Kecskeméti Ujság, 1913. szeptember (6. évfolyam, 197-220. szám)

1913-09-02 / 197. szám

2. oldal. Kereskedelmünkre régóta büszkék va­gyunk, mert gyümölcsünknek immár európai hírt szerzett, a fokozott termelés lehetőségét mezőgazdaságunk számára biztosítja. Ma azonban már a versenyben erőteljesen fel­törekednek mellé más városok és ha meg nem adjuk azokat az eszközöket, melyek fokozott fejlődésre képessé teszik, félő, hogy a nagy versenyben — termelésünk nagy kárára is — előbb-utóbb lemaradunk. A városi felső kereskedelmi iskola lé­tesítése s az azzal kapcsolatos tanfolyamok bizonyára egyik eszközéül fognak szolgálni ennek az életszükségletet képező fejlődés­nek. Mégis kereskedőinkkel együtt kutat­nunk kell azokat a módokat és eszközöket, melyek a színvonalon maradáshoz a foko­zott fejlődéshez szükségesek. Már előbb említettem, hogy mily fon­tosnak tartom közlekedési hálózatunk to­vább­fejlesztését. Nincs ma már ember Kecskeméten, aki ne tudná, hogy a vasút s a jó út mennyire emeli a földbirtok értékét és használhatóságát. És aligha van ember, aki ne tudná, mily fontos gazdasági életünkre nézve, hogy minél nagyobb vidék számára minél könnyebbé tegyük a várossal való érintkezést és hogy iparunk és kereskedel­münk fejlődésének mennyire életfeltétele pi­acainknak a környék forgalmával való meg­termékenyítése. Az előtérben álló közlekedésügyi fel­adatok közül a pályaudvar már elhatározott kibővítésének sürgős kieszközlése életérde­künk. Hasonló a helyzet a kecskemét—ha­lasi vasút kiépítésére nézve is, me­lyet mindenáron és lehető gyorsan meg kell csinálnunk, mert máskép azt a nagy terüle­tet, melyet igy e városhoz csatolni remélünk s e területen élő lakosság bizalmát minden­korra elveszítjük. Ennek a fontos kérdésnek a megoldása azonban már ú­j mértékben elő van készítve, hogy a siker iránt teljes bizalmat táplálhatunk. Ám még mindig nin­csenek kielégítve a népes és termékeny Szentkirály és határunk sok más részének közlekedési szükségletei. És miután akár egy nagyszabású vasúthálózat létesítése, akár úthálózatunk kiépítése a városi pénz- s­­ár teljesítő­képességét túlhaladó áldozatot igényel, módokat kell keresnünk a minél olcsóbb megoldásra és a pénzbeli eszkö­zöknek az érdekelt lakosság megnyugvása mellett, de a reá háruló előnyök egy részé­nek e célra való felhasználásával leendő ki­elégítésére. (Folyt. köv.) POLITIKAI SZEMLE. Testvérárulás.­ ­Az ellenzék akkor teljesíti jól a hiva­tását, ha a belső ügyekre nézve magunk közt a parlamentben szigorú, sőt kérlelhe­tetlen, de tárgyilagos bírálatot és ellenőrzést gyakorol a kormánynyal és a többséggel szemben. Kifelé azonban a külpolitikai kér­déseket illetőleg irigy vagy ellenséges ide­gen államok számára a legnagyobb óvatos­sággal nyilatkozik, sőt a magyar nemzet szilárd egységét juttatja kifejezésre. A mai ellenzék azonban ezzel, sajnos, homlokegye­nest ellenkező magatartást követ: a törvény­­hozás termében meg sem jelenik, bíráló és ellenőrző kötelességét vétkes daccal szegi meg, ellenben nemzetközi bonyodalmak ide­jén külpolitikánkat a külföldnek szánt, kül­földi lapokba helyezett cikkeiben vezető embereink