280076—1913. Hűségébresztő. Ébresztő óra beszélőgépszerkezettel. Amikor tizenkettőt üt az óra s már mindenki tudja a valót, csak még a férj nem, a vekker beleröhögi a férj fülébe: „Uram ön meg van csalva!“ 5763210—1913. Eljárás blúz, ruha, kalap és egyéb piperecikkek vásárlásának megakadábályozására. A szabadalom leírása: Az ember nem házasodik meg. 7532199—1913. Öntöltő. Az eljárás ismertetése: Az ember nem hívja meg a barátait, ha pezsgőt fogyaszt, hanem elbújik egy szeparéba s magányosan iszik. 4535887-1913. A postai várakozás megakadályozása. Ha sokan állanak a postáshölgy rácsa előtt és az idők végtelenségéig kellene várakozni, amig az illetőre kerül a sor, egyszerűen káromkodni kell, mondván: „Majd szólok nagybátyámnak, a kereskedelmi miniszternek.“ Fakir. HÍREK. Kecskemét, szeptember 1. Nyaralás. A kecskeméti pályaudvaron találkozik két úriember. Jó barátok, kollégák egy hivatalban. — Szervusz öregem ! Na, ma berukkolok a hivatalba. — Én is. Ma ért véget a szabadságom. — Kellemesen nyaraltál ? — Pompásan. Látszik rajtam? — Kitűnő színben vagy. Meghíztál, olyan kerek az arcod, mint a holdvilág. — Persze, persze, jól kell megválasztani a percet, ahol az ember nyaral. — Nekem az idén nagy szerencsém volt. Nagyszerű helyet találtam. Most már legalább tudom, hogy jövőre hol töltsem a szabadságidőmet. Ideális nyaralás . . . — Jó a konyha ? — Kitűnő. Amit szemem-szám kívánt, megkaptam. — Ne beszélj! Kellemes a társaság? — A lehető legkellemesebb. Csupa kedves ember ? — Ugyan ? És csöndes hely ? — Sohasem nyaraltam csöndesebb helyen . . . — Igazán? És milyenek az ágyak? — Elsőrendűek. És külön fürdőm is volt még. — Te ugratsz engem ! Vagy akkor borzasztó pénzbe került! — Sőt. Még sohasem költöttem olyan keveset szabadságidőm alatt, mint az idén. — De hát, az Istenért, mondd már meg, hogy hol nyaraltál ? — Itthon, Kecskeméten ! — Küldöttségek. A tegnapi nap folyamán Sándor István polgármester előtt küldöttségileg tisztelegtek. Városi tisztviselők ; városi dijnokok; közigazgatási szolgák és tizedesek. Ref. főgimnázium tanári kara. Katona József Kör elnöksége. Iskolaszék elnöksége. Postafőnökség. — Eskütétel. Rapcsányi Gyula, az újonnan megválasztott zálogintézeti pénztárnok, a mai tanácsülésben tette le a hivatalos esküt. — A kecskeméti vadásztársaság. A helyi vadásztársaság f. hó 8-án d. e. 11 órakor, a Nagytakarékpénztár igazgatói szobájában rendkívüli közgyűlést tart, melynek tárgya dr. Kiss József felebbezése a közgyűlés azon határozata ellen, mely Nyírben, Vágójárásban és Cethalban a fogolyvadászatot megengedi, a szentkirályi gazdasági területen pedig a nyúlvadászatot eltiltja. Mi P egyed szepte tona házbai Essi Jegyek Egry-f vval»i nyol ázom A legiz ház és zsom asaját a legi« Dániel Halasi Rákóc Egy, száz szár özv. 1. Battyá Lap Rik azonna imád