személyét oly módon támadja, hogy az messze túlhaladja a pártküzdelmek kereteit s egyenesen testvérárulás számba megy. Nemrég egy bécsi lapban külpolitikán­kat szólta le Károlyi Mihály gróf. Most egy másik bécsi lap arról közöl cikket, hogy az ellenzék ki akarja aknázni, botránynyá akarja felfújni, egy második Désy-perré szándékszik dagasztani a már elintézett Tisza—Pallavicini ügyet. A szándék már magában véve is gyönyörűséges, még dísze­sebbé teszi az, hogy az osztrák sajtó útján jelenti be azt a külföldnek a magyar ellenzék. A nemzet egy nagy család. A külön­böző pártokon levő politikusoknak soha sem volna szabad megfeledkezniök arról, hogy mindnyájan magyarok és testvérek vagyunk s vetélkedésünk csupán a közjó érdekében jogosult. És ime az ellenzék szavát sem hallatja ott, ahol az kötelessége volna; tün­tetőleg kivonta magát a választási reform korszakos belügyének a parlamenti elinté­zéséből ; ellenben hangos szóval kiált kigyót­­békát külügyeink vezetésére, szövetségesein­ket elkedvetleníti, ellenségeinket bátorítja s a magyar parlamenti többség és a magyar kormány ellen való testvérharca számára idegenben keres rokonérzést, erkölcsi támo­gatást . Ez még akkor is végzetesen elhibázott lépés volna az ellenzéktől, ha a nemes indító­­okból eredne , ha a kormány a többséggel helytelenül intézné a közügyeket. Még akkor is az volna a kötelessége az ellenzéknek, hogy ne adjon alkalmat a külföldnek a mi családi ügyeinkbe való beavatkozásra, ha­nem az egyedül arra való téren, az ország­gyűlésen iparkodjék a törvényalkotást és adminisztrációt helyes irányba terelni. De mit szóljunk az ellenzék magatartásához így, ahogy tényleg állanak a dolgok? A kormány és a­­többség tagadhatatlanul óriási reformmunkát végez, még­pedig az ország túlnyomó nagy részének teljes megelégedé­sére lelkes támogatásával. Az ellenzék pedig, amely e nemzetfejlesztő tevékenységében való részvételét konokul megtagadja, önző hatalmi célból botrányos hajszát folytat a munkás hazafiak ellen s a külföld figyelmét és kárörömét keresi maga mellé segítségül! Mit szóljunk ehhez? Ha az ellenzék valóban véghez viszi a bécsi lapban bejelentett botrányt és sze­mélyes hajszát Tisza ellen, ezzel ugyan célt nem ér, mert Tiszának puritán fenkölt egyé­nisége elérhetetlen magasságban áll az ilyen támadások fölött, de eléri azt, hogy végle­gessé teszi a szakadást saját maga és a többség, saját maga és a magyar nemzet közt. És távolról sem nyer vele annyi kül­földi szimpátiát, mint amennyit a hazaiból elveszít. A bűnös merénylet ugyan nem fog sikerülni, miként nem sikerült a Kovács Gyuláé sem, mert Tiszát most nem a jó szerencse, hanem az igazság ellenállhatatlan ereje fogja megvédeni, de a merénylő akkor is bevégzettnek fogja tekinthetni politikai pályafutását. És átadja helyét egy olyan ellenzéknek, amelyik jobban szereti a hazát, mint a hatalmat s jobban gyűlöli a botrá­nyos eszközöket, mint politikai ellenfeleit, magyar testvéreit. KECSKEMÉTI ÚJSÁG 197. (1290.) szám: ezek aztán a szabadalmak! Az uj közéleti szabadalmakat — megelőzve a „Szabadalmi Újság“ kö­zelebb megjelenő számát, — egyik munkatársunk a következőkben adja tudtára mindenkinek: 457964-1918. Önműködő kölcsönkérő. Zsebben elhelyezhető grammok».­., amely embertársunk füléhez téve susogni kezd, mint a tengeri kagyló és belesugja: „Adjon kölcsön 10 koronát.“ Különböző összegekre kitöltött grammofonváltók is alkalmazhatók e gépben. 1280076—1913. Hűség­­ébresztő. Ébresztő óra beszélőgépszerkezettel. Amikor tizenkettőt üt az óra s már mindenki tudja a valót, csak még a férj nem, a vek­ker beleröhögi a férj fülébe: „Uram ön meg van csalva!“ 5763210—1913. Eljárás blúz, ruha, kalap és egyéb piperecikkek vásárlásának megakadá­­bályozására. A szabadalom leírása: Az ember nem házasodik meg. 7532199—1913. Öntöltő. Az eljárás ismertetése: Az ember nem hívja meg a barátait, ha pezsgőt fogyaszt, hanem elbújik egy szeparéba s magányo­san iszik. 4535887-1913. A postai várakozás megakadályozása. Ha sokan állanak a postáshölgy rácsa előtt és az idők végtelenségéig kellene vá­rakozni, amig az illetőre kerül a sor, egy­szerűen káromkodni kell, mondván: „Majd szólok nagybátyámnak, a kereskedelmi mi­niszternek.“ Fakir. HÍREK. Kecskemét, szeptember 1. Nyaralás. A kecskeméti pályaudvaron találkozik két úriember. Jó barátok, kollégák egy hi­vatalban. — Szervusz öregem ! Na, ma beruk­kolok a hivatalba. — Én is. Ma ért véget a szabadságom. — Kellemesen nyaraltál ? — Pompásan. Látszik rajtam? — Kitűnő színben vagy. Meghíztál, olyan kerek az arcod, mint a holdvilág. — Persze, persze, jól kell megválasztani a per­cet, ahol az ember nyaral. — Nekem az idén nagy szerencsém volt. Nagyszerű helyet találtam. Most már legalább tudom, hogy jövőre hol töltsem a szabadságidőmet. Ideális nyaralás . . . — Jó a konyha ? — Kitűnő. Amit szemem-szám kívánt, megkaptam. — Ne beszélj! Kellemes a társaság? — A lehető legkellemesebb. Csupa kedves ember ? — Ugyan ? És csöndes hely ? — Sohasem nyaraltam csöndesebb helyen . . . — Igazán? És milyenek az ágyak? — Elsőrendűek. És külön fürdőm is volt még. — Te ugratsz engem ! Vagy akkor borzasztó pénzbe került! — Sőt. Még sohasem költöttem olyan keveset szabadságidőm alatt, mint az idén. — De hát, az Istenért, mondd már meg, hogy hol nyaraltál ? — Itthon, Kecskeméten ! — Küldöttségek. A tegnapi nap fo­lyamán Sándor István polgármester előtt küldöttségileg tisztelegtek. Városi tisztvise­lők ; városi dijnokok; közigazgatási szolgák és tizedesek. Ref. főgimnázium tanári kara. Katona József Kör elnöksége. Iskolaszék el­nöksége. Postafőnökség. — Eskütétel. Rapcsányi Gyula, az újonnan megválasztott zálogintézeti pénztárnok, a mai tanácsülésben tette le a hivatalos esküt. — A kecskeméti vadásztársaság. A helyi vadásztársaság f. hó 8-án d. e. 11 órakor, a Nagytakarékpénztár igazgatói szo­bájában rendkívüli közgyűlést tart, melynek tárgya dr. Kiss József felebbezése a köz­gyűlés azon határozata ellen, mely Nyírben, Vágójárásban és Cethalban a fogoly­vadá­szatot megengedi, a szentkirályi gazdasági területen pedig a nyúlvadászatot eltiltja. M­i P egyed­ szepte ton­­a házbai Essi Jegyek Egry-f vva­l»i nyol ázom A legiz ház és zsom asaját a legi« Dániel Halasi Rákóc Egy, száz szár özv. 1. Battyá Lap Rik azonna im­ád

Next